Something FAMILY-ish

Ha nem kontrollálnám az arcizmaim, akkor azért felszaladna a szemöldököm. De mivel már régi játékos vagyok, gond nélkül mosolyodom el, és adom a megkönnyebbültet.
- Ááá… ha megértik, annak örülök. Remélem akkor megkapom a jelentést is, amit bemutathatok bizonyítékként… - még szélesebb lesz a mosolyom, és kedves… még vetek is egy pillantást magamra, az egyik tükröződő felületen. Nem árt időnként újra megnézni ezt az ábrázatot, másképpen elfelejtem…
- Terrai türelmetlen játék? Ugyan… ők is ugyanolyan lények, mint mi csak… még fejlődniük kell. Ezért nem kéne lenézni őket. Csak egy faj szokott ilyet tenni… - labda átvéve, megforgatva, és visszadobva. Nekem lett volna más beszólásom is, de én most a védőszent vagyok. A Terraiaiké. Ami egyébként… Fúj… Náluk tényleg nincsenek unalmasabb lények. Nem is értem, hogy a többiek miért vannak annyira oda azért a bolygóért, meg a leigázásukért. Túl könnyű. Nem hoz dicsőséget senkinek. Ellenben a macskák fészkébe belecsinálni… na az jó buli. Regulussal pedig pláne remek móka ilyesmiket csinálni… Ez egyszer tényleg szerencsés találkozóra került sor az idegen területeken.
- Remélem is. Legyenek szolgálóid, akik megcsinálják helyetted az ilyeneket. - ez igen. Kivívta az elsismerésem. Mééééég azzal is, hogy rám lőtt… Bár erről még biztosan beszélni fogok vele.
- Aham… Remek első lépés. És a következő? - hát legyen büszke, mesélje el nekem, hogyan dolgozta ki ezt a tervet. Aztán majd együtt gondolkodhatunk rajta, hogyan lehet nagyszabásúvá tenni… Lenne egy-két arc, akit elkaphatna a kedvemért…
- Bizony. Régen találkoztunk már… - a szemeim összeszűkülnek, ahogy szigorúan nézek rá, de… aztán enyhül a tekintetem, mert most csak örülök neki,hogy itt van. Nagyon jókor jött. Az unalom halálos, és az ellenszere.
- Ez aaaz… nem lehet majd panaszod… - elindulok az italok felé, és látom, hogy ő meg elindul a poharak felé. Azért… Jól esik, hogy tudja, hogy mi a dolga. A lelkesedésre kitüntetést adok… magamban. Meg természetesen extra üveg italt. Egy neki, egy pedig nekem. Nem ám pohárnyi mennyiséggel fogunk szórakozni, amikor újra találkozunk. Üveg per fő. Minimum…
- Uuuuuuunatkoztam. Az új szolgálóim… Leszívják az életenergiámat. Gondoltam megviccelem egy kicsit a népet ezen a környéken. Remélem beszállsz… - megemelgetem a szemöldököm, aztán rá is kacsintok Regulusra. Azért… hiába van még mit tanulnia, ő is tud, ha akar. Azt pedig most már erősen ajánlom neki, hogy akarjon. Oké, éljen, meg élvezze a pillanatokat, de azért a kötelességet sem teheti félre egy életen át.
- De most már te mesélj valamiiiiiiit. Hát nem kapsz italt, ha nem mondasz el mindent. Honnan jössz, hány szolgád van, hány pucér hátsót láttál a napokban? - ezek csak az első kérdéseim, de fontossági sorrendbe tettem. Illetve… csak akkor öntök neki italt, ha beszélni kezd. Mondjuk ha önt magának nem fogom kivenni a kezéből, de láthatja, hogy komolyan érdekel, hogy mi van vele. Anyának meg nem illik csalódást okozni a hallgatással

Nem sok hiányzik hozzá, hogy felszaladjon a szemöldököm a meglepetéstől. Iiiiiigen furcsa, hogy épp ezt a szót használja… Na de… Igazából teljesen egyetértek. Már mint én. Akinek a bőrébe bújtam, talán nem kéne ennyire…
- Az is lehet, a szereteten belül persze. - az állam alá teszem a kezem, mintha ezen gondolkodnom kéne, de… hát nagyon nem. Az égvilágon semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz, de a hozzá hasonlók szeretik azt hinni, hogy igen. Szerintem a szex egy hobbi, ami igen kellemes, és alkalmanként jövedelmező is tud lenni. De a bundások túl érzelgősek, ahhoz, hogy ezt be merjék ismerni maguknak…
- Rendben, ezen ne múljon. Kísérjenek nyugodtan. Csak ez még mindig nem magyarázza meg azt, hogy rám lőttek. De… jó kedvem van. Elnézem. - egyáltalán nincs jó kedvem, és nem nézném el, ha… nem kéne szerepet játszani. Így viszont még egy kedves mosolyt is mellékelek a nagylelkűségemhez.
- Tévedés. Pont ott vagyok, ahol lennem kéne. Jobban mondva kicsit lemaradásban, mert még mindig csevegünk… - hupszi… ez talán egy fokkal türelmetlenebbre sikerült annál, mint amit a hozzá hasonlók nyomnak… deeee mindjárt megmentem. Egy mosoly… Igen. Szép széles. Így máris kedvesnek tűnik az, ami egyáltalán nem volt az…
- Nekem csak annyi a gondom, hogy még mindig nem mehetek az utamra. Hogy önnek mi a gondja… megfelelő szakember biztosan megmondja. - japp… ezt már talán nem kellett volna. De nem gond. Még közel van a kezem a tüzeléshez… le tudom szedni, mielőtt ő teszi meg. Legalábbis… erősen remélem. Egyelőre viszont várok, mert talán nem akad ki teljesen. Főleg mert… Reguluuuuuuuuuuuuuuuuuss… Nem kap desszertet, ez most már egészen biztos…
- Húsz fekvőtámasz, most azonnal… - neeem, igazából most nem parancsoló a hangom, és nem is gondoltam komolyan a büntetést. Valami más jár a fejemben és… végül ki sem kell mondanom, mert jelzi a rendszer, hogy valaki átsugárzott a hajómra. Mosolyogni kezdek ezúttal őszintén, és már fel is állok, hogy méltóképpen tudjam fogadni a Fiamat.
- Mushukám… - nem tiltakozom az ölelés ellen, sőt… szorosan magamhoz szorítom őt. Régen láttam, és… Hiányzott a mindig kócos feje. Talán, most annyira nem is kócos, de… ez részlet kérdés.
- Mesélj el mindent. Honnan tudtad, hogy itt leszek? Miként fogtál hozzá az átveréshez? És legfőképp… azt a rakétát kinek küldted? - nevetni kezdek, mert biztos vagyok benne, hogy nem nekem. Biztos a közeli bolygót akarta kiírni a létezésből, csak én útban voltam éppen. De legközelebb nem leszek. Illetve… Nagyon remélem, hogy nem siet sehová.
- Koktél jöhet? - bekapcsolom a robotpilótát, hogy azért a feltűnés elkerülése érdekében haladjunk is egy kicsit, de egyébként már készen állok egy buliba öltött beszélgetésre. Meg esetleg egy… hazaútra?

Nincs humorérzéke. Ez szomorú… ha lenne, a pofátlanság egy részét el tudtam volna nézni. De így… már csak az marad, hogy szórakozom egyet.
- Jóság. És szeretet. Ez élteti az univerzumot nem? - szerintem a hatalom és a vagyon, de ezt nem annyira reklámozhatom ebben a galaxisban. Legalábbis egyelőre… El fog majd jönni annak az ideje, amikor szórni fogok itt rendesen, csak nem a szeretetet.
- Már ehhez is útiterv kell? Na ne már. A boldogság recepje nem kéne? - adtam amúgy be útitervet, csak a ‘másik’ csapatnak. Nekik csak a… kiszínezett változat van, amit nem küldtem el ugyan, de leolvashatnak, ha akarnak.
- Szkenneljék be a hajó adatokat, abban benne van minden, ami kell. - még hogy én küldjem… olvassanak. A jeladó, ami a hajón van, mindent tartalmaz. Tőlük van, szóval biztosan jó lesz. Ezért is kezdem azt gondolni, hogy ez csak valami amatőr kalóz lehet, aki azt hiszi, hogy én majd beveszem, hogy most majdnem rossz helyre tévedtem. Igazából ő van juj-juj helyen. Ez pedig nyíilván neki is kezd körvonalazódni, mert hallom, hogy sóhajt egyet. Kettő nulla ide…
- Akkor mi a gond? Én egyedül vagyok, és éppen én jelentek veszélyt a rendszer lakosaira nézve? - ha többen vannak a hajón, akkor gondolom van valahol másik hajó is. Úgy lenne értelme. Ebben az esetben pedig nem pont tőlem kéne félniük. Még akkor sem, ha a saját alakomban lennék. Na jó, akkor félhetnek, és nagyon… főleg, mert nem tetszik, hogy ennyire jó kedve van…
- Szóval te vagy a rendvédelmi egység, de a barátaid melletted már nem? Vagy akkor hogy van ez? - hupszi… erre mondják, hogy bakizott? Talán mégis le kéne lőnöm. Mert kalózoknak biztosan nem engedelmeskedem. Lelövőm őket, és még meg is köszönik nekem. Hát nem én vagyok a legrendesebb? Deeeeee…
- Még mindig a tündérkeresztanya… - vigyorgok egy nagyot, aztán látom, hogy készül levenni a sisakját. Na nézzük azt a bamba, foghíjas arcot…
- Mi a fa… - nem azért nem mondom ki, mert nem akarok káromkodni. Szimplán eláll a lélegzetem egy pillanatra. Regulust látni itt… Megdobban a szívem mielőtt… elönt a harag…
- Te kis kópé… - kis híján lelőtt… aztán meg én is őt… és még így is folytatta az átverést… Hát én megölöm…
És sosem voltam még ilyen büszke rá…
- Rendvédelmi egység mi? - széles lesz a vigyorom, és marad akkor is, amikor átalakulok a saját humanoid alakomba. Annyira ösztönös reakció volt, hogy csak utána esik le, hogy ez azért annyira nem biztonságos ezen a környéken. Így mielőtt áthívnám a hajómra, kérdezek.
- Egyedül vagy ugye?

Kezdem azt gondolni, hogy nekem már egy nyugodt napom sem lehet… Nem akarok semmi rosszat csinálni, csak feldúlni néhány kapcsolatot azzal, hogy szerepcseréset játszom. És még ezt sem hagyják nekem… Lehet, hogy a Pökhendi Paraszt titokban balfasz mágnest szereltetet a hajómba, és ezért találnak még ilyenkor is meg? Kitelne tőle…
Szerencsére viszont nem lett komolyabb baja a hajónak, ellenben a idegeimnek… nyugalomra vágyok, és már megint a plafonon vagyok… De sebaj, erre tudok egy megoldást. Vissza lövök, ha nem kér azonnal, mélységes bocsánatot.
Azért időzik egy kicsit a gomb felett a kezem, de mivel nem kapok rögtön választ… hát véletlen megremeg a kezem… Tíz másodpercet azért adni akartam, de nem stabil a mesterséges gravitáció… Vagyis most szomorkodni kéne, amiért eltaláltam, de ilyen eszközt biztosan nem szereltek a hajóba. Az viszont jó, hogy nem a bolygó pusztító szettet készítettem be, ha már tényleg elsült a cucc. Ölni egyelőre nem akarok, de jót tenne a hangulatomnak, ha a lábam előtt kúszna valaki. A dolog pedig be is jön, mert ahogy eltaláltam, már jelentkezik is. Csak épp nem úgy, ahogy én gondoltam, és elvártam volna…
- Én vagyok a jóságos keresztanya. Gondoltam jövök, és szórok itt egy kis szeretetet. - annyira ösztönösen jött… ezért csak utána gondoltam bele, hogy a macska színjátékot már el is kezdhettem volna. Csak akkor nem kellett volna lőni. Bár… Vannak azért köztük is érdekes egyedek, azok meg lehetnek ‘határozottak’ nem? Deeeeee… Mindenesetre alakot váltok, és felveszem egy avian alakját. A macskákra érthető okokból most pikkelek, így inkább a tollasokra teszem le a voksom. Az alakváltás után pedig meg is nyitom a videó csatornát is. Lássák már, hogy kit fenyegetnek éppen.
- Célra tartototok? Hányan vagytok husom? Küldenék tortát, de ha nem tudom hány személynek lesz… - megadásról szó sem lehet. Inkább bonyolódom tűzharcba, minthogy megint foglyul ejtsen valaki. Az unalmas volt, már a legutóbbi alkalommal is. És most én is fel vagyok szerelve. Oda pörköltem azért nekik, úgy hogy még az esélyeim is elég jók egy küzdelemre. Csak épp most nem ehhez van kedvem, így egyelőre megvárom, hogy mi lesz.
- Meg különben is. Mi az, hogy célra tartotok? Szó nélkül rám támadtatok. Ez nem fog tetszeni a Tanácsnak… - óóóó meg az Arcturusiaknak sem… Azért milyen szép lenne, ha épp én nyomnék fel náluk valakit, aki közülük való. Óóóó…. hát ezt én tényleg akaroooooommm… már csak szerezni kéne valami kórót a hajóra, hogy hivatkozhassak arra, hogy a találat megsemmisítette a mintákat…
- Át fogom küldeni a kárjelentést. Követelem, hogy térítség meg a károkat. Ellenkező esetben kénytelen leszek megadni a koordinátájukat a rendvédelmi egységeknek. A kalózkodás ugyanis nem szép dolog… - oké… na most kezdtem el élvezni a dolgot. Mégsem egy balfaszt sodort mellém az élet. Ez egy zenés esztrád műsor… A mosoly viszont egyelőre csak lélekben érkezik meg, mert az avian tekintetem nagyon elszánt, és halálosan komoly.

Továbbra sem vagyok hajlandó személyesen keresni a Kiskandúrt… Kapja be. Hopp… azt már pont nem… De akkor sem. Majd visszajön. Mint mindig. Nem pont most fogja kitalálni, hogy neki az a satnya macska kell, amelyikkel kölyköt csináltak. Látatlanban is tudom, hogy én vagyok a jobb nő. Ergo jönni fog, csak várni kell. Hát pont azt nem fogok… Elfoglalom magam. Van bőven dolgom. Például még közelebb kerülni a Királynőhöz… nem azért, mert annyira szimpi. Pont nem. Azért kell mert már rezeg nála a léc. Ugyanis az egyik szolgálója már inkább hozzám tartozik. Ezáltal pedig olyan információt is kapok, amit senki más… Várom azt a pillanatot, amikor fel tudom használni…
Most viszont nem ennek van itt az ideje. Jelenleg csak lazítani akarok, azt meg egyre nehezebb az otthonomban. Túl sok a balfasz azon a környéken. A régi szolgálóknak már annyi - minden bizonnyal már újjá is születtek ibolyaként a stresszmentes élet jegyében - de az újakra sem bíznék rá semmit. És még idegesítenek is…
Ezért kitaláltam, hogy elmegyek egy madaras, és/vagy macskás bolygóra, aztán úgy csinálok, mintha közéjük tartoznék. Az legalább vicces. Főleg, amikor robbantom a meglepetés bombát, és kimutatom a méregfogamat. Nem a jelképeset…
Ahhoz viszont oda is kell érni, az pedig még mindig szörnyen lassú. Fel vagyok szerelve mindennel, ha kell egy bolygót is lazán szét tudnék robbantani, de a tempó… kicsi hiányzik hozzá, hogy vetkőzős pókert játszak saját magammal…
Ezért unottan kopogok a kontroll panelen, amíg a robotpilóta végzi a dolgát. Nem ám én vezetek… még csak az kéne. Ha egy normális, a rangomhoz méltó hajót tolnának a formás popsim alá, akkor esetleg… így biztos nem. Inkább körmöt reszelek. Valamikor azt is kell.
Egy jellegzetes hang, azonban kirángat a szépészeti tevékenységből. Álcázva vagyok, így nem igazán kéne, hogy bárki is észrevegyen, de ebben a rendszerben azért vannak jobb hajók. Azokkal meg óvatosan kell bánni.
Emiatt mielőtt bármit is reagálnék, máris alakot váltok. Egy Avian alakját veszem fel, akit láttam, hogy korábban foglyul ejtettek, és esetleg nem annyira kedvesen fogadtak, mint én szoktam ilyen esetekben. Még él, szóval annyira nem lesz feltűnő, ha az ő alakjában jelenek meg. Ha valami gubanc lesz, majd előadom a megmenekültem történetet.
Először viszont azt kell eldöntenem, hogy mit csináljak azzal a hajóval, amit jelzett a radar. Nem tetszik. Mert nem ismerős. Akkor meg minek foglalkozzak vele? Most annyira nincs kedvem lövöldözni. Ezért irányt változtatok, hogy el tudjam kerülni. Nem ma fogok idegen hajókkal etye-petyézni.
De ez a mocsok… Először nem is hiszem el, az éles hangjelzés ellenére sem. Most komolyan rám lő? RÁM? Még csak nem is tipikus Draco hajó. Akkor meg mi a balhé tárgya? Komolyan nem értem…
A kitérési manővert ezért megkezdem, de túl későn… addig bambultam… koncentráltam a nagyratörő terveimre, és pakoltam odébb a köröm reszelőt… hárítottam el a technikai nehézségeket, hogy végül eltalált ez a paraszt. Lefuttatok egy diagnosztikát, és szerencsére gyors eredményt kapok, minden létfontosságú rendszer ép. De az egyik tároló találat kapott. Ha az amelyikben a cipőim vannak… De először meg akarom tudni, hogy ki a fene rajong ennyire értem, így kommunikációs csatornát nyitok.
- Milyen Orioni szifiliszed van neked, hogy rám lővöldözöl? Ha azt hiszed, hogy nem fogok visszalőni, nagyon tévedsz. - és már élesítem is a fegyver rendszert, rögtön egy csinos rakétával. Kobra vagyok, és nem vipera, de ha kell akkor puffogok. Nagyon… Egyelőre viszont még megvárom, hogy mit reagál. Ajánlom neki, hogy örökös rabszolga… asszisztensi munkaviszonyt fogadjon nekem bocsánat kérésként…