(Not Under) The Bridge

Elégedetten figyelem Colt kadétot. A felvételi eredményei ugyanis kiválóak voltak, de ez önmagában legfeljebb a bekerüléshez elég, a maradához nem. Amit viszont most látok rajta, az mindenképpen bíztató. Még akkor is, ha érzékelem, kezd közel kerülni egy látványos ájuláshoz…
- Ennek örülök. - természetesen joga van nemet mondani a kinevezésre, de örülök annak, hogy az érdeklődési köre nem lesz akadály. Kellenek az újoncok, még akkor is, ha egy csatában a tapasztalat jelent előnyt. Előbb vagy utóbb neki is lesz. Ahogy remélhetőleg az idegességét is megtanulja majd kezelni.
Ezért sem akarok vele kíméletes lenni, még akkor sem, ha szívem szerint biztatóan megérinteném a vállát. Inkább ‘segítség’ nélkül tanulja helyén kezelni az érzéseket.
- Igen. Nézze meg ön is nyugodtan. - hologramként előhozom az eredményeket, az értékeléssel együtt. Nem tudom, hogy ebbe kapott-e már betekintést, de mivel a tiszta és nyílt lapokat szeretem, nem fogom elrejteni az oktató személyes megjegyzéseit sem. Lássa csak a kadét, hogy melyek azok a pontok, ahol figyelemre méltónak bizonyult a tehetsége, és mik azok, amiben még fejlődnie kell. Csak építő kritikát láthat, de többségben elismerést már ebben az értékelésben is. Éppen ezért…
Némi várakozás után, amikor már biztosan meg tudta nézni, amit szeretett volna, újra megszólalok.
- Úgy vélem, és a hídon szolgáló többi tiszt is, hogy amennyiben egyezik az ambícióival, kiváló helye lenne a hídon a gyakorlati ideje alatt. - néhányan, akik épp a közelben vannak, ezen a ponton kezdenek leskelődni, mert természetesen az ő érdeklődésüket is felkeltette a fiú. Mindenki egyetértett velem, amikor megemlítettem, hogy szeretném őt ide helyezni a gyakorlatra, mert bár a döntés az enyém, a véleménye mindenkinek számít. Colt kadét esetében még csak dilemma sem volt. Viszont a döntés az övé, és ezt talán nem árt mégegyszer hangsúlyozni.
- Természetesen dönthet úgy, hogy máshol, vagy más munkakörben szeretne gyakorlatot szerezni, de a fejlődése érdekében mindenképp érdemes lenne megfontolnia ezt a lehetőséget.  - még szabadon dönthet. Még nem kap parancsot. Azt majd akkor fog, ha tényleg a hídon fog szolgálatot teljesíteni…

Oh… a fiatalság…
Voltak idők, amikor én is épp ennyire ideges voltam, mint a Kadét, amikor egy feletessel kellett találkoznom. Épp csak… én már akkor is nagyon jól tudtam leplezni az érzelmeimet. És csak a szállásomra visszatérve mentem rá az eldugott csoki készletre…
Ha ájulás nélkül sikerül neki a megbeszélés, küldeni is fogok neki egy doboz Terrrai finomságot…
Miután viszont elengedem egy kicsit, és elintézek egy halaszthatatlan ügyet… láthatóan megkönnyebbül a kadét. Nem tudom, hogy pontosan miről beszélgetnek a legénység többi tagjával (távolabb vagyok, és csak fél szemmel figyelek…), de úgy látom, hogy érdeklődik, már most is. Pedig nem tartom valószínűnek, hogy sejtené, épp a hídon való gyakorlatra szeretném felkérni…
Annak a kísértésnek viszont nem tudok ellenállni, hogy még egy kicsit… edzem a lelkét. Miután végeztem, óvatosan, és leginkább halkan közelítek ismét a Kadét felé, és igyekszem… meglepni őt a háta mögül.
- Máris ismerkedik kadét? - akár sikerül meglepni, akár nem, és rögtön rám néz, én mindenképp bíztatóan mosolygok a kadétra. Eddig ugyanis tetszik, amit látok. Az idegességen… meg még tudunk dolgozni.
- Nem könnyű a munka a hídon. Óriási a felelősség, és katonai összetűzés esetén… ezekben a kezekben összpontosul mindannyiunk élete… - rámutatok a pilóta kezére, aki talán nem teljesen érti, hogy mire akarok kilyukadni. Valójában én sem tudom pontosan. Csak szeretnék még egy kis időt adni a Kadétnak arra, hogy… megnyugodjon.
- Csak a legjobbak kerülhetnek ide. Az olyanok, akik már a felvételi során is kivételes eredményeket mutatnak. - emlékszem a pilóta eredményeire. Kiváló volt. De ő nem ezért került ide. Ő egy másik… csatában bizonyított…
- Az ön eredménye éppen ilyet lett Colt kadét… - ha még mindig azt látom rajta, hogy ideges, akkor ismét rámosolygok. Ám ha már megnyugodott, akkor szigorúbb tekintettel nézek rá. Elkezdtük ugyanis a megbeszélést…

Az ismerkedés a friss kadétokkal, csak ritkán tartozik bele a munkámba, általában csak a kiképzésük egy magasabb szintjén veszem fel velük a kapcsolatot. Az oktatók szabad kezet kapnak, szinte minden téren, és nincs szükség rá, hogy bármilyen szinten is kontrolláljuk a munkájukat. Néhány esetet kivéve…
Ugyanis amikor felhívják a figyelmemet rá, hogy különösen tehetséges kadét került az iskola kötelékébe, akkor én is kíváncsi leszek. A flotta tele van olyan férfiakkal, akik… bizonyos dolgokat kompenzálni akarnak a keménykedéssel és csak nagyon kevesen vannak azok, akikre nyugodt szívvel rá lehet bízni egy harci járművet. Tényleg kevesen…
Éppen ezért, nem vagyok rest időben lecsapni a potenciálisan ‘jó fogásokra’, és… további kiképzést adni, amennyiben igény van rá. A kérdés, hogy tényleg van-e. Illetve, hogy az eredmények mellé, szilárd jellem is párosul-e.
Kíváncsisággal, és persze nagy reményekkel várom a kadét érkezését, és még egy halvány mosoly is az arcomra szökik, amikor megérkezik.
- Üdvözlöm Colt kadét… - már épp kimondanám, hogy “a Leviatán hídján”, amikor észreveszem, hogy… csöppet feszült a kadét. Vajon ennek mi lehet az oka? Csak nagyon erősen sejtem…
Viszonzom a tisztelgést.
- Engedélyt kap a lélegzésre kadét… - megpróbálom a szám sarkába száműzni a mosolyt, ami még nagyobb erőre kapott, mert… van valami bájos abban, hogy ennyire komolyan veszik a felelősséget a kadétok. Sokkal jobban kedvelem azokat, akik… engednek az óvatosabb énjüknek, semmint azokat, akik nagy mellénnyel, sisakok alá be sem férő arccal közlekednek. Tény, hogy előbb vagy utóbb bírni kell a kiképzést, és nem szabad zavarba jönni a rangjelzésektől. De most még, teljesen belefér, hogy egy kissé készenléti állapotban van a kadét…
- Nézzen csak körül a hídon. Még el kell intéznem valamit, utána rá tudok térni az ön ügyére is… - a szigorúbb hozzáállásomat vissza tudom hívni, valóban van még egy fontos teendőm, mielőtt rátérhetnénk a gyakorlata kérdésére. Továbbá… kíváncsi vagyok rá, hogy mit fog kezdeni magával, amíg én megváratom. Hiszen látványosan ellépek mellőle, a fő panelhez, és csak a szemem sarkából…
Figyelek !