Re: To be or Not to Be

**Zaphina Steal** Sun Oct 01, 2023 10:35 pm


To Zach

To be or Not to Be

Oldalra billen a fejem, miként azt próbálom eldönteni, hogy a témát akarja-e elterelni, vagy… a témát akarja elterelni. Majdnem bevettem. Illetve ezzel még inkább azt érzem, hogy jó nyomon já… runk Apával.
- Ez is a téma része. Ez a szemléltető eszköz. - valamiért mókásabb rábökni a rajzra, mint mondjuk kimondani a karakter nevét. Így ugyanis lett volna esélye, nagyon meglepődni azon, hogy miért rajzokkal jöttem egy hermeneutika konzultációra. Na de hahóóóóóóó, egy rajz kellék boltba hozott kávézni… ez önmagában felér egy beismerő vallomással. És még csak nem is én vertem ki belőle…
- Gondolom. A lényeg, hogy ők a tutik. - kész slussz passz, nekem ez a véleményem. Mindegy, hogy miért. Engem most nem az autók érdekelnek, hanem… a munkája. És egy kicsit ő is. Bár a ködösítése egyre kevésbé tetszik. Ha én kiterítettem a lapjaim, és beletoltam az arcába, akkor miért olyan nehéz ezt neki is megtenni? Már láthatja, hogy nála vannak a nyerő lapok, mert… én egy senki vagyok, ő meg… egy igazi művész.
- Hmm… ha így nézzük, akkor nem csak az angyalok jöhetnek szóba. Ott vannak a démonok is. Ők is tisztában vannak minden lehetséges következménnyel, és megoldással. Csak nem tesznek semmit, ha nem áll érdekükben. - hát nem ilyen egy igazi olvasó? Tudhat, és érthet mindent, de cselekedni nem tud? Ah.. elkalandoztam. Nem ez volt a kérdésem, bár… gondolkodni fogok rajta. Csak nem tudom hogyan képzeljem magam egy angyal helyébe… Számomra megfoghatatlan, hogy miként tudnak tisztán látni, amikor annyi toll van rajtuk…
- Kukkoló? - ezen azért elgondolkodom. Nem lenne tisztességes rögtön nemet mondani. Mert tényleg sokat tudok róla. Ám, hogy kukkoló lennék… neeeeem, az egész más.
- Nem. Kizárólag annyit láttam önből, amit az órán megmutatott. Nem tudom hol vannak a titkos anyajegyei. De vannak információim, amit egyébként teljesen legális forrásból szereztem. - hát… Apa részéről mondjuk nem volt túl szép kiadni őket… de akkor ha mindenképp kell egy kukac az asztalra, és kukkolót akar, akkor Apa az. Én biztosan nem. Csak rajongó.
- Próbáltam bili borítás nélkül kérdezni, de kitért a válaszom elől, mondván semmi köze nincs az órájához. Aztán meg megkérdezte, hogy mi a gondom. Hát előálltam vele. Így a tisztességes szerintem. - és a kezemet is ezért nyújtom felé. De ő nem fogadja el. Megdönti ugyan magát, de az nem ugyanaz. Ezért felhúzott szemöldökkel veszem vissza a kezem. Bunkó. Na de mindegy. Gondolom ez is valami művész hóbort. Nem ez foglalkoztat, hanem a munkája.
- Rendben, akkor Zack Ekiel. - tőőőlem. A vallomás már megtörtént. És amit akarok anélkül is kitudom deríteni, hogy ő teljesen nyílt lapokkal játszana. Nem tetszik, de ez van. Biztos meg van rá az oka, ami nem tartozik rám. Engem a karakterek érdekelnek, meg ő maga. És ezzel is plusz információhoz jutottam vele kapcsolatban.
- A becenevem. Nem vagyok művész. Csak jól rajzolok. - azt nem mondom, hogy baszottul, mert akkor nagyképűnek nézne. Nem vagyok az. Csak realista. Szemet gyönyörködtető képeket tudok csinálni, de szerintem az a művészet, amit ő csinál. Ami mögött tartalom van. És már NAGYON szeretném tudni, hogy mi az.
- Ebben a számban… - elétolom újra, most címoldallal felfelé. A legutóbb megjelent történet. A türelmemet pedig megkeresem. Ugyanis lehetséges, hogy most tényleg haladni fogunk. Nem szaladt el, és nem is hívta rám a rendőröket. Az mondjuk vicces lett volna. Apa épp szolgálatban van…
- A korábbi számokból szerintem sikerült egy képet alkotnom a főszereplő személyiségéről, és a motivációjáról. De az alapján nem kellett volna oda mennie arra a helyre. Fölösleges veszélynek tette ki magát. Vagyis nincs összhangban a karakterrajz, és a cselekmény. Ilyen hibát nem szokott… az alkotója elkövetni. Vagyis feltételezem, hogy én látom rosszul. Vagy a személyisége árnyaltabb, mint ahogy én gondolom, vagy… a főszereplő olyasmit lát előre, amit az olvasó nem, és ezért ment oda. - bakker…. hát persze. Ezért említette a tollasokat. Naaaaaa, alakul ez. Már csak az a kérdés, hogy mit lát a főszereplő. És nagyon ajánlom neki, hogy ne jöjjön azzal, hogy vegyem meg a következő számot. Meg természetesen mélyen hallgatok arról, hogy azt hiszem megértettem valamit, mert… simán lehet, hogy még mindig benézem.
(C) Ross

**Zach Ekiel** Sun Oct 01, 2023 9:40 pm

To be or not to be

"When philosophy gets a different understanding"

Még a fejem is félrefordítom, ahogy ránézek. Meglehet, hogy gond van a megfigyelőképességemmel, azt nem vitatom. Elég szórakozott tudok lenni időnként.
- Érdemes. Nagyon értenek az itteniek ezekhez a dolgokhoz. - kávé, tea, festés, kalligráfia, ami csak a bolthoz kapcsolódik.
- Igen. Mert ha nem maga rajzolta, akkor nem tudok ebben mit kérdezni, és nem ezért jöttünk, hanem a témáért.- pöcc? Le? Még szép. Nem őt, a témát.
- Egészségére. - még szép, hogy a kávé isteni itt! Igaz, nem ezért járok ide.
Valahogy hirtelen nem fogom fel, hogy jön ide az autógyártás, aztán leesik.
- Hogyne. Hiszen az ötleteket átveszik és tovább tökéletesítik. Ők ebben nagyszerűek. - tökéletességre törekvésben. Ezért sem költöznék oda. Így is szélhámos-szindrómám van, egészen biztos, mert nem hiszem, hogy olyan jó tanár lennék, és azt sem, hogy ennyire jó manga-rajzoló, mint amit hype-olnak az olvasók maguk között.
- Vagy... mint az angyalok? - nem tudom, miért ugrik be ez a kérdés, aztán tovább gördülnek a gondolataim. - Úgy értem, hogy az anyalok, nem teozófiai oldalró, sokkal inkább spirituális értelemben, értik és látják a motivációkat, a háttereket egy-egy döntés során, amit az emberek tesznek. Nem ítélnek, nem ítélkeznek, ám minden lehetséges megoldásnak minden lehetséges következményeivel tisztában vannak. - nekem ezért is felfogathatatlanok. Nekem már az is borzalom, hogy ha azt akarom reggel eldönteni, hány cukrot tegyek a kávémba...
Ahogy viszont hallgatom a meséjét... rólam, magam elé veszem a saját mappámat, és még a szemeim is összeszűkülnek.
Aztán kiadom inkább a levegőt magamból.
- Maga egy... kukkoló? - vagymi.
Az meg végképp nem tetszik, ahogy szinte ordítja a másik nevem. Páran ide is figyelnek.
- Abban a nélkül is segítenék, ha nem érti, hogy ilyenekkel állna elő. -a kezére nézek. Ha most kezet fogok vele, akkor azzal beismerem, ki is vagyok.
Csakhogy nem a diákom, vagyis valóban nem ismerem.
- Zack Ekiel. - döntöm meg magam. Nem fogtam vele kezet, vagyis nem egészen vallottam be, hogy ki is vagyok.
- Zee? Ez a művészneve? Mi az, amit nem ért ebben a... miben is? - érdeklődöm. S annyira nagyon nem tetszik, hogy lassanként érzem, kár volt a boltot is megmutatni neki. Lépnem kéne, olajra.

Zaphina - Terra - Jelen

emme

**Zaphina Steal** Fri Sep 15, 2023 11:15 pm


To Zach

To be or Not to Be

Elnevetem magam, mert ez jó vicc volt. Aztán leesik, hogy komolyan gondolta. Azt hiszi, hogy a lányok az előadást nézték. Vigyorogva csóválni kezdem a fejem, de azt megállom, hogy azt mondjam neki: haveeeeeeeeeer… Helyette inkább csak egy valamit mondok.
- A megfigyelőképességén még dolgoznia kell. - ha érdekli és rákérdez, elmondom, hogy mit néztek. Ha viszont szeretné azt hinni, hogy az előadást nézték… Nem én leszek az aki összetöri az álmait.
- Megjegyzem ezt a helyet. - mivel ismerem a munkáit (legalábbis jelenleg 98%-ban biztos vagyok benne, hogy az övét ismerem…) tényleg figyelni fogok erre a boltra. Minden bizonnyal itt szokott vásárolni, és többek között ezeknek a termékeknek köszönheti a munkája minőségét. Meg az istenadta tehetségének… Vajon miért nem aratja le a babérokat? Nem csak az én szememben számít földönkívüli talentumnak…
- Oké? Tényleg csak ennyi? Oké? - kezembe veszem a kávét, amit hozott, és kortyolok egy nagyot. Neki és persze magamnak is adok egy kis időt. A százalék ugyanis épp most ugrott le 95%-re. Az persze még mindig elég magas, így egyelőre nem veszem be, hogy nem ismeri a rajzokat és persze a történeteket.
- Jó a kávé. Köszönöm. - még meg is emelem egy kicsit a poharam, mert ezzel a köszönettel azért tartozom neki. Innentől kezdve ugyanis nem fogom kímélni, ha továbbra is marad a nem tudom, hogy miről beszélsz mesénél…
- Persze, meg autógyártásban is sokkal jobbak mint mi… - nem sok hiányzik hozzá, hogy asztalra csapjak, mert kezd feldühíteni. Most vagy hülyének néz vagy… vagy tényleg hülye vagyok. De ez utóbbi lehetőséget nem szívesen fontolom meg, így maradok az elsőnél. Meg persze annál, hogy nemzeti büszkeség ide vagy oda, a japán autók a legjobbak a piacon.
De végül sikerül valamennyire haladni. Végre meghallja a kérdésemet, és mintha hajlana rá, hogy válaszoljon. Szuper. Nem értem, hogy miről beszél, de majd remélhetőleg mindjárt fogom.
- Igen. Mint a tudat. Mint megfigyelő. - fogalmam sincs mit mondtam, de remélhetőleg ha helyeselek válaszolni fog. Aztán ha még azután sem értem, még mindig ráérek megnyomni a stop gombot, és megkérni, hogy úgy magyarázza el, hogy én is megértsem. Előbb viszont… kiterítem a lapjaim. Egy ideig vicces a titkolózás, de én inkább szeretem szemtől szemben megbeszélni a dolgokat. Ettől pedig az sem tántorít el, hogy megint előkerül az “én csak egy ártatlan, és alkalmanként rosszul fésült professzor vagyok, akinek egy teremnyi nő és hímnemű nézi a hátsóját a tananyag helyett” Pardon ez utóbbit ugye nem vette észre…
- Nem járok egyetemre. Nem is tervezem. Jól meg vagyok anélkül is. A Zack Ekiel viszont stimmel. 31 éves egyetemi oktató, szakterülete a filozófiai hermeneutika. Qi Gungot is oktat és ritkán tartja be a sebességhatárokat. Meg ott van az a piroslámpás eset is… - látványosan cöcögni kezdek, mintha ez akkor bűn lenne. Apa szemében az is… Én nem foglalkozom vele, mert a lényeg számomra csak most jön…
- És álnéven mangákat ír és rajzol. Masamune néven. - erre már közelebb hajoltam hozzá, és szinte csak suttogtam. Hogy kizárólag ő hallhassa. Elismerem, egy kicsit hangos voltam. Leleplezni ugyanis nem szándékozom. Jah… hogy ezt neki még nem mondtam.
- Nyugi, én nem vagyok zsaru és persze eszemben sincs riadóztatni a manga közösséget, és térképet rajzolni nekik a lakásához. Csak nagyon érdekel, hogy mi van a lapokon, és persze azok mögött is. Mondhatjuk, hogy egy… őszinte, ám termetéhez képest nagy szájjal rendelkező rajongó vagyok. Zaphina. Vagy Zee - nyújtom végül a kezem bemutatkozásra is. Ezt ugyanis ha jól emlékszem még nem ejtettem meg. Meg ezzel jelzem azt is, hogy “nem veszem beeeeee”…
(C) Ross

**Zach Ekiel** Fri Sep 15, 2023 10:00 pm

To be or not to be

"When philosophy gets a different understanding"

- Megértem. - a biciklikkel jártam így, leszakadt lánccal. Mire hazacibáltam, mindenből elegem volt.
Először értetlenül nézek rá, hogy akkor mit.
- Jah, az előadást... - esik le, mert hát előadáson vannak, mit néznének mást. Jogos a kiröhögésem, második értelmében is.
- Valóban az. - s sosem értettem a kezdő rajzoló és festő tanfolyamokat, hogy szar minőséggel is lehet olyankor dolgozni. Már elnézést, de szar minőségű anyagból szupert alkotni a mesterek tudnak, nem a kezdők. Kezdőként pont a legjobb minőséget adnám mindenki kezébe, hogy érezze, milyen is egy jó anyag, egy tökéletes színárnyalat, egy istenpuha mókusszőr ecset...
- Rendben. - karamellás felütésű kávét választok neki, nekem jut a gesztenyés, most ahhoz van kedvem.
És aztán olyat terít elém, amit és ahogy nem igazán akartam sosem. Nem véletlenül vagyok inkognitóban, még rendezvényekre sem tudnak ezen okán hívni, hogy az arcom ismert legyen. Gondolják csak azt, hogy egy ázsiai ipse vagy csajszi rajzolja a mangákat.
- Ah, oké. - és ennyiben hagyom, mert hát ha nem ő rajzolta, akkor ebből a szemszögből nézve lényegtelennek vehetnem, csak az ábrázoltatáshoz hozta.
- A japánok sokkal spirituálisabbak és filozófikusabbak, mint mi, ez tény. - oké, sikerült elbizonytalanítanom, ez így már halad.
Viszont akár tényleg lehet bajban is. Ezekhez a dolgokhoz, vagyis az ilyen jelek vételéhez nem értek, így inkább rákérdezek.
S a válaszára is továbbra nézem. Mert eszembe jut, hogy akár figyelhetik is, és inkább tagad. Inkább lopva körbenézek, hátha kiszúrok valami gyanús alakot.
- Filozófiai kérdésben? A megértésről beszélt. Úgy érti, mint a tudat, mint megfigyelő? - Hegel és Kant máris repked a fejemben.
- Nem a diákom? És ki az a Masamune? Én Zack Ekiel vagyok. Rossz előadásra ült be? Akkor nem csodálom, hogy nem értette az előadást. Mi lett volna az előadás témája?
Veddbeveddbeveddbeee!

Zaphina - Terra - Jelen

emme

**Zaphina Steal** Sun Jul 23, 2023 11:20 pm


To Zach

To be or Not to Be

Nem értem ezt a bizalmatlanságot, azt meg pláne nem, hogy miért gondolta, hogy randira hívom. Talán számára megszokott, hogy a hallgatok nem csak tanárbácsi minőségben akarják megismerni? Mondjuk azokat a csajokat elnézve, nem lennék ezen meglepődve, és valahol az is jogos, hogy óvatos. Tőlem viszont nem kell félnie. Annyira…
- Nem szoktam, de ha idő előtt lemerül az akkumulátor, azért morcos vagyok. Nehezebb, mint aminek kinéz. - mutatok is rá a rolleremre, akkor viszont megtörténik az összecsukás is, amikor kijelenti, hogy befér a csomagtartóba. Reméltem is. Semmi kedvem később visszajönni érte, és a testi épségnek sem tenne jót, ha valaki esetleg eltulajdonítaná. Már mint nem az enyém lenne veszélyben. Apa GPS jeladót rakott a rollerre, szóval én az nem igazán nyúlnál le senki helyében.
- Remek. - és már raknám is be a csomagtartóba, ha kinyitja. Ha ő akarja berakni, nem fogok kézzel lábbal harcolni, hogy igenis nekem kell emelgetni, de egyébként megoldom, mert így az egyszerűbb.
- Inkább az a vicces, hogy miért nem szóltak. A lányok nem a haját nézték. - ha nem zavarja, akkor tényleg nem fogom visszatartani a nevetést. Persze így már nem olyan szilaj, mintha nem adott volna engedélyt. De a mosoly az arcomon marad, még elég sokáig.
- Kár… - jegyzem még meg, de már csak a saját orrom alatt, halkan. Ugyanis ahogy beértünk a boltba elindulok felfedezni a kínálatot, és arról jó pár percre meg is feledkezem, hogy miért jöttem eredetileg.
- Minőségi árunak néz ki. És a kínálat is nagyon gazdag. - nem érintek meg semmit, bár nagy a kísértés. Ha terveznék venni valamit, természetesen alaposabban megvizsgálnám a holmimat, de üres zsebbel nem illik nyúlka piszkálni. Már pedig az enyém most elég üres, mert a hónapban nem túl sokat dolgoztam. A címet viszont most már tudom…
- Jah igen. Persze. - a kávé… talán tényleg jól fog jönni, mert frankón kiment a fejemből, hogy azzal… hmm… csaltam ide. De amúgy most nem azért, de sikerült úgy meghívni őt egy kávéra, hogy ő fizet. Tényleg tudok valamit, és az nem a rollerezés. Most már csak azt kell kideríteni biztosra, hogy valóban ő Masamune, avagy sem. Én még mindig hajlok arra, hogy igen, mert Apa nem igazán szokott tévedni ilyen kérdésekben. De azért, amikor megkérdezi, hogy én rajzoltam-e a mangát… egy pillanatra elbizonytalanodom. Na jó… inkább kettőre, és még az is lehet, hogy plusz egy félre. Ezt követően viszont széles mosoly kerül az arcomra, és úgy döntök, hogy nem hagyom megvezetni magam.
- Naaa… Ne már. Tudja, hogy nem én rajzoltam ezeket. - kimondjam már most, hogy tudom, hogy ez az ő munkája? Neeeeem, azt hiszem még várok, és további bizonyítékot gyűjtök. Példának okáért igyekszem megtalálni az összefüggéseket a karakterábrázolás és az előadása között. Találok, de persze fennáll az a veszély, hogy azért van ott, mert én akarom, hogy így legyen. Ezért is kérdezek inkább, hogy úgy göngyölíthessem fel mind a történetet, mind Masamune személyét, mintha az egy bűneset lenne, de… a válasza nagy csalódást okoz nekem.
- Mi? Az lehetetlen. Olyan egyértelmű. Persze nem az egész szál, de teljesen világos, hogy ezt olyasvalaki rajzolta, akinek nem ismeretlen a filozófia. - érezhetően veszítek a magabiztosságból… azt meg nem igazán csípem. Így felszívom magam, lélekben és oxigénban is, hogy felkészüljek a következő menetre. Ugyanis még mindig nem akarom feladni, hiába próbálkozik… hát igazából már nem is értem, hogy mivel pontosan, annyira fura a következő kijelentése.
- Bajban? Ugyan. - még legyintek is, aztán úgy döntök, hogy most már ideje inni is egy kicsit a kávéból. Most pont jól fog jönni néhány korty, mert még csak most kezdek igazán bele melegedni. Bátorság Zaphina, kemény vagy, mint a gumicsont. Tök simán tudsz beszélni a hősöddel, ha már sikerült idáig elrángatni.
- Abban nem vagyok, csak bosszant, hogy nem értem teljesen. Hiába van itt az orrom előtt, még nem tiszta minden. Csak ebben kérek segítséget. - némi értetlenség ugyan van az arcomon, de helyre rakom azt is. Rájövök ugyanis, hogy ennek így nincs értelme. Másként kell megközelíteni a dolgot.
- Oh igen, és még valami. Öntsük tiszta kávét a csészébe, különben csak egymás idejét raboljuk. Tudom, hogy ön Masamune. Ön pedig már bizonyára tudja, hogy nem vagyok a diákja. - ha nem, hát most szóltam. Ahogy én jobban örülnék neki, ha nyílt lapokkal játszana, úgy én is felfedem, minden adumat. Ha ez most azt jelenti, hogy itt fog hagyni… Na azt mondjuk csúnya pofára esés lenne, és még mindig nem rolleres. De bízom benne, hogy a határozottságom… legalább egy ideig leköti még a figyelmét.
(C) Ross

**Zach Ekiel** Sun Jul 23, 2023 10:16 pm

To be or not to be

"When philosophy gets a different understanding"

Nem. Oké, akkor nem hívott randira. Jobb is, most raktam volna ki az ajtón...magamat.
De mi a második nem? Jó, oké, vannak idősebb hallgatók is, de ne mondja be nekem, hogy huszonöt, mert azt tényleg nem veszem be.
Á, oké, segítséget kért. Remélem, nem szórakozik velem, arra nincs időm.
- Rendben. - bólintok.
Rámosolyogva a többiekre, további szép napot kívánok, s elindulunk. Nem igazán értem ezt a dongást, mert eddig egy értelmes, a tananyagba vagy az előadásba vágó kérdést sosem tettek fel. Tisztelet a kivételnek.
- Oké. - már nagyon rajzolnám a történetet, s igazán bosszantó, hogy mindig a legjobb helyzetekben fogy ki ez vagy az.
Az éppen bevett levegő bennreked, hogy válaszoljak, mert olyan gyorsan folytatja, hogy jobbnak látom, hogy csak bólintok. Aztán csak nézek rá. Ez valahogy nem vicces, főleg az egyetem falan belül nem. Inkább nem is szólok ehhez semmit, csak az arcomon látni, hogy annyira nem tartom viccesnek.
- És nem esett még pofára vele? Valamit tud. - nekem összejött, végig is vittem az alsó lábszáramon az úttest szélén sorakozó kőzárókat. Voltam vagy hatéves, és törhetetlennek gondoltam magam. Meg a rózsabokrok mindig is vonzóak voltak, ha kereken száguldottam...
- Akkor pláne befér a csomagtartóba. - amit, ha akarja, hogy velünk jöjjön a kétkerekűje is, be is pakolok a csomagtartóba. Ha nem, akkor muszáj leszek visszafurikázni ide, amit nem szeretnék. Fejben már nagyon dolgozok a lapon.
- Nyíltan is kiröhöghet. Hogy senki nem szólt ezért... - nem mérgelődök, nincs miért, inkább rendezem a hajam, több-kevesebb sikerrel, aztán indulunk.
- Arra vonatkozott... - ellép mellőlem, s értetlenül nézem, de beugrik az, amit láttam.
- Nyugodtan nézzen körbe. Itt érdemes. - szeretek idejárni, kikapcsol, éppen ezért ritka, hogy egyszerre vásároljak be. És általában mindig több mindennel távozom, mint amivel terveztem.
- Rám bízza a kávét? - vannak kisebb asztalok, de ott hosszú ideig úgysem lehet ülni, s senki sem azért tér be ide.
Látom, hogy pakolna, így a kávét kikérem közben kettőnknek, s a kezemben velük térek vissza.
Összehunyorítom a szemeim, ahogy felismerem a saját munkámat. S nem értem, mit is akar. Most akkor mégis személyes segítséget kér, csak valami nagyon rejtetten adja elő?
Leteszem a két poharat, az övét elé helyezem, a tetején ott van keverő, cukor, tejszín is.
- Ezt maga rajzolta? - nem nyúlok a lapokhoz, úgyis tudom, mi van rajtuk, én rajzoltam, az én ötleteim.
- Ez az egész nem tartozott az órai előadáshoz... - valami nagy baj lehet, hogy így próbál segítséget kérni.
- Ha bajban van, szóljon. Találunk segítséget.
Ami viszont meglep, hogy amit kérdez és amit mutat, részben fed egy szálat, amit a történetben még csak kifejteni kezdtem. Így is lehet filozófiát és hermeutikát tanítani, értetni, a világ változik, hát használjuk ki annak lehetőségeit.

Zaphina - Terra - Jelen

emme

**Zaphina Steal** Tue Jun 27, 2023 9:41 pm


To Zach

To be or Not to Be

Egy kicsit mintha szét lenne esve fejben. Végülis megértem. Én sem vagyok toppon. Ugyanis nagyon próbáltam megérteni, hogy miről beszél… De ennek ellenére sem sikerült. Annak viszont örülök, hogy úgy nagyjából azért képben vagyok. Ahhoz képest teljesítmény, hogy nem csak ennek a tárgynak, hanem még egyetemnek sem jártam a közelében korábban… Minek, ha egy vagyont keresek futárként. Na ugye…
- Nem. És… nem. - még a homlokomat is erősen összeráncolom, mert hiába ezt benézte. Még… nem tartom kizártnak, ha kiderül, hogy tényleg ő Masamune. Addig viszont szedje össze az ábrázatát, mert én ültem végig az óráját, de ő van agyilag a ‘sok volt az egyetem’ szinten. Arra viszont kíváncsi leszek, hogy érti-e, hogy a második nem mire szólt. A korát nem tudom, de azt igen, hogy nem a tanárom. Ezek szerint neki ez nem tűnt fel… Azt hiszem intravénásan kéne neki az a kávé…
- Igen. - a hüvelykujjamat felmutatom, hogy ez legalább talált. Tényleg segítséget kértem. Nem abban, amiben ő gondolja, de… attól az még segítség. Addig viszont nem vagyok hajlandó semmit mondani, amíg… hát minden ‘rajongója’ itt van. Nem mintha féltékeny típus lennék, de… gondolom oka van annak, hogy álnéven adja ki a műveit…
- Jó lesz az is. - nekem a nyugalom a lényeg, meg hogy azért egy minimális koffeint én is tudjak magamba rakni valamilyen módon. Ebbe nekem beleférne a mosogató víz is, de hát ha tud jobbat, biztos nem fogok ellenkezni. Azon viszont már meglepődöm, hogy ez a hely olyan messze van, hogy autóval kell menni…
- Kocsival? - teszem fel a kérdést, de mielőtt válaszolni tudna, már folytatom is. Egy hatalmas vigyorral kísérve.
- Ez most egy elrablós, a szerveimet a kereskedőknek eladós autózás lesz? Mert ahhoz még fiatal vagyok. Meg van nálam paprika spray is. - nevetni kezdek, mert természetesen csak vicceltem, és finoman utaltam arra, hogy benézte a szándékomat. Egy dolog viszont teljesen igaz. Tényleg van nálam paprika spray. És ha apán múlna komolyabb önvédelmi felszereléssel is ellennék látva…
- Rollerrel jöttem. Összecsukható. - ez pedig azt jelenti, hogy követem őt. Ha mondjuk valami elsötétített üvegű furgonnal mászkál, akkor azért el fogok gondolkodni azon, hogy inkább a rollerrel megyek… De remélhetőleg semmi gyanús nem lesz, és üres pizzás dobozokkal sem kell megküzdenem az anyós ülésen. Van egy haverom, aki bármikor fuvarozna. Na de az ő kocsijába én inkább “kösz, nem”.
- Oké. Köszönöm. - én akartam meghívni, de ingyen kávét biztos nem fogok visszautasítani. Főleg, ha még jó is, meg ha valami méreg drága helyre visz. Bár a dress kódos helyekhez szerintem a hajával kezdeni kéne valamit… és… végül ki is szúrja. A tenyerembe rejtem a számat, és a kuncogást is igyekszem hang nélkül megejteni…
Akkor viszont már nem érzem a piszkálódás kényszerét, mikor egy művészboltnál állunk meg. Úgy tudtam… Vagyis Apa tudta. Mindegy. Most már biztos, hogy ő az… Bár még mindig állítom, hogy túl jól néz ki ahhoz képest, amit elképzeltem…
- Hmm… remélem nem a kávéra vonatkozott a meghívás. - néhány pillanatra ott is hagyom, hogy körbe tudjak nézni a boltban, legalább egy minimálisan. Tuti, hogy fogok venni ezt-azt mielőtt távozom. Viszont az még nem most lesz.
- Áh igen, a kérdések… - térek vissza testben és lélekben… most már erősen biztosan Masamunéhoz. Pár százaléknyi hiba lehetőséget azért még hagyok.
- Végülis igen. Csak ezen az egy előadáson voltam, így mindenképp a mostanit érinti. - kinyitom a mappámat, és előveszem, a remélhetőleg általa készített manga legutóbbi számát. Keresek egy asztalt, vagy valami polc féleséget, ahová szépen ki tudom csapni, és persze meg tudom mutatni neki a sztori egyik kulcsfontosságú pontját. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként fog reagálni.
- Szóval ez a karakter… egyszerűen nem értem a motivációját. Nem ő a középpont, és nem is a főszereplő, de az a megérzésem támadt, hogy rajta keresztül akarja kimondatni azokat a dolgokat, amik a megértés egy magasabb szintjét képviselik. Ez a gyanú pedig még erősebb lett bennem, ahogy meghallgattam az előadást… - lapozok pár oldalt, és rábökök egy másik részre. Láthatóan izgatotabbá, és ezzel együtt hevesebbé is válok gesztikuláció szintjént legalábbis.
- Viszont itt… borul minden. Itt valami más van, amit már tényleg nem értek. Logikátlan, amit csinál a karakter. - gondosan összecsukom a mangát, de egyelőre otthagyom, ahol van. Aztán jelentőség teljesen Sanszosan Masamunéra nézek.
- Mit hagytam ki? Az előadásában kell keresni a választ? Netán egy másik óra anyaga az, amit közvetíteni akar ezzel a karakterrel? Vagy… nincs összefüggés a filozófiai nézetei és a karakter ábrázolása között? - kérlelhetetlen a tekintetem, vagyis, ha neki is állna azzal jönni, hogy ezt nem ő csinálta… hát meg mutathatom neki a ferdén felhúzott szemöldököm. Meg vész esetén az öklöm…
(C) Ross

**Zach Ekiel** Mon Jun 26, 2023 9:10 pm

To be or not to be

"When philosophy gets a different understanding"

Mmm, nem, még mindig nem ugrik a be neve. Az sose ment. Inkább segítek, névtelenül. Odafelé úgyis mindig megy, ha mangákról és alkotásokról van szó. Az utóbbinál egy téma be is ugrik, ahhoz meg Posca-filcet is kell vennem, meg egy adag új alkoholos festéket...
Khm. Valaki itt áll előttem.Ömm, valakik. Mióta lettek ennyien? Ja, mindig szoktak. De nem értem, miért. Elvileg a hermeneutikát mindenki borzalmasan unalmasnak tartja. Míg rá nem kap az ízére.
Rendben, vagyis a segítségemet kéri. Figyelek tovább
Ó, hát csak ez a kérdés? Ez sokkal egyszerűbb, mint a Heisenberg-féle bizonytalanság.
Egy ideig csak nézek rá. Majd rámutatok.
- Ez most egy randira hívás volt? Mert ahhoz egy kicsit öreg vagyok neked. Meg amúgy a tanárod. - oké, egyetemen más a helyzet, mint középsuliban, de ez egy olyan kérdés volt, amiben nem szeretnék e felé kanyarodni.
Ó. Lehet, hogy nem. És jól elrontottam a segítségkérését. Meg is áll a kezem, vagyis az ujjam egy pillanatra. Majd leengedem az első mondatom után.
- De te segítséget kértél. - vagyis újragondolom az iménti kérdését.
- Kávézó van, oda nincs kedvem most beülni. Ellenben ismerek egy olyan helyet, ahol valóban jó kávét adnak mosogatóvíz helyett. - és közben keresgélhetem a rajzanyagokat. Szeretek így válogatni, noha ökör gondolná, hogy kávéval a kezemben fogok végigmasírozni a papírok között. (súgok: van a csészén tető is...)
És nekem rettentően jól jönne egy kávé.
Ha van orbitális hazugság, amit kiszúrok, az éppen az, ami most elhangzott. Deee, lehet, hogy másban kérne inkább segítséget, így meghagyom azon hitében, hogy bevettem.
- Ha van kedve, a kocsimmal elvihetem, vagy jön a kocsijával, motorral, a cinga befér a csomagtartómba.
Tekintetem önkéntelenül siklik mappájának hátoldalán lévő rajzra, majd vissza a tekintetére, de megjegyeztem, hogy néz ki, és nem egy botcsinálta firkálmány.
Ha velem tart, akkor nekiindulunk, ha nem tart, akkor egyedül tartok a kocsim felé, aminél csak remélem, hogy x hét után nem fogok egy tetemes összeggel bíró bünticsekket kapni.
Beülve a volán mögé, a napszemüvegem keresem, ekkor nézek a tükörbe egy pillanatra.
Húha, én így tartottam órát? Gyorsan elrendezem a szénaboglyát. Vagyis amit selyemként árultak párnahuzatot, egészen biztosan nem az.
- Meghívom rá. - indítom el a motort, s ha valóban úgy dönt, velem jön.
Vagy vele, vagy nélküle, de a művészbolt ajtaján benyitok, ahonnan a kávéillattal együtt a papír és festékek felismerhető illata keveredik.
A legnagyobb gondom, hogy nem vagyok agyturkász. Nem vagyok kommunikációs szaki. Vagyis fogalmam sincs, miként tudnám a forró kását most kerülgetni. Inkább kérdezem az anyagról, amiről szerintem az sem tudják, hogy kefírrel vagy joghurttal kell-e fogyasztani, ahogy az egyik szarkasztikus kollegám megjegyezte a fizikánál.
- A mostani előadáson elhangzottakkal kapcsolatban vannak kérdései? - hagyom, hogy kávét is válasszon, az eladók üdvözlése után, akik valahogy rám nem a megszokott üzleti mosolyt dobják sosem. Jézus, talán még mindig szétáll a hajam? Ah, itt nincs tükör.

emme

**Zaphina Steal** Thu Jun 01, 2023 10:48 pm


To Zach

To be or Not to Be

Többször is eszembe jutott, hogy rossz helyen vagyok, de aztán győzött az igazság, és persze az, hogy Apa nem igazán szokott hibázni. Az más dolog, hogy szerintem nem hitte el, hogy csak kíváncsi vagyok arra, aki a kedvenc mangámat rajzolja… Pedig ez alkalommal a teljes igazságot mondtam. Szerintem ő már fejben éppen azt tervezi, hogy miként kapcsolja le minimum ittas vezetésért, elvégre, ha én ennyire keresem, annak biztos az-az oka, hogy ártott nekem ez a személy… De most tényleg nem. Volt már ilyen eset, de akkor személyesen mentem a fazon után, és vertem tarkón, de istenesen… pedig csak tablettát akart csempészni az italomban. De nem-nem. Velem ilyet nem játszhat senki sem. Egyelőre viszont nem akarok azon aggódni, hogy Apa túl kombinálja, ezért majd ráérek utólag is bocsánatot kérni, ha lesz valami. Most az a lényeg, hogy tényleg ő-e az, és… az illusztrációk, már majdnem meg is győztek. Majdnem… igen szép hős státuszt adtam Masamunénak, szóval majd csak akkor ismerem el, amikor már tuti-tuti biztos. Ahhoz meg beszélnem kell vele.
A leszólítás viszont nem megy zökkenőmentesen, és el kell ismernem, jogos a lepisszegés. Akár ő az, akár nem, normálisan kéne beszélni, és… néha képes is vagyok rá. Ez most az-az alkalom kell, hogy legyen.
- Igen. - jelentem ki határozottan, mert segíthet nekem. Többek között választ találni arra, hogy lehetséges, hogy pont ő… na-na-na még akkor sem tudom elhinni. Először kellenek általános kérdések, hogy biztonságban érezze magát, utána meg a sarokba szorítás… Ha álnéven adja ki a műveit, akkor biztos nem lesz könnyű kiszedni belőle, az: “igen, én vagyok Masamune” vallomást. Még jó, hogy Apa tanított ezt azt…
- Ez a második kérdés volt a sorban. A harmadik legyen az, hogy iszunk egyet? Kényelmesebb lenne koffeinnel kísérve feltenni a többit. - igazából nekem nem számít, még a helyszín sem. Az zavar, hogy még sokan vannak itt, és néhány ‘rajongója’ nagyon nehezen akad le róla… Valahol értem, csak én most még nem azért jöttem, hogy a hozzá írt leveleimet közzé tegyem… Jobb lenne kettesben kihall.. beszélgetni…
- Van itt kávézó? Vagy egy hely, ahol nyugodt körülmények között tehetem fel a… - húúúúú mi is volt ez a tantárgy? A felvezetés szerintem okés, mert ezzel oda adtam neki annak a gyanúját, hogy nem a diákja vagyok. Ezt mindenképp közölni akarom vele. De a tantárgy… a felét értettem is csak a neve…
- …hermeneutikával kapcsolatos kérdéseim? - jól van meg van… azért eltelt egy-két másodperc. De innentől már jó kell, hogy legyen. A tantárgyával kapcsolatos kérdéseire ugyanis köteles válaszolni nekem… Vaaaagy nem? Talán jobban kéne ismerni az egyetemek működését… A táskámból viszont előveszem a mappámat, ami tele van papírokkal, és tökéletes látszatát adja egy jegyzet füzetnek. Erről simán hiheti azt, hogy a tanagyag van benne. Ezért a mellkasomhoz szorítom a két kezemmel, és állok előtte várva arra, hogy valami nyugodt helyre menjünk. Az pedig nem zavar, hogy így láthatja az egyik rajzomat is, amit magára a mappára csináltam. Lehet más munkája is ugye. Egyelőre azt kell hinnie, hogy segítségre szorulok. És ez nagyjából igaz is…

(C) Ross

**Zach Ekiel** Thu Jun 01, 2023 10:00 pm

To be or not to be

"When philosophy gets a different understanding"

Gondolatban már a filceknél járok, fellelkesülve, miként is fogok élvezkedni a színekben, a papírokban. Nem vagyok hajlandó digilátisan rajzolni, elveszi a kedvet és a művészet érzését, amitől pont kikapcsolódom benne. S ha már i...
A vállkocogtatásra először nem reagálok, aztán leesik, hogy ez nekem szólt. Megállok, s kissé zavartan nézek körbe, majd meglátom, ki is az. De tudom is? Lássuk csak ... á, nem. Inkább feladom, így tudok a kérdésére is figyelni.
Más is figyel, le is pisszegik a pofikámért, van, aki megütközve néz rá. Én észre nem veszem, akkor még a gondolataimban voltam.
- Igen? Segíthetek valamiben? - egyáltalán nem kelletlen a kérdésem. Tisztában vagyok azzal, hogy a hermeutika az éppenséggel fejgőz téma mindenkinél, hát még ha csak féléves filozófia kurzusuk van, s abból értsenek meg bármit is. Pont, hogy nem lehet.
- Persze, hogyne. - meg is állok, s visszarángatom magam képzeletben a boltból, ahogy éppen a színes tinták felett lebzselek.
- Ez az egyik kérdés a sok közül? Igen, szoktam kávézni. - mosolyodom el.
- Van még más kérdése is? -itt már nincs tegező viszony, s ennek örülök is. Barátkozni szeretek, ám a diák az diák, a tanár az meg tanár. Igaz, én előadó vagyok inkább. Sokkal kényelmesebb, nincsenek kötelező adminisztriációs blablák.

emme

**Zaphina Steal** Sun May 14, 2023 8:01 pm


To Zach

To be or Not to Be

- Sziaaaaaaaa…. - nagy lelkesen, és a fényes barátság teljes tudatában ölelem át a lányt, akit egyébként még életemben nem láttam. De amikor hívatlanul akarsz belógni, egy egyetemi előadásra, akkor kellenek trükkök. Meg mosoly. Ragyogó fajta. Akkor is, ha full kamu.
Én adom is a teljes társaságnak, és látom a fejükön, hogy nem tudnak hova tenni. Sejtik, hogy nem ismernek, de olyan lazán tettem a kezemet a srác vállára is, hogy nincs oka kételkedni bennem. Biztos együtt buliztunk, és valamelyik szer mámorában ismerkedtünk. Akkor meg simán benne van a pakliban, hogy az arcom nem annyira rémlik…
- Ma IS unalmas lesz vajon? - igazából nagyon szórakoztat, hogy ilyen könnyű átverni a népet, de egy valamire nem számítottam. Nem mindenki osztja a “minden egyetemi előadás szar” nézetet, és ezért több lány is erősen felszisszent, és lövellte felém a “hogy mondhatsz ilyet…” nézést. Azért nem jöttem zavarba, és egy csacska legyintést követően már a nevetésem is elmosta, hogy most majdnem lebuktam. Azon pedig csak néhány percig gondolkodtam, hogy vajon miért volt elsöprő többségben a hölgy koszorú, amikor a le kellett szavazni az unalmast, és meg kellett védeni a prof becsületét. Mert aztán bejött a fazon és… Hát egyben van nah…
Igazából annyira, hogy újra megnézem a nevet, amit szereztem, meg az órarendet is. Stimmel. A név, és a téma is. De akkor is nehéz elhinni, hogy ez ő… Nem ilyennek képzeltem. Meg a haja is milyen. Mintha végig húzta volna valaki a padlón, mielőtt megérkezett. Ez nem stimmel abba a képbe, amit róla alkottam. Abban van egy kis pocak, némi borosta, hosszú körmök és titkárnős szemüveg, de… olyan harci jeleneteket rajzol meg, hogy azonnal eldobod az agyad, ha csak ránézel egyre. Ehhez képest itt van egy fazon, aki minimum hobbi modell, csak most épp rossz végén nyalta meg a konnektort. Ezt pedig tökéletesen alátámasztja, hogy a mellettem ülő lány kuncogni kezd, amikor hátat fordít, és megnézheti más… tájakon is. Hát bassza meg. Inkább arra kéne koncentrálni, hogy mit mond, meg leginkább miket rajzol, mert ő egy félisten, és nem a tompora miatt.
Vagyis figyelek, hogy legalább halványan megértsem, amiről beszél, de… mégis kibukott, hogy nekem még a kínai nyelv is jobban fekszik, mint ez. Egy árva szót sem értek, és ez szerintem most már egyértelmű a bamba arckifejezésemből is. Az meg nem járja. Akkor már inkább laza leszek. Ehhez pedig felveszem a napszemüvegem, és kényelmesen szétterülök a széken. Hát már amennyire tudok ugye.
Aztán mikor már eljutnék abba a fázisba, hogy akár az alvás is menne, valami megváltozik. Másik megközelítést választ, és nem csak a metaforákban, hanem a… vizualitásban is. Nah, ez már jobban érdekel. Meg leginkább… ezt így már én is értem. Úgy… hetven százalékban, de az még az én matematikai tudásommal is megy, hogy az több, mint a nulla. Azt hiszem hetvennel… Ezért ideje levenni a napszemüveget.
De mire ezt megfejtem számolós részt, meg további százalékokat pakolnék az “áhhháá” dobozba, egy istenverte csengő szól bele az értelmezésembe. Meg a pakoló félisten, akivel beszélni akartam, de már távozik is. Na persze… ‘Mintha nem érdekelne’ lassúsággal, de azért finoman mindenkit félretolva pattanok fel, és iramodok utána. Kis híján felnyalom a padlót, mikor majdnem elesek, és ezzel majdnem leutánzom a frizuráját, de az ajtóban, még utólérem, és… jelentőség teljesen megkocogtatom a vállát.
- Pofikám… - hupsz… - Öhm… profikám… - eeee még mindig nem jó… - hmmm… professzor úr? - ez lesz az. És akkor most jönne a kérdésem, ha sikerült megállásra késztetnem. Az egy picit kiesett, hogy így… közelebbről is ránéztem…
- Szeretnék kérdezni. Nem csak egyet. Van rá lehetőség? - az első tulajdonképpen el is hangzott, bár inkább költőinek szántam. Simán utána megyek, és halálba idegesítem, ha nem figyel rám. Nem szeretnék ilyet tenni, de… nem azért nyomoztattam le, és játszottam el, hogy jó fej vagyok, hogy egy előadás után hagyjam elfutni. Sétálni… Részlet kérdés.
- Kávézik? - teszem fel a kérdést, ami határozottan nem randi felkérés. Még… Masamunét bármikor elhívnám, de ezt a fazont… még nem döntöttem el.

(C) Ross

**Zach Ekiel** Sat May 13, 2023 11:58 pm

To be or not to be

"When philosophy gets a different understanding"

Jesszusom, elaludtam! Hirtelen rántom le magamról a takarót. Az éjjel magával ragadott az alkotás, ennek örömére nemcsak elfogyasztottam az összes tintát és festéket, de még el is aludtam. És másfél óra alvásból lett úgy kettő, hogy már nagyon az egyetemen kéne lennem.
Reggeli helyett inkább a festéket mosom le magamról a zuhany alatt, és a váltás ruha felrángatása után csak az aktatáskát kapom fel, mert a csincsillát sehol sem találom, hogy éhes lenne. Pár órát csak kibír, majd ha hazajövök, akkor... hopp, vásárolnom is kell.
Visszakanyar, friss víz és étel, s utána beugrok a kocsiba, hogy villámgyorsan... bezsebeljek két büntiképet is. Ez eddig még mindig nem az én napom.
Ennek ellenére félóra múlva már teljes sztoikus nyugalommal és érdkelődéssel ülök a katedra asztalának szélén, s jelenleg harmadéveseknek tartom a filozófiai hermeneutika előadást. Még nem fedeztem fel, hogy a néha beálló csend és a néha kuncogás a hajam miatt hangzik el. Mert azt szétaludtam, a víz meg “csodát” művelt vele.
S valahogy Heidegger nem igazán megy nekik, így inkább egy másfajta megközelítést választok, mire azért lassanként fény gyúlik pár tekintetben. Ezért is lesz jobb majd a hétvégi hosszú menet, ahol lehet, kifulladok, de legalább érteni fogj a hallgatóság.
A lét és létezést átcsomagolom mint ego/gondolat és tudat/figyelem értelmezésekbe, és valamiért máris jobban megy. Azután meg végképp, ahogy inkább a kezembe fogom a digitális rajztáblát, s rajzolni kezdek rá, s megjelenik a hátam mögötti kivetítőn mindez vizuálisan, másodpernyi rajzolások és skiccek során. Sokan nem gondolnák, hogy a hermeneutikát lehet így is értelmezni.
Az előadásnak azonban vége, az én napom meg szabad, annyiban, hogy jön a másik munka, amit szintén hobbiként kezelek. Persze, ahhoz előbb vételezni kell jó pár tollat, hegyet és tintát.

emme

Sponsored content