Log in

I forgot my password

Latest topics
Big Change

Queil Gryth Yesterday at 8:00 pm

Go Round

Lyndar Onis Tue Apr 23, 2024 9:02 pm

Dobókocka

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 8:00 pm

New Home?

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 7:52 pm

Square no. 1

Zora Lavigne Sun Apr 21, 2024 10:05 pm

But I can't help falling...

Brandon Thycal Sun Apr 21, 2024 9:45 pm

Bring back... HER

Dariel Deveroux Sun Apr 21, 2024 8:41 pm

Just.... flush it ...

Rynal McKenzie Sat Apr 20, 2024 9:59 pm

Lucid Dreaming?

Dylan Leclaire Thu Apr 18, 2024 9:00 pm

Holding Space

Adrian Archard Wed Apr 17, 2024 8:48 pm

Not Again

Naarn Ronal Tue Apr 16, 2024 10:01 pm

(Not Under) The Bridge

Zora Lavigne Thu Apr 11, 2024 10:03 pm

Passing...

Regulus Zion Thu Apr 11, 2024 8:44 pm

The age of Aquarius

Sebastian Scorse Tue Apr 09, 2024 8:37 pm

Riding Off Into the Sunset

Kylie Youkou Sat Apr 06, 2024 10:00 pm

Feather Party

Shyrrak Dav Fri Apr 05, 2024 9:06 pm

Yes... or Yes?

Naarn Ronal Tue Apr 02, 2024 9:53 pm

Your time is up!

Kyran Shemar Tue Apr 02, 2024 7:53 pm

It's time

Zora Lavigne Tue Apr 02, 2024 7:52 pm

Just a perfect day

Enzo Conti Tue Apr 02, 2024 7:49 pm

Just a little... bump?

Rose Jackson Sun Mar 31, 2024 11:25 pm

Clouds and Smoke (and Mirror?)

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:56 pm

Pow(d)er and Girls

Linus Higgins Sun Mar 31, 2024 9:44 pm

Cats and Water? Not the best...

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:26 pm

Boots on the G...! Noooo... high heelsss!!!!

Lena Ylton Sat Mar 30, 2024 9:29 pm

Lesson (minus) One

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 10:27 pm

Nice Try

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 9:56 pm

Dreams Come True

Edmund Fahey Tue Mar 26, 2024 10:30 pm

Last Chance

Hailey Reed Tue Mar 26, 2024 7:54 pm

Arrivals

Rose Jackson Mon Mar 25, 2024 11:04 pm

Dress Coded

Rancar Colt Mon Mar 25, 2024 10:03 pm

Run Boy Run

Joaquin Pascal Sun Mar 24, 2024 10:48 pm

Meetings are not my favorite

Scott Lavigne Sun Mar 24, 2024 9:27 pm

Ace high

Gaspard Michoel Sat Mar 23, 2024 10:45 pm

Only one tiny thing is missing...

Chris Johanson Sat Mar 23, 2024 10:02 pm

The Plan

Trohan Colt Fri Mar 22, 2024 10:35 pm

Some beatiful News

Mia Hamish Fri Mar 22, 2024 7:34 pm

Couch Potato

Grant Leclaire Wed Mar 20, 2024 9:14 pm

One drop one Time

Erys Colt Tue Mar 19, 2024 8:14 pm

Nothing as it is

Hailey Reed Sat Mar 16, 2024 9:18 pm

Tracking

Denise Daal Sat Mar 16, 2024 8:55 pm

Looking in the mirror.. almost

Devon Deveroux Thu Mar 14, 2024 9:21 pm

Relation... SHIP

Frederik Spade Mon Mar 11, 2024 8:26 pm

How Do I Say Goodbye

Queil Gryth Fri Mar 01, 2024 9:47 pm

Wrong number...

Jamil Howell Tue Feb 27, 2024 10:02 pm

A new master

Shokan Thram Mon Feb 26, 2024 7:45 pm

Beginning and Ending

Sekani Onis Fri Feb 23, 2024 9:30 pm

The first time...

Olivia West Sat Jan 27, 2024 12:37 am

Constellation Map

Galactic Center Thu Jan 18, 2024 9:34 pm

Mystery School

Galactic Center Mon Dec 25, 2023 9:30 pm

Rang - Founders/Alapítók

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 10:41 pm

Dimenziólény - Angyal

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:09 pm

Dimenziólény - Blueprinters

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:05 pm

Whatever it takes?

Thomas Wilfey Mon Dec 11, 2023 8:20 pm

Karma is a Bit...

Layla Clark Sat Dec 09, 2023 10:09 pm

Bolita Bár - Jaxon & Eric

Eric Castor Tue Dec 05, 2023 8:41 pm

What have we done...

Mara Rover Fri Dec 01, 2023 8:24 pm

Surprise in a book

Kenneth Mezyon Thu Nov 30, 2023 8:03 pm

A heartwarming meeting

Devon Deveroux Mon Nov 27, 2023 11:14 pm

Leírás - A.I.

Galactic Center Sat Nov 25, 2023 9:58 pm

Beloved kids

Alana Sanders Fri Nov 24, 2023 9:21 pm

Youngsters

Aylmer Oshek Tue Nov 21, 2023 9:07 pm

I am sorry...

Noah Black Thu Nov 16, 2023 7:55 pm

When the awan is ready...

Dario Carter Wed Nov 15, 2023 6:17 pm

Layla Clark

Layla Clark Mon Nov 06, 2023 7:54 pm

A dessert... for you

Aylmer Oshek Sun Nov 05, 2023 11:01 pm

Hello?

Dariel Deveroux Sat Oct 28, 2023 9:24 pm

Jydai Rend

Galactic Center Mon Oct 23, 2023 7:58 pm

Family at first

Linus Higgins Thu Oct 19, 2023 9:32 pm

Volta

Great Attractor Thu Oct 19, 2023 9:06 pm

The next chapter

Liam Hanson Tue Oct 10, 2023 9:27 pm

On stage One

Linus Higgins Tue Oct 10, 2023 9:02 pm

Dad?

Noah Black Mon Oct 09, 2023 10:27 pm

Route 66

Ayda Rygel Mon Oct 09, 2023 10:11 pm

Not just a sword

Shokan Thram Mon Oct 09, 2023 8:54 pm

Knight's tale

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 10:17 pm

Parent trap

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 9:22 pm

D. is all around you

Carlos D. Force Sun Oct 08, 2023 8:42 pm

Fresh Blood

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 8:18 pm

I found Him!

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 8:01 pm

Oops, I did it again...

Shokan Thram Sun Oct 08, 2023 12:14 am

Master to Master

Carlos D. Force Sat Oct 07, 2023 9:26 pm

Finding harmony

Somayeh Nazyr Fri Oct 06, 2023 9:27 pm

Some Support

Ezume Sato Thu Oct 05, 2023 10:41 pm

Something FAMILY-ish

Jezabel Mendez Thu Oct 05, 2023 12:18 am

R2 - nem 3CPO

Rose Jackson Wed Oct 04, 2023 11:11 pm

Evening Party with a LittleBig Surprise

Zora Lavigne Wed Oct 04, 2023 12:01 am

Makkaláma

Anahera Pass Tue Oct 03, 2023 8:29 pm

To be or Not to Be

Zaphina Steal Sun Oct 01, 2023 10:35 pm

Transition

Sekani Onis Sun Oct 01, 2023 8:01 pm

Grandkids & other Disasters

Nyra Lamar Sun Oct 01, 2023 12:32 am

The future is bright

Olivia West Sat Sep 30, 2023 11:02 pm

What a ... news

Rose Jackson Sat Sep 30, 2023 9:24 pm

New cha(i)nce

Jezabel Mendez Fri Sep 29, 2023 11:30 pm

France in the '50s

Devon Deveroux Fri Sep 29, 2023 10:33 pm

Eye on the target

Eric Castor Fri Sep 29, 2023 8:29 pm

Letting go of the Past

Sekani Onis Thu Sep 28, 2023 11:36 pm

At Home

Olivia West Thu Sep 28, 2023 8:57 pm


What a ... news

+2
Gregor McMillan
Nyra Lamar
6 posters

Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Rose Jackson Sat Sep 30, 2023 9:24 pm

"I enjoy long romantic walks. To the fridge."
What a news...
Family enlargement... or running
Nem tudom, hogy pontosan mi történt odakint, de… jó volt. Nagyon… Éppen ezért igyekszem hallgatni, és nem Emyr tudtára adni, hogy megőrültem. Bár ő csókolt meg engem. Vagy nem? Ahh…. nem értem, hogy mi van velem…
- Neki… jól áll. - ezt azért nehezen mondtam ki, mert akkor sem szeretem azt a színt, ha anyán van. De tény, hogy ő mindenben gyönyörű.
- De most képzelj el engem rózsaszínben. Vagy még inkább… képzeld el, hogy együtt feszítünk rózsaszínben… - a gyíkok megfutamondnának az biztos. De mindenki más is. Ezért az arcom elárulja, hogy bármit (szinte…), csak azt ne.
Természetesen a rózsaszín sokk (ahogy mostantól fogom nevezni…) a legkisebb problémám, amikor végül kibökjük, hogy miért is jöttünk. Apán azt látom, hogy kiakadt azért, és talán az is felmerül benne, hogy nem készült még fel a nagypapa szerepre. Semmi gáz. Mert én meg rohadtul nem készültem fel arra, hogy anyuka leszek… De szerencsére van bennem annyi józan ész, hogy nem állok neki ezzel a felkiáltással vígasztalni azt aki… talán  egész máson gondolkodik éppen, és nem is ezen pörög.
Emyr viszont… Nem gondoltam volna, hogy ilyen nyugodt tud maradni, és ezzel… még nekem is tud segíteni. Elég csak ránéznem, és látom, hogy milyen sze…. nyugis. A legszebb viszont, hogy nem is miatta lesz olyan melegem, hogy kénytelen vagyok legyezni magam a kezemmel.
Azt Anyának sikerül elérni azzal az abszolút kedves, de… egyben nagyon ijesztő megjegyzésével is. Mi kettesben? Még rá is nézek Emyrre. Nem tudom elké… na jó talán mégis, de ő biztosan nem. Nem adja jelét annak, hogy többnek gondolna a gyerekei anyjánál. Ezért csak egy nem túl magabiztos, fel lehajtással egybekötött megjegyzést tudok a dologhoz hozzáfűzni.
- Köszönjük. Jönni fognak mindenkihez. - azért mégis csak rájuk kéne néznem, mert így nem biztos, hogy egyértelmű, hogy hálás vagyok Anyának és Chrisnek is. Biztos vagyok benne, hogy jól fog jönni a segítség, mert ugye… rögtön kettő gyermek érkezik. Nekem meg csak két kezem van. Vagy négy lábam… Trohan viszont profi, mert sikerül kirántania a közelgő pánik hullámból.
- Az nem rendezetlen. Mi nyertünk Chrissel. - mosolyodom el, és Chrisre kacsintok. Ez most nagyon kellett. Mert lopva Emyrre is ránéztem, hogy ő mit reagált Anya megjegyzésére. Nem mintha kíváncsi lennék…
- Én most inkább csak eszem a jó hírekre. - nem esik rosszul, hogy ki kell maradnom ebből, pedig jól esne a pia. Látom ugyanis, hogy most Chris sem iszik, és ez nagyon jól esik. Telepatikusan meg is köszönöm neki, és gondolatban átölelem. Az én kis öcsém… Akinek bekötötték a fülét. Olyan jó nézni, ahogy együtt vannak, és lelkesen tervezik a közös életüket. Ezt kívántam neki mindig is, még ha régebben (érthető okokból) vonakodott is az ilyen kapcsolatoktól.
Figyelmem viszont visszafordítom Emyrre, mert… abszolút azért, mert Apa közben elhívja. Vetek rá egy pillantást, és… hát nem tudom a tekintetemmel azt közvetíteni, hogy “nyugi, minden rendben lesz” Hiszen elképzelésem sincs, hogy milyen… segítségre (aham…) gondol Apa. Így inkább telepatikusan küldök neki üzenetet.
- Ha mentés kell csak üzend, hogy húúúúúsgombóc. - azt nem mondom, hogy vagy fusson… Tartok tőle, hogy jelen helyzetben, amikor elvileg mindenki nagyon örül, az már furán venné ki magát. Meg nem láttam, hogy Apánál lenne fegyver…
Anya viszont… még, hogy fegyver nélkül nem lehet égetni… Megint elönt a forróság főleg az arcomon. És most nem tudom, Emyrre tudok-e nézni, mert hagyni kéne, hogy menjen Apával. Így viszont a választ sem tudom egyértelműen megadni.
- Azt hiszem… Emyr nevében viszont nem szeretnék nyilatkozni. - vagyis hát nem is tudnék. Ő tudja, hogy felkészült-e egy estére a családommal. Még inkább felkészült-e egy estére… velem… Ugyanis sok szoba van a házban, de nem annyi, hogy külön szállás jusson neki…
Arcturus
Jelen
Emyr

Rose Jackson
Rose Jackson

Age : 264
Origin : Andromeda
Skills : Genetika, gyógyítás, telepátia, elem (tűz), igazlátás, empátia, harmónia
Profession : Szállító
Play by : Alicia Vikander

https://elementals.hungarianforum.com/t216-rose-jackson#1067

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Chris Johanson Fri Sep 29, 2023 11:45 pm

「 Család - Andromeda - Jelen 」
「 What a News! 」

Sajnálom, de egy felhorkantást folytok vissza az ominózus ruhanemű emlegetésére, s inkább nem nézek apura, de rám van írva a derű mellett a bocsánatkérés is. Tényleg viccesen néz ki rózsaszínben...
- Hozzánk is jöhetnek! Elrontjuk és visszadjuk őket! - ajánlkozom azonnal, mert nagyon szeretném már az unokaöcsit és hugit... öcsiket, hugikat? A karjaimban tartani és játszani velük...
- Köszönjük! - bár már felszabadult Orion azon része, amit jogtalanul foglaltak el a dracok, azért lehetnek még betörések. S bár ebben tökéletességre nem vágyok, annál inkább örömteli ünneplésre, amibe egy dracok betörése nem tartozik bele.
- Úgy ám! - pillantok széles mosollyal hol Rose-ra, hol Trohanra. Azért aggódok, hogy Rose-nak most nem kéne ennek kitennie magát, de remélem, addigra már meglesznek a picik, még ha legszívesebben már most állnék és ropnám a táncot a jeles eseményen.
Szuggerálom apát, hogy nehogy jelenetet rendezzen. Ennek ellenére boldogan karolom át Trohant és Crylt, teljesen boldog vagyok mellettük.
- Itt alhatunk. - nézek Trohanra és Crylre, mivel ez nem csak rajtam múlik. - Mindent nem biztos, de az alapokat valószínű. - mosolygok, csillogó szemekkel. Nekem mindegy, milyen az alkalom, ünnepeljünk, s hogy együtt lehetek velük.
Finoman megszorítom Cryl kezét, hálásan. Nagyon kíváncsi vagyok a szüleire. Biztosan éppen olyan szeretők, mint ők. Nem nézek szüleimre, annyira természetes, hogy jönnek Cryl szülei is!
A következő kérdést már inkább Trohanra, s leginkább Crylre hagyom, aki szerintem gondolatban már azt is kitalálta, milyen színű legyen a padló... ezen szélesen mosolygok is, s cinkosan ránézek Trohanra.
Koccintok én is, ám mivel Rose nem ihat, így én sem. Megszoktam, ha együtt vagyunk, akkor együtt is iszunk! Igaz, én nem bírom, és azonnal kiüt, de most nem ez tart vissza.
Meglepetten ugyan nem, ám kicsit levegőt visszatartva nagyon is nézek hol apára, hogy Emyrre, hol pedig Rosera. Aztán anyára pillantok. Apa és a szokásai.
- Maradjatoook! - szinte könyörgök neki. Itthon ritkábban vagyunk együtt, és ugyan már ez nem kettesben lesz, legalább megismerheti jobban egymást mindenkivel.




  
Chris Johanson
Chris Johanson

Origin : Andromeda
Profession : Programozó/Messenger
Play by : Louis Hofmann

https://elementals.hungarianforum.com/t191-chris-johanson#930

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Nyra Lamar Mon Sep 11, 2023 11:25 pm

What a ... news

Sok minden történhet (és a múltban már történt is…), de van, ami nem változik. Ennek ellenére nagyon is jól esik kifejezni, és oda vissza adogatni. Még mindig úgy mosolyodom el, amikor kimondja, mintha először hallanám. De csak azért, mert még mindig hálás vagyok érte, hogy közös útra sodródtunk…
- Befejezem a finomságokat. - engedem végül el, de csak hosszú pillanatokkal (akár percekkel) később. Én sem sietek, bár most azt érzem, erre az ölelésre neki nagyobb szüksége volt. Azt pedig nem mondom, csak gondolom, hogy bármikor, és nagyon szívesen… Rose és Chris érkezése ugyanis egész más energiákat hoz a házba, és most nem is egyedül jöttek. Egyszerre borítják fel az egyensúlyt, és… hozzák magukkal, a harmóniával együtt. Különösen Chris és a párjai esetében érzem, de Rose és Emyr sem közömbös egymás számára. Sőt… Rose-on olyasmit látok, amit még soha. Pontosabban három ilyen dolgot…
- Ha csak néhány napot szeretnétek kettesben, és vigyázni kell a gyerekekre, akkor is keressetek bátran. Bármikor. - meglehet, hogy ezzel a kijelentéssel (az elejével), belenyúlok valamibe, de ha így van, akkor pont jó is, hogy nem teszek lakatot a számra. Vegyék észre, ami egyértelmű, ha még nem tették meg… Rose-on mondjuk ilyen téren nem tudok kiigazodni. Tekintve, hogy sosem táplált még komoly érzelmeket senki iránt, és talán azt sem tudja, hogy mit kéne keresnie. Már semmit, ahogy látom Emyrt…
- Nagyon szívesen. Itt alszotok? Akkor meg tudunk mindent beszélni akár ma is. - mondom elsősorban Chrisnek, de Trohanra, és Crylre is rásiklik a pillantásom. Mindhármuk reakciójára kíváncsi vagyok, és persze szívesen fogadom őket. Tudatalatt, de készültem is az érkezésükre.
- Várjuk őket is szeretettel. Itt elférünk, és legalább nem fogok unatkozni. Közös téma akadni fog bőven. - elsősorban Crylre és Trohanra vagyok kíváncsi, de természetesen Cryl szüleivel is szívesen beszélnék. Meglehet, hogy Cryl múltja sem olyan boldog, és ebben az esetben a szüleinek is volt mit megemészteni. Talán segíthetnénk egymásnak, és persze mindig is arra vágytam, hogy nagy legyen a családunk. Most már nem panaszkodhatok.
- És mik a tervek az esküvő után? Kerestek magatoknak egy közös otthont? Vagy más ötleteitek vannak? - a szívem meg fog szakadni, ha Chris is elköltözik, de természetesen megérteném, ha így döntene. Az egy dolog, hogy elférünk, és itt bőven van mindenkinek élettere, de azért… egy párkapcsolat esetében nem a szülőkre van szükségük. Néhány napig persze, de az együttélés már másik eset. Nem örülök neki, hogy ez így van, de elfogadom, teljes mértékben.
Ugyanígy azt is megértem, hogy Gregnek lassabban megy az örömhírek elfogadása. Koccintottunk ugyan, és én boldogan emeltem a magasba a poharam, amikor Greg is ezt tette, de azért még érzek a levegőben néhány megválaszolatlan kérdést. Én fel is tenném őket, amikor érzem, hogy a hangulat már nem olyan feszült, mint korábban volt, de Greg végül megelőz. Tudhattam volna, hogy beszélni akar Emyrrel, így nem is szólok végül egy szót sem, csak Rose felé fordulok, amikor Greg Emyrt hívja el. Segítségért… Remélem legalább becipeltet vele valamit, hogy ne legyen teljesen egyértelmű, hogy miről szól ez az egész…
- Maradtok ti is Rose? Nem nyúltam a szobádhoz.... - nevetem el magam. Egy kis takarításra persze sor került. Az sosem árt, akár maradnak, akár nem. Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy mit szólna Emyr Rose szobájához…

Család

Nyra Lamar
Nyra Lamar

Play by : Diane Kruger

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Gregor McMillan Mon Sep 11, 2023 10:28 pm

WHAT A NEWS...!
CSALÁD - ANDROMEDA - JELEN

Megölel, mintha megértette volna, erre volt szükségem a legelejétől. A szavak azok csak szavak, és azzal simán el lehet menni a lényeg mellett.
- Szeretlek én is. - ölelem vissza, gyengéden.
Trohan határozottsága tetszik. Chrisnek éppen ilyen jellemre van szüksége, mert határozottságban rám ütött, s nekem is nagyon oda kellett figyelnem, hogy egyensúlyban legyek.
- Lehet akár itt is és ott is, szétnézünk, mit tudunk egymásnak segíteni.-végre legalább egy kézzelfoghatóbb dolog.
- Mi bajod a rózsaszínnel? Anyád kedvence. - nem értem, mi a baj azzal, ha a puma fia felveszi, mert a lánya szégyellős? Most ezentúl anyaszült meztelen várjam?
- Abból is a legjobb! - a poharakat leteszem, s úgy töltök gyakorlottan, egy csepp sem kárba.
A hír jobban képen töröl, mint vártam. Chris esete is kicsivel nehezebben emészthető, de boldog vagyok boldogságának.
Emyrről azonban más a véleményem. Nem azért, amit tesz. Hanem amit nem. Tudom ki ő, de egyáltalán nem használja ki azt, ami. Márpedig szükségünk lenne rá. Nemcsak nekem, nemcsak Orionnak. Az egész univerzumnak.
- Koccintsunk az örömhírekre! - emelem fel a poharamat, hogy koccintsunk. Ahogy Rose-ra tekintek, azért egy bocsánatkérő tekintetem van, hiszen látom, nem iszik.
Jól esik, ahogy végigcsusszan a torkomon.
- Te, meg a dolgokra várás. - pöffen ki belőlem egy rövid nevetés. Rám ütött, nem egy várakozós típus, ha nem stratégiáról van szó.
Aztán megakad valakin tekintetem, ahogy Rose Emyrre tekint. Ez valóban úgy van, ahogy látom? Rose-nál sosem láttam, hogy valakire így nézett volna.
Hát erre innék még egyet...
Chris rángat ki ebből, felé tekintek.
- A helyszínt mi biztosítjuk rá. - már egyre kevesebbszer tudnak betörni a védett területrekre a dracok, egyre nagyobb a biztonság. S lassan mindenhonnan, ahová nem valók...
Azt a kérdést lenyelem, hogy itt ki lesz a menyasszony.
- Tudsz nekem kicsit segíteni? - állok fel, Emyrre tekintve. Nem fogom tudni ezt nyilvánosan megkérdezni, bár nagyon tartok attól, hogy csak azért nem fogok a nyakára lépni, egyrészt, mert Rose őt választotta, másrészt meg lépnek rá elegen. Harmadrészt, mert valahogy azt látom, azt élvezi is....

Ciaran
Gregor McMillan
Gregor McMillan
Fekete Liga

Origin : Orion
Profession : Stratéga
Play by : Jeffrey Dean Morgan

https://elementals.hungarianforum.com/t188-greg#914

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Trohan Colt Thu Jul 20, 2023 10:49 pm

Nem érzek neheztelést Chris apja felől, legfeljebb egy kis meglepettséget, de azzal tudok dolgozni. Elvégre az idő mindent megoldt. Szinte mindent…
- Ez esetben mindenképp beszéljünk. Szívesen fogadom a hajómon, vagy én is meg tudom látogatni, hogy megmutassam mire jutottunk. Minden bizonnyal tudunk egymásnak segíteni. - neki energiaforrásra van szüksége, a csapatunknak meg eredményekre. Az elméleteket ugyanis alkalmazni kell, és minél többet tudunk tesztelni, annál hasznosabb felhasználási módokat fogunk találni. A csapatmorálnak pedig szintén jót tenne, ha a projektünk olyan kezekbe jutna, ahol akár életeket is tud menteni. Chris - érthető okokból - nem mesélt el mindent az apjáról, de amit tudok, az is elég ahhoz, hogy segíteni akarjak, függetlenül attól, hogy rokonok leszünk.
- Áh… az Orioni tömény a legjobb. - az időzítés pedig azt hiszem nem is lehetne jobb. Ugyanis a feszültséget Greg, Rose és Emyr felől még úgyis érzem, hogy minden figyelmem Chrisé. Még Cryl is nagyon mosolyog, ami nála azt jelenti, hogy ő is érez némi diszkomfortot.  Az esetében eltűnik, amikor Chris átkarolja a derekát, én meg azonnal elsöpörtem, és csak a támogatásomat küldöm Chris felé. Küldeném Rosenak is, de… hát láthatóan neki már nincs szüksége rá. Most olyan összhang van közte, meg a párja között, amit a hajón még nem érzékeltem. Na végre…
Nem mellesleg az is nyilvánvalóvá válik, hogy Chris szülei is meglehetősen szinkronban vannak. Értelmet nyer, hogy miként lehet két ennyire különböző testvér között ilyen szoros viszony, hiszen Chris szelídsége egyértelműen Nyra lenyomata, míg Rose robbanáshoz közeli állapota Greget adja egy az egyben vissza. Chris miatt nem örülnék neki, ha borulna a bili, így én is kapok az alkalmon, amikor Nyra az esküvőről kérdez. Finoman végig simítok a hüvelyk ujjammal Chris kézfején, majd amikor kifejtette, hogy mire gondoltunk, én is csatlakozom a beszélgetéshez.
- Rosenak és nekem van még egy rendezetlen ügyünk a versenypályán. - nézek, és kacsintok gyorsan Rosera, aztán Greg felé fordítom a tekintetem. Nem beszéltük le előre Cryllel, de megérzésem szerint ő inkább Nyrával keresi a kapcsolatot még mindig, én pedig Gregnek próbálom bemutatni magam. Legalábbis van egy olyan érzésem, hogy most ő is jobban járna, ha inkább velem ismerkedne. Még mindig nem érzem, hogy olyan nyugodt lenne a hangulat, amilyennek kéne lennie két ilyen örömhír hallatán, de persze… fordított esetben biztosan én is pont olyan lennék, mint Greg…
- A legfontosabb persze az, hogy az egész család együtt legyen. A szüleim is jönnek, és ők is szeretnének majd találkozni önökkel. - jelenti ki Cryl, és egy pillanatra felé is fordulok. Még sosem mesélt a szüleiről. Annyit tudok, hogy egy Terra közeli hadihajón teljesítenek szolgálatot. És ennyi… Talán nem ártana róla is többet megtudni, elvégre mindketten Chris életének a szerves részei leszünk.
Trohan Colt
Trohan Colt

Play by : Idris Elba

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Emyr Algan Thu Jul 20, 2023 9:31 pm



Emyr
What a News!


Playing God
Is a hard
game.








Érzem, mielőtt elengedném, hogy tartsam meg. Átkarolom derekát, hagyom magamhoz dőlni, s fejem övének támasztva engedem ki a lassan belélegzett levegőt. A karjaiban itthon vagyok.... és ezt még sosem éreztem...
Elmosolyodom a riposztra. Akár látják, akár nem... rózsaszín? Hogy jön ide a rózsaszín? Érdeklődéssel nézek hol Rose-ra, hol Nyrára, de csendben maradok. Egyelőre. Mert amit érzek Greg és Rose felől, támogatásra van szükségük.
Így kimondom, s várom, hogy ránk szakadjon az ég. Sokszor szakadt már rám, kibírom, de ne Rose-ra. Érzékelem pillantását, mosollyal nézek rá, benne a kimondatlan szavak, amik fogalmam sincs, csak érzem hogy jók, hogy szokatlan, kellemes.
És hogy sokszorosan nagy bajban vannak.
Ezt a gondolatmenetet Rose mozdulata vágja el egy huszárvágással, s a komor felhők máshogy gyűlnek, s a jelenben vagyok. Amit amúgy ilyenkor nagyon nehéz megtennem, így Rose-ra is pillantok egy rövid időre.
S nem, nem fogom engedni, hogy a múlt megismétlődjön. Most már nem. Ezzel az elszántsággal és döntéssel tekintek Gregre. Felőlem haragudjon rám, de ne Rose-ra. S meglátom, hogy rá képtelen lenne, s ettől megkönnyebbülök.
Nyra kérdésére felé tekintek, s bólintok.
- Köszönjük. - Rose-nak bizonyára jót fog tenni, s sokat fog segíteni. Arra mindig figyeltem, hogy a részemről ne legyen családom, mikorra már felnövök, s most először érzem azt, hogy talán másként is dönthettem volna, s nemcsak egyedül Nyráék örülhettek volna az unokáknak....
S Rose pillantása újból rátereli figyelmem, s most már másik kezem is övére helyezem, ami szabad.
- Köszönjük, Greg. - ez lenne a jégoldás? Vagy a vihar előszele? Kérdőn tekintek Nyrára, majd pillantok Rose-ra, de semmit sem érzékelek, vagy látok. Majd lesz valami.
S a valóság máshogy is visszatér, ahogy Nyra megkérdezi Chriséket az esküvővel kapcsolatban.
Esküvő...
Erre összeszorul szívem, de csak egy levegővételre engedem, hogy a múlt képei előttem legyenek, s erővel csúsztatom magam vissza a jelenbe. Az már elmúlt, múlt, vele együtt.

 

Ciaran




Emyr Algan
Emyr Algan
Alapító

Age : 172
Origin : Orion
Profession : genetikus
Play by : Keon Alexander

https://elementals.hungarianforum.com/t50-emyr-algan

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Rose Jackson Fri Jun 23, 2023 11:16 pm

"I enjoy long romantic walks. To the fridge."
What a news...
Family enlargement... or running
Nem szeretek arra koncentrálni, hogy mi baszódhat el, de azért néha kénytelen vagyok legalább felületesen végig gondolni a rossz lehetőségeket is… Most például előfordulhat, hogy csalódást okozok Apának. Vagy leginkább magamnak. Miért nem lehet egyszerűbb az élet?
Nos és akkor itt van még Emyr, aki… A legnagyobb meglepetésemre, még mindig itt van. Fogja a kezem, érzem, hogy biztat, és… valahogy működik ez a dolog. Némileg enged a feszültség bennem. Aztán meg…
Most nagyon is tisztában vagyok vele, hogy mire készül. Ahogy közelít felém, ahogy végig simít a vállamon, majd a nyakamon, és találkozik a pillantásunk… A szívem fékevesztett tempóval reagál és ösztönösen lépek hozzá közelebb én is egy apró lépéssel. A kezem a dereka felé nyúl, és finoman megérintem.
Aztán néhány pillanatra eltűnik minden. Az ajkai, a csókja, mintha eltüntetne mindent, ami elbaszódhat. Nem csak a mai napon. Úgy mindig… És csak egy nagyon, de nagyon kellemes, bizsergető érzés marad, ami idegen, de mégis olyan ismerős. Emyr… úgy ragad magával, ahogy még sosem tapasztaltam…
Nem tudom, hogy ő húzódott-e el végül vagy én, de szinte biztos, hogy nem én... Ha nem tart meg, még az is előfordulhat, hogy elveszítem az egyensúlyom, és még csukott szemekkel csak dőlök felé. Hosszú másodpercekbe telik, míg magamhoz térek, és még akkor sem teljes az ébredés. Nagyon melegem van…
- Jah… határozottan… - miért viszket hirtelen a tarkóm? Nem tudom, de megvakarom. És miért érzek eszeveszett forróságot? Nem, nem csak az alhasamban. Mindenhol… Passz, és erre nem használ a köröm… Meg még egy találós kérdés: Miért esik ennyire jól a csók? Be kéne menni inkább…
A valóság viszont nem csap képen olyan gyorsan, mint vártam. Még érzem az ajkaimon Emyr ízét, és így igen nehéz arra koncentrálni, hogy vigyázzak Apa mentális egészségére… Abban ugyanis szinte biztos vagyok, hogy nem a lelkesedés miatt fogad ilyen jó szívvel, hanem azért mert még nem esett le neki a szitu. Édes Teremtőm…
- Rajtad áll. Részemről ruhákat is dobálhatsz a színpadra. Csak ne rózsaszínt… - vajon rózsaszín ruhákat venne a kislánynak? Egyáltalán… örülni fog annak, hogy Nagyapa lesz? Ilyen részletekre még nem gondoltam. Gondoltam, letudjuk a bejelentést, aztán onnantól kezdve minden rendben van. Aham… hát nem… rá kell jönnöm, hogy ez még csak a kezdő szint. És hol van még a haladó…
- Ahh… szuper. Köszönöm. - ha már az italból nekem ki kell maradni, legalább lesz húsgombóc. Azért még így is vágyakozóan nézek az Orioni töményre. Azt nagyon szeretem. És most nagyon jól jönne… Talán ezért fogom még erősebben Emyr kezét is nézek rá hosszabban. Vagy az is lehet, hogy valami egész más miatt…
És végül… kimondom. Lopva a plafonra sandítok, nem akar-e beszakadni, netán nem látok egy közelítő aszteroidát, vagy más katasztrófát, de… Nem. Csak Apa arcát. Ami… Lehet, hogy nem értette meg, amit mondtam? Vagy ennyire lefagyott? Nagyon rosszat sejtek, és ezért önkéntelenül nyúlok néhány hústgombócért. Három fért a tenyerembe. És a számban is van hely annyinak…
Aztán amikor meghallom Emyr hangját, és hogy az ikrek szót, már ő mondja ki, újfent melegséget érzek a mellkasomban. Hálás vagyok neki, és zavaromban, csak őt nézem néhány pillanatig, talán még a tekintetem is lágyabbá válik… Aztán a józan ész azért visszatér. Kis rágás, egy nagy nyelés, hogy eltűnjön a húsgombóc a pocakomban. Közben már bólogatok, és az egyik ujjammal Emyrre mutatok, jelezve, hogy “igen, pont úgy ahogy mondja”. Még egy mosoly is az arcomra kerül, bár nem szándékosan. Ösztönösen érkezett meg, miután már nincs tele a szám.
A folytatás viszont… nem akar megérkezni. Várnék valami… hát nem is tudom mit. Anyára nézek, és az ő mosolya legalább levakarhatatlannak tűnik. Ez azért megnyugtató. De Apa…
Többször is cikázik a tekintetem Emyr, és Apa között. Mindig Apától szoktam várni a megoldást, ha valami olyan szitu van, amit én nem tudok kezelni, de most… Emyren látom. Olyan szilárd, és eltökélt, meg… látok rajta még valamit. Nem tudom, hogy az pontosan mi, és magamnak sem szívesen vallom be, de tetszik az a valami. Nagyon is… Talán jobb is, hogy Apa megszólal. Mert észre sem vettem, hogy egy ideje már nem vettem levegőt…
- Meguntam, hogy a jó dolgokra mindig várni kell. - na ez amúgy teljesen igaz. Viszont ha bele kell menni a részletekbe… Hát akkor lesznek még gondok. Ezért én egy ideig inkább nem szólok semmit. Még a gondolataimat is kikapcsolom. Csak bólintok. Meg nézek Emyrre… Talán megint egy kicsit túl hosszan… Mi van már velem? De most tényleg…
Chris hangjára térek már magamhoz. Hagyomány, hagyomány… Áh igen, Anya kérdezte. Hálásan nézek rá, aztán Chrisre, mintha az életem múlna azon, hogy figyelek-e minden szavára. Beszél először Anyához, aztán Apa felé fordul. Háháhh… a menyasszonyvágta. Na az tényleg jó buli. Ugye Apa segíteni fog Chrisnek. Apa?
Felé fordulok és… már megint mosolygok. Vagyis most minden rendben van, vagy ez az utolsó gondtalan pillanat a robbanás előtt? Most meg kéne szólalnom? Vagy inkább csak várjak. Nem tudom… De Emyrre nézek, mert bízom benne, hogy ő tudja, hogy most mit kell mondani… avagy nem mondani… Hohóóó van még húsgombóc…
Arcturus
Jelen
Emyr

Rose Jackson
Rose Jackson

Age : 264
Origin : Andromeda
Skills : Genetika, gyógyítás, telepátia, elem (tűz), igazlátás, empátia, harmónia
Profession : Szállító
Play by : Alicia Vikander

https://elementals.hungarianforum.com/t216-rose-jackson#1067

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Chris Johanson Fri Jun 23, 2023 9:17 pm

「 Család - Andromeda - Jelen 」
「 What a News! 」

Trohan válasza alatt mosollyal bólogatok párat. A képességemmel és tudásommal nagyon jól kiegészítem a csapatot, s élvezet velük lenni, dolgozni. Szeretek egyedül is, sokáig egyedül is dolgoztam, ám ahogy egyre jobban belevonódtam Trohanék munkájába, annál jobban kezdtem élvezni a csapatmunkát. Azért időnként szeretek egyedül elbíbelődni.
Cyrl már reppen is, segíteni anyunak, s tudom, hogy nagyon jól és nagyon hamar ki fognak jönni egymással.
Apa valahogy ma nincsen vicces kedvében. Meg jó kedvében sem. De hiszem, hogy amint megtudja, felfogja, Rose végre megtalálta Őt, a nagy Őt, és még gyerekek is úton vannak, ha mormogni is fog egy rövid ideig, azért boldog lesz. Szeretné, ha boldogok lennénk, tudom. És azok vagyunk! És bizony elkapom Trohan pillantását, elmosolyodok, s rápillantok, majd vissza testvéremre, meg apára is. Lopva anyára is, mintha tőle tudnám, miként fog apa majd reagálni.
Így csendben maradok inkább, hagyom kibontakozni a jelenetet, ám el nem szakadnék sem Cyrltől sem Trohantól. Előbbi vállamra hajtja fejét, Trohannak is fogom a kezét, Cyrlt pedig átkarolom derekánál.
Hálásan viszonzom Trohan finom kézszorítását. Drukkolok Rosenak.
Majd érdeklődéssel figyelem apát. Merthogy vártam valami hasonlót, de ekkora befagyást nem igazán. Már-már készülnék, hogy átölelem, s odamegyek hozzá, ám érzékelem, ahogy kiengedi a beakadást, s én is megkönnyebbülök. Nem robbant.
Lehet, hogy még?
Hirtelen kapom pillantásom anyára. Látom, ahogy vágni akarja a feszülő madzagot, hogy lazuljon apa feszültsége. Pedig még egészen jól fogadta.
Először Rosékra tekintek, feltételezve, hogy anya tőlük akar kérdezni. Mint nevek, meg mikor érkeznek, és hogy hogyan találkoztak...aazt nem hiszem, hogy jó ötlet elmondani....
De anya felénk pillant, így a pillanatnyi szünetem után megértem, hogy a kérdés nekünk szól. Aztán  megértem, hogy tényleg nekünk szól.
Trohanra és Crylre tekintek, s veszek egy nagy levegőt. Meg el is pirulok. Ugyanis ez már egy olyan felnőttes dolog, olyan fontos dolog, amiről sosem ábrándoztam, hogy egyszer nekem is lesz részem benne. Eléggé megtört a múlt egy része, hogy nem akartam ebben gondolkodni.
- Arra gondoltunk, hogy ötvöznénk a kentaur és andromedai hagyományokat... - muszáj vagyok megköszörülni a torkom, nagyon izgatott vagyok, s kortyolok is a rövidből, ami... nagyon erős, meg is dobja arcom pirosságát. Talán nem kéne többet kortyolnom belőle. Még jobban melegem is lesz hirtelen.
- Az andromédai részében szeretnénk segítséget kérni... - nézek anyára. Sejtem, hogy apának rosszul eshet, ám neki is készültünk meglepivel.
- Tőled pedig abban apa, hogy szeretnénk megrendezni éjfélkor a menyasszonyvágtát is... - orioni szokás, amelyben a menyasszony és vőlegény azzal perdül táncra, akivel versenyre kelnek a Dryhan-völgyi űrversenyben.


  
Chris Johanson
Chris Johanson

Origin : Andromeda
Profession : Programozó/Messenger
Play by : Louis Hofmann

https://elementals.hungarianforum.com/t191-chris-johanson#930

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Nyra Lamar Mon May 29, 2023 12:24 am

What a ... news

Az a nagy sóhaj… Ha tudnám, hogy ezzel minden feszültséget kiengedett, én is teljesen elengedném magam. Így… egyelőre csak izgatott vagyok, és nem aggódom azon, hogy mi történhet. Elvégre a legroszabb az, hogy Gregnek ki kell eresztenie a gőzt, amire mindig megvan a lehetősége.
Azonban úgy tűnik, hogy… most nekem sem sikerült ráérezni a hangulatára. Nincs ezzel semmi baj, hiszen úgy ismerem őt, mint saját magamat, ez pedig nem egy mindennapi helyzet. De ha itt lesznek a gyerekek is… Muszáj lesz a lehető leghiggadtabb hangulatba kerülnie. Legalább az érkezésük pillanatáig…
Ezért nem válaszolok semmit, csak amikor látom, hogy még a szemöldökét is összevonja, odasétálok hozzá, és megölelem, az energiámmal is. Nem hitegetem azzal, hogy minden rendben lesz (az ő szemszögéből is…), de kimondom azt, amit talán nem mondok már gyakran, de még ennyi év után is érzek.
- Szeretlek. - én ennyit tudok neki adni, a többi már rajta áll. illetve a gyerekeken. Chris energiája, és a boldogság, amit a hármasuk felől érzek engem feltölt teljes mértékben. Greget még nem, de… majd eljön annak is az ideje. Tudom, hogy Rose érkezésére is nagyon vár.
Ő viszont… hát még engem is meglep. Vagy nem mond el nekem semmit, és/vagy most nagyobbat ugrott, mint vártam. De titokban mindig is ebben reménykedtem, így velem madarat lehet fogatni. Chrisre rátalált a szerelemre, Rose pedig családot alapít. Lehetne ennél szebb a nap? Kétlem. Hiszen még Greg is egyben van. Legalábbis én így érzem.
Ám kiderül, hogy ismét tévedtem, és ez már egyértelműen a felhők feletti lebegésnek tudható be. Vagyis még figyelnem kell, hogy minden érzelem a helyén legyen kezelve. Ha Greg az italokat akarja intézni, legyen. Most nem tudom őt támogatni, így neki kell elpakolnia azt, amire nincs szüksége. Én csak kérésének megfelelően a nappaliba vezetek mindenkit, majd az ételt intézem.
Illetve… Cryl személyében kapok egy segítőt is. Rövid idő alatt rengeteg információt tudok meg, és persze azt, hogy Cryl is nagyon izgul. Így türelemmel és szeretettel fordulok felé, az étel előkészítését hosszan elnyújtva. Legyen ideje neki is ismerkednie velünk, mielőtt újra egyesül a családunk. Ezt követően viszont visszatérünk mindketten a nappaliba.
- Megérkezett az étel is. - teszem le az asztalra a finomságokat, mindkét gyerekünknek a kedvenc étele, bőséges adagban. Aztán körbe nézek és… hmm… talán hamarabb kellett volna visszaérnem. Gyorsan számba veszem, Chris és a párjai a saját világukban van. Helyes. Legyenek is. Rose és Emyr Algan… valamit nagyon akarnak mondani. Ezek szerint Greg még nem vette észre? Ajajj…
Greg mellé ülök, és megfogom a kezét. Még időben, mert Rose végül be is jelenti, hogy miért érkeztek. Képtelen vagyok visszatartani a  mosolyom. Már látom is magam előtt, ahogy a két apróság itt fog szaladgálni a kertben, Rose pedig boldogan ül a párja karjaiban. Mert én már látok valamit, amit még talán ő sem. Az energiájuk teljes összhangban van…
Ezért Greg felé fordulok, hogy vajon ezt ő is észrevette-e, de… ő megakadt. Finoman megszorítom a kezét, de még mindig nem üzenem neki, hogy minden rendben van. Úgy tűnik, hogy ez sokkolta, jobban, mint gondoltam.  Ezért magamhoz veszem az egyik italos poharat, és lassan kortyolgatni kezdem. Nem érzem szükségét, de Gregnek biztosan jól esne. Talán ha látja, hogy én is érte nyúlok, önkéntelenül ő is ezt fogja tenni, és nem fog feltűnni senkinek, hogy ő még nem teljesen készült fel a Nagyapa szerepre. Jobban mondva, még nem tud róla, hogy nagyon is készen áll rá…
- Ha csak csevegni támad kedvetek, akkor is itt leszünk.  - teszem még hozzá ezt is, mert főleg Emyrnek talán váratlan, hogy ez az ajtó mindig nyitva áll. Nem tudom, hogy Rose mit mesélt rólunk így… fontosnak tartottam ezt is megemlíteni. Illetve még valamit…
- Nagyon sok kérdésem van. - nem tehetek ellene, a Gregből áradó feszültség ellenére is kuncogni kezdek. És először Chrisék felé fordulok, mert… bármennyire is szeretném őket meghagyni a lebegésben, most nagyon is jól jönne, ha átvennék egy kicsit a szót.
- Van valami hagyomány, amit követni szeretnétek? Úgy értem, hogy terveztek valamilyen szertartást? - nem ismerem a kenturok összes szokását, így némileg vakon tapogatózom, és… persze nagyon kíváncsian. Órákig tudnám hallgatni mindkét gyerekünket, de leginkább, csak örülök, hogy itt vannak. Ha még mesélnek is valamit… az csak plusz. A Rosehoz intézendő kérdésekkel viszont egyelőre várok, mert… egyszerűbb lenne, ha Greg is… előrébb tartana a feldolgozásban. De ha más nem, majd akkor kérdezek tőle, ha és amikor kettesben vagyunk…

Család

Nyra Lamar
Nyra Lamar

Play by : Diane Kruger

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Gregor McMillan Sun May 28, 2023 11:01 pm

WHAT A NEWS...!
CSALÁD - ANDROMEDA - JELEN

Nagyot sóhajtok, de ez valahogy nagyon is jóleső.
- Annak csak örülök. - mindkét gyerekünkél boldog lennék, ha rájuk találna boldogság, kapcsolatban. Aaazt azért nem állítanám, hogy mindegy, milyen formában, de még nem vágyok nagypapa szerepre. Nekem az is elég, ha van valaki az életükben, akikkel boldogok. Ha nem, akkor úgyis én fogom kirakni az illető szűrét. Szenvedtek a kölykök eleget.
- Na látom? - vonom össze a szemöldököm. Nem kedvelem a kiokítást és az annak tűnő válaszokat, mint a nalátod, naugye, ugye, és a helyes... tudom, hogy miért triggerelnek és nagyon is jó jelzőcsengőcskék.
Most lepjen meg, hogy Chris kikkel és hogyan állított be? Most jelen pillanatban képtelen vagyok erre, mert a processzor, az lefagyott. Ketten vannak, vagyis hárman. És “egy pár”. Ez nem trió?
De látom a fiamon a boldogságot, s azt, ahogy egymást körbeveszik. Meg fogok ezzel békélni, tudom, most azért ez egy elég nagy gombóc, hogy csak úgy lenyeljem. De nem, nem köpöm ki.
És egyszerűen nem tudom hova tenni őt. Egészen más lett. Talán ez a része, amit elzárt, azóta, hogy...
Az örök szégyenfolt és mély seb lesz lelkemen, hogy Christ elfogták. S hogy képtelen voltam kiszabadítani. S utána elég kemény burkot tettem magam köré, amikor megláttam, mennyire sérült a lelke. Nem volt köszönet abban, ami választ kaptak erre. De már ebbe is kezdek belefáradni...
- Ami azt illeti a szakaszomnak is bőven  szüksége lenne erre a forrásra. - én bizony minden lehetőségen kapok.
De még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy Chris máris kettőt kapott az életében. Jó hír, nem mondom, csak... óvatosan fiam.
S végre Rose is megérkezik, nem egyedül, ő sem. Nyrára sandítok, mert kezd sok lenni. Pláne azzal, akivel megjelent. De nem mondhatom meg neki, kit hozhat az életébe.
- Csápoljak is? - valahogy nem érzem viccesnek a helyzetet, de nyugton maradok, és Emyr kuncogása sem segít. Muszáj vagyok távol lenni kicsit, hogy összeszedjem magam.  
A parancsra Nyrára tekintek.
- Az italokat én hozom. - nekem aztán meg ne mondja senki, mit csináljak, főleg akkor nem, ha egy, egyedül akarok maradni pár percre, kettő, ha alkoholt kell szervírozni, és azért valahol én vagyok a vendéglátó gazda. És ezt még Nyrának sem engedem át. S pláne, senki se mondja meg, hogy én mit csináljak.
Azzal egy mosollyal fogom magam, s az italok után nézek.
- A húsgombóc készül. - még elkapom Rose szavait és Chrisét is, az övére fellendítem a kezem, hogy értettem. Aztán  csak állok az italos rész előtt, s próbálom visszakanalazni a gondolataimat, majd végül a kezem is mozdul.
A kéréseknek megfelelően keresek egy vagy kettő olyan italt, ami tökéletesen megfelel az alkalomra, s veszek elő poharakat is, majd úgy megyek be a többiekhez. Sokkal nyugodtabban, miután alaposan megbeszéltem magamban a semmit, sokkal inkább a gőzt fújtam ki. VAgy a jeget.
- Egy kis orioni tömény... - ettől fejre lehet állni, az tuti. Nekem például pont jól jön. S mindenkinek töltök, ami abban merül ki, hogy a tálcán lévő poharakba töltök, nagyon megnyugtató tevékenység, s elveszi az, aki kéri.
S várom a nagy hírt, amire úgy gondolom, hogy tudom a választ. Aztán rájövök, hogy egy fenét. Csak áll a kezemben a pohár, és nézek kettejükre.
Nos. Ha eddig lefagyott a processzorom, most leolvadt. De nagyon.
Lélegezni sem megy, felhajtanám az italt, de az túl... egyértelmű lenne, mi is van a fejemben. Momentán semmi.
A faszom, nagyapa leszek....
Nyrára tekintek, majd vissza a jómadár, akarom mondani macskapárra.
Nagyapa leszek.
És pont Ő lesz az unokáim... apja?
Hát ilyet nem baszott még az élet....
- Ezt nagyon hamar megoldottátok... - mutatok kettejükre, aztán  sóhajtok egyet, kiengedve a feszültséget. Végül is, jobb, mintha mást mondott volna. De egy biztos: Emyr szoros gyeplőre lesz fogva, mert hallottam már róla pár dolgot. Deh, ki vagyok én, hogy ezt tegyem vele?
- Bármire szükségetek van... nemcsak nektek, nektek is... - tekintek Chrisék felé. - Minket megtaláltok... kivéve, amikor engem nem.- mert éppen rejtőzésben vagyunk, rajtaütés előtt.
Most már fel akarom hajtani azt az italt...

Ciaran
Gregor McMillan
Gregor McMillan
Fekete Liga

Origin : Orion
Profession : Stratéga
Play by : Jeffrey Dean Morgan

https://elementals.hungarianforum.com/t188-greg#914

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Trohan Colt Fri May 12, 2023 12:06 am

Már az ideúton végig gondoltam, hogy miként akarok hozzáállni ehhez a találkozóhoz. Megtehetném, hogy minden elhangzott szót, és reakciót elemzek, az őszinteség és az udvariasság közötti határvonalat keresve. Vagy egyszerűen csak elfogadom, ha meg van az elfogadás látszata, és bízom benne, hogy a későbbiekben, amikor megismernek minket, már tényleg beengednek minket a családjukba. Ez az utóbbi hozzáállás nem feltétlenül egészséges, de végül ezt választottam, mert ha minduntalan azt keresem, hogy miért nem kedvelnek minket azonnal, akkor sosem fognak igazán megismerni. Az aggódás ugyanis nem nekem való. Az öregít, és már így is több ősz hajszálam van, mint sötét…
Tehát amikor Greg azt mondja Crylnek, hogy örvendetes, hogy Chris már mesélt róla, elhiszem neki, hogy így érez, és már azt is értékelem, hogy nem ellenséges velünk. Ugyanis azt is megérteném, ha az lenne. Elvégre nem ismer minket, és… én személy szerint nem voltam mindig olyan szerető társa Chrisnek, mint amilyen most vagyok.
Erre pedig nagyon is emlékeztet Chris csípése. Megérzésem szerint ő attól tart, hogy a találkozásunkról akarok mesélni, de ez nem áll szándékomban egyébként sem. Hiszen én nem akkor kezdtem iránta érzéseket táplálni, és nem azzal akarom kezdeni a bemutatkozást, hogy kihasználtam a fiát… Ugyanis csak az számít, hogy már tiszta szívemből szeretem, és mindent meg fogok tenni azért, hogy boldog legyen. Ez az érzés pedig a közös munka révén éledt fel bennem.
- Greg… - ismétlem meg a nevét egy hálás mosollyal, majd a kérdésére is válaszolok.
- Energetika. Igyekszünk minél hatékonyabban felhasználni a kristály technológiát, és más területeken is hasznosítani az eredményeket. Chris a legjobb, így amikor velünk dolgozik, könnyű dolgom van a csapattal. - válaszolom Gregnek egy kósza mosollyal egyetemben. Egyenként ugyanis  mindenki nagyszerű abban, amit csinál, de amikor számos különböző tudással, és személyiséggel rendelkező egyént kell egy csapattá kovácsolni, akkor azért akadhatnak nehézségek. Amikor viszont Chris is benne van a projektben, minden úgy megy, mint a karikacsapás. Nincsenek viták, sem egymásnak feszülő akaratok. Chris pozitivitása mindenkire hatással van, és segít abban, hogy ne egyénként gondolkodjunk, hanem kollektívan, a munkát, és a célt szem előtt tartva. Erre én sosem voltam képes, pedig egész életemben ezzel próbálkoztam. Chrisnek köszönhetően viszont elengedtem a tenni akarás kényszerét, és már csak azt csinálom, amihez legalább tényleg értek. Megkeresem a megfelelő személyeket, és biztosítom nekik a szükséges környeztet és eszközöket. Meg néha a jó kedvet…
Cryl pedig annak köszönhetően, hogy az ölelése sem lett visszautasítva, úgy érzi, hogy Gregnél már jó pontja van. Ő egy cseppet sem gondolja túl a szituációt, csak feltétel nélkül odaadta a szeretetét Gregnek, és mivel ‘fogadva’ lett, már boldog. Ezért is fordul Nyra felé, és persze azért, mert felismeri Chris vonásait is az arcán, és szeretné, ha ő is elfogadná őt. Az esetében viszont nem áll meg az ölelésnél.
- Segítek én is. - Cryl egy apró szökkenéssel Nyra mellett terem, és árnyékként követi őt bárhová is megy. A konyhában nem hiszem, hogy tündér képességeket mutatna, mert néha azt sem tudja, hogy melyik a kanál, és melyik a villa, de olyan lelkes, és olyan sugárzóan boldog, hogy nem tudom elképzelni, hogy Nyra bánná, hogy vele tart. Illetve poharakat és tányérokat profi módon tud tartani, így a cipekedésben biztos jól fognak jönni a kezei.
- Egy rövid nekem is jól esne. - leginkább annak örülnék, ha a család minden tagjával koccinthatnék egyet, de türelmesen megvárom, hogy eljöjjön ennek az ideje. Ugyanis eszemben sincs elmozdulni Chris mellől. Végig mellette maradok, és együtt foglalunk helyet a nappaliban is. A pillanatnyi csend sem feszélyez (és a zavar, amit Rose felől érzékelek), mert Chris boldogságát nem csak az energiájában érem tetten, hanem az érintésében is, amikor megfogja a kezemet. Hosszan ránézek, és a vonásait fürkészem, fülig érő vigyorral az arcomon, még akkor is, ha ő épp nem rám néz, és nem feltétlenül udvarias dolog, amit csinálok. Egyszerűen csak el akarok merülni abban, amit felőle érzékelek, és az emlékezetembe akarom vésni ezt a pillanatot is.
Cryl pedig szintén megérkezik, és mint kiderül számomra, tényleg szállító szerepet kapott. Egy tál húsgombóc van a kezében, és továbbra is a felhők felett lebegve helyezi le az asztalra, inkább Rosehoz közelebb, mint Chrishez. Először nem értem, de mire Cryl is leül Chris mellé, és megfogják egymás kezét, összeáll a kép. Most Rosenak van szüksége egy kis biztatásra, így én is rámosolygok, mikor Chris jelentőség teljesen kijelenti, hogy most már mindenki összegyűlt. De az a nagy sóhaj… Önkéntelenül lélegzek egyet én is vele, de aztán látom azt is, hogy a párja, mennyire támogatja. Nagyon együtt vannak, bár lehet, hogy erről még ők sem tudnak…
Cryl nem érzi ennyire a történteket, ő továbbra is Chris varázsának hatása alatt áll, és óvatosan Chris vállára hajtja a fejét, mikor Rose és Emyr is bejelentést tesz. Én finoman megszorítom Chris kezét, mert sejtésem szerint épp most adja át minden erejét Rosenak. Vagyis kell valaki, aki Christ is támogatja. Az pedig szeretnék én lenni…
Trohan Colt
Trohan Colt

Play by : Idris Elba

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Emyr Algan Thu May 11, 2023 9:40 pm



Emyr
What a News!


Playing God
Is a hard
game.







A sóhajra finoman megsimítom a felkarját, mosollyal. Nem tudom azt mondani, hogy minden rendben. Pont, hogy nincs, és nem az apjával kapcsolatban. S tudom, hogy Greg is ezért lesz zabos rám. Vagy nem. Ennyire nem ismerem.
- Rendben. - nem engedem el a kezét, finoman megszorítom, úgy tekintek rá.
Azután egyik kezem feljebb kúszik, fel, a vállán, nyaka ívén, s közelebb lépek hozzá, s ha nem húzódik el, megcsókolom. Teljesen ösztönből jön, vágyom arra, hogy megnyugtathassam. És ez is furcsa érzés.
Elnevetem magam.
- Biztosan menni fog. Itt vagyok. - mondom a végén kicsit komolyabban is.
Bólintok a csapassukra Túlleszünk rajta és kész. A bizonytalanságot tény, elfogadtam már, hogy mi is fog következni.
Nincs a torkomban a szívem. Annyi mindenen mentem már keresztül, hogy nem ettől fogok izgulni. Sokkal inkább Rose miatt aggódom, izgulok, hiszen az ő szülei, és ilyennek nem láttam. Igaz, ismeretségünk sem olyan hosszú. Sokkal inkább hirtelen jött villámcsapás...
Annyiban örülök, hogy a kezét nyújtja Greg felém. Valóban örömmel fogadom el, s fogok kezet vele.
Rose válasza meglep, még fel is kuncogok egy rövid időre. Nem gondoltam volna, hogy így is lehet beszélni Greggel. Persze, a lánya, értem. MÉgis, annyira más...
- Emyr. Emyr Algan. - fordulok Rose édesanyja felé, s azért most kicsit izgulok, ami furcsa. Az ölelés furcsa, ám elfogadom, még ha az érintést nem is kedvelem, nem véletlenül. Egyedül Rose kezét nem engedem el, még ölelés és kézfogás közben sem.
És... kiszúrta. Tény, hogy nem nehéz, ha valakinek van rá szeme, és látom, hogy Greg is kiszúrta.
Rose-ra nézek, hogy menjünk a társalgóba, követem, vagyis mellette vagyok. Hogy enne, azon nem csodálkozom, s már a nyelvem hegyén van, hogy húsgombócra éhezik.
Leülünk, Rosenak bőven adok helyet, elvéve a sajátomból, hogy kényelmesen elférjen.
És érzem a várakozást. S azt is, hogy ezt nem nekem kellene kimondanom ebben a családban. Így csendben maradok, s még mindig fogom Rose kezét.
Érzem az energiáját, s finoman megszorítom kezét bátorításul.
- Ikreket várunk.- én sem fogom hosszúra, már csak azért sem, mert azért Greg reakciója bármikor elérhet bennünket...




 

Ciaran




Emyr Algan
Emyr Algan
Alapító

Age : 172
Origin : Orion
Profession : genetikus
Play by : Keon Alexander

https://elementals.hungarianforum.com/t50-emyr-algan

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Rose Jackson Thu Apr 27, 2023 9:26 pm

"I enjoy long romantic walks. To the fridge."
What a news...
Family enlargement... or running
Most már tuti, hogy ez lesz az eddigi legnehezebb ajtó átlépésem. Pedig már előfordult, hogy nagyobb slukkot szívtam az egyik Orioni növény párlatából, és úgy jöttem ide… Harmadikra sikerült bemenni az ajtón. De ez a mostani sokkal keményebb, mert nincs kellemes bizsergés a fejemben, a lábaim viszont ugyanolyan nehezen mozdulnak. Még egy nagy sóhaj is kicsúszik belőlem, amikor Emyr megkérdezi, hogy baj van-e. Igen, de már átbeszéltük, hogy pontosan mi is, így nem szeretnék újra nyavalyogni miatta. Szimplán csak le kénye nyugodni a picsá…
- Csak várjunk egy kicsit. - kisebb részben amiatt, hogy Chris is kapjon időt anyáékkal, nagyobb részben viszont azért, mert nem akarok úgy bemenni, hogy kezem lábam remeg. Laza akarok lenni, mint mindig. Épp csak a szokásos ‘poénok’ most messze elkerülnek. Ezt pedig azt hiszem ha akarnám sem tudnám titkolni Emyr előtt. Meg tény, hogy már nem is igazán akarom… Nagyon rövid idő alatt egy ismeretlen macskából ő lett az, akinek mindent el merek mondani. Na jóóóó, talán azt annyira nem, hogy a meglepettségen kívül más is volt bennem, amikor Chris buliján megcsókolt… Meg azt sem, hogy amikor végig simít az arcomon az nagyon is jól esik…
- Ez igaz. Legfeljebb neked kell cipelned. - hát az én kis testem cipelése semmi Apa pillantásához képest. Szóval biztos vagyok benne, ha ezzel megúsznánk a többit, gond nélkül így mennénk be. Kár, hogy ez nem így működik. Tényleg nagyon kár…
- Jól van. Csapassuk. - és már nyitom is az ajtót. Gondolatban pedig megráztam magam. Meg egy kicsit fizikailag is, amikor még a köszönés sem megy, ahogy kéne. De nem baj, mindjárt összeszedem magam. Anya mosolyog, ahogy meglát minket, és Apa is. Bár rajta látok már valami mást is… Valószínűleg ezért nem engedtem el még Emyr kezét sem. Kell a… támogatás.
- Jah… gyorsak voltunk, mint mindig. - aham… csodálkozom rajta, hogy a Szélvész nem írta ki a “túl lassú a tempó” üzenetet idefelé jövet. A tempó olyan nyugdíjas volt, mint még soha. Vagy ez nem is nyugdíj, hanem Családos tempó? Nem-nem, azt biztos nem. Csakis Laza és Villámgyors Rose számít jó fejnek…
- Rock bandát alapítottunk. Jöttünk a bemutatkozó koncertre. - jól van… ezzel ki is kerültük a kik is vagyunk mi egymásnak kérdést. Király. Egyszerre ugyanis csak egy dolog, és elég nyilvánvaló, hogy a gyerekek ügyével kéne kezdeni. Anya ugyanis minden bizonnyal már kiszúrta. Apa pedig… hát rajta fogalmam sincs, hogy mit látok, de amíg a Nézés nem kerül elő, nem kell futnunk…
Aztán Emyrre nézek, hogy ha szeretne be tudjon mutatkozni Anyának. Amennyiben nem teszi meg, akkor én fogom bemutatni őket egymásnak. Ebben az esetben mondjuk a teljes név megemlítlése után mélyen fogok hallgatni. A “mostantól gyakori vendég lesz itt” ugyanis nem igazán állja meg a helyét.
- Én inkább ennék valamit. - a nagy lófa… Határozottan innék valamit, és nem is keveset… de jah, Anya most már biztosan tudja. Nagyon halvány, és kérészéletű a mosoly, ami a kacsintása után érkezik, de egészen jól ráérzett, hogy nekem most más jellegű köszöntőre van szükségem. Apa viszont most már szinte biztosan homályban van, és nekem még eszemben sincs kiemelni ebből. Inkább menjünk be a nappaliba.
Chris láthatóan a fellegek fölött repked, így eszembe se jut elrángatni őt a párjai mellől. Na meg… a pontos okát nem tudom, de Emyr kezét én még mindig nem engedtem el… Vagyis az is természetes, hogy mellette foglalok helyet. Az viszont már annyira nem, hogy még nem tömöm valami kajával a fejemet. Helyette a szobában nézek körbe, és látom, a rólam készült festmény még mindig itt van. Ha tudnák, hogy hamarosan cserélhetik egy olyanra, amin nem egyedül vagyok…
Chris kijelentésére viszont felé fordulok. Ő nem csak úgy mondja. Láthatóan nagyon boldog és ez engem is megnyugtat. De én vajon az vagyok? Hát… ha lesz húsgombóc is még talán alakulhat a dolog. Előtte viszont ki kéne bökni valamit. Szinte biztos vagyok benne, hogy lélekben most bökdösött meg Chris, hogy ez tökéletes alkalom rá. Nekem viszont előtte szükségem van egy mély lélegzetre. Meg még egyre. És még egyre…
- Nos…ha már ilyen szépen összegyűltünk… mi meg azért jöttünk, hogy… - hoppá… na ezt a részét nem találtam ki. Én arra számoltam, hogy nem lesz szükség külön bejelentésre, csak áll keresésre a padlón. De mindjárt meglesz a tökéletes szöveg. Csak egy sóhaj előtte. Meg még egy…
- … be lehessen írni az Após és az Anyós státusz mellé a Nagyszülőt is. Legyen meg egyben minden. - ezt sikerült egy szusszra elmondani, így gyorsan és élesen kapok levegőért, mikor befejeztem. Aztán ezt bent is marad a tüdőmben, prezentálva a “visszatartott lélegzettel várom, hogy mi a fasz lesz” testhelyzetet. Na persze nincsen benne semmi tudatosság, nagyon ösztönösen jön. Mint ahogy az is, hogy önkéntelenül az ajtó felé nézek, hogyha balhé lesz rögtön tudjak futni… Legalább ez alkalommal ruhában történne… A kezem pedig megszorul Emyré körül, ha ő még mindig nem engedte el az enyémet. Az ugyanis elég sanszos, hogy együtt futunk…
Arcturus
Jelen
Emyr

Rose Jackson
Rose Jackson

Age : 264
Origin : Andromeda
Skills : Genetika, gyógyítás, telepátia, elem (tűz), igazlátás, empátia, harmónia
Profession : Szállító
Play by : Alicia Vikander

https://elementals.hungarianforum.com/t216-rose-jackson#1067

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Chris Johanson Thu Apr 27, 2023 8:21 pm

「 Család - Andromeda - Jelen 」
「 What a News! 」

Boldogan lógok anyun, meg izgatottan is, hiszen fontos, miként gondolnak majd mindarról, amiért jöttünk. Szerintem csupa jó dolog!
Csak mosolygok végig, szerintem a fülemig érnek, s a szemeim is csillognak. A büszkeség hiányzik belőlem, sokkal inkább boldog vagyok, egészen  fent az egekben. Egy kicsit megcsípem Trohant, amikor a találkozásunkról próbál tenni megjegyzést. Apa úgyis átlát a szitán, mindig, és nem igazán akarok arról az időről beszélni, igaz, akkor nem találkozhattam volna se Trohannal, se Cyrllel.
Rose is megérkezik végre, érzem a bizonytalanságát és gyötrödését, de hiszek abban, hogy apa nem fogja megenni egyiküket sem. Annyira.
Mintha kicsit távolságtartóbb lett volna a levegő? Veszek egy  mély lélegzetet, és elsöpröm mindezt gondolatban.
S egyből újra mosolygok, ahogy látom, anya bizony észrevette, amit észre kell. Mosollyal nézek mindenkire, megint újra lebegek.
- Töményet, és keveset. - nem bírom az alkoholt, azonnal kiüt.
A nappaliban már mindkettejük kezét fogom, s a nagyobbik kanapéra huppanok le, hogy mind a hárman elférjünk.
- Örülök, hogy mindenki itt van.
Közben szuggerálom Rose-t, bökje már ki, mi is kirukkoltunk a nagy hírrel, és rám, semmi sem történt. Minden rendben lesz.


  
Chris Johanson
Chris Johanson

Origin : Andromeda
Profession : Programozó/Messenger
Play by : Louis Hofmann

https://elementals.hungarianforum.com/t191-chris-johanson#930

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Nyra Lamar Thu Apr 13, 2023 10:21 pm

What a ... news

A szelídebbé válik a mosolyom, még akkor is ha nekem is csak sejtéseim vannak. Egy valamiben ugyanis biztos vagyok. Chris szépen lassan, de változni kezdett, és érzem, hogy képes egyre inkább maga mögött hagyni a múltat. Ez pedig örömteli, függetlenül attól, hogy végül kivel fog érkezni.
- Változnak az idők. És a gyerekek is. - az életnek pedig ez a rendje. Még mi is változunk, hiába van mögöttünk megszámlálhatatlanul sok év. Egyedül Rose esetében érzem azt, hogy ő ott van már most is, ahol szeretne lenni. Legalábbis sikerült már ezt elhitetnie saját magával. De bízom benne, hogy idővel majd ő is megtalálja azt az utat, amire igazán vágyik. Csak valószínűleg nem most.
- Na látod. Szóval nekünk is készülni kell. - az ajkaim elé teszem a kezem, ahogy a kibuggyanni készülő nevetést próbálom visszafogni. Ugyanis még dolgom van. Szeretném, hogy mindene meglegyen a látogatóknak. A megérzéseim ugyanis nagyon jót súgnak. Egyedül Gregnek kell végre elhinnie, hogy most tényleg nincs mitől tartani.
- Helyes. - lágyabbá válik a tekintetem, és a fejemet is kissé oldalra billentem, ahogy RÁ nézek. Imádom azt az oldalát is, aminek most épp az elrejtésére kértem, de ha engedi, hogy az elfogadó énje is szóhoz jusson, azért kellemesebb lesz mindenkinek. Főleg mivel a gyerekek meg is érkeznek, és ahogy sejtettem, Chris nem egyedül jött.
Mégis, amikor a nyakamba borul, figyelmen kívül hagyom néhány pillanatig a társait, és csakis Chris energiáját fonom körbe az enyémmel. A mosolyom már akkor is fülig ért, amikor csak a jelenlétét éreztem meg, ám ahogy a boldogsága is elért, önkéntelenül szakadt ki belőlem a nevetés. Christ pedig olyan szorosan ölelem magamhoz, hogy biztosan nem jut elég levegőhöz sem, de csak tovább kacagok, mikor egy kicsit lazítok az ölelésen.
- Chris… Örülök, hogy végre itt vagytok. - egy cseppet sem túlzok, az örömöm határtalan. Ugyanis az ösztönöm már megsúgta, hogy milyen ‘ügyben’ is járnak itt. Illetve nem kerülte el a figyelmemet az új ékszer, amit Chris a fülén visel. Így amikor Chris ki is mondja, hogy kiket köszönthetünk az otthonunkban, melegség költözik a szívembe.
- Cryl… Trohan. Nagyon örülök a találkozásnak. - feléjük fordultam, de ahogy Chris az említettekbe karolt, igazából nem is kellett sok irányba hordozni a tekintetem. Már most is látom közöttük az összhangot, így az már mellékes is, hogy pontosan kik is ők. Érzem a szeretetet közöttük, és ennél többet nem is kívánhatna egy anya a fiának. Ezért szorosan megölelem a felém közelítő Crylt, és mikor látom, hogy Trohan is mer levegőt venni, és bemutatkozott Gregnek, őt is megölelem. Senki sem fog kimaradni. Ugyanis nem sokkal később megérzem Rose-t is, és.. még valakit. Vagy valakiket?
Nem tudom elrejteni, hogy azért meglepődtem, főleg, hogy mikor Rose belép egy férfi társaságában, nyilvánvalóvá válik a számomra, hogy tényleg nem csak ketten érkeztek. Néhány másodpercig azért csak Rosera koncentráltam, és a tekintetem nem feltétlenül az tekintetén állapodott meg, de amikor felismertem, hogy pontosan miről is van szó, már ismét a határtalan boldogság mosolya van az arcomon. Bár ez… azért tényleg váratlan meglepetés.
- Nahát Rose… Végre megérkeztetek ti is. - közelebb lépek hozzá, és épp csak egy fél pillanatra tekintek Gregre. Leginkább azt nézem, hogy ő… hát… mennyire lepődött meg ezen. Különleges a kapcsolata Rosesal, olyan amilyen nekem sosem lesz, de ez így van rendjén. Viszont ez azt is jelenti, hogy Greg talán másként fog… majd… örülni a híreknek.
- Kit tisztelhetünk az úrban? - irányul a kérdés Rose vagy épp a kísérője felé, amelyikük előbb válaszol. A tekintetem cikázik közöttük, és persze egy harmadik helyet is gyakran érint a pillantásom. Az ölelés pedig nem maradhat el az ő esetükben sem, még akkor sem, ha tudom, hogy Rose nem mindig lelkesedik érte. Most nem hagyhatom ki. Magamhoz akarom ölelni őt, és az… el sem hiszem… az unokáinkat… A párját pedig szintén nem hagyom ki. A kisugárzása ugyanis tetszik. Az pedig még jobban, hogy látom Rose mellett áll. A szó átvitt és szó szerinti értelmében is.
Azonban Gregnek is helyet akarod adni, épp csak ő… egy kicsit furcsa nekem. Mintha lefagyott volna. Húha… az mondjuk baj lenne. De még mindig jobb, mintha morcos macska volna.
- Rosenak azt hiszem valami más köszöntőt hozok. - nézek lágyan Gregre, előtte viszont Rosera kacsintok, lehetőleg úgy, hogy Greg ne vegye észre. Azt ugyanis látom rajta, hogy ő, ahogy mondani szokta, “be van tojva”, de majd én elintézem, hogy minden rendben legyen.
- Kérlek kísérj mindenkit a nappaliba. Én hozom az italokat és az ételt. - intézem a szavaim Gregnek, és megsimítom a kezét is finoman. Azt hiszem most szüksége van néhány percre, hogy feldolgozza a meglepetéseket, amiket a gyerekek hoztak. Addigra viszont mindenképp vissza akarok érni, amikor minden lecsapódik neki. Ezért nagyon sietek az italokkal.

Család

Nyra Lamar
Nyra Lamar

Play by : Diane Kruger

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Gregor McMillan Thu Apr 13, 2023 9:19 pm

WHAT A NEWS...!
CSALÁD - ANDROMEDA - JELEN

- Többen leszünk. Ezt valahogy Chrisről nem tudom elképzelni. - eléggé magába húzódó jellem, még ha látom is, hogy akikkel van, azokhoz a szívét-lelkét odaadja. Talán túlzottan is. Nyra pedig szokásosan már előre is gondolkodik. Én még a találkozásnál ragadtam le, ő meg már a másnap reggelt tervezi, s hogy kényelemben legyenek. Ez Nyra. Szeretettel nézek rá.
Hümmentek. Akkor majd fogunk beszélgetni Rose-zal, ha ideérkeztek. Az azonban gyanús, hogy egyszerre érkeznek. De, inkább csak elengedem ezt a gondolatot.
Amikor odajön hozzám, és pláne, ha megfogja a kezemet, az pedig mindig csak a nem jót jelenti. Vagyis inkább azt, hogy nyugodjak le. Mindig az vagyok, de hogy gyanakvó is, az is egészen biztos.
Megfogom a kezét, letéve azt, ami a kezemben van, s felé fordulok.
- Valóban nem. És igen. - talán régebben feszült lettem volna arra, hogy valami ismeretlen van előttem, és ki kell várni, míg felfedi magát előttem. Mostanra már vén macska lettem, hogy akarjak én ezen fennakadni. Inkább csak felteszem a szegre, és várakozom.
- Vagyis viselkedjek. - jegyzem meg félmosollyal. - Értve, asszonyom. - s kiengedem a levegőt, majd újra megmosom kezeim, hogy folytassam a gombóc készítést.
Chris szokatlanul végtelen boldogsága az, ami elsőnek elér, még ha valami mást kezdek halványan érzékelni. Ahogy egy jó kopó mondaná, alapító-szagot érzek, de Chris szokatlan boldogságérzetére várakozón fordulok a bejárat felé.
Én elvagyok felejtve, anyja nyakába borul, míg a két új érkezőre tekintek. Aztán én is kapok a nyakamba valamit, amit nem vártam.
És azért próbálok valamiféle mosolyt is magamra tenni, s az érkező hölgy felé fordulok.
- Valóban? Ez örvendetes. - a milyen kár, hogy ez visszafelé nem történt meget inkább lenyelem.
S most a másik lép előre, a gondolataim még mindig valahol fagyottan várakoznak a fejemben, nem akarnak megindulni a gondolatok. A kézfogást viszonzom, nem Trohan tehet arról, hogy nem jutott ide infó. Vaaagy, csak én nem tudok erről?
- Greg. - a folytatásra félrebiccentem a fejem. - Milyen közös munkát végeztek?
A többi azonban belémszakad, mert egy energiát kifejezetten felismerek, Rose mellett. Az ajtóra emelem tekintetem, s bár a szemeim is mosolyognak, Roset látva, a másik látvány annyira már nincs a kedvemre, de csak egy bizonyos szempontból.
- Gyertek beljebb.
S most már csak az a kérdés, mit keres itt egy Alapító. És hogy mennyire nylít titok, hogy ő az? Nekem is csak véletlen jutott tudomásomra, mert annyira nem hirdetik. De hát messziről lerí róluk, hogy kik ők! Mondjuk... róla annyira pont nem.
- Rose. - mosolyom azonban szélesedik vissza, ahogy visszatekintek Rose-ra, aki valahogy ma nagyon fura. Még a börtönkórházban sem volt ilyen furcsa.
- Hogyhogy együtt jöttetek? Nemcsak Chrisre értem. - Pillantok ismét a kísérőjére, s a kezemet nyújtom felé.
Azt tudom, hol tartja az italokat Nyra, így mielőtt nekiindulnék, megkérdezem.
- Köszöntőnek rövidet, vagy bort, vagy valami mást? - nézek a Chrisszel érkezők csapatára, és Rose-ra is. Próbálom emészteni a még emészthetetlent, így láthatóan olyan jól sikerült félretolni, hogy olyan közömbös vagyok, mint akciók közben. Még ha tudom, nem kéne.


Ciaran
Gregor McMillan
Gregor McMillan
Fekete Liga

Origin : Orion
Profession : Stratéga
Play by : Jeffrey Dean Morgan

https://elementals.hungarianforum.com/t188-greg#914

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Trohan Colt Mon Mar 27, 2023 10:35 pm

Miután Chris igennel válaszolt a legfontosabb kérdésünkre, úgy éreztem, hogy semmi nem tüntetheti el a vidámságot az arcomról. Még a szokásosnál is több viccet puffogtattam, épp csak a minősége maradt állandó. Azonban Cryl is a fellegekben jár azóta,  így legalább rá számíthattam, mint nevető közönség. Illetve Chrisre… Még mindig nehezen hiszem el…
Az viszont már nagyon is valós, hogy felkerekedtünk, hogy megismerhessük Chris szüleit. A magam részéről nem is gondoltam erre, bár nem azért, mert ne lennék kíváncsi arra a két remek személyre, akik ilyen csodás fiút neveltek. Inkább… amiatt voltam óvatosabb, mert hallottam történeteket Gregről. Már látatlanban is kivívta a tiszteletemet, és szeretném, ha méltónak tartana arra, hogy csatlakozzak a családjukhoz. A döntés elsősorban Chrisé, de ettől függetlenül vágyom arra, hogy befogadjon a családja. Ugyanis én valóban úgy tervezem, hogy egy életen át a tagja leszek.
Ezért szükségem van az út során Chris, és persze Cryl könnyedségére. Segítenek abban, hogy szépen lassan feloldódjak, és Chris izgatottsága révén még a vidámság is megjelenik az ábrázatomon. Hiába érzek némi feszültséget, főleg Rose irányából, amikor Chris megfogja a kezünket már képtelen vagyok bármin is aggódni. Minden rendben lesz. És ezt nem csak magamnak mondogatom, hanem el is hiszem.
Mégis Cryl az, aki lelkesebben lépdel előre, és ha tudna Chrissel együtt lépne be a helyiségbe. Ő viszont természetesen az édesanyját üdvözli először, legalábbis a külső megjelenés alapján, elég egyértelmű, hogy rokonok. Az apja pedig… mintha Rose lenne szakállal, legalábbis kiállás, és tekintet vonatkozásában.
- Örülök, hogy megismerhetem önöket. Chris már sokat mesélt önökről. - Cryl ragadta elsőként magához a szót, amiért őszintén hálás vagyok. Nekem még jól jön az a néhány extra másodperc, ami alatt átgondolhatom, kihez lépjek oda először, és miként. Cryl ennyire nem aggódja túl. Ha Chris édesanyja megengedi, akkor lelkesen megöleli őt, és az édesapjához elé is széles mosollyal, és már ölelésre álló karokkal közelít. Én ennyire nem vagyok bátor. De először Greghez megyek oda, ha már Cryl előbb Nyrát üdvözölte.
- Üdvözletem. Trohan Colt. Örülök a találkozásnak. - kezet nyújtok Gregnek, és csak akkor folytatom a mondandóm, ha elfogadja, avagy elutasítja ezen gesztusomat. Bárhogy is alakul a mosolyom töretlen, épp csak azért érzem, hogy egy izzadságcsepp végig gurul a hátamon.
- A közös munka hozott össze minket. - adok ezzel legalább egy minimális magyarázatot arra, hogy miként kerültünk ide. Abban ugyanis nem vagyok biztos, hogy mit mesélt nekik Chris rólunk. De hamarosan kiderül. Illetve állok elébe mindennemű kérdésnek, és próbának.
Idővel viszont megérkezik Rose és a párja is. Nekik is van hírük, amit megosztanának a családdal, így ha Chris nem szeretné másként, én hátrébb lépek és helyet adok másnak is. Cryl viszont el van varázsolva. Ő még mindig Nyra körül lebzsel, és alig várja, hogy beszélgetni kezdhessenek.
Trohan Colt
Trohan Colt

Play by : Idris Elba

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Emyr Algan Mon Mar 27, 2023 9:42 pm



Emyr
What a News!


Playing God
Is a hard
game.









Az érzelmek és érzések sokasága mögött vagy mellett, bennem más is lappang. A hírek piszokgyorsan tudnak terjedni, és nem magam miatt nem akarok mégegyszer ugyanazon a történetszálon végigmenni. Sammel már kapcsolatba léptem, de biztos valamelyik koktélját kortyolgatta, mert elég morgósan válaszolt. Hogy örült-e az egésznek? Nem tudom. A rettegés sokkal nagyobb annál, hogy most ezen mélázzak. Még ha Greg lenne a legnagyobb gondom...
S valahogy megváltozott kicsit a helyzet az eljegyzésbe csöppenés után...
Elgondolkodásmból a megérkezést riaszt meg. Túl hamar ideértünk.
Fejben még mindig próbálom tartani magam, s ahogy megérzem, Rose nem követ, már késő: érzem, ahogy megfogja a kezem, s megint valami végigsuhan rajtam. Megfordulok, s ránézek, ahogy muszáj vagyok visszalépni párat.
- Baj van? - tekintek rajta végig aggodóan. Nem nincs baja, egyiküknek sem, így értetlenné válik az arcom, s csendben várom válaszát.
Rátekintve várakozom, kezét el nem engedve, ami nálam feltűnően mindig mozdulatlan. Az okát én tudom, és nekem elég, ha mások is tudják... már egy ideje nem foglalkozom a lesajnálásukkal.
Az ajtó előtt azonban újra megtorpan, s felé fordlok én is, várakozón ránézve, s egyben bátorítóan is. Túl kell ezen lenni, ha valaki, én biztosan ismerem a tudatlanság, ismeretlenségből fakadó várakozást, amikor már szinte őrjöngök, hogy történen már meg, csak legyek már túl rajta. Még akkor is ha nem kellemes. Tény, hogy csak az utóbbi időben értettem meg, hogy ez is a játék része, s hogy érlel közben, így már kevésbé dőlök be ennek. S most sem fogok, még ha más is a helyzet.
Kezem emelem arcára a kérdésre, s finoman végigsimítom rajta, megpihentetve egy másodpercig rajta, finom mosollyal, a szemem sarkában is.
- Ha az is vagy, akkor is be tudsz lépni azon az ajtón. - mostanában már inkább felkapom a félelmemet és azzal együtt teszem meg a dolgokat, mert azoknak úgyis meg kell történniük, s akkor legyen így.
Már a derekára tennám a kezem, hogy együtt tegyük meg, de rájövök, hogy azt pont nem kéne. Így megvárom, míg végül keze elindul az ajtó felé, s kiszúrom a felém nyújtott kezét, ami meglep. Nagyon-nagyon meglep. S hirtelen ott vagyok megint az eljegyzésen, ahol semminek éreztem magam, vagyis sokkal inkább olyannak, aki nem kell. Egy ideig. S ezt megragadva, Rose kezét is megfogom, s finoman megszorítom.
- Szép napot mindenkinek! - félszeg mosoly van a szám sarkában, ám Rose mögött, mellett vagyok, hogy érezzen.
S muszáj vagyok egy nagy levegőt venni, ahogy megpillantom Greget. Fogalmam sincs még, milyen hangulatban lesz. De ha kell egy boxzsák, úgyis az vagyok sokaknak, jöhet bármi, felfogom. Csak Roset és öccsét hagyja ki ebből.


 

Ciaran




Emyr Algan
Emyr Algan
Alapító

Age : 172
Origin : Orion
Profession : genetikus
Play by : Keon Alexander

https://elementals.hungarianforum.com/t50-emyr-algan

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Rose Jackson Sun Mar 12, 2023 12:01 am

"I enjoy long romantic walks. To the fridge."
What a news...
Family enlargement... or running
Nem vagyok egy parázós alkat. Úgy vagyok a dolgokkal, hogy legrosszabb esetben égek egy kicsit, aztán ha ezt valaki szóvá teszi, beverem a képét. A családommal viszont nem tehetek ilyet, és most naaaaaaagyon is érzem, hogy vaj van a fülem mögött. Ugyanis el nem tudom képzelni, hogy bárki is örülni fog a hírnek, amit Emyrrel hozunk. Oké, Chris örült, meg talán Anya is fog, de Apaaaaaaaa… Oké, amikor felébredtünk a bizonyos este után, én is gondolkodtam rajta, hogy tarkón vágom Emyrt egy csavarkulccsal, de Apa lehet, hogy ezt meg is csinálja… Azt meg azért nem akarom… Kizárólag a gyerekek miatt. Akiket…
Oké, azért eléggé megkedveltem. Meg… Emyr sem olyan vészes. Chris eljegyzési buliján, azért… egész szépen megvédett a nem kívánt közeledésektől. Vagyis… áááá érjünk már oda, és egyben ne érjünk oda soha… Komolyan rettegek…
Azt ugyanis még nem tudtam eldönteni, hogy mit is mondjak. Már mint… oké, csak rám néznek, és ennél többet nem is kell mondanom, de azért azt még mindig nem döntöttem el, hogy valljam be az igazat, és mondjam azt, hogy úgy bekarmoltunk Emyrrel, hogy végül összekarmoltunk két gyerkőcöt, vaaaagy adjam elő, hogy én ezt pontosan így terveztem… Utóbbit talán még Apa is elfogadná, de sajnos kamu lenne. Az meg szintén nem jó vezérfonal.
Vagyis… hát szerintem megint Emyrnek fogom adni a nehezét. Nem kéne, mert szegényt tényleg nem fogják jól fogadni, de… azt mondta segíteni fog, hát akkor segítsen. Ha más nem azzal, hogy gyorsan fut, amikor eldurvulnak a dolgot. De csak nem…
Azt viszont nagyon taktikusan hagyom, hogy Chris, Trohan és Cryl előre menjen. Ha Emyr előre indulna, akkor a kezét is megfogom és visszahúzom, hogy várjon egy kicsit, mert én biztosan nem fogok még egyszer beletrappolni Chris öröm hírébe. Inkább várnék egy kicsit még a hajóban, Anya meg Apa örüljön, aztán majd bumm… jövünk mi is. De persze, ha Emyrnek van más ötlete, akkor lehet, hogy hallgatni fogok rá. Elvégre ő is ismeri Apát… De jó…
Ha viszont Emyrnek nem volt ellenvetése, és Chris sem keresett annyira vészesen, akkor csak néhány perccel azután érkezünk, hogy Chrisék bementek. Neeeeem, azért a másodperceket nem számoltam, de a perceket igen. Négy. Kereken. Elvégre most először nem egyedül érkezem haza, hanem rögtön négyesben megyünk. Remélem más is értékelni fogja ezt az iróniát.
Az ajtón viszont egyszerűen képtelen vagyok bemenni. Érzem, hogy mindenki bent van, és talán épp most borulnak egymás nyakába, ezt pedig nem akarom elrontani. Vagy megint csak én aggódom túl? Elvégre Chris is jól fogadta. De az Chris. Apa pedig Apa. Ezért mielőtt bemennék Emyr felé fordulok. Az arcomra rá van írva a kétségbeesés. Ezért remélem, hogy rajta valami bíztatót fogok látni. Akármit. Akár az is segítene, ha félmeztelenre vetközne, és elterelné a figyelmem. Mondjuk ez nem is olyan rossz ötlet… De neeeeeeem… Szimplán csak azt akarom hallani, hogy minden rendben lesz, még akkor is, ha tudom, hogy ez gusztustalanul optimista kijelentés.
- Beszari vagyok, ha azt mondom, inkább lőnék, most Draco hajókra, mint hogy bemenjek oda? - azt hiszem inkább költői a kérdésem. A válasz ugyanis egyértelműen igen. Mert mi ez már… majd pont én nem megyek be a házunkba? Oda ahol még a rólam készült festmény is ki van akasztva a nappaliban? Legalábbis mikor legutóbb itt jártam még megvolt. Aztán ki tudja. Nem haragudnék meg anyára, ha száműzné, és valami jobbat találna helyette. Tehát… akkor most be kell menni… Most. Mondom most…Még úgy sem egyszerű, hogy bízom benne, bent már várnak a húsgombócok. Egyszerűen most nem megy a szokásos laza módon. Csak nagyon óvatosan nyitom az ajtót, és a másik kezemmel Emyr kezét keresem. Nem biztos, hogy ez jó ötlet, de önkéntelen mozdulat. Meg igen, levegőt is kéne venni. Menni fog az is. Háromra. Egy-kettő…
- Hellllóóóó - megköszörülöm a hangom, mert ez nagyon halk volt. Ha pedig Emyr engedte, hogy megfogjam a kezét, akkor egy kicsit beljebb húzom. Legyen mellettem, ahogy ígérte. Aztán… Nem, egyelőre többet nem tudok mondani, csak megállunk… Chrisék mögött. Igen ez így jó lesz…  
Arcturus
Jelen
Emyr

Rose Jackson
Rose Jackson

Age : 264
Origin : Andromeda
Skills : Genetika, gyógyítás, telepátia, elem (tűz), igazlátás, empátia, harmónia
Profession : Szállító
Play by : Alicia Vikander

https://elementals.hungarianforum.com/t216-rose-jackson#1067

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Chris Johanson Sat Mar 11, 2023 11:10 pm

「 Család - Andromeda - Jelen 」
「 What a News! 」

Egyszerre várakoztam a találkozásra út közben, s volt némi aggodalom bennem. Szeretném, ha minden jól menne, s egyben azt is, hogy ez tényleg derült égből a villámcsapás, voltaképpen mind a kettőnk híre. Többször néztem mosolyogva hol Trohanre, hol Cyrlre, hol Rose-ra és időként azért Emyrre is. Még nem tudok rájönni, pontosan milyen kapcsolatban is vannak egymással, de sokkal jobban párnak érzem őket, mint nem.
Ahogy meglátjuk az Andromédát, majd közeledünk a bolygónk felé, megfogom mind Trohan, mind Cyrl kezét izgalmamban. S mintha valóban reppennék, elrejtve, hogy megint tollak kezdenek kiütközni a karomon, kezemen, szinte reppenek a bejárathoz, mosollyal tekintve mindenkire, s anya nyakában kötök ki, elengedve Trohan és Cyrl kezeit.
- Meg is érkeztünk! - széles mosollyal bontakozok ki anya öleléséből.
Az izgatottságtól, s izgalomtól már a torkomban dobog a szívem.
- Anya, apa. Szeretném bemutatom a menyasszonyom, Cyrlt, és vőlegényemet, Trohant. - az utóbbi napokban kezd otthonává válni az arcom a pírnek. Tudom, hogy nem a legjobb dolog csak így a nyakukba tenni mindent, de mindig ilyen egyenes és nyílt voltam, hiszen a tényeken semmilyen virágnyelv nem változtat. Sőt. Eltorzul az üzenet.
Átkarolom Trohan és Cyrl derekát, s érzem, hogy azért remeg a térdem. Mégis, annyira izgatott vagyok..

  
Chris Johanson
Chris Johanson

Origin : Andromeda
Profession : Programozó/Messenger
Play by : Louis Hofmann

https://elementals.hungarianforum.com/t191-chris-johanson#930

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Nyra Lamar Mon Feb 20, 2023 1:11 am

What a ... news

Izgatott vagyok, és ezt egyre nehezebben tudom leplezni. Ezért már nem is próbálkozom vele. Inkább a főzésbe temetkezem, és persze abba, hogy Greg is pont itt van. Nem is jöhetett volna ki tökéletesebben a helyzet. Együtt lesz az egész család, és erre nagyon vágyom, még akkor is, ha teljes mértékben elfogadtam, hogy ez egyelőre nekünk még nem adatott meg. Talán majd ha lesznek már unokáink is…
- Nem mondták. Csak idézem: “többen leszünk”. De tényleg nem számít. Hely van bőven, akár itt is aludhatnak. - Rose szobájához mondjuk nem igazán mertem nyúlni. De ő remekül el lesz ott. Chris pedig… vannak vendégszobák, ahol elférnek hárman is…
- Chris nagyon boldognak hangzott. Rosesal nem beszéltem. - ez mondjuk egy kicsit furcsa is. Általában nem bírja ki, hogy ne szóljon bele ő is a beszélgetésbe. De talán éppen nem volt ott, amikor Chris hívott. Vagy… Nem… biztosan nincs semmi baja. Pontosan olyan, mint Greg. Kőkemény. Ha eltörik a lábát, akkor sántán szalad tovább, és visszakiált a lemaradóknak, hogy túl lassúak. Kuncogni is kezdek magamban a gondolatra.
- Köszönöm. - talán egyedül is elkészülnék időre, de ki akarom használni azt, hogy most kettesben vagyunk. Ha megjönnek a gyerekek… már csak telepatikusan fogunk tudni egymás között kommunikálni. Úgy pedig nehéz olyan jelzéseket leadni, mint a vacsora jogának esetleges megvonása mogorva viselkedés esetén. Most viszont még nincs oka erre Gregnek, és tudom, hogy akkor sem lesz, amikor mindenki itt lesz. Okkal érkeznek a vendégek, és ezt el kell fogadnunk. Felnőttek már ugyanis. Szavaira ezért leteszem, ami a kezemben van, és közelebb lépek Greghez. Megfogom a kezét, és szeretettel nézek rá. Még mindig olyan jóképű, mint amikor megismertem. Pedig az nem tegnap volt…
- Nem. Tényleg nem mondtak semmit. De nem túl gyakran szoktak vendéget hozni. Rose például soha. Szóval szerintem különleges látogatóink lesznek. - a megérzésemet nem osztom meg, egyrészt, mert ez Chris magánügye, másrészt, nem is biztos, hogy igazam van. De nagyon örülnék neki, ha igen… Olyan szeretettel mesélt ugyanis arról a két kentaurról, hogy szeretném már megismerni őket.
- Minden rendben lesz. Eszünk egy jót, együtt nevetünk, és aztán mindenki éli tovább az életét boldogan és biztonságban. - mindkettő ugyanolyan fontos. Nem csak a gyerekeknek, hanem nekünk is. Ezért egészen addig nem engedem el Greg kezét, amíg nem érzem azt, hogy megnyugodott egy kicsit. Legfeljebb várni kell az ételre, ha megérkeznek…

Család

Nyra Lamar
Nyra Lamar

Play by : Diane Kruger

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Gregor McMillan Mon Feb 20, 2023 12:27 am

WHAT A NEWS...!
CSALÁD - ANDROMEDA - JELEN

Mivel arrafelé sosincs nyugalom, így mindegy, mikor döntök úgy, hogy eljövök Hozzá. Lehet úgy is boldog egy kapcsolat, hogy egy egész Univerzum választ el bennünket. A távolság nem akadály. Szó szerint sem.
Érdeklődéssel figyeltem, ahogy arca boldoggá válik, majd még boldogabbá. S azt is tudom, hogy Chris van éppen a helyzet másik oldalán. Jó lenne, ha Rose is jönne, azért remélem, ő is beszélt az anyjával azok után, ami történt vele. Ha én látni akartam akkor, szerintem ő még inkább.
Nem lep meg, hogy itt átjáróház van, így csak tudomásul vettem, hogy most nem négyesben leszünk. Nyra háza, Nyra élete, s ha neki így megfelel, nekem is. A gyerekekről van szó, hogy az életbe ne lenne megfelelő! 
Á, oké, akkor rosszul értettem. Jön Rose is. Helyes. Azonban először olyan iramot levág Nyra, hogy inkább csak távolról figyelem a lelkes kitörést. Mikor a készülődéshez a terül-terülj asztalkám már kellően púposodik, akkor beljebb kerülök, éppen jókor.
- Hogy-hogy? Nem mondták, kikkel jönnek? Végül is, mindegy, csak jól legyenek. És boldogok. - azért mondjuk ez egy kicsit erősen sántít, de azért így gondolom.
A kérdésre majdnem egyszerre mondom, hogy beszállok a készítésre, nem vagyok annyira elveszve a konyhában, de nem életem legfontosabb része a hozzá kapcsolódó munka.
- Hogyne. - Rose kedvence, akár egy egész háznyit képes felfalni belőle. Előkészülök hozzá, s nekilátok.
A szavaira azonban gyanú kezd ébredezni bennem, jó alaposan elfújva a jókedvet. Valami. Van. Egészen.Biztos.
Meg is áll a kezem a tevékenység közben, s félrefordított fejjel tekintek rá.
- Tehát mégis mondták, hogy kit hoznak magukkal? - és azonnal végigszáguld a fejemben minden, ami csak rossz lehet. Most főleg Rose van terítéken, de azért időnként Chris is képes nem jó helyre lépni. Ő is. Vagy sem.
Hirtelenjében a húsgombócot készíteni sincs kedvem, de ha már nekiláttam.


Ciaran
Gregor McMillan
Gregor McMillan
Fekete Liga

Origin : Orion
Profession : Stratéga
Play by : Jeffrey Dean Morgan

https://elementals.hungarianforum.com/t188-greg#914

Back to top Go down

What a ... news Empty What a ... news

Post  Nyra Lamar Sun Feb 19, 2023 7:47 pm

What a ... news

Boldogan ugrottam Greg nyakába, amikor Chris megüzente, hogy meglátogatnak minket Rosesal. És nem csak ketten jönnek… Nagyon sejtelmessen említette, hogy többekre készüljek, és annak fényében, amit én tudok… Nagyon jó előérzetem van. Gregnek viszont ezt nem árultam el, kizárólag azt, hogy nagyobb lesz a létszám. Chris talán csak engem avatott be a bizalmába, esetleg Rose-t is, így én hallgattam, mint a sír. Épp csak azt hangsúlyoztam ki, hogy nekem nagyon gyorsan csinálnom kell valami ételt a gyerekeknek (És a ‘többeknek’).
Ugyanis eléggé az utolsó pillanatban érkezett a bejelentkezés, és tudom, hogy elég gyorsak is, ha utazási tempóról van szó. Nem mintha ne lenne itthon minden földi jó, de ha Greg és Rose egy helyiségbe kerül akkor… számolni kell extra és extra-extra étel adagokra is. A többek pedig sok számot takarhat, én kettőt tippelek, de inkább túl tervezek. Így ‘gyártósort’ állítottam fel a konyhában, és a kezem folyamatosan járt, miközben beszéltem.
- Úgy örülök neki, hogy végre együtt jönnek. És nagyon kíváncsi vagyok, kik jönnek velük. - a mosolyom nem is lehetne szélesebb, és vidáman nézek Gregre, ha látom a konyhából, hol van. Ha tudtam volna, hogy jönnek, sokkal több mindennel készültem volna, de így csak a gyerekek kedvenceiből lesz bőséges adag. Legalábbis, ha kapok egy kis segítséget is.
- Segítenél nekem a húsgombócokkal? Már csak formázni kell és kisütni. - nézek Gregre, és még mindig nem tudom elrejteni, hogy mennyire vidám vagyok. Viszont tudom, hogy ő nem mindig képes elengedni az aggodalmait, és az őszinte örömhöz neki több kell annál, hogy beugranak a gyerekek. Neki tudnia kell, hogy minden rendben van velük, és hiába én is ugyanígy állok hozzá, nekem ez könnyebben megy. Vagyis…
- Kérlek légy kedves, bárkit is fognak hozni magukkal rendben? - a már elkészült sültes tálat magamhoz veszem, és jelzés értékűen elhúzom Greg orra előtt. Nem mintha nem kapna belőle, ha nem lesz kedves, de azért… érezze, hogy komolyan gondolom a kijelentésem.

Család

Nyra Lamar
Nyra Lamar

Play by : Diane Kruger

Back to top Go down

What a ... news Empty Re: What a ... news

Post  Sponsored content


Sponsored content


Back to top Go down

Back to top


 
Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum