Log in

I forgot my password

Latest topics
Big Change

Queil Gryth Yesterday at 8:00 pm

Go Round

Lyndar Onis Tue Apr 23, 2024 9:02 pm

Dobókocka

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 8:00 pm

New Home?

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 7:52 pm

Square no. 1

Zora Lavigne Sun Apr 21, 2024 10:05 pm

But I can't help falling...

Brandon Thycal Sun Apr 21, 2024 9:45 pm

Bring back... HER

Dariel Deveroux Sun Apr 21, 2024 8:41 pm

Just.... flush it ...

Rynal McKenzie Sat Apr 20, 2024 9:59 pm

Lucid Dreaming?

Dylan Leclaire Thu Apr 18, 2024 9:00 pm

Holding Space

Adrian Archard Wed Apr 17, 2024 8:48 pm

Not Again

Naarn Ronal Tue Apr 16, 2024 10:01 pm

(Not Under) The Bridge

Zora Lavigne Thu Apr 11, 2024 10:03 pm

Passing...

Regulus Zion Thu Apr 11, 2024 8:44 pm

The age of Aquarius

Sebastian Scorse Tue Apr 09, 2024 8:37 pm

Riding Off Into the Sunset

Kylie Youkou Sat Apr 06, 2024 10:00 pm

Feather Party

Shyrrak Dav Fri Apr 05, 2024 9:06 pm

Yes... or Yes?

Naarn Ronal Tue Apr 02, 2024 9:53 pm

Your time is up!

Kyran Shemar Tue Apr 02, 2024 7:53 pm

It's time

Zora Lavigne Tue Apr 02, 2024 7:52 pm

Just a perfect day

Enzo Conti Tue Apr 02, 2024 7:49 pm

Just a little... bump?

Rose Jackson Sun Mar 31, 2024 11:25 pm

Clouds and Smoke (and Mirror?)

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:56 pm

Pow(d)er and Girls

Linus Higgins Sun Mar 31, 2024 9:44 pm

Cats and Water? Not the best...

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:26 pm

Boots on the G...! Noooo... high heelsss!!!!

Lena Ylton Sat Mar 30, 2024 9:29 pm

Lesson (minus) One

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 10:27 pm

Nice Try

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 9:56 pm

Dreams Come True

Edmund Fahey Tue Mar 26, 2024 10:30 pm

Last Chance

Hailey Reed Tue Mar 26, 2024 7:54 pm

Arrivals

Rose Jackson Mon Mar 25, 2024 11:04 pm

Dress Coded

Rancar Colt Mon Mar 25, 2024 10:03 pm

Run Boy Run

Joaquin Pascal Sun Mar 24, 2024 10:48 pm

Meetings are not my favorite

Scott Lavigne Sun Mar 24, 2024 9:27 pm

Ace high

Gaspard Michoel Sat Mar 23, 2024 10:45 pm

Only one tiny thing is missing...

Chris Johanson Sat Mar 23, 2024 10:02 pm

The Plan

Trohan Colt Fri Mar 22, 2024 10:35 pm

Some beatiful News

Mia Hamish Fri Mar 22, 2024 7:34 pm

Couch Potato

Grant Leclaire Wed Mar 20, 2024 9:14 pm

One drop one Time

Erys Colt Tue Mar 19, 2024 8:14 pm

Nothing as it is

Hailey Reed Sat Mar 16, 2024 9:18 pm

Tracking

Denise Daal Sat Mar 16, 2024 8:55 pm

Looking in the mirror.. almost

Devon Deveroux Thu Mar 14, 2024 9:21 pm

Relation... SHIP

Frederik Spade Mon Mar 11, 2024 8:26 pm

How Do I Say Goodbye

Queil Gryth Fri Mar 01, 2024 9:47 pm

Wrong number...

Jamil Howell Tue Feb 27, 2024 10:02 pm

A new master

Shokan Thram Mon Feb 26, 2024 7:45 pm

Beginning and Ending

Sekani Onis Fri Feb 23, 2024 9:30 pm

The first time...

Olivia West Sat Jan 27, 2024 12:37 am

Constellation Map

Galactic Center Thu Jan 18, 2024 9:34 pm

Mystery School

Galactic Center Mon Dec 25, 2023 9:30 pm

Rang - Founders/Alapítók

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 10:41 pm

Dimenziólény - Angyal

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:09 pm

Dimenziólény - Blueprinters

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:05 pm

Whatever it takes?

Thomas Wilfey Mon Dec 11, 2023 8:20 pm

Karma is a Bit...

Layla Clark Sat Dec 09, 2023 10:09 pm

Bolita Bár - Jaxon & Eric

Eric Castor Tue Dec 05, 2023 8:41 pm

What have we done...

Mara Rover Fri Dec 01, 2023 8:24 pm

Surprise in a book

Kenneth Mezyon Thu Nov 30, 2023 8:03 pm

A heartwarming meeting

Devon Deveroux Mon Nov 27, 2023 11:14 pm

Leírás - A.I.

Galactic Center Sat Nov 25, 2023 9:58 pm

Beloved kids

Alana Sanders Fri Nov 24, 2023 9:21 pm

Youngsters

Aylmer Oshek Tue Nov 21, 2023 9:07 pm

I am sorry...

Noah Black Thu Nov 16, 2023 7:55 pm

When the awan is ready...

Dario Carter Wed Nov 15, 2023 6:17 pm

Layla Clark

Layla Clark Mon Nov 06, 2023 7:54 pm

A dessert... for you

Aylmer Oshek Sun Nov 05, 2023 11:01 pm

Hello?

Dariel Deveroux Sat Oct 28, 2023 9:24 pm

Jydai Rend

Galactic Center Mon Oct 23, 2023 7:58 pm

Family at first

Linus Higgins Thu Oct 19, 2023 9:32 pm

Volta

Great Attractor Thu Oct 19, 2023 9:06 pm

The next chapter

Liam Hanson Tue Oct 10, 2023 9:27 pm

On stage One

Linus Higgins Tue Oct 10, 2023 9:02 pm

Dad?

Noah Black Mon Oct 09, 2023 10:27 pm

Route 66

Ayda Rygel Mon Oct 09, 2023 10:11 pm

Not just a sword

Shokan Thram Mon Oct 09, 2023 8:54 pm

Knight's tale

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 10:17 pm

Parent trap

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 9:22 pm

D. is all around you

Carlos D. Force Sun Oct 08, 2023 8:42 pm

Fresh Blood

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 8:18 pm

I found Him!

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 8:01 pm

Oops, I did it again...

Shokan Thram Sun Oct 08, 2023 12:14 am

Master to Master

Carlos D. Force Sat Oct 07, 2023 9:26 pm

Finding harmony

Somayeh Nazyr Fri Oct 06, 2023 9:27 pm

Some Support

Ezume Sato Thu Oct 05, 2023 10:41 pm

Something FAMILY-ish

Jezabel Mendez Thu Oct 05, 2023 12:18 am

R2 - nem 3CPO

Rose Jackson Wed Oct 04, 2023 11:11 pm

Evening Party with a LittleBig Surprise

Zora Lavigne Wed Oct 04, 2023 12:01 am

Makkaláma

Anahera Pass Tue Oct 03, 2023 8:29 pm

To be or Not to Be

Zaphina Steal Sun Oct 01, 2023 10:35 pm

Transition

Sekani Onis Sun Oct 01, 2023 8:01 pm

Grandkids & other Disasters

Nyra Lamar Sun Oct 01, 2023 12:32 am

The future is bright

Olivia West Sat Sep 30, 2023 11:02 pm

What a ... news

Rose Jackson Sat Sep 30, 2023 9:24 pm

New cha(i)nce

Jezabel Mendez Fri Sep 29, 2023 11:30 pm

France in the '50s

Devon Deveroux Fri Sep 29, 2023 10:33 pm

Eye on the target

Eric Castor Fri Sep 29, 2023 8:29 pm

Letting go of the Past

Sekani Onis Thu Sep 28, 2023 11:36 pm

At Home

Olivia West Thu Sep 28, 2023 8:57 pm


The first time...

5 posters

Page 1 of 3 1, 2, 3  Next

Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Olivia West Sat Jan 27, 2024 12:37 am

The first time...
Family is not an important thing. It’s everything.
Nem kell sokáig gondolkodnom. Ha rajtam múlik, elég egyértelmű az osztázási ‘stratégia’.
- Testvériesen. - mosolyodom el kissé hamiskásan, mert természetesen úgy szeretném, hogy övé legyen a nagyobb adag. Egyrészt biztos vagyok benne, hogy jól fog neki esni, másrészt meg… én bőven ettem már, amíg ők hajózni voltak…
Azt a gondolatot viszont próbálom elzavarni, hogy nem is igazán kívánom most az ételt. Azt pedig még erősebben, hogy miért…
- Ha jól tudom, akkor egy olyan trópusi virág, aminek akár négy évbe is telhet az, hogy először virágot hozzon. Sok figyelmet, illetve szeretetet igényel, és ha nem kapja meg… nem lesz virág. - jelentem ki magabiztosan, mintha lenne bármi tapasztalatom is a növény ápolásban. Igazából csak annyit tudok, amennyit láttam, vagy Anyu elmondott. Amióta elvették a kertet, amit korábban gondoztam… Valahogy kimaradt a növény és állatgondozás…
Könnyű lenne emiatt kizárólag Logant hibáztatni, de azért nem ennyire egyszerű a történet. Minden éremnek több oldala van…
- Rendben. Akkor mindjárt jövök. - mosolygok rá Marcelre, mielőtt elindulnék. A magam részéről most még nem kívánom a frissítőt, de később biztos jól fog esni mindkettőnknek. Illetve, ha szeretne kint maradni (én pedig szeretnék vele lenni…), akkor van még valami, ami a kényelmünkre lesz. Ezért a frissítőkön kívül bemegyek a szobába is, ahol mi fogunk aludni, és kihozok egy plédet magunknak, amire le is tudunk akár ülni. Amikor pedig visszaérek Marcelhez… néhány pillanatig csak mosolyogva nézem őt és… majdnem elfelejtem, hogy miről is beszéltünk Andrewval…
- Hoztam piknik szettet… - mutatom a kezemben lévő italokat, és a plédet, amit a hátamra terítettem az egyszerűbb szállítás jegyében. Mivel egyelőre nem kért italt Marcel nem adom a kezébe, de úgy helyezem el, hogy elérhető közelségben legyen. A plédet pedig leterítem a papagáj virág mellé.
Aztán egy ideig csak… élvezem a szél érintését az arcomon, a tenger illatát, és azt, hogy Marcel itt van mellettem. Olyan könnyű lenne csak erre koncentrálni, az örömre, amit érzek, amikor mellette vagyok. De éppen azért szeretném véglegesen lezárni magamban Logan témakörét, mert nem akarom, hogy az ilyen csodálatos pillanatokat bármi is megmérgezhesse. Soha többé nem akarom ezt megengedni…
- Ó jaj… elmesélte a kis repülős sztorit? - mosolyodom el szélesen, és még egy halvány nevetés is kibukik belőlem.  Valahol ugyanis érzem, hogy erre a következtetésre nem amiatt jutott Marcel, mert Apa ‘megszorongatta’ És ezt az is megerősíti, amikor azt mondja, hogy jól érezte magát.
- Ennek nagyon örülök. Szeretném, hogy tudj pihenni is, és… mentálisan töltődni egy kicsit. - hogy ez úgy történik meg, hogy velem van-e vagy sem… nem fontos. Csak az, hogy jól érezze magát. Ha pedig arra is van lehetőség, hogy vele legyek, az csak plusz. A magam részéről viszont az ilyen pillanatokat is értékelem, amikor csak a kertben vagyunk, és épp egy virágot nézünk. Még pont elkapom a mosolyát, és az én szám széle is önkéntelenül felfelé kunkorodik.
- Hát… azt nem tudom. Igazából nekem sem egy papagáj jut eszembe róla. Inkább egy kolibri. - egy pillanatra oldalra fordítom a fejem, de számomra még így is kolibri érzete van. Azt viszont látom, hogy Marcelnek miért juthatott eszébe inkább egy flamingó.
Néhány pillanattal, vagy talán egy perccel is később a süteményhez nyúlok, és Marcel felé nyújtom a villát. Aztán ahogy nem ő kezdi meg a krémest, hanem az első falatot nekem nyújtja…
Nagyot dobban a szívem, és egy pillanatra azt érzem, hogy az ajkait szeretném megkóstolni és nem a süteményt. De mégsem teszem ezt, csak mosolyogva leharapom a falatot, amit felém nyújt.
- Nagyon finom. - mondom miután lenyeltem, és ezzel remélhetőleg őt is biztatom a fogyasztásra. Erőltetni viszont nem fogom, mert ő tudja, hogy éhes-e egyáltalán vagy sem.
Ha Marcel eddig nem tette meg, (és ezáltal nem csatlakoztam hozzá), akkor én helyet foglalok a pléden. Én sem tervezem, hogy visszamegyek a házba. Szeretnék még kint maradni a kertben, ha lehet, akkor Marcellel. Már csak azért is, mert… nem akarom tovább kerülgetni azt, ami bennem van, és amit szeretnék megosztani vele.
- Beszéltetek… Loganről is? - önkéntelenül halkabban kezdek beszélni, és még a pillantásomat is leszegem, amikor kimondom Logan nevét. De azt nem értem, hogy miért. Ez így olyan, mintha… szégyellném magam. Pedig nem nekem kéne…
Felemelem a tekintetem, de mosolyogni… nem tudok.
Megvárom, hogy válaszoljon, és csak utána folytatom.
- Andrew… beavatott valamibe, amit… azt hiszem a lelkem mélyén mindig is tudtam. Csak nem akartam szembesülni vele… - átkarolom a térdeimet. Jól esik most ez a mozdulat, pedig nem akarok bezárkózni, sem elnyomni az érzéseimet. Tudom, hogy Marcelben megbízhatok, hogy előtte megnyílhatok, és lehetek akár sebezhető is. De azt még mindig nem sikerült felismernem, hogy pontosan mi okozza ezt az enyhén szorító érzést a mellkasomban, ezt a finom görcsöt a gyomromban, ezt a… fájdalmat a szívemben…
Terra
Jelen
Family
"The bond that links your true family is not one of blood, but of respect and joy in each other’s life."

Olivia West
Olivia West

Age : 34
Origin : Terra
Skills : Nincs (Csodatétel, elemek (víz))
Profession : Repülős kiképző
Play by : Gal Gadot

https://elementals.hungarianforum.com/t8-olivia-west

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Marcel Montgomery Thu Jan 25, 2024 8:59 pm

A Család -Terra - JelenThe Meeting

Elmosolyodom, s hangomba érdeklődés vegyül.
Hogyan szeretnéd? - mivel nem nyúlt egy másik krémesért, így az osztozkodás mellett döntött. Hogy miként szeretné, rábízom.
- Milyen a papagájvirág? - kicsit értetlenül nézek rá. A trópusok nem az én világom, szeretem az évszakok váltakozását.
A kert viszont valóban gyönyörű. Mint aki együtt él a földdel, és... a benne lakókkal. Az ágakról, levelek mögül kíváncsi tekinteteket érzékelek, de most egyelőre figyelmen kívü hagyom. Már a három lelket is nehéz volt megszoknom, hogy időnként hol felbukkannak, hol csak rosszalkodnak, mármint a mi értelmünk szerint, és időnként vissza kell fognom magam, hogy ne kezdjek el nevetni.
- Én ebből a kertből még a házba sem vagyok hajlandó visszamenni. Gyönyörű a kert. De ha kérsz frissítőt, itt megvárlak. - nézek rá.
- Apád nagyon szeret. - a mogorvának tűnő arc mögött olyan meleg szív lakozik, ami apámra emlékeztet, még ha ő maga egészen más volt kifelé. - Igen. Nagyon jó volt. Apád a vízen van elemében. - egészen megváltozott, ahogy a partra lépett.
Pislogok a virágra. Megnézem oldalt is, s megállom, hogy a kis forma integetőre ráintegessek, helyette rámosolygok, így olyan, mintha a virágra mosolyognék.
- Ez nekem olyan, mint a flamingó. Mitől papagáj? - nézek Oliviára.
A hirtelen váltásra kicsit leáll a fejem, de a villát elveszem, a falatot azonban felé tartom, akármennyire is kíváncsi vagyok Olivia anyukájának sütijére.
S nagyon szeretném érezni, miként van belül. Andrew nem tudja olyan jól titkolni, hogy történt valami.


to the Family
by emme
Marcel Montgomery
Marcel Montgomery
Emlékező

Age : 36
Origin : Terra
Skills : Genetika, Gyógyítás, Telepátia, Tüz elem
Profession : Vadászpilóta
Play by : Chris Pine

https://elementals.hungarianforum.com/t9-marcel-montgomery#13

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Olivia West Tue Oct 03, 2023 12:16 am

The first time...
Family is not an important thing. It’s everything.
Néhány pillanatig értetlenül nézek Andrewra, de aztán megértem. Nem nekem tette fel Apa a kérdéseit…
- Oh… nagyon húzós volt? - együttérzés van a hangomban, de az arcomon megjelenik egy finom mosoly is. Ugyanis tudom, hogy Apa szeretetből… kukacoskodik ennyit, és minden bizonnyal Andrew is ezért állta a sarat vele szemben. Egy ölelést viszont bekészítek még így is, mert még így is szüksége lehet rá Andrewnak. És valami mást is… A hosszú, és békés csendet követően ugyanis valami olyasmit mond ki Andrew, amit én ritkán szoktam, pedig érzetben nagyon is jelen van, minden kapcsolatomban.
- Én is szeretlek. - mosolyodom el, bár ezt Andrew nem láthatja, mert nem mozdítottam el a fejem a válláról. Az ott marad, amíg a pillanat megengedi. Én biztos nem sürgetem, mert jó így. Lassan, de megnyugtat minden perc, amit együtt töltünk, és nagyon őszintén mondom Andrew köszönetére azt, hogy “szívesen” Szerencsés vagyok, hogy olyan emberek támogatnak - és fogadnak el olyannak, amilyen vagyok - mint Andrew. És mint Marcel…
Szívem hatalmasat dobban, amikor biztossá válik, hogy Apa hajója közeledik. Nincs bennem türelmetlenség, csak izgalom, hogy újra láthatom Marcelt. Még akkor is, ha nemrég váltunk el… Őrület, és minden bizonnyal a rózsaszín köd hatása, de… jó érzéssel tölt el. A sötét fellegeket pedig elfújja (egy időre) a fejem fölül.
- Persze. - szélesebbé válik a mosolyom, és csak akkor fagy meg egy pillanatra, amikor Marcel szorosan magához ölel, és nekem eszembe jut, hogy ennek, itt és most talán oka van. Azonban a tekintete, és ahogy végig simít a haléntékomon, újra életre kelti a mosolyomat. Úgy érzem, hogy bármi is történt korábban, most már minden rendben lesz. Mert itt vagyunk egymásnak. És támogatjuk egymást, akkor is, amikor az élet kisebb vagy nagyobb akadályokat gördít elénk. És amíg nem veszem le a tekintetem Marcelről, és a kezét fogom, ez az érzet velem is marad. Így én biztosan nem fogom kezdeményezni az eltávolodást, mondjon vagy gondoljon bármit is Apa.
- Osztozhatunk. De azt most tisztázzuk, hogy igazságosan, vagy testvériesen. - halvány, és rövid, de őszinte nevetés bukik ki az ajkaim közül. Úgy érzem, hogy tele a pocakom, de egy kis krémesnek mindig van hely. Főleg, ha Marcellel osztozunk rajta.
- Anyu örülni fog. - azt nem mondom, hogy inkább annak, hogy fogyasztjuk a finomságokat, sem mint a nagy fogásnak. Ő nem osztja Apa halak iránti rajongását, de ez nem is baj. Ő készíti az elejtett zsákmányból a legfinomabb ételeket, így kijelenthető, hogy tökéletesen kiegészítik egymást. És nem csak ebben.
Marcel kezét pedig továbbra sem engedem el, és amikor érzem, hogy finoman végig simít a kézfejemen is, felé fordulok és a tekintetét keresem. Annak pedig nagyon szurkolok, hogy ne kerüljön elém semmilyen gödör, mert annak okán, hogy Marcelt nézem, és az arcomra ő csal mosolyt, a göröngyök rögtön hasra esést eredményeznének.
- Persze. És akkor együnk a kertben. Virágzik a papagájvirág,  és azt érdemes megnézni. - a hajó Apa, a kert viszont Anya büszkesége. Így ha Marcel szeretné megismerni őket, tényleg jó ötlet tenni egy sétát a kertben. A krémes viszont túlságosan is finom ahhoz, hogy hagyjuk árválkodni, és persze Anyának is szeretnék szólni arról, hogy a fiúk megérkeztek épségben. Apa pedig még játszik egy kicsit a felszereléssel, mert… ő Apa.
Ezért, ha Anyát a konyhában találom, átadom neki Apa üzenetét, és persze Andrew hollétéről is szólok neki. A mi történt odakint jelentést pedig három szóban megteszem.
- Jár a krémes… - még rá is kacsintok Anyára, nem mintha nem mondanék el azzal mindent, hogy elveszem a tányért, amin a krémes van, és mellé még két villát is. A továbbiakban pedig csak akkor tartom fel, ha van még kérdése a számunkra. Egyébként finoman mutatom az irányt Marcelnek, hol találjuk a papagájvirágot.
Ha Anya nem volt a konyhában, akkor csak elveszem a krémest, és majd picit később beszélgetünk. Időnk bőven van, mert bármilyen sűrűnek is érzem a mai napot érzelmileg… még éppen, hogy csak megérkeztünk.
- Oh… elfelejtettem a frissítőt… hozzam most, vagy jó lesz a séta után is? - kérdezem Marceltől, mert épp annyira eltávolodtunk már a háztól (amennyiben velem tart a papagájvirághoz), hogy indokolt legyen ez a felvetés. Arról nem is beszélve, hogy a társaságára, most mindennél jobban vágyom, mert… az, hogy kettesben vagyunk alkalmat ad arra is, hogy megkérdezzem, értesült-e egy bizonyos dologról odakint… Ám ezt nem azonnal szeretném megtenni. Az jobban érdekel, hogy milyen volt számára a hajózás, és hogy jöttek ki Apával. A végére remekül, azt láttam, de remélem, hogy előtte nem történt semmilyen izzasztás. Vagy ha mégis, akkor legalább szeretném egy öleléssel kárpótolni Marcelt.
- Jól érezted magad? Sokat beszélgettetek? - természetesen kíváncsi lennék, hogy miről, de tudom, hogy ez a kettejük magánügye. Ezért csak arra kérdezek rá, hogy milyen élmény volt ez Marcel számára, a horgászaton kívül. Mert bármennyire is szeretek én magam is kint lenni a vízen, és lógatni egy botot, engem Marcel érdekel. Ezért felé fordulok, akkor is, ha már elértük a virágot, és a látványa, még mindig lenyűgöző.
- Ő Anya szépsége. Meg persze, minden, amit csak látsz. - mutatok körbe, mert a kert egy részét innen is látni. Tökéletes, mert Anya keze munkája látszódik, minden zöld, vagy éppen színes felületen. Egyelőre viszont még nem szeretnék tovább menni, mert van még valami a kezemben.
- Krémest? - tartom Marcel felé a tányért, és az egyik villát is nyújtom neki. Mert jelképes osztozási elvtől eltekintve, az első falat mindneképp az övé. És a szeretettel teli mosolyom is…
Terra
Jelen
Family
"The bond that links your true family is not one of blood, but of respect and joy in each other’s life."

Olivia West
Olivia West

Age : 34
Origin : Terra
Skills : Nincs (Csodatétel, elemek (víz))
Profession : Repülős kiképző
Play by : Gal Gadot

https://elementals.hungarianforum.com/t8-olivia-west

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  John West Mon Oct 02, 2023 10:36 pm

Mosoly szökik az arcomra. A gyerekek jelentenek számomra mindent. És ezt bátran ki merem jelenteni, akár Kathy jelenlétében is, mert tudom, hogy ő is ugyanígy érez.
- Igen. Szerencsések vagyunk, hogy mindketten minket választottak. - Oliviának nem volt annyi beleszólása a dologba, mint Andrewnak, de ez nem csökkenti a hála érzetét irányukba. Személyükben ugyanis két angyal érkezett a házunkba, és olyanra, hogy nevelés… nem is igazán volt szükség. Elég volt támogatni őket abban, hogy kibontakozzanak.
Marcelnek viszont ezt nem fejtem ki, és nem csak azért, mert nem vagyok egy beszédes típus. Inkább azért, mert rá fog majd jönni maga is, amikor… az unokák is megérkeznek a házhoz…
- Az biztos. - szélesedik a mosolyom, mert ez az egybeesés tényleg parányi világra utal. Kedveltem Marcel édesapját, még ha nem is ismertük egymást igazán. A fia iránti szeretete egyértelmű volt a számomra, és… tényleg különleges, hogy a két ‘gyerek’ végül egymást választotta. Mondhatnám akár azt is, hogy… sorsszerű. De nem mondom, mert továbbra sem szeretnék többet mondani a szükségesnél.
- Hmm… akkor tényleg jól ismeritek egymást. - Kathy talán nem osztaná ezen nézetemet, de én tudom, hogy milyen összhang szükséges két pilóta között, amikor küldetésre mennek. Ha pedig nem akarják egymást megfojtani utána, hanem inkább kapcsolatot kezdenek… akkor tényleg megvolt köztük a harmónia. Így a továbbiakban nincs is ezzel kapcsolatban kérdésem. Pláne annak fényében, hogy hamarosan príma fogásunk lesz.
-  Itt viszonylag gyakori. De csökken az állomány, mert ők is beleakadnak a halász hálókba. És őket senki sem akarja kimenteni a hálója árán. - szomorúnak tartom az ilyesmit, ezért is vetem meg a nagyipari halászatot. Ha halat akarok enni, magam fogom ki, nincs szükségem sem a konzerv, sem a feldolgozott változatára. A hálóval már a természet körforgásába avatkoznak bele, míg a bot… inkább olyan, mint egy párbaj, ahol egyenlőek az esélyek. De megértem azon természetvédőket, akik már a magamfajta magányos horgászatot is túlzásnak tartják. Valahol ugyanis nekik is igazuk van.
- Az enyémmel. Tudom, hogy át lehet küldeni, de azt nehéz megnyitni. - legalábbis nekem. A telefon nekem még mindig egy rejtély. De hasznos, ha azt nézzük, hogy több funkció egyesül egy kicsi szerkezetben.
- Persze, nyugodtan. - amint Marcel előveszi a saját telefonját is, úgy fordulok, hogy jól látható legyen a cápa. Még egy kicsit meg is emelem, bár ebbe gyorsan belesajdul a derekam. Így inkább lassan, de le is teszem, és a nyögést is magamban tartom. Mintha semmi sem történt volna…
- Köszönöm. - elégedett vagyok ezzel a fogással, de… nem csak az én érdemem. Segítség nélkül minden bizonnyal nem sikerült volna a hajóra tenni, és onnan számít érvényesnek. Ha azokat a halakat is számolnám, amik egyszer a horogra akadtak, de aztán leszöktek róla… egész másként festene a statisztikám. És leginkább hamisan.
- Jó lesz innen. Ne nyomorgassuk, ha nem muszály. - a perem a hajó végén sem sokkal kisebb, így a legrövidebb útra szavazok. A levegőt pedig visszatartom, amikor átemeljük, és szabadon engedjük. A derekam megint mondott egy ajajt, ez emelés közben, csak erre most számítottam. Így a levegő kiengedéssel a fájdalom érzetet is elengedem.
- Nincs mit. - még bólintok is, hogy megerősítsem a szavaim. Ez közös fogás, és pont. Engem az jobban érdekel, hogy lesz-e még. Ajánlom Marcelnek…
- Még szerencse. Ha rám ütött volna, a tojásrántotta is bajos lenne. - lehetséges, hogy meg tudnám csinálni, csak… még sosem kellett kipróbálni felügyelet nélkül. Úgy meg azért más. Ha valamit rosszul csinálok, Kathy rögtön tudja jelezni egy kis köhécseléssel.
- Oh… remélem már teli pocakkal üldögélnek a mólón. - Kathyn nem múlik, ebben biztos vagyok. Ám mivel sejtem, hogy miért is vannak kint kettesben… Aggódom. Még akkor is, ha ez már nem csak az én dolgom.
És valóban nem. Érzem, hogy Marcel szinte rohanna Oliviához, így nem is tartom fel. Annyira… Egy másodpercre, azért magamhoz húzom, mikor meglapogatja a vállamat. Tényleg csak egy másodpercre…
- Ugyan. Csak felkaptuk, és leúsztattuk. - nem, határozottan nem, mert a derekam még mindig sajog. De ezt a világ összes kincséért sem ismerném be senkinek. Még a végén le lennék tiltva a horgászatról…
- Azok mindig elszaladnak. Csak csettinteni kell. És fékezni. - fordulok szelíd mosollyal Andrew felé. Már többször felajánlottam neki, hogy segítek neki a vezetésben, de megértem, hogy tart ettől a lépéstől. Nem gondolom, hogy mindenkinek szükséges autót vezetnie. Sőt… Inkább hobbiként kéne rá tekinteni, sem mint szükségként, főleg a mai világban, amikor ezer másik közlekedési eszköz áll a rendelkezésre.
Ezen nézetemet azonban nem tudom megosztani, mert… Olivia és Marcel számára minden bizonnyal jótékony homály fedi a jelenlétemet, miután közelebb lépnek egymáshoz, és… összeborulnak. Futólag Andrewra is pillantok, aztán vissza a párosra. Már épp köhintenék egyet, hogy jelezzem a jelenlétemet, de aztán eszembe jut, ha Kathy itt állna mellettem, azonnal a bordáim közé nyomná a könyökét. Finoman, de egyértelműen. És talán a távolból is képes erre… Így inkább nem szólok semmit, csak… elmosolyodom. Újfent. Mert bármennyire is az én kislányomról van szó, elsősorban boldognak akarom látni. És most annak látom. Illetve fülig szerelmesnek…
- Engem ne várjatok meg. Majd később megyek. Letisztítom a felszerelést. - általában ezt már a hajón meg szoktam tenni, de most elbeszéltük az utat Marcellel. Így mostanra marad a feladat, és örülök neki, hogy Andrew segíteni fog. Befogom a tisztításra is, hátha legközelebb ő is kedvet kap a horgászathoz. Illetve így kapnak egy kis időt a fiatalok… kettesben… . Egy mély sóhaj azért önkéntelenül kúszik ki belőlem erre a gondolatra… De megyek a melléképületbe a maradék felszereléssel, és nekiállok a tisztításnak.

John West
John West

Play by : Edward James olmos

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Marcel Montgomery Mon Oct 02, 2023 9:28 pm

A Család -Terra - JelenThe Meeting

- Készült! Nem is egy! Akarod látni? - de mielőtt a telefonért nyúlna kezem, átkarolom, karjaimba zárom Oliviát. Érzem, hogy szüksége van rá.
Szemeimbe tekint, s megsimítom halántékát, mintha tekintetem és mozdulatom együtt súgná: “Minden rendben van és rendben  lesz.” Mert valóban így is van.
- Valóban? És osztozol is velem benne? - mert nemcsak a krémes úgy finom, hogy osztozok vele ebben. Mindenben...
- Nem hagyjuk akkor árválkodni a finomságokat, s el kell mesélni anyudnak is a jó hírt, mi is került horogra. - karolom át vállát, s úgy haladunk a ház felé, hogy Johnnal együtt tudjunk haladni.
S érzem, ahogy megszorítja kezem, mire finoman megszorítom övét, s megsimítom hüvelykujjammal kézfejét. Itt vagyok.
- Terasz? Vagy bent? A kertet van kedved megmutatni? Csakis a krémessel együtt... - mosolygok rá.
Érzem, hogy valami történt, s szeretném megnyugtatni, s úgy érzem, hogy négyszemközt, nem azért, mert közük nincs hozzá, hiszen Olivia családja valóban egy nagyon szerető család, s már most lebegek a felőlük áradó szeretettől és elfogadástól.
Szeretném Oliviának megadni a lehetőséget, hogy kiadja magából azt, amit látok benne. Hogy mellette és vele lehessek, bármi is az.


to the Family
by emme
Marcel Montgomery
Marcel Montgomery
Emlékező

Age : 36
Origin : Terra
Skills : Genetika, Gyógyítás, Telepátia, Tüz elem
Profession : Vadászpilóta
Play by : Chris Pine

https://elementals.hungarianforum.com/t9-marcel-montgomery#13

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Andrew West Mon Oct 02, 2023 8:53 pm




Andrew
The First Time...


Being honest with yourself
Only with that
you can develop.









Nemcsak hallom sóhajtását, érzem is, lélekben. Megértően tekintek rá. Mert már jobban értem, miként éreznek az emberek valójában.
- Neked valóban nem tett fel sok kérdést. - lóbálom finoman körbe lábaim a vízben, s közben bólogatok is, lassan, hátratámaszkodok. Mert hát a kérdéseket én kaptam....
Aztán kiegyenesedek, s egymásnak “borulunk”. Az ilyen csendek azok, amik igazán mélyről érkeznek, szívből, lélekből, s tart össze igazán. Mert akik együtt tudank lenni, ilyen csendes békében, szívük és lelkük egymásra hangolódott. S érzem ezt az összhangot kettőnk között, pedig már nem vagyok ember, olyan értelemben, mint eddig hittem magamat.
- Szeretlek. - behunyom szemeim, s kiengedem a levegőt, mi bennem van.
- Köszönöm. - ám egy jó öccs tudja, mikor kell félrevonulnia.
Elnevetem magam a halpózra. Szeretem Olivia humorát.
- Igen. - már nem érzem a fájdalmat, hogy emberi anyám nem tette ezt. Csakis a kiscica és a mamacica van bennem, a szívemben, ahogy most beszélünk erről.
Mosolygok, csak azt tudok. Szeretek itt lenni, velük lenni, s már most tudom, hogy ezt az érzést magammal fogom vinni, mindenhova. Csodálatos érzés.
- Szívesen, John apu. - apám sem foglalkozott velem, így az apa megnevezés számomra sokáig a nem-szeretést jelentette, így nagyon boldog voltam, hogy John megengedte, John-apunak hívjam, mert abba már belefért az a szeretet és törődés, amit sajátomtól nem kaptam meg.
És most már hivatalosan is a fia vagyok az emberek előtt is.
- Kutyacápát? - füttyentek egyet halkan, elismerően. - Veled tanulok vezetni. Hátha elszaladnak fák előlünk...
Majd veszek egy mély levegőt, és kiengedem.
- Semmit! Maaajd én pakolok. Ti csak hess be. Kathy anyu sütijeit és firssítőit váratni hagyni, vétek. Hess-hess. - még a kezeimmel is jelzem, aztán lehajolok az első fordulóért, hogy bevigyem a helyére a melléképületek egyikében. Főleg azért is teszem, mert a meglepi nyolclábúakat nem kívánom megadni Oliviának, kapott ma elég rosszat.


 

Ciaran



Andrew West
Andrew West

Origin : Mennyek
Skills : Csodatétel, Elemek
Profession : Leader of Seraphims
Play by : Diego Boneta

https://elementals.hungarianforum.com/t18-andrew-west#28

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Olivia West Sat Sep 16, 2023 10:23 pm

The first time...
Family is not an important thing. It’s everything.
Megnyugszom, amikor látom a hajót közeledni. Csak néhány óra telt el, mégis olyan érzés, mintha egy fél élet lezajlott volna. Talán így is van. Ugyanis pontot tettem egy olyan mondat végére, aminek a jelek szerint még nem volt meg az igazi lezárása. Most már meg van, és csak annyi dolgom van, hogy ezt el is higgyem, és ne akarjak mindenáron visszafelé olvasni… Ez pedig sokkal könnyebb, ha itt vannak velem azok, akiket szeretek.
Az pedig még nagyobb örömmel tölt el, hogy látom Apa és Marcel láthatóan remekül megértették egymást. Feleslegesen aggódtam mert… láthatóan még a fogadást is jól eltaláltam. Akkor persze még nem tudtam, hogy milyen hírt készülnek velem megosztani. De éppen ennek a fényében okoz még nagyobb örömet, hogy Apa bizony… tényleg a keblére öleli Marcelt. Majdnem szó szerint is. Amit pedig Apa mond… kis híján örömkönnyek indulnak meg az arcomon. De végül csak mosolygok, nagyon szélesen.
- Hajajj… remélem készült róla fénykép. Másként nem érvényes. - nevetem el magam, mert épp Apa szavait idéztem. Mert többször is előfordult már, hogy visszaengedett halat, amennyiben olyan fajú példányt fogott ki, amelyik veszélyben van, vagy a jelenléte fontos az ökoszisztéma szempontjából. Az ilyen esetekben pedig mindig készült fénykép. A cápát pedig nem látom, így remélem, hogy másként örökítették meg a… közösen eltöltött időt.
Ennél jobban viszont nem foglalkozom a fénykép kérdésével, mert ahogy leszállnak Marcel felém indul, és a karjaiba zár. Először csak óvatosan fogom át én is, később viszont szorosabbá válik az ölelésem, és a szemeimet is becsukom, míg elmerülök az illatában. Rájövök ugyanis, hogy erre most nagy szükségem van, és legalább néhány pillanatig nem akarok azzal foglalkozni, hogy Apa is itt van. Hiányzott nekem, leginkább a gyengéd szeretet, amit minden érintése közvetít nekem.
Aztán viszont bevillan, hogy talán nem véletlenül lépett először hozzám, ahelyett, hogy visszavinné a házhoz a felszerelést. Fel is emelem a fejem, és a pillantását keresem. Vajon Apa elmondta neki is? Ezt most még nem kérdezhetem meg… Nem akarom elrontani a hangulatot…
- Nyertem neked egy krémest. - mosolyodom végül el, és a sötét gondolatot egyelőre félre teszem. Abban ugyanis már akkor biztos voltam, amikor a ‘fogadást’ kötöttem, hogy azt a krémest Marcelnek teszem félre. Meg persze, minden más tekintetében is gondoltam rá. Bár ez nem is volt nehéz, mert Anyu még saját magán is túltett vendégvárásban. Végül elengedem Marcelt (bár nagyon nem szívesen…), és Apa illetve Andrew felé fordulok.
- Mit hozzak? - kétirányú a kérdésem. Akár a felszerelés cipelésében, akár az italok-ételek felszolgálásában, két kézzel állok rendelkezésre. Bár nagyon szeretnék Marcellel kettesben is beszélni, eszemben sincs felborítani a családi idillt. Ez a jó hangulat ugyanis rám is hatással van, és még szeretnék belőle részesülni, mielőtt… újra feltépem a sebet. De ha tudok Marcel közelében maradok, és amíg van neki, meg nekem is egy szabad keze, megfogom az övét. Talán egy kicsit szorosabban, mint máskor…
Terra
Jelen
Family
"The bond that links your true family is not one of blood, but of respect and joy in each other’s life."

Olivia West
Olivia West

Age : 34
Origin : Terra
Skills : Nincs (Csodatétel, elemek (víz))
Profession : Repülős kiképző
Play by : Gal Gadot

https://elementals.hungarianforum.com/t8-olivia-west

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Marcel Montgomery Sat Sep 16, 2023 9:30 pm

A Család -Terra - JelenThe Meeting

Egy pillanatra azért sokkal értetlenebbül gondolkodom el. Andrew, aki angyal, fél a dörg... óh, hiszen embernek gondolta magát, úgy mint én, így már értem.
- Olivia nagyon vigyáz Andrewra. És viszont. - s mosoly ül ki az arcomra, hiszen Olivia valóban ilyen.
Nosztalgikusan mosolygok Johnra. Apát is szerettem, s sajnáltam, hogy sokat van távol. S hogy sosem beszélt arról, amiért néha hol ragyogott a tekintete, hol pedig éreztem, takargatja a komorságát, valami történt.
- Kicsi a világ.
Sok mindent ugyan nem mondhatok a bevetésekről, ezt azonban egészen biztosan.
- Igen. Voltunk jó párban. - s nagyon hirtelen ugrik megint elém az orioni háború, s tisztán érzékelek egy energiát. Ismerős....
Emelem a hálót, hogy ne Johnnak kelljen, még alá is kormányzom.
- Máris. - a fogást a jelzett helyre teszem.
- Közönséges kutyacápa. Ilyennel még nem találkoztam. Igaz, ritkán jutottam ilyen helyre. -csak mostanában lenne több lehetőség, hogy megkaptuk a kaliforniai házat.
- Persze. Tiéddel vagy az enyémmel? - a mobilt veszem ki a zsebemből, de ha a sajátjával akarja, akkor azzal fotózom le.
- Készíthetek egyet én is? - meg akarom mutatni Olivának, s úgy fotózom le, hogy John is rajta legyen. Megérdemli, ő fogta ki.
- Igen? Gratulálok! Tényleg termetes! - azért ez nekem mindenhogyan óriási. S érzem kétségbeesését is. Megnyugtatom, hogy hamarosan visszakerül, sietünk.
- Innen emeljük át, vagy inkább máshonnan jobb beleengedni a vízbe? - akárhogy is, de beemelem vissza, hogy minél hamarabb vízhez jusson, vagyis oxigénhez.
Érzem háláját, elmosolyodom.
- Ó. Köszönöm! - nem ismerem a pecások szokását, azt tudom, hogy a fogásaikra mindig büszkék. De ha közösen fognak ki valamit, akkor az érdem is közös.
- Rendben. - mivel a kormány azért messzebb van a botlógatás helyszínétől, így én is elpakolok. Van egy érzésem, hogy meghozta magában a döntést velem kapcsolatban és megnyugszom. Mert mindegy, hogy jó vagy rossz. Meghozta.
- Olivia ebben hasonlít rá. - nevetem el magam, hszen nagyon szeret a konyhában sürgölődni. Még úgy is nevetek, hogy mintha valakik integetnének a víz felszínén. Ah, mindig elfeledkezek erről. Még mindig szokatlan. A három kísérőm lelkesen integetnek nekik, láblógatva a kormányablakból.
- Vannak, igen. - hunyorognom sem kell, az energiájukat látom. - Olivia és Andrew. - nekem ő már Andrew marad, hiába mondta Eric, hogy mind a ketten angyalok. Szó szerint. Olivia számomra mindig is angyal ....
És még valamit észreveszek, még mielőtt közelebb érünk. Mintha megváltozott volna kicsit Olivia energiája, mintha valami nem lenne okés. Aggódni kezdek, s ahogy látás közelbe jutok, kérdőn tekintek Andrewra. A gondolataimban ott van, hogy történt valami Oliviával?
- A legjobbtól tanultam. - mutatok Johnra. Tetszik az egyenessége és nyíltsága, s távolságtartása ellenére is érzek benne nyitottságot és törődést.
Viszonzom a vállapogatást, azért óvatosan. Láttam ám, hogy a hal ... cet kiemelése annyira nem ment volna könnyen egyedül...
- Kemény munka volt kiemelni és átemelni a hajóra. - bólintok elismerően.
A felszereléseket kirakom a stégre, s ha John szeretné, hogy együtt pakoljuk vissza, megteszem, azonban előtte mindenképpen Oliviához lépek, hogy karjaimba zárhassam. Valami történt. Érzem.


to the Family
by emme
Marcel Montgomery
Marcel Montgomery
Emlékező

Age : 36
Origin : Terra
Skills : Genetika, Gyógyítás, Telepátia, Tüz elem
Profession : Vadászpilóta
Play by : Chris Pine

https://elementals.hungarianforum.com/t9-marcel-montgomery#13

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  John West Tue Jul 25, 2023 12:02 am

Lassan ugyan, de sikerül elengednem a Marcellel kapcsolatos aggodalmaimat. Belátom, hogy túlságosan is gyanakvó voltam, és ez akkor sem helyes, ha nyomós okom volt rá. A legfontosabbat ugyanis megtudtam. Marcel szereti, és megbecsüli Oliviát. A többi pedig már úgyis az ő dolguk.
A cápa helyzetét viszont még rendezni kell, mert az ökoszisztémába nem szándékozok beletiporni. Vissza kell kerülni egy rendes fénykép után. Remélem segít Marcel, mert én nem vagyok túl jó a telefonnal. De ha nem, persze azt is megoldom, mert kép az kell a füzetbe, és a bejegyzés is szép részletes lesz. Amikor már nyugalom van a hajón, és én is szusszantam egy pár percet, Marcel felé fordulok.
- Azt hiszem ennél jobb fogásunk ma már nem lenne. Menjünk haza, mert biztos vagyok benne, hogy Kathy már alig várja, hogy megetethessen. - a magam részéről el is pakolom a felszerelésemet, Marcelnek viszont még nem feltétlen kell. Bőven kihajóztunk, így a visszaút nem egy perc lesz. Addig horgászhat bátran, talán még jobban is harapnak így, hogy a hajó haladása miatt folyamatos mozgásban van a csali. De rajta áll, nekem ugyanis biztos elég volt mára ennyi, és a kormányra is figyelnie kell valakinek.
- Azt hiszem jobb is, hogy nem viszünk haza halat. Kathy annyi étellel készült, hogy úgyis csak megromlana. - a fagyasztó - legalábbis azon része, ami a halaimnak van fenntartva - ugyanis már eléggé tele van. Ezért mostanában csak akkor viszem haza a halat, ha meg is esszük. Nem mintha belemernék szólni abba, hogy mit főz Kathy…
- Hmm… jól látom, hogy van valaki a stégen? - hiába van rajtam szemüveg, még így is hunyurgok, és csak halvány mozgást érzékelek. Ezért is kérdezem Marcelt, és várom, hogy megerősítsen. Nem mindegy ugyanis, hogy hányan leszünk, ettől függ, hogy miként kötjük ki a hajót. Nekem egyedül már csak lassan megy.
Viszont ahogy közelítünk, már én is felismerem Olivia és Andrew alakját. Elmosolyodom, hogy mindketten kint vannak, és csak másodpercekkel később jut eszembe, hogy ennek mi lehet az oka. Talán már elmondta Andrew Oliviának, hogy mit tett Logan. Egy pillanatra azért elsötétül a tekintetem erre a gondolatra.
Olivia mosolyát látva viszont azonnal enyhülök. A kérdésére még el is mosolyodom, és melegség árad szét a mellkasomban. Ezt persze az elfogyasztott whisky is okozhatja…
- Nem kellett. Tisztes volt már előtte is. - ha ezt Kathy hallaná… Ráadásul komolyan is gondolom. Még jól is éreztem magam Marcel társaságában. Persze a jelképes péklapát, amivel a tisztességtelen udvarlókat kergetem el mindig a garázsban lesz, de az-az érzésem, hogy Marcel miatt már nem kell elővennem. Majd az unokák érdekében…
Talán ezért is lépek közelebb Marcelhez, és karolom át a vállát egy pillanatra, mielőtt leszállnánk a hajóról. Finoman meg is lapogatom, de aztán útjára engedem. A magam részéről tudom, amit kell, nincs több kérdésem. Olivia tekintetét elnézve pedig… hát tényleg nincs szükség további aggályokra.
- Köszönöm a segítséget fiam. - lépek oda Andrewhoz is már a parton. Mivel a cápát visszadobtuk, most csak a felszerelést kell hozni, azzal pedig boldogulok. Azt viszont nem tagadom, hogy jó lesz majd leülni egy kicsit a konyhában, és az elalvással sem lesz gondom ma éjszaka.
- Hatalmas példányt fogtunk. Egy kutyacápát. Rekord méret. - mesélem Oliviának és Andrewnak a közös horgászat eredményét. Az pedig egy kicsit sem foglalkoztat, hogy a zsákmány híján, akár nagyot mondással is lehetne vádolni engem. Én tudom, hogy mekkora volt, és azt is, hogy Marcel milyen sokat segített. Egyedül… már nem ment volna.

John West
John West

Play by : Edward James olmos

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Olivia West Mon Jul 24, 2023 11:07 pm

The first time...
Family is not an important thing. It’s everything.
Andrewra nézek, és válaszként csak egy mély sóhaj érkezik. Tényleg nem akarom, hogy a múlt árnyai kísérjenek. Azt pedig pláne nem akarom, hogy Marcelre is hatással legyen. Ezért mindent meg fogok tenni azért, hogy pontot tegyek az összes befejezetlen mondat végére. Ezt egy bólintással is jelzem, kisebb mértékben Andrewnak, nagyobb mértékben inkább magamnak.
- Valóban nem érdemes. - kimondani könnyű, és ésszel felfogni is, ám a szívemnek még nem tudok azonnal parancsolni. Azt összetörték, jó néhány évvel ezelőtt, és most kaptam egy emlékeztetőt. Félre akarom tenni, és idővel sikerülni is fog. Ugyanis a családom, aminek már Marcel is a része, támogatni fog. Többet nem is kérhetnék.
- Hát… azon csodálkoztam, hogy Apa nem tett fel túl sok kérdést Marcelről. Ezek szerint a hajókázásra tartogatta. - azt persze nem tudom, hogy végzett-e nyomozást, a katonai aktától függetlenül is. Azt ugyanis biztos megnézte, és még csak nem is azért, mert Marcel a párom. Egyszerűen szereti tudni, hogy kik szolgálnak a bázison. Legalábbis mindig ezt mondta nekem…
- Köszönök mindent. - mondom ki végül a legfontosabban, mielőtt egy ideig hallgatok. Jól esik, hogy Andrew is a fejemre hajtja az övét, és az idő így el is tűnik a szemem elől. Az érzések… még nem teljesen. De dolgozom rajtuk, és nem olyan módon, hogy csak a homokba dugom a fejem. Inkább engedem, hogy átáramoljon rajtam minden, aminek kell. Az ilyet egyébként is csak halasztani lehet, megszüntetni nem.
- Rendben. Ám ha meggondolod magad, tudod, hogy hol találsz. - fordulok végül Andrew felé, és a mosolyom is már kezd feléledni.
- Az biztos. Meg az is gyanús lesz, ha utána két napig úgy fogok a stégen feküdni, mint egy hering. - egy pár másodpercre prezentálom is a hering pózt. Hátradőlök, és kiterülök a stégen, kezeimet kirakva oldalra. Aztán persze visszajövök, mert így nem látom a vizet, pedig arra most nagy szükségem van.
- Az biztos. Képzelem, hogy aggódott a mamacica, amíg csatangolt a gyerek. - legalábbis bízom benne, hogy nem azért kóborolt, mert történt valami az anyukájával… Ugyanis bármilyen határozottan is állítják egyesek, hogy a macskák csak állatok, ők is ugyanolyan érző lények, mint mi. Ráadásul ők minden esetben képesek feltétel nélkül szeretni, és ezt nem lebecsülni kéne, hanem tanulni belőle. Nekem persze Marcel segített ebben. Ő mutatta meg, hogy létezhetnek még tiszta érzések, ha magunkat, és egymást is elfogadjuk. Ezért is virul ki az arcom, amikor meglátom a hajót. Mozdulni viszont nem szándékozom, egészen addig, míg kikötési távolságba nem érnek. Ugyanis méltóképpen szeretném majd Marcelt üdvözölni, és ez azt jelenti, hogy egy időre félreteszek minden rossz érzést, amit Logan ültetett el bennem. Még lesz vele dolgom, de nem most. Egyszerűen csak örülni akarok neki, hogy visszajöttek, és remélhetőleg a hangulatuk is jó.
- Kapitány? Tisztes matrózt faragott az úriemberből? - kérdezem Aputól, amikor már a stégre dobták a kötelet, és Andrew segített nekik kikötni. Hátráltam is néhány lépést, hogy legyen elég helyük kényelmesen lejönni a fedélzetről, tekintetem viszont Marcelét keresi. Őt látva, már tényleg széles a mosolyom…
Terra
Jelen
Family
"The bond that links your true family is not one of blood, but of respect and joy in each other’s life."

Olivia West
Olivia West

Age : 34
Origin : Terra
Skills : Nincs (Csodatétel, elemek (víz))
Profession : Repülős kiképző
Play by : Gal Gadot

https://elementals.hungarianforum.com/t8-olivia-west

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Andrew West Mon Jul 24, 2023 9:07 pm




Andrew
The First Time...


Being honest with yourself
Only with that
you can develop.








- Sose beszélj így magaddal. - nézek rá szeretettel. - És az ilyen megállapításokkal vigyázz, mert elkísérnek. -saját, emberi tapasztalatból tudom. S ezt is érdekes volt megtanulni. Érdekes hely Terra. De nem tudom, mennyivel járul a fejlődésünkhöz. Még mindig nem látok tisztán eléggé.
Mosolya ragadós, én is derűsen elmosolyodom. Látom, hogy boldog, s ez nekem bőven elég.
- Ezen már nincs mit így dilemmázni. - s lehet, ezt beszélték meg Logannel, nem tudhatom.
- Várható volt. - kuncogom el magam. John apu nagyon odafigyel Oliviára. És rám is, tudom.
- Nem bizony. - olyan jó így!
Olivia vállamnak hajtja fejét, s én is nekidöntöm enyhén sajátom. S nem érdekel, mennyi ideig ülünk így. Időnként megkavarom a lábammal a vizet, érezve annak áramlatát.
- Igen. - az egész élet sokkal könnyebb lenne, ha nem vennénk ennyire komolyan. Ezt sokszor mondtam én is.
- Menjetek csak. - Logannél nem örültem, hogy a duó máshogy alakult, most nagy örülök. A testvérek meg megértik, ha nővérük már máshogyan gondolja azt, elmenni valahová. Ez az ő nyaralásuk, majd ha olyan van, fogunk lenni hárman. Vagy többen. De nem lógok a nyakukon.
- Úgyis látni fogom az arcodon. - nevetek fel. Ha kimerítő volt, biztosan látni fogom még azokat a piros rózsákat... vagy azok éppen valami más miatt fognak arcán virítani...
- Őt is várták. - nagyon aranyos volt, de nem mertem megsimogatni, Kathy anyu mondta, hogy ha emberszaguk lesz, akkor még el is üldözhetik. Így aztán mindig ugráltam előle, nehogy hozzámérjen.
- Igen, ez John apu hajója. - nézem az apró foltot, gondolatban odanézek rájuk, s mosolyogni kezdek. John apu szíve aranyból van, mindig is tudtam.
Elnevetem magam, s Oliviával együtt figyelem, ahogy közeledik a hajó, s csak akkor állok fel, ha már olyan közel vannak, hogy ki is akarnak kötni, akkor elkapom a felém dobott kötelet, s ha kellő távban vannak, akkor John apu által mutatott csomóval, szakszerűen ki is kötöm a hajót.

 

Ciaran



Andrew West
Andrew West

Origin : Mennyek
Skills : Csodatétel, Elemek
Profession : Leader of Seraphims
Play by : Diego Boneta

https://elementals.hungarianforum.com/t18-andrew-west#28

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Olivia West Wed Jun 28, 2023 1:08 am

The first time...
Family is not an important thing. It’s everything.
A stéghez közelítve, mintha könnyebbek lennének a lépések. Még húz valami lefelé, de már nem olyan erővel, mint eddig. Az óceán illatát megérezve pedig már egy mosoly kezdeménye is az arcomra kúszik. Még halvány, és talán Andrew észre sem veszi, de jelzi, hogy nem fogok már sokáig engedni a negatív érzeteknek… Azért biztosra megyek, és a cipőmet levéve belelógatom a lábam a vízbe. Jól esik a hirtelen hideg. Aztán önkéntelenül nézni kezdem, hogy látok-e halakat a vízben, és a vizet is idővel kellemesen melegnek érzem.
- Tényleg nem. De úgy tűnik szeretek vakon cipekedni… - egy frászt szeretek… Sosem akartam ilyet. Csak sokáig tartott megérteni, hogy a szeretet origója, nem az, amit két ember egymás iránt érez. Önmagunknál kezdődik, és aki nem szereti saját magát, az mást sem tud.
- Marcellal nem nehéz. - mosolyodom el, már őszinte örömmel. Ő ugyanis egy igazi társ, és vele olyasmit is megtapasztaltam, amit előtte sohasem. Ezért pedig hálás vagyok neki, és a sorsnak is, ami keresztezte az utunkat…
- Ha örököltem volna a szemét, jóval rövidebb is lehetett volna ez a történet. - már utat törne magának az önvád, de… nem akarok engedni neki. Elvégre nem kéne rosszul érezni magam. Vak voltam, de már nem vagyok az. És már nincs is szükségem erre a fajta éberségre. El hihetem, hogy nem fog megismétlődni a múlt, mert az már távoli, és csak rajtam múlik, hogy mikor engedem el teljesen. Leginkább most azonnal szeretném…
- Gyanús is volt, hogy nem hívott minket… - nevetni még nem megy, de a mosolyom egyre fényesebb. Csodálatos családom van, és ha ők vesznek körül tényleg nem eshetek nagyot. Mert elkapnak… És mikor ez a gondolat megérik bennem, Andrew éppen akkor karol át, és mondja is ki…
- Akkor nem lehet gond. - mondom hálával teli hanggal, majd Andrew vállára hajtom. Hosszú ideig hallgatok. A saját érzéseimet vizsgálom, és igyekszek mindent a helyére terelni. Nem megy gyorsan, és többször el is kalandozom, amikor nagyobb falat ér a torkomra… Halakat pedig továbbra sem látok a vízben. Apu minden bizonnyal kifogta az összes környezőt… Ezért inkább a messzegébe vetem a tekintetem, és… a lelkemet  is inkább kellemesebb vizekre engedem.
- Nem érdekel, hogy megérti-e vagy sem. Ez most már nem róla vagy rólunk szól, hanem csakis rólam. Nekem kell elengedni a bűntudatot. És így sokkal könnyebb lesz. - úgy tűnik van előnye is annak, ha becsapnak, és kihasználnak… Ha másnem, az erősen fellobbanó dac. Ugyanis nem fogom hagyni, hogy ez a történet, vagy önmagában Logan létezése megmérgezze a kapcsolatomat Marcellel. Meg a szamárnak a… fülét…
Egy mély sóhajjal kúszik ki belőlem a megmaradt keserűség, és… egyelőre minden más is. A derühöz akarok visszatalálni, és a boldogsághoz, amit néhány perccel ezelőtt olyan erősen éreztem… Szerencsére nem ment messzire. Épp csak csendben volt egy ideig.
- Körbenézhetnétek? Neked nincs kedved elgurulni néhány helyre? - mintha Andrew arra célozna, hogy menjünk csak ketten Marcellel, ám nem azért jöttünk mindhárman, hogy mindenhová ketten menjünk Marcellel. Szeretném, ha Andrew is velünk tartana. Úgyis lesz olyan alkalom is, amikor csak kettesben megyünk.
- Mascába szeretnék felmenni Marcellel. Felfelé, és lefelé is mászva természetesen. Kíváncsi vagyok, hogy még bírom-e a tempót. - elnevetem magam. A Masca túra ugyanis nagyon csalóka. Elvileg gyalogtúra… Hát nem. Teljes mértékben sziklamászás, épp csak nem kell annyi felszerelés, és nincsenek olyan meredek emelkedők. De azért… jó kondi kell hozzá, főleg oda-vissza. Nem mellesleg pedig gyönyörű, és már akkor is eszembe jutott, hogy szívesen elmennék oda Marcellel, amikor az első közös sziklánkat másztuk…
- Emlékszel még arra a cicára, ami haza akart velünk jönni onnan? Az utolsó pillanatban találta ki, hogy mégis jó lesz neki a vadon. - a helyiek nem örülnek az ottani kóbor macskáknak, és persze a természetvédők sem. De nekem nem volt szívem csak úgy szó nélkül elmenni mellettük. Főleg, amikor az a kiscica módszeresen követni kezdett… Esélyem sem volt komolyan ellenállni. Ahogy Marcelnek sem tudtam, annak ellenére sem, hogy egyszer csúnyán megégettem magam…
- Nézd csak. Szerintem azok ők lesznek. - felemelem a kezem és a távolba mutatok. Alig látni valamit, a fénylő kékség, szinte mindent elnyel, de a megérzésem azt súgja, hogy Apu hajója közelít felénk. A melegség, amit érzek a szívemben határozottan erre utal.
- Korán jöttek. Vagy nem fogtak semmit, vagy akkora a zsákmány, hogy vontatják maguk után. - nevetem el magam, amikor már nem csak megérzés, hanem erős gyanú a közeledő hajó.Egyelőre viszont még nem mozdulok, mert nagyon is jó Andrew mellett üldögélni, és a hullámzó óceánt nézni.
Terra
Jelen
Family
"The bond that links your true family is not one of blood, but of respect and joy in each other’s life."

Olivia West
Olivia West

Age : 34
Origin : Terra
Skills : Nincs (Csodatétel, elemek (víz))
Profession : Repülős kiképző
Play by : Gal Gadot

https://elementals.hungarianforum.com/t8-olivia-west

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Andrew West Mon Jun 26, 2023 11:25 pm




Andrew
The First Time...


Being honest with yourself
Only with that
you can develop.








- Ühüm. - bólintok. John apu “hazai” terepen van, és ez biztonságot ad neki, olyan, mint Olivia: a levegő az egyik otthonuk, ám a víz az igazi elemük. Marcel meg. Marcel.
- Igen. - és valóban jól látom, lábaim követik is a stég felé Oliviát.
Leveszem a cipőmet, vagyis a sarut, s úgy ülök le a stégen. Már kellően meleg, s a sós illat a víz felől még jobban körbeölel, ezt mindig érzem, ahogy a gépből kiszállunk.
- Logannek már jó ideje nem kéne a csomagodban lennie... - nézek rá, tekintetemben szeretettel. Nem érdemli meg Logan, hogy Olivia törődjön vele.
Szélesen elmosolyodok.
- Igen. És nagyon jó látni, hogy át is, és meg is éled. - boldogsága nekem is boldogságot okoz, látni, ahogy kivirágzott, s kezd nemcsak önmagára találni, de önmaga is lenni: boldoggá tesz.
- John apunak jó szeme van erre. És van, amibe nem szólhat bele, hiába a lánya vagy. Még akkor sem, ha ... “Logan”. - teszem idézőjelbe a szót, jelezve a Logan-jelenségre.
- Marcelnek már azzal megadta, hogy elvitte hajókázni. - a kicsikéjével, a kincsével.
Fojtottan elnevetem magam. Nem tudok kárörvendő lenni Loganre, kezdem érteni, ahogy én is, mi is, úgy Logan is magának készítette össze az összes dolgot az életébe.
Átkarolom, sóhajtok egyet, mintha én engedtem volna el Olivia helyett az egészet.
- Szeretünk. - és ez így is van.
A szamárra felnevetek.
- Nem hiszem, hogy értené az utóbbit, leesne-e neki. Az jobban érintené, ha mindent megszakítasz vele. - mi meg itt vagyunk, s megvédjük, ha Logan próbálkozna. Igazából már én is, mert eddig Olivia érzéseire voltam tekintettel. Dehogy bántom. Csak valóban boldog vagyok, s ki is fogom mutatni. Ami Logant mindig kikészíti.
Érzem, ahogy valaki más jár már a fejében, s a vizet nézem, remélve, hogy hamarosan felbukkan John apu hajója a horizonton....
- Arra gondoltam, hogy körbenézhetnétek a szigeten, John apu biztosan odaadja a kiskocsiját. -amit én biztosan nem vezetek. Valahogy a fák mindig beugranak a képbe...


 

Ciaran



Andrew West
Andrew West

Origin : Mennyek
Skills : Csodatétel, Elemek
Profession : Leader of Seraphims
Play by : Diego Boneta

https://elementals.hungarianforum.com/t18-andrew-west#28

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Olivia West Thu Jun 01, 2023 10:13 pm

The first time...
Family is not an important thing. It’s everything.
Elmosolyodom. Halványan ugyan, de akkor is tetten érhető az arcomon. Hiszen ha félreteszem azokat az érzéseket, amik most bennem vannak, és csak arra támaszkodom, hogy ismerem Marcelt, és Aput is, akkor nincs mitől tartanom.
- Ez igaz. És a legjobb helyen vannak most. - ha van olyan hely, ahol Aput meg lehet ‘puhítani’ az a hajója. Főleg annak fényében, hogy nem valódi puhításra van szüksége, csak arra, hogy kevésbé aggódjon. Ez mindig is a vizen volt a legkönnyebb a számára. Mellesleg nekem is… Ezért Andrew felé fordulok.
- Van kedved lesétálni a stéghez? - a kert is gyönyörű, de jobban esne most a végtelen óceánt nézni. Ezért ha van kedve Andrewnak is sétálni egy kicsit, én a stégen folytatnám a beszélgetést. Ha nem, akkor persze maradhatunk is.
- Azt hiszem inkább le kéne tenni az összes csomagot. - sóhajtok nagyot, mert… könnyűnek hangzik, de ebben a pillanatban egyáltalán nem az. Teherként éltem meg minden találkozót Logannal, és amikor láttam, hogy a börtönből hívnak, mindig mogyorónyi méretűre zsugorodott a gyomrom… De úgy éreztem, hogy felelősséggel tartozom iránta. Nem a házasságunk miatt, hanem azért, mert nincs más az életében. Úgy tűnik tévedtem…
- Már nem csak hiszek… Tapasztalat. - mosolyodom el ismét, és jól esik, hogy Andrew a karomat érinti. Ez ugyanis tényleg képes szinte minden rosszat eltűntetni. A szerelem már nem csak egy ábránd, egy fogalom, aminek a létezését hajszoltam. Marcelnek köszönhetően már meg is élem. És emellett Logan minden mocsok tette lényegtelennek tűnik. Csak az előszó a könyvben, ami már nem róla szól. Nem több, mint háttéranyag…
- Ha Apu meg adja a lehetőséget neki, akkor biztosan, és… remélem, hogy meg is fogja. Logannek is megadta, pedig… az-az érzésem, hogy ő már az elején is sejtette, hogy ennek nem lesz jó vége, csak nem mondta nekem… - hálás vagyok neki ezért? Azt hiszem igen. Mert talán nem lett volna szükségem arra, hogy megéljem milyen az, amikor semmibe vesznek, amikor a szeretetet, amit adnék eltiporják, de emiatt még jobban tudom értékelni Marcelt, és azt, hogy ő egy igaz, és őszinte ember. Minden bizonnyal enélkül is tudnám, de… ha már így adódott akkor ebből a citromból még egy kis levet rakok a limonádéba. Hogy még finomabb legyen. Legalábbis… szeretném ezt tenni.
- Hát… ennek örülök, és… egy kicsit sajnálom, hogy nem láttam. - Andrew mindig nagy dózisban kapott belőle, és az, hogy ezúttal nem mert jelenetet rendezni… őszinte örömmel tölt el. Talán némi kárörömmel is? Nem, azt hiszem az nincs bennem. Egyszerűen csak el akarom engedni teljesen ezt a történetet. Mindenestül…
- Köszönöm Andrew. Neked és mindenkinek. - egy újabb mosoly, és ez már nem olyan halvány, mint a korábbiak. Ez ugyanis tény. Én egy szerető család tagja vagyok, és mindig támogatást kaptam. Ha rosszul döntöttem, és épp a következményekkel kell számolni… akkor is. Ezért nincs miért aggódni. Valóban érdemes a jelen és a jövő felé tekinteni, mert az csak jót tartogathat. Az összképet nézve.
- Nem tudom mi esne jobban. Egyszerűen csak megszakítani vele minden kapcsolatot, vagy még egyszer a szemébe mondani, hogy kapja be… a szamárét… - a szomszédos épület felé bökök az egyik ujjammal, bár azt nem tudom pontosan, hogy melyik szomszédból is szokott érkezni az a bizonyos nagyfülű ‘fenevad’. Ami azt illeti egy kicsit hiányolom is. Meg ebben a pillanatban nem csak őt…
Terra
Jelen
Family
"The bond that links your true family is not one of blood, but of respect and joy in each other’s life."

Olivia West
Olivia West

Age : 34
Origin : Terra
Skills : Nincs (Csodatétel, elemek (víz))
Profession : Repülős kiképző
Play by : Gal Gadot

https://elementals.hungarianforum.com/t8-olivia-west

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Andrew West Thu Jun 01, 2023 9:24 pm




Andrew
The First Time...


Being honest with yourself
Only with that
you can develop.









Kimondom a választ, s csendben maradok.
Széttárom kezeimet, s követi szavaim kérdését,s mozdulatom.
- Ha így is van, Marcel az ujjai köré fogja csavarni. - mosolyodom el a végére. -És John a legjobbat szeretné neked. - jegyzem meg csendesebben, szeretettel a hangomban. Nekem is azt kívánta. Mindig. S ezért nagyon hálás vagyok neki.
- Bármikor megteszem neked. És érted is. - mosolygok rá, ám ebben a mosolyban benne van az iránta érzett aggodalmam és szeretetem is. Nem mutattuk ki, de nagyon aggódtunk érte.
Átölelem. Szeretném, ha érezné, szeretejük, aggódunk érte. S hogy egyáltalán nem hibás.
- Logan nagyszerűen ért a megtévesztéshez. És mert kihasználta benned azt, amitől gyönyörű a lelked: hiszel a szeretetben, a nagybetűs szerelemben, és csodálatos a szíved, lelked. - simítom meg felkarját.
- Vannak dolgok, amikbe nem tudunk beleszólni. S hiszek abban, hogy Marcel kéeps lesz ez a véleméynen változtatni.
Levegő áramlik ki a tüdőmből, ahogy elkuncogom magam. Fejének döntöm fejem.
- Tudja. Egészen szép vörös lett a feje. De nem mert jelenetet rendezni.
Veszek egy nagy levegőt, s újra megsimítom felkarját.
- Nem tehetsz róla. Ez .. megtörtént, s változtatni már nem lehet rajta, lezárni és elengedni, igen. S hogy a hátrafelé nézés helyett a most és a jövő felé fordulj. S itt vagyunk mi is.
Elmosolyodom. Olyan jó érzés kimondani ezt. Hiszen én is számíthattam rájuk mindig.


 

Ciaran



Andrew West
Andrew West

Origin : Mennyek
Skills : Csodatétel, Elemek
Profession : Leader of Seraphims
Play by : Diego Boneta

https://elementals.hungarianforum.com/t18-andrew-west#28

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Olivia West Sun May 14, 2023 12:20 am

The first time...
Family is not an important thing. It’s everything.
Önkéntelenül csúszik ki egy sóhaj az ajkaim közül. Tudom, hogy nem az én dolgom a szüleim aggodalmainak a megfékezése, de… ha van rá lehetőség óvnám őket a fölösleges idegességtől. Elvégre ez az én ügyem, és nem szabad, hogy másban is rossz érzéseket keltsen. Főleg mert… még én sem tudom, hogy mit érzek. Csak azt, hogy nem akarom, hogy a lezárt házasságom hatással legyen arra, ami a jövőnkben lesz. Főleg a Marcellel való kapcsolatomat nem szabad, hogy érintse…
- Szerinted… Apa másként tekint emiatt Marcelre? - nem hibáztatnám érte, elvégre minden szülőnek joga, hogy a gyerekének a legjobbat kívánja. De Marcel más… én ezt érzem, és tudom is, Andrewval egyetemben. Anyáék viszont még nem ismerik úgy, mint én. És míg Anya mindenkinek képes odaadni a bizalmát ismeretlenül is… Apa nem.
- Nos… akkor csak köszönöm. A csomagokat is és… ezt is. Nem lehetett könnyű ezt magaddal cipelni. - olyan furcsa ezt kimondani, de… azt hiszem jobb, hogy már tudok róla. Éreztem némi bűntudatot, amiatt, hogy én már boldog vagyok, Logan pedig… sosem volt az. De ha ezt tette, akkor épp ő az, aki megfosztotta magát attól a jogtól, hogy törődjek az érzéseivel. Legalábbis… elméletben ennek így kéne működnie.
- Még semmit. Már mint… egyre hangosabban teszem fel magamban azt a kérdést, hogy hogy lehettem ilyen vak? Miért nem vettem ezt észre? De… leginkább attól félek, hogy Apa nem fog bízni Marcelben. Nem érdemli meg ezt a kételyt egyikőjük sem. - Andrew viszont… ahogy átölel, azt érzem, hogy legalább miatta nem kell aggódnom. Ha ő félt is engem, ez nem olyan erős, hogy rányomja a bélyeget a hangulatára. Legalábbis remélem. Mindenesetre átkarolom én is, és a fejemet a vállára teszem.
- Logan tudja, hogy te… tudod? - ezt a kérdést fontosnak érzem, mert… ezen múlik, hogy miként fog telni a következő találkozóm Logannel. Ezt ugyanis nem fogom szó nélkül hagyni. Távol áll tőlem a féltékenységi jelenetek rendezése, Logan nevelése a helyes irányba pedig végképp. De nem fogom engedni, hogy a családom közelébe jöjjön, és ezt nyíltan meg fogom neki mondani.
- Bennem van a hiba? Úgy értem, hogy dühöt kéne éreznem? Vagy azt, hogy megaláztak? Nincs bennem semmi ilyesmi. Egyelőre legalábbis… - lehet, hogy azért nem érzek semmit, mert eltolom magamtól? Mert valójában fáj, csak nem akarok vele szembenézni? Meglehet. De ha így van, akkor nem akarok tovább bújkálni. Számomra az őszinteség mindennél fontosabb, és ezt nem fogom eltitkolni Marcel elől, még akkor sem, ha ez nem feltétlen az ő ügye. Ha hatással lesz rám, akkor tudnia kell róla. De vajon így lesz?
Terra
Jelen
Family
"The bond that links your true family is not one of blood, but of respect and joy in each other’s life."

Olivia West
Olivia West

Age : 34
Origin : Terra
Skills : Nincs (Csodatétel, elemek (víz))
Profession : Repülős kiképző
Play by : Gal Gadot

https://elementals.hungarianforum.com/t8-olivia-west

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Andrew West Sat May 13, 2023 10:42 pm



Andrew
The First Time...


Being honest with yourself
Only with that
you can develop.








Csendben maradok az értem után. Érzem és tudom, hogy szüksége van időre, hogy valóban megértse, eljusson hozzá mindaz, amit mondtam. S úgy néz ki, ez meg is történik.
A gyanú, a felismerés, kérdések formájában érkezik.
Közöttük egy olyan kérdést, amit vártam ugyan, s reméltem, nem teszi fel. Mégis megkapom. Azonban ahogy terrai életemben, úgy előtte és utána is őszinte voltam és vagyok (persze, azon kívül, hogy nem úgy mutatkozok be mindenkinek, hogy helló, a terrai nevem Andrew, de amúgy angyal vagyok).
- Igen. Elmondtam nekik. - haragudjon rám, hogy nem tudta meg előbb, bár tudom, nem tenné.
- Ne sajnáld. - fogom  meg a kezét, s vonom az ölembe, úgy nézek rá. - Bármikor szívesen elvittem a csomagokat, amiket neki küldtél. Nem kevertél bele semmibe, ne végy magadra olyan terhet, ami egyáltalán nem létezik. - mosolygok rá.
Majd elengedem a kezét, hagyva, hogy kimozduljon ebből az érzésből, amiben bene van. S maradok a helyemen egyelőre.
A kérdésre viszont már felállok, s mellé sétálok.
- Mit érzel most magadban? - ha engedi, átkarolom a vállát. Tudom, hogy nem vagyok Marcel, ám remélem, hogy egy újdonsült testvér válla is megteszi most.



 

Ciaran



Andrew West
Andrew West

Origin : Mennyek
Skills : Csodatétel, Elemek
Profession : Leader of Seraphims
Play by : Diego Boneta

https://elementals.hungarianforum.com/t18-andrew-west#28

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Olivia West Fri Apr 28, 2023 10:47 pm

The first time...
Family is not an important thing. It’s everything.
Figyelek Andrewra, nem csak a szavaira, hanem a gesztusaira is. Megértem, hogy számára önmagában Logan említése is kellemetlen, de mintha éreznék valami mást is. Valami súlyosat. Ezért a harag már éppen fel is ébredne bennem, mert meg vagyok győződve róla, hogy Logan bántotta Andrewt. Nagy ‘meglepetés’, hogy végül kiderül, kivételesen nem ő a célpont…
- Értem. - vagyis nem, még nem teljesen. Egy valami még nem tiszta nekem. Miért olyan fontos, hogy én tudjak a barátnőjéről? Vagy akárkijéről… A kapcsolatunk véget ért. Legkésőbb akkor, amikor kimondták a válást. Ezért sejteni kezdem, hogy nem ez az igazi üzenet. Hanem valami más…
Ezért is kérdezek rá a megismerkedésünk időpontjára. Andrew válasza pedig… igen egyértelmű. Érzem, hogy egy pillanatra meg is rándul a szám széle, és nem azért, mert mosolyra akanának görbülni az ajkaim. Épp ellenkezőleg. Tartani akarom magam, mert eszembe jut, hogy ez a történet másokra is hatással van…
- Anya és Apa tud erről? - igyekszem rejteni az aggodalmat, amit érzek. Ugyanis, ha Anyáék tudják… az azt jelenti, hogy még jobban aggódni fognak miattam, és nekik is fájdalmat okozott Logan. Hogy velem mit tett… abba egyelőre képtelen vagyok belegondolni. Csak az érdekel, hogy mi lesz Anyáékkal, és persze Andrewval, akinek nagyon nehéz lehetett egy ilyen dologgal elém állnia…
- Sajnálom Andrew… Ha tudtam volna, hogy ebbe belekeverlek… nem kértem volna, hogy te vidd be neki a csomagokat… - felállok, és néhány lépéssal odébb sétálok. A víz felé tekintek. Eszembe jut, hogy Marcel és Apa odakint vannak és… talán ennek is több értelme van így. Ha Apa is tud arról, hogy mit tett Logan, talán attól fog tartani, hogy Marcelben sem lehet megbízni. Pedig… ő nem csak a bizalmamat érdemelte ki, hanem a szeretetem is. Úgy, ahogy Logannek sosem sikerült…
- Nem tudom, hogy  mit kéne kezdeni ezzel… - vallom be végül Andrewnak, ami most van bennem. Ugyanis, ha már belekeveredett nem lenne tisztességes részemről, ha kihagynám abból, ami bennem zajlik. Viszont még arról sem tudom pontosan, hogy mi. Mert csak egy valami kavarog bennem. Egy kérdés. Hogy lehettem ennyire vak?
Terra
Jelen
Family
"The bond that links your true family is not one of blood, but of respect and joy in each other’s life."

Olivia West
Olivia West

Age : 34
Origin : Terra
Skills : Nincs (Csodatétel, elemek (víz))
Profession : Repülős kiképző
Play by : Gal Gadot

https://elementals.hungarianforum.com/t8-olivia-west

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Andrew West Fri Apr 28, 2023 9:32 pm



Andrew
The First Time...


Being honest with yourself
Only with that
you can develop.








Hm, nem baj. Így is szép. - vagy csak én vagyok feledékeny.
Mélyeket lélegzek, s igyekszem ezt a belső nyugalmat is átadni Oliviának. A furcsa az egészben, ha mindezt az ébredésem előtt mondom el, akkor nagyon feszült lennék. Most már a tapasztalat és megtapasztalás részében vagyok. Látom kettejük között a szálat, ami köré a történet került, és Charlotte-ot is.
Nem könnyű szerep Logané, és megvan a saját története, tapasztalása.
Egy ühümmel válaszolok, hagyva, hogy hangom ne zavarja meg az értelmezésben.
Csendben maradok után, a Oliviát nézem. És érzem, ami benne van, átélem, s a jelenre figyelek.
- Logan és a romantika csak pár hónapig létezik. Ők meg már azon túl vannak. Fizikai. Persze... nem bentre értem, hanem amikor még kint volt. - ami egyet jelenthet.... pontosan azt, amit Charlotte elmondott.
S következik a másik kérdése is, ami végül már kimondatja velem azt, amit eddig készítettem elő. Szerintem annyira nem túl nagy sikerrel. Régebben sokkal jobban ment.
- Ahmm... - engedem ki a levegőt. - Két-három éve ismerik egymást, és már a válásotok előtt egy évvel kapcsolatban voltak. Nem barátiban. - teszem hozzá.
S figyelem Oliviát, hiszen csak sejteni sejthetem, mit jelent számára mindez, nem én vagyok ő. Együttérzésem és szeretetem körbefogja, s tekintetem is övét keresi.

 

Ciaran



Andrew West
Andrew West

Origin : Mennyek
Skills : Csodatétel, Elemek
Profession : Leader of Seraphims
Play by : Diego Boneta

https://elementals.hungarianforum.com/t18-andrew-west#28

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Olivia West Sat Apr 15, 2023 12:21 am

The first time...
Family is not an important thing. It’s everything.
Szeretnék minél több időt Apuval, és Anyuval tölteni, de azért értékelem a csendes perceket is, és azt sem akarom elfelejteni, hogy hol is vagyunk. Mert számomra Tenerife maga a varázslat. Már gyerekként is lenyűgözött, amikor itt nyaraltunk, de amióta Anyuék ide költöztek, különösen a szívemhez nőtt a hangulata. A természet pedig páratlan. Még sem ezért tartok Andrewval a kertbe, hanem azért mert… furcsának találom, hogy így kihívott, még akkor is, ha a papagájvirágot tényleg látni akarom.
- Öhm… talán. Én sem vagyok benne biztos. - azért megfontoltam a választ, és én is megálltam a pálmafa vélt helye mellett. Az itenni környezetet azért nem véstem fel úgy az eszembe, mint az első házunkat. Ott minden fára, minden bokorra emlékszem még most is. A fának, amin a csoda kuckónk volt, pedig még az ágait is fel tudom idézni. Nagyon szerettem ott időzni.
- Rendben. - mielőtt helyet foglalnék, azért közelebb megyek a papagáj virághoz, és megszagolom. Minden virágot így szoktam ‘köszönteni’, még akkor is, ha nincs különleges illata. Ez pedig különösen gyönyörű, és látni rajta, hogy szeretettel van gondozva. Ezért boldogan merülülök el mind a látványban, mind a békés hangulatban, amit érzek. Közben pedig helyet foglalok, Andrew mellett.
Akkor viszont ránézek, amikor Logant említi meg. Nem a kedvenc témám, és ezt ő is tudja. Így rossz érzésem támad, mert biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül akar róla beszélni. Lassan pedig ahogy halad előre a mondani valójában körvonalazódni is kezd valami, ami… végképp nem túl kellemes érzés.
- Közelebbről… - ismétlem az utolsó szót, aminek úgy tűnik különösen nagy jelentősége van. De még ennek ellenére sem értem, hogy ez miért fontos. Én csak örülnék neki, ha más is látogatná, mert én csakis azért tartom fent a kapcsolatot Logannel, mert rajtam kívül másra nem számíthat. Vagyis kifejezetten megkönnyebbülnék, ha lenne egy közeli barátja, függetlenül a nemétől.
Azonban ismét megforgatom ezt a szót magamban, mert az-az érzésem támad, ha ez jó hír lenne, már korábban is közölte volna Andrew, és leginkább nem így. Ezért keresni kezdem a ‘csapdát’. És végül meg is találom…
- Oh… - láthatja Andrew az arcomon is, mintha arcon csaptak volna. Egy pillanat alatt eltűnt a derű, és a mosoly az arcomról. De azt még nem tudnám megmondani, hogy mit is érzek ezzel kapcsolatban. Azt hiszem többet kell tudnom, mert lehet, hogy nem is olyan vészes, mint amilyennek én most gondolom magamban.
- Szóval azt mondod, hogy van egy barátnője? Romantikus értelemben? - először ezt akarom tisztázni. Ez ugyanis… egyáltalán nem érdekel. És ettől meg is könnyebbülök. Ugyanis ez azt jelenti, hogy tényleg sikerült elengednem azt a kapcsolatot. Azután, amit Logan tett, nem tudnék jó szívvel minden jót kívánni neki, de egy kis keserű szájízzel már igen. Legalábbis ha csak ennyiről lenne szó...
- Pontosan mi derült ki? Mióta ismerik egymást? - ezt a kérdést már sokkal óvatosabban teszem fel, mert félek a választól. Hogy miért is? Azt még mindig nem tudom. Ugyanis semmit sem érzek. Mintha minden megfagyott volna körülöttem. A kellemes hőmérsékletet sem érzem már. Csak hideget. Jeges hideget…
Terra
Jelen
Family
"The bond that links your true family is not one of blood, but of respect and joy in each other’s life."

Olivia West
Olivia West

Age : 34
Origin : Terra
Skills : Nincs (Csodatétel, elemek (víz))
Profession : Repülős kiképző
Play by : Gal Gadot

https://elementals.hungarianforum.com/t8-olivia-west

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Andrew West Fri Apr 14, 2023 9:55 pm



Andrew
The First Time...


Being honest with yourself
Only with that
you can develop.








Kathy anyu válaszával együtt bólogatok. Elérte a bűvös nyolc évet a virág. Az egyik, és már felszállás előtt írt, hogy bontogatja a szirmait.
Veszek még egy süteményt, és ha tudnám, hogy nem fulladok meg az egyben befalatozástól, megtenném. Így csak a felébe harapok bele, úgy megyek Oliviával a kertbe.
Aztán egy idő után megállok.
- Itt nem egy pálmafa volt? - megvakarom a pajeszom, aztán csak felvonom a szemöldököm, megadva magam a ténynek: ha volt is, most biztos nincs pálmafa ott, ahová nézek.
Ám végül mégis odakanyarítom a beszélgetést, amerre .... szükséges.
- Akkor üljönk le ide, innen is látni a szépséget. - szeretem a papagájvirágot, nagyon érdekes formája és színe van, alig vártam már, hogy egy újabb kinyíljon. Otthon is nevelgetett a pálmaházban, mindig a csodájára jártam. Itt viszont a szabadban lehet.
- Igen. - bólintok. Ám csak akkor folytatom, ha hallani akarja. Nem fogok rá olyat erőltetni, amit nem akar. Végül zöld utat kapok, s veszek egy nagy levegőt.
- Az egyik alkalommal, mikor bementem hozzá, nem csak én voltam hozzá látogatóba. Egy hölgy is. Mint kiderült, jó ideje ismerik egymást. - most mondjam ki, vagy hagyjam még emészteni?
- Közelebbről.- és most állok meg a szavakban, s várom, hogy Olivia eméssze.


 

Ciaran



Andrew West
Andrew West

Origin : Mennyek
Skills : Csodatétel, Elemek
Profession : Leader of Seraphims
Play by : Diego Boneta

https://elementals.hungarianforum.com/t18-andrew-west#28

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Olivia West Sat Apr 01, 2023 9:31 pm

The first time...
Family is not an important thing. It’s everything.
Hálás vagyok Anyunak, amiért ilyen szeretettel fogadott minket. Hiszen most még a szokásosnál is több mindennel készült azt hiszem. Én pedig lelkesen fogyasztok mindent, hiszen az ő főztje a legjobb a világon. Nem vagyok elfogult. Ez így van, és pont.
- Köszönöm. A sütikre sosem tudok nemet mondani. A tieidre. - ha tudom meg is érintem Anyu kezét, és a tenyerére rakom az enyémet. Hiányoztak már mindketten, és nagyon örülök neki, hogy végre tudtunk találkozni is. Főleg annak fényében, hogy nem csak ketten jöttünk Andrewval.
- Igen. Viszont most már nem kell aggódnia miattam. Rendben leszek. - több, mint rendben, de egyelőre ezt nem mondom ki. A mosolyom, és a gesztusaim azt hiszem egyébként is elárulják.
- Nem tudod? Okéééééé. - nevetek én is. Most már biztos, hogy pontosan tudja, de annyiban hagyom. Hiszen joguk van aggódni, és persze ahhoz is, hogy a maguk módján ismerjék meg Marcelt. Nekem pedig ahhoz van meg minden jogosultságom, hogy kövessem a szívemet, ami jelzi, hogy Marcel tényleg az a különleges valaki, akire egész életemben vártam. Nem is kellenek már szavak ahhoz, hogy ezt kifejezzem. Elég egy pillantás Anyura, és tudom, hogy érti és érzi azt, ami bennem van.
- Maaaaajd meglátod te is. - mosolygok sejtelmesen. Anyu remek emberismerő, ezért talán már most is észrevette, hogy mi az, ami megfogott Marcelben. Amennyiben nem, majd fogja. Vagy majd elárulom mielőtt, hazamegyünk.
- Jogos. - kuncogok végül. Ugyanis elsősorban az a kérdése jutott eszembe, hogy milyen ételt szeret Marcel. Ez többet mond Anyuról, mint bármi más, ugyanis neki már rögtön az volt a fontos, hogy Marcel is otthonosan érezze magát itt. Arra azért majd kíváncsi leszek, hogy mit fog szólni Marcel ehhez a kis meglepetéshez.
- Hűha. Akkor nem szóltam. - játékosan elhúzom a szám előtt a kezem, mintha cipzárt csuknék, de azért egy minimális aggodalom van bennem. Fontos nekem, hogy mindketten jól érezzék magukat, de mielőtt ez megtörténik, lehet, hogy lesz pár keményebb pillanat. Az ilyen percekben pedig Marcel mellett akarok lenni, hogy támogatni tudjam, de remélhetőleg nem is lesz szükség ilyesfajta ‘segítségre’. Ezért néhány perccel később, de elengedek minden aggodalmat, főleg mert Andrew is megérkezik. Így már tényleg nincs több kívánságom.
- Akkor legyen így. - megfogom Anyu kezét a megállapodás jegyében, és azt nem mondom, hogyha nem így lesz, legyen Marcelé az összes krémes. Valami miatt ugyanis teljesen biztos vagyok benne, hogy pontosan ez fog történni.
- Ó tényleg? - nézek először Anyura, amikor Andrew megemlíti, hogy virágzik a papagájvirág. Utána Andrew felé fordulok, és mintha látnék valami furcsát rajta. De túl jó a kedvem ahhoz, hogy engedjek az ilyen megérzéseknek.
- Mehetünk. - boldog mosollyal az arcomon indulok kifelé, Andrewval együtt persze. Nem haladok olyan gyorsan, hiszen az egész kert látványát magamba szívom, és persze mikor elérjük a papagájvirágot, akkor sem sietek sehova. Még az is eszembe jut, hogy egy kicsit leülök a fűbe, de egyelőre várok. Ugyanis talán oka volt annak, hogy Andrew így kihívott, és amikor megszólal beigazolódik ez a gyanúm.
- Logan? - először értetlenséget láthat az arcomon, mert nem tudom elképzelni miként jön éppen az ő témaköre elő. Néhány másodperccel később viszont eszembe jut, hogy Andrew is több alkalommal járt nála, és meglehet, hogy Logan a szokásosnál is parasztabb volt. Ezért lassan, de biztosan kúszik be a feszültség a bőröm alá, és hiába van még mosoly az arcomon, az már jeges, és leginkább aggodalommal teli.
- Hallgatlak. - ha mondott Andrewnak valami olyat, amivel megbántotta, én kicsinálom. Már az sem esett jól, amikor előttem szidalmazta, de ha Andrewt is bántotta… Nagyon ajánlom Logannek, hogy ne erről legyen szó.
Terra
Jelen
Family
"The bond that links your true family is not one of blood, but of respect and joy in each other’s life."

Olivia West
Olivia West

Age : 34
Origin : Terra
Skills : Nincs (Csodatétel, elemek (víz))
Profession : Repülős kiképző
Play by : Gal Gadot

https://elementals.hungarianforum.com/t8-olivia-west

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Andrew West Sat Apr 01, 2023 7:59 pm



Andrew
The First Time...


Being honest with yourself
Only with that
you can develop.








Már veszek is a sütiből, szükségem lesz rá, mert ez a legjobb alkalom, hogy elmondjam a rossz hírt. Kathy mamára nézek, hogy akkor most ki is használom a lehetőséget.
- Köszönöm. - mielőtt beleharapok a sütibe, megköszönöm, azután egy pillanatra elveszek az érzetben. ÉRZEM  rajta a szeretet. Ó, hát ezért van az, hogy szeretettel készíts ételt? Mennyei?
Volt egy kérdés, és szerintem nekem. Visszatérek az itt és mostba, még elkapom Kathy anyu mutatását.
- Rózsavizes. - határozottan jelentem ki. Rózsa. Bármilyen mennyiségben.
- Erről jut eszembe. Mondtad, hogy virágzik a papagájvirágod. Megnézzük Olivivával. - nézek Oliviára nagy szemekkel, s nagyon koncentrálnom kell, hogy a rózsavíz ne repíten vissza a Mennyekbe. Már értem ezt is. Isteni finom, Kathy anyu szeretetével fűszerezve.
Ha velem tart, akkor a papagájvirágokban gyönyörködés után érzek erőt abban, hogy nekikezdjek.
- Van valami, amit el szeretnék mondani, Olivia. Loganről van szó.Reeemélem, nem tégla érzet lesz. S minden segítséget kérek, akik csak jelen vannak.

 

Ciaran



Andrew West
Andrew West

Origin : Mennyek
Skills : Csodatétel, Elemek
Profession : Leader of Seraphims
Play by : Diego Boneta

https://elementals.hungarianforum.com/t18-andrew-west#28

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Kaithlyn West Sat Apr 01, 2023 7:56 pm

Sunshine
Terra - Jelen

- Kérlek, bármikor. - szeretem, a gyerekek otthonosan érzik magukat és biztonságban.
Elnevetem magam.
- Vegyél annyit és azt, ami és amennyi jól esik.
Az ölelésükre is vágyom, visszahozza azt az időt, amikor kicsik voltak. Bár Andrew félénken tette az elején, hiszen idegen voltam neki, a szeretetéhsége túlsegítette ezen, és egy idő után úgy véltem, mintha a fiam lenne.
- Kiwis - máris nyúl a kezem a kancsóhoz, hogy megkeverjem előbb az italt, azután töltsek neki, hagyva még egy poharat, ami Andrewra vár, ha megérkezik.  Visszaérkezik.
- Tudod milyen. A legjobbat akarja neked. - mosolygok rá, s töltök magamnak is a kiwisből. S nem teszem hozzá, hogy Logan után mindenképpen, hiszen nagyon nehéz volt megállni, hogy ne tegyünk megjegyzést vagy szóljunk Oliviának: Logan nem a legjobb jellemmel bír, s kihasználja. Már bánom, hogy nem tettük meg, ám sejtem, hogy ez Oliviának egy tapasztalat volt. A szívem akkor is fáj.
- Nem tudom, mire gondolsz. - nevetem el magam.
- Rendben. - most én sem kívánom a töményet, s van egy sejtésem, hogy Andrew utána igényelni fog, hogy ha már beszélt Oliviával.
- Nem is tudnád. - mosolyodom el. Boldog. Sugárzik, mosolyog, amit Logan mellett mindig rejtett, visszafojtott, és olyankor úgy igazán fejbevágtam volna minden alkalommal Logant tepsivel, hogy mi a fenét tett a lányommal?! Uh, oké Kathy, ez már a múlt, nyugi.
- Érdemes, ahaa. - veszek egy sütit és beleharapok. Hiába, szeretem a saját sütésemet....
- Miért is érdemes megismerni? - nézek rá jelentőségteljesen, szélesen mosolyogva.
- Mert gondolod, hogy nem tettem fel a kérdéseimet, ha nem akartam volna? - én aztán nem kertelek, Logan nagyon jó lecke volt ebben, hogy most már ebben sem hallgatnék. S nagyon várom már, hogy túl legyen Olivia a beszélgetésen, mert akkor végre végleg lezárhatjuk azt a borzalmat. És soha, sohaaa többet nem fogom engedeni senkinek, hogy befogja a számat. Még én sem.
- Az az ő dolguk. Férfi a férfival. Ha akarják, megosztják velünk. - ők sem tudnak mindig mindent, amit nem akarunk, hogy tudjanak.
A robogás már hallatszódik is az emeletről, s odatekintek, Andrew már itt is van. És nem esett el. Nahát! Pedig az aggodalom már bennem volt.
- Hát persze, hogy nem fogunk.- tolom elé a két tálcát, majd a kancsókra mutatok. - Milyen italt kérsz? Kiwis, és rózsavizes van.
Elnevetem magam.
- Mentek, bizony, John apud már tűkön ült, hogy beszélhessen vele.
Hunyorítok a fogadás ajánlatára.
- Látatlanban is hiszek neked, vagyis már nem látatlanban. - tartom a markom az egyezségre.


C

Kaithlyn West
Kaithlyn West

Origin : Terra
Profession : Nyugdíjas háziorvos
Play by : Diane Keaton

https://elementals.hungarianforum.com/t294-kaithlyn-west#1527

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Olivia West Mon Mar 13, 2023 10:04 pm

The first time...
Family is not an important thing. It’s everything.
Azért az feltűnt, hogy miután Andrew elvitte a csomagokat, nem jött vissza azonnal, de úgy vettem, hogy pihenni akar egy kicsit az utazás miatt. Viszont ahogy telt az idő, és a sütemények is előkerültek azért elkezdtem hiányolni. A desszert majszolás úgy az igazi, ha csoportos tevékenység, ezért, amikor meglátom, hogy Andrew végül megérkezik nagyon széles lesz a mosolyom. Csukott szájjal persze, mert a sütit azt még eszegetem.
- Óóó ne aggódj. Még hagytam. Párat. - nevetni kezdek. Eszembe jut, amikor még kicsiként nem csak a sütit ettük, hanem még a tányért is kinyaltuk. És mindig igazságosan osztozkodtunk, vagy éppen azon az alapon, hogy ki az éhesebb. Én most nem vagyok éhes, de a süti túl finom ahhoz, hogy hagyjam árválkodni a tányéron. Remélem Marcelnek is ízleni fog, ezért természetesen bőven hagyok neki és persze Apunak is.
- Egyél bátran, és ne csak a felét. Meg Anyu csinált rózsavízes italokat is. -  tudom, hogy fura, hogy én ajánlgatom, amit Anyu csinált, de azért kímélni akarom őt. Vagyis, ha Andrew kér valamit inni, szeretném én hozni neki. Azt mondjuk még nem tudom, hogy gyorsabban feltudok-e pattanni, mint ő. A sütiknél például esélyem sem volt.
- Igen. Megkapták a parancsot, és már mentek is. - ismét nevetni kezdek, mert egyáltalán nem féltem őket. Biztos remekül szórakoznak. Azt viszont észreveszem, hogy Andrew odacsúsztat Anyunak egy egydollárost. Nagyon meglepődöm, de megértem azt hiszem, hogy miért.
- Ti fogadtatok? - már nem csak nevetek, hanem egyenesen röhögök, a könnyeimet is törölgetem, annyira ráz a kacaj. Naaaaagyon kíváncsi lennék, hogy pontosan mi is volt a fogadás tárgya, de egyelőre nem kérdezek rá. Remélhetőleg maguktól is elárulják. Illetve ajánlani akarok egy másikat.
- Na jól van. Engem se hagyjatok ki. Egy krémest teszek arra, hogy amikor visszajönnek, Apu már a vállánál fogja át karolni Marcelt. - még mindig nagyon vigyorgok, és csak kuncogás szintjére tudtam levinni a nevetést, de a szemöldökömet játékosan megemelem néhányszor. Abban pedig nagyon reménykedem, hogy meg fogom nyerni ezt a fogadást, de nem a krémes, vagy a győzelem miatt...
Terra
Jelen
Family
"The bond that links your true family is not one of blood, but of respect and joy in each other’s life."

Olivia West
Olivia West

Age : 34
Origin : Terra
Skills : Nincs (Csodatétel, elemek (víz))
Profession : Repülős kiképző
Play by : Gal Gadot

https://elementals.hungarianforum.com/t8-olivia-west

Back to top Go down

The first time... Empty Re: The first time...

Post  Sponsored content


Sponsored content


Back to top Go down

Page 1 of 3 1, 2, 3  Next

Back to top


 
Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum