Boots on the G...! Noooo... high heelsss!!!!

Mosolyra görbül az ajkam. Aztán kuncogni kezdek. Kuncogni???
Neeeem baj…
- Igen. Szép vagy… - előrenyúlok a kezemmel, mert meg akarom érinteni az energiáját. Aztán rájövök, hogy ez nem fog menni. Már csak azért sem, mert elég gyorsan lehanyatlik a kezem, és ezzel tiszte mennyiségű vizet fröccsentek ki a kádból.
Ezen pedig nyilván nem kéne nevetni. Én mégis ezt teszem…
- Igen? Nem is kell akkor ruha? - eeeez azért elég furcsán hangzik. Én biztosan nem ilyen randevúra mondtam igent. Vagy mégis? Most nem tudok minden részletet felidézni….
De neeeeeem, én ilyenre biztos nem vállalkoztam. Már a gondolat is…. zavarba hoz…
- Nem… Szigorúan nem… - az persze más kérdés, hogy annak idején… éppen egy “szigorú nem” vezetett oda, hogy először kapcsolat, majd egy darabokra tört szív legyen a jussom. Na de most… Az a nem tényleg egy NEM…
- Öhm… de igen… A Terrához képest, most nagyon magasan vagyunk mindketten. Vagyis a hajón mindenki magasan van. - vagy ez nem számít annak? De akkor én sem vagyok magasan…
Kezdek tényleg összezavarodni, és egy pillanatra le is görbül a szám széle. Elszomorodom…
De eddig vidám voltam. Inkább azt akarom folytatni. Ezért megölelem Lenát, ha elérem.
- Maradni kéne inkább… - mindkettőnknek. De… arra azért emlékszem, hogy én elvileg randevúra készülök. Vagyis még nem arra, hanem arra, hogy majd hamarosan készülődni fogok. Hát ezért kellett nekem ellazulni…
Jól sikerült…
- Erre… én nem gondoltam. Mármint… arra sem, hogy én még valaha randizni fogok… - nem csak ebben az életciklusban… bármelyikben. A magam részéről ezt lezártam. De úgy tűnik, hogy nem eléggé. Te jó ég, mi lesz velem???
Ja… semmi. Minden ‘hepi’…
- Sokszor találkoztunk már. De sosem… úgy… - és most sem úgy… Kivéve, ha ő azt gondolja, hogy mégis. Akkor lesznek még gondok…
Lena viszont itt van és ez több, mint megnyugtató. Ő majd megnyugtat. Vagy nem, de igazából már az sem baj. Minden jó…
- Oké. Kapaszkodom… - átkarolom Lenát, de a teljes testsúlyomat azért nem helyezem rá. A végén még elesünk. Így is tartani kell azért…
De nem lesz baj. Ebből sem. Néhány lépés, és a lábaim… visszatérnek a földre. Nem arra…
- Tényleg? Pedig… én nem vagyok szép… - régen annak tartottam magam. Elégedett voltam. De aztán… nem csak lapátra lettem téve, de még erősen le is lettem szólva. Minden téren. És hiába tudom, hogy ez nagyrészt arról a seggfejről szólt, és nem rólam… azért nem könnyű túllépni rajta… Már mint a sértéseken. Rá már tök simán rálépnék, akár bakanccsal is…
Ah… Nem. Már nem haragszom. Tovább léptem…
- Nem. Igen? Nem tudom. Azt hiszem eldobtam. - fordulok vissza a kád felé, és… hát Lenanak meg kell tartania. De észreveszem a cigit. Még füstölög.
- Azt hiszem a vízbe kéne dobni. - nem tud kigyulladni a hajó, de… azért nem szívesen aktiválnám egyik biztonsági berendezést sem. Még csak az kéne… El sem kezdődött a randi, és máris katasztrófát okozok…
Mondjuk a profilomba vágna…
- Jjjjooohhhh… - sóhajtom ki a “Jó” szót magamból, ahogy egy fokkal lendületesebben ülök le, mint terveztem. De a szék marad a helyén, és én is. Ki mondta, hogy itt bármi gond lehet?
- Öhm… lehet az is. De… most akkor mégis kell ruha? - emlékszem, hogy ez téma volt…
Huhh…
Talán tényleg sok volt a jóból…

Szükségem van néhány másodpercre, hogy összetegyem az A-t és a B-t. Nem értem ugyanis, hogy miként jön az Istennő formát adó napszemüveg a kádhoz. Két külön dolog.
Aztán leesik.
Én épp a kádban vagyok…
Elnevetem magam.
- Köszönöm. Te is nagyon menő vagy. - ehhez meg sem kell néznem, hogy épp miben van. Ő mindig csinos. És menő. Jelentsen igazából ez a szó bármit is…
- Azt hiszem igazad van. De te is fényes vagy. - nem csak elmosolyodom, de kedvem lenne meg is ölelni Lenát. Ezért már előre is mozdulok. Aztán pont úgy csúszok meg a kádban, hogy inkább… most lemondok az ölelésről.
Már csak azért is, mert viszonylag ritkán szoktam bárkit is megölelni. Nem is tudom, most akkor miért jutott eszembe…
- Miért találkoznánk a… - megint gondolkodnom kell. Nem szoktam kádban mással találkozni. Legfeljebb… óóóóó…. ja, hogy ja….
Valószínűleg elpirulok egy kicsit, de ezt nem igazán tudnám megmondani. Csak azt, hogy forró lesz az arcom…
- Nem találkozunk kádban… - én arra még nem is gondoltam, hogy… valójában mit is jelent egy kapcsolat. Le kéne mondanom a randevút… De mikor is lesz?
- Nem húzogatta a hajamat. De a csavarjaimat igen. Mindig figyel a hajómra. - kezd egy kicsit most már zavaros lenni a beszélgetés. Meg ez az egész. Valamiről vajon lemaradtam volna? Biztos okkal kacsintott is a hajhuzigálás kijelentés alatt. Na de… attól én még mindig nem értem.
Viszont ez egy kicsit sem aggaszt. Remekül érzem magam. Sőt. Tökéletesen. Máskor is kérni fogok ebből a cigiből…
- Magasan? Öhm… - megállok egy kicsit, hogy megpróbáljak rájönni, számára a mi a magas. A Terrához képest… hát eléggé magasan vagyunk. Vagyis…
- Igen. Tök jó itt ugye? - jobban járnának a Terraiak, ha elkezdenének inkább felfelé utazgatni. Gaiának is jót tenne, és persze… tovább fejlődhetnének. De erre még várni kell egy kicsit.
- Már nem vagyok feszkó. Minden szuper. - széles, fültől fülig érő lesz a mosolyom. Tényleg nagyon jól érzem magam. Így akár… még a randevú is sikerülhet.
Vagy nem, és az sem baj…
- Nem tudom, hogy mire bukik. Igazából… nem ismerem túl jól… - ez vajon gondot jelent? Egy frászt… akkor ő sem ismer engem. Az pedig abszolút jó dolog. Vagy nem?
Huhh… miért van ilyen meleg?
- Jó. Szeretem a papucsokat. - rámosolygok Lenára, és már nyúlok felé, hogy át tudjam ölelni. Aztán, ahogy lépek ki a kádból, egy kicsit megcsúszom. Nem vészes, még megtalálom az egyensúlyt. De a papucsot nem. Csak másodikra.
Minek akarok én ölelgetni, de most tényleg? Kis híján elestem, mert ilyesmivel próbálkoztam. Nem-nem. Csak óvatosan.
- Köszönöm. - olyan kedves. Nem is értem, hogy miért vesződik velem. Talán mégis jó társaság vagyok? Most végül is annak érzem magam. Óóóóó igen….
- Oké. - elnevetem magam, mert van esély rá, hogy tényleg el kell kapnia. Aztán végül nem. Sikerül felvennem a köpenyt, a papucs is rajtam van és…
- A napszemüveg kelleni fog? - nézek rá, mert a ruhákhoz egy kicsit sem értek. A papucs viszont kényelmes, és tök stabilan állok. Ebben kéne menni a randira is…

Bármennyire is szeretem, azért azt időnként hangosan is beismerem, hogy Lena… elég sok információt tud közölni, nagyon rövid időn belül. És nem csak hasznosat… De most a szokásosnál is kevésbé tudom követni a gondolat menetét. Csak annyit értek meg, hogy valami a szemüveggel van.
- Nem tetszik? - kicsit oldalra döntöm a fejem, és még csücsörítek is, hátha úgy jobban néz ki. A szemüveg. Aztán rájövök a szemüveg, és a meleg összefüggésére, amit a testemben érzek.
- Süt a nap. Akkor kell a szemüveg. - és ezért van melegem. Biztos nem a cucc miatt, amit a társam adott, én meg mint egy idióta, rögtön el is szívtam…
Azt hiszem ennél komolyabb szoktam lenni, de most már mindegy. Csak a barátom van itt, aki előtt nincs szégyellnivaló. Még hab is van a kádban bőven…
- Páva. Pont, mint… - összeszűkülnek a szemréseim, bár nem hiszem, hogy látja a szemüveg miatt. Vagy azt már levettem? Öhm… most azt dobtam el vagy a cuccot? Igazából ez is mellékes most… Olyan kellemes így…
- Itt. Vagyis nem itt… - mutatok a kádra, aztán a hajó falára. - Itt. Ő javította meg a hajómat. Aztán amikor megkérdezte, hogy találkoznék-e vele szolgálaton kívül is, valamiért kuncogni kezdtem, és igent mondtam. - valószínűleg azért, mert kiváló szerelő, és nem ez volt az első alkalom, hogy kiváló munkát végzett. Meg… ami azt illeti van a tekintetében és a mosolyában is valami… öhm… bizalomkeltő…
De most ez is mellékes, mert én még mindig nem tudom, hogy mi a francot fogok csinálni egy randevún…
Sóhajtok egy nagyot, és mivel még mindig füst jön ki a tüdőmből, inkább eldobom a cigit. Ezek szerint korábban a szemüvegtől váltam meg, és fogalmam sincs, hogy az hol kötött ki. Nem baj…
- Egy cigi valami Terrai növényből. Gyanítom, hogy az, amelyiktől olyan lazának, és magabiztosnak érzik magukat a fiatalok. Én is laza vagyok most… - mosolyodom el, és a vigyor sokáig az arcomon is marad. Sőt még szélesedik is, amikor Lena is örömét fejezi ki a találkozónk miatt.
Aztán lejjebb billen ugyan a szám széle, de… találok magamban némi magabiztosságot is.
- Persze. Egyenruhában megyek. - jelentem ki teljes lazasággal, még egy kicsit lejjebb is süppedek a kádban. Aztán eszembe jut, hogy Lena… valószínűleg nem fogja ennyivel beérni, ha ruhákról van szó.
- Megmutassam? - nézek rá, és már meg is támaszkodom a kád szélén, hogy ki tudjak szállni. Viszont mielőtt ezt megtenném, megvárom a válaszát. Meg amúgy is olyan jó ebben a meleg kád vízben…

- Nem lesz semmi baj Sonya. Nem fogja támadás érni a hajót, és a Terraiak sem ezt a napot fogják választani a kapcsolatfelvételre. Sőt. Abban is teljesen biztos vagyok, hogy az admirális most pihen, és biztosan nem lesz szüksége a segítségedre. Szóval nyugodj meg. Ez csak egy randevú. - értékelem, hogy a társam, akivel őrjáratozni szoktunk, igyekszik megnyugtatni, de… egy szigorú pillantáson kívül nem igazán tudok neki mit mondani. Én és a randevúzás kettő külön dolog. Amióta életeim szerelme úgy döntött, hogy inkább egy másik oroszlánnak borzolja össze a bundáját… kimaradtam a kapcsolati marhaságokból.
Vagyis jó pár életciklus óta még csak eszembe sem jutott az ismerkedés. Erre most valamilyen őrületnél fogva (ami még egy teljesen indokolatlan kuncogást is magával vonzott, amikor elhangzott a kérdés…) igent mondtam egy randevú meghívásra…
Inkább extra őrjáratot kellett volna vállalni, vagy bármit, csak ezt nem…
- Figyelj. Ülj be egy kád vízbe, tegyél bele buborékokat, hallgass valami jó zenét, és… szívd el ezt itt… - átad nekem egy elég furcsa illatú cigarettát. Nem szeretem a cigit. Főleg akkor nem, ha ilyen büdös. De tudom azt is, hogy ok nélkül nem adna nekem ilyet a társam.
- Akarom tudni, hogy ez mire jó? - kérdezem tőle, némi (egyértelmű…) gyanakvással a pillantásomban. A társam viszont csak mosolyog. Nagyon!
- Ettől el fogsz lazulni. A Terráról van. Megszüntet szinte minden aggodalmat. - más esetben talán fel is csillana ettől a szemem, de most csak… kevésbé morcos tekintettel megköszönöm a cuccot, és elindulok a szobámba. Még bőven van időm a randevúig, akár egy alvás is belefér. Arra viszont biztos nem lesz elég, hogy megnyugodjak…
Ezért pontosan úgy teszek, ahogy a társam javasolta. Engedek egy kádnyi langyos vizet, vannak buborékok is, meg egy kis zene. Ha már a cigi a Terráról van, akkor a zene is. Rábíztam a hajóra, hogy válasszon nekem valamit, és nem is csalódok.
A füstölést pedig meg is kezdem, és… hát tényleg elég kellemes… Sokkal jobb kedvem lesz, és… még az is eszembe jut, hogy legközelebb megnézem a kengurúkat, amikor lemegyek a Terrára. Kengurúkat akarok… annyira cukik…
Az ismerős hangra széles vigyor költözik az arcomra, és mivel a kedves barátnőm olyan energikus, és fényes, hogy szinte elvakít, magamhoz hívom a napszemüvegem, és azt is felveszem. Óóóóóó igen… ez így egy jó buli lesz…
- Tényleg fantasztikus anyagaik vannak… - vigyordom el mégjobban, de az említett fantasztikus anyagot kiejtem a kezemből, bele a habos vízbe. Hupszi…
- Jah… hát… randevúra készülök. Meg a… - nyelnem kell egyet, mert kicsit összeakad a nyelvem… - ezt kaptam a társamtól lazulásra. - veszem ki a vízből a mostanra teljesen elázott cigit, és megpróbálok újra rászívni. Nem sikerül. Úgy tűnik, hogy vizesen nem működik, ezért el is hajítom a szoba másik végébe.
- Örülök neked. - mosolygok még jobban Lenára, mert tényleg örülök neki, hogy itt van. Nagyon. Csak még azt nem tudom biztosan, hogy mi is szokott történi, amikor vendégeket fogad az ember. Van valami szokás, ami…
Áhh... most nem fog eszembe jutni…

Ahh, Terrára lemenni, kész leányálom! Jójó, az andromédaiak is csúcsszuper és álomszép ruhákat tudnak készíteni, a cassiopeiakról már nem is beszélve... amm, oké, legközelebb odamegyek... rúzs.. nincs meg... de megvan.
Hajam? Már megint tollasbál érzésem van, hogy mindig taréjba kell állnia, amikor nem akarom...
Nah, most jó.
Szoba becsuk... oké, megvan.. jaj, Sonyanak az ajándék! Ja, itt van. Kész, mehetek!
- Helló! Sonya merre van? - hogy a fene vigye el, a beam megint belerondított a hajamba! Most jó!
- El sem fogod képzelni, mi mindent láttam! - már a bejáratból özönlenek a szavak belőlem, hevesen gesztikulálok is hozzá. - Voltam abban a terrai boltban, amiről már egy ideje beszéltem. Ffffantasztikus anyagaik vannak! Azt tudtad, hogy oda csak kivételezettek járhatnak? És képzeld, igazi, természetes anyagokkal dolgoznak.... igaz, az egyikben éreztem egy kis rovarirtószert, de majd kiszedetem belőle. Ó. Helló. - közben le is ültem mellé, a vadiúj táskát letettem magam mellé. Ja. És hogy mások is vannak itt... Hmpf, legfeljebb hallják.
- Szóval... - lendítem hátam mögé a bal oldali hajamat, beleakad a kezem. - Hogy... - ekkor nézem meg igazán mi is van rajta.- .... nézel ki?