Log in
To be or Not to Be
2 posters
elementals :: The Universe :: Terra
Page 1 of 1
Re: To be or Not to Be
To be or not to be
"When philosophy gets a different understanding"
Oldalt tekintek, majd vissza rá. Csak a szemeim mozognak, el, majd vissza rá. Mert nem értem. Vagyis értenem kéne. Azt hiszem.
Hogy ők a tutik, valamennyire egyet értek, így bólintok egy rövidet.
Aztán sokkal rosszabbra fordul a helyzet, s nem örülök neki. Nagyon gyorsan olyan irányba indultunk, érkeztünk, amit nem akarok.
A játékra oldalt biccentem a fejem, végre összeáll a kép. Megrendezett szitu az egész.
Jól rajzol. Jól. Ez is valami színielőadás lenne, hogy most azonnal kezdjem őt “megvédeni”? Nem fogom megtenni. Ellenben valamit fogok, s ismerek valakit, aki tud majd segíteni ebben.
De azt nem fogja rám fogni, hogy a segítséget, amit a témával kapcsolatban, ami nem az én manga rajzolásom bevallása rejlik, nem kapja meg.
Nagyon rövid ideig hallgatok, s próbálok elvonatkoztatni a saját munkámtól. Mert tudom... annyira nem, mi is fog történni a következő számban. CSak a fele van meg, és nem is szándékozom egyből lelőni a poént a kövektező számban, mert az élet sem azonnal terít választ a kérdésekre. Ellenben jobban megérthető lesz az a filozófia és pszichológiai menet, amivel remélem, szemeket nyithatok fel. Az enyémet sem ártana, mert kezdem azt érezni a világról, hogy valami sokkal jobban nem stimmel vele, mint kéne. És a történet végét már csak azért sem tudom, mert amikor leülök rajzolni, fogalmam sincs, mit csinálok. Csak utána nézem vissza, mit is alkottam. Teljes révületbe esek, semmit sem érzékelek sem magamból, sem a külvilágból.
Venni akartam még tollakat, de nem fogok. Úgy egyből lebukok, hogy valóban rajzolok mangát. Majd visszajövök máskor, vagy kérek egy gyors rendelést online.
Zaphina - Terra - Jelen
Re: To be or Not to Be
|
To be or Not to Be
Oldalra billen a fejem, miként azt próbálom eldönteni, hogy a témát akarja-e elterelni, vagy… a témát akarja elterelni. Majdnem bevettem. Illetve ezzel még inkább azt érzem, hogy jó nyomon já… runk Apával.
- Ez is a téma része. Ez a szemléltető eszköz. - valamiért mókásabb rábökni a rajzra, mint mondjuk kimondani a karakter nevét. Így ugyanis lett volna esélye, nagyon meglepődni azon, hogy miért rajzokkal jöttem egy hermeneutika konzultációra. Na de hahóóóóóóó, egy rajz kellék boltba hozott kávézni… ez önmagában felér egy beismerő vallomással. És még csak nem is én vertem ki belőle…
- Gondolom. A lényeg, hogy ők a tutik. - kész slussz passz, nekem ez a véleményem. Mindegy, hogy miért. Engem most nem az autók érdekelnek, hanem… a munkája. És egy kicsit ő is. Bár a ködösítése egyre kevésbé tetszik. Ha én kiterítettem a lapjaim, és beletoltam az arcába, akkor miért olyan nehéz ezt neki is megtenni? Már láthatja, hogy nála vannak a nyerő lapok, mert… én egy senki vagyok, ő meg… egy igazi művész.
- Hmm… ha így nézzük, akkor nem csak az angyalok jöhetnek szóba. Ott vannak a démonok is. Ők is tisztában vannak minden lehetséges következménnyel, és megoldással. Csak nem tesznek semmit, ha nem áll érdekükben. - hát nem ilyen egy igazi olvasó? Tudhat, és érthet mindent, de cselekedni nem tud? Ah.. elkalandoztam. Nem ez volt a kérdésem, bár… gondolkodni fogok rajta. Csak nem tudom hogyan képzeljem magam egy angyal helyébe… Számomra megfoghatatlan, hogy miként tudnak tisztán látni, amikor annyi toll van rajtuk…
- Kukkoló? - ezen azért elgondolkodom. Nem lenne tisztességes rögtön nemet mondani. Mert tényleg sokat tudok róla. Ám, hogy kukkoló lennék… neeeeem, az egész más.
- Nem. Kizárólag annyit láttam önből, amit az órán megmutatott. Nem tudom hol vannak a titkos anyajegyei. De vannak információim, amit egyébként teljesen legális forrásból szereztem. - hát… Apa részéről mondjuk nem volt túl szép kiadni őket… de akkor ha mindenképp kell egy kukac az asztalra, és kukkolót akar, akkor Apa az. Én biztosan nem. Csak rajongó.
- Próbáltam bili borítás nélkül kérdezni, de kitért a válaszom elől, mondván semmi köze nincs az órájához. Aztán meg megkérdezte, hogy mi a gondom. Hát előálltam vele. Így a tisztességes szerintem. - és a kezemet is ezért nyújtom felé. De ő nem fogadja el. Megdönti ugyan magát, de az nem ugyanaz. Ezért felhúzott szemöldökkel veszem vissza a kezem. Bunkó. Na de mindegy. Gondolom ez is valami művész hóbort. Nem ez foglalkoztat, hanem a munkája.
- Rendben, akkor Zack Ekiel. - tőőőlem. A vallomás már megtörtént. És amit akarok anélkül is kitudom deríteni, hogy ő teljesen nyílt lapokkal játszana. Nem tetszik, de ez van. Biztos meg van rá az oka, ami nem tartozik rám. Engem a karakterek érdekelnek, meg ő maga. És ezzel is plusz információhoz jutottam vele kapcsolatban.
- A becenevem. Nem vagyok művész. Csak jól rajzolok. - azt nem mondom, hogy baszottul, mert akkor nagyképűnek nézne. Nem vagyok az. Csak realista. Szemet gyönyörködtető képeket tudok csinálni, de szerintem az a művészet, amit ő csinál. Ami mögött tartalom van. És már NAGYON szeretném tudni, hogy mi az.
- Ebben a számban… - elétolom újra, most címoldallal felfelé. A legutóbb megjelent történet. A türelmemet pedig megkeresem. Ugyanis lehetséges, hogy most tényleg haladni fogunk. Nem szaladt el, és nem is hívta rám a rendőröket. Az mondjuk vicces lett volna. Apa épp szolgálatban van…
- A korábbi számokból szerintem sikerült egy képet alkotnom a főszereplő személyiségéről, és a motivációjáról. De az alapján nem kellett volna oda mennie arra a helyre. Fölösleges veszélynek tette ki magát. Vagyis nincs összhangban a karakterrajz, és a cselekmény. Ilyen hibát nem szokott… az alkotója elkövetni. Vagyis feltételezem, hogy én látom rosszul. Vagy a személyisége árnyaltabb, mint ahogy én gondolom, vagy… a főszereplő olyasmit lát előre, amit az olvasó nem, és ezért ment oda. - bakker…. hát persze. Ezért említette a tollasokat. Naaaaaa, alakul ez. Már csak az a kérdés, hogy mit lát a főszereplő. És nagyon ajánlom neki, hogy ne jöjjön azzal, hogy vegyem meg a következő számot. Meg természetesen mélyen hallgatok arról, hogy azt hiszem megértettem valamit, mert… simán lehet, hogy még mindig benézem.
(C) Ross
- Ez is a téma része. Ez a szemléltető eszköz. - valamiért mókásabb rábökni a rajzra, mint mondjuk kimondani a karakter nevét. Így ugyanis lett volna esélye, nagyon meglepődni azon, hogy miért rajzokkal jöttem egy hermeneutika konzultációra. Na de hahóóóóóóó, egy rajz kellék boltba hozott kávézni… ez önmagában felér egy beismerő vallomással. És még csak nem is én vertem ki belőle…
- Gondolom. A lényeg, hogy ők a tutik. - kész slussz passz, nekem ez a véleményem. Mindegy, hogy miért. Engem most nem az autók érdekelnek, hanem… a munkája. És egy kicsit ő is. Bár a ködösítése egyre kevésbé tetszik. Ha én kiterítettem a lapjaim, és beletoltam az arcába, akkor miért olyan nehéz ezt neki is megtenni? Már láthatja, hogy nála vannak a nyerő lapok, mert… én egy senki vagyok, ő meg… egy igazi művész.
- Hmm… ha így nézzük, akkor nem csak az angyalok jöhetnek szóba. Ott vannak a démonok is. Ők is tisztában vannak minden lehetséges következménnyel, és megoldással. Csak nem tesznek semmit, ha nem áll érdekükben. - hát nem ilyen egy igazi olvasó? Tudhat, és érthet mindent, de cselekedni nem tud? Ah.. elkalandoztam. Nem ez volt a kérdésem, bár… gondolkodni fogok rajta. Csak nem tudom hogyan képzeljem magam egy angyal helyébe… Számomra megfoghatatlan, hogy miként tudnak tisztán látni, amikor annyi toll van rajtuk…
- Kukkoló? - ezen azért elgondolkodom. Nem lenne tisztességes rögtön nemet mondani. Mert tényleg sokat tudok róla. Ám, hogy kukkoló lennék… neeeeem, az egész más.
- Nem. Kizárólag annyit láttam önből, amit az órán megmutatott. Nem tudom hol vannak a titkos anyajegyei. De vannak információim, amit egyébként teljesen legális forrásból szereztem. - hát… Apa részéről mondjuk nem volt túl szép kiadni őket… de akkor ha mindenképp kell egy kukac az asztalra, és kukkolót akar, akkor Apa az. Én biztosan nem. Csak rajongó.
- Próbáltam bili borítás nélkül kérdezni, de kitért a válaszom elől, mondván semmi köze nincs az órájához. Aztán meg megkérdezte, hogy mi a gondom. Hát előálltam vele. Így a tisztességes szerintem. - és a kezemet is ezért nyújtom felé. De ő nem fogadja el. Megdönti ugyan magát, de az nem ugyanaz. Ezért felhúzott szemöldökkel veszem vissza a kezem. Bunkó. Na de mindegy. Gondolom ez is valami művész hóbort. Nem ez foglalkoztat, hanem a munkája.
- Rendben, akkor Zack Ekiel. - tőőőlem. A vallomás már megtörtént. És amit akarok anélkül is kitudom deríteni, hogy ő teljesen nyílt lapokkal játszana. Nem tetszik, de ez van. Biztos meg van rá az oka, ami nem tartozik rám. Engem a karakterek érdekelnek, meg ő maga. És ezzel is plusz információhoz jutottam vele kapcsolatban.
- A becenevem. Nem vagyok művész. Csak jól rajzolok. - azt nem mondom, hogy baszottul, mert akkor nagyképűnek nézne. Nem vagyok az. Csak realista. Szemet gyönyörködtető képeket tudok csinálni, de szerintem az a művészet, amit ő csinál. Ami mögött tartalom van. És már NAGYON szeretném tudni, hogy mi az.
- Ebben a számban… - elétolom újra, most címoldallal felfelé. A legutóbb megjelent történet. A türelmemet pedig megkeresem. Ugyanis lehetséges, hogy most tényleg haladni fogunk. Nem szaladt el, és nem is hívta rám a rendőröket. Az mondjuk vicces lett volna. Apa épp szolgálatban van…
- A korábbi számokból szerintem sikerült egy képet alkotnom a főszereplő személyiségéről, és a motivációjáról. De az alapján nem kellett volna oda mennie arra a helyre. Fölösleges veszélynek tette ki magát. Vagyis nincs összhangban a karakterrajz, és a cselekmény. Ilyen hibát nem szokott… az alkotója elkövetni. Vagyis feltételezem, hogy én látom rosszul. Vagy a személyisége árnyaltabb, mint ahogy én gondolom, vagy… a főszereplő olyasmit lát előre, amit az olvasó nem, és ezért ment oda. - bakker…. hát persze. Ezért említette a tollasokat. Naaaaaa, alakul ez. Már csak az a kérdés, hogy mit lát a főszereplő. És nagyon ajánlom neki, hogy ne jöjjön azzal, hogy vegyem meg a következő számot. Meg természetesen mélyen hallgatok arról, hogy azt hiszem megértettem valamit, mert… simán lehet, hogy még mindig benézem.
Zaphina Steal- Play by : Zendaya
Re: To be or Not to Be
To be or not to be
"When philosophy gets a different understanding"
Még a fejem is félrefordítom, ahogy ránézek. Meglehet, hogy gond van a megfigyelőképességemmel, azt nem vitatom. Elég szórakozott tudok lenni időnként.
Valahogy hirtelen nem fogom fel, hogy jön ide az autógyártás, aztán leesik.
Ahogy viszont hallgatom a meséjét... rólam, magam elé veszem a saját mappámat, és még a szemeim is összeszűkülnek.
Aztán kiadom inkább a levegőt magamból.
Az meg végképp nem tetszik, ahogy szinte ordítja a másik nevem. Páran ide is figyelnek.
Csakhogy nem a diákom, vagyis valóban nem ismerem.
Zaphina - Terra - Jelen
Re: To be or Not to Be
|
To be or Not to Be
Elnevetem magam, mert ez jó vicc volt. Aztán leesik, hogy komolyan gondolta. Azt hiszi, hogy a lányok az előadást nézték. Vigyorogva csóválni kezdem a fejem, de azt megállom, hogy azt mondjam neki: haveeeeeeeeeer… Helyette inkább csak egy valamit mondok.
- A megfigyelőképességén még dolgoznia kell. - ha érdekli és rákérdez, elmondom, hogy mit néztek. Ha viszont szeretné azt hinni, hogy az előadást nézték… Nem én leszek az aki összetöri az álmait.
- Megjegyzem ezt a helyet. - mivel ismerem a munkáit (legalábbis jelenleg 98%-ban biztos vagyok benne, hogy az övét ismerem…) tényleg figyelni fogok erre a boltra. Minden bizonnyal itt szokott vásárolni, és többek között ezeknek a termékeknek köszönheti a munkája minőségét. Meg az istenadta tehetségének… Vajon miért nem aratja le a babérokat? Nem csak az én szememben számít földönkívüli talentumnak…
- Oké? Tényleg csak ennyi? Oké? - kezembe veszem a kávét, amit hozott, és kortyolok egy nagyot. Neki és persze magamnak is adok egy kis időt. A százalék ugyanis épp most ugrott le 95%-re. Az persze még mindig elég magas, így egyelőre nem veszem be, hogy nem ismeri a rajzokat és persze a történeteket.
- Jó a kávé. Köszönöm. - még meg is emelem egy kicsit a poharam, mert ezzel a köszönettel azért tartozom neki. Innentől kezdve ugyanis nem fogom kímélni, ha továbbra is marad a nem tudom, hogy miről beszélsz mesénél…
- Persze, meg autógyártásban is sokkal jobbak mint mi… - nem sok hiányzik hozzá, hogy asztalra csapjak, mert kezd feldühíteni. Most vagy hülyének néz vagy… vagy tényleg hülye vagyok. De ez utóbbi lehetőséget nem szívesen fontolom meg, így maradok az elsőnél. Meg persze annál, hogy nemzeti büszkeség ide vagy oda, a japán autók a legjobbak a piacon.
De végül sikerül valamennyire haladni. Végre meghallja a kérdésemet, és mintha hajlana rá, hogy válaszoljon. Szuper. Nem értem, hogy miről beszél, de majd remélhetőleg mindjárt fogom.
- Igen. Mint a tudat. Mint megfigyelő. - fogalmam sincs mit mondtam, de remélhetőleg ha helyeselek válaszolni fog. Aztán ha még azután sem értem, még mindig ráérek megnyomni a stop gombot, és megkérni, hogy úgy magyarázza el, hogy én is megértsem. Előbb viszont… kiterítem a lapjaim. Egy ideig vicces a titkolózás, de én inkább szeretem szemtől szemben megbeszélni a dolgokat. Ettől pedig az sem tántorít el, hogy megint előkerül az “én csak egy ártatlan, és alkalmanként rosszul fésült professzor vagyok, akinek egy teremnyi nő és hímnemű nézi a hátsóját a tananyag helyett” Pardon ez utóbbit ugye nem vette észre…
- Nem járok egyetemre. Nem is tervezem. Jól meg vagyok anélkül is. A Zack Ekiel viszont stimmel. 31 éves egyetemi oktató, szakterülete a filozófiai hermeneutika. Qi Gungot is oktat és ritkán tartja be a sebességhatárokat. Meg ott van az a piroslámpás eset is… - látványosan cöcögni kezdek, mintha ez akkor bűn lenne. Apa szemében az is… Én nem foglalkozom vele, mert a lényeg számomra csak most jön…
- És álnéven mangákat ír és rajzol. Masamune néven. - erre már közelebb hajoltam hozzá, és szinte csak suttogtam. Hogy kizárólag ő hallhassa. Elismerem, egy kicsit hangos voltam. Leleplezni ugyanis nem szándékozom. Jah… hogy ezt neki még nem mondtam.
- Nyugi, én nem vagyok zsaru és persze eszemben sincs riadóztatni a manga közösséget, és térképet rajzolni nekik a lakásához. Csak nagyon érdekel, hogy mi van a lapokon, és persze azok mögött is. Mondhatjuk, hogy egy… őszinte, ám termetéhez képest nagy szájjal rendelkező rajongó vagyok. Zaphina. Vagy Zee - nyújtom végül a kezem bemutatkozásra is. Ezt ugyanis ha jól emlékszem még nem ejtettem meg. Meg ezzel jelzem azt is, hogy “nem veszem beeeeee”…
(C) Ross
- A megfigyelőképességén még dolgoznia kell. - ha érdekli és rákérdez, elmondom, hogy mit néztek. Ha viszont szeretné azt hinni, hogy az előadást nézték… Nem én leszek az aki összetöri az álmait.
- Megjegyzem ezt a helyet. - mivel ismerem a munkáit (legalábbis jelenleg 98%-ban biztos vagyok benne, hogy az övét ismerem…) tényleg figyelni fogok erre a boltra. Minden bizonnyal itt szokott vásárolni, és többek között ezeknek a termékeknek köszönheti a munkája minőségét. Meg az istenadta tehetségének… Vajon miért nem aratja le a babérokat? Nem csak az én szememben számít földönkívüli talentumnak…
- Oké? Tényleg csak ennyi? Oké? - kezembe veszem a kávét, amit hozott, és kortyolok egy nagyot. Neki és persze magamnak is adok egy kis időt. A százalék ugyanis épp most ugrott le 95%-re. Az persze még mindig elég magas, így egyelőre nem veszem be, hogy nem ismeri a rajzokat és persze a történeteket.
- Jó a kávé. Köszönöm. - még meg is emelem egy kicsit a poharam, mert ezzel a köszönettel azért tartozom neki. Innentől kezdve ugyanis nem fogom kímélni, ha továbbra is marad a nem tudom, hogy miről beszélsz mesénél…
- Persze, meg autógyártásban is sokkal jobbak mint mi… - nem sok hiányzik hozzá, hogy asztalra csapjak, mert kezd feldühíteni. Most vagy hülyének néz vagy… vagy tényleg hülye vagyok. De ez utóbbi lehetőséget nem szívesen fontolom meg, így maradok az elsőnél. Meg persze annál, hogy nemzeti büszkeség ide vagy oda, a japán autók a legjobbak a piacon.
De végül sikerül valamennyire haladni. Végre meghallja a kérdésemet, és mintha hajlana rá, hogy válaszoljon. Szuper. Nem értem, hogy miről beszél, de majd remélhetőleg mindjárt fogom.
- Igen. Mint a tudat. Mint megfigyelő. - fogalmam sincs mit mondtam, de remélhetőleg ha helyeselek válaszolni fog. Aztán ha még azután sem értem, még mindig ráérek megnyomni a stop gombot, és megkérni, hogy úgy magyarázza el, hogy én is megértsem. Előbb viszont… kiterítem a lapjaim. Egy ideig vicces a titkolózás, de én inkább szeretem szemtől szemben megbeszélni a dolgokat. Ettől pedig az sem tántorít el, hogy megint előkerül az “én csak egy ártatlan, és alkalmanként rosszul fésült professzor vagyok, akinek egy teremnyi nő és hímnemű nézi a hátsóját a tananyag helyett” Pardon ez utóbbit ugye nem vette észre…
- Nem járok egyetemre. Nem is tervezem. Jól meg vagyok anélkül is. A Zack Ekiel viszont stimmel. 31 éves egyetemi oktató, szakterülete a filozófiai hermeneutika. Qi Gungot is oktat és ritkán tartja be a sebességhatárokat. Meg ott van az a piroslámpás eset is… - látványosan cöcögni kezdek, mintha ez akkor bűn lenne. Apa szemében az is… Én nem foglalkozom vele, mert a lényeg számomra csak most jön…
- És álnéven mangákat ír és rajzol. Masamune néven. - erre már közelebb hajoltam hozzá, és szinte csak suttogtam. Hogy kizárólag ő hallhassa. Elismerem, egy kicsit hangos voltam. Leleplezni ugyanis nem szándékozom. Jah… hogy ezt neki még nem mondtam.
- Nyugi, én nem vagyok zsaru és persze eszemben sincs riadóztatni a manga közösséget, és térképet rajzolni nekik a lakásához. Csak nagyon érdekel, hogy mi van a lapokon, és persze azok mögött is. Mondhatjuk, hogy egy… őszinte, ám termetéhez képest nagy szájjal rendelkező rajongó vagyok. Zaphina. Vagy Zee - nyújtom végül a kezem bemutatkozásra is. Ezt ugyanis ha jól emlékszem még nem ejtettem meg. Meg ezzel jelzem azt is, hogy “nem veszem beeeeee”…
Zaphina Steal- Play by : Zendaya
Re: To be or Not to Be
To be or not to be
"When philosophy gets a different understanding"
Először értetlenül nézek rá, hogy akkor mit.
És aztán olyat terít elém, amit és ahogy nem igazán akartam sosem. Nem véletlenül vagyok inkognitóban, még rendezvényekre sem tudnak ezen okán hívni, hogy az arcom ismert legyen. Gondolják csak azt, hogy egy ázsiai ipse vagy csajszi rajzolja a mangákat.
Viszont akár tényleg lehet bajban is. Ezekhez a dolgokhoz, vagyis az ilyen jelek vételéhez nem értek, így inkább rákérdezek.
S a válaszára is továbbra nézem. Mert eszembe jut, hogy akár figyelhetik is, és inkább tagad. Inkább lopva körbenézek, hátha kiszúrok valami gyanús alakot.
Veddbeveddbeveddbeee!
Zaphina - Terra - Jelen