Just.... flush it ...

Rynal & Dario

Remélem, hogy nem kérdez rá, hogy pontosan mit csinál a kutató, akire vigyázok. Talán jobb is, ha előre tudatom Rynallal, hogy semmi sem tudok.
- Jah. Nem mondott túl sokat. Nem egy beszédes típus. - vagy csak velem nem társalog annyit. Tény, én sem kérdezgettem. Nem a megismerésére tettem esküt, hanem a védelmére. Hiába csak egy szerződés formájában, nekem az-az eskü is számít.
- Lehet, hogy hozott valamit. Egy hatalmas táskával a hátán ment el. - kérdeztem tőle, hogy van-e nála fegyver is, de csak nevetett. Nem válaszolt, még akkor sem, amikor nagyon komolyan néztem rá. Még akkor is csak abbahagyta a nevetést és nyelt egyet. Pedig nem volt olyan szigorú a tekintetem.
- Végülis. - még el is mosolyodom, mert azért így, hogy megemlítette elképzeltem a valódi alakjában. Igaza van. Tényleg vicces lenne.
- Rá. Igen. Legalábbis próbálok. Innen a hajóról nem tudok tenni semmit, ha bajba kerül kint. - ezt viszont nyíltan elmagyaráztam. Mégis hajthatatlan volt azt illetően, hogy maradjak itt. És pihenjek… Pont azért jöttem ide, hogy végre ne kelljen pihennem. Erre tessék. Sokkal jobban jártam volna, ha maradok Peter házában és inkább lógatom csíkos lábamat.
- Ezen a szinten? Lassan már bármivel. - ha lenne a hajón néhány bokszzsák, akkor szó szerint elütném az időt. Így viszont, csak ülök, és várok arra, hogy történjen valami. Úgy tűnik nem hiába, hiszen megérkezett Rynal, és így máris kevésbé akarom a körmeimmel kaparni a falat.
- Segíteni? Miben? - felszökik a szemöldököm egy kicsit. Tisztában vagyok vele, hogy nem csak fegyverrel, hanem úgy mond ‘fejjel’ is elég sokat lehet tenni az ügyek rendezéséért, de engem leginkább az érdekel, hogy Rynal miképpen teszi az ilyesmit. Nekem sosem tűnt olyannak, aki mások megsegítésére tette fel az életét. Persze nem ismerem annyira, így könnyen meglehet, hogy tévedtem vele kapcsolatban. Megesik az ilyesmi.
- Kösz. Értékelem. - talán nem túl udvarias ‘vendéget’ fogadni a növényes hajóján, de túl sok mindent nem tudok itt csinálni. Tehát ennyi azt hiszem jár. Legfeljebb, ha visszajön, és azt mondja, hogy Rynal egy betolakodó, akkor lelövöm. Természetesen Rynalt. Egy kábító lövedékkel, mert azért cimbora félék, vagy mik vagyunk.
- Társas? Már mint valami játék? - remélem, hogy arra gondol. Kedvem lenne játszani valamit. Nem hiszem, hogy van rá alkalmas eszköz a hajón, de ki tudja. És eszközök nélkül is lehet játszani. Még Kicsi Rose mutatott nekem egyszer egy nagyon jó játékot. Kérdezgetni kell egymástól, és ha nem akarsz válaszolni, mert túl személyes a kérdés, akkor innod kell. Többször is csaltam, és inkább nem válaszoltam, hogy ihassak. Így elég jó móka volt.
- A randit inkább olyanokkal ejtem meg, akik… - a mellkasom elé teszem a kezeim és gömbölyű alakot formálok.
- … mellkasban erősebbek egy kicsit. - semmi személyes. Rynal ugyanis szimpatikus. És egyébként jól hangzik az ötlete. Benne lennék.
- Viszont a kaland jöhet. Akár rögtön azután is, hogy ennek a megbízásnak vége. - még mindig a kényszer szabadságomat töltöm, bár kezd olyan érzésem lenni, hogy nem csak a fizikai állapotom miatt. A szakaszunk egészséges tagjai közül is többeket pihenni küldtek. Nem értem miért. Nekem nincs szükségem pihenésre, ebből pedig arra következtetek, hogy nekik sem. Tehát meglehet, hogy valami más is áll a háttérben, amit nem közöltek velem. Tehát várok egyelőre. ‘Türelmesen’.
- Öhm… - ellenőrzöm a jeladó koordinátáit. Egy mély sóhaj szökik ki a tüdőmből, amikor látom, hogy pont az említett szektorban van.
- Pont ott. Bocsáss meg nekem egy kicsit… - elvonom a figyelmem Rynalról, és a kommunikációs csatornát nyitom meg. Erről minimum szólnom kell. Csak a nevét nem tudom a fazonnak…
- Norbert. Vihar lesz abban a szektorban, ahol jelenleg tartózkodsz. El kéne jönni onnan. - biztosan nem így hívják, de ez jutott eszembe a növényes pasas megnevezésről. Így azért még sem szólíthattam.  Viszont annak ellenére sem érkezik válasz, hogy azért érezhetően hozzá szóltam.
- Hahó… veszed az adást? - a jellel elvileg nincs probléma. Illetve az életjeleivel sem. Akkor mi a probléma? Rynalra nézek, és önkéntelenül szívom fel a mellkasom.

Rynal & Dario

Csak egy pár miliméternyit mozdul a jobb szemöldököm, mikor eltéveszti a nevem. Igazából majdnem stimmel, és nem ismer annyira, hogy elvárjam a pontos néven szólítást. Annak is örülök, hogy egyáltalán emlékszik rám. A nevemet ugyanis nagyon kevesen szokták megjegyezni. Megelégszenek a “Katona” megszólítással. Nincs bajom vele csak azért… Szeretném azt hinni, hogy több vagyok egy egyszerű gyalogosnál.
- Még csak most ment ki. A növényeket… - nem tudom, hogy mit csinál vele pontosan. Így nem is teszek pontatlan kijelentéseket.
- …csinál valamit a növényekkel. - vagy azok vele. Nem kérdeztem. Azt mondta, hogy én maradjak a hajón, és pontosan így tettem. Még annak a kísértésnek is ellenálltam, hogy keressek magamnak valami harapnivalót. Nem az én hajóm, így nem is az én szabályaim vannak érvényben.
- Az nem lenne túl praktikus. - látványnak viszont elég jó. Mégsem biztatom arra, hogy váltson nyugodtan alakot, mert nyílt víz nem igazán van a hajón. Anélkül pedig nekem kéne cipelnem őt. Könnyen lehet, hogy még valaki mást kell majd a karomban tartani, ha valami mégsem olyan “biztonságos” ezen a bolygón így spórolnék az erőmmel.
- Bébiszitterkedem. És mivel csak a hajón van erre szükség, most valóban nagyon unatkozom. - még zenét sem kapcsoltam be magamnak, mert hiába van nekem most ‘pihenőm’, azért figyelek mindenre. Így Rynalra is, aki láthatóan nagyon otthonosan mozog ezen a hajón. Nem örülök azért annak, hogy gombokat nyomogat, de egyelőre nem szólok érte.
- Ismered azt a tudóst, aki ezzel a jószággal jött? - a hajóra mutatok, hogy egyértelmű legyek. Amennyiben a válasz az, hogy igen, akkor neki több helye is van itt, mint nekem. Viszont valamiért mégis ki akar menni innen. Mondjuk én is. Csak nekem egyelőre még nem osztott lapot senki sem.
- Nekem itt kell maradnom a hajón. De ha szükséged van egy palackra megkérdezhetem, hogy ad-e neked egyet. - szó nélkül nem adom oda, még Rynalnak sem. Ha kér egyet, akkor megkérdezem a növényes pasastól. Akinek a nevére viszont nem emlékszem… Lehet, hogy egy kellemetlen beszélgetés lesz. Ez a mostani viszont igazán kellemes, hiszen már el is űzte az unalmamat. Illetve a szemöldökömet is felvonta egy kissé, mert elképzeltem magam egy tóban.
- Te most randevúra hívsz engem? - jobb az ilyet tisztázni. Kaptam már férfiaktól is ajánlatokat. Tisztelettel elutasítottam, mert a nők társaságát preferálom a hűvös estéken, de megköszöntem, mert jól esett. Jó tudni, hogy a másik csapatban is lenne esélyem, ha élnék vele. Arról viszont fogalmam sincs, hogy Rynal mit preferál, mert nem ismerem jól. Így inkább egyértelműen megkérdezem.

Rynal & Dario

Diszkrét hangjelzés szólal meg közvetlenül előttem. A pilóta helyén ülök, de ez persze nem az én hajóm. Még csak az kéne. Jobban szeretem az ilyesmit tapasztaltabbakra bízni. Ha fegyverekről van szó, akkor nyugodtan lehet hozzám fordulni tanácsért, de az ilyen tudományos expedíciókra készített hajók nekem szinte teljesen ismeretlenek. Ezért hirtelen nem is tudom, hogy pontosan miért érkezett a jelzés, meg azt sem, hogy mit kéne pontosan tenni vele. Egyedül a kamerákat tudom még kezelni, így azzal indítok, mert számomra úgyis csak az a releváns, ha a hajón történik valami. Ugyanis a szöszke növényes fazon nem akarta, hogy vele menjek a bolygóra. Mert, hogy ott biztonságban van. Neki csak az utazáshoz kell a ‘bébiszitter’. Nem értem, hogy ebben mi a logika, de vállat vontam. Tőlem azt csinál, amit akar, amíg megkapom érte a fizetségem. Ugyanis ebbe most amiatt mentem bele. Meglehetősen sokat költöttem a kényszerszabadság alatt és mivel még mindig tart, gondoltam nem árt ha egy kicsit a bevételt is feltornázom. Meg leginkább szerettem volna, hogy történjen is végre valami… És történt is. Még jobban unatkozom…
Ezért szinte felugrok az izgatottságtól, amikor kamerák átpásztázását követően észreveszem, hogy idegen betolakodó van a hajón. Míg mások ilyenkor csinálnak az űrruhájukba, nekem egy széles mosoly kúszik az arcomra. A fegyveremért még nem nyúlok, hiszen már a termetéből látom, hogy anélkül is könnyedén lenyomom. De ha valami mégsem a terveim szerint alakul, akkor azért kéznél lesz. Fő a biztonság. Így mielőtt elindulnék, hogy akkor rendezzem is ezt a ‘félreértést’ mégegyszer ellenőrzöm a kamerát, hogy a pozíciója változatlan-e. Ekkor szúrom ki, hogy időközben levette a sisakját és ráadásul ismerős is az arca. Rynal. Nem ismerem túl jól, de ezt az arcot nem igazán lehet eltéveszteni. Illetve arra is jól emlékszem, hogy tőle aztán tényleg nem kell tartanom. De még a növényes fazonnak se, ha esetleg majd visszajön. Tudom, hogy nem most lesz, elvégre csak nemrég ment el. Ezért megváltoztatom a tervemet, és egyelőre visszaülök a székbe. Csak a kamerát figyelem, illetve a hangot is bekapcsolom. Érzem, hogy ez most jobb műsor lesz…
És nem is tévedek. Hangosan felnevetek azon, hogy Kismacsekot szólongatja. Ezek szerint vagy ő is itt van valahol a közelben, vagy Rynal eltévesztette az univerzumot. Mindkettő elég vicces lehetőség, így azt hiszem érthető a jó hangulatom. Ezért sem igazítom útba a belső kommunikátoron keresztül. Majd rájön, hogy mit akar. Vagy nem. Nekem teljesen mindegy. Akkor viszont már az ajtó felé fordulok, amikor látom, hogy mindjárt eléri az irányítótermet. Nem fogok úgy tenni, mintha nem vettem volna észre. Fogadom őt, ahogy azt kell. Elpakolom a helyére a nevetést és hüvelykujjamat felfelé mutatva jelzem, hogy minden okés. Bejöhet. Jelenleg én osztom az engedélyeket.
- Szevasz Rynal. - nem mozdulok. Nincs miért. De azért a tekintetem követi őt. Ugyanis még mindig nem vagyok biztos benne, hogy tudja-e, hol van most.
- Igen, de neki egyelőre kint is van a helye. - azért ránézek az élet jeleire. Amíg nem simul ki az ekg-ja addig nekem nincs dolgom. Ráérek akár egy kicsit beszélgetni is Rynallal.
- Hogy kerültél ide? - remélem nem kell pontosítani azt, hogy a bolygóra, és legfőképp a hajóra vonatkozik a kérdésem. Azt, hogy az irányító terembe hogy jutott el, pontosan láttam.