Log in
Not just a sword
2 posters
elementals :: The Universe :: Lyra
Page 1 of 1
Re: Not just a sword
To Lyrran"Life is a gift, and it offers us the privilege, opportunity, and responsibility to give something back by becoming more." |
Elmosolyodom magamban, ahogy Lyrran beinvitál, és közli, hogy már várt rám. Még mindig meglepődöm rajta, ha szívesen fogadnak az Alapítók, de Lyrran esetében már nem minden esetben. Merem ugyanis remélni, hogy… vele szorosabb a kapcsolatom, mint a többiekkel.
- Köszönöm. - üzenem meg neki, és be is lépek a hajlékába. És amint már előtte állok, biccentek felé, és eképpen is üdvözlöm. Egy mosoly árnyéka pedig még mindig az arcomon honol. Hiszen egyszerre vagyok izgatott, és szimplán csak boldog.
- Igen, köszönöm. Egy finom teát bármikor szívesen megkóstolok. - az alkoholos italokat mostanában inkább tisztelettel visszautasítom, de egy tea bármikor jöhet. Shanti mellett ugyanis nem engedhetem meg magamnak a fáradtságot, vagy azt, hogy sérüljön az ítélő képességem. A tea viszont tökéletes.
- Kint most szívesebben lennék. Egy kis friss levegő sosem árt. - illetve, így könnyebben rá tudok kapcsolódni Shantira is, mert nincs olyan messze most. Ezt viszont egyelőre még nem mondom ki. Egy olyan fontos hírt, mint hogy Shanti már az életem része, nem szeretnék egy elejtette fél mondattal felvezetni. Tisztességesen be kell jelenteni, főleg, mert úgy gondolom, hogy Lyrran számára is örömhír lesz. Akkor pedig nagyon szélessé válik a mosolyom, amikor rá is kérdez… még nem tudja, hogy pontosan mire. Önkéntelenül húzom ki magam, és a szívem hatalmasat dobban, ahogy beszélni kezdek.
- Nagyon is. Amióta nem találkoztunk egy csodálatos kislány büszke apukájává váltam. - azt pedig mint mindig, most is kizárom, hogy ez miként alakult így. Azzal nem akarok foglalkozni. Csak Shanti számít, és az, hogy most már velem van. És én odáig vagyok érte, nem csak a közös genetika miatt.
- Shantinak hívják, és egyszer majd félelmetes nagy sárkány lesz belőle. Most viszont még csak nagyon aranyos. - amikor megpróbált tüzet okádani… Képtelen voltam levenni róla a szemem. Csak füstöt tudott kibocsátani, de nagyon lelkesen próbálkozott. Én pedig szurkoltam neki, és hagytam, hogy kibontakozzon. Csak minimális aggodalommal, és tűzoltásra készen persze…
- Bocsánat. Órákat tudnék róla mesélni. De előbb szeretném odaadni a kardot. - előveszem a kardot, és Lyrran felé nyújtom. Már gond nélkül megérintheti, teljesen ártalmatlan. Korábban nem volt az… Mondhatni, hogy minden tudományukat kiélték rajtuk, és már a puszta érintése is halálos lett volna olyasvalaki számára, akinek nincs akkora hatalma, mint az Alapítoknak. Még számukra is… több volt, mint veszélyes. Egyelőre viszont megvárom, hogy Lyrran elvegye, és megvizsgálhassa. Ha megteszi, ráérek elmagyarázni, mit tettem a karddal.
Shokan Thram- Play by : Stephen Amell
Re: Not just a sword
Shokan - Lyra - Jelen
Már vagy negyvenedjére rakom oda, majd kis idő múlva vissza a virágot. Tudom, hogy ezt feszültségem teszi... vagyis az izgatott várakozásom. Bízom Shokanban, anyja már megmutatta, mennyit is nyertünk azzal, hogy ők végül eljöttek hozzánk, vagyis a Rendhez, s azóta lankadatlan járulnak a Rend épüléséhez, rendkívül kisegítve tevékenységünket. Nem miattunk alakult a Rend, az Önmagát hozta létre, s mert a lelkeknek igényük volt rá. Mégis csodálatos velük együtt dolgozni.
Az ajtó eltűnik, ahogy középen szétnyílik, s csak akkor surran be csendben a helyére, ha már belépett rajta.
Nekem mindenhol megfelel lennem, éppen ezért magamnak csak egy félgömb alakú, egyterű, félig föld alatt lévő házikóban lakom, kör alakú ablakain a fény csak úgy árad be. Arra a helyre emlékeztet, ahonnan jöttünk....
Az egyik virágállvány mellől lépek el, mely zavarbaejtően viseli bőröm mintázatát, s ahogy ellépek, úgy láthatatlanná válik, úgy tűnik, ám csak átvette azt a mintát, ami mellette van, s mivel addig én voltam mellette, az enyémet vette át.
Meghajtom fejem felé, tiszteletem jeléül.
Shokant nagyon megkedveltem az idők folyamán. Vívódását, bizonytalanságát végig kísérni, miként lesz egy menekült lélekből gazdagon virágzó szépség, csodálatos volt látni munkálkodását önnönmagán.
Zhrachan Lyrran- Alapító
- Play by : Virginia Hey
Not just a sword
Jó érzésekkel indultam el a Lyrára. Anyával nagyon jót beszélgettünk indulás előtt, és már Shanti is alig várta, hogy megnézhesse az Alapítókat. Sokat meséltem neki róluk, mert érthető okokból… szeretném, ha minél előbb megismerné azt az oldalt, amit választottunk. Valószínűleg még nem is érti igazán, hogy milyen fontosak azok a személyek, akik megalkották ezt a világot, de a szeretetüket érezni fogja. És az elég…
A ‘hivatalos’ látogatásokra azonban nem szoktam beállítani egy kisgyerekkel, bármilyen elbűvölőnek is találom őt. Inkább megkértem az egyik társamat, hogy vigyázzon Shantira, és mutassa meg neki mit csinálnak épp a beavatottak. Ha Lyrran szeretne találkozni Shantival természetesen nagyon lelkesen bemutatom neki a csemetémet, de elsősorban azért vagyok itt, hogy vissza hozzam neki a kardot, amit rám bízott. Nem Anyára, hanem rám…
Megtiszteltetésnek vettem, és minden energiámmal azon dolgoztam, hogy semlegesíteni tudjam a negatív hatásoktól. Akkor is ezt tettem volna, ha nem Lyrranról van szó, de kétségkívül komorabb arckifejezéssel közelítettem volna meg a tartózkodási helyét, ha olyas valakihez jövök, akit nem ismerek olyan jól. A legtöbb alapítót, már a barátomnak is nevezhetem, de van olyan, akivel még nem is találkoztam. Akiről tudom, hogy nagyon hiányzik a ‘csapatból’...
De épp nekem, nincs jogom ítélkezni, és ha lenne sem tenném.
- Üdv Lyrran. Shokan vagyok. Megérkeztem. Alkalmas neked most az időpont? Elhoztam a kardot. - természetesen jelentkeztem nála korábban, és tudja, hogy mikor fogok érkezni, de tudom, hogy mennyire elfoglalt, és bármikor közbe jöhet neki valami. Nem venném a szívemre, a kard és vele együtt én is, megvárjuk, ha akad valami fontosabb. De amennyiben ráér, és ajtót is nyit, őszinte és meleg mosollyal fogadom. Ez az üzenet ugyanis telepatikusan érkezett a számára, némi távolságból.
- Köszönöm. - biccentem meg felé enyhén a fejemet, ha már személyesen is előttem van. Akár elő is vehetném a kardot, és rögtön át is adhatnám, de a magam részéről nem szándékozom sietni. Nagyon kedvelem Lyrrant (remélem ő is engem…), és nem csak a kard ügyében jöttem. Egyszerűen csak beszélgetni, és találkozni is nagyon jó vele. Hát még ha személyesen is elújságolom neki, hogy van esélyem a Mester rangra…
Azt hiszem tényleg nagyon jó a kedvem.
A ‘hivatalos’ látogatásokra azonban nem szoktam beállítani egy kisgyerekkel, bármilyen elbűvölőnek is találom őt. Inkább megkértem az egyik társamat, hogy vigyázzon Shantira, és mutassa meg neki mit csinálnak épp a beavatottak. Ha Lyrran szeretne találkozni Shantival természetesen nagyon lelkesen bemutatom neki a csemetémet, de elsősorban azért vagyok itt, hogy vissza hozzam neki a kardot, amit rám bízott. Nem Anyára, hanem rám…
Megtiszteltetésnek vettem, és minden energiámmal azon dolgoztam, hogy semlegesíteni tudjam a negatív hatásoktól. Akkor is ezt tettem volna, ha nem Lyrranról van szó, de kétségkívül komorabb arckifejezéssel közelítettem volna meg a tartózkodási helyét, ha olyas valakihez jövök, akit nem ismerek olyan jól. A legtöbb alapítót, már a barátomnak is nevezhetem, de van olyan, akivel még nem is találkoztam. Akiről tudom, hogy nagyon hiányzik a ‘csapatból’...
De épp nekem, nincs jogom ítélkezni, és ha lenne sem tenném.
- Üdv Lyrran. Shokan vagyok. Megérkeztem. Alkalmas neked most az időpont? Elhoztam a kardot. - természetesen jelentkeztem nála korábban, és tudja, hogy mikor fogok érkezni, de tudom, hogy mennyire elfoglalt, és bármikor közbe jöhet neki valami. Nem venném a szívemre, a kard és vele együtt én is, megvárjuk, ha akad valami fontosabb. De amennyiben ráér, és ajtót is nyit, őszinte és meleg mosollyal fogadom. Ez az üzenet ugyanis telepatikusan érkezett a számára, némi távolságból.
- Köszönöm. - biccentem meg felé enyhén a fejemet, ha már személyesen is előttem van. Akár elő is vehetném a kardot, és rögtön át is adhatnám, de a magam részéről nem szándékozom sietni. Nagyon kedvelem Lyrrant (remélem ő is engem…), és nem csak a kard ügyében jöttem. Egyszerűen csak beszélgetni, és találkozni is nagyon jó vele. Hát még ha személyesen is elújságolom neki, hogy van esélyem a Mester rangra…
Azt hiszem tényleg nagyon jó a kedvem.
Shokan Thram- Play by : Stephen Amell
elementals :: The Universe :: Lyra
Page 1 of 1
Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum
|
|