Lucid Dreaming?

Szeretem a mosolyát, önkéntelenül előcsalja az enyémet is. Pedig csak halványan emlékeztet az egykori önmagára, mégis… látom a Terrai test mögött a lelket, akit megismertem, és megszerettem. És most meg kell védenem…
- Ennek örülök. - nem akarok annál jobban az életébe mászni, mint amennyire számára is kényelmes. De ebben a helyzetben nem igazán aggódhattam amiatt, hogy alkalmas-e a látogatás vagy sem. Veszélyben van, ez felülírja az udvariassági ‘protokollt’, még akkor is, ha ő erről nem tud…
- Nekem mindkettő tökéletes. Rajtad áll. Amihez kedved van. Egy kis süteménnyel pedig én is beszállok. - előveszem most már a süteményt, a doboz egy kicsit összenyomódott ugyan, de még bőven egyben van, és fogyasztani is tudunk belőle. Kinézetre biztosan nagyon finomak a macaronok, de az illatukat egy kicsit hiányolom. Mondjuk egy kellemesen bódító, és még inkább altató aroma kifejezetten jól jönne most…
Kiderül ugyanis, hogy nem volt számára egyértelmű a látogatásom oka, és ez… egy kicsit most zavarba ejtő gondolat. Hazudni ugyanis nem akarok. Mindenben…
- Engem még nem hívott. Csak egy e-mailt kaptam, hogy szeretne velem egyeztetni egy találkozó időpontot. - ez a része teljesen igaz. Ahogy a következő mondataim is azok lesznek, épp csak… sokkal óvatosabbá válik a hangom, és az egész attitűdöm.
- Nem ezért kerestelek. Csak… szerettem volna találkozni veled. - tekintve, hogy be fogunk lépni az álmaiba, bőven lesz még olyan esemény, ami miatt félre kell őt egyelőre vezetnünk. Legalább ebben nem akarok hazudni. Tényleg látni akartam őt. Hiányzik nekem, és amikor ennyire közelinek tűnik az ébredése, akkor ez az érzés még erősebb…
Ám ez most nem számít, csak a biztonsága.
- Szükséged van valamire a meetingen? Bármilyen technikai eszközre a prezentációhoz? - sajnos itt a Terrán a látszat néha többet számít, mint a valódi tartalom. Ha adódik valami technikai hiba, akkor könnyen lehet, hogy nem fogják elfogadni a munkáját, legyen bármilyen jó is. És tudom, hogy a zene milyen fontos neki, ezért továbbra is igyekszem neki segíteni mindenben. Majd utána, kicsit később valahogy megkérdezem, hogy egyébként nem akar-e aludni egy kicsit…
Biztosan nem nézne furán rám, egy kicsit sem…

Általában nem izgulok, ha Dylannel találkozom, sőt, kifejezetten várom a pillanatot. Most viszont… más ok miatt vagyok itt, nem egy szokásos “hogy érzed magad” miatt. Talán az is furcsa lehetett a számára, hogy hirtelen bejelentkeztem, sőt még a lakáskulcsát is kihasználtam ez alkalommal. Ám most nem törhetem ezen a fejem, arra kell koncentrálni, ami előttünk van. Hogy biztonságban tartsam őt. Minden áron…
Azért széles mosoly szökik az arcomra, amikor hallom, hogy már az ajtónál van. Hoztam egy kis süteményt is, cukrászdából, mert nem volt időm főzni. És a Terrai ételek készítésével, még mindig hadilábon állok. Ha finomat szeretnék (neki mindenképp), akkor inkább vásárolok.
Azonban még nem vettem elő, a táskámban vannak a kis macaronok, nem rég értem ide, és nem akartam elfoglalni a lakását. Egyszerűen csak a kanapén ülök, amikor megérkezik, a kelleténél talán szaporábbb szívritmussal. És természetesen mosolygok…
- Szia… - felállok, ahogy megérkezik, a táskám, még mindig a kanapén van. Közelebb lépek hozzá néhány lépéssel, aztán… még azelőtt elnevetem magam, hogy bármit is mondanék.
- Mondanám, hogy meglepetés, de szerintem számítottál rám. - épp olyan derűsnek tűnök, mint máskor, nem veheti észre rajtam az aggodalmat. Azt mindig is jól lepleztem, hiszen már régebb óta követem nyomon a sorsát, mint hogy ő tud róla. És nem ez az első döccenő, amit láttam, tudom, hogy a testvére is… egy furcsa alak. Viszont kétségkívül ez a legnagyobb, és a legfontosabb…