Log in

I forgot my password

Latest topics
Big Change

Queil Gryth Today at 8:00 pm

Go Round

Lyndar Onis Yesterday at 9:02 pm

Dobókocka

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 8:00 pm

New Home?

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 7:52 pm

Square no. 1

Zora Lavigne Sun Apr 21, 2024 10:05 pm

But I can't help falling...

Brandon Thycal Sun Apr 21, 2024 9:45 pm

Bring back... HER

Dariel Deveroux Sun Apr 21, 2024 8:41 pm

Just.... flush it ...

Rynal McKenzie Sat Apr 20, 2024 9:59 pm

Lucid Dreaming?

Dylan Leclaire Thu Apr 18, 2024 9:00 pm

Holding Space

Adrian Archard Wed Apr 17, 2024 8:48 pm

Not Again

Naarn Ronal Tue Apr 16, 2024 10:01 pm

(Not Under) The Bridge

Zora Lavigne Thu Apr 11, 2024 10:03 pm

Passing...

Regulus Zion Thu Apr 11, 2024 8:44 pm

The age of Aquarius

Sebastian Scorse Tue Apr 09, 2024 8:37 pm

Riding Off Into the Sunset

Kylie Youkou Sat Apr 06, 2024 10:00 pm

Feather Party

Shyrrak Dav Fri Apr 05, 2024 9:06 pm

Yes... or Yes?

Naarn Ronal Tue Apr 02, 2024 9:53 pm

Your time is up!

Kyran Shemar Tue Apr 02, 2024 7:53 pm

It's time

Zora Lavigne Tue Apr 02, 2024 7:52 pm

Just a perfect day

Enzo Conti Tue Apr 02, 2024 7:49 pm

Just a little... bump?

Rose Jackson Sun Mar 31, 2024 11:25 pm

Clouds and Smoke (and Mirror?)

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:56 pm

Pow(d)er and Girls

Linus Higgins Sun Mar 31, 2024 9:44 pm

Cats and Water? Not the best...

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:26 pm

Boots on the G...! Noooo... high heelsss!!!!

Lena Ylton Sat Mar 30, 2024 9:29 pm

Lesson (minus) One

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 10:27 pm

Nice Try

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 9:56 pm

Dreams Come True

Edmund Fahey Tue Mar 26, 2024 10:30 pm

Last Chance

Hailey Reed Tue Mar 26, 2024 7:54 pm

Arrivals

Rose Jackson Mon Mar 25, 2024 11:04 pm

Dress Coded

Rancar Colt Mon Mar 25, 2024 10:03 pm

Run Boy Run

Joaquin Pascal Sun Mar 24, 2024 10:48 pm

Meetings are not my favorite

Scott Lavigne Sun Mar 24, 2024 9:27 pm

Ace high

Gaspard Michoel Sat Mar 23, 2024 10:45 pm

Only one tiny thing is missing...

Chris Johanson Sat Mar 23, 2024 10:02 pm

The Plan

Trohan Colt Fri Mar 22, 2024 10:35 pm

Some beatiful News

Mia Hamish Fri Mar 22, 2024 7:34 pm

Couch Potato

Grant Leclaire Wed Mar 20, 2024 9:14 pm

One drop one Time

Erys Colt Tue Mar 19, 2024 8:14 pm

Nothing as it is

Hailey Reed Sat Mar 16, 2024 9:18 pm

Tracking

Denise Daal Sat Mar 16, 2024 8:55 pm

Looking in the mirror.. almost

Devon Deveroux Thu Mar 14, 2024 9:21 pm

Relation... SHIP

Frederik Spade Mon Mar 11, 2024 8:26 pm

How Do I Say Goodbye

Queil Gryth Fri Mar 01, 2024 9:47 pm

Wrong number...

Jamil Howell Tue Feb 27, 2024 10:02 pm

A new master

Shokan Thram Mon Feb 26, 2024 7:45 pm

Beginning and Ending

Sekani Onis Fri Feb 23, 2024 9:30 pm

The first time...

Olivia West Sat Jan 27, 2024 12:37 am

Constellation Map

Galactic Center Thu Jan 18, 2024 9:34 pm

Mystery School

Galactic Center Mon Dec 25, 2023 9:30 pm

Rang - Founders/Alapítók

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 10:41 pm

Dimenziólény - Angyal

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:09 pm

Dimenziólény - Blueprinters

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:05 pm

Whatever it takes?

Thomas Wilfey Mon Dec 11, 2023 8:20 pm

Karma is a Bit...

Layla Clark Sat Dec 09, 2023 10:09 pm

Bolita Bár - Jaxon & Eric

Eric Castor Tue Dec 05, 2023 8:41 pm

What have we done...

Mara Rover Fri Dec 01, 2023 8:24 pm

Surprise in a book

Kenneth Mezyon Thu Nov 30, 2023 8:03 pm

A heartwarming meeting

Devon Deveroux Mon Nov 27, 2023 11:14 pm

Leírás - A.I.

Galactic Center Sat Nov 25, 2023 9:58 pm

Beloved kids

Alana Sanders Fri Nov 24, 2023 9:21 pm

Youngsters

Aylmer Oshek Tue Nov 21, 2023 9:07 pm

I am sorry...

Noah Black Thu Nov 16, 2023 7:55 pm

When the awan is ready...

Dario Carter Wed Nov 15, 2023 6:17 pm

Layla Clark

Layla Clark Mon Nov 06, 2023 7:54 pm

A dessert... for you

Aylmer Oshek Sun Nov 05, 2023 11:01 pm

Hello?

Dariel Deveroux Sat Oct 28, 2023 9:24 pm

Jydai Rend

Galactic Center Mon Oct 23, 2023 7:58 pm

Family at first

Linus Higgins Thu Oct 19, 2023 9:32 pm

Volta

Great Attractor Thu Oct 19, 2023 9:06 pm

The next chapter

Liam Hanson Tue Oct 10, 2023 9:27 pm

On stage One

Linus Higgins Tue Oct 10, 2023 9:02 pm

Dad?

Noah Black Mon Oct 09, 2023 10:27 pm

Route 66

Ayda Rygel Mon Oct 09, 2023 10:11 pm

Not just a sword

Shokan Thram Mon Oct 09, 2023 8:54 pm

Knight's tale

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 10:17 pm

Parent trap

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 9:22 pm

D. is all around you

Carlos D. Force Sun Oct 08, 2023 8:42 pm

Fresh Blood

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 8:18 pm

I found Him!

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 8:01 pm

Oops, I did it again...

Shokan Thram Sun Oct 08, 2023 12:14 am

Master to Master

Carlos D. Force Sat Oct 07, 2023 9:26 pm

Finding harmony

Somayeh Nazyr Fri Oct 06, 2023 9:27 pm

Some Support

Ezume Sato Thu Oct 05, 2023 10:41 pm

Something FAMILY-ish

Jezabel Mendez Thu Oct 05, 2023 12:18 am

R2 - nem 3CPO

Rose Jackson Wed Oct 04, 2023 11:11 pm

Evening Party with a LittleBig Surprise

Zora Lavigne Wed Oct 04, 2023 12:01 am

Makkaláma

Anahera Pass Tue Oct 03, 2023 8:29 pm

To be or Not to Be

Zaphina Steal Sun Oct 01, 2023 10:35 pm

Transition

Sekani Onis Sun Oct 01, 2023 8:01 pm

Grandkids & other Disasters

Nyra Lamar Sun Oct 01, 2023 12:32 am

The future is bright

Olivia West Sat Sep 30, 2023 11:02 pm

What a ... news

Rose Jackson Sat Sep 30, 2023 9:24 pm

New cha(i)nce

Jezabel Mendez Fri Sep 29, 2023 11:30 pm

France in the '50s

Devon Deveroux Fri Sep 29, 2023 10:33 pm

Eye on the target

Eric Castor Fri Sep 29, 2023 8:29 pm

Letting go of the Past

Sekani Onis Thu Sep 28, 2023 11:36 pm

At Home

Olivia West Thu Sep 28, 2023 8:57 pm


Makkaláma

4 posters

Page 1 of 2 1, 2  Next

Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Anahera Pass Tue Oct 03, 2023 8:29 pm

Érzem, hogy érkezésünk, és jelenlétünk nagyon fontos a testvéremnek, és a gargoylenak. Nem készültek fel arra, hogy az életük veszélybe kerülhetnek, és kénytelenek lesznek megvédeni a kristályt, amit a Terraiak érdekében hoztak. De az, hogy mertek segítséget kérni megváltoztatja az erő viszonyokat, és lehetőséget ad nekünk is arra, hogy közbelépjünk. És persze testvérem esetében arra is, hogy újra találkozzunk.
- Rendben. Úgy lesz. - válaszolom Raphaelnek, és felkészülök, hogy a Fényemet szabadon engedjem, amikor kiérünk innen. Nincs bennem izgalom, vagy idegesség, mert tudom, hogy a Teremtő is óvón figyel minket, és az ő akaratát érvényesítjük éppen. Az ilyen alkalmak pedig inkább örömmel töltenek el, sem mint félelemmel.
Ám a teleportálások utáni megérkezés nem mindenki számára alakul könnyeden. Testvérem kérésének megfelelően, azonnal szabadon engedem a fényemet, fizikai testem el is tűnik egy pillanatra, mikor lényem betölti a teret. Raphael viszont a pajzs ellenére is a testével fogja fel a találatot, ami ebben az alakjában nem túl szerencsés helyzet.
Már lépnél oda hozzá, hogy meg tudjam vele osztani az erőmet, és el tudjam indítani testét a gyógyítás útján, de valami mást kér tőlem. A kérését pedig tiszteletben tartom.
- Hozom. - nem habozok egy pillanatig sem, bízom testvéremben és abban, hogy azért kérte, máshol segítsek, mert a sérülése ellenére is kézben tudja tartani a helyzetet. Így testemet elhagyva, éteri alakban közelítem meg Alexandert. Eképpen átjuthatok akár a pajzson is, amit maga köré vont, de szó nélkül sosem tennék ilyet. Csak finoman közelítem meg, és üzenetet küldök, amit csak ő kap meg.
- Alexander. Anahera vagyok. Helena kérte, hogy segítsünk nektek. Körbevettek téged, és csak a pajzs tartja távol őket. Kijutni nem fogsz tudni egyedül. Ezért szeretnék neked segíteni, ha megengeded. - a fényem újra kiterjesztem, hogy a támadói egy részét legalább vissza tudjam szorítani, és Alexander is érezze, hogy a jelenlétem nem egy átverés része, hanem valódi entitás vagyok a Teremtő hatalmával felvértezve. Ám tudom, hogy még így sem egyszerű egy ilyen döntést meghozni, ezért türelmesen várom a válaszát. Készenlétben állok ugyan, és ha megengedi, hogy kivigyem innen, azonnal visszaviszem a többiekhez. De amíg ez nem történik meg. Várok.
Anahera Pass
Anahera Pass

Play by : Isabel May

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Ralph Emett Mon Oct 02, 2023 10:30 pm

Makkalama
Helena, Anahera - Terra - Jelen

- Rendben. - bólintok.
- Azt hagyd a helyén, hiszen ezért jöttetek, nemigaz? - mosolygok Helenara. - Itt már nem fogják megtalálni, ha eddig nem jutottak be. S ahhoz előbb biztonságban szükséges kijutnunk.
Ha mindenki elhelyezkedett, a gargoyle és saját erőmet összesítjük, egyfonjuk, s számtalan teleport helyszín után, hogy összezavarjuk a lenyomatot, megérkezünk, de már előtte érzem, hogy már várnak bennünket, így ahogy megvillanunk, a gargoylenak adok időt annyiban, hogy mivel a pajzsot, mert hát most nem a teljes angyal formámban vagyok, felvonom ugyan, ám a csapást saját fizikai testemmel fogom be, így mire az új helyre érkezünk, a pajzs működik még, majd ahogy kiderül, a levegő tiszta, bottá alakítom a pajzsot, s rátámaszkodom, hogy időt nyerjek... a hosszú gyógyulásra. Na, ezért nem szeretem, amikor úgy döntök, beruccanok egy testtel az univerzumba.
- Most már nem fogják a kristályt megtalálni, és ti is biztonságban vagytok... Alexander? - nézek Helenara. - Ő jött veled? - akkor biztosan feltartotta a bejárati oldalon a bandát.
- Anahera, el tudod hozni Alexandert? - pillantok testvéremre, míg próbálok levegőt venni, mert hát hol máshol talált volna el, nehogy kapjak levegőt...
A gargoyle velünk marad, hogy időben tudjunk ugrani, nekem nincs energiám most hozzá.


Emme

Ralph Emett
Ralph Emett

Age : 1460
Origin : Lyra
Skills : Anyag, Telekinézis, Telepátia, Genetika
Play by : Lenny Kravitz

https://elementals.hungarianforum.com/t297-ralph-emett#1547

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Helena Rubens Sat Sep 16, 2023 11:00 pm

Alexander & Helena

Bár ez az életem éppen arról szól, hogy megtapasztaljam, milyen a testvéreim nélkül élni, és a tudásnak csak a töredékével rendelkezni, vannak helyzetek, amikor nem maradhatok néma. Amikor nem nézhetem végig tétlenül, hogy a mérleg nyelvét a saját oldaluk felé akarják billenteni a negatív erők. Ez éppen olyan helyzet…
A gargoylenak viszont még így is hálás vagyok, amiért visszaadta a bátorságom, és segített a kétséget is elűzni. Nekem is eszembe jutott, hogy segítséget kérek… de ha nem javasolja, talán sosem tettem volna meg.
- Rendben. - bólintok, és még egy halvány mosoly kezdeménye is megjelenik az arcomon, hiszen tudom, hogy a testvéreim meg fognak jelenni, és a Teremtő sem fogja levenni a kezét a gyermekeiről, bármilyen messzire is sodródtak tőle. Ez pedig azt jelenti, hogy a Terraiak már nincsenek veszélyben. Amiatt viszont nem tud igazán őszinte lenni a mosolyom, és aggódalmam sem tűnik el teljesen, amiért a segítséget nem Alexandernek, hanem magunknak kérjük. Bár értem, hogy a kristály védelme elsődleges, a heves szívverést még így sem tudom csillapítani. Hiszen még a Gargoyle sem jelenti ki egyértelműen, hogy Alexander miatt nem kell aggódni. Épp ellenkezőleg. Azt mondja, hogy nagyon erősen támadják…
Testvéreim megjelenésével mégis lecsendesedik bennem minden. Érzem Anahera örömét és energiáját, Raphaelnek erejét és magabiztosságát. Meghajolok mindkettejük irányába, és a köszönetemet is feléjük küldöm. És a Teremtő felé… Most ugyanis már nem arathatnak ők győzelmet.
Mégis, önkéntelenül állok közelebb a Gargoylehoz, és készülök fel a távozásra. Bár a szívem egy egészen másik irányba húz (és ezt most már magam előtt sem tudom tagadni…), velük tartok, hogy biztonságban lehessünk, és velünk együtt a kristály is. Nem tehetik rá a kezüket, mert akkor minden felborul…
Még sem az-az első gondolatom, ha megérkezünk. Még mindig Alexander jár a fejemben, és ezért kérdő tekintettel fordulok a Gargoyle felé. Még mindig ki tart? Feltenném hangosan is ezt a kérdést, de valamiért képtelen vagyok. Csak egy szót tudok kipréselni.
- Alexander...
Helena Rubens
Helena Rubens

Play by : Bryden Jenkins

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Ralph Emett Sat Sep 16, 2023 10:18 pm

Makkalama
Helena, Anahera - Terra - Jelen

Teraszon ücsörgés, csillagnézés... jó itt lenni, s jó látni, ahogy a terraiak újra visszafordultak a természet gyógyító ereje felé. Igaz, még mindig nem ébredtek rá arra, hogy van ám nekik egy sokkal jobb öngyógyító képességük....
A teámba kortyolnék, mikor elér egy hívás. Figyelek a helyre, s egy “megyek” szóval nem magamat, ebben a korlátozottabb képességekkel bíró fragmentumot küldöm el, hanem érzem, ahogy moccan a dimenziók közötti részem, hogy a helyszínen teremjen.
Emberi alakot veszek fel, ezúttal szükségtelen, szárnyaimat elrejteni. Kezemben a caduceus van, ezúttal a szárnyak pajzsot formálnak belőle, a kígyók pedig adják a fogást.
Kérdeznem sem kell, mi történt, mire odaérek, addigra már megvan az ismeret.
- Barátom. - a gargoyle felé hajolok, aki lelkesen hajol meg. - Testvéreim... -hajolok meg két testvérem felé.
- Ki tudsz minket vinni, barátom, míg néped eltűnteti nyomainkat, merre voltunk, s haladunk? Anahera, amint kiérünk, kérlek használd Fényed, addig pajzsot fonok körénk, melyen át nem jöhet ártás. - ha mindenki készen van, úgy a gargoylera bízom az utat, s amint kiérünk, a láthatatlan fényt rakom körénk, melyben segít pajzsom, s Anahera felé tekintek, ha még nem kezdett bele. Bízom gargoyle barátomban, tudja, merre szükséges érkeznünk.
S egyben örülök, hogy segítséget kértek. Sajnos a terraiak mind túl büszkék erre, s kis híján az egész univerzum ráment.

Emme

Ralph Emett
Ralph Emett

Age : 1460
Origin : Lyra
Skills : Anyag, Telekinézis, Telepátia, Genetika
Play by : Lenny Kravitz

https://elementals.hungarianforum.com/t297-ralph-emett#1547

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Anahera Pass Sat Sep 16, 2023 9:25 pm

Csak egyetlen hang, egyetlen segélykérés a többi között, de mégis tisztán hallom. Figyelmem azonnal felkelti, érzékeimet megélezi, energiámat kiterjeszti. A testvérem… Aki mások életet választott, de tőlünk sosem szakadt el igazán.
Még sem mozdulok azonnal, mert érzékelem, hogy Raphael már válaszolt a hívásra. A Teremtő mégis megszólít, és feladatot ad, segítsem Raphaelt és az imát elmondókat. Boldogan vállalom a kérést, és meg is jelenek hamarosan (számukra szinte azonnal) a Gargoyle és Sariel mellett. Aki most a Helena nevet viseli.
- Testvérem… - csak ő hallhatja, és csak ő érzékelheti, hogy energiámmal körbeölelem. Ö kért segítséget, bár azt felismerem, hogy védelmezni akarja a Gargoylet is, ki éppen az ő biztonságáért felel. És még valaki mást is… Energiám végig simít mindannyiukon, ám nem olyan erővel, hogy azt bárki más is érezhesse rajtuk kívül. Ugyanis azt is felismerem, hogy milyen védelmet alakított ki az Alexander nevű, és hogy mi a célja. Nem számítottak támadársra.
Megérzem Raphael jelenlétét is, energiám egyesítem az övével. Egyedül is el tudná látni a feladatát, de okkal rendelt a Teremtő mellé. Ezért bármennyire is örömmel tölt el az, hogy újra láthatom Sarielt a feladatunkra koncentrálok. És mind az elhangzott kérést, mind Raphael óhaját figyelembe veszem, amikor megállok, és arra várok, hogy a Teremtő erejét a Terrán is szabadon engedhessem.
- Készen állok. - mondom ki ezúttal hangosan is.
Anahera Pass
Anahera Pass

Play by : Isabel May

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Alexander Jameson Sat Sep 16, 2023 8:34 pm

Makkaláma
Helena - Terra - Jelen

- Dracok. Nem a jó fajtából. De Alexander ki fog tartani. Nagyon erős. Ezért blokkolta, hogy átjussanak hozzá és hogy akár ide is. Mi nem vagyunk olyan erős, mint ő... vagyis... - gondolkodik, hogy fejezze ki magát.
-  Neki nagyobb esélye van megakadályozni őket, hogy jöjjenek, mint nekünk. A segítség inkább nekünk kéne, mert innen ki tudlak juttatni, de ha ott is várnak bennünket, akkor ide nem jöhetünk vissza. Mármint ha a rossz dracok.
Hívására Raphael válaszol, s hogy máris ott lesz, készüljenek fel. A Teremtő pedig mosollyal bök Anahera felé is, Michaelnek éppen máshol van dolga.
A gargoyle továbbra is gondterhelten áll, láthatóan kifelé koncentrál.
- Mintha megtudták volna Alexander gyenge pontját. Nagyon erősen támadják... - de nem vihetik el onnan, hiszen éppen csalinak maradt ott, még mielőtt elindultak volna ide.
Emme

Alexander Jameson
Alexander Jameson
Alapító

Origin : Lyra
Play by : Tom Hiddleston

https://elementals.hungarianforum.com/t81-alexander-jameson

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Helena Rubens Mon Jul 24, 2023 12:30 am

Alexander & Helena

Tetszik a gargoyle energiája, ezért is nehéz megérteni, hogy a Terraiak számára kellemetlen. Én el lennék benne egész nap, és ehhez még hozzájön a kedves természete is.
- Oh. Értem. - bólintok végül, mikor helyére kerül az utolsó kirakós darab is a fejemben. Szeretem a kirakósokat. Az egyik legjobb Terrai játék, és sok felé el lehet kalandozni gondolatban, amíg valaki a formákat pakolgatja. Ez a mostani helyzet persze más, és érzem a súlyát is. Ám még sem ez zökkent ki, hanem Alexander érintése… Az arcom szinte meggyullad, a levegő pedig menthetetlenül befészkeli magát a tüdőmbe, míg próbálom leplezni, hogy mennyire zavarba hozott. Azt pedig még jobban titkolnám, hogy mennyire jól esett, még ez az apró simítás is. A libabőr, persze árulkodik még így is, a felkaromtól felkúszik egészen a tarkómig…
A kristályhoz kapcsolódva azonban már nem marad bennem semmilyen érzés. Kitisztítom a tudatom, hogy vezetni tudjon, és a lépteim is határozottan visznek a cél felé. Azt sem fogom fel igazán, hogy egy barlangba jutok, és hamarosan társaságot kapok. Amíg a kristállyal fennálló kapcsolatra koncentrálok nem ér semmilyen inger a külvilágból.
Amikor viszont a helyére teszem a kristály, a valóság szépen lassan, de visszakúszik a tudatomba. Először a Gargoyle energiáját érzem meg, majd a szavait is felfogom. “Most már minden rendben lesz”. Azt hiszem ez a legfontosabb.
Valamiért mégsem tudok teljesen felengedni. Furcsa, hogy nem érzem Alexendert, még egy kicsit sem. Rá is nézek a Gargoyle, és épp megemlíteném ezt neki, de aztán úgy véli, hogy már indulhatunk is. Így csak bólintok, feltételezem ugyanis, hogy csak a kapcsolatom a kristállyal az, ami még zavarja az érzékeimet.
Amikor viszont megtorpan, tudom, hogy még sem stimmel a helyzet. Ennek nem így kellett volna történnie, és valami baj történt, amiről még nem tudunk. Mellkasomon enyhe szorítást kezdek érezni, és a szívem is szapora tempóba kezd. Most azonnal oda akarok menni Alexanderhez, de… nem lehet.
- Miért blokkolta? Mi történt ott? - kiterjesztem az energiámat, én magam is próbálok választ találni. A Gargoyle azonban hamarabb rájön. A mellkasom még jobban szorítani kezd, de közben már gondolkozom azon is, hogy miként tudnék segíteni ebben a helyzetben.
- Öhm… igen. Tudok segítséget kérni. - csak egy pillanatig kell gondolkoznom azon, hogy kitől. Az egykori testvéreimmel ugyanis nem szakítottam meg a kapcsolatot. Bár új életet választottam, őket sosem tagadtam meg. És tudom, hogy bár várnak vissza, azt is elfogadják, ha már nem öltöm magamra az egykori szárnyaimat.
Ezért becsukom néhány pillanatra a szemem, és az angyalok segítségét kérem. Megszólítom a Teremtőt is, és az útmutatását kérem. Válaszát türelemmel, de egyre nehezebb szívvel várom. Nem így akartam megtapasztalni, hogy a Terrán igenis telik az idő…
- Várom a válaszukat. Te ismersz még valakit? Ide is tudjuk akár hozni, ha máshol van. - inkább legyen több segítség, mint hogy eszkalálódjon a helyzet. Azt ugyanis már én is érzékelem, hogy a pajzs, ami Alexandert védi nem fog örökké kitartani. Túl sokan vannak ellene…
- Lehet, hogy nem a helyet figyelték, hanem Alexandert. Vagy engem… - az is lehet persze, hogy az érkező vendégeket vették észre, ám erre kisebb esélyt látok. Ebben az esetben ugyanis már ismerniük kellett a helyet, és legalább sejteni, hogy mire készülünk. Ezért inkább arra gondolok, hogy vannak a környéken megfigyelők, akik előtt nem maradt észrevétlen Alexander energiája. Miért nem gondoltam erre korábban?
- Meg tudjuk erősíteni Alexander pajzsát? Hogy kitartson, amíg érkezik a segítség? -  a fény elűzi a sötétséget, ám az angyalok nem tehetnek meg mindent. Ezért sem várom kizárólag tőlük a megoldást, legfeljebb a tanácsaikat. Az új énem ugyanis korlátokkal rendelkezik, de mindent meg akarok tenni Alexanderért, és a Terraiakért…

Helena Rubens
Helena Rubens

Play by : Bryden Jenkins

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Alexander Jameson Sun Jul 23, 2023 10:55 pm

Makkaláma
Helena - Terra - Jelen

Érdeklődéssel vonom fel szemöldököm, s inkább nem mondom azt, hogy majd megyünk délebbre is ám, ahol éppen az egyik rajzolatba fogunk majd beleérkezni....
- Nem. Felerősítjük azt, amit a szertartással szeretnének elérni. Gaianak szüksége van rá. - még mindig somolyog. Valójában egy ideje mi is taktikát váltottunk, mert úgy tűnik, hogy az a nézetünk, nem keresünk kiskapukat, éppen ezt használják ki a dracok mindenféle szempontból. Javukra, mások kárára. Így megegyeztünk, hogy rendben, eddig játszadozhatnak majd, de utána mi jövünk. Nem fogjuk hagyni, hogy a terraiakat bekebelezzék. Feltéve, ha ők maguk így döntenek, és Gaia is. Csakhogy mind a két fél nemet mondott, így mi jöhetünk. Ami nagyon nem tetszik a dracoknak.
Furcsán piros lesz az arca, talán zavarban van, hogy úgy érzi, hibázott? Finoman megsimítom még felkarját, mielőtt elvenném kezem, bátorításul.
A gargoyle, ahogy megvan a mentális kép, máris odateleportálja őket, látom, ahogy eltűnnek a saját buborékjukban, legalább arra nem kell külön energiát fordítanom. Lélekben megkönnyebbülök. Ha már ott vannak, már az siker, hiszen ha a kristály odakerül, onnan elvinni már nem lehet. S elpusztítani sem.

- Megérkeztünk. - a gargoyle barátságos, s megnyugtató hangja körbezengi a barlang falait, s visszaverődik, halk visszangot adva.
- Ó, ez lett volna az egyik tippem!
Figyeli, ahogy Helena elhelyezi a kristályt. Láthatóan szereti a kristályokat, mosolya szinte gyermeki rajongás.
- Most már minden rendben lesz. A szertartás, ha majd elkezdődik, akkor a kristály is bekapcsolódik a gridbe. Kristályok. De nélküle nem indulna be az egész katalizátor.
S érzi, valóban minden rendben lesz.
- Ha készen vagy, mehetünk is vissza. - majd megtorpan, gondterheltté válik arca.
- Azt hiszem, oda nem mehetünk vissza, ahonnan jöttünk. - tekint Helenára.
- Alexander blokkolta a helyet.... - láthatóan figyel.
- Sokan vannak körülötte, várják, hogy a pajzs leomoljon. Tudsz valakinek szólni segítségért? - komor aggodalom jelenik meg az arcán.
- Honnan tudták, hogy jövünk? Talán figyelték a helyet? De hogyan?

Emme

Alexander Jameson
Alexander Jameson
Alapító

Origin : Lyra
Play by : Tom Hiddleston

https://elementals.hungarianforum.com/t81-alexander-jameson

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Helena Rubens Tue Jun 27, 2023 10:50 pm

Alexander & Helena

Egy szusz azért kimarad, amikor látom, hogy Alexander elmosolyodik, és a nevetés is bujkál az ajkai között… De a mosolyom önkéntelenül követi az övét.
- A pókoktól való félelmet még értem is. Jóval több lábuk van az indokoltnál. - én sem őket nevezném a kedvenc állataimnak. Főleg, amióta láttam személyesen is a lámákat… De éppen emiatt az önkéntelen tartás miatt, minden pókot biztonságba szoktam helyezni, amelyikkel találkozom. Nem értik őket az emberek, és a nagyobb baj, hogy a legtöbb esetben egymást sem… De épp azért vagyunk most itt, hogy ez változzon.
- Ááá… szóval kinyitjuk a kiskaput. Tetszik. - szélesedik a mosolyom, de egyébként már a figyelmem a feladatra fókuszálom. Akkor is így tennék, ha nem érezném a súlyát az eseményeknek. De így van bennem egy lelkes izgatottság is. Hogy láthatom majd, miként egy számunkra egyszerű tett hatással lesz az emberekre. Nem is akárhogy… Majdnem olyan, mint egy csoda…
Akkor viszont megtorpanok, amikor Alexander megérinti a kezemet. Még a levegő is a tüdőmben reked, és érzem, hogy az arcom forrósodni kezd. De aztán a szavai visszavezetnek a kristályhoz, és az energiához. Tíz másodperc egyébként is abszolválható levegővétel nélkül…
- Rendben. - bólintok is, majd a Gargoylera nézek, hogy indulhatunk-e. Valószínűleg nem fogok tudni rá figyelni, ha kapcsolódom a kristályhoz, így legalább egy mosollyal biztosítani akarom felé, hogy én készenállok. Jó döntés volt. Ugyanis a tudatom hamarosan kizár mindent…
Engedem, hogy a kristály vezessen, és figyelek mindenre, amit mutatni akar nekem. Az időérzékemet elveszítem teljesen, így nem tudom, hogy csak másodpercek, vagy percek telnek el, mire felismerem a helyet. Nincs is messze. De azt is érzem, hogy a kristály szinte húz magával, és gyors lépésekre ösztönöz…
Nem botlom meg, és kéz nélkül mászok fel olyan helyekre, ahová normális esetben négykézláb is nehézkes lenne. Talán könnyebb lett volna, ha átalakulok én is. De a megérzésem azt súgta, hogy maradjak a humanoid alakomban.
Méterek, vagy kilométerekre kerültünk, nem fogom fel. Ahogy a kapcsolatom sem szakad meg a kristállyal, még akkor sem, amikor megosztom a képet a többiekkel. Alexander felől érzek valami furcsát… De nem foglalkozom azonnal vele.
Leteszem a kristály a helyre, ahová kívánkozott. Az egyik kezem még rajta van, és várok, hogy van-e még valami, amit megosztana velem. Egyelőre semmi, de érzem, hogy az energia szintje megnövekszik. Égnek áll a hajam, és minden pihe a tarkómon…
Majd csend… Mintha buborékban lennék, és újra meg kéne találnom a kapcsolatot a külvilággal. Alexandert pedig mintha elvágta volna valami. Nagyon erős kényszert érzek arra, hogy megszakítsam a kapcsolatot a kristállyal, és inkább a többiek felé vegyem az irányt…
De nem teszem… Ott maradok a kristállyal, és még mindig nem tudom, hogy a Gargoyle egyáltalán velem van-e vagy sem. Ahogy arról sem tudok, hogy valaki megjelent az energia pajzs szélén. És nem a segítő szándék vezérli…

Helena Rubens
Helena Rubens

Play by : Bryden Jenkins

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Alexander Jameson Mon Jun 26, 2023 10:18 pm

Makkaláma
Helena - Terra - Jelen

Elmosolyodom, némi kuncogás is belevegyül.
- Ők inkább félnek tőlük. - pedig nagyon kedves és törődő lelkek. De talán éppen az a szép benne, hogy gondolhatnak sok mindent. Aztán ráébrednek, hogy egyáltalán nem úgy van. De addig csak az van.
- Most tesszük, és a kristállyal. A terraiak úgy döntöttek, hogy hétvégén itt tartanak egy Grid Tisztító és Megerősítő Szertartást. Azt nem  mondta senki, hogy ha valaki tüzet akar rakni, benzint nem adhatunk nekik... - somolyog az érkező. Ahogy a dracok kihasználják a kiskapukat, úgy mi is elkezdtük, és hirtelen azzal találták szembe magukat, hogy annyira túlzottan nem megy már terjeszkedniük, sőt. S igazából az is érdekel, mit fognak kitalálni.
Ahogy Helena elindulna, finoman megfogom karját.
- Gondolatban vezettesd magad. - halk a hangom. - Lásd, amit mutatni akar. És oszd meg velünk a képet, s odateleportálunk. - pillantok a gargoylra. Teleportálni nekem is megy, de csak önmagamat.
Ahogy meghallom a zajt, energiapajzsot terítek magunk köré, mely semlegesíti a hang rezgéseit, majd külön energiával fonom körbe Helenát és a Gargoylet, s bólintok felé, hogy amint megvan a hely, azonnal menjenek oda, addig én maradok fedezni.  
Csakhogy mintha valaki tudta volna, hogy ki is van itt jelen, a következő pillanatban számomra, mások számára nem, fülsüketítő, s mindent megrezegtető hangorkánná alakul a zaj, s térdre roskadok, nem tudván megszüntetni a saját magam által felállított energiapajzsot, sőt, mintha kölcsönösen erősítenék egymást.


Emme

Alexander Jameson
Alexander Jameson
Alapító

Origin : Lyra
Play by : Tom Hiddleston

https://elementals.hungarianforum.com/t81-alexander-jameson

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Helena Rubens Fri Jun 02, 2023 11:17 pm

Alexander & Helena

Valami szokatlant látok Alexander tekintetében, és ez tovább növeli a zavaromat is, de amikor kimondom, hogy mi történt, megnyugszom teljesen. Ugyanis megérti, hogy tényleg csak a látványban merültem el.
- Igen. - ha végeztünk a feladatunkkal, remélem még lesz alkalmam újra elmerülni a csillagokban. Most viszont szeretnék segíteni Alexandernek, és ezzel minden Terrainak is. Épp csak vannak folyamatok, amiket még nem teljesen értek. Ám számomra éppen ez a jó. Már nem akarok mindent átlátni, és minden lelket figyelemmel követni… legalább ebben az életemben nem…
- Ez igaz. - még mindig mosolygok, de… talán némi keserűség is van ebben az ábrázatban. Okkal választottam ugyanis a Terrát. Itt könnyű elhinni, hogy a végtelen nem létezik, és hogy az idő határokat szab. Ez pedig… időnként vigaszt nyújt a számomra. Még inkább menekülő utat… Amiről viszont tudom, hogy majd egyszer vissza kell jönnöm a valóságba. Épp csak… amíg vannak olyan szép dolgok, mint egy az édesanyját követő baba láma, vagy egy szeretettel teli mosoly a Mahaliához hasonlók arcán… addig nem kell sietnem…
- Szerintem ők még nem gondolják sehogy… - csodálom a hitet, ami az emberekben van, de olyan, hogy közös eszme… szerintem nem igazán létezik. A szabad akarat megengedni nekik, hogy a saját egyéni szűrüjükön keresztül nézzék a társadalmat, és ez a fejlődés szempontjából nem feltétlenül produktív folyamat. Ám a tapasztalat szemszögéből nézve… talán csak így lehet. Végigjárva az összes lépcsőfokot és végül… megtalálni azt, amelyik szimpatikus.
- Rendben. - bólintok Alexander szavaira, és… megpróbálok ténylegesen ráhangolódni a kristályra. Úgy érzem, hogy egész hamar sikerül is, de aztán a veszély szóra… megakad pár pillanatra a kapcsolat. Ugyanis, amíg nem tudom a jellegét, abban sem lehetek biztos, hogy mire kéne figyelnem…
- Oh… tehetünk valamit ellenük? - nem gondoltam volna, hogy… még a ‘csönddel’ is veszélybe lehet sodorni másokat. Rögtön eszembe jut Sebastian, és a családja, meg mindenki, akit ez alatt az utazás alatt megismertem. Nem akarom, hogy a bajuk essen… Hogy őket is megmérgezze a Draco befolyás… de nem tehetek meg akármit, még ebben az életemben sem. A szabályokhoz alkalmazkodni kell.
- Igen. Megyek. - és azzal ismét kapcsolódom a kristályhoz. Mivel nem akarok ismét kizökkenni, és ezzel is segíteni akarok az itt élőknek, a teljes figyelmem fókuszálom, és minden más a tudatomon kívülre kerül. Önkéntelenül kezdek el lépkedni is, ahogy a kristály vezetni kezd, és a szememet is becsuktam, hogy a koncentráció tökéletes legyen. Nem botlok meg, még az egyensúlyom sem billen meg, csak határozottan megyek előre, amerre a kristály vezet. Az pedig számomra nem derül ki, hogy követ-e bárki más, vagy egyedül megyek…
Mint ahogy az sem jut el a tudatomig, hogy fülsiketítő zajt hallani. A Terrai fül nem érzékelheti, de a miénk nagyon is, és bénító ereje szinte mindenkit kikezd. Engem nem, hiszen ebből nem érzékelek semmit, ahogy a közelgő vagy már nagyon is jelenlévő veszélyből sem. A többiekre viszont biztosan hatással van a kérdés, hogy mennyire?

Helena Rubens
Helena Rubens

Play by : Bryden Jenkins

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Alexander Jameson Fri Jun 02, 2023 9:22 pm

Makkaláma
Helena - Terra - Jelen

Nem igazán értem a kérdést, kérdőn rá is tekintek, ám nem vegyülök bele sem a gondolataiba, sem az érzéseibe, meghagyom azt neki, s ha kívánja, megosztja velem.Inkább csak kiveszem a kristályt és megvizsgálom, két kezembe fogva, s becsukom szemeim.
- Ó. Értem. Azok valóban gyönyörűek. - szeretem a csillagokat, minden unverzumban és valóságban. Csodálatosak, s hiába mondják, hogy ez is egy tapasztalás, azért évmilliókig ontani a fényt, közvetíteni a Teremtő erejét, azért az nagy dolog.
Még mindig csukva a szemem, kezemben a kristály, s elmosolyodom.
- Mi nem a harmadik sűrűségben vagyunk, hogy idő szükséges a dolgokhoz, hogy megvalósuljanak. - s ezzel sok mindent elárultam, vagy éppen nem.
- A gargoyleok nagy védelmezők, s nem csak Gaiat, hanem az emberiséget is vigyázzák. Még ha nem is úgy, ahogy azt a terraiak gondolják. - hatalmas erőkkel bínak, igaz, ki nem? Még a terraiak is, mutatja azt, hová is juttaták szabad akaratukkal ezt a világot. Valójában csodálom őket, s azt is, mennyire hűen és lelkesen hisznek abban, hogy valójában nincs Teremtő, hogy ők kívül vannak a Teremtésen.
S  most már ki is veszem teljesen a kristályt, éledezik, ideje elkezdeni a műsort.
- Rendben. - bólintok.Ha nincs szokatlan, akkor elég lesz az eddig álcát fenntartani, amivel körbevontam a környéket. Még a műholdak, s egyéb terrai, és ... dracoi műszerek is azt mutatják, hogy csendes éjszaka van.
- Csak hangolódj rá, s a kristály megmutatja, hova szeretne kerülni. - mosolygok rá, s addigra már kinyitom szemeimet is.
- Túl régóta van itt csend, s a dracok elkezdtek felfigyelni a helyre. Rejtőzés ide vagy oda, azért ők sem vakok.
Várható volt, hogy figyeltetik a helyet, s azt is, hogy a türelmük azért nekik is hosszú, hiszen akkor hogyan lettek volna képesek számtalan bolygót manipulatívan a befolyásuk alá vonni?
Sóhatjok egyet.
- A kapkodással nem jutunk semmire. Helena, megnéznéd a kristállyal, hova is szeretne kerülni? - a kristályra csak vigyáztam, ám sokkal kommunikatívabb Helenával, érezve energiáját.
Ebben a pillanatban azonban tollaim égnek állnak, veszélyt jelezve.

Emme

Alexander Jameson
Alexander Jameson
Alapító

Origin : Lyra
Play by : Tom Hiddleston

https://elementals.hungarianforum.com/t81-alexander-jameson

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Helena Rubens Sun May 14, 2023 9:48 pm

Alexander & Helena

Érzem, hogy forróság szökik az arcomra. Vagyis minden bizonnyal el is pirultam. Erősen. Ez pedig nem akkor történt meg, amikor Mahalia feltette a kérdéseit. Jóval előbb, amikor Alexander rám mosolygott, és kért egy kávét… a kávét…


- Öhm… bárcsak azt mondhatnám, hogy valami nagyon fontos és a munkához kapcsolódó… - kissé zavarba jövök, és önkéntelenül simítok el néhány hajszálat a tarkómról. De legalább a pirulás veszélye, most nem áll fenn…
- Csak elmerültem a csillagokban. - a mosolyom talán egy kicsit szélesebb annál, mint amit ez a tevékenység indokol, de tényleg élveztem azt, hogy nem gondoltam semmire. Még arra sem, hogy milyen harmóniában világítják be az apró fénypontok az éjszakai eget. Néhány percre tényleg csak… kikapcsoltam mindent. Ez pedig nem csak jól esett, hanem energiával is feltöltött. Amire még szükségem lesz.
- Hmm… ez azért fura. Már mint, nem az, hogy jön egy Gargoyle is, meg föntről is bekukkantanak, hanem, hogy… ekkora az érdeklődés, és csak most értesülünk róla. - legalábbis én biztosan… ám ez önmagában nem kéne, hogy óvatosságra intsen engem. Talán csak… ez egy figyelmeztetés a számomra, hogy amit itt csinálunk, az túlmutat a Terra érdekein. Ehhez mérten pedig minden energiámat, és minden szeretetemet át kell adnom a jelenlévőknek, és a hamarosan megjelenőknek. Remélem, hogy készen állok már erre.
- Rendben. - az első lépéssel a zavart teszem félre. A második, csak a harmadik nagykövete. A negyedik lépéssel viszont érzem, hogy az energiám is terjeszkedni kezd. Lassan, és óvatosan, de körbejárja a helyet, és a kristályt, amit Alexander tart a kezében. Aztán érzékelem, hogy megérkeznek a többiek is, és feléledő energiáktól égnek áll minden pihe a tarkómon.
- Csak egy óriási energia löketet. - de az minden bizonnyal normális, főleg annak fényében, hogy nem tudtam, hogy többen leszünk ma itt. Ám nem bánom, mert ez azt jelenti, hogy súlya van annak, amit most teszünk. Ez nem kávéfőzés, vagy mikrofon szerelés. Ez épp az, amiért ezt az életet választottam…
- Rendben. Hogy tudok segíteni benne? - közelebb lépek, ha ha szükséges, meg is tudjam érinteni a kristályt. Úgy könnyebb lesz nekem is nyomokat keresni, ha érzékelem, hogy pontosan milyen jellegűt kell. A helyzet viszont gyorsan megváltozik, és az energia áramlás még magasabb fokozatba kapcsol. A lélegzetem el is akad, de jólesően, és pezsdítően. Csak mosolyogni tudok. Még azt sem tudom kimondani, hogy “üdv”. Csak integetek, és vadalmaként vigyorgok. Ebből az állapotból pedig még az sem tud kizökkenteni, hogy kiderül, miért érkeztek. Valamilyen veszélyforrás mégis van.
- Miért nem biztonságos? - a kérdésem utalhatna akár arra is, hogy aggódom, de még mindig nem érzek ilyesmit. Csak izgatottságot, és bizsergést, szinte minde tagomban. Az pedig nem zavar, hogy Alexander már az eredeti alakjában van. Én egyelőre maradok humanoid formámban, még akkor is, ha ezzel én vagyok a törpe a csapatban. A gargoyle így is közelebb lép hozzám, és egyébként is, így jobban tudok mosolyogni.
- Nekem mi lesz a feladatom? - kérdezem elsősorban Alexandertől, de körbetekintek, és bárkit meghallgatok, akinek mondandója van. Az indulásra pedig teljes mértékben készenállok.

Helena Rubens
Helena Rubens

Play by : Bryden Jenkins

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Alexander Jameson Sun May 14, 2023 8:28 pm

Makkaláma
Helena - Terra - Jelen

- Viccelsz? A te kávédból? - ez akár még félreérthető is lenne, de megjelenik a mosolyom és a folytatás. - Csak a tiédből kérek. - mennyeien készíti!
Mahalia csicsereg, sokat jelentően néz rá, meg néha rám, én meg úgy teszem, hogy nem veszem, éppen engem néz. Ugyanakkor szorgalmas diák is, kérdez, mindent, alaposan. Szereti a finom kávét... másoknak készíteni, mindene mások boldoggá, és tömött pocakúvá tétele.
És meg is kapja az érdekes kérdéseket Mahaliatól, egyáltalán nem félreérthetően....


- Mi járt a fejedben? - nyúlok a hátizsákom felé, amiben a teljesen közönségesnek látszó kristály van, ami sokkal inkább egy összetett kristálykomplexum.
- Nem hiszem. - nem érzékelek felőlük ilyet. Inkább kíváncsiságot? - Ó, egy gargoyle is jön velük! - izgatott leszek, kedvelem őket, nagyon is védelmező az energiájuk. Kár, hogy az emberek gyűlölik őket, mert félnek tőlük. Pedig nagyon védelmezőek.
- A többiek is úton vannak fentről. Kicsit kapkodnak. - veszem most már ki teljesen a kristályt, ami nagyjából öt kilót is nyom súlyban, s mérhetetlen energiát hordoz önmagában is, és képes transzformálni is.
- Üdvözöljük őket. -kilépek a sátorból, s addigra a hajó is megjelenik, s egy finom derengés is a föld felett vagy tíz centivel. Egyszerre érkeznek.
Helenára tekintek.
- Érzékelsz valamit? - bármi, ami nem megszokott.
- Meg kéne keresni... - ekkor jelennek meg teleportálódva a hajóról. Nem véletlenül vontam magunk köré burkot, így szabadon dolgozhatunk.
- a helyet, ahol az eredeti kristály volt. A térképnek nem hiszek. - pleaides és centaurus pár érkezik a centaurusi felé tartom a kristályt, de mire kettőt pisloghatnék, addigra már egy orgonit van a kezemben.Érzem is, szinte az égnek áll a hajam az energiától. Hiába, azért egy felvett illúzió is tud valamit. Inkább átváltozom az eredeti formámba, úgy a tollaim nem ugranak annyira fel, és sokkal könnyebb mozogni az energiával is.
- Régen láttalak benneteket. - mosolyog a pleadesi férfi. - Songkhan is bejelentkezett, hogy jönnek. Szóltak neked? - bólintok erre, s már meg is jelennek, így egyszerre üdvözlöm a két csapatot.
- Odaviszünk benneteket a helyre. Nem bitonságos, s nem láthatja meg senki, hogy ott vagyunk, különben elviszik. - a gargoyle nyugalma végtelen, ugyanakkor egy gyermek intenzív kíváncsisága van benne. Helenához megy közelebb, érezhetően vonzza benne valami, ami távol a terrai vonzalom értelmezésétől.


Emme

Alexander Jameson
Alexander Jameson
Alapító

Origin : Lyra
Play by : Tom Hiddleston

https://elementals.hungarianforum.com/t81-alexander-jameson

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Helena Rubens Sat Apr 29, 2023 8:11 pm

Alexander & Helena

Úgy tűnik Sebastien félreértette a kérdésemet, de annyiban hagyom. Egy jót nevetett, és már ezért megérte feltenni. Nem tudnám okosabban feltenni, mert a gondolataim már az étel és az italok körül járnak. Mahalia energiája pedig lenyűgöz, ahogy meg is érkezünk.
- Persze. Szívesen készítek egyet. - föl is állok, de mielőtt elindulnék Mahaliával a konyhájába, Alexanderre nézek.
- Kérsz te is? - mosolygok rá, és egyáltalán nem bánom, ha itt is kávét kell neki készíteni. Neki ugyanis nem azért szoktam, mert ezt várná el tőlem, vagy épp ez lenne a feladatom. Egyszerű gesztus, hogy gondolok rá is, amikor magamnak is készítek. Bár én csak ritkán szoktam, és leginkább a kóstolás miatt, hogy jól sikerült-e.
Most is így fogok tenni. Ha Mahalia megmutatja nekem, hogy mit hol találok, akkor előbb megismerkedem a hozzávalók illatával, és csak utána találom ki, illetve készítem el a megfelelő kávé változatot. Sok félét csináltam már, és mindig kipróbálok valami újat. A helyi alapanyagok pedig biztosan finom dolgot fognak eredményezni, így mosolyogva adom át az elkészült kávét Mahaliának. Ha pedig Alexander is kért, neki is hozok egy csészével, amikor visszamegyek az asztalhoz.
- Na azért… - emelem fel játékosan az egyik ujjamat, de a mosolyom nem tűnik el. Azt ugyanis csak ő tudja, hogy számára mi a pihentető. Nekem például az, hogy ebben az alakban születtem újjá… Már nem látok mindent, és mindenkit, ami egészen új tapasztalatokat eredményezett. És békét. Ám tudom, hogy nem maradhatok örökké itt, bármennyire is élvezem…
- Rendben. - bólintok Mahaliának, és a figyelmem az étel felé fordítom. Fenséges, és nem csak az ízharmónia miatt. Egy titkos hozzávalót is érzek, ami minden ételt tökéletessé tesz, függetlenül attól, hogy mik a további hozzávalók.
- Hajajj…most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok. - találgatni azonban nem fogok, még magamban sem. Majd kiderül, amikor Mahalia visszatér. Zavarba pedig nem hozott egyik kérdése sem, és örömmel meséltem, neki mindenről, amiről csak tudtam. A desszertből pedig szintén bőségesen falatoztam, így miután eljöttünk az étteremből, kellemesen teli pocakkal folytathattuk a napot…


Gondosan ellenőrzök mindent, amire szükségünk van. A sátor építés szerintem önmagában varázslat, ugyanis hiába figyeltem, még mindig nem tudom, hogy pontosan miért is áll meg. De talán mindegy is, mert remélhetőleg nem kell majd használni… Bőven van tennivalónk, és az éjszaka nem olyan hosszú, hogy biztosan idő legyen mindenre. Ennek ellenére, én adok magamnak néhány percet arra is, hogy csak nemes egyszerűséggel bámuljak felfelé a csillagos égre. Ezen tevékenységet pedig talán órákig képes lennék űzni, ha nem szólítana meg Alexander. Ő az egyetlen, akinek még sosem ijedtem meg a hangjától…
- Igen-igen. Most már figyelek. - Alexander felé is fordulok, és közelebb is lépek hozzá, hogy ha szüksége van valamire, akkor ‘kéznél’ legyek. A képességével azonban gond nélkül húz körénk egy réteget, és nekem csak a műszerek maradnak, amiket már legalább értek. Nem olyan bonyolultak, mint a sátor… A figyelmem azonban ismét Alexander felé fordítom, amikor még egy információt közöl velem.
- Oh… valami gond adódott? - tudtommal nem várunk itt senkit sem, ám ha jelentkeztek a bázisról, és valaki ide is jön, akkor minden bizonnyal történt valami váratlan. Remélhetőleg ez nem befolyásolja a terveket, és leginkább nem veszélyezteti semmi az itt lévőket. Ha nem ismertem volna meg néhányukat, akkor is aggódnék értük így viszont… A műszerek felé fordulok, és olyan anomáliákat keresek, ami okot adhat arra, hogy a lentiek is szükségesnek érezték a csatlakozást.

Helena Rubens
Helena Rubens

Play by : Bryden Jenkins

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Alexander Jameson Fri Apr 28, 2023 10:37 pm

Makkaláma
Helena - Terra - Jelen

Sebastian jóízűen elneveti magát.
- Hát felnőttek, mi más! - derűsen tekint Helenára, és láthatóan még mindig nem érti a turisták ilyen kérdéseit, s én is mosolygok.
Mahalia sokat jelentően tekint rám, majd vissza Helenára.
- Mmmm? Valóban? És szabadna abból az isteni kávéból egy pohárkával kérni? Elég nagy a konyhám, elférünk ketten. - Mahalia ilyen melegszívű, öröme határtalan, és sejtem, hogy az új íz, új mód keltette fel az érdeklődését, amivel megismerkedhet. Az isteni ízről nem is beszélve.
Elnevetem magam. Alapítóként olyan, hogy lazulás, annyira nem létezik. És mégis, minden pihentet, még az is, hogy itt vagyunk.
- És pihenek.  
Az ismerős nyomok helyett inkább más fogja majd foglalkoztatni, mint ahogy most éppen az érkező étel láttán látom, ahogy szemei kikerekednek.
- Örülök. - valóban látni rajta, hogy szíve repesni kezdett az örömtől.  - Ó, a desszertről majd akkor mondj bármit is, ha már kihoztam s  megkóstoltad.
Csak azután felelek a következő kérdésére, ha már jó étvágy kívánása után pár falattal a mennyekben éreztem magam. Mahalia szíve van benne.
- Ezt majd megtudod, ha felteszi őket. - válaszolok vissza rejtélyesen.
Az étel fenséges, Mahalia kérdései pedig eléggé közvetlenek, de tudja, hogy meddig mehet.


Kezd sötétedni, Sebastian mindent lepakolt Makkaról “otthon”, s felvertük a sátrakat, amiről tudom, nem is lesz szükségesek majd.
- Nah, azt hiszem nekikezdhetünk annak, amiért jöttünk. -azzal egy réteget kerítek jócskán fölénk és körénk, így minden technológia azt fogja látni, amit mi éppen nem teszünk: egyrészt lesz pár nap múlva egy szertartás a helyiek által, másrészt pedig a többiek hoznak le hozzá le anyagot, s beindítunk pár dolgot, mivel lassan elérkezik az idő, hogy a terraiak első kapcsolata meglegyen hivatalosan, ahhoz pedig előbb fel fognak ébredni. Egyre többen...
- Hmmm... bejelentkeztek a föld alatti bázisról is a többiek. Várjuk meg őket előbb.
Ilyet nem nagyon szoktak csinálni.
Emme

Alexander Jameson
Alexander Jameson
Alapító

Origin : Lyra
Play by : Tom Hiddleston

https://elementals.hungarianforum.com/t81-alexander-jameson

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Helena Rubens Sat Apr 15, 2023 11:07 pm

Alexander & Helena

- Egyetértek. - mosolygok Sebastianra. Ha tudná, hogy én tulajdonképpen ezért vagyok itt… Meg akartam tapasztalni, hogy milyen az, amikor nem tudok ‘semmit’. Az igazán nagy ‘lépés’, persze azt lett volna, ha Terraiként születek le, de úgy éreztem, hogy annak még nem jött el az ideje. Talán a következő életemben…
- Akkor már tényleg nagyok. És tudják már, hogy mik szeretnének lenni, ha még nagyobbak lesznek? - szívem szerint úgy kérdeztem volna, hogy mi a gyerekek álma, mert a hivatás és a munka, szerintem csak egy dolog. Az-az érdekes, hogy milyenek most, és milyenek szeretnének lenni a későbbiekben. Ezt viszont nem tudnám értelmes kérdésbe csomagolni azt hiszem.
- Látatlanban is elhiszem, hogy tetszeni fog. - direkt nem ízt mondok. Az ugyanis számomra másodlagos. Úgy is tudok élvezni egy italt vagy ételt, hogy érzek rajta valami pluszt, egy hozzávalót, amit nem fizikai valójában raknak bele. Ezt a bizonyos elemet pedig az atmoszférában is érzem és Mahalián, amikor megérkezik.
- Nincs is mit. Legfeljebb azt, hogy a kávé, amit készítek, isteni. - halványan felnevetek, azon pedig egyáltalán nem csodálkozom, hogy Alexander nem említett meg Mahaliának. Tényleg nincs rá oka. Ahogy észrevettem azért a Terrán nem szokás minden munkatársunkat bemutatni az ismerőseinknek. Már pedig én az vagyok Alexandernek, akkor is ha az asszisztenseként sok időt töltök vele.
- Rendben. - mosolygok még mindig Mahaliára, de aztán el is indul a konyha felé, és Alexander felé fordulok. Nem tehetek ellene, nagyon izgatott vagyok, minden szempontból, és azt hiszem ezt látni is rajtam. Nem bánom.
- Igen. Azt észrevettem. - mindenkiről jót szoktam feltételezni első találkozások alkalmával, de ahhoz általában idő kell, hogy bebizonyosodjon jó volt a megérzésem. Mahalia esetében már meg is történt, és nem csak Alexander állítása miatt.
- Igen? És mikor pihensz? Mikor lazítasz? Tudod, azok a dolgok, amiket nekem is szoktál javasolni. - csipkelődöm finoman, de egyébként nem kételkedem a szavaiban. Ugyanis látom, hogy mit tesz, és szoktam is aggódni érte, hogy túl hajtja magát. De olyan könnyedén vesz mindent, hogy aztán mindig lehűtöm magam, és természetesen nem szólok egy szót sem. Elvégre az ő döntése, hogy mit akar csinálni.
- Rendben. Kíváncsi vagyok. Főleg arra, hogy milyen ismerős nyomokat fedezünk fel. - lenyűgöz, hogy a Terraiak miként fogalmazták legendákba, és elméletekbe azokat a dolgokat, amiket még nem értenek. A tudatuk viszont szépen és lassan, de nyílik, és a történetekből ezt nyomon lehet követni. Legalábbis én ilyen szemmel szoktam olvasni a Terrai történeteket. Az étel viszont megérkezik, és tátva marad a szám, ahogy meglátom nem csak a mennyiséget, hanem a minőséget is.
- Köszönöm. Fenségesnek néz ki. - közelebb hajolok a tálhoz, és az illatával is ismerkedem. A pillantásom viszont Mahaliára emelem, és egy széles, és hálás mosolyt is küldök neki. Főleg mikor italt és desszertet is kapunk.
- Tényleg? Milyen jellegű kérdéseket fog feltenni nekem? - nincs rossz érzés bennem ezzel kapcsolatban, inkább meglepetés. Nem tudom elképzelni, hogy mi lehet Mahalia számára érdekes annyira, hogy engem kérdezgessen. De állok elébe. Sőt. Még jobban felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon mire kíváncsi. Elvégre én csak egy vendég vagyok, egy a sok közül. De úgy tűnik ő nem így gondolkodik.
- Felkészülök. - mosolyogva összedörzsölöm a tenyereim, mintha épp bemelegítenék. Ugyanis most már nagyon kíváncsi vagyok. Attól egy kicsit viszont félek, hogy Alexanderről fog kérdezni, mert hát… azzal azért könnyen zavarba lehet engem hozni. De csak nem…

Helena Rubens
Helena Rubens

Play by : Bryden Jenkins

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Alexander Jameson Sat Apr 15, 2023 9:25 pm

Makkaláma
Helena - Terra - Jelen

- Úgy-úgy. - bólogat Sebastian, egyetértve Alanával. - És nem mellesleg, nagyon izgalmas. - szélesedik a mosolya. Sebastian szeret játszani, lazábban venni az életet, még a nehézkességek ellenére is.
- Kérlek. - nem tart semeddig sem, és a gyerekek nagyon szeretnek vele játszani. A fiúk is, nekik az tetszik, hogy miként lehet elkészíteni. Mert bizony többféle lehetőség van.  És mert láttam, mennyire felcsillant a szeme...
- Ó, nagyok már, de játékra mindig vehetőek. Mármint a kukoricababát illetően. Juan tizennégy lesz jövő héten, Margerita tizenkettő, Juancarlos pedig tizenegy. -  húzza ki büszkén magát. Nagyon szereti a gyerekeket.
- Érdemes. Azután majd megmondod, mennyire ízlett. S ha nem ízlik, nem muszáj elfogyasztani. De olyan még nem fordult elő, hogy  ne ízlett volna valami innen bárkinek is... - Sebastian szintén csak bólogatni tud.
Mahalia mosolya csak még jobban ragyog, majd rám is pillant közben.
- Ez jól esik, köszönöm. Ellenben magáról nem igazán mondott semmit. - másként is lehet zavarban lenni, és meg is látszódik az arcomon. A mosolyomon meg mindenképpen.
- De csakis jóllakottan. - és már megy is a konyha felé.
Helenára tekintek, s bólintok is.
- Hatalmas szíve van, az egész világ belefér. - annyira nem halkan jegyzem meg, mint ahogy Helena  mondta nekem az imént. Mahalia egy földre szállt angyal szerintem.
- Mindig dolgozom. - a feladataimat komolyan veszem, ám ritka, hogy komolyan is végezzem. Ahhoz már túl sokat láttam, azt pedig hogy az Univerzumba mi hoztuk az életet.... mindenkit mélységesen tisztelek, s minden percet a segítésükre akarok fordítani, míg végül meg nem állnak a saját lábukon. Univerzumi szinten. Utána pedig új Univerzumba megyünk, persze, csak ha mi magunk is beleegyezünk.
Sebastian a helyiekhez ül, s beszélgetésbe kezdenek.
- Van pár, azokhoz el is viszlek. -utalok a fennsíkra, ahol nem két percet leszünk.
Mahalia pedig vissza is tér, egy hatalmas tálcával, rajta étkészlet, és ami a legfőbb, egy olyan hatalmas adag étellel,  amit ketten egy hétig ennénk.
- Ají de gallina a kisasszonynak, neked pedig a szokásos Olluquito, Alejandro. - teszi elénk a tálakat, majd a két innivalót is. És szerintem olvas gondolatot. Pont így szeretem ezt a mangós italt.
- Desszertnek pedig meglepetés, szintén. Jó étvágyat! - látni rajta, hogy már szíve szerint teljesen kifaggatná Helenát. Megköszönöm az ételt, és meg is dícsérem. Azért rájövök, hogy én is éhes vagyok. Az illata mennyei az ételnek.
- Úgy készülj, hogy nem fogsz megmenekülni a kérdéseitől. - mosolygok.

Emme

Alexander Jameson
Alexander Jameson
Alapító

Origin : Lyra
Play by : Tom Hiddleston

https://elementals.hungarianforum.com/t81-alexander-jameson

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Helena Rubens Sun Apr 02, 2023 9:49 pm

Alexander & Helena

Sebastian felé fordulok, és viszonzom a mosolyát.
- Ez igaz. Önmagunk megismerését is támogatni tudjuk az ismeretlen felfedezésével. - jelentem ki határozottan. Ugyanis ez volt az egyik oka annak, hogy ezt az életet választottam. A másik… arra inkább most nem akarok gondolni, mert szeretném, ha a mosolyom őszinte maradna. Az a téma pedig minden csak nem vidám.
- Ó. Köszönöm. - hálásan pillantok Alexanderre, talán egy kicsit tovább is, mint illendő lenne. A figyelmességét már az első találkozásunk alkalmával is csodáltam, de amikor ilyen ajánlatokat tesz… Nehezen tudom uralni a szívverésemet, és azon gondolataimat, amik hosszú életre motiválnak ebben a formában. Ugyanis most már lényegtelen is az, hogy mi a kukoricababa. Az sokkal többet jelent, hogy nekem is készíteni fog egyet…
- Hány évesek a gyerekek? - fordulok ismét Sebastian felé, mert éreztem, ha tovább figyelem Alexandert, a pirulás sem fog elmaradni. Abból pedig… szokott elég lenni, és nem szeretném, ha most még egy láma is a tanúja lenne.
- Rendben, akkor mangó. Kipróbálom én is. - nem azért, mert ő ezt kérte, egyszerűen csak kíváncsi vagyok. De a hely atmoszférája annyira elvarázsol, hogy nem jutok el az ital rendelésig. Gyermeki lelkesedéssel nézek meg minden embert, minden bútordarabot, és helyi különlegességet.
A figyelmem viszont egy nő felé irányul, amikor nagyon szívélyesen üdvözli Alexandert. Feltételezem, hogy ő lehet Mahalia, illetve az egyértelmű, hogy jól ismerik egymást. A szeretet ugyanis tisztán érezhető, mindkettejük részéről.
- Ááá… örülök a találkozásnak Mahalia. Sokat hallottam már önről. - az energiája nagyon megfog, és az is, hogy már vezet is minket egy asztal felé. Akkor pedig el is nevetem magam, amikor az ételünkről is szó nélkül gondoskodik. Már most biztos vagyok benne, hogy nem enged el minket éhesen.
- Rég volt részem ilyen szívélyes fogadtatásban. - jegyzem meg halkan, csakis Alexandernek. Az állítást pedig akkor is tartom, ha valójában nem felém irányult ez az üdvözlés. Illetve kíváncsi is lettem valamire.
- Gyakran ellátogatsz ide? Úgy értem, hogy munkán kívül. - mindig is tiszteletben tartottam, hogy a kapcsolatunk kizárólag szakmai, de érdekel, hogy mit csinál szívesen a szabadidejében. Talán maga az utazás is a kedvére való, vagy az is lehet, csak szeret másokat megismerni. Ha viszont valami másról van szó, az is érdekel. A hely varázsa ugyanis teljesen magával ragadott már most is.
- Vannak helyi legendák, amiket érdemes megismerni? - elsősorban Alexandertől kérdezem, de ha ebben inkább Sebastian a ‘szakértő’, akkor felé irányítom a kérdésem. Az ételre pedig már nagyon kíváncsi vagyok, és bármi is fog az asztalunkra kerülni, mindenképp megkóstolom.

Helena Rubens
Helena Rubens

Play by : Bryden Jenkins

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Alexander Jameson Sat Apr 01, 2023 9:08 pm

Makkaláma
Helena - Terra - Jelen

- Azt mondtam volna ezzel Önnek, hogy tilos kíváncsinak lenni? - érdeklődéssel néz Sebastian Alanára, elmosolyodik. - Minek fosztaná meg magát a felfedezés élményétől? A kíváncsiság jó, a kíváncsiság segít. - bólogat.
- Készítek neked egyet. Meg a gyerekeknek. - mosolyodom el.
- A gyerekek örülni fognak neki. - mosolyodik el szélesen Sebastian. - Pedig már nagyok.
- Mangót kérek. - a kedvencem, a papayával egyetemben. S nem foglalok helyet, Helenával tartok.
Mahalia máris előbukkan, félig széttárt, de annál nagyobb mosollyal érkezik.
- Alejandrooo... - s máris átölel, jól meg is szorongat, majd ahogy kibontakozik az ölelésből, máris Helenához fordul, csillogó, érdeklődő szemmekkel. - ALejandro, kit köszönthetek a kisasszonyban? - az arcáról már most leolvasható, mit vár, s éppen ezért némileg élcelődve néz rám a válasz után.
- Mahalia, bemutatom Helenat, Helena, bemutatom Mahaliat. Helena az asszisztensem. - és jön is a válasz.
- Ó, hát persze. - s máris az egyik asztal felé vezet minket.
- Nade, mit kértek? Ne is mondjátok, hozom! - azzal már integet is a kezével, ahogy a konyha felé fordul, nem látva, ahogy levegőt veszek éppen, hogy válaszoljak. S csak elmosolyodom.
Emme

Alexander Jameson
Alexander Jameson
Alapító

Origin : Lyra
Play by : Tom Hiddleston

https://elementals.hungarianforum.com/t81-alexander-jameson

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Helena Rubens Mon Mar 13, 2023 11:11 pm

Alexander & Helena

Ahogy Alexander kuncogni kezd, rögtön felé nézek. Önkéntelenül lesz az én mosolyom is szélesebb, azt viszont megállom, hogy magával ragadjon a nevetése. De csak éppen hogy…
- Ez remekül hangzik. - válaszolom Sebastiannak, de azért inkább Alexanderre nézek. Mert részemről pazar ötlet, de azért azt nem tudom, hogy ő mit szól ehhez. Most pedig nem merek rákérdezni. Majd… Ha egy kicsit összeszedtem a bátorságot. A baba láma biztos segíteni fog.
- A kíváncsisággal nekem is néha vigyázni kéne. Most is alig várom, hogy megnézhessünk mindent. - vagyis teljesen megértem a lámákat. De azt is, hogy szükséges a kerítés már csak a biztonságuk miatt is. És biztos vagyok benne, hogy Sebastian remekül bánik velük. Ezt nem csak Makkán, hanem rajta is látom. Árad belőle a szeretet, és az ilyet nagyon szeretem. Ismerem még valakit, akinek minden gesztusaból süt a jóindulat, és ami azt illeti ő is pont itt sétál mellettem…
- Ááá értem. - így már világos, hogy miért nem szeretne több babát. Gondolom a hely is véges. Viszont úgy látom, hogy Sebastian így is elégedett az életével. Igazából én is boldog lennék, ha akár csak egy lámám is lenne. Nagy becsben tartanám, csak nem hiszem, hogy szeretné az aprócska lakásomat. Így marad ez a kirándulás, és most fogom kimaxolni a lámázást.
- Rendben. - nevetve simogatom meg ismét Makkát. A gyomrom viszont nem érzi ilyen jól magát, hangosan korog és ettől zavarba is jövök egy kicsit. A pillantásom pedig Alexanderre siklik, látom, hogy neki is feltűnt. Ettől még zavartabbá válik a mosolyom, de azért még így is egy mosoly.
- Azt ritkán hagyja otthon. - észrevettem, hogy különösen azokat próbálja egy mosollyal támogatni, akinek nehézségei vannak. Engem is így talált meg. Változásra vágytam, és mintha csoda történt volna, ő ott termett. A változást pedig meg is kaptam, jobbat, mint amit reméltem.
- Milyenek a kukoricababák? - hirtelen nem értem, ezért is kérdezem meg inkább. Valahogy nekem a kukorica és a baba szó nem fér össze, de talán valami játékről lehet szó, hiszen azt is említette, hogy Sebastian gyerekeinek készítette Alexander. A kíváncsiságom pedig megint előjön, mert szívesen meg is néznék egy ilyet.
- Óóó, én nem félek. - ha elvinnék a csomagokat azt sem bánnám. Ha víz van, mindig lehet ruhát mosni, értékeket pedig nem hoztam. A tárgyak pótolhatok, az emberek nem.
Azt viszont észreveszem, hogy azért figyelnek minket, ahogy belépünk. Meg is illetődöm egy kicsit, de mikor néhányan kedves mosollyal biccentenek felénk, az én mosolyom is előtűnik, és viszonzom a gesztust.
- Akkor? Ananász és mangó? - kérdezem Alexandertől. Szeretném én kikérni az italát, de egyelőre nem ‘ugrálok’. Inkább ismerkedem az atmoszférával, és az emberek energiáival. Nem érzek rajtuk negativitást, és ettől én is megnyugszom egy kicsit.
- Valami helyi ételt szeretnék megkóstolni még a sütemény előtt. Bármilyet, ami szerinted finom. - teljesen rábízom magam Alexanderre. Elvégre számomra ez az út a kalandról is szól, és annak része az ismeretlen ételek tesztelése. Legfeljebb nem fog ízleni, ezen kívül más nem történhet. Bár nem vagyok vészesen válogatós, így ettől nem félek. Az viszont talán feltűnhetett Sebastiannak, hogy én nagyon nézelődöm, mintha most először látnék ilyen helyet. Ugyanis ez pont így van. Szoknom kell, leginkább azt, hogy most már lazítanom kéne. Valahogy könnyebb volt, amikor nem Alexander közelében ültem, hanem lámát simogattam.

Helena Rubens
Helena Rubens

Play by : Bryden Jenkins

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Alexander Jameson Mon Mar 13, 2023 10:04 pm

Makkaláma
Helena - Terra - Jelen

Sebastian szélesen elmosolyodik Helena válaszára, s bíztatóan tekint rá.
- Úgyis látni. - kuncogok fel.
- Jó időt mondanak, kabátot és takarót azért készítünk elő, éjfél után azért kezd csípősebb lenni a levegő. A csillagok viszont nagyon szépek. - felnéz az égre, még ha nem is látni éppen azokat. El tudom hinni, hogy látja is most éppen.
- Azt érezni fogja, hogy vigyázol. - bólogat.
Sebastian felnevet, jóízűen, s bólogat. Némileg büszke is, pedig tudom, mennyire fontos neki, hogy mindenkivel tudjon törődni, s ellátni.
- Aaaaaz biztos. - bólogat ismét. - Azért a kerítést is megjavítottuk, hogy ne máshogy legyenek kíváncsiak.
Sebastian ingatja a fejét.
- Az nem jó. Mindennek megvan a maga ára. Ha sokan vannak, eleszik egymás elől az ételt. - aggodalom suhan át arcán, azután eltűnik. Nem egy aggódos jellem, szereti az élet napos oldalát nézni, még ha tudomásul is veszi az árnyakat. Hiszen süt a nap.
- Akkor a nyakába tegye, az álla alá, na, onnan biztosan nem fogja megenni. - vigyorog Sebastian.
Csak somolygok, magam elé. Betyár vagyok, igen. Mahalia főztje és szíve pedig mennyei.
A gyomorkorgásra a hasa felé pillantok, majd rá fel. Még a szemöldököm is felhúzom kérdőn, hogy valóban jól hallottam-e.
- Úgy ám. És mint egy ázott veréb. De a mosoly az ott  volt. - sejtem, hogy azért hiszi ezt, mert végre egy házra bukkantam a  hegyekben. Azonban egészen más miatt mentem oda. Két okért biztosan.
- Nálunk akkor még nem. Ellenben nagyon jó kukoricababákat készített a gyerekeknek. Mintha a kukoricába látott volna, hogy melyiknek van a leghosszabb haja.- még mutatja is a hosszakat. És igen, beléjük láttam, azért is választottam ki azokat a lányainak, de a fia is lelkesen fogta a kezébe, hogy a nővéreivel lehetett.
Az étel illata szinte vezet, s egy díszesre festett falú ház előtt meg is áll Makkával Sebastian. Kiköti, mire Makka csak rágni kezd. Már most unatkozik.
- A csomagokra ne legyen gondjuk. Aki Makkával mer újat húzni, nem tudja, mire vállalkozott. Jöjjenek csak be. -Sebastian a másik irányban lakik, a turistáknak fenntartott éttermek sorától, ez igazi hazai, szinte csak itteniek fordulnak meg. Meg is néznek bennünket, de kedves mosollyal biccentenek.

Emme

Alexander Jameson
Alexander Jameson
Alapító

Origin : Lyra
Play by : Tom Hiddleston

https://elementals.hungarianforum.com/t81-alexander-jameson

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Helena Rubens Tue Feb 21, 2023 12:04 am

Alexander & Helena

Elmosolyodom, ahogy Sebastian lelkendezi kezd az édességekről. Láthatóan nagyon élvezi az életet, és az ilyet mindig jó látni.
- Óóó… Ez nagyon jól hangzik. Mindenképpen kipróbálom majd. - az igazi csokoládé valóban csak finom lehet, bárhogy is készítik el. VIszont, ahogy Alexander megemlíti a citromot is…
- Nos, hát akkor tényleg mindkettőt meg kell kóstolnom. De nem fogom elárulni, hogy melyik ízlik jobban. - még csak az hiányzik, hogy ebből verseny kerekedjen. Biztosan mindkettő nagyon finom. Ha nem fog ízleni, akkor az én Pegazus ízlésemmel van a gond. Ez nem a Terraiak hibája.
- Szuper. - nagyon örülök azért a romoknak is. Egészen más a saját szememmel megnézni, és megérinteni az ilyen építményeket. És annyi titkot őriznek… Kíváncsi vagyok mindenre, mert a Terra egy csodálatos hely. Az emberek pedig remélhetőleg idővel tudnak majd kapcsolódni a Teremtőhöz, ahogy az elrendeltetett.
- Ó. Akkor szeretném éjszaka is megnézni. Milyen az időjárás? Lehet akár aludni is ott? - Alexandernek és nekem nem okozna gondot, de mi is csak ‘terraiak’ vagyunk ugye. Nekik talán ez szokatlan, ezért is alkalmazkodom ahhoz, amit Sebastian mond. Illetve persze Alexenderhez… Nem tudom, mit szólna egy éjszakához kettesben, a csillagok alatt…
- Majd én is vigyázok a kicsire. - somolygok magamban. Egészen megdöbbentett, hogy mit tesznek egymással a Terraiak, de amit néhányan az állatokkal is megtesznek… Annyira letértek az útról, hogy a szívem megszakad, amikor ilyet látok. Ezért is örömteli, amikor egészséges, és megbecsüléssel tartott állatokkal találkozom. Tikka egész biztosan ilyen, és ez Sebastian szavaiból is egyértelmű.
- Áh… hogy úgy… ette tele magát… - most már világos. És ezek szerint nem csak az utazási kedv, vagy a dús fű miatt vándorolt egyet Tikka. Egy másik, hímnemű láma is érintett volt a kalandban. Romantikus lehetett…
- Biztos az anyjától tanulta, hogy mindent meg kell néznie magának. - nevetem el magam. Nem értek a lámákhoz, de biztosan kommunikálnak egymással. És a kapcsolat, ami létrejön a szülő, és a gyermek között náluk is ugyanúgy érvényes lehet. Csak legfeljebb más a jellege.
- Akkor nagyon sok babaláma lesz. - és én azt aaaannyira megnézném… illetve a saját, természetes élőhelyükön is. A háborítatlan természetben biztosan még bátrabbak. Makka is nagyon merész, és persze kíváncsi. A hajam nagyon érdekli. Engedem, hogy megszagolja, de mikor látom, hogy már tépné is, elnevetem magam, és egy kicsit odébb húzom a fejem. Nem hiszem, hogy finom lenne a hajam neki.
- Szívesen neki adom, ha érdekli a divat. - természetesen csak viccelek. Félek, hogy beakadna valahova. Bár a nyaklánc biztosan elszakadna akkor. Ebben az esetben pedig nem esne baja.
- Szóval iiiilyen betyárságot művelt. - Alexander felé fordulok, és tisztaszívből rámosolygok. Ez tényleg ő. Pontosan ez a ‘betyárság’, amit ő művel. Figyelmet, és szeretetet ad azoknak, akik megérdemlik. Ebből pedig pontosan tudom, hogy Mahalia érdemes az én figyelmemre is, és nem az ételek miatt. Az eddig hallottak alapján pontosan az olyan emberek miatt vagyok a Terrán, mint ő.
- Türelmesen várom. - fordulok Sebastian felé is. A gyomrom pedig jól hallhatóan megkordul éppen ebben a pillanatban. Elnevetem magam.
- Talán egy kicsit türelmetlenül várom. - újra megsimogatom Makkát, aztán haladok tovább a ‘menettel’. Ez tényleg egy vidám utaztásnak ígérkezik, pedig még csak most jöttünk.
- Nagy mosollyal? - hogy rám hat, azt értem, és lassan el is fogadom, de hogy Sebastianra is… Biztosan másként, de tisztaszívű ember ő is, ha erre fogékony. Pedig egy mosoly sokszor többet ér ezer szónál is. Ha őszinte…
- Önöknél is betyárkodott? - megérzésem szerint remekül kijött az egész családdal. De persze tévedhetek is. Ezért kíváncsian hallgatom Sebastiant bármit is mesél. Időnként pedig Alexanderre nézek, hogy tudja, még mindig jegyzetelek…

Helena Rubens
Helena Rubens

Play by : Bryden Jenkins

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Alexander Jameson Mon Feb 20, 2023 10:51 pm

Makkaláma
Helena - Terra - Jelen

A kérdésre Sebastian azonnal megelőz, s izgatott lesz.
- A csokoládétortát ajánlom. Igazi, finom csokiból van. - lelkendezik. - Picaronest bármikor, bárhogyan, kakóval a legfinomabb.
Szélesebben elmosolyodom.
- A citromos tortáról se feledkezz meg, Sebastian. - azonban a fejét ingatja Sebastian.
- Lehet, más szereti, nekem akkor is a csoki a kedvencem. De majd eldönti a kisasszony, melyiket szereti.
Újra elmosolyodom, ahogy a lámákat szóba hozza. Emlékszem, mennyire megváltozott a tekintete, amikor meglátta a lámákat. S most is a láma volt az, amitől felragyogott a tekintete.
- Azt mindenképpen megnézzük. - már csak azért is mert éppen az miatt jöttünk ide. Van pár tennivalónk.
- A romokhoz bármikor tudunk menni. Éjszaka is érdemes ám ott szétnézni. A szellemek csak babona, de a csillagok egészen mások ám. - Sebastian komolyan mondja, a végén elmereng.
- Szeretni fogja Tikkát. A kicsire vigyáz, szóval csak óvatosan, de amúgy kezesláma. Kivéve, amikor odanő az útilapu a lábára. - vakarja meg a tarkóját. Láthatóan nem bánja, hogy egy lámabébivel több van a háztartásban, csak sejtem, mennyire fontos, hogy beosszák az ennivalót.
Elnevetem magam. Semmi bajom nincs az Alejandroval, úgysem ez az igazi nevem, azt lehetetlen emberi hanggal kiejteni.
A kérdésre és a nevetés után, Sebastian maga elé teszi a kezét, jelezve a nagy hast.
- Jóllakott. A bébiláma már látszott kicsit rajta. Benne. Mint amikor valaki teleeszi magát.
Még jobban elneveti magát Sebastian.
- Mozgékonyabb, mint akármelyik kecske. Csak úgy ugrándozik összevissza. Meg kíváncsi. Mindent megkóstol.
Sebastian értetlenül néz Helenára a bocsánatkéréssel kapcsolatban. Aztán elengedi a kérdést.
- Annyira ne szeressen. Kicsi lesz az akol nekik, aztán majd meg kódorognak szanaszéjjel. - de azért nagyon szélesen mosolyog.
Makka elfordítja a fejét, rám tekint, a szagból biztosan felismer, mire csak felvonom a szemöldököm, s Makka máris visszafordul Helena felé. Most ő jobban érdekli. Ami inkább abban nyilvánul meg, hogy máris közelebb nyújtja a fejét, de túl a kezén, a hajához.
- Látja. Ha nem szólok, most már a nyaklánca nála lenne. - mutat Helena felé Sebastian.
- Neeem tudja? Ó, akkor én el nem mondom. - kacsint rám Sebastian, s egy pillanatra én sem értem, aztán összeáll a kép.
- Feltettem Mahalia ételeiről képeket és beszámolókat a blogra. Addig is sokan voltak ott, most még inkább szeretnék megkóstolni mindazt, amit főz. Meg a hatalmas szívét megismerni. - Mahalia az a terrai, akik lehetnének az emberek. Mindenkinek tudja, milyen ételre van szüksége, akár lelkileg, akár fizikailag.
- Ha ott lesz, megtudja, csak ennyit mondhatok. - felel újra rejtélyesen Sebastian.
Visszapillantok Helenára, s hagyom, hogy Sebastian válaszoljon a kérdésre.
- Vannak tíz éve is, kisasszony. Egyedül jött, egy szál kis hátizsákkal, nagy mosolyával, s szállást keresett. - inkább nem árulom el, hogy teleportáltam, akkor kényelmesebb volt, az idő sürgetett, szállást sem tudtam keresni.
- Nekem volt szabad fekvőhelyem, igaz, akkor még nagyon nem fogadtunk vendégeket. Tudja, a gyerekek akkor még kicsik voltak, és nem akartuk, hogy oda-vissza útban legyünk. De akkor cudar idő volt, az eső miatt minden út járhatatlan volt. Így nálunk ragadt.

Emme

Alexander Jameson
Alexander Jameson
Alapító

Origin : Lyra
Play by : Tom Hiddleston

https://elementals.hungarianforum.com/t81-alexander-jameson

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Helena Rubens Fri Feb 03, 2023 12:50 am

Alexander & Helena

Elmosolyodom, amikor kijelenti, hogy ránk férne egy ital.
- Az biztos. - hogy rám fér-e igazából nem tudom, mert jól érzem magam most is. De ha Alexander szeretne valami gyümölcsöset, akkor mindenképp érdemes megállni. Megérdemli. És egyébként sem sietünk. Általában részletes időtervet csinálok, amit végül vagy használunk, vagy nem. Ezúttal viszont Alexanderre bíztam magam, és nem számoltam ki előre semmit sem. Részemről bárhová és bármikor mehetünk.
- Ez szuper hír. - már akkor is örültem ennek az utazásnak, amikor megláttam az első képeket a helyről. De amikor megláttam a lámákat is… tudtam, hogy nekem ide KELL jönnöm. Látni akarom személyesen is ezeket az állatokat. Zseniálisan furcsák, és ez nagyon tetszik nekem. Vagyis most, hogy a találkozás hamarosan eljön, nagyon izgatottá válok.
- Akkor én majd kipróbálom a süteményeket is. Van valami helyi különlegesség? - normál esetben nem vagyok a megszállottja a süteményeknek, de most széles mosollyal beszélek az édességről, mert észrevettem, hogy Alexander is vidám. Szeretem a mosolyát…olyan… barátságos.
- A romokat természetesen meg szeretném nézni, és akár több alkalommal is meglátogatnám, de be kell vallanom, hogy amióta láttam a lámás képeket, csak rájuk tudok gondolni. - vagyis nem csak rájuk, igazából az is eszembe jutott, hogy ezen az utazáson kettesben leszünk… De ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem, és most sem engedem, hogy gyökeret eresszen.
- Nem baj, ha lassú. Várom már a találkozást Tikkával. - nekem az sem baj, ha végül nem is megyünk sehova… vagyis… azért persze majd egyszer aludni is kell, meg együnk, és igyunk is, mielőtt a pocakunk is jelezné, hogy a láma bámulás nem korlátlan idejű program.
- Én is. És megjegyzem ezt a nevet a későbbiekre is. - rásandítok… Alejandrora. Nem fogom így nevezni, mert talán csak Sebastiantól örül neki, de azért tényleg eltettem magamban ezt a megnevezést, és ha szükséges lesz… használni is fogom.
- Jóllakott? Az, hogy jön a baba lámához? - Sebastian jólesően felnevet, és ebből tudom, hogy valamit nem értek… Gyanús, hogy a jóllakás, a baba lámával kapcsolatos, de akkor sem tudom, hogy miképpen. Ezért inkább megkérdeztem.
- Biztos nagyon szép baba. - már el is képzeltem egy pont ilyen lámát, csak kicsiben. Annyira, hogy csak másodpercekkel később tudatosodik bennem, hogy Sebastian egyébként elkérte a bőröndöt is.
- Oh. Igen. Bocsánat. - nem figyeltem, ez pedig nem túl udvarias. Így igyekszem mostantól jobban koncentrálni a humanoid társaságra, de nagyon nehéz, amikor Makka ennyire cuki…
- És azt is tudom már Tikkáról, hogy szeret nagyokat enni. - nevetni kezdek, de közben már Makka felé megyek, és óvatosan az orra elé nyújtom a kezem, hogy meg tudjon szagolni, mielőtt megsimogatnám. A kutyáknál így szoktam, így remélem, hogy a lámáknál is működni fog. Viszont mielőtt hozzá is érhetnék, Sebastian figyelmeztet, hogy a nyakláncomra figyeljek. Mosolyogva fordulok vissza Makka felé.
- Igen? Szereted a nyakláncokat? - engem nem zavarna, ha megcsócsálná, de ha lenyelné, akkor meg is betegedhet. Így mielőtt megsimogatnám, inkább leveszem a nyakláncom, és a zsebembe csúsztatom. És most már tényleg csak Makkáé vagyok… amíg Sebastian indulásra nem bíztat minket. Nem tudom, hogy pontosan mennyi idővel később, mert az én kezem teljesen elmerült Makka bundájában.
- Igen-igen. - mehetünk persze. Elhátrálok, hogy ne zavarjam Makkát a mozgásban, és inkább Alexander mellé sétálok. Amikor megszólal, ránézek. Én teljesen megfeledkeztem az italról… Meg Sebastianról is… Így amikor ő is mond valamit, felé fordulok.
- Igazán? Miért olyan nagy betyár? És mit kell tudni Mahalia konyhájáról? - egy vidám félmosoly kúszik az arcomra, mert valami huncutságot érzek a levegőben. Én nem úgy ismertem meg Alexandert, hogy “betyár” lenne, de sok mindent nem tudok róla még. És persze a komolyabb koktélokkal is még csak ismerkedem.
- Régóta ismerik egymást… Alejandróval? - kérdezem Sebastiantól, de közben Alexanderre nézek. Szerintem más ismeri ezt a tekintetem. Ez a “jegyzetelek mindent” nézésem…

Helena Rubens
Helena Rubens

Play by : Bryden Jenkins

Back to top Go down

Makkaláma Empty Re: Makkaláma

Post  Sponsored content


Sponsored content


Back to top Go down

Page 1 of 2 1, 2  Next

Back to top


 
Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum