Riding Off Into the Sunset

Kylie jelenléte mindenkire üdítő hatással van, de természetesen rám, és Lendalra… még inkább hat a ‘varázsereje’. Éppen ezért, ahogy engedem, hogy a lénye átjárjon, képes vagyok lerakni a bosszúságot is. Csak lassan, de… érezhetően egyre jobban megy.
- Ahh… éreztem, hogy ez nagyobb eséllyel jön be, mint hogy Cyrus vigyáz magára… - nem tudom miért hajszolja ennyire a halált. Jobban mondva… tudom. Csak bűnök ide vagy oda, el kéne döntenie, hogy meddig akarja büntetni magát. Nem Lyndar őt…, hanem ő saját magát…
De hát a férfiak sosem egyszerűsítik meg a mindennapjaikat…
- Gond nélkül el tudom képzelni, hogy pontosan ezt tenné, ha késnénk. - magával ragad a kuncogása, egy széles mosoly formájában viszonzom is. A kezét pedig jó ideig nem engedem el, még akkor sem, ha… tényleg indulnunk kéne.
- Iggeeen? Leskelődtél? - nem csak a szemöldököm szökik fel, hanem a mosolyom is… huncutabb lesz. Még egy mozdulattal a szemembe lógó hajtincseket is hátrasimítom. Úgy veszem, hogy csak engem lesett. És nem úgy, hogy a sérültek miatt aggódott. Az ilyesmitől ugyanis igyekszem óvni őt, amennyire csak tudom.
- Én úgy emlékszem, hogy oda már Lendal is velünk tud jönni. De… lehet, hogy az én kalendárom meg sünökkel van tele… - elnevetem magam, mert tényleg sokkal könnyebb már visszatekinteni az elmúlt néhány percre. Azért… Cyrusnak elég meredek volt ez a menet. Még szerencsre, hogy időben felhívott…
- Pff… a legjavából. Szerintem, ha már jobban lesznek, megint bajuszt fognak húzogatni. Vagy… már nem azt… - igazából nem tudom, és nem is nagyon akarom belelovallni magam. Kedvelem Cyrust, Lyndarral sincs semmi bajom, de ez a hiszti, amit nyomnak…
Igen, ez hiszti. Meg copf húzogatás, ahogy Kylie mondja…
- Azért nem annyira egyszerű a történet. Cyrus… nem volt mindig olyan jó fej, mint most. - igazából Cyrus most sem jó fej, inkább egy igazi seggfej… De éppen ezért kedvelem. Tudom, én sem vagyok egyszerű eset…
- Szeretnél te vezetni? Amíg utazunk… készítek neked valami meglepetést… - ismét huncutabb lesz a mosolyom, és közelebb lépek Kyliehoz, hogy egy csókot is tudjak tőle csenni. De… a meglepetés persze nem ez lesz. Tényleg el kéne most már indítani a hajót.

A férfiak hü… nem túl okosak…
Némi méregetés, meg “hű, de morci vagyok” miatt szétkapják egymást, aztán a magam fajták meg foltozhatnak, amíg világ a világ. Olyan szívesen képen törölném azokat, akik a saját hülyeségük miatt haldokolnak, de… azért ennyire bunkó, még én sem vagyok.
Ugyanis tény, hogy bármennyire is értelmetlen az ilyesmi, azért ha szembe jön velem, kifejezetten erősen tudok aggódni. Ehhez még csak az sem kell, hogy az ismerősöm legyen a páciens. De ha így esik… természetesen még inkább bennem van az ideg a gyógyulásig.
Most viszont már teljesen nyugodt vagyok... Nyugodt vagyok... Cyrusnak valószínűleg lesz egy csini heg az arcán (ha csak nem haverkodik össze néhány Arcturusival), de egyébként megmaradnak mindketten. Én pedig végre visszatérhetek a hajóra, Kyliehoz. Semmi mást nem szeretnék, csak megölelni, és a fülébe susogni néhány panaszos felmordulást.
- Nyeljek tüskés állatokat, ha még egyszer segítek Cyrusnak… - már ahogy kimondom, és Kylie felé sétálok, tudom, hogy egy ilyen fogadalom esetén bizony a saját ápolásomra is félre kell tennem némi tartalékot. Abban ugyanis már most biztos vagyok, ha Cyrus hív, újra jönni fogok. De az állatka méretét azért még kiválaszthatom…
- Sajnálom… Most már indulhatunk haza… - mielőtt az irányító panelhez lépnék, közelebb megyek Kyliehoz, és finoman megfogom a kezét. Aztán egy nagyon sóhajtok. Egy tényleg nagyot…
- Itt minden rendben volt? - kérdezem, miközben a tekintetét keresem. Mostanra sikerült mindent a hajó falain kívül hagyni. Ami azt illeti… lehet, hogy némi felszerelést is… De majd közlöm Cyrussal, hogy az életmentésért cserébe, igazán utánam hozhatja a cuccot. Majd…