Re: “Don’t be afraid to stir up a little trouble now and then.”

**Mara Rover** Tue Apr 02, 2024 7:39 pm

Nem tudom, hogy miért zavarnak ennyire a becézések, jobban belegondolva viszont pontosan tudom. Kevés ennél őszintétlenebb gesztust ismerek, és a képmutatási faktor egyszerűen túl magas. Viszont nekem éppen erre van szükségem. Ezért én leszek Nyuszifül...
- Igen. Köszönöm. – még a hangomon is érezhető a megkönnyebbülés, a Pajkos Póni szókapcsolat kimondásáig. Akkor megint tikkelni kezdek. Kimondani és épp olyan szörnyű az ilyeneket, mint hallani...
Jaxon viszont... felnevet. Hangosan és jóízűen. Először azt hiszem, hogy valami más miatt, de aztán rájövök... a helyzet szürrealitása csal vidámságot a gondolataiba. Végül is... tényleg nevetséges az egész. Inkább paródia, mint romantika.
Ettől pedig én is elmosolyodom, halványan ugyan...
- Remek. – ezt le is tudtuk. Nagyon remélem, hogy egyik névnek sem kell elhangzania, legalább az elkövetkezendő... néhány napban. Az italra persze ettől függetlenül is szükség van...
- Igen. Jövedelmező. – nem érdekel a pénz. De ezt ő nem tudja. És valószínűleg nem is fogja soha...
Abban ugyanis biztos vagyok, hogy nem bízhatok benne. Ahogy senkiben sem. Előbb vagy utóbb... ő is csalódást fog okozni. Remélhetőleg nem súlyosat...
Az ital viszont jár, mindkettőnknek, az első után már érkezik a második is. Gyorsan lehajtom, és látom, hogy ő is. Így már talán menni fog...
Közelebb lépek hozzá, húzom a bajszát, épp úgy, ahogy másoknak szoktam. A kérdése viszont meglep. Nagyon pozitívan.
- Igen. Főleg a nyilvánosság előtt... – akkor nem igazán lehet finomkodni, hitelesnek kell lenni. Ez pedig a megállapodás része, még most ki kell derüljön, ha nem kényelmes neki.
De úgy tűnik, hogy az...
Megváltozik a hangja, és a tekintete is. Épp azt látom, amire szükségem van, ami egyszerre tölt el rémülettel, és... jóleső borzongással. Hiszen én sem vagyok teljes mértékben fából. Van, hogy a hatás, amit ki akarok váltani... rám is hat...
De nem most. Elég csak arra gondolnom, hogy Nyuszifül. Egyből megjön a józan eszem... Neki pedig minden bizonnyal a Pina Colada fog segíteni, amit elvett.
- Valóban? – nem mondom azt, hogy ez is benne van a megállapodásban, többek között ezért is fizetek neki. Inkább kihasználom a helyzetet, és még tovább feszítem a húrt.
Megérintem a kulcscsontját, lágyan, és lassan. Végig futtatom rajta, egyetlen ujjamat. Aztán lejjebb siklik az ujjam, a mellkasáig. Közben végig figyelek, miként reagál...
Aztán arrébb lépek, mintha mi sem történt volna. Tökéletes a nyugalmam. Majdnem...
- Kezdjük el a fotózást. Akkor még hidegen ihatjuk a koktélt is. – nincs perzselő meleg, de azért meg fog melegedni hamarosan az ital. Nem mintha ez lenne a legnagyobb baj...
Azt ugyanis még nem említettem, hogy kifejezetten hasznos lenne egy olyan képet felrakni, amin megcsókol... Amin látszódik, hogy ez a kapcsolat igazi, nem csak a nyilvánosságnak szól. Még akkor is, ha... valójában tényleg csak a mese buborék építése miatt van...

**Jaxon Skalbeck** Fri Mar 22, 2024 10:58 pm

“Don’t be afraid to stir up a little trouble now and then.”

Itt és most egészen biztosan könnyű dolga van velem. Hacsak nem történik valami, amit egyelőre el sem tudok képzelni, valószínűleg ez így is fog maradni.

Végtére is nem keveset fizet azért, hogy azt csináljam, amit mond. Tulajdonképpen a keserűségét is rám zúdíthatná, valószínűleg a kellemetlen bánásmódot is elviselném. Egy darabig biztosan.

Lehet hogy éppen azért mondtam igent, mert arra számítottam, hogy durva lesz velem. Megérdemelném? Minden porcikám elhiszi, hogy igen. Elvégre ez a fő oka annak is, hogy ez a valami lett belőlem.

Azonban Mara érezhetően csillapodott az első percek óta. Szemmel láthatóan most is kényelmetlenül érzi magát, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez – csak – miattam van.

Nem tehetek róla, a tiltakozására megrándul a szám sarka. Elfojtott apró mosolykezdemény csupán. Nem a szenvedésén szórakozom, inkább a reakció szinte kétségbeesett hevességén. Azért ennyire nem szörnyű a helyzet.

Megadóan felemelem minkét kezem.

-Oké, értettem. Akkor társaságban Nyuszifül, de itt és most az sem.

Biztosítani szeretném róla, hogy egyáltalán nem áll szándékomban kínozni a becézgetéssel. Ahogy lefektetjük a szbályokat, úgy igazodom hozzájuk. Eddig egyik sem volt igazán nagy kérés.

Mikor újra megszólal, érdeklődve figyelem. Az arcára egyértelműen kiül most is a szenvedés. Mintha fizikai kínt jelentene pusztán arra gondolni is, hogy cukiskodva becézgessen.

Aztán kimondja... én pedig képtelen vagyok visszafogni a hangos nevetést.

Mennyire nagyon is találó lehetne, vagy éppen lehetett volna évekkel ezelőtt. Az az idő persze már régen elmúlt, és mégis. Szürreálisan nevetséges, hogy éppen ez jutott eszébe.

Viszonylag gyorsan összeszedem magam, és jókedvűen hátrasöpröm a homlokomból a kósza hajtincseket.

- Tökéletes, semmi kifogásom nincsen.

Nekem abszolút nem a Gyűrűk ura jut eszembe az egészről, de talán ez nem akkora katasztrófa.

Az alkohollal kapcsolatos válaszra bólintok.

- Márkapromó?

Pusztán érdeklődöm, és ha nem válaszol, azt sem veszem zokon.

Nem igazán tudom elképzelni, mire készül, amihez alkoholra van szüksége, ráadásul a hangsúlyából ítélve nem is kevésre, de eszemben sincsen rákérdezni. Úgyis el fogja mondani. Vagy legalább megmutatja.

-A rum nekem is megfelel. – nem mondhatnám, hogy a kedvenc alkoholom, de nem vagyok válogatós. Ami pedig a koktélokat illeti – Bármit meg tudok inni.

És igazából koktélozni nem is túl nagy áldozat. A legtöbb túl édes az ízlésemnek, de semmi mást nem tudok felhozni ellenük. Ha ügyesen keverik, azt sem mondhatom, hogy nem ütnek. Bizonyos mennyiség felett legalábbis.

Ahogy nincsen kifogásom a felespohár ellen, úgy az ellen sem lenne, hogy az üvegből igyunk. Elvégre ha jól értettem, az este végére ennél még jóval közelebb kerülünk egymáshoz. Aligha számítana.

Hagyom, hogy elkapja a tekintetem, ahogy azt is, hogy ő szakítsa meg a szemkontaktust, amikor neki jólesik. Nekem csak kicsit kényelmetlen a helyzet, mert mindig tartok tőle, hogy valaki végül megpillantja a feneketlen mélységet amit magamban érzek. Viszont így nekem is van lehetőségem egy kicsit közelebbről megvizsgálni, hogy az ő pillantása miről árulkodik. csak egy gondolatnyival utána emelem a poharat, hogy koccinthassunk.

-Egészségedre!

Mara mozdulatát követve én is egyszerre húzom le a rumot, és mikor látom, hogy újra emeli az üveget, hogy töltsön, az ő pohara mellé teszem az enyémet is. Erősen valószínűnek tartom, hogy fogom bírni a tempóját.

Ahogy sejtettem is, nincsen szüksége a segítségemre, ami engem cseppet sem feszélyez. Így van alkalmam megfigyelni a gyakorlott mozdulatokat, a magabiztosságát, amivel keveri a koktélokat. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy nem először csinálja.
Amikor jelzésértékkel felemeli a két poharat, könnyed mozdulattal lehuppanok a pultról, és közelebb lépek hozzá. Figyelem a testbeszédét, és csak addig közelítek, míg nem látom, hogy elég.
A figyelmeztetésre félrebiccentem a fejem. Amíg beszél, a szemét, majd az ajkait figyele, a tekintetem végigvezetem az álla, a nyaka ívén. Nem moccanok akkor sem, mikor egészen közel lép hozzám.

-Nem probléma... Szabadon hozzád érhetek? – a hangom két egész árnyalatnyit mélyült, kapott egy enyhe reszelős élt is, és nem lehet nem észrevenni, hogy másképpen nézek rá. Úgy, ahogy kérte. Csodálattal vegyes megkívánással hosszúra nyúló másodpercekig.
Azonban az engedélye nélkül nem érintem meg, még az ujjam sem ér az övéhez, mikor elveszem tőle a pina colada-s poharat. Csak azért azt, mert az tűnik a kevésbé egyértelmű választásnak. De egyébként tökmindegy.
Figyelem a szeme rebbenését, az arckifejezése legapróbb változásait, az ajkait, behatóan, közelről.

- Bármikor, bárhol megérinthetsz, amíg tart az egyezségünk.
Nem mondanám, hogy mindenben és bármiben tehetséges vagyok, de a nőkkel elég jól boldogultam az elmúlt pár évben.
Szerelmet itt és most nem hazudok, de nem hiszem, hogy később gondot okozna. Ami pedig a vágyat, megkívánást illeti, nem nehéz vonzó, izgalmas, vagy kívánatos részleteket felfedezni rajta. Szinte mindig, mindenkivel sikerül, vele pedig egyáltalán nincsen nehéz dolgom.
-Egészségedre.

Félmosoly húzódik a szám sarkába, ahogy eltávolodik tőlem. Kíváncsian várom, hogy megfelelőnek ítéli-e a próba eredményét. Ha ez nem elég, még mindig tudok csiszolni rajta.
A koktélba egyelőre nem iszom bele, megvárom, hogy kiderüljön, érintetlenül lesz-e rá szükségünk a fotókhoz.

Zene

**Mara Rover** Mon Mar 11, 2024 7:10 pm

Lehet, hogy ez az egész mégsem olyan rossz ötlet. Talán így könnyebb lesz, mert csak a nyilvánosság előtt kell eljátszani a szerepemet. Korábban… kénytelen voltam közvetlen lenni azokkal, akiket kiválasztottam, akkor is, amikor nem voltak a közelben a kamerák… Most nem kell emiatt aggódnom.
A férfi viszont úgy tűnik, hogy kifejezetten együttműködő, ez pedig megfoszt attól a jogtól, hogy rázúdítsam a fájdalmamat. Az egyébként sem túl emberséges módszer, de így… különösen ügyelnem kell minden mozdulatomra. Vissza kell emlékeznem arra, hogy milyen voltam… egykoron. Amikor még nem akartam mindenkit megbüntetni azért, ami velem történt…
Ezért halványan bólintok a szavaira. Hálásan. Hiszen abban biztos vagyok, vagy jól döntöttem, vagy nagyon rosszul, és akkor legalább véget ér a szenvedésem… Ez köszönetet érdemel, és okot a ‘bizakodásra’. Legalábbis addig, amíg nem csak a Nyuszifül, hanem a Nyuszómuszó is elhangzik, egyetlen mondatban…
- Ne-ne. A Nyuszifül is elég borzasztó. Ne kínozzuk egymást még jobban a Nyuszómuszóval… - össze is rezzenek, mintha a hideg rázott volna ki. Tulajdonképpen ez is történt. Így csak néhány másodperccel később jut el a tudatomig, hogy nekem is találni kell most már egy hasonlóan ‘kellemesen’ csengő becenevet a számára.
- Uh… Nem. Elég lesz egy is. Mondjuk a… - rosszabbnál rosszabbak jutnak eszembe, a tekintetemen is látszik, hogy a kín teljesen valódi a szememben. De aztán eszembe jut egy. Amit biztos nem fogok elfelejteni…
- Te leszel az én Pajkos Pónim… - Gyűrűk Ura, Gyűrűk Ura… egy nagyon jó könyv, amit szerettem fiatal koromban. Most valószínűleg ezzel tönkreteszem ennek az emlékét is. De ez illik rá, és ki tudom fintor nélkül mondani. Egy mély sóhaj azért még így kis kiszökik, amikor visszakapom a telefonom, és rátérünk az este lényegi részére.
- Én is. Szükségünk lesz rá… De össze lehet kötni a kettőt. - nekem biztosan kelleni fog egy (vagy sok…) ital. De feltételezem, hogy neki is. Hiszen olyan képeket kell csinálnunk, amin… nagyon bensőséges kapcsolat érezhető. Ehhez pedig kell a hangulat. Vagyis az alkohol…
Amikor megérkezünk a raktárhoz, vetek Jaxonra egy pillantást. Úgy látom, hogy elégedett, legalábbis nem menekül el azonnal. Okosabban tenné egyébként, ha még addig szaladna, amíg lehet… Amíg nem szolgál rá arra, amire a többiek… Abban ugyanis nem hiszek, hogy vannak még rendes emberek. Legfeljebb abban, hogy a nem embereknél még van egy kis esély…
- Én rumot iszom. A fotózáshoz pedig mojito vagy pina colada lenne a legjobb. - mielőtt nekiállnék elkészíteni a koktélokat, ki is töltök két feles pohárba fehér rumot. Nem érdekel, hogy milyen pohár kell ehhez, a magam részéről az üvegből is gond nélkül innék. De annak fényében, hogy én több felest is meg fogok inni… praktikusabb a pohár.
Jaxon elé tolom az egyik poharat, de közben a tekintetét keresem. Ha meggondolta magát, és inkább mást inna, még mindig van rá lehetősége. Ha viszont ez megfelel, koccintásra emelem a poharam.
- Egészségedre. - akárhogy is alakul, én nagyon gyorsan lehajtom az italt, és már töltöm is a következőt. Kettő talán elég lesz az induláshoz. Illetve a koktélt is elég erősre tervezem…
Ha azt látom, hogy még ő is inna, töltök neki is. Második koccintásra viszont úgy vélem, hogy nincs szükség. Inkább arra, hogy minél hamarabb elkészüljenek a koktélok.
- Köszönöm. Nem szükséges. - rutinos koktélkeverő vagyok, több okból is. A segítséget ugyan értékelem, és hasznosnak is vélem, de gyorsabb, ha egyszerűen elkészítem, minha elmondom, hogy mire lenne szükségem. A fotózás előtt még amúgy is… van némi feladatunk. Az éjszaka pedig egy adott ponton könyörtelenül véget fog érni…
Ha nem kérdez, nem szólok addig, amíg el nem készül a két koktél. Egy mojito és egy pina colada, épp ahogy korábban mondtam. Úgy tartom, hogy egyértelmű legyen a számára, bármelyiket választhatja illetve… hogy viszonylag közel kelljen jönnie, ahhoz, hogy megkapja… Leginkább, le kell szállnia a pultról, de minimum nagyon kell nyújtóznia felém.
- Ne felejtsd el, hogy az elkövetkezendő időszakban én leszek a barátnőd. Úgy kell rám nézned, és úgy kell cselekedned, mintha nem csak az érzelmek, hanem a vágy is ott lenne benned… Nem rezzenhetsz össze, ha megérintelek, vagy ha a közeledbe megyek… - hogy ennek nyomatékot adjak, és egyben teszteljem is hol tartunk most, olyan közel megyek hozzá, hogy csak a két koktélos pohár - amit magam előtt tartok - legyen a mellkasunk között. A magasság különbség persze gondot okozhat, ha még mindig a pulton ül, de ha leszállt, akkor könnyebb a dolgom. Terveim szerint ugyanis nem lesznek túl messze az ajkaim az övétől, és a pillantásunk is élesen találkozik.
- Egészségedre… - remélem, hogy ráfog az egyik pohárra, elsősorban ugyanis a koktélt szeretném a kezébe adni. De persze… minden reakciójára figyelek, akármit is érzékelek rajta. A magam részéről… olyan természetességgel mozdulok, és nyilvánulok meg, mintha az életem szerelme állna előttem. Hiszen én már rutinos vagyok ebben a színdarabban…
Akkor sem láthat rajtam semmilyen kelletlenséget, vagy zavart, amikor végül eltávolodom tőle (remélhetőleg már csak egy pohárral a kezemben). Az arcom eddigre már tökéletesen semleges, mintha mi sem történt volna. Azt pedig remélhetőleg csak én vettem észre, hogy egy vagy két lélegzet vétel, azért erősen megkésett az elmúlt néhány másodpercben, nem feltétlenül a színjáték miatt…

**Jaxon Skalbeck** Sun Mar 10, 2024 11:34 am

“Don’t be afraid to stir up a little trouble now and then.”

Most még olvasnom sem kell az érzelmeit, anélkül is egyértelmű a gesztus, amivel felvonja a szemöldökét.
Szóval a főnök nem egy nyerő megszólítás. Semmi gond, gyorsan alkalmazkodom.
A köszönetnyilvánításra biccentek.
- Bármikor.
Egy árnyalatnyi gúny sincsen a válaszban, ahogy korábban sem volt szándékomban semmi ilyesmit közvetíteni. Minden mondata után biztosabban érezem – vagy legalábbis hiszem, hogy érzem – hogy nekem hogy kell viselkednem ebben a szituációban. Ami azt illeti, egyáltalán nem esik nehezemre.
Az is csak kicsit fáj, ahogy a háta mögé húzza a kezét, ahogy szabadul az érintésemtől. Hiába vagyok tisztában magammal, még mindig nem esik jól szembesülni vele, mivé is lettem.
Mindenesetre az elkövetkező másodpercekben túlságosan belefelé koncentrálok ahhoz, hogy elkapjak bármit abból, ami benne játszódik le. Azzal, hogy amennyire tudtam bezárkóztam, egy kicsit őt is kizártam. Innen sokkal inkább kell az emberismeretemre hagyatkoznom.
Mi baj lehet belőle?
- Részemről az öröm.
A mosolyom féloldalassága inkább még a saját magammal kapcsolatban érzett undoromnak szól, semmint annak, hogy ne örülnék neki, hogy összefutottunk, Ha más nem is sül ki ebből, egy darabig minden bizonnyal izgalmasabb lesz az életem.
Sajnos, vagy sem, a következő válaszára nem tudom megállni, hogy elmosolyodjak. Nem a szenvedésén, sokkal inkább a az egész helyzet szürrealitásán.
- Rendben, akkor Nyuszifül, vagy Nyuszómuszó? és ezen a vonalon maradva én is lehetek bármi, ami kevésbé fájdalmas neked… Mókus(kám), Cica, Pocok, Kicsim, Babám, Kedvesem, Csücsök, bármi ami eszedbe jut. Akár mindig más…
Az érfelvágás nem ijeszt meg, hiszen csak azért mondja, mert nyomatékot akar adni a mondandójának. Fel sem merül bennem, hogy más oka is lehetne.
Részemről egyáltalán nem vagyok érzékeny rá, hogy szólít társaságban.
A következő válasza gyorsan, gondolkodás nélkül érkezik, én pedig bólintok, jelezve, hogy tudomásul vettem.
Egyáltalán nem fog nehezemre esni, hogy a nevén szólítsam. Nekem viszont tényleg teljesen mindegy, mi kényelmes neki, ami a megszólításomat illeti, így nem is mondok erre semmit.
Ami viszont az italt illeti…
Egy pillanatig nem értem, miért ne lenne jó a whisky, hiszen még nem is látta mi van nálam. Jó, nem a legdárágább cucc, de bőven iható kategória. Egyébként is.
Az egyértelmű gesztusára válaszképpen visszaadom neki a telefonját.
- Igazából a fotózás előttre gondoltam az italt.
Ugyanis ahogy a telefonja képernyőjére fókuszálja a figyelmét, azt hiszem sikerül felzárkóznom gondolatban és megérteni, mi a porbléma azzal az itallal, ami nálam van.
Mindenesetre nem erőltetem a dolgot.
A parancsnak is könnyen felfogható felszólításra ismerősen rándulnak meg az izmok a vállaimban, de semmi más látható reakcióm nincsen rá azt leszámítva, hogy tétovázás nélkül elindulok, már az előtt, hogy finomíthatna a „parancson”.
Nem érezhet az irányomból sem rosszallást, sem bosszúságot.
Az ő tempójában sétálok mellette, és nem próbálom rávenni a beszélgetésre. Hagyom, hogy a gondolataiba merüljön, míg odaérünk a raktárhoz.
Az ajtó kitárul, én pedig az utolsó pillanatban nyelek vissza egy elismerő füttyentést a kínálat láttán. Egyesek pofátlanul gazdagok, erre újra és újra rá kell jönnöm.
- Azt kérek, amit te is iszol.
Már megszoktam a koktélokat, erős, szirupos, színes, vagy virágos italokat is. Ahány ember, annyi féle ízlés.
- Segítsek?
Habár a kérdést főleg udvariasságból tettem fel, ha él a lehetőséggel, húzódozás nélkül teszem hasznossá magam. Ha nincs rám szüksége, akkor fellendítem a hátsómat a pultra, gondosan ügyelve, hogy bőven legyen helye előkészíteni az italokat.
Érdeklődve figyelem a folyamatot, és őszintén megvallva már a puszta kíváncsiság miatt is kezdem kimondottan várni, hogy eljussunk a fotózásig.

Zene

**Mara Rover** Wed Feb 21, 2024 6:35 pm

Egy pillanatra felszalad a szemöldököm. “Főnök”... Gyűlölöm ezt a szót. Megtestesít szinte mindent, amitől rohad ez a társadalom. Szinte…
Ám nem szólok, csak bólintok.
- Köszönöm. - talán van némi gúny is abban, hogy meg akarja könnyíteni a dolgomat, de ezzel most nem akarok foglalkozni. Ha minden szándékát megvizsgálnám, ami alapján elfogadhatónak tartja ezt az egészet… valószínűleg egyikünk sem járna jól. Éppen ezért maradok a felszínen, minden téren.
Vagyis viszonzom a mosolyt. Abszolút hitelesen…
A figyelmeztetés viszont tényleg őszinte volt a részemről, és meglep, hogy még így sem visszakozik. Aggasztó, hogy csak váratlannak tartom a dolgot…
Nem mintha bármi is számítana már…
Az érintése, jobban mondva az én önkéntelen reakcióm viszont tényleg aggasztó egy kicsit. Ilyen nyilvánvaló volt a mozdulat? Ezért fékezi meg az energiáit? És mondjam meg neki, hogy nem ez a baj?
Nem… Azzal már tényleg túl sokat elárulnék…
- Örülök Jax. - szúrom közbe, és biccentek is mielőtt bővebben válaszolhatna nekem. Aztán folytatja, és egy adott ponton becsukom a szemem, és még a halántékomat is megmaszírozom, mert csak így tudom visszanyelni az epét, ami ezen nevek hallatán kívánkozik ki…
Mély levegőt veszek, mielőtt bármit is mondani tudnék.
- Azt hiszem soha többet nem fogok tudni úgy nézni a nyulakra, mint eddig, de ezek közül még a Nyuszifül az, amitől a legkevésbé akarom felvágni a saját, és a te ereid… - egy pillanatra görcsbe ugrik a gyomrom. Fel sem fogtam, hogy mit mondtam. Az viszont most egy emlékkép formájában visszaköszönt, hogy nem egy film adta az ihletet a kijelentéshez…
- Igen. Az arculat most még nem olyan szigorú, még lehet alakítani. - legalábbis az ő oldaláról. Az enyém… más kérdés…
- Mara. - nem teszem hozzá, hogy “ha kérhetem”. Ha azt szeretné, hogy legalább egy minimálisan elviselhető legyek (a bűbájt ugyanis másoknak kell fenntartanom…), akkor elég határozottan ragaszkodom a saját nevemhez. Cserébe az ő kéréseit is ugyanígy teljesítem. Az ésszerű kereteken belül…
- Az ital kiváló ötlet. De a whisky nem biztos, hogy jó lesz… - ellenőriznem kell, mert fejből nem tudom, hogy épp melyik italgyártóval van szerződésem, illetve melyiknél vált aktuálissá egy poszt. Emlékeim szerint inkább a gyümölcsös-rumos koktélok vannak a soron, de csak a telefonomon tudom ellenőrizni. Ezért, ha még mindig nála van, jelzés értékűen előrenyújtom a kezemet, tenyérrel fölfelé. Ha pedig már nálam van a telefon, akkor megnézem, és meg is erősítem, hogy koktélozni kell.
Szerencsére gondoltam erre.
- Gyere… - ez megérzésem szerint nem csak erős lett, de kifejezetten modortalan is. Az egyébként nem akarok lenni. Csak rengeteg feszültséggel kell nap, mint nap küzdenem…
- Kérlek… - ezt még hozzá teszem, majd elindulok a bár felé. Megkaptam a raktáruk kulcsát, mert a pultban éjszakára nem hagynak semmit. És nem mellesleg, megvettem a teljes italkészletet. Nem csak alkohol van a bárban, hanem rengeteg gyümölcs, és egyéb egészségesebbnek számító ital is. A további kikötésem pedig az volt, hogy, amit ma nem fogyasztok el, azt adományozzák oda egy ingyen konyhának.
Akár követ Jaxon, akár nem, én kinyitom a raktár ajtaját, hogy láthatóvá váljon az italkínálat, és ezt követően felé fordulok.
- Maradsz a whiskynél, vagy mást szeretnél? - a képekhez természetesen kelleni fog a koktél, de neki nem kötelessége elfogyasztani azt. Én viszont kihozok néhány dolgot, ami kelleni fog hozzá. És nekiállok elkészíteni.

**Jaxon Skalbeck** Tue Feb 20, 2024 8:03 pm

“Don’t be afraid to stir up a little trouble now and then.”

Ha végiggondolnám amit csinálok, egészen biztosan egyetlen akár csak megközelítőleg értelmes érvet sem tudnék felhozni emellett az egyezség mellett. De nem gondolok bele. Később majd biztosan megpróbálom megfejteni miért, most azonban a kétség árnyéka sem legyint meg.
A válaszára megvonom a vállam.
- Nem probléma, maga a főnök…
Túlságosan is ismerős és otthonos felállás. Most először érzem, hogy talán teljesen önként sétáltam egy olyan csapdába, amiből valószínűleg csak rosszul jöhetek ki.
Ő szabja a feltételeket, nekem csak az a feladatom, hogy azt tegyem, amit kér.
Az arcát figyelem, árulkodó jeleket keresek. Vajon izgalmas számára megvásárolni valakit? Puszta üzlet? Muszájból felvállalt teher? Munkának álcázott szórakozás?
Nem vagyok biztos abban sem, hogy ő tudja, mit kérhet tőlem, hogy mire vagyok hajlandó. Ami az utóbbit illeti, még én sem tudom igazán. De gyanítom, hogy ebben a kérdésben csalódást fogok okozni magamnak. Ismét…
- Az lesz a célom, hogy megkönnyítsem a dolgát.
Rávillantok egy könnyed mosolyt. Elvégre nem azért fizet, hogy bonyolítsam az életét. Már ha megegyezünk persze. A minimum részemről, hogy rugalmas legyek. Meg aztán akinek nincs semmije, könnyen alkalmazkodik.
A felemelt kezei láttán enyhén félrebiccentem a fejem. Vajon az eddigi partnereitől kapott fájdalmasan negatív visszajelzéseket, vagy ő maga éli meg ennyire borzalmasnak a rivaldafényt? Jelenleg aligha számít. Ezen a ponton már biztosan nem fordulok vissza.
- Tudomásul vettem a figyelmeztetést. Értékelem, hogy nyílt lapokkal játszik.
Valóban így van. Azt hiszem én pusztán elértem arra a pontra, hol nem számít. Ez sem. A megaláztatás lehetősége sem. Ahogy egy nagy rakás más dolog sem.
Úgy tűnik, egyezségre jutunk. Hagyom, hogy végigfusson rajtam az érintése keltette energiahullám, minden aprócska információ, ami ennyiből kinyerhető.
Határozott de nem durva a kézfogásom, és nem kerüli el a figyelmem, ahogy a háta mögé teszi a kezét azonnal ahogy elengedte a kezem.
- Sajnálom. – csak sejtem, milyen visszataszítóak lehetnek az energiáim, legalább mint a látványom az álca mögött – egy pillanat…
Amennyire csak képes vagyok rá, elzárom az energiáimat a külvilág elől, arra koncentrálok, hogy minél kevesebbett érezzen belölük a közelemben. Elvégre ennél sokkal hosszabban és bensőségesebben is meg kell érintenie hamarosan. Megpróbálom megkönnyíteni a dolgát.
A bemutatkozás utánra fűzött magyarázat alatt enyhén megemelkedik a szemöldököm, de semmi más jelét nem adom annak, hogy meglepett a monológja.
Mikor befejezte, csak akkor szólalok meg, az üres formaságokat nem erőltetem.
- Jaxon Skalbeck. Többnyire Jax-nek hívnak. – nyilvánvalóan neki ez nem lesz opció, ezt kitaláltam a beceneves magyarázatból – Nem bánom, akárhogy hív. – megvonom a vállam. Engem nem zavar az sem, ha becézni akar. – Sosem használtam érzelgős, vagy csöpögős beceneveket. Az is kérdés, mit szeretne közvetíteni vele. Legyen kicsit lekezelő és kisajátító felhangja, mint a Kiscsibém-nek, vagy a Babám-nak? Legyen inkább enyhén infantilizáló mint mondjuk a Királylány? Túl nyálas, mint a Nyuszifül, Cupcake? Szimplán gusztustalan, mint a Cuncimókus? Vagy inkább tiszteletet, csodálatot és szerelmet közvetítsen? Mi Corazón, Mi Amor?
Nem hiszek a kicsinyítőképzős nyálaszásban, szinte az összes ilyen becenévsértően hangzik az én fülemnek. De ha üzleti szempontból a Cukorbogyót tartja megfelelőnek, ám legyen, rajtam nem fog múlni.
- Biztos benne, hogy magamnak is én válasszak? Nem tudom megígérni, hogy illeszkedni fog az eddig kialakított arculatába.
Megpróbálahatom, de még abban sem vagyok biztos, hogy az előttem álló nőnek mi jut eszébe, amikor rám néz, nemhogy az Insta sztár Marának mit jut eszébe, mikor az éppen aktuális partnerére néz, akit történetesen éppen én alakítok.
A tegeződésre bólintok.
- Részemről nincsen akadálya. Munka közben hogy szólítsalak?
Gyanítom a fotózások alatt nem szeretne „Cicuskám” lenni.
A következő kérdésére bólintok.
- Bármikor. De ha szeretnél előtte egy italt… whiskyvel tudok szolgálni.
A hátizsákom felé intek egy közérthető gesztussal.

Zene

**Mara Rover** Tue Feb 20, 2024 4:31 pm

Szokatlan fordulatot vett a beszélgetés, és akár azt is mondhatnám, hogy… aggasztót. Azt ugyanis be kell ismernem, hogy semmit sem tudok erről a férfiról, azon kívül, amit az energiáján érzek. Ez pedig szintén nem utal arra, hogy éppen jó döntéseket készülök hozni...
A helyzet ellen viszont valamiért nem áll szándékomban foggal és körömmel küzdeni. Szinte kíváncsivá tesz, hogy mi sülhet ki egy ilyen abszurd helyzetből. Továbbá egyre nehezebb örömöt mímelni, és részt venni a színjátékban, ezért egy cseppnyi igazság - amiben a ‘partnerem’ teljes mértékben be van avatva a kulisszatitkokba - szinte üdítő hatással van rám.
Abban viszont még így is biztos vagyok, hogy minden kiejtett szót meg fogok bánni, ami a mai este során elhangzott, és még el fog hangzani…
- Rendben. Én sajnos nem tudom ugyanezt ígérni. Az rugalmasság és az alkalmazkodás számomra túl nagy luxus lenne. - valójában túlságosan is sok mindenhez, és mindenkihez kell alkalmazkodnom, éppen ezért nem fér bele plusz egy személy ebbe a körbe. Továbbá ha szigorúan nézzük az én pénztárcám határozza meg a szakmai kereteit ennek az egyezségnek, ezt pedig nem hagyhatom teljes mértékben figyelmen kívül, még akkor sem, ha engem egy kicsit sem érdekel a pénz.
Ez persze valószínűleg pont egy olyan dolog (a nagyok sok közül), amit ez a férfi nem fog megtudni sohasem…
- Ez tényleg egy rugalmas hozzáállás. És ez esetben még megfontolom a részleteket. Az ajánlatnak viszont részét képezi a ruházat. - a pénz továbbra sem akadály, itt legfeljebb az idő jelenthet gondot. Én ugyanis biztos nem fogok elmenni férfi ruhákat shoppingolni. Legfeljebb úgy, hogy őt is viszem magammal, és arról is készülnek képek. Igazából ez nem is egy rossz ötlet…
- Nos rendben. A figyelmeztetés elhangzott a részemről, így én mosom a kezeimet. - fel is teszem néhány pillanatra mindkét kezemet, tenyérrel előre. Azt pedig már nem hozom fel, hogy az természetesen viszonyítés, és egyéni nézetek kérdése, hogy ki mit tart megalázónak vagy kínosnak. A magam részéről… Szinte minden tettemet annak tartom. Azt is, amit most csinálok. De a cél lebeg a szemem előtt, amiért még nem adtam fel, és ami miatt még nem dobtam el ezt az életet magamtól…
- Rendben. Az alku részemről is áll. - elfogadom a felém nyújtott kezet, és gyorsan, de határozottan megrázom. Furcsa érzés volt megérinteni, épp a kellemetlen, és a kellemes határán táncol. Önkéntelenül rakom a hátam mögé a kezeimet, és kulcsolom össze az ujjaimat.
- A nevem Mara. Mara Rover. Utálom a beceneveket, és mélységesen megvetem azon fajtájukat, amelyek tulajdonjogot sejtetnek. De ennek ellenére is azt kérném, hogy válasszon egyet a számomra, és saját magának is, ha lehet, minél csöpögősebbet, és érzelgősebbet. A hitelességhez sajnos szükség van rá, még ha én minden egyes elhangzott “Kincsem” esetén meg is halok egy kicsit belül… - mire kimondom ráeszmélek, hogy ez jóval sötétebben sikerült annál, mint ahogy szántam. És ami azt illeti, sokkal őszintébben is…
Ezért mély levegőt veszek, és még a fejemet is egy apró mozdulattal megrázom, hogy vissza tudjam tenni a maszkot, amit hordok.
- A tegeződés is elengedhetetlen a közvetlenség jegyében. Javaslom, hogy azt is minnél hamarabb vezessük be. - ezzel el is hangzott az első ‘tájékoztató’ a részemről. Neki láthatunk a munkának…
- Kezdhetjük a felkészülést, és a fotózást? - nézek rá, semleges ábrázattal, elrejtve minden érzelmet, ami bennem van. Könnyen megy. Mert teljesen üresnek érzem magam…

**Jaxon Skalbeck** Mon Feb 19, 2024 2:41 pm

“Don’t be afraid to stir up a little trouble now and then.”

Még így is – hogy direktben nem próbálom letapogatni – meglegyint a nagyon finom kis változás a hangulatában. Nem tudnám pontosan elhelyezni az érzelmi skálán ha a szemöldöke nem segítene, mert nem koncentrálhatom felé az energiáimat, de így a meglepetését elkönyvelem jó jelnek.
Kíváncsi vagyok, és érdekesnek találom az ajánlatát, ez tény. Ahogy az is, hogy nem vágyom igazán a közelébe jutni. Vonzó, gazdag és híres, de nem adnám el a lelkem egy vele töltött éjszakáért. Ez talán újdonság lehet a számára.
Szó se róla, ha alkalom adódik – például mint ez a mostani – meg sem fordul a fejemben elutasítani – pedig valószínűleg az lenne az okos döntés -, de fizetni érte… eszembe sem jutna.
Kezd érdekelni, mi is lehet a hírnév ára. Mert egyelőre nem látom a felhőtlen boldogságot a csillogás mögött. Mondjuk azt, hogy az instagram fiókja egy kicsit másképp néz ki, mint mondjuk ez az éjszakája, még akkor is, ha az én kéretlen jelenlétemet kivonjuk az egyenletből.
A válaszára biccentek.
- Oké, ahogy akarja.
Meglegyint az érzés, hogy a gazdagsága talán túlzottan is függ attól, mit akar a közönség. Csak egy megérzés, és még nem tudom pontosan mire támaszkodik – ha támaszkodik egyáltalán valamire. Az elmúlt időszakban rá kellett jönnöm, hogy kicsit másképpen működik minden bennem, mint előtte…
- A jelenlegi élethelyzetemben kimondottan rugalmas tudok lenni, nem okoz problémát magához igazodni.
Nem nagyon kell feladnom semmit és senkit, hogy a játékszere legyek valameddig. A havidíjamból megtarthatom azt a kis lyukat ahol eddig laktam – ha akarom – talán még ki is kölcsönözhetem Scottnak, akik menetrendszerűen kéthetente kirúg otthonról az anyja, pedig szerencsétlen még csak most lesz tizenhat…
Ezen felül csak Esthernek kell szólnom, aki talán az egyetlen lenne, akinek feltűnne hogy nem megyek haza.
A visszakérdezésre megvonom a vállam.
- Semmi különleges igényem nincsen. Amiben látni akar, azt magának kell megvennie. Kiválaszthatja a stílusomat, vagy rám is bízhatja, attól függ minek akar mutatni.
Szinte végtelen szerepkörből választhat. Játszhatok mellette bármit. Kiemelhet a mocsokból és nyomorból, ha úgy akarja, lehetek menő üzletember, kaszkadőr, középiskolai tanár, bármi, csak azon múlik ő mit akar.
Ha ennyi nem elég válasznak, természetesen még pontosíthatunk rajta, de a medence szélére dobott táska, a szürke melegítőszett és a rajtam lévő fekete alsónadrág abban egyezik, hogy egyik sem egy márkás darab, ezt ő valőszínűleg egyből észreveszi, ha alaposabban megnézi magának bármelyiket.
A kérdésére elgondolkozom, kicsit a fejemet is félrebiccentem.
- Látatlanban nem tudnék megesküdni rá, mert mindenkinek vannak határai, de az enyémek miatt azt hiszem nem kell aggódnia. Fogalmazzunk úgy, hogy a hajlandóságomra eddig nem volt panasz. Biztos vagyok benne, hogy van olyan, amiért nem tud eleget fizetni, de attól hogy valami megalázó, vagy kínos, még nem fogok kihátrálni belőle.
Egy gyilkosság mondjuk már nyilván más kérdés, de gyanítom nem ilyesmire gondol.
Nem tudom, mi jár a fejében, ahogy ő sem tudhatja az én múltamban milyen megaláztatások lapulnak jó mélyen eltemetve.
A kérdésére játékos, szinte cinkos mosoly rajzolódik a szám sarkába.
- Most érdekel igazán. Részemről áll az alku.
Ha neki is megfelel, akkor kezet nyújtok, csak hogy a formális része is meglegyen. A terraiak elég komoly jelentősséget tulajdonítanak a kézfogásnak az eddigi tapasztalataim alapján.
És ha az egyezség megköttetik, úgyis jóval közelebb kerülünk majd egymáshoz, ami azt i jelenti, hogy még jópár formalitást gyorsan le kell vetkőznünk.

Zene

**Mara Rover** Mon Dec 04, 2023 8:31 pm

Nos… ez érdekes. Ugyanis, amikor a mostanihoz hasonló ajánlatokat teszek, többnyire izgatott őrjöngés, és készséges segítségnyújtási szándék a válasz. A legtöbben ingyen is vállalkoznának ilyesmire, míg vannak, akik komoly összegeket fizetnének nekem azért, hogy… akár a rövid, akár a hosszú ‘kapcsolat’ valóságos legyen, és nem csak a közösségi médiában megjelenő mások álmára telepedő légbuborék.
Ez a férfi viszont… egyszerűen csak érdekesnek tartja az ajánlatot.
Egy pillanatra fel is szökik a szemöldököm, mert őszintén meglepődtem, és inkább pozitív, sem mint negatív módon…
- Valóban. - igazából az én szempontomból is érdekesen hangzik. Csak elméletben tudom miként is néznek ki a normális kapcsolatok, hiszen nekem… olyan sosem volt. A pénz mindent, és mindenkit tönkretett körülöttem (változó mértékben, és módon…), ezért kizárólag a megjátszáshoz értek. A hosszú távú dolgokat tekintve pedig még ahhoz sem teljes mértékben…
- Azt majd meglátjuk. Először meg kell nézni a visszajelzéseket. Mit akar a közönség. de köszönöm, hogy erre is nyitott. - mintha már hajlana is a megegyezésre. De egyelőre még nem ezzel a részével foglalkozom. Hanem azzal, hogy okkal használhatam a közönség szót. Ez ugyanis egy színpad. Változó helyszínen, de egészen hasonló megvilágítással. És ezt meg kell értenie, még azelőtt, hogy bármilyen módon is rábólintana az egyességre.
Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy ez világos a számára, így ennél többet nem mondok.
- Rendben. Az mindenképp egyszerűbb lesz mindkettőnk számára. Aztán pedig majd meglátjuk ezt is. - úgy tűnhet túl sok mindent bízok a véletlenre, de ez természetesen nem így van. Csak alkalmazkodom. Illetve ha már csinálom, akkor jól csinálom. A hosszú távú előnyök ugyanis képesek felülírni az undort, amit… szinte mindig érzek magammal kapcsolatban. Ezzel ugyanis segíthetek. A pénzzel… segíthetek…
- Hmm… az új ruhatárat, miként gondolja? - az első kettő egyszerű. Én még kevésnek is tartom, de ha ennyit kér, ennyit fog kapni. Illetve a hotelszoba még kifejezetten jól is jön, mert ha a szüleim hotelében kapja… két legyet ütünk egy csapásra, és az ismeretséget is könnyen lehet magyarázni. A ruhatár viszont nagyon tág fogalom. Ezért ezt tisztázni akarom.
- Egészen biztos abban, hogy hajlandó mindenre, ami a tartalom gyártáshoz szükséges? Ha rendesen csináljuk… számos kínos, akár megalázó helyzet is adódhat. Mindkettőnk számára. - a fair play jegyében ezt is hozzáteszem. Olyan helyzetbe ugyanis biztos nem fogom hozni, amit ne vállalnék én magam is. Én viszont már lesüllyedtem egészen az aljára. Olyan helyekre, ahol ő talán még nem is járt…
- Nos? Még mindig érdekesnek tartja az ajánlatot? - kérdezem tőle, mert… észreveszem, hogy közelebb lépett hozzám. Nem tudom milyen szándékkal, de nem ellenkezem. Elvégre… ha rábólint, akkor én is bele fogok menni az üzletbe, és ebben az esetben… ennél jóval közelebb is fogunk még kerülni egymáshoz…

**Jaxon Skalbeck** Mon Dec 04, 2023 5:56 pm

“Don’t be afraid to stir up a little trouble now and then.”

Mióta kifejezte nemtetszését a tolakodó kíváncsiságommal kapcsolatban, tiszteletben tartom a kívánságát, és távol maradok tőle a metafizikai síkon is. Így viszont nehezebben olvasok benne. Az biztos, hogy a feszültség szinte tapinthatóan pulzál belőle.
Nem tudom megállapítani, hogy személy szerint nekem szól, vagy általános beállítás nála. Egyelőre még nem.
A telefon képernyőjén figyelem a mozdulatait, a gesztusait, amíg nem beszél hozzám. Mikor az együttműködés szóba kerül, ráemelem a tekintetem.
Annyira figyelmesen nem követem a munkásságát, hogy ne lepjen meg egy kissé a következő válasza. Eszembe sem jutott, hogy egy-egy aktuális partnernek csak egy megjelenés jut az életében. Bár tulajdonképpen ez is jelenthet egyfajta hírnevet.
De egy hosszabb távú együttműködés? Valószínűleg jobban át kéne gondolnom, de már akkor tudom, hogy benne vagyok, mikor először elhangzik az ajánlat.
Hülyeség? Nem jó ötlet? Lehet egy csomó kellemetlen következménye? A válasz egyértelmű: Csináljuk!
Mindenestre legalább úgy csinálok, mintha értelmes, megfontolt ember lennék.
És úgy tűnik az ő érdeklődését is felkeltette a lehetőség. Legalább egy kicsit.
- Érdekesen hangzik…
De egyértelmű, hogy legalább az alapszabályokkal mind a kettőnknek tisztában kell lennie, így _még_ nem bólintok rá a dologra.
Az ilyesmiről én is tudom, hogy komoly forgalmat tud generálni. Illik-e az új partner a kedvencükhöz? Elég jóképű, elég sikeres, eléggé szereti? Összeillenek? Szurkolnak értük, szurkolnak ellenük. Eddig éppen a figyelmet akartam elkerülni…
Nem gondoltam bele, most mégsem érzek félelmet.
Biccentek a felsorolásra.
- Több fotózás, nyilvános esemény, vagy események igény szerint. A lesifotósok esetében magának kell eldöntenie, hogy adjak-e nekik valamit, amint rágódhatnak, vagy ne.
Egyértelműnek tűnik, hogy vissza kell fognom a csajozást is, ezt meg is erősíti a következő mondat.
- Fair kérés mindkettő… Ha megegyezünk, természetesen nem mutatkozom másik nővel amíg tart az együttműködés.
Hacsak nem külön ez a kérése.
A képek árazására beleegyezően biccentek, noha eszembe sem jutott volna ilyen összeg. Mi ketten egyértelműen nagyon más életet eléünk.
A kérdésre gyorsan végigfutom minden tudásomat az átlag terrai bérekkel és megélhetési költségekkel kapcsolatban. Az első számszerűsített felajánlása alapján nem leszek neki kimondottan drága, viszont az eddigi életszínvonalamhoz mérve, ez hatalmas változás. Meglátjuk. És hogy én mit tartok reálisnak?
- Havi ötezer dollár, egy hotelszoba és egy új ruhatár reálisnak tűnik. - Utóbbi leginkább azért, hogy ne lopott öltönyben jelenjek meg mellette. - És azt csináljuk, amire szüksége van a tartalomgyártáshoz.
Meglehetősen széles skálán vagyok hajlandó szereplést bevállalni. Meglátjuk neki mire van szüksége.
Eddigre közelebb sétáltam hozzá, hogy jobban lássam az arckifejezését, és ha sikerül megegyezni, ne álljunk olyan távol egymástól, hogy ne tudjunk kezet rázni a megállapodásra. Ha nem akar – egyelőre megérinteni – a lehetőséget akkor is megadom-

Zene

**Mara Rover** Sun Dec 03, 2023 9:03 pm

Szavaira bólintok, mert amiatt egyáltalán nem aggódom, hogy a tárhely betelik. Az már inkább aggodalomra ad okot, hogy tulajdonképpen egy ismeretlen segítségét kértem a gyors, és hatékony munkavégzés érdekében. Utóbbi megerősíti a posztolás kötelesség jellegét, míg az előbbi… egyelőre ismeretlen kockázatok rejt magában.
Aztán kiderül, hogy ennek a férfinak kérdése is akad, teljesen jogosan, de kissé számomra meglepően. Általában ugyanis senki sem szokott feltenni szabályokkal kapcsolatos kérdéseket, egyszerűen csak kap az alkalmon és… visszaél vele.
Tehát ez mindenképpen egy érdekes fejlemény.
- Hmm… igazából rövid távon szoktam hasonló életeseményeket mutatni, de… szóba jöhet egy hosszabb távú együttműködés is. - olyanom még sosem volt. A követőimet mindig az tartotta izgalomban, hogy ki lesz az aktuális partner. Egy híresség, netán egy ismeretlen? Órákig tudnak vitázni ezen, és közben további követőket is generálnak.
De egy kísérlet erejéig, akár szóba jöhet valami hosszabb. Gondolom annak is szurkolnának. Legyen esküvő, gyerek, meg a szokásos baromságok. Ha már kamu az egész, ennyit igazán kipróbálhatok.
Ezzel pedig el is jutok gondolatban odáig, hogy a kérdésre még valójában nem válaszoltam.
- Ha hosszabb távú együttműködésről beszélünk, akkor nem lesz elég a mostani fotózás. Több alkalomra lesz szükség, esetleg egy nyilvános megjelenés. Ezen időtartam alatt pedig… fokozott figyelemre kell felkészülnie önnek is. Ami akár lesifotósokat is jelenthet egy bizonyos ismeretségi szint esetén. - számomra ez már megszokott, épp ezért… a valódi kapcsolatokat (amik szintén nem azok, de több az igazság tartalmuk, mint a posztoltnak…), gondosan elrejtem. Talán neki is érdemes lenne ilyesmit is megfontolnia, legalább az együttműködés elején.
- Azért külön fizetek, ha nyilvánosan senki mással nem mutatkozik együtt, vagy ha mégis elkerülhetetlen egy ilyen helyzet… előtte beszéljük meg a stratégiát. - elvégre egy szakítás is szóba jöhet, sőt még egy megcsalt szerepet is gond nélkül vállalok. De tudnom kell róla, mert én is ehhez igazítom a kommunikációt.
- A képekért ezer dollárt fizetek. Darabjáért. A kellemetlenségek miatt pedig… Mit tartana reálisnak? - természetesen van egy összeg a fejemben arra is, de mivel nem ismerem az életét, természetesen alkalmazkodom az elvárásaihoz. Annyira nem, hogy mindenbe belemenjek, de… a tárgyalástól sosem zárkózom el.

**Jaxon Skalbeck** Sat Dec 02, 2023 11:05 am

“Don’t be afraid to stir up a little trouble now and then.”

Túl gyorsan megtörte a szemkontaktust. A hangos, határozott és ellenségesen fennsőbbséges viselkedése alapján ennél sokkal többre számítottam. Mindenesetre eszemben sincsen még csak gyanút sem adni arra, hogy ne az ő kezében lenne az irányítás.
- Oké, akkor kihasználjuk a tárhelyet..
Bár gyanítom, hogy nagyjából végtelen tárhelye lehet a szupertrendi mobilnak amit a kezemben tartok. Kötelező celebtartozék.
Ezen a ponton egyáltalán nincs tervem. Még nem tudom, mit akarhatok tőle, így aztán nem is görcsölök rá a dologra. A legrosszabb kimenetelt úgy látszik egyelőre sikerült kilőni a listáról, ez meg már önmagában is fél siker.
A szárnyaimnak jól esett volna még egy fél órácska a kellemesen meleg vízben, de hát ne legyünk telhetetlenek.
Bár a világítás nem kimondottan ideális – bár a jól beállított lámpa segít rajta -, kihozzuk belőle a legtöbbet. Elsősorban a képernyőt figyelem, hogy megtaláljam a megfelelő szöget, a megfelelő beállítást. Ehhez én is mozgásban maradok. Kicsit közelebb, kicsit távolabb a nőtől, pár lépést balra.
A készülő képek mennyiségére nem lehet panasz, én úgy gondolom bőven akad insta szinten is bőven megfelelő, de úgyis ő dönt majd róla.
Mikor újra megszólal, akkor hagyom csak abba a fotozást, és kicsit közelebb lépek hozzá. Elsősorban az arcát figyelem, de nem kerülik el a figyelmemet a ravaszul szabott fürdőruha vonalai által kihangsúlyozott domborulatok, sima, érintésre csábító, szándékosan fedetlenül hagyott bőr. Nem kérdés, hogy tudja mit csinál.
Az aktuális partner említésére enyhén oldalra biccentem a fejem, úgy tanulmányozom az arckifejezését. A pénz említésére ugyan látható reakcióm nincs, de érzem, hogy a jóleső izgatottság felébred a lelkem mélyén.
- Nincsenek kötöttségeim. De kérdéseim igen… A partner nem hangzik egyszeri egy éjszakás fotózásnak. Mik a szabályok?
Gyanítom, ha az aktuális partnereként jelenít meg, nem lenne túl szerencsés, ha másnap félrészegen egy ikerpárral távozom egy forgalmas kocsmából. Ettől függetlenül nem érzékelhet az irányomból szemernyi elutasítást sem. Egy halvány izgatottsággal fűszerezett, ébredő kíváncsiságot annál inkább.
Lehet, hogy túl kevés gondolkodással fogok belemenni ebbe a játékba.
- És mennyit keresek ezzel?
Ha ezért fizet a legtöbbet, és ha hozzáveszem, hogy lehetnek távlati vonatkozásai is – esetleg még pár fotózás, mielőtt látványosan összetörné a szívem és elhagyna, ez jelentős összeg is lehet.

Zene

**Mara Rover** Mon Nov 20, 2023 8:18 pm

Még nem döntöttem el, hogy örülök-e a hirtelen érkezett együttműködő készségének, avagy sem. A távozása a helyszínről ugyanis mindenképp megnyugtatóbb lett volna a számomra. Ezt azonban nem ajánlotta fel. Csak azt, hogy egy másik medencét keres, amivel… nem lennék sokkal előrébb.
Az viszont határozottan segít, hogy nem csak a fotózás tekintetében hallgatja meg a szavaim. Tudom, hogy természetes az energiaáramlás ezen formája is, de számomra… túl sok kellemetlen emléket idéz fel, amik biztosan nem segítik elő azt sem, hogy korrekt hangnemet üssek meg vele szemben. Ez utóbbit pedig… minimum hasznos lenne, ha már az nyilvános idegösszeroppanást elkerültem.
A szemkontaktust viszont még így sem szeretném erőltetni. Nem akarom, hogy megismerjen, hogy lássa azt, aki a felszín alatt van. Mert bármilyen ellenszenves is az a személy, akit a közösségi médiában, és egyéb rendezvényeken mutatok… a valóság még annál is rosszabb…
- Nyugodtan készülhet bőven fénykép több szögből, és majd kiválasztom, hogy melyik használható. - korában nem jutott eszembe, de ezen a ponton már igen, hogy a készségessége minden bizonnyal annak köszönhető, hogy pontosan tudja, hogy ki vagyok. Jó… akkor remélhetőleg be is vette a maszlagot.
Az pedig szintén csak később, az ötletem bevillanásakor kezd foglalkoztatni, hogy ki lehet ő. Nem vagyok vak, látom a vonzó külsőt, és a megtört lelket, ami benne van, de hogy miként használhatom ezt fel… az csak néhány másodpercnyi töprengés után kristályosodik ki.
- Rég mutattam aktuális partnert, így azért tudok a legtöbbet fizetni. De természetesen, ha barátnő, vagy valami egyéb kötöttség miatt nem tudja ezt vállalni, néhány mulatozós képért is tudok némi kompenzálást felajánlani. - azt nem érdekel, hogy általában még a civilek szoktak fizetni nekem, hogy közös képen lehessenek velem. Nem érdekel a pénz, és nem csak azért, mert bőven van belőle. Az pedig még kevésbé, hogy az önbecsülésemnek is rosszul eshetne az, hogy ‘könyörögnöm’ kell. Az ugyanis már régóta nincsen.
- Nos? - állok, és egyelőre a válaszára várok, mert ettől függ, hogy végül pontosan hová fog kerülni a lámpa. Illetve az is, hogy az ábrázatom milyen lesz a fényképeken…

**Jaxon Skalbeck** Sun Nov 19, 2023 9:01 pm

“Don’t be afraid to stir up a little trouble now and then.”

A kissé durcásnak de mindenképpen helytelenítőnek hangzó válaszára már nem mondok semmit. Ki hogy áll hozzá, csak rajtunk múlik.
Mély sóhajjal igyekszik elengedni a bosszúságát, hogy ezt lássam és érezzem, még a képességeimre sincsen szükségem. A halvány derengésben is le lehet olvasni az arcáról.
A következő igen kurta válaszra biccentek.
- Oké…
Akkor fotózni fogok. Még az is lehet, hogy meglepem. Én nem az a férfi vagyok, aki csak előnytelen képet tud készíteni a barátnőjéről – vagyis ebben az esetben egy instacelebről.
Az energiáimat visszahúzom felőle, de így is meglegyint a meglepettsége. Hagyom, hogy elkapja a pillantásomat, a felemás-színű szemekben nem fedezhet fel szarkazmust. Ettől mintha egy árnyalattal kevésbé ellenségessé válna a hangulat.
Nem fordítom el róla a tekintetem, ő lesz az, aki megtöri a szemkontaktust. Amíg megtehetem, addig megfigyelem az apró részleteket az íriszein.
- Igazán nincs mit…
Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy sokak számára tolakodó a közvetlenségem. De még mindig szívesebben kérek elnézést, mint engedélyt. Addigra már megtudok egy-két apróságot legalább a másik félről.
Az iránymutatásra újra biccentek, és vita nélkül megindulok vissza a medencébe, a kezemben a telefonnal. Most vetek egy pillantást alaposabban is a kezemben lévő készülékre, csupán kíváncsiságből. Hátha a tok is elárul róla valamit.
Mikor megfelelőnek ítélem a távolságot, visszafordulok felé, és megvárom, hogy bekapcsolja a lámpát, elhelyezkedjen, vagy bármilyen jelzést adjon arra vonatkozóan, hogy kezdhetjük-e.
A kérdésén egy pillanatra elgondolkozom, enyhén félrebiccentett fejjel végigmérem még egyszer.
- Attól függ, milyen kontextusban… De nem zárkózom el a szerepléstől…
Az eddigi félmosolyom kiszélesedik, egésszé válik.
Ötletem sincsen mennyire lenne jó ötlet egy többmilliós követőtáborral rendelkező Insta oldalon megjelenni, de egyelőre nem is nagyon gondolkozom a várható következményeken.
Elég egy csábító ajánlat, és nem is fogok.
Csak úgy, a saját szórakoztatásomra készítek egy-két képet addig is, amíg előkészül. A beállítás nélküli természetesség is elsülhet jól, ha pedig nem tetszik neki, az sem probléma. Minden az ő készülékén van.

Zene

**Mara Rover** Sun Nov 19, 2023 4:31 pm

Még, hogy szerencsés… Vissza kell fognom magam, hogy a kikívánkozó gúnyos horkantás megmaradjon a szándék szintjén. Sikerül is. Ám a tekintetem biztosan nem azt sugározza, hogy a szerencse lányának érzem magam…
- Szerencsétlen egybeesés… - válaszolom azt hiszem most már egyértelmű rosszalással a hangomban, arra reagálva, hogy a tulajdonos mohósága okozta a kialakult szituációt. Ebben az esetben ugyanis még minimális jogom sincs arra, hogy a bennem folyamatosan lappangó harag egy részét erre a férfira zúdítsam. Önmagában ugyanis a lélek, amit felismerek… még nem ok a gorombaságra. Sajnos…
Egy mély sóhajra is szükségem van, hogy kiengedjem a feszültséget. Pontosabban, annyit, amennyit csak tudok belőle…
- Fotózhat is. - ehhez nem feltétlenül ragaszkodom, ugyanis az időzítővel akár én magam is el tudom készíteni a fényképet. Neki csak a jó helyre kell állnia. De tény, hogy minden egyszerűbb, ha van egy fotós, akár hozzáértő, akár sem. Illetve nem feltétlen tenne jót az imidzsemnek, ha elzavarnám. Akkor már inkább… egy rossz helyzetből kihozom a kevésbé rosszat.
Azzal viszont duplán meglep, hogy enerigájával ennyire közelít. Egyrészről már maga a gesztus sem esik jól, ugyanis még nem szoktam meg igazán, hogy újra érzek mindent. Másrészről viszont a kérésemnek megfelelő visszakozása, és bocsánatkérése is váratlanul ér. Meg is állok egy pillanatra, és a tekintetét keresem. Tudni akarom, hogy komolyan gondolja-e vagy a szarkasztikus megjegyzéseim már teljesen rányomták a bélyeget a beszélgetésre. Ahogy érzem… inkább az előbbi. Így egy kisebb fújtatás után, én is… igyekszem normálisabb hangnemben tovább folytatni.
- Köszönöm… - még bólintok is, ezt ugyanis komolyan gondolom. Illetve… a magam részéről én már készen állok arra, hogy neki kezdjek annak, amiért jöttem. Hiába szeretnék ugyanis közvetlenebben viselkedni, arról továbbra sem tettem le, hogy amilyen hamar csak lehet… távozom…
- A fotók jók lesznek. A vízből. Oda nem tudnám rakni a telefont az állványán. - nem igazán szeretem a szelfiket, és akkor sem készítettem túl sokat, amikor mindenki ezen a módon készítette a fotóit. Illetve a minőségre még akkor is figyelek, ha tudom… ezzel csak a saját lelkiismeretemet próbálom nyugodtabb vizekre eveztetni…
Egy ötlet viszont hirtelen beugrik, amikor a lámpát is az egyelőre megfelelőnek talált helyére rakom. Régen csináltam ugyanis magánéletről tanúskodó fotókat. Jobban mondva… olyat, ami a közösségi médiára került fel, és nem egy borítékba… Ezért vesztenivaló híján, felteszek egy kérdést is a férfinak.
- Érdekli a szereplés, nagy nyilvánosságot kapó közösségi média profilokon? - egy egyszerű kérdésnél természetesen jóval többre van szükség ahhoz, hogy végül őt is felhasználjam a poszthoz, de kezdetnek elég ez az iránymutató is. Nemleges válasz esetén ugyanis a többit már fel sem kell tennem…

**Jaxon Skalbeck** Sat Nov 18, 2023 10:38 pm

“Don’t be afraid to stir up a little trouble now and then.”

-Szerencsés egybeesés…
Ha szépen csendben marad, és tényleg csak a csendet és nyugalmat akarja élvezni, akkor nem lesz semmi gond. Ha kell, még egy másik medencébe is hajlandó vagyok átsétálni, hogy ne zavarjam a köreit, de nem szívesen lépnék le. Éppen csak megérkeztem.
Arra egyáltalán nem számítok, hogy egy pillanatra is komolyan veszi majd a blöffömet, így enyhén meglepődöm, ha ez nem is látszik rajtam, mikor belemegy a játékba.
- Éppen az is meglehet.
Megvonom a vállam. Engem szemmel láthatóan kevésbé zavar az ő jelenléte, mint fordítva. Érzem a felém sugárzó haragját, aztán… visszahúzódik. Ösztönből utána nyúlnék, de egyelőre nem teszem.
- Csak tartsam?
Megfogom a kezembe nyomott készüléket, de csak egy futó pillantást vetek a képernyőre. Eszemben sincsen lelépni vele. Csak az ostobák lopnak telefont ebben a korban.
Óvatos kíváncsisággal simítanak végig rajta az energiáim, ami egyértelműen nem tetszik neki. Érezhetően visszahúzódom.
A megjegyzésére egy bocsánatkérő mosollyal megvonom a vállam.
- Sajnálom, megszokás…
Nem hazudok. Valóban mindenkivel megpróbálkozom, aki az utamba kerül. Számomra megérinteni valakit akár fizikális, akár mentáslis síkon teljesen természetes.
Mindenesetre sejtem miért van itt, a lámpa is árulkodó, de az Instagram oldaláa alapján sem nehéz kitalálni.
- Fotók vagy video? Pontosan milyet szeretne?
Most jobban szemügyre veszem a kezembe nyomott készüléket. Ha nincs lezárva, akkor átpörgetem a kamerabaállításokat, hogy lássam, ha valamit módosítani kell rajta.
Semmi másba nem nyúlok. Most nem.

Zene

**Mara Rover** Thu Nov 16, 2023 8:56 pm

Nem vágyom társaságra, és igazából nincs is szükségem rá. Bár a maszk, amit viselek, egy nagyvilági nő képét festi le, aki élvezettel forog a fotósok hada között, és népes baráti társaságnak teszi szebbé a mindennapjait. Ám az a személy nem én vagyok, és az ébredésem előtt sem voltam az. Már akkor is… valami mást akartam bizonyítani.
Ezért is ragaszkodtam hozzá, hogy egyedül legyek a fürdőben, amikor kénytelen vagyok olyasmit csinálni, amit utálok. Olyat, ami akkor is epét lövell a torkomba, amikor tudom, hogy okkal csinálom. Nincs szükségem még nézőkre is közben. A sors viszont mindig is szerette a középső ujját mutatni nekem…
- Nahát… én is épp azért jöttem… - a gyógyvíz egy kicsit sem érdekel, de érzem, hogy ez a férfi nem fogja megkönnyíteni a dolgom. Ezért én is ekképpen állok hozzá, és… még csak azzal sem vádolhat senki, hogy azért nézek rá ferde szemmel, ami. Azért teszem, mert itt van…
Aztán viszont kiderül, hogy hiba is történhetett. Állítása szerint (amit azért fenntartással kezelek…) ő bérelte ki a helyet, és csak rossz címre jött. Én látok egy valószínűbb forgatókönyvet. A hely tulajdonosa szándékosan engedett ide mindkettőnket, mert a bevétel… az mindenek felett áll…
- Vagy a tulajdonos keverte meg az állóvizet… - nem humorizálni akarok, puszta véletlen, hogy egy olyan szókapcsolatot használok, ami illik is ebbe a környezetbe. A dühöm mindenesetre mostanra már tapintható, így… inkább lecsendesítem. Nincs szükségem rá, hogy épp egy hozzá hasonló táplálkozzon a belőlem jövő érzelmekből…
- Inkább segítsen, ha már így alakult. Fogja meg a telefonomat. - a lámpát természetesen eszemben sincs oda adni neki. Azt még tudom használni, ha ellenségesek lennének a szándékai. A telefont nem. Azzal még akkora sérülést sem tudok okozni, mint az öklömmel.
Meg egyébként is gyorsabban kész lesznek a képek, ha nem nekem kell megtalálni a megfelelő szöget, és a vízből is lehet csinálni néhány felvételt. Csak egy kis állványt hoztam, így a medence aljára nem rakhatom a telefont. Viszont, ha a lépcsőre ülök… a következő kettő bejegyzésemet letudhatom.
Ezért teljes magabiztossággal tolom a kezébe a telefonom, és attól nem tartok, hogy el fogja lopni. Nyomkövető van benne, egy olyan helyen, amit teljes szétszedés nélkül nem lehet megtalálni. És nálam van a kódja, amivel le lehet nyomozni. Vagyis nekem tesz szívességet, ha elviszi, mert akkor… őt is felírhatom a listámra…
Ám mielőtt neki is kezdhetnék a fotózásnak, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy itt van, történik valami. Érzem, hogy… nos ő nem igyekszik Terrainak kiadni magát. Oké, előttem nem is kell titkolóznia, és nekem is fölösleges, de akkor is szigorú vonásokra húzódik az arcom, és a dühöm újra erőre kap.
- Nem szeretem, ha taperolnak… - kijelentésem akár lehetne megelőző is, ám biztos vagyok benne, hogy pontosan tudja, mire gondolok. Nem érdekel az energiája, és azt sem szeretném, hogy az enyémmel foglalkozzon. Rendezzük ezt le, és aztán mindenki mehet a dolgára. Még inkább… talán mégis jobb lett volna, ha inkább ő megy a dolgára…

**Jaxon Skalbeck** Thu Nov 16, 2023 12:26 am

“Don’t be afraid to stir up a little trouble now and then.”

Lehunyt szemmel élvezem a meleg víz simogatását. A lábaimat magam alá húzva fekszem a medencében, a szárnyaimat kicsivel a vízfelszín alatt tartva lebegtetem. A természetellenesen hideg bőrt sokkal hatékonyabban és jólesőbben melegíti át, mint a napfény.
Majdnem sikerül kiürítenem a gondolataimat, mikor megérzem a közeledő energiát és meghallom a lépteket. Tétovázás nélkül húzom vissza magamra az álcát, a lapockáimat a medence szélének támasztom, mindkét karomat felfektetem a peremre és kényelmesen kinyújtóztatom a lábaimat.
Futni nincsen értelme, már úgyis lebuktam, valószínűleg csak kirakják a szűrömet. Legrosszabb esetben is eltöltök egy, legfeljebb két éjszakát a fogdán. Volt már rosszabb is.
Az első kérdésre válaszolok először. Nem kiabálok, csak annyira emelem meg a hangomat, hogy hallhassa az érkező… nő.
- Eddig élveztem a csendet és a gyógyvizet.
Ha már lebuktam, akár pimasz is lehetek.
A következő megjegyzésre már ráemelem a tekintetem az érkezőre. Alaposan szemügyre veszem karcsú alakját a halvány derengésben. Felismerni vélem, de ennek egyelőre nem adok hangot.
- Milyen kellemetlen… Azt hittem én béreltem ki a helyet ma éjszakára. Minden bizonnyal összekevertem a címet…
Most megmozdulok, ellököm magam a peremtől, és felállok, hogy elinduljak a lépcső felé.
- De ha útban vagyok itt, nem okoz gondot, hogy keressek magamnak egy másik medencét…
Adok neki lehetőséget, hogy a gyér megvilágításban szemügyre vegye az álcámat; ahogy magamnak is, hogy megtegyem vele ugyanezt. Az energiáim kíváncsian simítanak végig rajta. Lássuk, kivel állok szemben, és mennyire lesz ellenséges.

Zene

**Mara Rover** Wed Nov 15, 2023 7:43 pm

Az emberek ostobák… Elég egy vastag pénztárca, egy szempilla rebbentés… és máris beveszik a maszlagot, amit a gyíkok toltak oda nekik. A vonzó külsővel, és a kimeríthetetlen hitelkerettel mindent el lehet érni. Ha még rá is taposol azokra, akik nem olyan szerencsések, mint te, akkor különösen értékes vagy. Híres, hírhedt, teljesen mindegy, ez a kettő már szinoníma. Az érték pedig maga a hatalom. Azt teszel, amit akarsz, úgy élsz, ahogy csak szeretnéd, és senki sem tud vagy mer keresztbetenni neked, legyél bármilyen megátalkodott is. Ez az Álom maga. Mindenki ezt kergeti.
Abban a mesében pedig nem hiszek, hogy az emberek meg akarnak szabadulni ettől a maszlagtól. Élvezik, hogy gyengék, és a kifogás gyártást már profi szinten űzik. Ezért is különösen nagy öröm, hogy most én is egy vagyok közülük… És az ébredésemig én is bevettem ezt a szart…
Viszont szeretnék legalább abban hinni, hogy már akkor is okkal süllyedtem az aljasság szintjére. Hogy nem csak a bosszú vezérelt, hanem az is, hogy… most kiváltságos helyzetben legyek. És most sokkal bölcsebben, sokkal eredményesebben tehessek pontot a Draco uralom végére…
Ezen az estén viszont szó sincs erről. Most nem figyelek meg senkit, és… nem is teszek drasztikus lépéseket. Az álcámat ápolom. Vagyis a követőim ‘lelkét’…
Nálam van minden, ami a tökéletes insta fényképhez kell. Egy rafinált piros fürdőruha, ami éppen azokat a részeket takarja, amit az algoritmus letiltana. Egy profi stúdió lámpa, ami az éjszakából is nappalt varázsol egy fénykép erejéig. Illetve a hely kulcsa. Kibéreltem egész estére, és külön kértem, hogy a személyzet egyetlen egy tagja se legyen.
Ám úgy tűnik, hogy ez már túl nagy kérés volt… A medencéhez közelítve, erős gyanúm ébred, hogy nem vagyok egyedül a fürdőben. Arra viszont csak továbbra is közelítve jövök rá, hogy ezúttal sem csalnak a megérzéseim. És az energia, amit megérzek… egyáltalán nem kellemes.
- Mit keres itt? - kiálltok oda, és önkéntelenül megszorulnak az ujjaim a lámpa állvány körül. Nehéz, de veszélyhelyzet esetén használható fegyvernek. Ha összetöröm a nehéz lámpa részét, és javítok az egyensúlyán…
- Nem lehetne itt. Kibéreltem a helyet egész estére. - egy sima Terrai ezzel védekezne. Már pedig én akkor is ragaszkodom a Terrai vagyok álcámhoz, ha ez a lény pontosan tudhatja rólam, hogy nem vagyok az. Lehetnek a közelben ugyanis mások is, akiknek még nem érzem az energiáját a távolság miatt. És nem mellesleg… a “törékeny vagyok” jellegem, már sok rázós helyzetben billentette a mérleget az irányomba…

**Jaxon Skalbeck** Wed Nov 15, 2023 12:44 am

“Don’t be afraid to stir up a little trouble now and then.”

A vállamat az oszlopnak döntve türelmesen várok. A hely, amit megfigyelésre választottam kiesik a közvilágítás hatóköréből. A sötétszürke melegítőm gondoskodik róla, hogy beleolvadjak a sötétbe. A kapucnit is felvettem, hogy a szőke hajam se hívja fel rám a figyelmet. A kis méretű hátizsákban csak két üveg whisky van nálam gondosan becsomagolva. Ebből a távolságból is érzem a thermálvíz jellegzetes illatát. A szezonnak már régen végen van, alig akad szállóvendég a hatalmas alapterületű komplexumban. A hotel már egy órája elcsendesedett, a dolgozók fél órája már egyszer körbejártak, bezártak és ellenőriztek mindent. a kültéri világításokat a kertben és a medencék körül bő húsz perce lekapcsolták.
Eddig minden három nappal ezelőtti értesülésem helytállónak bizonyult. Tegnap sikerült megbizonyosodnom arról is, hogy a hotel épületében csak belül szereltek fel kamerákat, és egyik sem lát a medencékre.
Újabb fél óra telik el eseménytelenül, mikor felbukkan az elemlámpa imbolygó fénysugara. Erre vártam. Pontosabban arra, hogy a pásztázó fénycsóva visszaforduljon, majd meglehetősen lassú tempóban eltűnjön arra, amerről érkezett. Adok az őrnek még tíz percet, csak akkor lököm el magam az oszloptól. Mire beérek az utcalámpák alá, kényelmes tempóban kocogok. Egy vagyok azok közül a fura figurák közül, akik éjjel sportolnak. Legalábbis addig, míg ki nem érek a lámpák sárgás fénytócsáiból. Kicsit gyorsítok, hogy kényelmes lendületet tudjak venni. Elrugaszkodom, megkapaszkodom a kerítés tetejében, és átlendülök a peremen. Bent is sötét van, nincs szükség lopakodásra.
A nagyváros fényszennyezése vonja halvány derengésbe a parkot, visszacsillan a medencék vizén. a második legmelegebb medencét veszem célba. Takarják a fák, és majdnem elé nagy hozzá, hogy kényelmesen kinyújtóztathassam benne a szárnyaimat. Majdnem.
A medence szélénél mozdulatlanná dermedve, behunyt szemmel hallgatózom egy darabig, minden érzékemet megmozgatva ellenőrzöm, hogy senki nincsen a közelben. Lerúgom a sportcipőmet, aztán leveszem és mellé hajítom a hátizsákot és a ruháimat. Vagyis majdnem mindet. Alsónadrágban gázolok a medencébe.
Adok magamnak még pár percet, míg hallgatózok, fülelek és tapogatózok, mielőtt egy szusszanással leráznám magamról az álcámat. Figyelek rá, hogy véletlenül se nézzek a víztükörre. Lassan, nesztelenül tárom ki a szárnyaimat, a seszínű bőrlebernyegeket jólesően melegíti a vízből felszálló gőz már azelőtt, hogy beleereszteném őket a medencébe. Nem tudom ugyan teljesen kinyújtóztatni őket, de majdnem. Behajlítom a térdeimet, beleereszkedem a vízbe. A patáim alatt halkan megcsikordul a medence padozata. A mozdalataim apró hullámokat fodroznak a víztükörre. Lehunyt szemmel tartom fel annyira a fejemet, hogy az orromba ne kerülhessen víz. A figyelmem nem lankad most sem, de már most jólesik az örökké szárazon feszülő bőrömnek – legalábbis annak érződik – a kellemes meleg.
Innen nem látni a csillagokat. Los Angeles szünet nélkül izzó fényei túl közel vannak. Bármilyen gyanús neszre, kósza megérzésre kész vagyok azonnal reagálni, és felhúzni az álcámat, ám ha nem történik semmi, tervezek adni magamnak egy fél órát, mielőtt mozdulnék.

Zene

Sponsored content