Log in

I forgot my password

Latest topics
Big Change

Queil Gryth Yesterday at 8:00 pm

Go Round

Lyndar Onis Tue Apr 23, 2024 9:02 pm

Dobókocka

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 8:00 pm

New Home?

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 7:52 pm

Square no. 1

Zora Lavigne Sun Apr 21, 2024 10:05 pm

But I can't help falling...

Brandon Thycal Sun Apr 21, 2024 9:45 pm

Bring back... HER

Dariel Deveroux Sun Apr 21, 2024 8:41 pm

Just.... flush it ...

Rynal McKenzie Sat Apr 20, 2024 9:59 pm

Lucid Dreaming?

Dylan Leclaire Thu Apr 18, 2024 9:00 pm

Holding Space

Adrian Archard Wed Apr 17, 2024 8:48 pm

Not Again

Naarn Ronal Tue Apr 16, 2024 10:01 pm

(Not Under) The Bridge

Zora Lavigne Thu Apr 11, 2024 10:03 pm

Passing...

Regulus Zion Thu Apr 11, 2024 8:44 pm

The age of Aquarius

Sebastian Scorse Tue Apr 09, 2024 8:37 pm

Riding Off Into the Sunset

Kylie Youkou Sat Apr 06, 2024 10:00 pm

Feather Party

Shyrrak Dav Fri Apr 05, 2024 9:06 pm

Yes... or Yes?

Naarn Ronal Tue Apr 02, 2024 9:53 pm

Your time is up!

Kyran Shemar Tue Apr 02, 2024 7:53 pm

It's time

Zora Lavigne Tue Apr 02, 2024 7:52 pm

Just a perfect day

Enzo Conti Tue Apr 02, 2024 7:49 pm

Just a little... bump?

Rose Jackson Sun Mar 31, 2024 11:25 pm

Clouds and Smoke (and Mirror?)

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:56 pm

Pow(d)er and Girls

Linus Higgins Sun Mar 31, 2024 9:44 pm

Cats and Water? Not the best...

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:26 pm

Boots on the G...! Noooo... high heelsss!!!!

Lena Ylton Sat Mar 30, 2024 9:29 pm

Lesson (minus) One

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 10:27 pm

Nice Try

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 9:56 pm

Dreams Come True

Edmund Fahey Tue Mar 26, 2024 10:30 pm

Last Chance

Hailey Reed Tue Mar 26, 2024 7:54 pm

Arrivals

Rose Jackson Mon Mar 25, 2024 11:04 pm

Dress Coded

Rancar Colt Mon Mar 25, 2024 10:03 pm

Run Boy Run

Joaquin Pascal Sun Mar 24, 2024 10:48 pm

Meetings are not my favorite

Scott Lavigne Sun Mar 24, 2024 9:27 pm

Ace high

Gaspard Michoel Sat Mar 23, 2024 10:45 pm

Only one tiny thing is missing...

Chris Johanson Sat Mar 23, 2024 10:02 pm

The Plan

Trohan Colt Fri Mar 22, 2024 10:35 pm

Some beatiful News

Mia Hamish Fri Mar 22, 2024 7:34 pm

Couch Potato

Grant Leclaire Wed Mar 20, 2024 9:14 pm

One drop one Time

Erys Colt Tue Mar 19, 2024 8:14 pm

Nothing as it is

Hailey Reed Sat Mar 16, 2024 9:18 pm

Tracking

Denise Daal Sat Mar 16, 2024 8:55 pm

Looking in the mirror.. almost

Devon Deveroux Thu Mar 14, 2024 9:21 pm

Relation... SHIP

Frederik Spade Mon Mar 11, 2024 8:26 pm

How Do I Say Goodbye

Queil Gryth Fri Mar 01, 2024 9:47 pm

Wrong number...

Jamil Howell Tue Feb 27, 2024 10:02 pm

A new master

Shokan Thram Mon Feb 26, 2024 7:45 pm

Beginning and Ending

Sekani Onis Fri Feb 23, 2024 9:30 pm

The first time...

Olivia West Sat Jan 27, 2024 12:37 am

Constellation Map

Galactic Center Thu Jan 18, 2024 9:34 pm

Mystery School

Galactic Center Mon Dec 25, 2023 9:30 pm

Rang - Founders/Alapítók

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 10:41 pm

Dimenziólény - Angyal

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:09 pm

Dimenziólény - Blueprinters

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:05 pm

Whatever it takes?

Thomas Wilfey Mon Dec 11, 2023 8:20 pm

Karma is a Bit...

Layla Clark Sat Dec 09, 2023 10:09 pm

Bolita Bár - Jaxon & Eric

Eric Castor Tue Dec 05, 2023 8:41 pm

What have we done...

Mara Rover Fri Dec 01, 2023 8:24 pm

Surprise in a book

Kenneth Mezyon Thu Nov 30, 2023 8:03 pm

A heartwarming meeting

Devon Deveroux Mon Nov 27, 2023 11:14 pm

Leírás - A.I.

Galactic Center Sat Nov 25, 2023 9:58 pm

Beloved kids

Alana Sanders Fri Nov 24, 2023 9:21 pm

Youngsters

Aylmer Oshek Tue Nov 21, 2023 9:07 pm

I am sorry...

Noah Black Thu Nov 16, 2023 7:55 pm

When the awan is ready...

Dario Carter Wed Nov 15, 2023 6:17 pm

Layla Clark

Layla Clark Mon Nov 06, 2023 7:54 pm

A dessert... for you

Aylmer Oshek Sun Nov 05, 2023 11:01 pm

Hello?

Dariel Deveroux Sat Oct 28, 2023 9:24 pm

Jydai Rend

Galactic Center Mon Oct 23, 2023 7:58 pm

Family at first

Linus Higgins Thu Oct 19, 2023 9:32 pm

Volta

Great Attractor Thu Oct 19, 2023 9:06 pm

The next chapter

Liam Hanson Tue Oct 10, 2023 9:27 pm

On stage One

Linus Higgins Tue Oct 10, 2023 9:02 pm

Dad?

Noah Black Mon Oct 09, 2023 10:27 pm

Route 66

Ayda Rygel Mon Oct 09, 2023 10:11 pm

Not just a sword

Shokan Thram Mon Oct 09, 2023 8:54 pm

Knight's tale

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 10:17 pm

Parent trap

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 9:22 pm

D. is all around you

Carlos D. Force Sun Oct 08, 2023 8:42 pm

Fresh Blood

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 8:18 pm

I found Him!

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 8:01 pm

Oops, I did it again...

Shokan Thram Sun Oct 08, 2023 12:14 am

Master to Master

Carlos D. Force Sat Oct 07, 2023 9:26 pm

Finding harmony

Somayeh Nazyr Fri Oct 06, 2023 9:27 pm

Some Support

Ezume Sato Thu Oct 05, 2023 10:41 pm

Something FAMILY-ish

Jezabel Mendez Thu Oct 05, 2023 12:18 am

R2 - nem 3CPO

Rose Jackson Wed Oct 04, 2023 11:11 pm

Evening Party with a LittleBig Surprise

Zora Lavigne Wed Oct 04, 2023 12:01 am

Makkaláma

Anahera Pass Tue Oct 03, 2023 8:29 pm

To be or Not to Be

Zaphina Steal Sun Oct 01, 2023 10:35 pm

Transition

Sekani Onis Sun Oct 01, 2023 8:01 pm

Grandkids & other Disasters

Nyra Lamar Sun Oct 01, 2023 12:32 am

The future is bright

Olivia West Sat Sep 30, 2023 11:02 pm

What a ... news

Rose Jackson Sat Sep 30, 2023 9:24 pm

New cha(i)nce

Jezabel Mendez Fri Sep 29, 2023 11:30 pm

France in the '50s

Devon Deveroux Fri Sep 29, 2023 10:33 pm

Eye on the target

Eric Castor Fri Sep 29, 2023 8:29 pm

Letting go of the Past

Sekani Onis Thu Sep 28, 2023 11:36 pm

At Home

Olivia West Thu Sep 28, 2023 8:57 pm


How Do I Say Goodbye

2 posters

Go down

How Do I Say Goodbye Empty Re: How Do I Say Goodbye

Post  Queil Gryth Fri Mar 01, 2024 9:47 pm


How do I say goodbye


Csend ül közénk, ám erre a meghitt csendre vágyom. A kettőnké. Amiben talán már sosem lesz részem. Nem hiszek a mindent jóvátévő mesékben, hiszen lám, ez az időszak, amiben az utóbbi időben éltem, egy csapással megszűnt. Kincsként őrzőm, de már a múlté. Mint ahogy ez is az lesz majd, de most... még benne vagyunk. S minden lényemmel át akarom élni.
Értetlen meglepettséggel tekintek rá, noha kezének érintése arcomon arra késztet, hunyjam be szemeimet, s csak érezzem őt.
S mintha kimondatlan kérdesemre válaszolna, kimondja a választ.
S belesajdul szívem, majd inkább lenézek én is, s átölelem újra.
- Mindketten fel akartuk adni... - ha nem az apja végzett volna mostanra velem, az elválás fájdalmában már régen érzéketlen tompaság zuhant volna rám, s csak vártam volna valahol: legyen vége már.
Nem hittem abban, hogy az Arénából élve kerülök ki. Nem hittem abban, hogy az életem jobbra fordulhat.
De abban sem hittem, hogy érzéseim valaha viszonzásra találhatnak. S most ez visz előre. Most tánclépésekben. Lassúban, finom mozgásban. S minden érzékemmel Madison akarom érezni. A mozdulatát, az energiáját.
S ez hajt a felé is, hogy újra megcsókoljam. S ezúttal már érzem azt, hogy fonalat fogunk veszíteni.
Az itt és most most csakis a miénk....

to Madison
「 ORION - MÚLT 」
「 I 」
Ciaran

Queil Gryth
Queil Gryth

Origin : Orion
Profession : Bodyguard
Play by : Jon Foo

https://elementals.hungarianforum.com/t152-queil-gryth#531

Back to top Go down

How Do I Say Goodbye Empty Re: How Do I Say Goodbye

Post  Madison Romano Thu Feb 29, 2024 12:25 am

Ahogy az arcát az enyémnek dönti, felemelem az egyik kezemet, és a tenyeremmel végig simítok arca élén. Csak lassan teszem, és gyengéden, majd a tenyerem ott is marad, őt érintve.
És nem mozdulok. Nagyon sokáig, mert nem akarok…
Ám aztán eszembe jut valami, ami reményt adhat, amibe kapaszkodhatunk. Tartok tőle, hogy csak áltatom saját magam, és ezzel Queilt is, de egyszerűen nincs más lehetőség. Kifogytunk mindegyikből.
És éppen, amikor ebbe belesüppednénk, Queil azt mondja, hogy hisz bennem. És ezt a meggyőződést látom a tekintetében is. Addig, amíg le nem süti a szemét…
- Nem. Éppen ma sikerült a leginkább… - felemelem a másik kezemet is, és mindkét tenyerem az arca köré fonódik.
- Felakartam adni. De te nem engedted… - ha tudok, a tekintetében veszek el, ám később, csak átölelem, és nem akarom elengedni. Nem érzékelem az idő múlását (szerencsére…), és azzal sem akarok foglalkozni, hogy mi történt, vagy mi fog történni. Csak a most érdekel. És hogy még itt lehet velem…
Hiszen viszonozza az érzéseim…
Halvány de örömteli mosoly kél az arcomon, amikor másként karol át, és lassan lépkedni kezd. Követem a mozdulatát, teljesen elmerülve a néma zenében. Olyan könnyű, olyan természetes, még ha érzem is, hogy ezek csak lopott percek. Láthatom a mosolyát, még ha csak halványan is, és enyhül a fájdalom.
Aztán közelebb húz magához, és megcsókol…
Eszemben sincs elhúzódni. Sőt, a félénk, óvatos csókot idővel felváltja az érzésekkel, és szenvedéllyel teli. Ez a csók talán az utolsó, amit adhatok neki, és amit tőle kaphatok, ezért nem akarom abbahagyni. Akkor sem, ha minden csepp levegőt felhasználok…
Gyengéd mozdulattal siklik az egyik kezem a válla felé, lassan végig simítva a hátán. Ujjaim megállnak vállgödrénél, és rátalálnak a kulcscsontjára. Óvatosan simítok azon is végig, majd vissza a vállcsúcsára. A másik kezem, pedig szorosabban simul köré, és lágyan közelebb húzom őt magamhoz.
Madison Romano
Madison Romano

Play by : Zoe Saldana

Back to top Go down

How Do I Say Goodbye Empty Re: How Do I Say Goodbye

Post  Queil Gryth Tue Feb 27, 2024 9:47 pm


How do I say goodbye


Arcom arcának döntöm, lehunyt szemekkel. Mélyet lélegzek jelenlétéből, lényéből. S átérzem fájdalmát.
- Tudom. - suttogom. Most már tudom. Akkor is, ha mégis az lesz velem, amit apja akar.... nem számít. Madison akarata számít csakis nálam.
Elhúzódik, s én is így teszek. Haján simítok végig, ám egy pillanatra sem veszem el tekintetem övéről.
- Hiszek benned. - Már az, hogy ilyen sokáig ellen tudott állni apjának, meg... mindenhogyan hiszek neki. Láttam, miként kapcsolódik másokhoz, s hogy olyan rejtett utakat képes megtalálni másokban, s eljutni a megoldáshoz általa, amire mások képtelenek.
Lesütöm szemeim egy pillanatra.
- Csak túl akartam élni... - suttogom, azután ismét szemeibe tekintek. - Azután pedig megvédeni téged. Mindentől. Ez ma este nem sikerült. - sokkal nagyobb baj is lehetett volna, s ha neki bántódása esik...
Mély levegőt veszek, ahogy újra magamhoz vonom.
S újra kimondja a szót. S elmerülök hangjában, érintésemmel viszonozva érzését.
- Szeretlek, Madison. - nem így kellett volna történnie, mégis megtörtént. S hogy érzésem viszonzásra talált, hogy egymásra talált, még így is lebegni tudnék.
Nem érdekel, mennyi ideig maradunk így. S az sem érdekelne, ha ránk nyitnának. Magamra vállalnék mindent. Tudom, milyen veszélyes lenne neki, ha kiderülne.
Elmosolyodom, s válaszom néma, mozdulatban fejeződik ki: úgy karolom át, ahogy próbáltuk, s attól talán még kicsit jobban magamhoz vonom, s néma dallamra lépni kezdek.
Amennyire félénk voltam az elején a tanulásnak, Madisonnal együtt lenni így...
Tánc közben tenyerem lejjebb csúszik egy idő után, s akármennyire sincs rendben semmi, mosolyom halványan ott van szám sarkában.
S egy idő után újra megtalálom ajkait.....


to Madison
「 ORION - MÚLT 」
「 I 」
Ciaran

Queil Gryth
Queil Gryth

Origin : Orion
Profession : Bodyguard
Play by : Jon Foo

https://elementals.hungarianforum.com/t152-queil-gryth#531

Back to top Go down

How Do I Say Goodbye Empty Re: How Do I Say Goodbye

Post  Madison Romano Tue Feb 27, 2024 12:30 am

El akarok veszni az ölelésében, a jelenlétében. Az illatában… Tudom, hogy bármit megtennék azért, hogy ne essen baja, hogy ne kelljen elszakadnunk egymástól, de… kétségbeejtő, hogy még ez sem elég. A legjobb szándék, és a legtisztább érzelem sem…
Pedig ez a fenyegetés nem attól a sötétségtől érkezik, akitől várható is. Ez a családom, mely olyan útra lépett, ahová én nem akarom követni őket…
Éppen ezért, nem tudok mit mondani Queil szavaira, csak még jobban szorítom őt magamhoz. Mert arról tényleg nem tehetek, hogy ilyen, de arról igen, hogy teljesen vak voltam. Hogy a szeretet feltételezem ott is, ahol nyilvánvalóan már szemernyi sincsen…
Egy apa ugyanis ilyet nem tesz. Soha, semmilyen körülmények között…
Mégsem ezt gyászolom. Hanem azt, ami már soha nem bontakozhat ki. Ami már nem tehet boldoggá…
És nem akarom elengedni…
- Nem. Nem engedem… - csak szavak. Mert igaza van. Azok után, ami történt, nem biztos, hogy elengedte volna őt. Túlságosan is fontos a rang, és a ‘becsület’. A tulajdonjogról, a saját gyerekünk felett, nem is beszélve…
Mégis, minden gesztusom, és Queil köré továbbra is szorosan fonódó karjaim, arról árulkodnak, hogy mindent meg fogok tenni. És nem nyugszom addig, amíg Queil biztonságban nem lesz…
De akkor mi a helyes megoldás? Hogyan védhetném meg a férfit, akit szeretek? Aki mindig is fontos volt nekem. Talán mégis el kéne szöknünk. Csak ketten…
Nem. Ez is kockázatos. Minden az… A legkisebb rosszat kell választanunk…
Ekkor eszembe jut valami…
- Meg fogom őt győzni. - a hajlandóságáról, sőt még a személyiségéről sem tudok igazán nyilatkozni, de magamat ismerem. Találni fogok, legalább egy érvet, aminek hallatán Brandonnak sem lesz oka tiltakozni. Ha az nem lenne elég, hogy valakinek az élete múlhat egy ilyen egyszerű kérés teljesítésén…
Egy pillanatra elhúzódom Queiltől, de csak azért, hogy a tekintetét kereshessem. Nem akarom, hogy még nagyobb fájdalmat okozzon neki Brandon közelsége, elvégre… A házasságból nem tudok kitáncolni, bármennyire is szeretnék. De az ötlete jónak tűnik. És tudni szeretném, a tekintetéből kiolvasva, hogy ez így megfelel-e neki.
- A kiképzés is indok lehet még… Tanulhattok egymástól a testőrökkel. Te nagyon tapasztalt vagy… - ezt nem csak az érzéseim miatt mondom. Queil a legjobb testőr, akit valaha láttam, külső szemmel is nézve. Több ismerősöm is mondta már, ha nem engem védene, már a kötelékükbe csábították volna őt. Akkor nem értettem ezt. Most már igen…
- Én is bármit megteszek érted… - érzem, ahogy méginkább magához szorít, és eszemben sincs tiltakozni. Nem mozdulok, és nem érdekel mekkorát fordul az idő kereke. A kezem a hátán simít végig.
- Szeretlek… - csak suttogok, akárcsak ő, de a szavaim nem csendesek. Azok visszhangzanak a tekintetemben, az érintésemben, és energiámban.
És nem tudom, hogy mennyi idő után szólalok meg újra. Elszakadni tőle, továbbra sem tudok.
- Táncolnál velem Queil? Úgy, mintha minden rendben lenne? Most nem lát minket senki sem… - nem kell szerepet játszanunk, sem bármit megmutatnunk. Csak azt a pillanatot szeretném néhány ellopott perc erejéig visszakapni, amikor láttam a mosolyát, amikor éreztem minden mozdulatát. Amikor boldog voltam…
Madison Romano
Madison Romano

Play by : Zoe Saldana

Back to top Go down

How Do I Say Goodbye Empty Re: How Do I Say Goodbye

Post  Queil Gryth Sun Feb 25, 2024 8:55 pm


How do I say goodbye


Újra hallom könnyeit, s most már, hogy a kép összeállt, még inkább megérint. Még jobban átkarolom, s simítom haját. S behunyom szemeim, ahogy kimondja, nem akar elküldeni. Tudom, hogy fénylik az enyém is, s kevés híja van, hogy útjára engedjem saját könnyeimet. De csak rá figyelek most.
És így megértem a mérgezést is.
- Arról nem tehetsz, apád milyen. Ne magadat okold. Egyáltalán nem tehetsz róla. Ezt ő csinálta.
S újra fájdalmasan lehúnyom szemeim, ahogy kimondja. Védeni akart engem...
Mélyet lélegzem, s minden szeretetemmel körbefonom.
- Azok alapján, amit apád tett, nem hiszem, hogy csak úgy hagyott volna elmenni... - kijön belőlem, pedig nem akartam. - Te abban a hitben lennél, hogy elmentem, nem bántanak, ám ismerem az olyanokat, mint ő... - és nem fejezem be. Sokat láttam ilyet az Arénában. Vagy fogva tartott volna valahol aduászként, vagy végzett volna velem.
- Igen? - a gondolatmentembe Madison töprengése irányítja figyelmemet újra szavaira.
Először görcsbe rándul a gyomrom. Hát mégis elküld...
Aztán figyelem tovább szavait. S elgondolkodom, kissé meglepődve.
- Brandon segítene? - nem ismerem őt, így inkább kérdezek.
Aztán elgondolkodom.
- Lehet az az indok, hogy a testőröd együtt tudjon működni Brandon testőreivel, ha már együtt kell dolgozni.  - indoknak talán jó lesz.
Fáj, hogy nem lehetek mellette egy ideig, de nem kell elküldeni magától.
- Legyen így. Bármit megteszek, csak maradhassak melletted. - suttogom, s s még jobban karjaimba zárom.

to Madison
「 ORION - MÚLT 」
「 I 」
Ciaran

Queil Gryth
Queil Gryth

Origin : Orion
Profession : Bodyguard
Play by : Jon Foo

https://elementals.hungarianforum.com/t152-queil-gryth#531

Back to top Go down

How Do I Say Goodbye Empty Re: How Do I Say Goodbye

Post  Madison Romano Sun Feb 25, 2024 12:30 am

Sok hibát elkövettem már életem során, de mind közül az volt a legnagyobb, hogy Queilt az apám karmai közé dobtam. Hogy a makacsságom árát ő vele fizetettem meg, és ezzel kishíján a vesztét okoztam… Ha lehetne, visszaforgatnám az idő kerekét, és soha nem engedném, hogy bárki is bántsa őt. Szembe szegülnék nem csak az apámmal, hanem az egész klánnal is.
Az érzéseimet viszont egy kicsit sem bánom. Szeretem Queilt, és bármi is lesz ezután, ez nem fog változni…
Ezért sem akarom elengedni őt, és simulok bele a karjaiba, amikor magához húz. Nem érdekel a levegő, és az sem, hogy végül meddig tart a csók. Csak itt akarok maradni biztonságban, beleburkolózva a jelenlétébe és az illatába. Finoman végig simítok a hátán, amikor a homlokát az enyémnek dönti…
A szívem pedig újra darabokra törik, ahogy kimondja, velem akar maradni. Én is ezt szeretném…
A könnyek ismét útnak indulnak, de az arcomat most a vállgödrébe temetem. Szorosabban ölelem őt, mert nem akarom elengedni, semmilyen értelemben. A lélegzetem akadozik, a szívem vadul ver a börtönében. De én akkor is a karjaimban tartom őt, és ő is engem…
- Nem akarlak elküldeni… - csak suttogni tudok, de még így is érezheti, hogy komolyan gondolom a szavaim. Minden gesztussal és mozdulattal belé kapaszkodom, és nem akarom elengedni.
De meg kell tennem. Csak így tarthatom életben…
- Nem te sodorsz bajba. Én sodortalak veszélybe téged. A mérgezés… az Apám tette… Mert ellenálltam a parancsának… - már felesleges tagadni, a színjáték csak még nehezebbé tette. Már csak az igazat akarom mondani, és a valódi Madisont a karjaiban hagyni. Nem akarom, hogy elmenjen, és ő sem akar távozni. Együtt kéne maradnunk… Ezt szeretnénk…
De túl veszélyes…
- Én sem akarom, hogy elmenj. De az Apám már tudja, hogy mennyire fontos vagy nekem. És meg fog ölni, hogy biztosítsa a házasságomat a leendő uralkodóval. Azért egyeztem bele, hogy téged megkíméljen. Így szólt a kimondatlan alku. - nem mondom ki Brandon nevét, mert az apám számára ő is csak ennyit jelent. Neki a rang számít, és nem a személy. Felfordulna a gyomrom, ha lenne benne bármi is. Sosem éreztem még ennyire távol magamat a családomtól. És ennyire közel Queilhez…
Most csak erőszakkal tudna bárki is kiszakítani a karjaiból. És talán éppen ez a gondolat juttat eszembe… valamit, amibe talán mégis belekapaszkodhatunk…
- Talán… - végig gondolom még egyszer a szavaim, mielőtt ki is mondanám. Hiú reményt ugyanis egyikünkben sem akarok ébreszteni…
- … ha már nem lennél velem, de mégis a közelemben… Brandon testőrei között… - őrültségnek tűnik, de erre még mindig több esély van, mint arra, ami először az eszembe jutott. Az a szökés lett volna, együtt. De előbb vagy utóbb úgyis megtaláltak volna minket, bármilyen messzire is mentünk volna…
Felemelem a fejem, és Queil tekintetét keresem.
- Így legalább láthatnánk egymást, és így nem merne az Apám bántani. - talán. Csupa nagybetűs TALÁN. Az Apámat ugyanis nem ismerem már egy kicsit sem. Sosem hittem volna, hogy ilyet tenne, és mégis…
- Brandon szerintem segítene… - továbbra sem ismerem őt, de azt tudom, hogy ő is épp olyan csapdában van, mint én. Ez a kérés pedig nem olyasmi, amit ne tudna teljesíteni. Én is megtenném, ha hasonlót kérne tőlem…
Madison Romano
Madison Romano

Play by : Zoe Saldana

Back to top Go down

How Do I Say Goodbye Empty Re: How Do I Say Goodbye

Post  Queil Gryth Sat Feb 24, 2024 9:41 pm


How do I say goodbye


Csak lépjek már ki máshol a hajóból! Nem érdekel, hova visznek, már most érzem, ahogy az életerőm kezd elhagyni. De nem előtte akarok összeomlani, s tudom, sokáig nem fogom húzni nélküle. Mégis, a szívemben és lelkemben fogom őrizgetni az elmúlt tíz évet, amit általa megélhettem. S hálás vagyok ezért.
A hang, ami mögülem jön, majd az érintése, megállásra késztet. Valahogy azt várom, hogy korholni és szidalmazni fog, lélekben már visszazuhantam az aréna világába.
Ám amit mond...
És főként, ahogy mondja...
Már nincs mit veszítenem. Még akkor is, ha talán esetleg már látják, mit tesz. Én eltűnök az életéből, a múlt árnyéka leszek benne csupán. Kivesznek a képből.
Akkor legalább a szavaim és érzéseim legyenek őszinték.Ha most azonnal ránk rontanak, s végeznek velem, sem érdekel.
Ki akarom fejezni, mit érzek iránta. S nemcsak szavakkal.
Beleomlok a viszonzásba, s ahogy megérinti hátam, kezem derekára csúszik, s önkéntelenül vonom magamhoz.
Nem akarom elengedni, soha többé.
A levegő azonban elfogy, s mégsem akarnám megszakítani, végül homlokának illesztem homlokom, szívem az egekben dobog.
- Ne küldj el... - ujjaim finoman simulnak tincsei közé. - Veled szeretnék maradni, ha már melletted nem lehetek... - nem tudok mit tenni a klánja szokásai ellen.
- De nem akarlak bajba sodorni, hogy itt vagyok... - nem igazán tudom, miként működik ez a klánjukban. S ha ezért bántása esik, akkor inkább választom a távozást, amibe tudom, bele fogok pusztulni.
Magamhoz ölelem.
- Nem akarok elmenni... - suttogom.

to Madison
「 ORION - MÚLT 」
「 I 」
Ciaran

Queil Gryth
Queil Gryth

Origin : Orion
Profession : Bodyguard
Play by : Jon Foo

https://elementals.hungarianforum.com/t152-queil-gryth#531

Back to top Go down

How Do I Say Goodbye Empty Re: How Do I Say Goodbye

Post  Madison Romano Wed Feb 21, 2024 9:45 pm

Vége van. Már semmit sem tehetek érte. A legjobb szándék, és a legtisztább érzelmek ellenére is, épp azt tettem vele, amit mindenki más az életében. Összetörtem…
Már nem tudok abba kapaszkodni, és vigaszt lelni abban, hogy jobb lesz így neki. Elfogytak az eszközeim, és a szavak is. Már csak egyetlen dolgot mondhatok neki. Az igazat, és a választ arra, hogy miért történik most mindez…
Megáll, ahogy megértintem. Tudom, hogy hallja, és érti a szavaim, és egy kicsit sem bánom hogy kimondtam őket. Minden mást igen, de ezt az egyet, sohasem fogom…
Aztán ő is kimond valamit…
Néhány pillanatig csak állok döbbenten. Hiszen értem a szavait, és… még sem… Abban mindig is reménykedtem, sőt őszintén hittem, hogy nem azért van mellettem, mert ‘neveléséből’ adódóan szolgálni akar valakit, vagy azért, mert úgy érzi, hálával tartozik. Régóta bíztam benne, hogy azért teszi, mert szeret. A barátjaként…
De már én sem csak a barátot, az egyetlen bizalmast látom benne. A férfit látom, aki mellett boldog lehetnék, akivel az életem teljes lenne. Nem véletlen, hogy nem működött egyetlen párkapcsolatom sem, amióta őt megismertem. Talán mindig is ő volt az, aki mellett önmagam lehettem…
Ám még így sem értem, hiába fordul felém, és hiába emeli rám a tekintetét. Elveszek benne, mert félek, hogy már sohasem láthatóm őt. Azt, aki a legfontosabb nekem…
Majd kimondja újra, és megértek mindent. Megérinti az arcomat, és letörli a könnyeket. Szeret…
Felemelem a kezem, és megérintem az arcát. Szívem olyan hevesen dobban, hogy talán az ujjbegyeimen is érezni. A könnyek lassan felszáradnak, és halvány, de szeretettel teli mosoly kúszik az arcomra.
Nem akarok elmozdulni. Az idők végezetéig itt maradnék vele.
Ő viszont felém mozdul…
Csókja egyszerre váratlan, és természetes. Mindent felforgató, és mindent elcsendesítő. Eszemben sincs tiltakozni. Elmerülök benne a fülem búbjáig…
És viszonzom csókját, egyszerre gyengéden, és szenvedéllyel. Szeretettel, és féltéssel. Teljes valómmal, és minden érzelmemmel. A hátát megérintve, majd óvatosan átkarolva, átölelve őt…
Nem akarom elengedni sohasem…
Madison Romano
Madison Romano

Play by : Zoe Saldana

Back to top Go down

How Do I Say Goodbye Empty Re: How Do I Say Goodbye

Post  Queil Gryth Wed Feb 21, 2024 8:17 pm


How do I say goodbye


- Igen, Madison. - hallom a suttogását, s perifériámon látom az ökölbe szoruló kezeket. S nem tudom eldönteni,milyen érzelmek vezérlik ebben éppen. Így még szorgalmasabban tanulmányozom a takarót.
Szavai elérnek, míg még hajolva állok. Márt tisztes távolságra tőle. Pedig mellette szeretnék lenni. Minden zavarossá válik, s érzelmeim még nem kavarogtak ennyire sosem.
Szavai ugyanúgy formalitásként hangzanak el tőle, mint tőlem, noha szívemből mondtam. Mert nem csak az életemet köszönhetem neki. Önmagamra találni, megismerni, ki is vagyok. De mindez csak...
S megdöbbenek válaszától. Hiszen...megbuktam. Elbuktam, mint testőre. Nem figyeltem arra, hogy ne egyek, s ne igyak, míg ott vagyok. Vagy belélegeztem? Lényegtelen. Figyelmetlen voltam. S szívből köszöni, amit úgy is érzek, formális szavaktól mentesen.
Egy pillanatra elhallgatnak gondolataim is. Éppen a bál alatt hoztam rá szégyent. Nem tudom hova tenni. Hangját sem, amiből törődés érkezik.
De nem kérdezhetek rá. Ez az ő világuk. S döntöttek sorsom felől, ami az, hogy többé már nem lehetek vele. Mindegy, hova kerülök, érzem, hogy úgysem fogom kibírni. Feladtam.
A sorsnak mégis hálás vagyok, hiszen kaptam időt, s tapasztalatot, megélni, milyen is az, ami volt az elmúlt években. Csodálatos volt. Még akkor is, ha a háttérben mindig ott lappangott az érzet: egyszer úgyis fel fogok ébredni a keserű valóságra.
S jól éreztem: meg is történt.
Mennem kell. Pedig maradnék. Mellette. Ha érdemtelen is vagyok védelmére, mert csúfosan megbuktam vele. Igényt azonban nem tart rám, hiszen elküld. Akkor pedig megyek.
Hallom, ahogy mozdul, s meglep az, hogy megéinti vállamat. Azonnal megállok, de képtelen vagyok megfordulni. Pedig olyan nagyon látnám még egyszer tekintetét. Szívem heves táncba kezd érintésétől, s azután elérnek szavai is.
És csak állok.
Szavaival értelmet nyernek a kuszaságok. Kisimulnak, helyükre kerülnek.
Szeret.
Senki sem mondta eddig nekem, s Madison mondja.
Madison...
- Én is szeretlek, Madison. - lassan fordulok meg szavaim után, lábaim alig bírnak mozdulni. Tekintetét keresem. S abban benne visszhangzanak szavai. Mint ahogy az enyémben is sajátom.
- Szeretlek. - s nem tudok többet mondani ennél, kezem nyúlik felé, letörölni könnyeit. Neki nevetnie kéne, boldognak lennie.
S megteszek még valamit. Közelebb hajolok ajkaihoz, s ha nem utasít vissza, óvatos közelítéssel ... megcsókolom.
to Madison
「 ORION - MÚLT 」
「 I 」
Ciaran

Queil Gryth
Queil Gryth

Origin : Orion
Profession : Bodyguard
Play by : Jon Foo

https://elementals.hungarianforum.com/t152-queil-gryth#531

Back to top Go down

How Do I Say Goodbye Empty Re: How Do I Say Goodbye

Post  Madison Romano Tue Feb 20, 2024 10:03 pm

Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de arra nem számítottam, hogy ekkora súlya van a döntésemnek. Annak, amit éppen a biztonsága miatt hoztam. Azért, mert ő fontos nekem…
Látom, hogy mennyire összetöri, amit lát, s hall tőlem, és lerombol mindent benne, amit együtt építettünk fel. Az igazi énem, már sírva kaparja a bensőmet, ordítva kéri, hogy engedjem ki, mert magához akarja szorítani Quilt, és megtenni érte mindent, amivel segíthet neki. De én nem engedem. Ha teljesen összetör belülről, akkor sem, mert Queilt csak így menthetem meg…
És kimondja nevem. Nem úgy, ahogy eddig, hanem minden szép emléket elfeledve, egy pillanat alatt vissza süllyedve a verembe, ahonnan együtt jöttünk ki. Már képtelen vagyok visszatartani a könnyeim…
- Csak egyszerűen Madison… - már szinte csak suttogok, mert tudom, hogy késő. Ezt már nem fordíthatom vissza. Mindent leromboltam…
A kezem ökölbe szorul, olyan erővel, hogy a körmeim apró, félhold alakú sebeket hagynak a tenyeremben. És ez közel sem fáj annyira, mint amit rajta látok.
- Én köszönöm Queil. Mindent. Azt, amit tettél, és azt is, aki vagy. A szívemből… - alig bírok a könnyek fátyolát áthatolni, és a hangomat szavakra bírni. De megteszem, mert ezt elakarom neki mondani. És még annyi mindent mást is… De azt már nem lehet…
És aztán már nem is megy. A torkomon akadnak a szavak, az epe, ami kíkívánkozik a saját árulásom láttán és hallatán. Nem tudom kimondani, hogy mi a parancs. Azt sem, hogy azok már nem léteznek, ő szabad, és ezt nem szabadna elfelejtenie…
Néma maradok, és csak arra marad erőm, hogy most ne húzzam vissza. Hogy az érzéseim, és az önző gondolataim miatt ne változtassam meg a tervet, ami az életét hivatott menteni.
Csak ezen az áron… Nem volt jogom ehhez. Nem dönthettem volna a feje felett. Ezt is sajnálom. Mindent sajnálok…
Ezért újra mozgásra bírom a hangom. Nem bírom visszatartani azt, aki bennem van, aki én vagyok. Nem úgy, ahogy eddig. A tekintetem szeretettel telik meg a könnyek tengerén át is.
- Sosem tudnál szégyent hozni rám… - és ennyi. Tudom, hogy ennyi. Hátat is fordít, és elindul kifelé. Már csak itt kell maradnom, néma csendben, és biztonságban lesz. Senki sem fog az életére törni. Élhet. Szabadon…
De a fájdalmat nem tudom elviselni. Legalább még egy dolgot tudnia kell. Addig nem engedehetem el. Legyen ez akár önzés, akár csak az, hogy törődöm vele, és fontos nekem…
Ezért felállok, és utána lépek. Ha kell, akár futólépésben is, utol akarom érni, mielőtt kimegy a szobából. Majd finoman a vállára teszem a kezem. Akár ellép, akár felém fordul, vagy csak marad így háttal nekem, kimondom, azt, amivel már el tudom engedni.
- Szeretlek Queil. És mindig szeretni foglak… - még néhány pillanatig a vállán tartom a kezem, de aztán elengedem. Lehajtom a fejemet, mert képtelen vagyok végignézni, ahogy távozik. A szívemet is magával viszi…
Madison Romano
Madison Romano

Play by : Zoe Saldana

Back to top Go down

How Do I Say Goodbye Empty Re: How Do I Say Goodbye

Post  Queil Gryth Mon Feb 19, 2024 11:52 pm


How do I say goodbye


A minden rendben lesz ezentúl hamar szétfoszlik. Neki minden rendben lesz, s ebbe kapaszkodok. Ha ő biztonságban van, és boldog, akkor számomra, hogy mi történik velem, már nem számít.
De a döbbenet s a valóságra ébredés, hogy ő rendelkezett arról, kapjak valamit az italomba, végleg megérteti velem: innentől már csak emlékeimben őrizhetem az elmúlt időt, mert már én is a múlt vagyok ebben a történetben.
Látom, ahogy a kezemet fogja, majd ott marad enyémen az övé.
Nincs okom és jogom sajnáltatni magamat. A fájdalom... ennek a jele, nemigaz?
És még így is szerencsésnek tartom magam. A múlt érzetei visszatörnek bennem: akár ébredhettem volna már az Arénában is, hiszen nincsen rám szükség...
Így hálás pillantással nézem kezét. Igen. Lehetett volna rosszabb az ébredésem.
Valami nem stimmel, s nem tudom, mi. De már nem az én dolgom. Talán tényleg jó kezekben lesz már Madison. A könnyei... nem tudom hova tenni. A szemei nem mosolyognak. Csak a szája szeglete. Nem értem. Vagyis...
Ez az ő játékuk. Sok ilyet láttam,  mikor maguk mellé kértek időnként...
Még jobban előrehajtom magam. Ösztönös. Még akkor is, ha érzem, szédülök még ettől.
- Madison. Sajnálom a tévedést... Madison. -ha így kívánja magát szólíttatni, akkor így fogom.
S nem nézek fel rá. Már nincs jogom erre.
És végül kimondja. Nem lesz rám már többé szüksége.
Lassan ereszkednek még lejjebb vállaim.
Sír?
Meglepetten tekintek rá. Aztán vissza a takaróra. És nem... nem értem. Aztán megértem.
Ő még szerette volna, ha maradhatok? De mivel a férj testőrsége veszi át ezt, így más feladatot kapok?
Nem.
Ezek nem olyan szavak voltak.
Némán állok fel, halkan szólalok meg, megdöntve magam. A szédülés marad, de tartom magam.
- Köszönöm, hogy szolgálhattalak. - valami egészen mást akartam mondani. De azt már nem lehet. Már mások a játékszabályok.
De mennyire mások? Most azonnal távozzak? Vagy csak az alagosrba küld le? Hiszen a gazdák döntenek a szolgák felett.
Legszívesebben megölelném, magamhoz vonnám, s mondanám, minden rendben lesz. De ilyenkor már a leendő férj testőrei, alkalmazattoai is itt lehetnek. Nem tehetem meg.
- Feltételezem a parancs úgy szól, hogy távozzak. - akár a leendő férj részéről, a klán részéről, akár az övéről, már... nem számít.
- Ígérem, hogy jól fogom szolgálni az új gazdát, s hogy nem hozok szégyent Madison fejére, s klánjára.
Megpróbálok úgy kiegyenesedni, hogy ne szakadjon össze a szívem, ahogy látom, s hallom sírását. Legszívesebben megszöktetném, ám tudom, hogy ez nem működik. Ő más világhoz tartozik, s nekem ott semmi keresnivalóm.
Megfordulok, háttal Madisonnak. Nem akarom, hogy így lásson. De tartani kell magamat így is, hiszen ahogy sejtem, őt figyelik, árgus szemekkel.
Úgy érkeztem ide, hogy nem hoztam magammal semmit. Így nem is viszek.
Ám egyvalamit itthagytam, örökre. A szívemet, Madisonnál. De ezt csak most értettem meg.....
Megrázom magamban a fejem. Nem lehet.
Elindulok az ajtó felé, hogy minél előbb jobb legyen Madisonnak.
Csak tűnhetnék már el mögötte.
Legszívesebben az ő kezét fogva futnék el innen. S érzem, minden egyes lépéssel távolodva tőle, halok meg magam is.

to Madison
「 ORION - MÚLT 」
「 I 」
Ciaran

Queil Gryth
Queil Gryth

Origin : Orion
Profession : Bodyguard
Play by : Jon Foo

https://elementals.hungarianforum.com/t152-queil-gryth#531

Back to top Go down

How Do I Say Goodbye Empty Re: How Do I Say Goodbye

Post  Madison Romano Fri Sep 29, 2023 9:41 pm

A mosolyától egyszerre lesz könnyebb, és sokkal nehezebb. Örülök, hogy jól van, és lassan el is merem hinni, hogy már nem lesz veszélyben. De a maszk alatt zokogok, mert tudom, hogy ez csak úgy lehetséges, hogy… most utoljára látom ezt a mosolyt…
- Most már minden rendben lesz. - mondom ki, inkább magamnak, mint neki. Ugyanis, ha ezt tudatosítom magamban, könnyebb lesz elrejteni a valódi érzéseimet. Azokat, amik nem engedték volna őt el, és az idők végezetéig ölelte volna… Egy hosszú pillanatra még a szememet is becsukom, amíg félreteszek mindent. Hogy csak az maradjon, a döntésem okán, biztonságban lesz.
Ez az elhatározás azonban megbicsaklik, és érzem, hogy a mellkasom is összeszorul, amikor rájövök, magát vádolja a történtek miatt. Szívem hevesebben kezd verni, és tudom, hogy ha engedném, a könnyeim is előtörtének. Legalább azt sikerült visszatartanom, ha már a szívemre nem tudok hatni…
- Nem okoztál gondot. Nekem kellett volna jobban odafigyelni, és szólni, hogy… vigyázzanak az adagokkal. - és leginkább oda sem vinni Queilt… Veszélynek tettem ki. Erre akkor sincs mentség, ha nem gondoltam volna, hogy az Apám ilyesmire is képes. Az pedig, hogy magát vádolja, az én hibám miatt… Nagyon mélyet sóhajtok, és egy pillanatra el is fordulok. Érzek valamit a könnycsatornám közelében, és az gyorsan, és észrevétlenül le kell törölnöm… Utána viszont visszafordulok hozzá, és mikor azt mondja, hogy örül neki, hogy jól sikerült az este, nem tudok ellenállni a késztetésnek, hogy megfogjam a kezét egy pillanatra. Próbálom egyfajta vizsgálatnak álcázni, mert ha engedi, felfelé fordítom a tenyerét, hogy ‘sérüléseket’ keressek. De amikor ez megtörtént, még a kézfején marad a kezem. Hosszabb ideig, mint egy vizsgálat indokolná… És a pillantását is igyekszem megkeresni, bár… mintha azt érezném, hogy nem akar rám nézni. Megérteném…
De aztán elveszem a kezem, mert tudom, hogy nem visszakozhatok. Egyre nehezebben tartom magam, és már az epét is nyeldekelni kezdem, ahogy egy olyan személyről kezdek beszélni, akit nem ismerek. Aki boldog, hogy belesétált a csapdába, és feladja önmagát, és mindent, amiben hitt. Mert ezzel biztonságban tudhatja azt, akit igazán…
- Köszönöm… - a hangom csendes, és szinte rögtön elfordulok, mert érzem, hogy a könnycsatornáim eddig bírták a kényszert. Megerednek a könnyeim, és semmit sem tudok tenni ellene. Csak annyit, hogy mosolyt erőltetek az arcomra, és próbálok úgy csinálni, mintha ezek az örömkönnyei lennének. Tartok tőle, hogy nem túl hitelesen, főleg amikor Queil… kimond még valamit, amit neki már sosem lenne szabad. Ami azokra az időkre emlékezteti, amiből együtt szabadultunk ki. Képtelen vagyok mosolyogni és már csak a könnyek maradnak…
- Ne… Queil… tudod, hogy nem kell így szólítanod. Madison vagyok. A te Madisonod… - önkéntelenül törnek elő belőlem ezek a szavak, és a kezeim is önkéntelenül nyúlnak felé, hogy végig simítsanak az arcán. De aztán rájövök, hogy ezzel épp azt a gyengédséget mutatom felé, amit… most nem lenne szabad. Nem, ha azt akarom, hogy úgy élhessen, hogy a veszély már ne lebegjen a feje fölött. Ezért…letörlöm a könnyeim, és megpróbálom összeszedni magam. Mélyet lélegzek, és a szívem megkergült ritmusára is megpróbálok hatni. Ez utóbbi nem megy. De a hangom legalább nem lesz olyan halk a továbbiakban.
- Ha a klánvezér felesége leszek, az ő testőrsége fog vigyázni rám. És… - képtelen vagyok befejezni. Csak egyetlen mondat választ el attól, hogy biztonságban legyen, de olyan önző vagyok, hogy nem tudom kimondani. Ezért amíg nem tudom ÚJRA összeszedni magam, csak egy dolgot mondok.
- Sajnálom Queil… - a sírás kitör belőlem, és az arcomat a kezeimmel takarom el. Pedig azt hittem, hogy erősebb vagyok ennél. Tévedtem… De legalább… ez a két szó nem az idegentől jött. Hanem tőlem…
Madison Romano
Madison Romano

Play by : Zoe Saldana

Back to top Go down

How Do I Say Goodbye Empty Re: How Do I Say Goodbye

Post  Queil Gryth Thu Sep 28, 2023 11:43 pm


How do I say goodbye


Látom rajta a mosolyt, s önkéntelenül még jobban viszonzom. Annyira szép mosolya van...
Ölelésére átfonom karjaimmal őt, érezve, hogy szüksége van rá. Aggódott értem? Értem?
S be kell vallanom, nekem is, mert rám omlik a valóság. Elbuktam, mint testőr...
Ám valami mást is érzek. Mintha az a maszk még mindig ott lenne rajta. De csak mi vagyunk itt...
És megértem, hogy sokkal nagyobb baj van, mint amitől rettegtem.
A szavai után azonban már nem rettegek.
Elbuktam, buktam. Vagy valami más történt? Az a maszk...
Olyan távol lett tőlem Madison. Nem is merek ránézni, úgy érzem, nem szabad már megtennem.
- Sajnálom, hogy gondot okoztam. - halkan, ám érthetően beszélek.
- Örülök. - úgy szeretnék ránézni! De már érzem, nem tehetem meg többé. Még nem tudom ennek az érzésnek az okát, legfőképpen ez zavar, hiszen várom, vártam, hogy felvési nekem, hibáztam. De éppen ellenkezőleg. Hazudott most ezért. De miért hazudna nekem ebben? Itt valami más van.
És a valóság-valóság rám szakad. Mellkasom szorítani kezd, légzésemet azonban kényszerítem, hogy úgy tegyen, mint ahogy eddig. Belémnevelődött, hogy uraljam.
Hát ezért volt a tánc....
És ezért volt boldog...
Ő már tudott az eljegyzésről, s már várta az alkalmat. A tánc neki szólt, a leendő férjnek.
Reméltem, hogy minél később jön el ez a valóság. Ma pedig eljött és arcul vágott.
Hiszen nem voltam más, mint időkitöltő, míg a nagy bejelentés meg nem történik. Hogy nem volt szemem erre?! S az italt is azért kaptam, nehogy jelenetet csináljon a kis házi öleb...
Akire már nem lesz szüksége.
Nekem kellett volna tudnom, hol a helyem, egész végig, ám kezdtem valóban elhinni, hogy ...
- Aki most már így klánvezér. Gratulálok. - mosolyom csak pillanatnyi, aztán visszarendeződnek. Már nem szólíthatom Madisonnak sem többé.
Fejem úgy hajlik meg hozzá, melyet évekkel ezelőtt tettem, s melyet szintén belémvertek. A megadásét, a szolgáét.
- Úrnőm.
Aki tudja, hol a helye.


 
to Madison
「 ORION - MÚLT 」
「 I 」
Ciaran

Queil Gryth
Queil Gryth

Origin : Orion
Profession : Bodyguard
Play by : Jon Foo

https://elementals.hungarianforum.com/t152-queil-gryth#531

Back to top Go down

How Do I Say Goodbye Empty Re: How Do I Say Goodbye

Post  Madison Romano Sat Sep 09, 2023 11:27 pm

Reménykedem benne, hogy felkészültem erre a beszélgetésre, de tartok tőle, hogy elő fognak törni a valódi érzelmeim. Hogy a maszk, amit a szüleim előtt is felvettem nem fog kitartani, és Queilben még annál is nagyobb kárt teszek, mint eddig tettem. De akkor is végig fogom csinálni. Az ő érdekében.
Ezért nagy levegőt veszek és viszonzom a mosolyt, amit kapok tőle. Olyan jó egyben látni, és szívem szerint szorosan magamhoz ölelném. Igazából… az talán még bele is fér. Még egyszer utoljára…
Így közelebb hajolok hozzá, és ha nem húzódik el megölelem. Szorosan fonódnak köré a karjaim, és ha nem érezném azt, hogy a könnyek készülnek megindulni az arcomon, talán sosem engedném el. Így viszont megigazítom a maszkot. Hogy tökéletesen illeszkedjen…
- Örülök, hogy jól vagy. Aggódtam egy kicsit. - egy kicsit... Még én is érzem, hogy ez mennyire sántít, de már nem visszakozom. Hiszen hamarosan meg fogja kérdezni, hogy mi történt, és erre az eshetőségre is megvan már a magamban begyakorolt szövegem. Mégis, amikor rákérdez, és látom, hogy rögtön az én épségemet nézi, kénytelen vagyok egy hatalmasat nyelni. A maszk majdnem leesett, de újra visszaillesztettem a helyére.
- Volt egy kis kavarodás az italokkal. Valami nagyon erőset kaptál, és a szervezeted rosszul reagált rá. - el akarom mondani neki, hogy mennyire sajnálom. Hogy én tehetek az egészről. A karjaiba akarom vetni magam, és hangosan zokogni, egészen addig, míg azt nem mondja, hogy megbocsát nekem. Hogy nem haragszik és elfogadja a történteket. Ehelyett sót szórok a sebeire… És minden egyes elhangzott szóval arcul köpöm saját magam, és mindent, amiben hiszek. Amit érzek…
- A bál egyébként rendben zajlott. Köszönöm, hogy elkísértél. Nélküled nem lett volna olyan jó… móka. - a hangom megbicsaklik, de a mosolyomat a helyén tartom. Elvégre mindent elterveztem, és ha sikerült véghezvinni, amit akarok, minden rendben lesz. Ebbe kapaszkodom, és abba, hogy most láthatom. Újra meg akarom ölelni és… Mély levegőt veszek.
- Tudod… ez egy fontos este volt a számomra. Történt valami, amiben csak reménykedni mertem, de… végül valóra vált az álom. - Queil jól ismer, könnyedén rájön, ha nem az igazat mondom. Ám ha selyem papírba burkolom, majd belerakom egy díszes dobozba, és még masnit is kötök rá… akkor remélhetőleg nem fog átlátni a szitán. Bár a szívem mélyén abban reménykedem, hogy mégis rá fog jönni, hogy mi zajlik valójában.
- A leendő klánvezér megkérte a kezem… - összecsapom a tenyereimet, mintha ez a hír izgalommal, és boldogsággal töltene el. De olyan érzés, mintha valaki elfoglalta volna a testem, és én belülről kaparnám a bőrömet, hogy engem is hagyjon szóhoz jutni. Nem fog, mert még mindig az lebeg a szemem előtt, hogy milyen állapotban találtunk rá Queilre. És milyenben lesz, ha most visszafordulok az úton, amin elindultam.
- Igent mondtam.
Madison Romano
Madison Romano

Play by : Zoe Saldana

Back to top Go down

How Do I Say Goodbye Empty Re: How Do I Say Goodbye

Post  Queil Gryth Sat Sep 09, 2023 10:13 pm


How do I say goodbye


Egyáltalán nem voltam boldog, hogy nem lehettem Madisonnal, ám tisztában vagyok azzal, hol a helyem. Nem mellette, hiszen nem tartozom azok közé, ahová Madison igen.
S mivel nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, így a számomra kijelölt hely felé tartottam, mire egy pillanatra valami furcsa illatot éreztem, s mire a második lépésig jutottam volna, éreztem, ahogy kicsúszik a lábam alól a talaj. S mire arra eszméltem volna, hogy veszély van, minden elsötétült előttem.
Ugyanolyan sötétség vett körbe, mint akkor. Sőt, jobban körbefogott, éreztem, hogy szándékkal van körülöttem sötétség, fenyegette szinte a teljes tudatomat.
Baj van.
Madison felé nyúlnak gondolataim, ám ahogy hozzáérek a falhoz, ahonnan visszaverődik tudatom, a valódi sötétség körbevesz....



Ismerős illat, ismerős fény, s most már ismerős energia vesz körbe.
Önkéntelenül elmosolyodom, s mondanám ki a nevét, hogy minden rendben van, ám a szám száraz, s egy időre visszasüllyedek.
Némán nyitom ki szemeimet, s tekintetem máris Madisont keresi, ahogy érzékelem, itt van.
- Szia, Madison. - mosolygok rá.
Most nem vagyok olyan kimerült, mint tíz éve, ám mintha a múlt ismételné magát, még ha nem is teljesen. Nem ugrok fel, hiszen olyan energia vesz körbe, ami boldogsággal tölt el.
Aztán rámszakad a valóság. Az estélyen voltam.
- Mi történt? Minden rendben van? - száraz a torkom, de most nem keresek italt. Őt vizslatom szemeimmel, hogyan van.
S már egyet tudok: csúfosan elbuktam testőrként....

 
to Madison
「 ORION - MÚLT 」
「 I 」
Ciaran

Queil Gryth
Queil Gryth

Origin : Orion
Profession : Bodyguard
Play by : Jon Foo

https://elementals.hungarianforum.com/t152-queil-gryth#531

Back to top Go down

How Do I Say Goodbye Empty How Do I Say Goodbye

Post  Madison Romano Sat Sep 09, 2023 9:39 pm

Fejemben visszhangoznak Brandon szavai. Biztonságban. Néhány órával ezelőtt, még azt sem tudtam, hogy Queil veszélyben van. Azt hittem, hogy az egész csak egy hagyománytisztelő apa, és egy önfejű lány harca, aminek a végén majd a makacsabb fél győz. Sosem gondoltam volna, hogy végül a kegyetlenebb fog. A csalódás és a fájdalom ezért több rétegű. Egy csapásra elvesztettem Queilt, a családomat, és saját magamat. Túl sok ez így egyetlen estére. És még mosolyognom is kell hozzá…
- Rendben. Az én nevem Madison. - a haragom azt is kimondatná velem, hogy “és én leszek a feleséged, remélem a gyűrű elég értékes”. De képtelen vagyok rá. Egyedül arra tudok koncentrálni, hogy ne essek szét, és ne járjanak a gondolataim minduntalan Queil körül. Ez utóbbi a legnehezebb…
Ugyanis nem találok vígaszt abban sem, hogy látom Brandon talán még nálam is nyomorultabbul érzi magát. Nem ismerem a történetét, így az empátiám is csak addig tud terjedni, amíg közvetíti felém a fájdalmát. Nem sokáig teszi. Mintha ugyanazt a maszkot venné fel, amit én is, nem hatol át rajta semmi. Kívülről mi vagyunk a tökéletes pár, és talán csak mi tudjuk hogy a legpirosabb alma is rohadhat belülről. Ezt én egyedül is képviselem, ugyanis arra figyeltem, hogy mielőtt visszamennénk, meg legyen igazítva a sminkem, és a külsőm ismét kifogástalan legyen. A ‘lázadó’ fekete ruhában is… Szívem szerint visszamennék magamhoz, amikor a tükör előtt álltam miután felvettem, és képen törölném magam az ostobaságomért… Ehelyett Brandonnal az oldalamon ‘büszkén’, és ‘boldogan’ kivonulok, fogadva az összes gratulációt az örömteli eljegyzés miatt. Még apámra sem villannak rá íriszeim, pedig az elégedett mosolya láttán a gyomrom tartalmával is meg kell küzdenem. A maszk a helyén marad, még akkor is, amikor már azt hihetném, hogy senki sem lát minket.
- Köszönöm. Azt hiszem én is pihenek egy kicsit. - mondom Brandonnak ugyanazzal a feszes, és elegáns testtartással, amit a bejelentés után vettem fel. Aztán néhány pillanat múlva kiengedek, mikor már elmerem hinni, hogy a színjátéknak vége. Egyelőre…
- A házamhoz szeretnénk menni. - jelentem ki csendesen a szavakkal, és a könnyeimmel küszködve. Úgy érzem, mintha egy egész életen át tartani kellett volna magam, ám most egy percnyi pihenőt megengedhetek magamnak. Ezért a légzésem is szapora, mintha a szabadság utolsó morzsáig szívnám magamba. Valószínűleg így is van. Talán ez lesz az utolsó alkalom, hogy úgy beszélhetek Queillel, ahogy korábban… Feltéve persze, hogy elmondok neki mindent. Még nem tudom mi lenne a legjobb ugyanis a legfontosabb számomra a BIZTONSÁGA. Mostantól mindig így lesz…
- Szép estét Brandon. Még találkozunk. - keserű mosolyra húzódik a szám. Ha más körülmények között találkozunk, talán kedvelni is tudnám. Vagy akár szeretni is. Ám már most is tudom, hogy ez sosem fog megtörténni. Több okból sem…

***

Épp úgy ülök Queil ágya mellett, mint tíz éve, amikor először volt a házamban. Akkor is türelmetlenül vártam az ébredésére, mert féltem attól, hogy őt nem sikerült megmenteni. Annak az iróniáján pedig nem tudok nevetni, hogy most pontosan ugyanezt érzem. Hiszen már egészen más okom van erre, és hiába csak tíz éve ismerem, olyan, mintha leéltünk volna egy életet. Együtt.
És ennek most vége.
A mosolyom ezért halvány, amikor érzékelem, hogy ébredezik. Megkönnyebbülök és boldog is vagyok, mert tudom, hogy most már rendben lesz. Belül viszont meghalt bennem valami, mert én már tudom, hogy mi volt ennek az ára. Ő pedig még csak nem is fogja sejteni… Ugyanis amíg vártam az ébredésére, magamban át gondoltam mindent. Nem az igazságot fogja hallani. Hanem azt, ami a legjobb neki. Amivel biztonságban tudhatom később is…
- Szia Queil… - megköszörülöm a torkomat, mert épp csak suttogni sikerült. Ennél sokkal jobban össze kell szedni magam…
Madison Romano
Madison Romano

Play by : Zoe Saldana

Back to top Go down

How Do I Say Goodbye Empty Re: How Do I Say Goodbye

Post  Sponsored content


Sponsored content


Back to top Go down

Back to top


 
Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum