Just.... flush it ...

Kismacsek & Dario

Bár megerősíti a szavaim, ha nem tenné meg, akkor is tudnám, hogy ebben nekem van igazam. Nem vagyok egy ‘jótündér’, ezért nem is szoktak ehhez a foglalkozás körhöz kapcsolódó feladatokkal megbízni. Ha hezitálás, és érzelmek nélkül kell cselekedni, akkor én tökéletes vagyok. Minden másra pedig hívják azt, aki arra szakosodott. Nekem ez megy. A részleteket persze ki kell dolgozni, ezért is kérdezek. Ismernem kell a küldetés paramétereit, mettől, és meddig lehet elmenni. Magamtól ugyanis ez nem feltétlenül egyértelmű. Bár nekem is van taktikai érzékem, az általában leszűkül egy adott szituációra. Itt pedig, ha valóban arról van szó, amitől Kismacsek tart, akkor egy komplex és mindenre kiterjedő történetről van szó. A teljes képet én nem látom át, csak ha megmutatják nekem legalább néhány részletét.
- Csókot is kap tőlem a homlokára, hogy még csak véletlen se érje bántódás. - képletesen értem, de gondolom ezt nem kell mondanom. Vagy mégis? Sokszor félre szoktak érteni engem.
- Képletesen. - gyíkokat biztos nem csókolgatok még hobbiból sem. Az egyetlen kivétel Peter, de azért, mert ő nem olyan, mint a csúnyák és gonoszak. Illetve, ha Regulus is szépen pislog rám, lehet róla szó. Valamiért az a kölyök is a szívemhez nőtt, feltéve, hogy nekem egyáltalán van olyan.
- Értem. - egyelőre nem kérdezek rá, hogy mi számít döntési helyzetnek, mert az ilyen azért egyértelmű szokott lenni. Egyébként is, ha szükséges a kommunikáció, én inkább gyakrabban szoktam bejelentkezni, mint hogy az utasítások ellenében cselekedjek. Ha valami nem egyértelmű, mindig üzenek, akár a legélesebb helyzetben is. Bár az egy kicsit aggodalomra ad okot, hogy a birkózás közepette ez eszembe sem jutott. Pedig tudtam róla, hogy Kismacsek is valahol a bolygón van. Akkor csak az lebegett a szemem előtt, hogy Rynalról lerángassam azt a két fenevadat, és végül is sikerült. A sérülésének nem örülök, de még él, és nagyjából csak ez számít.
- Mindenképp veled megyek. - Rynallal ismét egy csapat leszünk, ezáltal figyelemmel kell követnem az állapotát. Illetve érdekel is, hogy mi van pontosan vele. Emiatt követem Kismacsekot, és persze hagyom, hogy tegye, amit kell. Nem szólok közbe, és még kommentár sem érkezik tőlem. Csak állok, falnak döntött háttal, figyelve az eseményeket.
- Csak nyugodtan. - láthatja rajtam Kismacsek, hogy én aztán nem sietek. Bár már a gondolataim a bolygón és ezen a Rahumon járnak, azért még itt vagyok a jelenben. A felkészüléshez pedig ez is hozzátartozik.
- Rendben. És köszönöm. - hogy a küldetést, vagy a szerencsét, nem részletezem. Valójában mind a kettőt. Végre hasznosnak érzem magam, igazán hasznosnak. A növényes mellett csak egy izmos, és alkalmanként csíkos dísz voltam. Azt annyira nem szeretem, és alkalomadtán majd el is mondom. Illetve többet nem vállalok ilyen testőri feladat azt hiszem. Védendő test híján legalábbis.
- Te is vigyázz magadra. - mondom még Kismacseknak, mielőtt távozva. Aztán Rynal közelébe megyek. Magamhoz veszem a pohár vizet, de nem azért, hogy melengessem. Megállok felette, és ha felébred azonnal átnyújtom neki. Víz kell neki, tehát kapni fog, és nem a nyakába. Ha kell meg is itatom, de addig innen biztos nem indulunk el, míg az utolsó kortyig el nem fogyasztja.

Kismacsek & Dario

Bár határozott szándékkal indultam el, ahogy Kismacsek a kezemre teszi a kezét megállok.
- Én mindig formában vagyok. - ennek ellenére elteszem a fegyveremet a helyére. Mert én úgy gondolom, amíg azt tudom tartani, formában vagyok, ellenben ha még nem most kell rendet tenni, kivárom a sorom. Egyébként sem vagyok híve a feltétlen öldöklésnek, de én meg tudom húzni a ravaszt anélkül, hogy álmatlan éjszakáim legyenek. Ezért kaptam általában én az ilyesfajta feladatokat.
- Rendben. - bármiben a rendelkezésére állok, és nem csak az ismeretségünk miatt. Egyedül erre vagyok alkalmas, és engem ez nem is zavar különösképpen. Ha jobban értenék a kommunikációhoz, akkor sem akarnám sohasem egy tanácsteremben vakarni a kevésbé képes felemet. Még akkor sem, ha egyébként tisztelem azokat, akik ezt teszik, tompor formától függetlenül.
- Ha gond van, hidd el, meg lehet azt is oldani. - ennek ellenére nem ellenkezek komolyabban, mert így feltételezhető, hogy nincs akkora baj, amiben erre lenne szükség. Ez pedig mindig jó hír. Bár személy szerint nem szeretek tétlenkedni, én örülnék neki a legjobban, ha már csak a rendet kéne fenntartani, és valódi harcokra már nem lenne szükség.
- Értem. Jobb a legrosszabbra készülni. - abból még gond sosem adódott. Ellenben a felkészületlenségből nem egy, és nem is kettő haláleset származott már. Így mindenképp osztom Kismacsek azon véleményét, hogy ebben a dologban akár benne is lehetett a gyíkok… nem a kezük…
- Ó. Köszönöm. - nem tudom, hogy pontosan miért mondja ezt, de jól esik. Sosem akartam kitűnni a tömegből, de ezek szerint valamiként sikerült. Amíg ez pozitív értelemben történik meg, nem is fogok tiltakozni ellene. Negatívból ugyanis kaptam már eleget.
- Hát… akkor sok sikert. Most sok minden elmondható róluk, de a jámbor semmiképp sem. - talán a területükre tévedtünk, vagy valamivel kivívtuk az ellenszenvüket, de az általuk mutatott viselkedés egyáltalán nem volt békés. Ehhez mérten pedig cselekednünk kellett, mert szép dolog a segítség, de ha az életünk, jobban mondva Rynal életét is veszélyezteti valami, akkor én egy pillanatig nem fogok habozni az ellenállás kérdésében.
- De. Jó lesz. - tényleg nem fogom megúszni a vizsgálatot, és mivel türelemre intett már nem is tiltakozom annyira ez ellen. Épp csak egy apró megjegyzést teszek, amit szerencsére humorként értékel.
- Isten vagy isteni? Nem mindegy. - az utóbbi akár egy Terraival is megvalósítható, és nem mellesleg nekem az bőven elegendő is. A gyakoriság már egy más kérdés, de nekem még nem sok nő okozott csalódást.
- És az baj? Számít mások véleménye? - én nem igazán szoktam vele foglalkozni. Ha nem kedvelnek, úgy sem tudok ellene tenni, ha meg igen… remélhetőleg egy ideig megmaradnak ebben az állapotban, és csak később jönnek rá, hogy annyira mégsem vagyok jófej. Egyedül Kismacsek van régóta velem, így feltételezem nála a pozitív dolgok hosszú távon is felém billentették a  mérlegét. Talán még bízik is bennem és nem csak katonai értelemben. Emiatt én is bízok benne. Csak egyszerűen bólintok arra, hogy még nem érkeztünk meg, és ennél fogva azt sem forszírozom tovább, hogy milyen teendőink lennének.
- Figyelek. - végül el is hangzik, éppen az, amire nem rég gondoltam. Ennyire biztos nem lát a fejembe, bár az a szint, amit ő képvisel a gyógyítás terén, számomra ismeretlen. Könnyebb sérülésekkel elboldogulok, de a gyógyítók, akik segítik a ligát, sokkal képzettebbek ebben. Illetve érezhetően Kismacsek is.
Egyelőre viszont nem ez kerül szóba. Csendben hallgatom a szavait, és egyetlen porcikám sem rezzen meg. Minden információt befogadok, mielőtt bármi jelét is adnám annak, hogy kérdéseim is vannak. Némelyiket végül meg is válaszolja, de maradnak még homályos pontok.
- Ki tud még róla? Az a mintakai, akit velem küldenél tudni fog róla? - talán ugyanarról a személyről van szó, de egyelőre nem tudhatom biztosan. És van még más is, amit tisztázni kell.
- Élve és sértetlenül? Vagy csak élve? - az előbbi kifejezetten megnehezítené a dolgomat. Kizárólag fizikailag tudok hatást gyakorolni másokra, így tisztán kell látnom a küldetés paramétereit. Mert ez bizony így már az. Még ha nem is annyira nyilvános…

Kismacsek & Dario

Bólintok, és miután meggyógyítja a fülemet, meg is könnyebbülök. Így sokkal könnyebb beszélgetni.
- Vagyis? - mit kéne őrizni? Nem teljesen értem. Végül választ ad.
- Értem. - már elő is veszem a fegyveremet. Célra természetesen még nem tartom, de ha kapok egyet…
- Hol van a gyík? Vannak? - csak erre az információra van szükségem. A többit már elintézem. Mert közvetlen parancsot ugyan nem kaptam még, de teljesen egyértelmű, hogy ha ellenség van a közelben, azzal nekem végeznem kell. Ezért követem Kismacsekot bárhova is megy.
- Karcolás. - tudok harcolni? Igen. Vagyis karcolás. Ez ilyen egyszerű. Jelenleg pedig az nem fontos, hogy rajtam kívül vannak-e még kiképzett katonák. Minél többen vagyunk, annál jobb, így mindenképp csatlakoznék a csapathoz, ha van. Vagy megoldom egyedül, ha nincs.
- Ó. Az is a gyíkok műve? - ennyire nem szokta elkerülni a figyelmemet a tevékenységük. Ezek szerint most a ‘nyaralással’ az ösztöneim is lepihentek… Nem örülök ennek a helyzetnek.
- Valljuk be, Rynalt azért elég nehezen tudnák utánozni, még ők is. - nem ismerem annyira, de ez egyértelmű a számomra. Nem olyan, mint az átlag, ezáltal a gyíkok nem tudnák ‘lemásolni’ őt egyszerűen. Ettől függetlenül teljesen nem nyugszom meg és szívesen rá is néznék, hogyan érzi magát. De amíg van rá esély, hogy ellenség van a közelben, nekem azt kell tennem, amire rendeltettem.
- Három, talán ragadozó állat támadt ránk. Más élőlénnyel nem találkoztunk. - az érzékelők sem, tehát a közelünkben nem voltak. De ez is elég volt. Utólag kifejezetten bosszant, hogy így kifogtak rajtam. Sokkal jobban kellett volna figyelnem, elvégre Rynal élete is az én kezemben volt. Ehhez képest, könnyen meglehet, hogy végül ő mentett meg engem. Strigulázni ugyan nem fogom, de meg fogom neki köszönni, és azt is el fogom ismerni, hogy rá lehet számítani, ha gond van.
- Lakószoba? Minek? - nekem gyíkot adjon, ne szobát… Azt hittem azért indultunk el. De végül is mindegy. Az igaz, hogy minél jobb állapotban vagyok, annál könnyebb lesz helytállnom. Vagyis végül engedelmeskedem, és helyet foglalok. Az éteri alakjára, pedig csak leheletnyit szökik fel a szemöldököm.
- Ez nekem nem gyógyításnak hangzik, de csináld csak. - egészen más tevékenység közben szoktam érezni forróságot, és bizsergést… Még a csiklandósság is benne van… De természetesen most nem erről van szó, így tűrök (várok…)  mindent. Azonban nem olyan érzés volt, mint amilyennek leírta. Bizonyos részeken inkább viszketett, és önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy ne nyúljak oda. És hidegről sem volt szó.
- Túlbecsülted a képességeidet barátom. Még mindig inkább a formásabbik nemre szavazok. - ennyi vicc azt hiszem belefért. Több ugyanis egyelőre nem lesz. Dolgom van, még csak az nem biztos, hogy mivel is kezdjek. Hogy Rose-t idézzem, “pihikézni” biztos nem fogok. Ugyanis sokkal jobban érzem magam.
- Elértük már a vihart? - eddig nem éreztem semmi kellemetlen dolgot (kivéve a viszketést…), ezért felteszem ezt a kérdést. Illetve szeretném egyértelműsíteni Kismacsekban, hogyha üldögélő tigrist szeretne a hajóján látni, akkor rossz macskára tette le a voksát.

Kismacsek & Dario

Egyébként is szoktam örülni Kismacseknak, amikor meglátom, de most különösen jól jön a jelenléte. Talán meg tudtuk volna oldani nélküle is a helyzetet, de ostobaság lett volna kockáztatni. Ha van egyszerűbb, biztonságosabb megoldás, akkor mindig azt kell választani. Mert magamat ugyan nem féltem különösebben, de Rynal életével nem hazárdíroznék. Vagyis hálás vagyok Macseknak amiért kihozott minket onnan. Ezért is lapogatom meg a hátát az elismerésemként.
- MÉG MINDIG NEM HALLAK. - miért beszél még mindig hozzám? Úgysem fogom hallani. Előbb ezt kéne megoldani, minden más csak utána jöhet. És a mozdulatait követve rájövök, hogy éppen arra készül, hogy meggyógyítsa a fülemet. Felemelem az egyik öklömet hüvelyujjal felfelé, jelezve, hogy ez egy kiváló ötlet. Illetve nem is akadályozom a továbbiakban Kismacsekot, hagyom, hogy csinálja, amit kell. Mikor végzett megkönnyebbülten nyúlok a fülem felé, és annak is nagyon örülök, hogy végre hallom Kismacsek hangját.
- ŐRZÉST? - meg a sajátomat is. Ennyire hangos voltam? Most már nincs erre szükség azt hiszem. Normál hangerőn válaszolok.
- Mi történt? - milyen másik, és miért kell őrzés? Lemaradtam valamiről? Az eszméletemet nem veszítettem el, de az események fonala még sincs meg. Remélem Kismacsek felvilágosít.
- Csak nyugodtan. De nagy bajom nincs. - egy törött orr maradt még, azzal meg elvagyok egy darabig. Bár a hangszínemen érzem, hogy nem az igazi valami, de ez a gyakorlatban nem jelent semmit. Harcolni ugyanis még tudok.
- Nem vadásztunk. Megszakadt a kommunikáció azzal a személlyel, akinek a védelmét kéne biztosítanom. És egy vihar tartott felé, ezért elindultunk, hogy megkeressük. - természetesen én még nem felejtettem el, hogy ez volt az elsődleges célunk. Viszont Rynal sérülése illetve a kialakult helyzet felülírta a fontossági sorrendet. Mert a növényes fazon lehet, hogy jól van, ellenben mi viszont biztosan nem a legjobb formánkban vagyunk.
- Rynal hogy van? Csúnyán rámentek. - ha ő biztonságban van, akkor jöhet a következő pont a növényes csóka megtalálása.
- Rá tudnátok nézni az érzékelőkkel, hogy mi a helyzet azon a területen? Valószínűleg még mindig kint van. - a karórám segítségével átküldöm az utolsó ismert koordinátáját a növényesnek. A vihar egyelőre nem érdekel. Az életjelek ugyanis még mindig stimmelnek. Ettől függetlenül viszont fel kéne őt is szedni, mert egyelőre nem lenne okos ötlet gyalog útnak indulni.

Kismacsek & Dario

Hiába szól az életem arról, hogy egyik veszélyes szituációból ‘átutazok’ egy másikba, van, amit még mindig nem tudtam teljesen megszokni. Az idő múlását. Egyszerre gyorsul, és lassul minden történés, egyszerűen képtelenség megragadni az idő fonalát. Csak a testem és az elmém jelzései léteznek. A mozdulatok, a fájdalom, a helyzet felmérése, és a következő lépés megtalálása. Egymást kísérik, néha egymástól eltávolodva, de van, hogy nem egyforma intenzisással.
A fájdalom például nagyon sokáig nem ér el. Mikor Rynalt keresem a tekintetemmel, egyáltalán nem tűnik fel, hogy az orrom még mindig katasztrófa sújtotta területnek minősül. Mint ahogy az sem kelt bennem gyanút, hogy nem hallok semmilyen zajt. Még a szívemet sem érzem lüktetni a dobhártyámon. Csak azzal foglalkozom, hogy minél előbb odaérjek Rynalhoz, mert feltételezem, hogy segítségre van szüksége. Megsérülhetett. Két bestia is ült rajta, és egynek is bőven elég lett volna a súlya. Ezért amint fel tudok kelni, el is indulok felé, de  már nem érem el. Az első lépés megtétele előtt sugároznak el valahova, és mikor megérkezem Rynalt már nem látom. Egy ismeretlen helyiségben vagyok, teljesen ismeretlen alakokkal. Hiába sokkal jobb ez annál, mint ahol voltam, azért elsőre nem tetszik a dolog. Amikor közeledni próbálnak hozzám, hátrálni kezdek, és a fegyveremért nyúlok. Nem szegezem rájuk, de a kezemet jelentőségteljesen rajta tartom, és még morgok is. Bár az utóbbit nem hallom, csak érzem a hangszálaimon. Talán a sisak miatt… Le is veszem, így a kép sokat tisztul. Morgást ezért nem hallatok újra, de nem szeretném, hogy közelebb jöjjenek, amíg nem tudom, hogy hol vagyok, és kik ezek. Emiatt tartom a távolságot, és a testtartásom is végig feszes marad, egészen addig míg meg nem látom Kismacsekot. Na így már minden tiszta. El is mosolyodom, de nem hiszem, hogy túl bizalomgerjesztőre sikerül, mert a vér ízét a nyelvemen is érzem. Valószínűleg az egész fejem katasztrófa sújtotta terület.
- MI VAN? - látom, hogy mozog a szája, és valamit azt hiszem hallok is, de egyáltalán nem tudom beazonosítani. És ez megerősíti az eddig csak gyanúmat, hogy a fülemmel is van valami gond.
- NEM HALLOK SEMMIT. CSINÁLJ VALAMIT A FÜLEMMEL… - érdekelne az is, hogy mi van Rynallal, de ha csak nem írja le valahogy, egyszerűbb, ha a fülemmel kezdünk. Meg még valamivel. Odalépek Kismacsekhoz és kezet nyújtok neki. Hogy aztán a karját közelebb húzva magamhoz a hátát is megtudjam lapogatni. A legjobbkor érkezett ugyanis.

Rynal & Dario

Ahogy látom, nem fogja leszúrni saját magát a tőrjeivel. Ez mindenképpen bíztató.
- Az is hasznos tud lenni időnként. - annál mindenképp jobb, mintha valaki neki áll hősködni, pedig valójában nincsen semmilyen harci tapasztalata. Akkor már inkább fusson. Így legalább a harctéren maradóknak nem kell az ő életéért is küzdenie. Egy valaki már biztonságban van, ez pedig mindenkinek jó. A cél ugyanis ez lenne minden esetben. Épségben és biztonságban haza juttatni a csapat minden tagját. Még azokat is, akik nem túl megfontoltak, és egyedül vágtak neki a rengetegnek…
- Az olyan helyzeteket pont arról lehet felismerni, hogy a kidumálás ott már nem működik. - amikor igen, akkor az még nem veszélyhelyzet. Tehát ez a taktika csak arra jó, hogy elkerüljük a bajt. Ha viszont már megtörtént… Ott vagy harcolni kell, vagy menekülni. Én az előbbit jobban szeretem, de van, amikor az utóbbit kell választani. Például most… Viszont már késő. Legalábbis nekem. Rynalnak, még lehet esélye, és bízom is benne, hogy aszerint cselekedett, ahogy mondtam neki. Már, ha hallotta… úgy tűnik nem, mert látom, hogy mikor a bestia épp képen akar törölni az egyik mancsával, beleáll egy tőr. Rynal tőre. Őszintén értékelem, hogy próbálkozik, de majd később fogok ennek hangot adni. Ugyanis, ha már adódott egy ilyen alkalom lökök egyet a lényen, hogy legalább a karomról kerüljön le. Sikerül is. Rádől a másik karomra. Arra amelyikben a fegyver van. Ezért a szabad kezemmel próbálom először tovább lökni, majd inkább húzni, mert az első próbálkozás nem igazán sikerült. Már majdnem célt érek, legalábbis abból gondolom így, hogy a mellkasomra ismét súly nehezedik. Alig látok ugyanis a vértől, ami belülről került fel a sisakomra. Ennek ellenére még képes vagyok az érzéseimre hagyatkozni, és idővel talán lőni is. De mikor célt érnék iszonyatos, majdnem sikításszerű hangot hallok. Esélyem sincs befogni a fülem, így csak ordítok, hogy megpróbáljam a saját hangommal elnyomni ezt a fülsértő zajt. Nem igazán működik ez a módszer ugyanis még így is olyan szinten sérti a fülemet a hang, hogy nem tudok mozdulni, csak vergődöm és mindent megpróbálok, hogy a kezeimet ki tudjam szabadítani a lény alól és végre befoghassam a fülem. Aztán egyszer csak sikerül. Érzem, hogy a súly eltűnik a mellkasomról. Végre be tudom fogni a fülem. Kár, hogy szart sem ér…
Idővel viszont megszűnik a zaj. Síri csend lesz, és hiába kéne, hogy ez jót jelentsen, egyáltalán nem nyugszom meg. Felülök, de még mindig nem látok semmit. El kéne takarítani a vért. Nagy levegőt veszek, hogy kitudjam nyitni a sisakot, és meg tudjam legalább nagyjából tisztítani. Gyorsan dolgozom, és ellenállok annak a kísértésnek, hogy körbenézzek. Levegő nélkül úgysem tudnék harcolni. Ezért amint a szemrésznél van már egy kis rés, vissza is teszem a sisakom, és akkor nézek körbe. A lényeket, amik megtámadtak minket már nem látom. Rynalt viszont igen. Mozog. Ez nagyon jó hír. És látok még valami mást is. De felfogni egyelőre még nem tudom.

Rynal & Dario

Az arcom sem rezzen, miután kijelenti, hogy nem kér enni.
- Rendben. - nekem mindegy, hogy eszik-e vagy sem. El tudja dönteni, hogy mit akar. Ahogy én is.
- Nem vagyok éhes, de tudnék enni. - ennek ellenére nem fogok. Most van társaságom is, így az étkezést majd arra az időre hagyom, amikor egyedül kell elütni az időt. Ugyanis előbb vagy utóbb erre is sor fog kerülni. Csak nem most… Amitől tartottam végül bekövetkezett, ugyanis potenciális veszélybe került az, akit nekem meg kellene védenem. Távolról, pedig igen nehéz. Nem is leszek rest a szemére olvasni, hogy mekkorát tévedett, amikor engem a hajón marasztalt. Persze, ha túléli addig, míg odaérek. Ha nem, akkor eltekintek a kioktatástól.
- És miként reagáltál erre? - már mint arra, hogy az anyja nem értett vele egyet. Nekem nem igazán adatott meg a szülőkkel való ‘békés harc’, így nem is tudom elképzelni, hogy az milyen. Engem… teljesen más módon  ‘neveltek’.
- Például? - fontosnak tartom, hogy beszámoljon róla, milyen harci technikákkal számolhatok az esetében. Alapértelmezetten nem feltételezek semmit, de ha lenne valami, annak azért örülnék. Reményeim szerint egyedül is meg tudok oldani mindent, de az sosem baj, ha a stratégia egy kicsit túl van tervezve. Abból ugyanis még senkinek sem származott sérülése, hogy túl óvatos volt. Főleg, hogy a szituációnk végül nem várt meglepetéssel nehezedik. Talán okos ötlet lett volna indulás előtt a hajó érzékelőit használva megbizonyosodni arról, hogy milyen életformák vannak ezen a bolygón, de utólag már kár ezen keseregni. Ha előttem van valami, ami meg akar ölni, vagy azt, aki velem van, akkor cselekedni kell. Az viszont nem mindegy, hogy hogyan. Használhatom a kedvenc fegyverem, vagy akár a képességeimet is, ha a böszme jószág, ami rám támadt nem igazán reagál rá… Azt hiszem csak a szerencsének köszönhetem, hogy végül mégis sikerült legalább egy időre elűzni azt a bestiát, ami rajtam akart fészket csinálni. Így Rynalhoz is oda tudtam menni, aki rögtön kettővel birkózott. Ha túléli, majd meg fogom dicsérni a harci szellemét, de először megmenteném az életét, ha van rá lehetőség. Ezért neki is iramodok a két állatnak, ami rajta van, és simán eltalálom őket, mert teljesen megdermedve terpeszkedtek Rynalon. Mindkettőt lelököm róla, és már nyúlnék a fegyveremért is, hogy bebiztosítsam a további biztonságunkat, viszont mielőtt tüzelni tudnék, feltápászkodnak és futásnak erednek.
- Háhh… - azért utánuk lövök, biztos, ami biztos, és épp ez lesz a vesztem. Érzem, hogy hátulról leterít valami, és arccal előre a földre esem. Így az orrom is lendületből csapódik a sisakom belsejéhez, a reccsenést még hallom is. Ezért kell néhány másodperc, amíg észhez térek, és rájövök, hogy valószínűleg az én ‘barátom’ tért vissza, hogy ezúttal a hátamon verjen tanyát.
- Rynal MENEKÜLJ. - próbálom kinyomni magam, vagy legalább átfordulni a lény alatt, de nem igazán megy, ezért határozottan parancsoltam Rynalnak, hogy menjen el innen. Ha visszatérnek az ő támadói is, egyelőre nem fogom tudni megvédeni. A gond viszont az, hogy a ruha hangszórója ugye még mindig ki van kapcsolva. Így fogalmam sincs, hogy végül megkapta-e az üzenetet vagy sem. Üzenhetnék neki telepatikusan is, de annyira elöntött a harci készültség, hogy ez pont nem jutott eszembe. Ugyanis én ‘birkózom’ a lénnyel, függetlenül attól, hogy Rynal végül mit tesz. Már alig látok a vértől, ami belülről kenődött a sisakomra, de még küzdök. Annyira, hogy végül meg tudok fordulni. És már csak egy mozgástér kéne ahhoz, hogy lőni is tudjak…

Rynal & Dario

Egyre jobban örülök neki, hogy Rynal a hajóra tévedt, bár azt be kell vallanom, hogy ő lett volna a legutolsó, akire ezen a helyen számítottam volna. De ez a szép az ilyen eseményekben. Általában azok a legjobbak, amire nem számítunk.
- Ez jó hír. - tényleg így gondolom, hiszen nem attól lesz valaki bátor, hogy nem fél semmitől, hanem attól, hogy szembe mer nézni a félelmeivel. Én ezért sem tartom tökös srácnak magam, viszont Rynal ezek szerint az. Meg remélem, hogy a játék is izgalmas lesz vele, mert nagyon várok már valami történésre.
- Király. - lehetett volna akár úgy is, ahogy ő gondolta elvégre ketten fogunk játszani, de örülök neki, hogy belement az ötletembe. Hiszen parancsot nem kapott tőlem, így ő döntött úgy, hogy inkább a kedvemben jár ezúttal. Értékelem.
- Értem. Hát sajnos az nincs a hajón. De szárított hús szelet akad egy pár. - nekem mondjuk az a kedvencem. Hoztam is magammal, mert nem bíztam a növényes élelem készletében. Aztán persze kiderült, hogy neki is van. Ettől függetlenül előbb a saját csomagomat bontottam fel, mert jó lesz még később is az, amit ő halmozott fel.
- Szerintem nem szégyen, ha valaki nem ért semmilyen fegyverhez. De tény, hogy hasznos, ha olyan helyeken jár, ahol akár veszélyes szituáció is előfordulhat. - vagyis tulajdonképpen mindenhol. De tudom, hogy mások nem ennyire pesszimisták, így ezen véleményemet megtartom magamnak. Jelenleg más feladatunk van.
- Vettem. - már a hajón is arra az információra hagyatkozom csak, ami szükséges, és a hangnemem is sokkal határozottabb annál, mint ami korábban volt. Nem ismerem Rynalt annyira, hogy tudjam miként reagál egy éles helyzetben, és ő sem engem. Ezért jobb, ha már most megszokja, hogy ha veszélyről van szó, nem szoktam viccelni. Illetve időt húzni sem. Úgy ítélem meg, hogy a parancsok helyett hasznosabbak jelenleg a tettek, így nemes egyszerűséggel irányba fordítom Rynalt, amikor mozgást érzékelünk.
- Számításba vettem. - ha lenne katonai múltja, akkor is azzal számolnék, hogy kettőnk közül én vagyok az erősebb. Nem személyes, szimplán óvatosság. Csak azokra bírom rá teljesen az életem, akik bizonyították már, hogy érdemben is képesek megvédeni azt. Vagyis voltunk már együtt rázós szituációban. Így egyértelmű, hogy Rynalt is egyelőre úgy kezelem, mint akit nekem kell megvédenem. Viszont a szándék gyorsan elillan, amikor egy aprónak semmiképp sem nevezhető bestia úgy dönt, hogy szeretné megízlelni a tigris húst, annak ellenére is, hogy a jellegzetes csíkos, illetve vonzó bunda most pont nincs rajtam.
- Áááá... - mélyen, de élesen kiáltok fel, egyelőre nem a fájdalom, hanem a düh miatt. Ugyanis hallom, hogy Rynal sikít? Igen ez az volt, és ez biztosan azt jelenti, hogy őt is megtalálta valami. Innentől kezdve pedig nincs már arra idő, hogy próbálgassam, ki tudom-e fekve nyomni a jószág súlyát. Komolyabb és gyorsabb cselekedetekre van szükség. Ezért az erőmet használva megpróbálom nemes egyszerűséggel odébb lökni a bestiát, mert nem tudok segíteni Rynalnak, amíg a mellkasomon és a karomon tanyázik. Viszont kellemetlen meglepetésként ér, hogy vagy a jószág súlya, vagy a koncentráció hiánya miatt nem tudom elreptetni kellő távolságra, éppen csak eldönteni sikerül. Ez legalább elég ahhoz, hogy a fegyvert fogó kezem kiszabaduljon, így a bőrére is tolom  pisztoly csövét, hogy lőhessek. Épp ekkor hallom meg Rynal hangját a sisakon keresztül, és annyira kizökkent, hogy le is csúszik a fegyverem a bestia oldaláról. Mert azért még serényen mozog.
- Jó, de gyorsan számolj. - nem tudom mit akar pontosan, de jelenleg nem is számít, mert biztosan okkal kérte azt, amit. Így én is csak addig tudom folytatni, amit elterveztem, míg el nem kezd számolni. Addig viszont eljutottam, hogy ismét célra tartottam a fegyvert, és meg is húztam több alkalommal a ravaszt. Halálos sérülést nem  tud okozni, de a jószágnak el kéne kábulnia. Vagy legalább lassulnia…Ezért tüzelek több alkalommal is, éppen csak annyit várva, hogyha Rynal számolni kezd meghalljam két lövés közt. Annyiban előrébb is jutok ezzel a taktikával, hogy a bestia teljesen le száll rólam, és megáll tőlem pár méternyire, talán várva az újabb ugrásra? Nem derül ki, mert meghallom hogy három, és gyorsan ki is kapcsolom a hangszórót, ahogy kérte. Addigra teljesen eltűnik a vad, bár szinte biztos vagyok benne, hogy nem ment messzire, így a pillantásommal még mindig keresem. Rynal viszont a földön van, két másik alatt, így mielőtt kiderülne, hogy miért is kérte a némítást, erőből nekifutok a lényeknek, hogy ledöntsem őket a lábukról, pontosabban Rynalról. Tüzelni egyelőre nem lehet, hiszen a súlyuk alatt akár össze is roppanhat egy idő után az űrruha. Legalábbis én ezzel is számolok.

Rynal & Dario

- Meg hülyeség is. - már mint a tanulópénz. Ha ingyen is meg lehet valamit tanulni, miért kéne fizetni érte? Értelmetlen. Pedig nem szeretek ezzel a szóval dobálózni, mert egy csomó mindent én személy szerint nem értek. De igyekszem tanulni, és lehetőleg nem a hibák sorozatából. Mert az-az életembe is kerülhet.
- Akkor jó. - ha ez neki kellemes, akkor szagolgasson csak nyugodtan. A finom ételekbe én is beletolom időnként az arcom. Az ő esetében ezt annyira nem ajánlgatom, de ez még mindig jobb, mintha azt jelezné, hogy kellemetlen szagot árasztok.
- Arra itt vagyok én. - végülis belegondolva, ketten egész jó csapatot tudnánk alkotni Rynallal. Ő végezné a megfigyelést, én pedig az aktív részt intézném. De azért jó lenne, ha nem kéne kipróbálni, hogy miként menne az együtt működés.
- Értem. Köszönöm. - a paraméterek hasznosak, ha esetleg bajba kerül. Ami nem történhet meg, hiszen azt mondta, hogy nem lesz gond. Na és ezért volt hülyeség egyedül kimennie, amikor itt vagyok én is. Erőforrás pazarlás. Szó szerint.
- Sajnálom. - rossz lehet, ha megbénít valakit a félelem. Bennem már nincs ilyesmi. Kölyök koromban még volt, de rájöttem, hogy nem veszem hasznát. A helyzet attól nem lesz jobb, hogy remeg mindenem. Ezért kiöltem magamból minden ilyesmit, és ma már nem félek semmitől. Óvatos vagyok, de az, hogy ne tudjak cselekedni, többet nem történhet meg.
- Inkább. - ha stratégiához van kedve, abban is benne vagyok, de az ügyességi játékok jobban szórakoztatnak. Gyorsabban telik az idő is. Mert hiába nincs teendőm, azért nem cselekedhetek teljesen szabadon.
- Inkább maradjunk itt. A műszerek közelében. - lassan én is kezdem elhinni, hogy nem fog jelezni semmit, és a növényes majd vissza fog térni, de inkább a fél szemem az életjelein tartanám. Gondolom a hangjelzést akkor is megkapnám, ha máshol lennénk, de az már régen késő lenne. Így figyelek a paraméterekre is, amit Rynal mutatott.
- Megsértődsz, ha azt mondom, hogy a mirelit hal finom? - őt nem rágcsálnám el, de általánosságban nagyon is jó a hal. Még akkor is, ha nem frissen fogott. Bár tény, az a legjobb, amit saját manccsal kapok el. Mennyei az íze. Azonban nem tudok sokáig ezen gondolat körül keringeni, mert amitől tartottam végül bekövetkezett. A növényes bajba került, és kommunikáció híján még értesíteni sem tudom erről. Nem is kérdés, hogy nekem itt kell hagynom a hajót, és meg kell keresnem.
- Megleptél Rynal. - határozottan. Így már egyáltalán nem tűnik olyan védtelennek. Valószínűleg el tudnám szedni tőle, de én kaptam erre speciális kiképzést. Egyébként sokakkal el tudna így bánni. Így mindjárt jobbak az esélyeink, ha kint, valamilyen komolyabb szituáció van. Talán csak egy egyszerű vihar, és talált menedéket is, de nem várhatunk sokáig. Ezért sem húzom sokáig az időt az öltözéssel. Örülök, hogy Rynal sem tétlenkedik.
- Rendben. - nem szaporítom tovább a szót, elvégre dolgunk van. Hiába vártam, hogy tehessek valamit, ezt azért nem kívántam. Bár, ha történik valami, az mindenképp lecke lesz a növényesnek, de nem ilyen módon szerettem volna megértetni vele, hogy mindig óvatosnak kell lenni. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha szimplán hallgat rám. Ha kinyitom a számat, az okkal történik.
- Ha elbírod, akkor egy elsősegély készletet is hozhatnál. Nálam is lesz egy, de sosem baj, ha több minden van nálunk. - sokáig nem értettem egyet ezzel, de egy bevetés megmutatta, hogy a kötszer és a gyógyszer mindig jól jön. És ha egy egész szakaszt találnak meg a gyíkok akkor egy csomag nem is elég…
- Igen. - mögöttem. Az ő fegyvere csak közelharcban hasznos. Vagy kis távolságban, ha el tudja dobni őket. Az én övemre csatolt apróságok viszont távolabbról is hatástalanítani tudják az ellenfelet. Így egyértelmű, hogy én megyek elől.
- Megkaptam. - jelezni akarom Rynalnak, hogy megérkeztek az adatok, de a lépteimet nem fogom vissza. Az irányon változtatni kell egy kicsit a hajóban látott pozícióhoz képest, de még nem vészes. Ha nem jön közbe semmi, egész hamar oda tudunk érni. Talán majd a futást is megkockáztathatjuk, de egyelőre jó így. Rynal is bírja a tempót és így tényleg van esélyünk, hogy időben odaérjünk.
- Akkor minden bizonnyal ez zavarja a kommunikációt. - legalábbis, amíg az életjelek stimmelnek, ez a leglogikusabb indok a számomra. Annyira ugyanis nem lehet ostoba a pasi, hogy nem válaszol a hívásra. Óvatlan volt, de nem hülye. Én viszont hamarosan felsülök, minden elővigyázatosság ellenére is…
- Minden irányt látnunk kell. - nem tudom, hogy Rynal ismeri-e a parancsokat, így nemes egyszerűséggel felé fordulok, és 180 fokban elforgatom őt, hogy a hátunkat figyelje. Én pedig a hátának vetem az enyémet. Viszont mire ezt kivitelezzük az árnyak nem csak megközelítenek, de az egyik el is ér. Csak annyi időm van, hogy elővegyem a fegyverem, tüzelésre nem marad idő. Túl gyors… Oldalról érkezett és le is dönt a lábamról. A fegyver nem esik ki ugyan a kezemből, de nem tudom ráfogni a lényre, mert teljes testsúlyval a fegyvert tartó kezemre nehezedik. A másikkal próbálom letolni magamról, de böszme nagy jószág. És a méretes tépő fogai is egyre közelebb kerülnek hozzám…

Rynal & Dario

Egy pár pillanatig gondolkodom, mert nem teljesen egyértelmű a válaszom. Aztán rájövök, hogy valójában nagyon is az.
- Nekem nem. De ha bajba kerül, csak késve fog segítséget kapni. - ami nem kéne az én gondom legyen, mivel épp ő utasította el a javaslatomat. Viszont foglalkoztat, mert nem tudom egyedül visszavinni ezt a hajót a társaihoz. Rose meg mire ideérne…
- Úgy érted, hogy víz szagom van? - nem kételkedem a szavaiban, de azért furcsa. Akár Mintaka, akár nem. Ugyanis nem most volt, és azért egyszer kétszer zuhanyoztam is. De nem gondolnám, hogy csak tipp lenne, mert annak nagyon erős.
- Nem értek mindent, de ha nem lennék itt, az sem derülne ki, hogy jelez valamit. - illetve, amit értek, az fontos. Például az életjelei. Ha kisimul az ekg-ja akkor több, mint baj van. Azonban nem csak ez történhet, így mikor Rynal felajánlást tesz, felé fordulok.
- Persze. A biztonsága szempontjából releváns jelzések érdekelnek. - a hold állása az például nem. Legfeljebb akkor, ha pályát változtat és a bolygó felé tart. Bár ebben az esetben én már pont nem tudnék tenni semmit. Maximum inni még egy utolsót.
- Úgy érted, valami nem fizikai dolog akadályozott benne? - azért kérdezem meg, mert én elsőre arra gondolnék, hogy megsérült, és ezért nem tudott felszállni a hajóra. De akkor nem az Andromédaiaktól kért volna segítséget, így indokolt egy kérdés a részemről. Később viszont játszani támad kedve, és igazából nekem is. Viszont mielőtt kiderülne, hogy mi is a játék lényege, feltűnik a holografikus képen néhány fénykép, ami újabb kérdést fogalmaz meg bennem.
- Ezzel fogunk játszani? - nem mutatok rá, csak finoman bökök a fejemmel, mert viszonylag gyorsan el is tűnik a szemem elől. Mindenesetre azért megjegyeztem magamnak, csak hogy tudjam, mi merre hány méter.
- Inkább legyen ügyességi. A stratégia annyira nem az erősségem. - ez nem teljesen igaz, de a játékokban nem szoktam annyira jeleskedni. Talán azért, mert nem is igazán akarok. A szórakozás a lényeg. A versenyszellem csak akkor van meg bennem, ha az életem a tét. Akkor viszont nagyon.
- Nem azért van. Hanem, hogy legyen némi előnyöm, ha rosszra fordulnak a dolgok. - és előbb vagy utóbb mindig rosszra fordulnak. Egyszerű küldetésem még sosem volt. Már csak azért sem, mert ha nem történik semmi, azt én nem feladatnak hívom, hanem kellemes sétának. Vagyis jobb, ha készen állok, amikor valódi vészhelyzet adódik.
- A bolygó azért felteszem stimmel. - gondolom van közös kommunikációs csatornájuk így biztos eléri majd. Ha nem, akkor meg üzenek neki én, a mi csatornánkon. Egyébként is rég beszéltünk már a fejünkben.
- Valóban nem érdemes hordani, ha nem tudod használni. - nincs a hangomban szemrehányás, hiszen nem kell mindenkinek fegyverrel járkálnia. Sőt. Ne is járkáljon. Tartok tőle, hogy a Dracok nélkül is elintéznénk magunkat, ha mindenki egy fegyverrel akarna kompenzálni valamit. Most viszont ez a legkisebb probléma. Útra kell kelnünk, és az ilyennek vannak szabályai. Legalábbis, ha nekem kell itt hagynom a játékot, és űrruhába kell szuszakolni magam.
- Van kardod? - ösztönösen nézek rajta végig, de vagy nagyon kicsivel jár, vagy csak képletesen értette. Így inkább sóhajtok egyet. Azt hiszem én értettem félre valamit.
- Számos oxigénpalack található a hajón. Itt találod. - a panelről előhozom a hajó alaprajzát, és megmutatom, hogy melyik helyiségben találja. Két szobával arrébb van. De úgyis vele megyek én is, mert nekem sem árt, ha magamhoz veszek párat. Ki tudja mi van odakint.
- Nem szükséges. Gyors vagyok. - vetkőzni ugyan rutinosabban tudok, de az öltözésben is viszonylagos tapasztalattal rendelkezem. Nem minden esetben van segítség, így inkább egyedül szoktam megoldani az ilyesmit.
- Ha elbírod akkor hozhatsz egyet. De, ha akadályoz a gyors mozgásban, inkább hozom én. Fegyver nem szükséges. - én felpakolok mindent a hátamra, ami jól jön, és amit el is bírok. Én sem viszem túlzásba. Az akadálytalan mozgás mindenképp szükséges, a többi holmi csak opcionális.
- Maradj végig mögöttem. - erre elsősorban azért van szükség, mert neki nem lesz fegyvere. Figyelni viszont ő is tud, így mindenképp indokolt a jelenléte. Ezt viszont csak akkor hozom fel, amikor már én is felöltöztem, és minden szükséges felszerelés a helyén van.
- A kommunikációt minimálisra csökkentjük, viszont, ha észlelsz bármit is, rögtön jelezd. - mire ezt kimondom, én már készen állok az indulásra, csak a sisakomat kell a helyére csatolni. Ezt meg is teszem, amin odaérünk a zsiliphez. Ha Rynal is készen áll, kinyitom, és elindulunk Norbert koordinátái felé. Ha nem lesz előttünk akadály, akkor a legrövidebb úton mennék, egyébként, majd kiderül, hogy min tudunk átkelni, és mit kell kikerülni. Egyelőre csak sétálok, azt viszont tempósan.
- Tudod tartani ezt a tempót? - ha nem azzal még nincsen baj. Bár minél előbb oda kell érnünk, az is fontos, hogy ne használjuk el minden erőnket az odaútra. Így alkalmazkodom Rynalhoz, és ha lassítani szeretne, megtesszük.

Rynal & Dario

- Nem tudom, hogy csinálja. De feltételezem, hogy fontos valaki lehet, máskülönben nem kért volna védelmet. - a másik lehetőség az lenne, hogy nem túl bátor, és ezért kért fel engem, de tekintve, hogy végül én nem mehettem vele, nem hiszem, hogy ez a helyzet.
- Akkor lehet, hogy azokat a talajmintákat viszi. - nem tudom, hogy mit tesznek pontosan ezzel a bolygóval, azon kívül, hogy lakhatóvá akarják tenni. A módszereket nem ismerem. Én úgymond az ilyen folyamatok elejében szoktam részt venni. Leradírozom azokat az ‘életformákat’ a bolygóról, akik csak pusztulást hoznának. Ilyen értelemben én is növényes fazon vagyok.
- Ő is ezt mondta. - és rá is olyan hitetlenül néztem, mint most Rynalra. Senki sem olyan kemény, hogy egyedül elmászkálhasson. Még én sem. Nem véletlenül járőrözünk mindig párban. Bármikor történhet valami olyan, amikor szükség van egy segítőtársra. Főleg ezen a környéken.
-  Egy medencés buliban voltam. De már napokkal ezelőtt. - vagy lehet, hogy hetekkel? Néhány nap azért összefolyt. Nincsenek teljesen fekete foltjaim (azt hiszem…), de a dátumot nem tudnám pontosan megadni minden eseményhez, ami ott történt velem. Elengedtem magam rendesen…
- Hallgatlak. - bármilyen ötlettel is áll elő, mindenképpen szórakoztatóbb lesz, mint ülni, és nem csinálni semmit. Egy ideig el lehet játszani a villogó fényekkel, meg a gombokkal a műszerfalon, de azon az időn már bőven túl vagyok.
- A műszerek csak akkor hasznosak, ha van valaki, aki érti is, hogy mit jeleznek. - a növényes fazon még ezt sem mutatta meg nekem. Magamtól kellett rájönnöm, hogy hol találom meg az életjeleit, és miként tudom megnézni a bolygó felszínén lévő történéseket. Valószínűleg nem is találtam meg mindent, de ez van, ha valaki óvatlanul belerohan a… leginkább semmibe.
- Te is kértél már segítséget tőlük? - nekem is mondták már, hogy nem ártana felkeresnem őket, de én csak legyintettem. Nem zárkózom el tőle, csak úgy gondolom, vannak fontosabb dolgok is. A gyíkok nem fognak maguktól hazamenni. ‘Noszogatni’ kell őket, és úgy alakult, hogy elég jó vagyok benne. Így erre koncentrálok. Koncentráltam… Most csak egy apró kristály darabra tudok figyelni, amit Rynal tart a kezében.
- Rendben. És hogy kell vele játszani? - nyitott vagyok bármire, még annak ellenére is, hogy jelenleg nem tudom elképzelni miként lehet játszani egy kristállyal. Ezért figyelek bármit is mond, vagy mutat. Viszont később szóba kerül más is, és miként Rynal vigyorogni kezd, nekem is az arcomra szökik egy mosoly.
- Nem. Így vagy jó, ahogy vagy. -  nekem aztán nem kell megfelelnie. Meg senkinek. Én sem azért edzek, mert jobban akarok kinézni. Erős akarok lenni, hogy bírjam a gyűrődést, ami odakint vár. Ennyi az egész.
- Jól hangzik. Írj fel. Meg beszélek majd Kismacsekkal is. Apropó. Ő merre van? - nem felejtettem el, hogy őt kereste. Szívesen beszélnék vele, függetlenül a küldetéstől. Ő is jó forma. Időnként merev, de ha legurít néhány italt, azért tud laza lenni. Arról nem is beszélve, hogy volt már részünk együtt néhány kalandban. Viszont ahelyett, hogy akár most meg is ejteném a beszélgetést vele, mégis akad egy kis feladatom. Bólintok miként Rynal is megpróbál segíteni a frekvencia beállítással, és mikor megkérdezi, hogy van-e fegyverem, nagyon komolyan nézek rá, egy darab felszökött szemöldökkel.
- Akad. - nem fejtem, ki, hogy reggel, amikor felébredek előbb nyúlok a fegyveremért és csak utána a boxerért. Fontossági sorrend. Nem az alsónemű véd meg, ha harci szituáció áll elő. Egyelőre nem tudom, hogy jelenleg abban van-e a növényes, de az, hogy nem válaszol a hívásra, arra enged következtetni, hogy valami mégis csak történt.
- Rendben. Nem érdekel mit mondott, új helyzet áll elő. Kimegyünk. Vagyis én kimegyek és megkeresem. - nem kötelezem Rynalt, hogy tartson velem. Fogalmam sincs, hogy mit fogunk odakint találni. És a vihar nekünk sem fog jót tenni. Így rábízom a döntést. Jó magam el is indulok a páncélomért és az oxigénért.
- Ha jönni akarsz, követned kell a parancsaimat. - ha nincs vészhelyzet, ettől majd később eltekinthetünk, de amíg fennáll a lehetősége, nem fogadok el ellenkezést. Tanácsokat igen, de biztonsági kérdésekben én fogok döntést hozni.