Just.... flush it ...

Rynal & Dario

Több ezer ehhez hasonló szituációt átéltem már, és eddig mindig sikerült ép, vagy legalábbis foltozható bőrrel megúszni. De tudom, hogy lesz majd egy alkalom, amikor ez nem így lesz. Amikor igenis ott fogom hagyni a fogaimat, és nem azért, mert újra cserélném le őket. Illetve nem azonnal…
Ezért engedem, hogy a túlélő ösztönöm diktálja az iramot, és aprítsa, amit és akit csak kell. Van némi tudatosság is a cselekedeteimben, de általánosságban az adott helyzetre reagálok, és csak részben számolok a következményekkel. Ha egyedül vagyok ez mindig működik. Ha vannak társaim, akkor nem mindig…
- Akkor baszd meg magad. - kiálltam el magam, mert ez még kijött belőlem. Nem Rahum nagyon kihúzta nálam a gyufát azzal, hogy a gyengébbel kezdett. És nem, az egy kicsit sem érdekel, hogy úgy tűnik, hogy Rynal a központja ennek az egész akciónak. Nem Rahum ráment, és ezzel felírta magát a halál listámra. Épp csak nem gyűjthetem be azonnal a skalpját, mert ahogy az lenni szokott, ha az egyik dolog jól is megy, a másik mindig elbaszódik.
- Egy pillanat. - üzenem Kismacseknak, ám annál talán még kevesebb időt is használok fel. Ugyanis miként mozdulok Rynal felé, hogy a karomba tudjam venni, testét telekinézissel is emelem, hogy még az a megrendelt pillanat se vesszen el. Amint a kezemben tartom, már megy is a következő üzenet.
- Fogom. - ha most eltalálna valaki, és nem lenne rajtam a pajzs, igen szarul járnék, ugyanis úgy tartom Rynalt, hogy őt ne érhesse bántódás. Hiába gyors ugyanis a felsugárzás, elég egyetlen lövedék, hogy pontot tegyen a karrierje végére. És jelenleg még anélkül is elég ramaty állapotban van.
Ezért amikor a hangárba érünk, azonnal jelentést adok a gyógyítólnak, akik már várakoznak ránk. Meg persze Kismacseknek is, ezért üzengetés helyett hangosan kiabálok.
- KAPOTT TŐLEM EGY KÁBÍTÓ LÖVEDÉKET, DE ATTÓL NEM KÉNE ENNYIRE ROTTYON LENNIE. MEG A TÖRMELÉKTŐL SEM, BÁR ABBÓL NAGY DÓZISBAN KAPOTT. - ha hoznak egy hordágyat, vagy valami hasonlót, akkor oda teszem le Rynalt. Egyébként marad a kezemben egész addig, míg ki nem veszik onnan. Ezt mondjuk nem ajánlom senkinek. Ugyanis csak akkor vagyok hajlandó elengedni, ha kezelésbe is veszik, és nem csak simogatják, amíg fel nem ébred magától. Nem mintha nem bíznék a gyógyítókban, csak érzem, hogy Rynalnál valami nagyon nem kerek. Ekkora kárt ugyanis nem magyaráz meg sem a lövedékem, sem a törmelékek. Vagy igen? Igazából nem tudhatom biztosan.
- Gyerünk Rynal, kelj föl. Úszni akarok, de nélküled nem merek neki indulni. - általában értelmetlen a hasonló szólongatás, és bíztatás, de mást nem igazán tudok érte tenni. Az energiám egy részét ugyan köré fontam, de innentől kezdve a gyógyítóké a színpad. Én pedig várok a szélén, mert addig biztos nem megyek el, amíg fel nem ébred. Minden bizonnyal ez akkor is én lenne, ha nem érezném magam hibásnak a sérülései miatt. Így viszont ha a közelembe jön valaki, hogy esetleg az én sérüléseimet is ellenőrizze, olyan pillantást lövellek felé, amitől jó esetben biztosan meggondolja magát, rossz esetben kockáztatja a szobatisztaságát. A táskával és a pajzzsal pedig a továbbiakban nem foglalkozom. Nekem az életek a fontosak, és körbenézve a hangárban, vagyunk már elegen. Kismacsekkal persze jó lenne beszélni, de egyelőre őt sem keresem fel. Ha akar valamit, megtalál Rynal mellett…

Rynal & Dario

Kis híján Rynalra nézek, amikor elég furcsa válasz érkezik tőle. Meg tudom állni, hogy ne tegyem, de azért érezheti, hogy megfeszülnek az izmaim, miközben tartom őt.
- Tessék? - teszem is fel neki a kérdést, mert hiába nem kenyerem a csevegés, a stratégiát tekintve egy nevezőre kell jutnunk, bármennyi ideig is tart. Ezért amikor mégis belemegy a tervbe, amit ő vázolt fel amúgy… engedek egy kicsit. Csak nagyon kicsit, és másodpercekkel később…
- Helyes. - és akkor innentől kezdve már nincsen fölösleges duma. Legalábbis Rynallal. Nem Rahum felé továbbra is adom a hülyét, mert eddig nyerő taktikának tűnik, és nem mellesleg még vicces is. Nem annyira, mint orrokat törni, de azért… elmegy.
-  Páratlan akrobatikai készségekkel rendelkezik, főleg az intim, lepedő gyűréssel is járó tevékenységeket illetően, de itt megáll a tudománya. Nem tud portált csinálni egy fémdarabból. - az arc is, amit magamra erőltetek tükrözi, hogy ez teljes képtelenség. Nem csak Rynal nem tud ilyet, hanem senki sem… Oké, hogy ők tudják, valójában mégis, de ezzel az értetlenséggel is nyerek pár másodpercet. És vannak olyan helyzetek, amikor akár egyetlen pillanat dönt halál vagy túlélés között…
- Vettem. - adom vissza az üzenetet Kismacseknak. Ugyanis nem lesz rám panasz, én ki fogok tartani. Az már más kérdés, hogy képes leszek-e ezt elég ideig megtenni…
- Ez a pöcs tuti nem. - még meg is csóválom a fejemet, hogy az a Draco nekem biztos nem lesz a gazdám, de csak azért teszem, hogy ne figyeljenek a kezemre. Ugyanis eljött az ideje a cselekvésnek. Ettől egyszerre pezseg fel a vérem, és érzem azt is, hogy nagyon rossz vége lesz…
A tervnek megfelelően ezért Rynalt semlegesítem. Talán tudna az oldalamon harcolni, de nem kockáztathatunk, és ő maga kérte ezt. A pozíciója is biztonságosnak tűnik. Ebből pedig egyértelmű lesz a kísérőink számára, hogy én vagyok a baj forrás, és rövid célzás után el is sütik páran a fegyverüket. Eddigre viszont már sikerült elkapnom a hozzám legközelebb állót, és pajzsként magam előtt tartva, viszonzom a tüzet, egyelőre kábítás formájában. Nem Rahumot hagyom a végére, mert bár a parancsokat ő tudja osztani, ha rögtön rámennék, már egyértelműen mindenkit megkapnék a nyakamba/valagamba. Így még van némi értetlenkedés, és helyzet elemzés, ami az én malmomra hajtja a vizet.
A helyzet viszont gyorsan megváltozik, amikor végül megérkezik a segítség, mint kiderül több forrásból is. Kismacsekék leküldtek valamit, ami minden bizonnyal az erőviszonyokat hivatott felénk billenteni, de elsőkörben csak összekuszálja a szituációt egy robbanás képében. A “Gazdánk” nem a tervei szerint érkezik meg, és ezt kihasználva gyorsan le is csapok rá, a gyanús táskát pedig eltávolítom a közeléből. Nem veszem a kezembe, de a lábam környékén marad, aki azt akarja, annak előbb engem kell megennie. Próbálkoznak is, de… nem megy nekik. Ekkor veszem észre, hogy valamilyen energianyaláb is van körülöttem, aminek a származását ugyan nem tudom, de mindenképpen hasznát veszem. Bátrabban tudok támadni, mert úgy tűnik, hogy engem nem érnek el sem a lövedékek, sem a törmelék. Basszus… törmelék…
Hirtelen kapcsolok, és mozdulok Rynal felé. A védekezés és a támadás volt az elsődleges, mert őt már biztonságba helyeztem. Azt nem tettem össze időben, hogy nagyon közel volt a pajzshoz, és így a fénynyalábhoz is… Nem Rahum problémáját gyorsan félre is teszem, meg a gyanús táskáét is, és Rynalt kezdem kiszabadítani. Teljes fizikai, és telekinetikus erőmet bevetve törmelékről törmelékre bontok le a testéről mindent, olyan lendülettel, mintha dúvad lennék, és az életem múlna rajta. Majdnem így is van, csak nem az enyém, hanem Rynalé múlik rajta…
- Rynalnak segítség kell. Gyógyítók. Vigyétek fel most… - üzenem Kismacseknak, és a támadókkal már csak annyiban foglalkozom, hogyha sikerül, a törméléket feléjük dobom, egyébként Rynal védelme lesz az elsődleges, és a testemmel védem, hogy legalább találat ne érhesse több. Bízom benne, hogy az energia nyaláb, ami engem körülvesz őt is megvédi, ha elég közel hajolok hozzá.
- Fel ne add nekem, épp most keveri Kismacsek a koktélt nekünk a győzelemre. - üzenem neki a pusztán csak optimista ábrándo, mert tisztában vagyok vele, hogy ezt csúnyán elbasztam. Marha sok törmelék került rá… Én pedig túl későn álltam neki kiszabadítani őt…

Rynal & Dario

Bólintok a szavaira. Magamban persze. Továbbra sem adom a jelét annak, hogy bármi is történik a fejemben. Az arcom olyan kifejezéstelen, mint… mindig. Valójában nekem épp ez az alapállapot, és az a furcsa, ha ki kell mutatni valamit.
- Rendben. Nézni fogom a szemedet, végig. - nem gondoltam volna, hogy lehet egy ilyen egyértelmű jellel is dolgozni, de örülök neki. Azt ugyanis tudnom kell, hogy meddig lehet számítani Rynal segítségére. És a folyamatos kérdezés nem túl hatékony módszer.
Ennek fényében pedig különösen jól jön a színjáték, amit előadtunk. Tartani tudom, ‘boldogan’ elmerülhetek a pillantásában is, ezzel pedig folyamatos kontroll alatt tartom a stratégiát. A legfontosabb része mondjuk Kismacsekra épül, de az időt még tudjuk húzni. Illetve az alkalmozkodás is az erényem a harci helyzetekben.
- Rahumhoz nem, a pajzshoz esetleg. - összegzem Rynal további instrukcióit, és ehhez mérten helyezkedünk is. Amíg lehet tartom tovább, arra ugyanis figyeltünk, hogy tudjak lőni. Meg a pillantását folyamatosan nézem, hogy lássam, amikor a földre kell lökni inkább, mert már csak útban lesz…
- Ennek semmi értelme. Ő nem képes ilyesmire. Nem egyszerűbb csak vinni a pajzsot és kész? - vonom magamra remélhetőleg újra Nem Rahum figyelmét, mert Rynalnak közben dolga van ugye. Viszont ha figyelik, sokkal nehezebb lesz neki elvégezni azt, amit nem kéne elvégezni…
- Én nem erre szerződtem. Ha ilyen szart kell csinálni, magasabb fizetést kérek. - ‘ingerülten’ csapok egyet a kezemmel, arra figyelve, hogy ne legyen fenyegető mozdulat, csak… szimplán logikátlan. Elvégre én most nem értem, hogy mi folyik itt.
És amikor Kismacsek végül bejelentkezik… egy kicsit tényleg kezdem elveszíteni a fonalat.
- Még a pöcsöm is célkeresztben van. Milyen bizonyíték kell még? - az ingerültség már az arcomra is kiül, miközben ezt az üzenetet küldöm Kismacseknak. Biztonsági szempontból ugyanis nem tartom jónak ezt a döntést. Amíg várunk az ‘igazi’ bizonyítékra, sok minden elbaszódhat. Annak meg természetesen nem örülnék.
- Oké. Akkor csináld tovább, maradjon az eredeti terv, mintha a hatása alatt lennél. Egészen addig míg azt nem mondom, hogy “Szeretlek Rynal”. Ez lesz a kulcsszó az ébredésedre. Addig én megoldom a többit. - nem tűnhet fel senkinek, hogy amikor ezt üzenet Rynalnak, telekinézissel kábításra állítottam a fegyverem. Az ugyanis biztos, hogy kérésének megfelelően lelövöm, ha túlságosan is eszkalálódik a helyzet. Így ő ‘biztonságban’ marad, én pedig vagy megoldom a többit, vagy… nem annyira.
A hülyeség szerepet viszont még mindig nem adom fel, mert egész szórakoztató egy olyan helyzetben, amikor meg van kötve a kezem, ‘bizonyítékok hiányában’...
- Ki ez a majom? - mutatok a láthatóan pikkelyes egyénre, aki a kapu másik oldalán áll. Ezzel pedig remélhetőleg bebiztosítottam azt, hogy ne lássanak bennem semmilyen fenyegetést. Csak egy ostoba tigrist, aki szimplán a pasiját félti. Ha így van, akkor jó esélyeim vannak a tervem végrehajtására. Ha nem… akkor majd a szerencse vagy mellém áll, vagy nem.
Ugyanis több trigger is van már. Ha azt látom, hogy Rynal szeme már nem csillog, vagy ha megindulnak a kapun át a gyíkok… akkor Rynal bizony megkapja a kábító lövést a nyakára. Kismacsekot is értesítem ebben az esetben, hogy megvan a bizonyíték. Ha küldenek valamit, akkor is ez lesz a menet. Ha kidől, akkor pedig már szabadon tüzelhetek mindenkire. És a hozzám legközelebb állót elkaphatom, és élőpajzsnak használhatom. Bár igen esélyes, hogy Nem Rahum átlő bárkin, ha kell,  de így a másik testét magam elé téve nem igazán érhet bántódás. A gyorsaság viszont kulcsfontosságú, és az is hogy  Kismacsek most már elégségesnek ítélje meg a bizonyítékot.

Rynal & Dario

Vállat vonok. Ha Nem Rahum nem kíváncsi a többi részletre… Akkor elértük a célunkat. Benyalta a történetet, mint szabadságon lévő tigris a tudatmódosító szereket… Természetesen nem most. Amikor észlelem, hogy Rynal bajban van, nem jut eszembe egyetlen buli sem, amiben az elmúlt időszakban részem volt, kizárólag a feladatra, és a társam életére koncentrálok. Illetve arra, hogy szükséges segítséget kérjek az illetékesektől. Aki most ismét Kismacsek
- Most nincs idő a hibás keresésre, a megoldásra kell törekednünk. - ha Rynal az én szakaszomban szolgálna a parancsnokságom alatt, ennél határozottabb hangnemben mondanám lényegileg ugyanezt. De úgy ítélem meg, hogy a szigorúság szintén nem vezetne a megoldáshoz, így támogató maradok továbbra is mind hangnemben, mind attitűdben. Kivéve persze amikor visszaérünk a ‘csapathoz’, és látványos békülést kell prezentálni.
- Kész van minden. - ez normál esetben azt jelentené, hogy a fegyverem már a kezemben van, de mivel eeeeelméletileg nincs veszély sehol, most csak az érzékeim, és reflexeim vannak teljes készültségbe állítva. Egyébként még mosolygok is, mintha csak a párommal sétálgatnék éppen egy hangulatos helyen. Fejben viszont folyamatosan analizálom a helyzetet, és minden egyes helyzetváltoztatásnál újra értékelem a potenciális támadási sorrendet. Az arányok viszont még mindig nem tetszenek…
- Fájdalmas. Készülj mindig arra. - ezt biztosan közölhettem volna finomabban is Rynallal, de neki is készen kell állnia. Ha parancsot adok, cselekednie kell, és nem lesz idő a szájtátásra. Főleg, mert nagy tempóban haladunk, pontosan a cél felé. Legalább egy támadóval Rynalnak is le kéne számolni, ha… túl akarjuk élni. Neki ezt erősen ajánlanám, meg nekem is haza vágná a statisztikám, ha itt dobnám fel a tappancsom…
- A bal oldalamra támaszkodj. - a kijelentés nyers, de a mellé érkező mosoly elbűvölő, és szerelmes… kell ugyanis magyarázat arra, hogy tartani fogom a továbbiakban. Erre pedig kiváló ürügy, hogy mi úúúúúúgy vagyunk… Ettől függetlenül a jobb kezem szabad kell, hogy legyen, mert az-az ügyesebbik kezem.
- Igen? Hol? - kérdezem Nem Rahumtól, és egy kis meglepetést is rávetítek az arcomra. Ugyanis én azt az információt kaptam, hogy valahol itt kéne lennie, de a pontos koordináta nem ismert. Ezek szerint mégis… Égnek áll minden szőrszál a tarkómon, ezzel is jelezve, hogy a tervének a kellemetlen fázisa, most jött el…
A fegyveremhez viszont még mindig nem nyúlok. Úgy ítélem meg, hogy a támadók arányát tekintve, nem úsznánk meg egy közelharci helyzetet sérülés nélkül. Illetve Rynal minden bizonnyal halálos sérülést is szerezne, tekintve, hogy azért a szer még dolgozik benne. A kérdés, hogy mennyire? Ez tudnom kell.
- Még mindig csak megjátszod a rosszul létet vagy már elkezdett hatni? - kérdezem kizárólag Rynaltól éppen abban a pillanatban, amikor megérkezünk és… hát ez gyors volt…
- Most… mi van? - nézek körbe bamba ábrázattal, mintha nem érteném a szituációt. Valójában pontosan értem. Az történt, amire számítottam, csak ez azt is jelenti, hogy egyelőre nem állunk jól. Szükségünk van a segítségre, és meg kell várnunk Kismacsekot. Legalábbis amíg lehet húzni kell az időt, mert egyelőre nem magunkra fogadnék…
- Milyen ellenszer, meg milyen víz? Nem a pajzsért jöttünk? Cipelhetem én, ha nehéz. - hangzik el tőlem még a teljes zavarodottság hangján. A ránk néző ‘közönségre’ pedig továbbra is sorban tekintgetek, gyenge pontokat keresve. De közben már Rynalnak is üzenek.
- Egy kicsit még tudom húzni az időt azzal, hogy játszom a hülyét. De ez nem fog sokáig működni. Képes vagy úgy csinálni, mintha engedelmeskednél neki, és dolgoznál a pajzzsal, de közben persze nem használod az erejét? - precízebb lenne a kérdésem, ha pontosan érteném a pajzs működését, de remélhetőleg így is választ tud adni Rynal. Ezen múlik ugyanis az, hogy még tudunk-e játszani egy kicsit az idővel amíg ideér a felmentő sereg, vagy… ki kell deríteni, hogy még le tudok-e teríteni öt… hat támadót avagy sem…

Rynal & Dario

- Igen. Gondolom a formás farom miatt. - egy elégedett mosoly kúszik az arcomra, mert ha Rynal nem is, mások szokták értékelni a formákat, amik rajtam vannak. Illetve azokat én is nagyon szeretem másokon… Nem mintha most eszembe jutna az ilyesmi. A küldetés az mindig elsődleges, illetve most Rynal élete is az én kezemben van.
- Minden bizonnyal. Ezért kell nekünk is készülni. - hogy ugrásra készen állok, az nem is kérdés. Kismacsek gyógyítása szépen beütött, így az energiát teljes mértékben érzem magamban. Még Rynalnak is jut belőle, elvégre nagy szüksége van rá. De az ugrás pillanata azért még odébb van.
- Úgy tűnik veled már el is kezdte. - ez pedig nagyon nem jó. Egyikünk se vette észre… az pedig jelen esetben nem mentség, hogy én a küzdelmekhez értek, mert a küldetés az én kezemben van. Az egyik emberemet pedig megmérgezték a parancsnokságom alatt…
- Egyetlen ereklye sem ér annyit, mint egy lélek. - nem érezhet rajtam tiltakozást, ez ugyanis csak egy vélemény. Vannak dolgok, amikért én is odaadnám az életet. Ha ő épp egy ereklye miatt tenné, az-az ő döntése, és tiszteletben tartanám. Ám tekintve, hogy a véleményem nem egyezik az övével, mindent meg fogok tenni azért, hogy ne kelljen ilyen döntést hoznia. Nem Rahum társaságában viszont ennek a jelét nem mutatom. Ott egy másik non-verbális eszközt mutatok be a békülés prezentálására. Tartottam tőle, hogy Rynal esetleg megijed, de olyan mesterien reagált, hogy képtelenség, hogy valaki kételkedjen az előadott történetben. Még én is elhiszem, hogy Rynalnak épp most adtam egy jó… pontot.
- Értem. - egy célpont, és további öt potenciális… ugyanis hiába tűnnek a katonák támogató egységnek, Nem Rahum könnyedén ellenünk tudja fordítani őket, ha nem úgy cselekszünk, ahogy ő azt elvárná. Így egyelőre én követem az ő korográfiáját. Ám azt már csak én tudom, hogy nem csak minden mozdulatát, hanem az energiája áramlását is árgus szemekkel figyelem… És akkor is ezt teszem, amikor Rynal újabb komplikációt jelez.
- Hát… ezek szerint tudja, hol van. Ezt jeleznünk kell Kismacseknak. Talán már ez elég lesz bizonyítéknak. - igazából kétlem, de minden idegszálam feszül attól, hogy még várakozni kell. Nekem azt súgják az ösztöneim hogy üssem le Nem Rahumot, még azelőtt, hogy valami komolyabbat tesz… Ám épp ezeket a késztetéseket kell legyőzni magamban akkor, amikor nagy a tét, és jóval többre van szükség egy pofonnál. Vagyis telepatikusan üzenek ismét Kismacseknak és jelentem azt a fejleményt, hogy egyenesen a pajzshoz tartunk. Ha jelzi, hogy eljött a cselekvés ideje, Rynalnak is szólni fogok.
- Hamarosan. Már jeleztem neki, hogy jönni kéne. - hogy végül azonnal indultak, vagy vannak még más szempontok is, amiket meg kell fontolni… Nem tudom pontosan. Ezért én úgy számolok, hogy nélküle kell boldogulnunk. Ha időben ideérnek, fasza, ha nem… Azzal meg nem igazán tudok mit kezdeni.
- Igazából… ha már hatnia kellett volna a szernek, akkor úszni kéne az árral. Ha rájön, hogy még nem hatott rád, az talán aggasztani fogja, és a vészhelyzeti stratégiát fogja alkalmazni. Vagyis már most is meg kéne játszanod, hogy csendesebb vagy, és lassabban mozogsz. - ezzel biztosan kiugrasztjuk a gyíkot a bokorból…  hogy ez végül jó-e nekünk vagy sem, azt persze előre nem tudhatom. Ám a vészhelyzeti stratégiákról pontosan tudom, hogy semmi kellemes nincs bennük…
- A hangodat viszont tartsd készenlétben, és ha jelzek… éledj fel. - szükség lehet a segítségére. Ahogy nekem is figyelnem kell már a teljes csapatra. Magamban elemzem mindenki elhelyezkedését, és mozgását, hogyha kell, több célpontot is ki tudjak iktatni. Viszont egyszerűen képtelen vagyok azt a szálat végig futtatni, amiben mindenki időben sorra kerül… Tehát tényleg nem lenne rossz, ha megérkezne Kismacsek, avagy Rynal közbelépne, amikor helyzet lesz…

Rynal & Dario

Rynal tökéletes alakítást nyújtott. Mintha még könnyeket is láttam volna rajta. Én ilyet sajnos nem tudok, legfeljebb izzadni. A szemem környékén. Nem Rahum viszont úgy tűnik, hogy így is beveszi a műsort.
- Jönni fog. Nem bírja sokáig nélkülem. - még a vállamat is megvonom, mintha egyáltalán nem érdekelne Rynal. Valójában most pont érdekel, mert feltűnik valami. Nem Rahum nagyon azt akarja, hogy együtt maradjunk. Talán így könnyebb lenne rajtunk ütni? Minden bizonnyal ez az oka. Ezért örülök neki, hogy ezt a felállást választottuk. Gyanítom ugyanis, hogy még kevés információnk van, és nem most kéne testrészeket csapkodni. Rynalnál azonban helyzet adódik…
- Hát… én le tudom most is nyomni, de van elég bizonyíték rá nézve? Mi számít nyilvánvalónak? - igyekszem ezt a belső tanakodást teljes mértékben elrejteni, mert nem lenne jó, ha Nem Rahum kiszúrná. Ugyanis akkor tényleg csak a piff-puff marad, és nem tudom, hogy ez megfelelő alkalom-e rá. Részemről még várnék. Csak a kapcsolat, ami létrejött Rynal és a pajzs között komolyabb problémának bizonyul, így félre kell tenni azt, hogy én mit szeretnék, vagy gondolok.
- Intézem. - egy utolsó pillantást még vetek Nem Rahumra, mert azért nem szívesen hagyom itt. De ha Rynal bajban van, akkor nem érdekel, hogy mi lesz Rahummal. Első a csapatom biztonsága, és egyelőre kicsi esélyt látok arra, hogy Nem Rahum menekülni akarna. Inkább várja, hogy szépen édes kettesben visszaérkezzünk. Viszont, amikor Rynalra rátalálok, nem úgy fest, mint aki lelkesen visszaballagna az oldalamon.
- Persze. És nézem az értékeidet. - a karórámat közelebb tartom hozzá, és elindítok egy scant. Szinte rögtön jelzi a rendszer, hogy valami ismeretlen anyag van a szervezetében. Megmutatom Rynalnak az eredményeket, mert nekem ez csak annyit mond, hogy valami nem oké. Ám, hogy pontosan miről van szó, az tényleg idegen anyag, vagy csak az én scanneremnek ismeretlen, már kérdéses. Hátha ő jobban tudja. Viszont tartom továbbra is, mert nagyon pocsék formában van.
- Valami idegen anyag. Nézd meg azért az összetételét. - erre vonatkozóan vannak információk, szóval ez kiindulási alapnak jó. Viszont, ha én nem tudom eltüntetni a szervezetéből, akkor ez legfeljebb arra jó, hogy tudjam milyen szöveget mondjak a búcsú beszédében…
- Ne aggódj. Ha kell, akkor megsemmisítjük a pajzsot. Inkább, mint hogy az övék legyen. - legalábbis én erre szavaznék, de a döntés természetesen nem az enyém. Ez már Kismacsek asztala, így jelzek is neki telepatikusan. “Rynal a padlón van, lassan jönni kéne”. Velős üzenet, de remélem átmegy a lényege.
- Szerintem most már kibékülhetünk. Akkor nem lesz gyanús, ha tartalak. - az ugyanis már sokkal nagyobb gond lenne, ha összeesik. Így inkább tartom, és ez lesz a békülés jele. Van egyéb ötletem is ennek hiteles előadására, hála a domborúbb nemmel szerzett tapasztalataimnak. Egy idő után viszont Rynal elenged. Nem örülök. De a sorakozó, az sorakozó.
- Rendben. Szívesen. - azért csak egy lépésnyit távolodom, ha megint billeg, rögtön a segítségére sietek. Illetve, amikor visszaérünk Nem Rahumhoz, látványosan mosolyogni kezdek. Elvégre most békültünk ki.
- Meg is érkeztünk. Minden rendben. - közlöm Nem Rahummal, de közben pajkosan rácsapok Rynal fenekére. Nem akkora erővel, hogy elboruljon, de azért  a béküléshez mérten nagy lelkesedéssel. A vigyor pedig marad az arcomon, még akkor is, amikor már minden készen áll a küldetés folytatásához. Kismacsek ugyanis feltételezésem szerint már intézkedett. A többit pedig megoldom én. Vagy nem…

Rynal & Dario

Az egyetértés teljes. Minél kisebb az alakulat, annál nagyobb az esély az ilyesmire, de természetesen amikor érvényesül a hierarchia, akkor másodlagossá válik, hogy kinek mi a véleménye. Rynal esetében nincs szó ilyesmiről, viszont mivel csak ketten vagyunk ebben az osztagban, a megegyezés is kölcsönös. Ez pedig megkönnyíti az én dolgomat is.
- Vettem. Akkor nincs más hátra, mint előre. - jelzem, hogy a Kismacsekkal kapcsolatos információkat is vettem, és a továbbiakban a feladatra koncentrálok. Ami a jelen helyzetben azt jelenti, hogy Nem Rahumra, minden értelemben.
- Érdekesss… - még az egyik szemöldökömet is felvonom, mintha nem hinném el, hogy most találkoztak először. A pókerarcot pedig egyre nehezebb tartani, mert Rynal tökéletesen alakítja a sértett szeretőt. Annyira, hogy kis híján el is nevetem magam, amikor céloz rá, hogy én voltam neki az első. Hogy ezzel mennyit fogom még szívni a vérét, ha egyszer túl vagyunk ezen… És ez a gondolat szerencsére elég ahhoz, hogy az arcom továbbra is rezzenéstelen maradjon. Fejben ugyanis már az akció után vagyok.
- Ez egyértelmű volt a vallomás nélkül is. - mondom ki hangosan, abban viszont reménykedem, hogy ebből nem lesz sértődés. Valamiért eszembe jutott, hogy ez már talán erős volt, de mivel az ilyenek megítélésében nem vagyok jó, egyelőre maradok ezen a vonalon. Működik, és ez abból is egyértelmű, hogy közelebb jön hozzám. Így néhány pillanatig valóban Rynalra figyelek. Így lesz hiteles.
- Még szép, hogy megnéztem. Jó nagy volt a… harci felszerelése… - ha kapcsolatban lennék, akkor is szabadon nézelődnék. De nem véletlenül nem bonyolódom hosszabb kalandokba. Rosesal mondjuk szívesen eltöltöttem volna még pár estét, de ő valamiért hamar lepattintott. Nem teljesen értem, hogy miért, de az ő döntése.
- Kérlek. - fonom végül össze a karjaimat magam előtt, és a sértett elégedettség ábrázatát is az arcomra engedem. Az elégedettség stimmel is. Rynal tökéletes alakítást nyújtott. Már majdnem elhittem, hogy féltékeny. De mivel nekem továbbra is elsődleges az akció, engedem, hogy elmenjen. A terv ugyanis eddig hiba nélkül működik, és ez Nem Rahum reakciójából is egyértelmű.
- Rendben. Tartom a frontot. - hátat fordítok Rynal elvonuló alakjának és a tekintetem már Rahumon van. Láthatja rajtam, hogy nem érdekel hova megy Rynal, és én inkább vele és a küldetéssel foglalkoznék. Ő viszont csillapítani akarja a szerelmi perpatvart. Ha nem tudnám, hogy kiről van szó, talán még meg is hatódnék ezen a gesztuson. Vagy nem…
- Fölösleges. Ilyenkor sértett hercegnőt akar játszani. Majd visszajön. - még az államat is felszegem, mintha ez minden napos lenne, viszont mivel idővel majd Rynal után kell mennem, sokáig nem maradhat ez az álca. Ezért elkezdek babrálni a tablettel, és látványosan előhozom a térkép hologramját, mintha én már a barlang rendszert akarnám kutatni. Csak, hogy időnként azért abba az irányba nézek, amerre Rynal távozott, és egy adott ponton, még egy nagy sóhajt is kiengedek. A szerelmesek azt hiszem valami ilyesmit szoktak csinálni, amikor bánatosak. Ennél többet viszont nem teszek, egészen addig, míg nem kapok Rynaltól üzenetet.
- Mi súgja? Mi történik Rynal? - valami nem stimmel. Hiába a telepatikus üzenet, nem érzem őt úgy, mint korábban. Ez azt jelenti, hogy valami baj van. Nekem pedig cselekedni kell.
- Talán mégis utána megyek. Nem szokott ilyen sokáig elmaradni. Folytassa addig a keresést. - azzal a kezébe nyomom a tabletet. A keresési előzményeket már töröltem, így arra nem jöhet rá, hogy mi már tudunk az itt állomásozó hajóról, és a feltételezhető osztagról. Csak egy térkép van, azokkal az adatokkal, amikről már beszéltünk. Én pedig szabadon távozhatok Rynal felé.
- Úton vagyok. - figyeltem az energiájára, így könnyedén meg fogom találni. Nincs is messze. Az állapota azonban nem tetszik, amikor odaérek hozzá. Nem értem, hogy miért rogyott le a földre, de már nyúlok is érte, hogy fel tudjam emelni. Remélhetőleg nem követett Nem Rahum, mert könnyebb lenne az ő okoskodása nélkül tisztázni, hogy mi ment félre Rynalnál. De ha véletlen lát, akkor sem érzékelhet annál többet, hogy finoman felemelem Rynalt, és aggódón ránézek.
- Ki akar a Pajzson átküldeni valamit? És leginkább mit? - csak akkor teszem fel ezt a kérdést, ha az állapota megengedi a válaszadást. Ha nem, akkor a gyógyító erőmmel próbálok rá hatni, bármilyen gyenge is.

Rynal & Dario

Probléma. Ez az a szó, amit sosem hallok szívesen. Ha viszont van, akkor nem igazán lehet figyelmen kívül hagyni, így Rynalra koncentrálok.
- Az lényegtelen. Ha a lehetősége megvan annak, hogy van ellenség, akkor számolni kell vele. - egy kisebb troop azonban… szomorú bevallani, de nekem is sok. Így mielőtt bármit is mondanék, az ösztöneimre hagyatkozom. Amik azt mondatják velem, hogy csak akkor kell számulnunk ezzel, ha nem úgy táncolunk, ahogy Nem Rahum fütyül. Vagyis marad a buta, és Rynal rajongó tigris szerepe, amíg nem találok jobbat. Rynal támogatja ezért meg is üzenem neki, hogy ennek örülök.
- Remek. - tömören és velősen, hiszen még mindig figyelni kell rá, hogy az ábrázatom kifejezéstelen maradjon. Valójában ez az egy, ami tökéletesen megy, és persze a fegyveres harc. De ha sok a célpont, akkor nem valószínű, hogy elég gyors leszek. Vagyis színjáték is kell, és erre is felvázolok egy ötletet. Rynal ebben is partner, így bólintás nélkül nyugtázom ezt is.
- Rendben. - a stratégia meg van épp csak nem az a fajta, amiben jó vagyok. De Rynalban bízom. Őt el tudnám képzelni színésznek is, vagyis majd hozzá alkalmazkodom. A Dario rajongót például nagyon jól játssza.
- Minél nagyobb zajjal. Nyugodtan meg is pofozhatsz. - azt még telepatikusan sem teszem hozzá, hogy amúgy sem fájna… Ugyanis nem becsülöm le Rynalt. El tudna velem bánni azért, ha felkészületlenül ér a támadás, vagy rögtön érzékeny helyen rúgna meg. Annak mondjuk nem örülnék, ezért is csak a pofonra biztatom. Az a szerelmeseknek nagyon megy.
- Valami kis cucc, amit megnyalnak, aztán meg lenyomnak. Majd Nem Rahumon megmutatom hogyan. - nem a bélyeget, és nem is a nyalást, hanem a lenyomást. A fejére ugyanis vigyázni kell a parancs szerint. Viszont az űrhajó miatt feltételezhető, hogy hosszú távon Nem Rahum lesz a kisebbik probléma. A prioritása azonban nem változott ezért is kell minél jobban húzni az időt odalent.
- Vettem. - Kismacseknak úgy tűnik, hogy ismét szerepe lesz, kelleni fog ugyanis a támogatás. A színjáték elég lesz arra, hogy időt nyerjünk, és Nem Rahummal is én gond nélkül elbánok. A csapat viszont már rájuk vár, illetve a tárgy megtalálása Rynalra. Annak mondjuk nem örülök, hogy szét kell válnunk, de ez a kisebbik rossz.
- Igen. Illetve azt, hogy komoly erősítést küldjön. Majd én jelzek, ha jönniük kell, de álljon készenlétben egy kisebb csapat. - ugyanis addig nem tehetünk semmit, amíg ez nem biztosított. Szinte biztos, hogy legkésőbb akkor mozgásba lendülnek, amikor Nem Rahum veszélybe kerül. És ez a jobbik eset. Vagyis marad a terv, aminek a kezdésében azért tanácstalan vagyok. Csak elméletben megy jól a féltékeny tigris vagyok módi.
- Biztos most találkoztatok először? - kérdezem immáron hangosan Rynaltól, és rá is mutatok Nem Rahumra. Tudom bemutatkozás volt, de most már akár hihetem azt is, hogy nem először találkoztak nem? Akár lehet viszonyuk is, azért ilyen ellenséges velem Nem Rahum. A választ viszont megvárom, és csak utána nézek nagyon jelentőség teljesen Nem Rahumra. Végig mérem, mintha… azt tervezném hogyan nyomom le, de még nem azért persze.
- Te tényleg nem mondasz el nekem semmit. - karba fonom a kezemet magam előtt, és megállok egy helyben. Mint egy cövek, egyelőre nem mozdulok. A pillantásom, pedig cikázik Nem Rahum és Rynal között, de inkább az előbbire koncentrálódik. Ha ugyanis gyanús mozdulatot tesz, vagy rosszul reagál erre a műsorra, akkor taktikát kell  váltanunk. Nekem mondjuk mindegy, mert most is szívesen lepuffantanám, csak Kismacsek annak nem örülne annyira.

Rynal & Dario

Figyelek rá, hogy valóban csak Rynal lássa a nagyítást, és persze én is próbálok a szokatlan dolgokra koncentrálni. Az ilyesmiben viszont nem igazán vagyok jó. Ezért, amikor Rynal további élesítést kér szó nélkül megteszem, és az arcomra is még kifejezéstelenebb ábrázatot engedek. Ez megy. Rynalnak pedig már nem is kell mondanom semmit, még telepatikusan sem. Csak megtettem, amit kért.
- Mit látsz? - kérdezem csakis tőle. Ám, ha most nem mondja el az sem baj. Ugyanis már szinte biztos, hogy Rahum hasonmás le lesz zúzva, a kérdés csak az, hogy mikor…
A szavait követően azért bennem lenne, hogy a “mikor” az legyen “most”. Ezt persze nem veheti észre rajtam, mert az energiáim még mindig tökéletesen nyugodt. Továbbá az sem esik nehezemre, hogy hülyét csináljak magamból. Egyáltalán nem foglalkoztat ugyanis, hogy mit gondolnak rólam, főleg az ilyenek véleménye nem érdekel. Vagyis simán rá is kontrázok a dolgokra, ha ezzel még több reakciót válthatok ki nem Rahumból.
- Nem ilyenekről szoktunk beszélgetni, ha kettesben vagyunk… - még egy ragadozó mosolyt is villantok, miközben arra célzok, hogy… hát nah… Részemről nyugodtan hiheti azt nem Rahum, hogy Rynallal közelebbről is ismerjük egymást, ha ezzel sikerül kibillenteni őt az egyensúlyából. Rynalnak viszont más ötlete támad, és mivel ő jobban ért ehhez, haladok az ő iránymutatása szerint a továbbiakban.
- Rendben. Akkor féltékeny is leszek szerintem, amiért nem Rahumra szebben néztél, mint rám. - ha ezt hangosan mondtam volna, nevetés kísérte volna a szavaim, így viszont tökéletesen kifejezéstelen maradt az arcom, míg telepatikusan üzentem. A karjaimat viszont összefonom magam előtt, mintha tényleg rosszul esett volna, hogy Rynal nem szólt nekem. Ergo… nagyon féltékeny vagyok.
- Az feltűnő lenne, ha hirtelen nyugodt percekre lenne szükséged. Kivéve, ha… - beugrik egy ötlet. Ha már erre indultunk el. Hát tőlem mehet. Ha buta tigris vagyok, simán lehetek akár Rynal buta tigrise is.
- Odalent összebalhézhatnánk. Mint egy vitakozó szerelmes pár. Te pedig elvonulhatnál sértetten. Akkor nyugalmad lesz, és meg tudod keresni. Én pedig maradok nem Rahummal és rajta tartom a szemem. - ennél jobb ötletem nekem nincs ezért, ha Rynalnak más javaslata lesz, aszerint fogok haladni. Addig viszont növelem egy kicsit a távolságot köztünk, mintha tényleg kezdene véget érni a mézeshét közöttünk. Így nem Rahumra is jobban tudok figyelni.
- Igen. De időbe telik. - mivel titokban kell megtennem, de ezt nem teszem hozzá. A lényeg ugyanis az, hogy meg lesz az információ, és csak az a kérdés, hogy időben lesz-e. Mindenesetre nekiállok keresni feltűnés nélkül.
- Nem Rahumot lenyomom, mint a Terraiak a bélyeget. Meg még kettő közepesen kiképzett harcossal elbírok, de ha ennél többen lesznek… Szóval Kismacseknak mindenképp küld el az adatokat. - abból baj nem lehet. Majd ő eldönti, hogy mit kezd vele. És remélhetőleg majd felénk is lekommunikálja.
- Csak szólj előtte, akkor sikíthatsz is. - az én fejemben ezzel összeállt a terv így készen állok a bolygóra szállásra. De még lehet változás is, illetve a hajójukat még nem találtam meg. De legalább már leszűkítettem a zónát, amiben lehet…
- Akkor jó. - nem kerüli el a figyelmem, hogy nem a teljes kérdésemre válaszolt. Vagyis legalább nem tagadja, hogy lesznek látogatók. Ennek jelét viszont nem adom. Inkább nyugodtan hátradőlök, hogy mérgező anyagok nem lesznek. Az érzékeimet pedig még jobban kiélesítem.
- Meg van.- közlöm Rynallal, hogy meg van a hajó, éppen akkor amikor már minden készen áll a landoláshoz. Remélhetőleg még időben. Illetve abban is bízom, hogy elfogok bírni azzal, amit lent fogunk találni…

Rynal & Dario

A látszat nem csak néha csal, erre Rynal az egyik legjobb példa. Első ránézésre nem gondoltam volna, hogy van bármiféle harci tapasztalata, és igazából a második szemle során sem jutott ilyen az eszembe. De bizonyított, méghozzá éles helyzetben, és az ilyet én értékelem. Egyáltalán nem lett volna kötelessége velem foglalkozni, simán ott is hagyhatott volna. De nem tette. Maradt, és kockáztatta az életét. Ezt akkor is elismerem és tisztelem, ha nem is lett volna jelentősége a tettének. De ráadásul volt is.
- Köszönöm. - majd meghívom egyszer egy italra a hálám jeleként. Vagy valami kajára. A srácok egész jó kosztot szoktak csinálni, azt érdemes megkóstolni. Előbb viszont más dolgunk van, és még az is lehet, hogy szükség lesz a későbbiekben is az életmentő képességeire. Vagy az enyémekre…
A beszéd viszont nem nekem való, és ezért is hagyom, hogy Rynal kommunikáljon Rahummal. A megfigyelés, még úgy ahogy megy, de a reakcióimat nem igazán tudom megváltoztatni. Apró  trükköket ismerek csak példának okáért remekül tudom hülyének tettetni magam. Vannak tevékenységek ugyanis, amik az agyat nem igazán terhelik meg, az izmokat már annál inkább.
- C mappa? - kérdezek vissza arra az információra, amit pontosan hallottam. Illetve Rynal is mellém ül, és így együtt tudjuk megnézni a jelentést. Az viszont érdekel, hogy mit reagál Rahum arra, hogy nem egy olyan pengét kapott, aminek az agya vág. Akkor viszont jelentőség teljesen pillantok Rynalra, amikor kijelenti, hogy ismeri a helyet, ahova megyünk. Ezért a scant is úgy tartom, hogy jobban ráláthasson, mert neki nyilvánvalóan többet fog mondani. Nem tűnik véletlennek a választás, és ezt az is jelzi, hogy Rynal telepatikusan üzen nekem.
- Igen. - válaszolom diszkréten Rynalnak, és ránagyítok az említett részre. De mivel az az érzésem támadt, hogy ezt diszkréten kéne megtenni, oda igazítom a kérdéses részt, ahol nem lát rá Rahum. Bár szinte biztos vagyok benne, hogy az önnön nagyságával van elfoglalva, azért jobb, ha vigyázunk. De a kérdésemre végül kiböki, hogy miért is megyünk oda. A Dehan. Hallottam már róla. Valamiféle pajzs, ami még a Mintakaiaké volt. Hogy miért van nagy jelentősége azt nem tudom, de több, mint érdekes, hogy éppen azt akarja megkeresni Rahum. Ezért is jön jól, hogy Rynal figyelmeztet rá, hogy figyeljek a reakciómra. Maradok a jól beváltnál. Buta tigris leszek.
- Ki az a Dehan? - hogy Rahumtól választ kapok-e vagy sem, talán nem is fontos, elvégre Rynal magabiztosan jelzi neki, hogy azt hiába keressük. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de az biztosan fontos, amit már csak nekem mond. Képes portált nyitni… Ez esetben nagyon nem kéne, hogy Rahum kezében kössön ki.
- És tényleg ott lesz a barlangrendszerben?- kérdezem Rynaltól, még az eddiginél is semmitmondóbb kifejezést erőltetve az arcomra. Csak két harcostárs beszélget az ‘időjárásról’ egymás között. Ez nem kéne, hogy gondot okozzon.
- Hamarosan odaérünk. Ha úgy érzed, hogy fizikailag is meg kell akadályoznom valamit, jelezned kell nekem.- Kismacsek bízik bennem annyira, hogy észrevegyem magamtól is, ha baj van, de én nem vagyok ennyire magabiztos. Rynal jobban ismeri a körülményeket, így az ő szavára adok elsősorban.
- Számíthatunk látogatókra, vagy valami mérgező szarra? - fordulok ismét Rahum felé. Lassan elő kéne állnia egy tervvel, mert elvileg ő a ‘főnök’. Rosszul csinálja. Ha nem kérdezek, talán az sem derül ki, hogy miért megyünk oda. Feltéve, hogy tényleg ez a valódi indok…

Rynal & Dario

Értékelem, hogy köszönetet mond, de nem érzem ennek szükségét. Bárkiért megtettem volna ugyanezt, hiszen ez a dolgom. Számomra természetes, hogy ha meg tudom akadályozni valaki halálát, megteszem.
- Nincs mit. Fordítva is igaz. Valószínűleg. - nem szeretek belemenni a “mi lett volna, ha” kezdetű magyarázatokba. Így nem akarom végiggondolni, hogyha Rynal nem cselekszik, mi lett volna velem. Valószínűleg a bundám bánta volna, de hogy milyen mértékben az részletkérdés, ugyanis itt vagyunk mindketten.
- Remek. - gyorsan elkészült, de ha tovább tartott volna, akkor sem szóltam volna egy szót sem. Nem hiszem, hogy Rahum nélkülünk elindulna, vagy ha igen, én utána megyek… Ez esetben pedig már nem lenne annyira helyén a jómodorom.
- Majd kiderül. Valami biztos lesz, amit tudsz majd használni. - személy szerint nekem van fegyverem, és szinte mindennel tudok bánni alapszinten, ha esetleg cserélni kéne. De tény, én a lőfegyverekkel vagyok igazán jó. Ha közelharcra kerül sor akkor a képességemet és az öklömet szoktam inkább használni.
- Rendben. - ha nincs kérdés, valóban indulhatunk. Később biztos fogunk még beszélni, így egyelőre nekem sincs mondandóm. Először látnom kell ugyanis a helyzetet. Előre csak bizonyos dolgokat lehet megtervezni.
Például arra sem számítottam, hogy táskákat is viszünk, de természetesen nem ellenkezek. Amint Rynal a kezembe ad egy csomagot, szó nélkül felveszem a hátamra. Rynal viszont nehezebben boldogul a saját táskájával, és ez Rahumból láthatólag ellenszenvet vált ki. Nekem nem jutott eszembe, hogy segíteni kéne, és mivel nem a parancsnokom, nem is ugrok azonnal, amikor javasolja, hogy segítsek Rynalnak. Még szerencse, mert Rynal megoldja végül egyedül is. Illetve ezáltal észrevettem, hogy Rahum kifejezetten türelmetlen. Ez hasznos információ.
- Érthető. - vagyis hagyjuk békén. Én így értettem, hogy legyünk a navigátorai. Egy adott pontig ez meg is fog történni. De, ha egy rossz mozdulatot is tesz, közbe fogok lépni. Addig viszont követem Rahumot és persze Rynalt. Én is becsatolom magam az ülésbem, és úgy döntök, hogy amíg nem szükséges, nem is beszélek. Így jobban tudok figyelni, és Rynalra is tudok vigyázni. Mert a harctéren bizonyította, hogy életképes, de a Dracokkal nem tudom hogyan boldogul. Úgy a biztonságos, ha azt feltételezem, hogy sehogy.
Az viszont felkelti a figyelmemet, hogy a koordinátákkal gondok vannak. Én nem ismerem annyira a bolygót, így nekem nem tűnt fel, de Rynal reakciója sokatmondó. Vajon ezen a ponton készül valamire Rahum? Vagy csak azt teszteli, hogy mennyire vagyunk képben? Sok szándék lapulhat az ilyen mögött, és csak annyi biztos, hogy ez nem véletlen. Meg is jegyzem ezért a helyet, és mostantól az elhangzott szavakra is nagyon figyelek.
- Igen, persze. - igyekszem lazán válaszolni, mert ha Rynal ilyen jól adja az ‘én vagyok a segítője’ dolgot, akkor nekem is oda kell tennem magam. Illetve lefuttatom a scant is a régióra, még azelőtt, hogy odaérnénk.
- Épített környezetet jelez a scan. Vagyis jobbára már csak romokat. Összehasonlítom a korábbi állapottal. - előhozom a korábbi állapotokat mutató scant is, bár az igencsak hiányos. Az viszont egyértelmű, hogy egy nagy épület volt korábban ezen a koordinátán. A mostani állapot szerint a felszín fölötti rész, szinte teljesen megsemmisült, azonban a föld alatt kiterjedt ‘barlang’ rendszert jeleza  scan. Szóval ide akar eljutni Rahum…
- Keresünk odalent valamit? - kérdezem Rahumtól, mert erről még nem esett szó. Viszont nem feltétlen arra figyelek, hogy mit mond, hanem arra miként. Bár az ilyesmiben biztosan Rynal az ügyesebb.

Rynal & Dario

Türelmesen megvárom, amíg Rynal felébred. Egyelőre megvan minden szükséges információ, és persze az egészsége elsődleges. Vagyis nem számít, hogy meddig állok pohárral a kezemben. Kifejezéstelen arccal állok felette akkor is, ha percek, és akkor is ha órák telnek el az ébredésig. A küldetés szempontjából persze szerencsés, hogy nem telik sok időbe, illetve, hogy Kismacsek szerint Rynal már mindent tudni fog.
- Nincs mit. - a találkozás ezek szerint folytatólagos, mert nem köszön ismét. Így én sem teszem. Csak leülök kicsit az ágya szélére, mert nem vagyok fáradt ugyan, de a küldetés neheze még csak most jön.
- Köszönöm. Én is örülök, hogy jól vagy. Derekasan küzdöttél. - kezet is fognék vele, de a helyzet nem teljesen alkalmas. Lesz még erre később is idő, és a lényeget elmondtam.
- Rendben. - felállok, és a szoba másik végébe vonulok. Elfordulok, hogy háborítatlanul tudjon öltözni. Ha jelzi valamiképp, hogy kész van ismét felé fordulok, egyébként akkor, amikor megszólal.
- Nem ismerem a hajó felszereltségét. - jelentem ki egyszerűen. Persze, ha lenne az szerencsés lenne, mert az-az érzésem, hogy azzal nagyobb biztonságban érezné magát. Ez pedig szintén fontos szempont.
- Van még kérdésed hozzám a küldetéssel kapcsolatban? - mielőtt kimegyünk ezt tisztázni kell. Nekem személyszerint nincs, mert Kismacsek elég információt adott, és már tudom, hogy Rynaltól mire számíthatok.
- Rendben… Te… is. - ezt szokták mondani, ezért is mielőtt én is elindulnék, ezt fontosnak tartom. Innentől kezdve ugyanis már nem fogunk tudni úgy kommunikálni, mint eddig.
Rahumot ugyanis megtaláljuk, és ehhez mérten nem túl feltűnően fel is mérem őt. Elsősorban a külsejét figyelem, és a gesztusait figyelem, van-e valami eltérő az átlagtól. A jelenlegi lesz ugyanis az alapállapota. Ehhez képest minden változás egy jelzés. Nagy kár, hogy nem vagyok jó az ilyenek megértésében, de Rynal remélhetőleg ebben segíteni fog.
- Igen. - válaszolok kurtán. Normál esetben a teljes nevemet és a rangomat is közölném, de nem áll szándékomban a tudtára adni, hogy katona vagyok. Ennek az információnak a visszatartása ugyanis sokat segítene a küldetésnek ebben a fázisában. A nevet persze nem hagyhatom el, mivel konkrétan rákérdez.
- Dario. Rynal segédje vagyok. - szenvtelen arccal jelentem ki, és remélem, hogy Rynel sem adja jelét annak, hogy ez az információ nem igaz. Egyelőre tökéletes, így ha azt látom, hogy Rynal meginog, inkább zajt keltek, hogy magamra vonjam a figyelmet.
- Rendben. - figyelek a szó használatra, és nem veszem az utasítást katonai parancsnak. Ezért is történhet meg az, hogy Rynal mögött megyek, mintha valóban a segédje lennék. Rahum hátát persze tüzetesen vizsgálom, és a pillantásomban egy szemernyi jó hangulat sincs. A mogorva arckifejezés nem esik nehezemre egyébként sem. Rynal pont ekkor néz rám, ezért neki egy mosoly félét villantok. Aztán a pillanat elmúlik, és én ismét Rahumra koncentrálok.