Log in

I forgot my password

Latest topics
Big Change

Queil Gryth Yesterday at 8:00 pm

Go Round

Lyndar Onis Tue Apr 23, 2024 9:02 pm

Dobókocka

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 8:00 pm

New Home?

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 7:52 pm

Square no. 1

Zora Lavigne Sun Apr 21, 2024 10:05 pm

But I can't help falling...

Brandon Thycal Sun Apr 21, 2024 9:45 pm

Bring back... HER

Dariel Deveroux Sun Apr 21, 2024 8:41 pm

Just.... flush it ...

Rynal McKenzie Sat Apr 20, 2024 9:59 pm

Lucid Dreaming?

Dylan Leclaire Thu Apr 18, 2024 9:00 pm

Holding Space

Adrian Archard Wed Apr 17, 2024 8:48 pm

Not Again

Naarn Ronal Tue Apr 16, 2024 10:01 pm

(Not Under) The Bridge

Zora Lavigne Thu Apr 11, 2024 10:03 pm

Passing...

Regulus Zion Thu Apr 11, 2024 8:44 pm

The age of Aquarius

Sebastian Scorse Tue Apr 09, 2024 8:37 pm

Riding Off Into the Sunset

Kylie Youkou Sat Apr 06, 2024 10:00 pm

Feather Party

Shyrrak Dav Fri Apr 05, 2024 9:06 pm

Yes... or Yes?

Naarn Ronal Tue Apr 02, 2024 9:53 pm

Your time is up!

Kyran Shemar Tue Apr 02, 2024 7:53 pm

It's time

Zora Lavigne Tue Apr 02, 2024 7:52 pm

Just a perfect day

Enzo Conti Tue Apr 02, 2024 7:49 pm

Just a little... bump?

Rose Jackson Sun Mar 31, 2024 11:25 pm

Clouds and Smoke (and Mirror?)

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:56 pm

Pow(d)er and Girls

Linus Higgins Sun Mar 31, 2024 9:44 pm

Cats and Water? Not the best...

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:26 pm

Boots on the G...! Noooo... high heelsss!!!!

Lena Ylton Sat Mar 30, 2024 9:29 pm

Lesson (minus) One

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 10:27 pm

Nice Try

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 9:56 pm

Dreams Come True

Edmund Fahey Tue Mar 26, 2024 10:30 pm

Last Chance

Hailey Reed Tue Mar 26, 2024 7:54 pm

Arrivals

Rose Jackson Mon Mar 25, 2024 11:04 pm

Dress Coded

Rancar Colt Mon Mar 25, 2024 10:03 pm

Run Boy Run

Joaquin Pascal Sun Mar 24, 2024 10:48 pm

Meetings are not my favorite

Scott Lavigne Sun Mar 24, 2024 9:27 pm

Ace high

Gaspard Michoel Sat Mar 23, 2024 10:45 pm

Only one tiny thing is missing...

Chris Johanson Sat Mar 23, 2024 10:02 pm

The Plan

Trohan Colt Fri Mar 22, 2024 10:35 pm

Some beatiful News

Mia Hamish Fri Mar 22, 2024 7:34 pm

Couch Potato

Grant Leclaire Wed Mar 20, 2024 9:14 pm

One drop one Time

Erys Colt Tue Mar 19, 2024 8:14 pm

Nothing as it is

Hailey Reed Sat Mar 16, 2024 9:18 pm

Tracking

Denise Daal Sat Mar 16, 2024 8:55 pm

Looking in the mirror.. almost

Devon Deveroux Thu Mar 14, 2024 9:21 pm

Relation... SHIP

Frederik Spade Mon Mar 11, 2024 8:26 pm

How Do I Say Goodbye

Queil Gryth Fri Mar 01, 2024 9:47 pm

Wrong number...

Jamil Howell Tue Feb 27, 2024 10:02 pm

A new master

Shokan Thram Mon Feb 26, 2024 7:45 pm

Beginning and Ending

Sekani Onis Fri Feb 23, 2024 9:30 pm

The first time...

Olivia West Sat Jan 27, 2024 12:37 am

Constellation Map

Galactic Center Thu Jan 18, 2024 9:34 pm

Mystery School

Galactic Center Mon Dec 25, 2023 9:30 pm

Rang - Founders/Alapítók

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 10:41 pm

Dimenziólény - Angyal

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:09 pm

Dimenziólény - Blueprinters

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:05 pm

Whatever it takes?

Thomas Wilfey Mon Dec 11, 2023 8:20 pm

Karma is a Bit...

Layla Clark Sat Dec 09, 2023 10:09 pm

Bolita Bár - Jaxon & Eric

Eric Castor Tue Dec 05, 2023 8:41 pm

What have we done...

Mara Rover Fri Dec 01, 2023 8:24 pm

Surprise in a book

Kenneth Mezyon Thu Nov 30, 2023 8:03 pm

A heartwarming meeting

Devon Deveroux Mon Nov 27, 2023 11:14 pm

Leírás - A.I.

Galactic Center Sat Nov 25, 2023 9:58 pm

Beloved kids

Alana Sanders Fri Nov 24, 2023 9:21 pm

Youngsters

Aylmer Oshek Tue Nov 21, 2023 9:07 pm

I am sorry...

Noah Black Thu Nov 16, 2023 7:55 pm

When the awan is ready...

Dario Carter Wed Nov 15, 2023 6:17 pm

Layla Clark

Layla Clark Mon Nov 06, 2023 7:54 pm

A dessert... for you

Aylmer Oshek Sun Nov 05, 2023 11:01 pm

Hello?

Dariel Deveroux Sat Oct 28, 2023 9:24 pm

Jydai Rend

Galactic Center Mon Oct 23, 2023 7:58 pm

Family at first

Linus Higgins Thu Oct 19, 2023 9:32 pm

Volta

Great Attractor Thu Oct 19, 2023 9:06 pm

The next chapter

Liam Hanson Tue Oct 10, 2023 9:27 pm

On stage One

Linus Higgins Tue Oct 10, 2023 9:02 pm

Dad?

Noah Black Mon Oct 09, 2023 10:27 pm

Route 66

Ayda Rygel Mon Oct 09, 2023 10:11 pm

Not just a sword

Shokan Thram Mon Oct 09, 2023 8:54 pm

Knight's tale

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 10:17 pm

Parent trap

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 9:22 pm

D. is all around you

Carlos D. Force Sun Oct 08, 2023 8:42 pm

Fresh Blood

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 8:18 pm

I found Him!

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 8:01 pm

Oops, I did it again...

Shokan Thram Sun Oct 08, 2023 12:14 am

Master to Master

Carlos D. Force Sat Oct 07, 2023 9:26 pm

Finding harmony

Somayeh Nazyr Fri Oct 06, 2023 9:27 pm

Some Support

Ezume Sato Thu Oct 05, 2023 10:41 pm

Something FAMILY-ish

Jezabel Mendez Thu Oct 05, 2023 12:18 am

R2 - nem 3CPO

Rose Jackson Wed Oct 04, 2023 11:11 pm

Evening Party with a LittleBig Surprise

Zora Lavigne Wed Oct 04, 2023 12:01 am

Makkaláma

Anahera Pass Tue Oct 03, 2023 8:29 pm

To be or Not to Be

Zaphina Steal Sun Oct 01, 2023 10:35 pm

Transition

Sekani Onis Sun Oct 01, 2023 8:01 pm

Grandkids & other Disasters

Nyra Lamar Sun Oct 01, 2023 12:32 am

The future is bright

Olivia West Sat Sep 30, 2023 11:02 pm

What a ... news

Rose Jackson Sat Sep 30, 2023 9:24 pm

New cha(i)nce

Jezabel Mendez Fri Sep 29, 2023 11:30 pm

France in the '50s

Devon Deveroux Fri Sep 29, 2023 10:33 pm

Eye on the target

Eric Castor Fri Sep 29, 2023 8:29 pm

Letting go of the Past

Sekani Onis Thu Sep 28, 2023 11:36 pm

At Home

Olivia West Thu Sep 28, 2023 8:57 pm


Beginning and Ending

2 posters

Go down

Beginning and Ending Empty Re: Beginning and Ending

Post  Sekani Onis Fri Feb 23, 2024 9:30 pm

Beginning and Ending
Terrance & Sekani
Az érzelmek intenzitása szinte teljesen elsodor. Hosszú órákig (vagy lehet, hogy csak pillanatokig…), azt érzem, hogy olyan messzire kerülök saját magamtól, hogy már sohasem fogok visszatérni. Félek, sőt rettegek, mert attól tartok, hogy már sohasem tehetem jóvá azt, amit tettem. Hiszen Aurórát… kis híján a kárhozatba taszítottam.
De ő tart engem. Mindennek ellenére (vagy talán épp azért), tart engem fizikai, és mentális értelemben. Így idővel már lélegezni tudok. És magamhoz térni, felismerni még valamit…
Meg kell bocsátani saját magamnak. Minden bizonnyal ez lesz a legnehezebb, mert már tisztán látom, hogy miben hibáztam, és hogy mennyire önző voltam. De meg kell tennem. Mert, ha nem így teszek, ugyanabba hurokba fogok visszakerülni, amiből épp csak kiléptem. Nem akarom ezt…
Viszont időre van szükségem. Csendre, és gyógyulásra, illetve… segítségre.
Terrance jelenléte pedig gyógyír a sebeimre, amit saját magamnak okoztam. Amit most még jobban kaparnék, és újra ugyanoda jutnék. A segítségével ennek a késztetésnek ellentudok állni. Most merek ismét önző lenni…
A szívem viszont még egy is fájdalmasan dobban, amikor távozni készül. Épp csak egy pillanat, még egy másodperc, amíg kapaszkodom a múltba, és Aurórába. Még itt van, érzem, és ezért újra… el kell engednem…
- Rendben… - finoman bólintok, a hangom ugyanis nem igazán működik. Az még küszködik, én magam is, de érzem, hogy ezek már a gyógyulás jelei, és nem az ördögi kör húsba maró emlékei.
- Szeretnék… - a hangom még mindig csendes, de egy őszinte mosoly szökik az arcomra. Elengedem Aurórát, és Terrancet is, lassan, de fel is állok, és kész vagyok búcsút inteni. Egyelőre.
- Kérlek te is tegyél ugyanígy. Ha szeretnél velem találkozni, csak gondolj rám. - a régi Anubis megölelné Aurorát. A mostani is. De Terrancet még nem ismeri. Csak szeretne egyszer vele is időt eltölteni…
A búcsú módját ezért nem én választom meg. Csak finom, egyszerre fájdalmas és örömteli mosollyal az arcomon, figyelem miként távozik. Nem fogom megakadályozni. Épp csak egy utolsó szót mondok neki, már telepatikusan.
- Köszönöm…
Ciaran
Sekani Onis
Sekani Onis

Age : 205
Origin : Sirius
Skills : Spiritualitás, miszticizmus, tér-idő
Profession : Borász
Play by : Sendhil Ramamurthy

https://elementals.hungarianforum.com/t105-sekani-onis

Back to top Go down

Beginning and Ending Empty Re: Beginning and Ending

Post  Terrance Washington Thu Feb 22, 2024 8:53 pm

Beginning

and ending

Anbuis - Terra - Jelen

Megérzem azt a csendet benne, amit mindig megelőz egy döntés. S ahogy érzem, ugrik, úgy kezem nyúl felé, hogy megfogja az övét. Legyen kapaszkodója, de ne az, aki visszatartja. Hanem akire számíthat, amikor a mélyből immár felfelé törekedne.
S figyelem. Türelmes együttérzéssel. Megjártam ezt, s remélem, elég vagyok ahhoz, hogy ő is megtehesse ezt.
Minden rezdülését figyelem. Akkor is ezt kellett volna tennem. Mellette lenni, s segíteni. Ezt csak most tudom megtenni.
Nem vonja vissza kezét, s nem érzem azt, hogy visszavonná magát érintésemtől. Így kezem finoman simít végig arcán, ahogy elveszem. Kezét azonban továbbra is fogom, míg igényt tart rá.
Komolyan tekintek rá a válaszra. Még nem tudom eldönteni, hogy azért mondja ezt, mert már számára érdektelenné vált mindez, vagy megértette saját magát az egészből.
Azt hiszem, ez rám tekintve, bizonyos értelemben már lényegtelen. Megtettem a lépést.
Azután pedig elérkezik a Csend. A gyógyító csend, amelynek üressége egyáltalán nem üres. Két lét közötti csendes kontemplálás és az izgatott újjászületés energiája feszül és vibrál körülöttünk. S bennünk is.
Fogalmam sincs, mennyi idő után, sóhajtok egyet.
- Mennem kell. Ha bármikor szeretnél velem találkozni, csak gondolj rám. - rátekintek.
- Csak amennyiben szeretnéd. - szeretném megismerni az igazi lényét, akit képtelen voltam meglátni mögötte akkor. És az is érdekel, aki itt van most velem....

Emme

Terrance Washington
Terrance Washington

Age : 136
Play by : Brandon Routh

https://elementals.hungarianforum.com/t173-terrance-washington#7

Back to top Go down

Beginning and Ending Empty Re: Beginning and Ending

Post  Sekani Onis Sun Oct 01, 2023 8:44 pm

Beginning and Ending
Terrance & Sekani
Vajon az a váll megvonás, arra utal, hogy már tényleg el tudta engedni a múltat? Remélem. Mindig is ezt kívántam neki, de… tudtam, hogy a tanúja nem lehetek. Legalábbis mostanáig nem lehettem az.
És ez illetve az út, amit érkezése előtt tettem meg, végül odáig vezet, hogy a felismerés hulláma erővel csap le rám. Szinte összeroskadok súlya alatt, és ha nem érezném Auróra jelenlétét, talán nem is lennék képes ‘felállni’ utána. De szavai a valósághoz szegeznek, így tekintetem ráfüggesztem, amikor azt mondja “Engedjem be”...
Bízom benne, így már mennyire és félek tőle, hogy mi fog történni, megteszem. Nem küzdök ellene, inkább engedem, hogy leküldjön a mélyre, és a földhöz szegezzen. Még az arcom is fájdalmas grimaszba torzul, ahogy a testem épp ott marad, ahol volt, ám a lelkem egy pillanatra… mintha darabokra szakadna. Ám ez csak egy érzet volt. Ami elmúlt, ahogy elengedtem. A lelkem ép, és sértetlen, épp úgy, mint korábban. Auróráét viszont tisztábban érzem. Még mindig mellettem van, és ezért, ha… halványan is, de elmosolyodom.
Ám az még így is váratlanul ér, hogy elfogadja a kezemet és végigsimít az arcomon. Nem érdemlem meg ezt a gyengédséget, tőle nem. De az is lehet, hogy… ő sokkal bölcsebb nálam, és már látja azt is, hogy mi fog következni, és nem csak azt, ami most van. Ezért nem engedem el a kezét, és engedem, hogy most ő tartson. Legalább addig, amíg… újra meg nem találom a saját kapaszkodómat.
Szavait pedig nem szakítom félbe. Hiszen azok tovább vezetnek, és épp azt a stabil pontot kínálják az örvényben, amit annyira keresek. A hála árnya tudatosság nélkül vetül az arcomra, mert azt érzem, hogy… megbocsát nekem. Még úgyis, hogy amit elmond, az minden bizonnyal a legszörnyűbb tettem. Nem lett volna szabad ezt tennem. Vele nem. Viszont ha ő nem neheztel rám, akkor… talán én is megbocsáthatok saját magamnak…
- Ne sajnáld. Ne sajnálj semmit. Csak legyél boldog. És bátran add oda a szívedet az arra érdemeseknek. - tanácsnak tűnhet, de ez már nem az. Belátom, hogy nincs szüksége rá. Ez csak egy kívánság, amit… remélem, hogy teljesíteni fog. És az nem számít, hogy erről nekem beszámol-e vagy sem.
A mi utunk ugyanis végetért. Nem akkor, hanem itt és most. Már nem tartozunk egymásnak semmivel. Magunk maradtunk. Ez pedig annak fényében csodálatos, hogy még… mindig itt van. Mert ez most a saját döntésünk. Már nincs kényszer, csak szabad akarat.
Így eszembe sincs elmozdulni. Csak csendben ülök mellette, és élvezem, ahogy a szél végig simít az arcomon. Ha elengedte a kezemet, nem nyúlok utána, de ha még fogja, úgy én azt sem mozdítom meg. Hiszen aki itt van mellettem, az már tényleg Terrance, és nem Auróra. Őt elengedtem, végleg, Terrancet viszont… még nem is ismerem igazán. Pedig kíváncsi vagyok rá.
Ciaran
Sekani Onis
Sekani Onis

Age : 205
Origin : Sirius
Skills : Spiritualitás, miszticizmus, tér-idő
Profession : Borász
Play by : Sendhil Ramamurthy

https://elementals.hungarianforum.com/t105-sekani-onis

Back to top Go down

Beginning and Ending Empty Re: Beginning and Ending

Post  Terrance Washington Sat Sep 30, 2023 11:38 pm

Beginning

and ending

Anbuis - Terra - Jelen

Elgondolkodva nézek magam elé, majd enyhén felvonom a vállam.
- Ez is benne volt a lehetőségekben. - és vállaltam ezt a lehetőséget, reméltem, hogy nem fog bekövetkezni. Mégis ez az opció vált valóra.
Bólintok, s már válaszolnék, amikor elér a megértése, mely olyan erős, hogy szerintem csak ő nem érzi, ahogy átvágtatott az energiahullám a birtokon. Leülök mellé.
- Engedd be az érzést.. - szólalok meg halkan, felé fordulva, ahogy elengedi a kezem. - éld át mélyen... intenzíven... - veszek egy mély levegőt, mely önkéntelen. - aztán engedd el... - lélegzek ki, ismét önkéntelenül.
Szemeit fürkészem. Végig figyelem, míg beszél, minden szavát befogadom, szívemmel, s lelkemmel.
S végre megértem. Sekani azért választott, mert én voltam számára az egyetlen, ahol önmagával foglalkozhatott. Hogy van, aki rá figyel, aki érte van ott. Akinek megnyílhat. Ám a sebem annyira mély volt, hogy ezt akkor  nem láttam meg. S nem olyan régen sem. Most azonban igen.
Nekem ez lett volna feladatom, még ha nem is mondtam ki sosem igazán.
Felém nyújtott kezét megfogom, s finoman megszorítom. Itt vagyok vele. Másik kezem lassan emelem felé, megsimítom arcát. Finoman érintve könnyeit,s lesimítom, mely nemcsak az ő felismerése, hanem az enyém is.
- Megtisztelő volt, hogy bíztál bennem akkor annyira, hogy megnyíltál előttem, hogy végre önmagad lehettél. - halk a hangom, gyengéd, de határozott.
- Hogy végre te lehettél a középpont, ami sosem adatott meg neked számodra, hiszen mindig másokra figyeltél. Sajnálom, hogy ezt az élményt elvettem tőled... - még akkor is, ha mindenemmel felé fordultam akkor. De csak önnönmagam miatt tettem. Most itt vagyok.
- Köszönöm, Sekani.... - halvány a mosoly, de ott van.


Emme

Terrance Washington
Terrance Washington

Age : 136
Play by : Brandon Routh

https://elementals.hungarianforum.com/t173-terrance-washington#7

Back to top Go down

Beginning and Ending Empty Re: Beginning and Ending

Post  Sekani Onis Fri Sep 15, 2023 8:24 pm

Beginning and Ending
Terrance & Sekani
Felé fordítom a tekintetem, és megfontolom a szavait. Kimondja éppen azt, amit nem olyan rég ismertem fel. Nem pont abban a formában, de a lényeg ugyanaz. Nem tud szereteted adni az, aki nem fogadja el saját magát. Még akkor sem, ha nincs tisztában azzal, hogy a saját magába vetett hite megrendült… Keserű mosolyra húzódik a szám, de eddigre már elfordultam. Nem akarom terhelni. Még mindig nem…
- Sajnálom, hogy nem tudtalak úgy szeretni, ahogy megérdemelted volna. - hiszen kölcsönösen fájdalmat okoztunk egymásnak. Én viszont sosem haragudtam rá emiatt. De most értem csak meg, hogy miért. Saját magamat sem tudtam elfogadni. Az pedig nem mentség, hogy erről én magam sem tudtam. Az önámítás hibájába estem. Ez pedig azt jelenti, hogy többet kell tanulnom, és tapasztalnom annál, mint eddig gondoltam… Aurórának pedig… képtelen lettem volna segíteni.
De ez még mindig fáj, és ezért, mikor érzem, hogy újból védekezésre késztetem, összeszorul a gyomrom. Ahogy vissza húzza az energiáját, már tudom, hogy megint sebet ejtettem rajta. Nem olyan mélyet, mint legutóbb, de ez nem az érdemem. Ő előrébb jutott. És legalább ennek örülnöm kéne. Most viszont még nem megy.
Ahogy már ahhoz is késő, hogy visszakozzak. Ha már azt mondtam, hogy megmutatom neki a helyet, és az itt lakókat, nem lenne szerencsés visszafordulni. Vagy talán mégis? Talán minden döntés, amit Aurórával kapcsolatban hoztam, hibás. Jobbat viszont egyelőre nem tudok.
Ezért is kezdek bele a történetbe, amivel… megint segíteni akarom. Pedig már fel kellett volna ismernem, hogy minél jobban próbáltam, annál rosszabb lett. Leállni viszont nem tudok azonnal. Hiszen érzem hogy figyel, hogy talán még mindig azt hiszi, hogy nem volt érdemes a szeretetemre. Pedig ez nem így van. Legalább ezt el akarom neki mondani… a magam módján.
- Először a döntés, hogy fejlődni akarok. Hogy nyitottan álltam a saját hibáimhoz, és azok felismeréséhez. A folyamat pedig, ami elindította…visszamentem abba az időbe, amikor elváltunk. Amikor ott álltam Jonathan ajtaja előtt, és végül nem azt a döntést hoztam meg, amit először szerettem volna. Akkor felismertem, hogy még nem engedtelek el. Később pedig azt, hogy saját magamat sem tudom még elfogadni. - azt nem mondom ki, hogy a legutóbbi találkozásunk  pedig arra világított rá, hogy még ő sem engedett el engem. Ő ugyanis már lehet, hogy megtette. Nélkülem…
Villámcsapásként ér a felismerés. Úgy letaglóz, hogy az eddigi gyomorgörcs súllyá változik, ami a mellkasomra telepszik. Olyan erős, és hirtelen annyira fáj, hogy érzem a könnyek is megerednek az arcomon. Néhány pillanatig úgy érzem, hogy összeroskadok. El is engedem Auróra kezét, mert félek tőle, hogy túlságosan is megszorítanám. Távolabb viszont nem lépek tőle. Végre ugyanis értem… És mikor ezt magamban ki is mondom, enyhül a nyomás. Amilyen hirtelen, és erővel jött, úgy oszlik el. A helyét még érzem, de… már sokkal könnyebb.
- Köszönöm… - mondom ki végül sokára. Azt még nem tudom kimondani, hogy mit. Ezt az egy szót, is alig sikerült kipréselni magamból. De pillanatról pillanatra jobb lesz. Még néhány mély légzés és… menni fog. Most már biztosan. Ezért, ha Auróra még mindig nem hagyott itt (amit eddig is megértettem volna, de most már biztosan), felé fordulok. A lábam azért még nehéz, és ezért leülök a földre. De ha nem pillant rám, akkor is kimondom.
- Valójában én tartozom neked bocsánatkéréssel. Annyira görcsösen ragaszkodtam ahhoz, hogy nekem kell segíteni neked, hogy… észre sem vettem, hogy ezzel épp azt nem adtam meg neked, amire szükséged lett volna. Hogy minél jobban próbálkoztam annál mélyebbre taszítottalak. Mindezt azért, mert még azt sem ismertem fel, hogy ez a túlzott segíteni akarás miből fakad. Sajnálom… - nagyon remélem, hogy sikerül elkapnom a pillantását. Még szükségem van a megbocsátására. Hogy végre lássa, hogy ő nem tett semmi rosszat. De már nem kapaszkodom ebbe. Ha nem adja meg, elfogadom. És elengedem…
- Végül te segítettél nekem. Azt hiszem sosem ismertem volna ezt fel, ha nincs a kapcsolatunk. Ha nem úgy ér véget, ahogy véget ért. És ha most nem vagy itt… - felemelem a kezem, vagy ha ő is leült esetleg a földre, akkor felé nyújtom. Nem várom el, hogy megfogja, és tartom is tőle a távolságot. De örülnék neki. Ugyanis most már mindent elmondtam neki, amit szerettem volna, és letettem arról, ami az egész kapcsolatomat meghatározta vele. Ideje elengednem őt. Még ha ez most azt is jelenti, hogy szeretném még egyszer megérinteni, és ezzel kifejezni neki a hálám…
Ciaran
Sekani Onis
Sekani Onis

Age : 205
Origin : Sirius
Skills : Spiritualitás, miszticizmus, tér-idő
Profession : Borász
Play by : Sendhil Ramamurthy

https://elementals.hungarianforum.com/t105-sekani-onis

Back to top Go down

Beginning and Ending Empty Re: Beginning and Ending

Post  Terrance Washington Fri Sep 15, 2023 12:06 am

Beginning

and ending

Anbuis - Terra - Jelen

Bólintok a köszönömre ismét. Még nem megy a mosoly.
- A fájdalom hiányból fakad. A szeretet pedig az egész, a teljesség, amiben nincs hiány. -azt hittem, ha szeretnek, akkor a félelem, hogy egyedül hagynak, hogy valaki számára jelentik valamit (és továbbra sem valakit!), az éppen arra utalt, mit hiányolok magamból. Szeretni önmagam nem a nárcisztikus érzetet jelenti. Hanem azt, hogy elfogadom magam, s tisztában vagyok azzal, ki vagyok, s olyan, hogy értéktelen, nem létezik.
- Érzékelem. - bólintok, s energiámat még összébb húzom, hogy ne zavarjam őket.
Először nem értem, miért ezzel kezd neki. Régi énem azonban már hallgat, eltűnt a semmibe, s már nem is tudom, mit is érezne most igazán. Így most csak állok, s hallgatom Sekanit. Azt a Sekanit, aki .... nem tudom.
Érdekes megtapasztalni, hogy most először nem várok el senkitől semmit. Még önmagamtól sem. Felszabadító érzés, olyan értelemben, hogy megtaláltam a középpontomat, úgy érzem.
Érzékelem, hogy a harmadik előtt várakozik, ám nem kérdez semmit. Rápillantok, szavak nélkül jelzem, hogy figyeltem rá, s figyelek rá.
És zárószavaival megértem az egészet.
Anubis sosem tudott volna segíteni nekem abban, amire vállalkozott. Vak voltam, s kapaszkodtam mindenbe. Ketten hoztunk olyan közös döntést, aminek ez lett vége. S Anubis lénye az, hogy ....
Csak önnönmagát látja, arról beszél, ugyanúgy, mint utolsó találkozásaink alkalmával. Nem létezem továbbra sem én, sem pedig a Mi.
Már nincs mit letennem, mindent letettem, ami múltunkhoz kapcsolt. Tapasztalataim velem maradnak, s hálás vagyok neki azért, hogy elvállalta, mindegy, milyen okból. Az már az ő dolga.
Ám kezét nem engedem el, csak mert ....
Elvárás lett volna mindez?
Nem. Már nem.
Amiért jöttem, az már megtörtént. Ott, a hintán. A többi már számára szükséges. Az volt számára a szükséges mindig is. Nem én.
Értelmem elcsendesedik, s szívem helyett valami másra figyelek. Belülre, önmagamra, s azon keresztül rá is, hogy láthassam őt. Szeretettel. Azzal a szeretettel, amivel sosem voltam képes másokra tekinteni, az után az élet után.
- Mi segített ebben megismerni? Történt valami, vagy volt egy folyamat, ami utólag állt össze? - nem akar se rólam, se rólunk beszélni, továbbra is önmagáról. Legyen így. Nem fogok rátérni, az már egy lekésett járat...
Vajh mindez az elfogadásról szól a részéről?


Emme

Terrance Washington
Terrance Washington

Age : 136
Play by : Brandon Routh

https://elementals.hungarianforum.com/t173-terrance-washington#7

Back to top Go down

Beginning and Ending Empty Re: Beginning and Ending

Post  Sekani Onis Sun Jul 23, 2023 2:07 am

Beginning and Ending
Terrance & Sekani
Figyelem szavait, és az apró gesztust is, amivel nyomatékot ad a mondandójának. Valamiért mégsem érzem annyira magabiztosnak ezt a kijelentést. Mintha valójában nem számítana neki a név, amin szólítom. De vajon tényleg így van? Ezt egyelőre még nem tudom.
- Köszönöm. - mosolyodom el, mert mindentől függetlenül, engedményt tett a részemre. Bízom benne, hogy saját döntés révén, és nem az én befolyásom miatt, de a reményen kívül nincs más bennem. Nem lehet más bennem… Ugyanis, ha ő szeretne azon az úton maradni, ahol utoljára hagytam… el kell fogadnom.
Szavait hallgatva viszont rájövök, hogy a mozaik darabkák, amiket az elmúlt néhány napban és héten, olyan gondosan próbáltam a helyükre rakni, még mindig nem adják ki azt a képet, amit szeretnék. Újra összekuszálódtak, és ez csak azért nem ijeszt meg, mert itt van az, aki segíthet megtalálni a végleges helyüket. Hiszen az elengedés már csak az enyém, de a kapcsolat kettőnké volt.
- Vagyis nem volt benned szeretet? Vagy mit értesz az alatt a szeretet alatt, ami mellett nem fér el a fájdalom? - kérdezem türelmesen, de nagyon ösztönösen. Ez a kérdés lehetne akár a segítőé is, de most tudom, hogy nem az. Nem utat akarok neki mutatni, épp ellenkezőleg. Megérteni akarom, hogy én is fejlődhessek. Könnyen lehet ugyanis, hogy neki van igaza, és a fájdalom tényleg nem jelenik meg ott, ahol szeretet van. Ám azt is belátom, hogy nem ez az a kérdés, amire választ kell kapnom a harmónia megtalálásához. Az egy másik, amire nincs is egyszerű válasz, csak lépések sorozata. Örülök neki, hogy most velem tart ezen az úton.
- Rendben. - bólintok arra, hogy együtt megismerhetjük az új énjét, és közben… ezt el is fogadom. Megértem, hogy épp a változás küszöbén áll, elérte a kereszteződést, ami mindig is ott volt előtte, csak sosem akart a közelébe menni. Hát most megtalálta… A szívem örül, de már nem hagyom ezt az érzést elhatalmasodni. Befolyásolna, és azt a következtetést vonnám le belőle, hogy csak akkor vagyok méltó a szeretetre, ha valóban elérte azt a helyet, és én is segítettem neki ebben. Tévedés. Bárhol is van, bárhová is tart, és bárkivel… Nekem ugyanazt a szeretet és kell érezni irányába, mint mindenki más irányába. És ez nem is kényszer, hanem egy természetes folyamat, amennyiben meg adom neki a teret.
- Akkor erre. - mutatok szabad kezemmel a legelő felé, a lovak ugyanis most ott éjszakáznak. A másik kezem viszont az övét fogja, akkor is amikor elindulunk. Arra viszont figyelek, hogy ez kényelmes-e a számára, és többször is a tekintetét keresem. Valamit ugyanis még érzek rajta, épp csak már nem akarom se kutatni, sem ‘megjavítani’ a rosszat. Az-az övé, és csakis rajta áll, hogy megosztja-e velem vagy sem.
Idővel el is érjük a legelő szélét, de a lovakat még így sem látni. A terület másik végében vannak, és nem is bánom, hogy így alakult. Időt akarok adni magunknak mindenre, így többek között az ismerkedésre is. Ezért érezhetően megállok, és nem is szándékozom egyelőre tovább menni.
- Érzed őket? - kérdezem felé fordulva, és megvárom a válaszát. Ha még nem érzi őket, akkor természetesen közelebb megyünk, de ha igen, mesélni kezdek.
- Crowley hármuk közül a mókamester. Előszeretettel lopja el a zabos vödröt, mert élvezi, ha én avagy a többi ló kergeti. Galopp ló volt, és nagyon szerette a versenyzést. Ám egy sérülés miatt vágóhídra akarták vinni. Nem jutott el odáig, mert a lovász kimentette, de pontosan tudja, hogy mi zajlott körülötte. És bámulatos, hogy mennyire nem törődik vele. Ha nincs verseny csinál magának egyet. - amikor ezt a történetet elmesélem valakinek, mindig nevetni kezdek, most viszont még nem állok készen erre. Még én magam sem tudom, hogy miért épp így akarok neki kezdeni az előttünk álló beszélgetésnek, de egyelőre hagyom, hogy az ösztönöm vezessen. És persze ő… bármikor félbeszakíthat, avagy dönthet úgy, hogy másról szeretne beszélni velem. Mindig hagyok neki elég időt a megértésre, és a válaszokra, ahogy a teret is megadom neki. Nem sietünk, legalábbis én már biztosan nem.
- Veritas Crowley ellentéte, ha túl meleg avagy hideg van, ő inkább meg sem moccan. Ő a legidősebb, és tisztában is van vele, hogy már nyugdíjas, azt pedig élvezni kell. A gyerekek néha rá tudják venni egy kis szaladgálásra, de amíg van zsenge fű a közelében, sosem viszi túlzásba. - szeretnék még Merillről is mesélni, ám az ő története miatt van bennem némi óvatosság. Meglehet, hogy nehéz érzéseket fog kelteni Aurórában, ám ha Terrance már egy új lélek… akkor meg oszthatom vele ezt is. Mindenesetre ismét várok egy kicsit, és csak akkor folytatom, ha azt érzem, hogy érdekli a történet.
- Merill tenyészkanca volt, de a legtöbb csikója halva született, vagy ideje korán elválasztották tőle. Amikor megérkezett nem is volt hajlandó megtűrni senkit a közelében, haragudott az egész világra. Idővel viszont békére lelt. Először az egyik kecskét fogadta el, utána a többi lovat. Végül pedig az embereket. - bővebben is tudnék beszélni róla, ám egyelőre nem akarok. Megértem ugyanis, hogy miért volt az a megérzésem, hogy erre kell jönnünk. Most már világosan látom, hogy mit akartam először elmondani Aurórának, és leginkább nekem mit kell először beismernem magamnak is. Hangosan kimondani viszont csak egy nagy sóhaj után megy.
- Sokat tanultam tőlük. Sokáig ugyanis abban a hitben éltem, hogy nekem mindenre tudni kell a választ, és csak akkor vagyok értékes, ha másoknak segítek. Most már tudom, hogy nem így van. És remélem idővel érezni is fogom. - mosolyodom el kissé keserűen, de nagyon ösztönösen, hiszen már nem haragszom saját magamra emiatt. Türelmes vagyok, és tudom, hogy ezt idővel a helyére fogom tenni. Ahogy egyszer majd Aurórát is el tudom engedni…
Ciaran
Sekani Onis
Sekani Onis

Age : 205
Origin : Sirius
Skills : Spiritualitás, miszticizmus, tér-idő
Profession : Borász
Play by : Sendhil Ramamurthy

https://elementals.hungarianforum.com/t105-sekani-onis

Back to top Go down

Beginning and Ending Empty Re: Beginning and Ending

Post  Terrance Washington Sat Jul 22, 2023 11:59 pm

Beginning

and ending

Anbuis - Terra - Jelen

Aurora. Most már számomra nem több egy névnél, amit felvettem, hogy azon keresztül szerezzek meg egy tapasztalatot, amire azt hittem, vágyok. Valójában már akkor régen eltértem az utamról, s már csak ezért is hálás vagyok, Sekani vállalta a másik szerepet ebben a kettősben.
- Ez esetben szólíts Auroranak. - bólintok. Rendbent azért nem mondtam, mert a mindig szónak súlya van. Az örökre szól. S ha valaki, én aztán megtanultam mi az, örökre...
- Értem. - bólintok, s érzek mögötte mást is, meghagyom ama titkot számára. Eltűnt belőlem mindaz, ami pár napja, hete még mélyen bennem gyökerezett. Érzem sajgását, ahogy gyökerestül kitépődött, s ez sincs már hatással rám.
- Köszönöm. - s érzem azt, hogy neki még mindig van mit mondania. Régebben talán keserűen gondoltam volna erre, hiszen szavak neki voltak, nekem a végén már a hallgatás jutott, mint ahogy nem sokkal ezelőttig is úgy éreztem, saját gondolatain keresztül nem igazán hallotta meg szavaimat. S már az is a múlté. Ha most is saját gondolatai fátylán keresztül hallja, mit mondtam, úgy nem fogom befejezni, hagyom annyiban a dolgot, s udvariasan elterelve a dolgokat, távozni fogok.
Ám nem ez történik. Figyel, s hallgat, de ebbe már nem kapaszkodok, mint én tettem pár napja. Elfogadom hallgatását, s meghagyom számára a figyelem energiáját, s a magaméból táplálkozom. S érzem is különbségét: tudatom tiszta, szavaim azt adják vissza, amiért ki is nyitottam számat.
Feláll szavai közben, amit nem tudok hová tenni, keresem tekintetét, s hallgatom szavait. Lepillantok kezére, meglepetten.
- Nem vallom magaménak utolsó mondatodat. Ahol a szeretet van, ott fájdalom képtelen megjelenni. - ezt már tudom. S azt is, szeretetem sosem volt igazi, azóta az élet óta. Mert vágyból fakadt, s nem önnönmagát adta. Hogy fogadjanak el, hogy azt hittem, azzal leszek teljes, ha valaki szeret. Ez nem a legjobb út, hiszen önmagunk szeretete az, ami valódi szeretetet ad mások felé.
Kezébe csúsztatom kezem, s az az Aurora már nem bukkan fel bennem, ki olyan nagyon vágyott erre a mozdulatra, s erre a mosolyra. Tőle. Én vagyok itt, ki elfogadja eme gesztust. Felállok.
Ismét érzem azt, amit vele kapcsolatban jó párszor. Miért kívánnám megismerni? Nem fordítva kéne lennie most? S megértem, Sekaninak van még mit tanulnia, mint ahogy nekem is magamból, s ezzel elfogadom a jelen helyzetet. Meg fogom hallgatni, ha ez neki segít, noha tudom, éppen azt teszem, mint annyiszor: nem jelölöm ki a határaimat, márpedig most itt inkább egy nemnek kellett volna elhangzania.
Csakhogy már nem fűződik számomra hozzá érzelem. Kezét azonban még mindig fogom.
Elindulunk közben, azonban szavai annyira meglepnek, hogy muszáj vagyok a hinta szélének dönteni magam.
Az eleje. A többi része Sekani, az, aki ezek szerint ebben ő ő, változni nem fog ebben. És a vége. Tartom kezét, s nekidőlök az anyagnak, s hallgatom. Magamat is.
- Megismerhetjük együtt. - mert rájöttem, nem is ismerem Terrancet. Csak a múltbeli energiáim kavarogtak bennem, s most, hogy azok már nincsenek, fogalmam sincs, még arról sem, hogy ki az az én, aki Terrance karakterét vonta magára. Sok millió év óta nem ismerem...
S megértem, hogy ez valóban a búcsútalálkozásunk. Nem várok el semmit, hagyom, hogy ez, ami most előttünk van, csak... legyen.
- Mutasd meg, mit szeretnél megmutatni. - tekintek rá, s arra indulunk, merre szeretne.

Emme

Terrance Washington
Terrance Washington

Age : 136
Play by : Brandon Routh

https://elementals.hungarianforum.com/t173-terrance-washington#7

Back to top Go down

Beginning and Ending Empty Re: Beginning and Ending

Post  Sekani Onis Tue Jun 27, 2023 12:03 am

Beginning and Ending
Terrance & Sekani
Egy mély belégzés, majd egy erőteljes kilégzés kíséri a birtokon kívülre az aggodalmaimat. Ugyanis belátom, ha már az elején egyenes leszek Aurorával, és magammal is, nem lehet probléma. Meghúzhatom a határt, és igenis találkozhatunk egyszerűen, mint két lélek, akinek valamikor összefonódott a sorsa. A segítője szerepét már valaki más tölti be, így ha érzem is az elvárást, akár saját magam felől, nem kell felvennem. És ha nem teszem meg, ha valóban csak a majdan volt párjaként jelenek meg, talán tudunk egymásnak segíteni. Csak más módon…
- Várlak. - a kis sétára, és a néhány percre még szükségem van, hogy a saját szerepemet és a saját gondolataimat is a helyére tudjam tenni. Ám az teljes mértékben igaz, hogy várom… Többek között ezért is megyek ki elé. És persze valami más miatt is… Rose nem a legjobb alkalmat választotta a ‘betörésre’. Én pedig túlságosan lágyszívű voltam és még a nappalit is átengedtem neki, ahelyett, hogy ki küldtem volna… Így az a legjobb, ha nem a házban találkozunk először. Szeretnék csak rá figyelni, és a játszótéren erre van is lehetőségem.
- Szeretnélek Aurórának szólítani. Számomra mindig az maradsz. - elmosolyodom, bár nem tudom, hogy ezt látja-e. Egyelőre nem jött közel hozzám, és én is inkább helyet foglaltam a hintán, hogy ő tudja eldönteni, hogy fizikailag mennyire szeretne megközelíteni. Ez ugyanis sok mindent elárul arról, hogy éppen hogyan érzi magát, és persze engem…
Ezért is csillan föl a tekintetem, amikor közelíteni kezd. Egyenletesebb lesz a légzésem is, és az energiámmat is jobban szabadon merem engedni. Egészen addig míg meg nem torpan… Bíztam benne, hogy legalább néhány perc eltelik, mielőtt újra valami rosszat mondok. Látom és érzem is ugyan, hogy félreértett. A segítő azonnal tisztába tenné a félreértést, éppen ezért nem válaszolok azonnal. Előbb újra el kell őt küldenem, hogy tudjam Sekaniként is szeretném, ha értené, miért választottam ezt a helyzetet.
- Itt kellemesebb. Szeretem a Terrai szelet. - ezen a klímán lágy és simogató. Persze vannak viharok, ám akkor épp az elsöprő ereje miatt kedvelem. Megtisztít, nagyon sok mindent…
- Szívesen fogadlak. És hallgatlak, osztatlan figyelemmel. - ez persze azt  is jelenti, hogy azon gondolataimat lecsendesítem, hogy bennem is maradt még mondandó. Hogy nekem is szükségem van rá, hogy el tudjam igazán engedni. Előbb neki kell szólnia, hiszen ő keresett meg engem. Így logikus.
És örülök is neki, hogy nem szakítottam félbe, és végig hallgattam mindent, amit mond saját gondolatok nélkül. Így ugyanis észreveszem, hogy mennyit változott… Az energiája, és a lénye is mintha egy új személy lenne, és csak nyomokban emlékeztet arra, aki volt, és akivel legutóbb a hotelben találkoztam. Végül le is ült az egyik hintára, mégha nem is a mellettem lévőre. Ebben a gesztusban sem azt érzem, hogy engem tagadna meg. Ez csak egy fizikai távolság, semmi több.
- Nem kell bocsánatot kérned azért, mert fájdalmat okoztál. Tudom, hogy sosem akartál bántani, ahogy én sem akartalak, és akarlak téged. Amikor megnyitottuk a szívünket egymásnak, vállaltuk azt, hogy így is alakulhat. És a fájdalom csak ott van, ahol szeretet is. - ösztönösen állok fel, és állok meg előtte, mosollyal az arcomon. A kezemet nyújtom felé, és ha nyúl érte, felsegítem a hintától. A kezét pedig csak akkor engedem el, ha úgy érzem, hogy nem kívánja az érintést. A magam részéről körbe fonnám a kézfejét az enyémmel, és az enerigámat is magunk köré teríteném. Még én magam sem tudom pontosan, hogy miért szeretném ezt, de bízom ebben a megérzésben, mert tőlem jött, és nem a segítő énemtől.
- Szeretnél körbenézni? Megismerni azt a Sekanit, aki most vagyok? - nem a birtokra gondolok, hanem azokra a lelkekre, akikkel osztozom rajta. Sokan vannak, és ezért sem akartam rögtön a házba menni. Előbb a mezők, az istállók az üresen álló házikók… ez is mind hozzám tartozik. Az viszonta rajta áll, hogy elindulunk-e és ha igen, foghatom-e a kezét, vagy sem…
- Én szeretném megismerni Terrance-t. Mert ahogy te azért jöttél, hogy el tudj engedni… úgy nekem is szükségem van a köztünk lévő kapocs elengedésére. És a hálámat is szeretném kifejezni feléd. - akár már most is elmondhatnám, amit szeretnék, de okkal nem kezdek bele azonnal. Meg akarom neki adni az időt, hogy eldönthesse teret-e ad-e ennek. Meg fogom érteni, ha nem. De reménykedek…
Ciaran
Sekani Onis
Sekani Onis

Age : 205
Origin : Sirius
Skills : Spiritualitás, miszticizmus, tér-idő
Profession : Borász
Play by : Sendhil Ramamurthy

https://elementals.hungarianforum.com/t105-sekani-onis

Back to top Go down

Beginning and Ending Empty Re: Beginning and Ending

Post  Terrance Washington Sun Jun 25, 2023 10:52 pm

Beginning

and ending

Anbuis - Terra - Jelen

Türelmesen várakozom a birtok határán kívül. Ha nem reagál, ha elküld, akkor megyek. Minden neheztelés nélkül, elfogadva, miként döntött. Ám válaszol, s hálás vagyok ezért, mint ahogy azért is, hogy hajlandó velem beszélni. Még ha akár nem is a legnagyobb örömmel.
- Köszönöm. - üzenem vissza, s elindulok. Felé, ösvény ide vagy oda. Nincs nehézség a szívemben, de nem is vagyok könnyed. Sok súlyt letettem, s nem találom meg magam a vastag fal leomlásával. Vagyis megtaláltam, de még ismerkedem vele. Régen voltam már igazán önmagam.
Játszórész gyerekeknek. Régen összeszorult volna a szívem, hiszen akartam, hogy legyen gyerekünk. Közös, kettőnk ötvözete, vagy hasonlítson rá. Most csak nézem, s számomra már semmit sem jelent.
A hintánál érzem, s egy pillanatra megállok a tér szélén, zsebre dugott kezekkel, s rámosolygok üdvözlésképpen. Nem erős, nem széles mosoly, ezzel is még csak most ismerkedem.
- Ahogy neked megfelel. - egyik sem a valódi nevem. Felvett jelmezek felvett nevei. Az előbbi nagyon távol van már, utóbbi pedig sok megismerést tartogat számomra.
Közelebb sétálnék, ám szavai megállításra késztetnek.
- Szeretnél, de ... - már nincs bennem tüske. A hegek még ott vannak lelkemen, mély sebek voltak, hosszú ideig folyton kiújulóak, s egyre mélyebbek. És már gyógyulnak. Így nem mondatják velem a megbántódás érzetét, messzire kerül.
- ... nem akarod. Ahol neked megfelel, ott nekem is megfelel.
Hinta. Kislányként nagyon szerettem, habos szoknyával, masnival a hajamban el tudtam feledni azt, mi is vár az akkori testemben otthon. De most csak leülök a tiszti egyenruhámban, nem foglalkoztat, hogy meglátják-e. Annyi Star Trek és hasonló jelmez van. Elfér ez is közötte.
- Köszönöm, hogy fogadsz. - s nem is tartom fel, beleülök az egyik hintába, kihagyva egy helyet közöttünk, meghagyva neki a távolságot, amit felállított azzal, nem kíván behívni a házába. Elfogadom és megértem.
- Azért jöttem, hogy ténylegesen elengedjem azt a Sekanit, akit a múltban annyira nagyon szerettem. A világot akartam elé teríteni, minden szeretetemmel. Azt a Sekanit, aki végül a hivatása mellett döntött, a magánélete  helyett. Elfogadom a döntésedet, Sekani. S köszönöm, részesedhettem abban az érzésben, ami a feltétel nélküli szeretet, ebben a dimenzióban. Köszönöm a tapasztalatot. S azt is, hogy megélhettem, milyen, ha elveszik ezt tőlem. Továbbra is szeretlek, kilépve életedből, hiszen mikor hátat fordítottál, úgy érzem, így kívántad. Sajnálom, hogy önző érzeteimmel fájdalmat okoztam számodra. Nem kívántam ezt tenni veled. Sajnálom.
Megvan a teraszon, a múltban érzett érzetem és megvan a mostani is. Mind valós, és mind igazi. Mindössze a bennem lévő lélek látja és érzi máshogyan, a nagyobb képletből tekintve. Még nem értem, sok szál futott össze életünkben nálam, hogy kibogozzam. De éreztem, hogy tartozom ezzel Sekaninak. Hogy ő is élhesse saját életét.

Emme

Terrance Washington
Terrance Washington

Age : 136
Play by : Brandon Routh

https://elementals.hungarianforum.com/t173-terrance-washington#7

Back to top Go down

Beginning and Ending Empty Re: Beginning and Ending

Post  Sekani Onis Sat Jun 03, 2023 12:42 am

Beginning and Ending
Terrance & Sekani
Az idő nem gyógyír semmire. Főleg azok számára nem, akik az időn kívül léteznek… Ám ezt sem könnyű beismerni. A tényt, hogy a változás csakis akkor következik be, ha teszünk érte, és szembenézünk a legbelsőbb félelmeinkkel is… sokakat meghátrálásra késztet. Engem viszont már nem… Épp csak ahogy nem siettettem a fájdalmas tapasztalatok megélését, úgy a gyógyulást sem… Hagyom, hogy keresés helyett rám találjon, épp úgy, ahogy Uriel javasolta nekem. És már érzem, hogy ott van a küszöbön. Csak érte kell nyúlni, amikor elég erősnek érzem a karom. Ám az egyik éjszaka nem csak a megváltást érzem a küszöbön…
Dobban a szívem. Enélkül is tudom, hogy még nem készültem fel erre a találkozásra, hiszen épp csak lépkedni kezdtem azon az úton, amin járni akarok a továbbiakban. De a testem akkor is jelez nekem. Ezért hagyom, hogy végig fusson rajtam minden gondolat, amit az újabb megjelenése ébresztett fel.
Amikor utoljára láttam… segíteni akartam neki. Szüksége lett volna rá, és… úgy éreztem, hogy képes is vagyok rá. Azonban… rám is hatással volt a találkozó. Be kellett ismerni magamnak, hogy csak abból adhatok másoknak, ami ott van bennem. Aminek a létezését tagadom, amit el akarok rejteni, abból senki sem részesülhet. Ezért mielőtt újra adhatnék, egésszé kell válnom. Megtalálni magamban azt, amiről azt hiszem, hogy már nincs meg bennem. Amíg ez nem történik meg, nem segíthetek Aurórának… Viszont az, hogy ő jött el újra… Nem tagadhatom meg a kérését. Egyértelműen a tudomásomra hozta már azzal is, hogy a birtok határán mozog. Én pedig… csak azért vonakodom, mert attól tartok, hogy most sem tudom neki megadni, amire vágyik. És nem azért, mert én húzódnék el a találkozótól…
Ezért néhány pillanat eltelik ugyan, mire választ is kap az üzenetére, de végül megérkezik hozzá. Az energiám ugyan nem kísérte, de a határozottságot érezheti rajtam.
- Szívesen látlak bármikor. Csak kövesd az ösvényt a ház felé. - én is felállok, és mielőtt elindulnék, hogy félúton találkozhassunk, lehajolok, és megvakarom Banderas fülét, aki izgatottan pattant fel, egy kellemes éjszakai sétára várva. Most nem kívánom, hogy velem jöjjön. Egyedül szeretnék menni. Ez alkalommal ugyanis nem az egykori segítője fogja fogadni. Ő most képtelen rá, hiszen… újra meg kell találnia önmagát.
Sekani viszont úton van felé. Az a lélek, akinek a szívét adta, és aki neki adta az övét lépted felé, és a holdvilág fényében egyre közelebb jut hozzá. A legelő mellett megy el az ösvény, így ha ő sem állt meg, ott fogunk összefutni, ahol az véget ér, és egy nagyobb füves területen gyerekek játékára alkalmas tér van. A csúszdára rá sem nézek, ellenben a hinták… leülök az egyikre, és amikor Aurora is megérkezik, mosolyogva fordulok felé. És… némileg óvatosan.
- Szia Aurora. Vagy… jobban szeretnéd, hogy Terrancenek szólítsalak? - talán amiatt használja még a régi nevét, hogy én megismerjem, de… szeretném, ha tudná, hogy nem ezen múlik. Ahogy a bennem lévő örvénynek sem ő az ura már. Legalábbis… előbb vagy utóbb így kell lennie.
- Szeretnélek behívni a házba is, de… számos állatka van oda bent. Ám ha ez nem zavar, ott is beszélhetünk. - fontosnak érzem a kényelmét, elsősorban ezért is jöttem ki elé. Másodsorban pedig azért, mert jól esik a friss levegő… Így csak akkor maradunk, ha rám bízza a döntést. Egyébként rá figyelek, minden… idegszálammal.
Ciaran
Sekani Onis
Sekani Onis

Age : 205
Origin : Sirius
Skills : Spiritualitás, miszticizmus, tér-idő
Profession : Borász
Play by : Sendhil Ramamurthy

https://elementals.hungarianforum.com/t105-sekani-onis

Back to top Go down

Beginning and Ending Empty Beginning and Ending

Post  Terrance Washington Fri Jun 02, 2023 11:05 pm

Beginning and ending
Anbuis - Terra - Jelen

Nem lenne szükséges itt lennem. Hiszen Anubis lezárta a múltját. A közös múltunkat. Bocsánatkéréssel azonban tartozom. Álmomban sem gondoltam volna, hogy mire eljutottam odáig, hogy megalkossuk Anubisszal az akkori közös életünket, addigra már letértem az utamról, noha szerintük ez is tapasztalás. Csakhogy én úgy érzem, letértem. Még akkor is, ha olyan dolgok okozták, amikről senki sem tehet. Vagyis igen, de az már más kérdés.
Csendben állok meg birtokának szélén. Tudom, hol kezdődik. Energiája óvja a helyet, s csak akkor fogok beljebb lépni, ha ezt meg is engedi számomra. Megértem azt is, ha részéről az lett volna a teljes búcsú.
A Holdra tekintek, teljes tányérja néz le ránk, az idő kellemes, nyári éjszakák tücsökzaja veri fel csak, a finom széllel együtt a csendet.
Először hagyom, ráeszméljen jelenlétemre, s csak ezután köszönök be gondolatban.
- Aurora vagyok. Megértem, ha nem szeretnél velem beszélni... mindössze pár percet szeretnék kérni az idődből.
Nincs bennem izgalom, nincs bennem szégyen, s izgatottság sem. Harag pedig végképp nincs, mint ahogy fájdalom sem.
Megváltoztam. Azt a valamit, amit évmilliókig építgettem, vagyis építgette magát, s elhitette velem, hogy én vagyok, végleg eltűnt. Már csak én vagyok, aki ebben az életében egy Terrance Washington nevű életet él.
Ám egyvalami visszaköltözött belém: noha életem azon része lezárult már, tündér és elementális lényem, az archetipus ereje tért vissza belém, s még én is fedezem fel, újra.

Emme

Terrance Washington
Terrance Washington

Age : 136
Play by : Brandon Routh

https://elementals.hungarianforum.com/t173-terrance-washington#7

Back to top Go down

Beginning and Ending Empty Re: Beginning and Ending

Post  Sponsored content


Sponsored content


Back to top Go down

Back to top


 
Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum