Log in

I forgot my password

Latest topics
Big Change

Queil Gryth Yesterday at 8:00 pm

Go Round

Lyndar Onis Tue Apr 23, 2024 9:02 pm

Dobókocka

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 8:00 pm

New Home?

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 7:52 pm

Square no. 1

Zora Lavigne Sun Apr 21, 2024 10:05 pm

But I can't help falling...

Brandon Thycal Sun Apr 21, 2024 9:45 pm

Bring back... HER

Dariel Deveroux Sun Apr 21, 2024 8:41 pm

Just.... flush it ...

Rynal McKenzie Sat Apr 20, 2024 9:59 pm

Lucid Dreaming?

Dylan Leclaire Thu Apr 18, 2024 9:00 pm

Holding Space

Adrian Archard Wed Apr 17, 2024 8:48 pm

Not Again

Naarn Ronal Tue Apr 16, 2024 10:01 pm

(Not Under) The Bridge

Zora Lavigne Thu Apr 11, 2024 10:03 pm

Passing...

Regulus Zion Thu Apr 11, 2024 8:44 pm

The age of Aquarius

Sebastian Scorse Tue Apr 09, 2024 8:37 pm

Riding Off Into the Sunset

Kylie Youkou Sat Apr 06, 2024 10:00 pm

Feather Party

Shyrrak Dav Fri Apr 05, 2024 9:06 pm

Yes... or Yes?

Naarn Ronal Tue Apr 02, 2024 9:53 pm

Your time is up!

Kyran Shemar Tue Apr 02, 2024 7:53 pm

It's time

Zora Lavigne Tue Apr 02, 2024 7:52 pm

Just a perfect day

Enzo Conti Tue Apr 02, 2024 7:49 pm

Just a little... bump?

Rose Jackson Sun Mar 31, 2024 11:25 pm

Clouds and Smoke (and Mirror?)

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:56 pm

Pow(d)er and Girls

Linus Higgins Sun Mar 31, 2024 9:44 pm

Cats and Water? Not the best...

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:26 pm

Boots on the G...! Noooo... high heelsss!!!!

Lena Ylton Sat Mar 30, 2024 9:29 pm

Lesson (minus) One

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 10:27 pm

Nice Try

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 9:56 pm

Dreams Come True

Edmund Fahey Tue Mar 26, 2024 10:30 pm

Last Chance

Hailey Reed Tue Mar 26, 2024 7:54 pm

Arrivals

Rose Jackson Mon Mar 25, 2024 11:04 pm

Dress Coded

Rancar Colt Mon Mar 25, 2024 10:03 pm

Run Boy Run

Joaquin Pascal Sun Mar 24, 2024 10:48 pm

Meetings are not my favorite

Scott Lavigne Sun Mar 24, 2024 9:27 pm

Ace high

Gaspard Michoel Sat Mar 23, 2024 10:45 pm

Only one tiny thing is missing...

Chris Johanson Sat Mar 23, 2024 10:02 pm

The Plan

Trohan Colt Fri Mar 22, 2024 10:35 pm

Some beatiful News

Mia Hamish Fri Mar 22, 2024 7:34 pm

Couch Potato

Grant Leclaire Wed Mar 20, 2024 9:14 pm

One drop one Time

Erys Colt Tue Mar 19, 2024 8:14 pm

Nothing as it is

Hailey Reed Sat Mar 16, 2024 9:18 pm

Tracking

Denise Daal Sat Mar 16, 2024 8:55 pm

Looking in the mirror.. almost

Devon Deveroux Thu Mar 14, 2024 9:21 pm

Relation... SHIP

Frederik Spade Mon Mar 11, 2024 8:26 pm

How Do I Say Goodbye

Queil Gryth Fri Mar 01, 2024 9:47 pm

Wrong number...

Jamil Howell Tue Feb 27, 2024 10:02 pm

A new master

Shokan Thram Mon Feb 26, 2024 7:45 pm

Beginning and Ending

Sekani Onis Fri Feb 23, 2024 9:30 pm

The first time...

Olivia West Sat Jan 27, 2024 12:37 am

Constellation Map

Galactic Center Thu Jan 18, 2024 9:34 pm

Mystery School

Galactic Center Mon Dec 25, 2023 9:30 pm

Rang - Founders/Alapítók

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 10:41 pm

Dimenziólény - Angyal

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:09 pm

Dimenziólény - Blueprinters

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:05 pm

Whatever it takes?

Thomas Wilfey Mon Dec 11, 2023 8:20 pm

Karma is a Bit...

Layla Clark Sat Dec 09, 2023 10:09 pm

Bolita Bár - Jaxon & Eric

Eric Castor Tue Dec 05, 2023 8:41 pm

What have we done...

Mara Rover Fri Dec 01, 2023 8:24 pm

Surprise in a book

Kenneth Mezyon Thu Nov 30, 2023 8:03 pm

A heartwarming meeting

Devon Deveroux Mon Nov 27, 2023 11:14 pm

Leírás - A.I.

Galactic Center Sat Nov 25, 2023 9:58 pm

Beloved kids

Alana Sanders Fri Nov 24, 2023 9:21 pm

Youngsters

Aylmer Oshek Tue Nov 21, 2023 9:07 pm

I am sorry...

Noah Black Thu Nov 16, 2023 7:55 pm

When the awan is ready...

Dario Carter Wed Nov 15, 2023 6:17 pm

Layla Clark

Layla Clark Mon Nov 06, 2023 7:54 pm

A dessert... for you

Aylmer Oshek Sun Nov 05, 2023 11:01 pm

Hello?

Dariel Deveroux Sat Oct 28, 2023 9:24 pm

Jydai Rend

Galactic Center Mon Oct 23, 2023 7:58 pm

Family at first

Linus Higgins Thu Oct 19, 2023 9:32 pm

Volta

Great Attractor Thu Oct 19, 2023 9:06 pm

The next chapter

Liam Hanson Tue Oct 10, 2023 9:27 pm

On stage One

Linus Higgins Tue Oct 10, 2023 9:02 pm

Dad?

Noah Black Mon Oct 09, 2023 10:27 pm

Route 66

Ayda Rygel Mon Oct 09, 2023 10:11 pm

Not just a sword

Shokan Thram Mon Oct 09, 2023 8:54 pm

Knight's tale

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 10:17 pm

Parent trap

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 9:22 pm

D. is all around you

Carlos D. Force Sun Oct 08, 2023 8:42 pm

Fresh Blood

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 8:18 pm

I found Him!

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 8:01 pm

Oops, I did it again...

Shokan Thram Sun Oct 08, 2023 12:14 am

Master to Master

Carlos D. Force Sat Oct 07, 2023 9:26 pm

Finding harmony

Somayeh Nazyr Fri Oct 06, 2023 9:27 pm

Some Support

Ezume Sato Thu Oct 05, 2023 10:41 pm

Something FAMILY-ish

Jezabel Mendez Thu Oct 05, 2023 12:18 am

R2 - nem 3CPO

Rose Jackson Wed Oct 04, 2023 11:11 pm

Evening Party with a LittleBig Surprise

Zora Lavigne Wed Oct 04, 2023 12:01 am

Makkaláma

Anahera Pass Tue Oct 03, 2023 8:29 pm

To be or Not to Be

Zaphina Steal Sun Oct 01, 2023 10:35 pm

Transition

Sekani Onis Sun Oct 01, 2023 8:01 pm

Grandkids & other Disasters

Nyra Lamar Sun Oct 01, 2023 12:32 am

The future is bright

Olivia West Sat Sep 30, 2023 11:02 pm

What a ... news

Rose Jackson Sat Sep 30, 2023 9:24 pm

New cha(i)nce

Jezabel Mendez Fri Sep 29, 2023 11:30 pm

France in the '50s

Devon Deveroux Fri Sep 29, 2023 10:33 pm

Eye on the target

Eric Castor Fri Sep 29, 2023 8:29 pm

Letting go of the Past

Sekani Onis Thu Sep 28, 2023 11:36 pm

At Home

Olivia West Thu Sep 28, 2023 8:57 pm


Grandkids & other Disasters

2 posters

Go down

Grandkids & other Disasters Empty Re: Grandkids & other Disasters

Post  Nyra Lamar Sun Oct 01, 2023 12:32 am

Finoman megrázom a fejem, mert Rose nem mesélt semmit Emyrről. Mindig is nehezére esett kimondani, hogy mit érez valójában, ezért… inkább nem kényszerítettem a kérdéseimmel arra, hogy ferdítsen. Voltak persze… más jellegű kérdéseim is hozzá, de az leginkább arra irányult, hogy nézzen egy kicsit jobban magába. Én ugyanis azzal is elégedett vagyok, ha saját magának kimondja. Emyrt látva viszont… Már tudom, hogy ennél jóval nagyobbat lépett előre Rose. Is.
- Ó jajj… Akkor rögtön a Szélvészt is megismerted... Hogy sikerült Őőőőt kiütni a nyeregből? - nevetem el magam, mert nem gondoltam volna, hogy észrevesz Rose bárkit is, ha a Szélvésszel van. Emyr tehát különleges, és Rose ezt tisztán látja. És csak remélni tudom, hogy egyszer erre Emyr is rájön.
- Azt elhiszem. Ilyenkor kincset ér az alvás. - mosolyodom el, mert örülök annak, hogy Rose még pihen. Szüksége van rá, ahogy Emyrnek is. Ám látom, hogy Emyr most éppen azzal töltődik, hogy a gyerekekkel van. Így nem ajánlom fel, hogy pihenjen ő is. Még egyébként is, csak ismerkedünk a gyerekekkel. Előbb meg kell mutatni nekik, hogy… igen, Nyra mamánál elkényeztetés van, teljes mértékben.
- Remek. Épp az a cél. - mosolyodom el, és elindulok az ajándékért. Amikor pedig visszaérek, széles, és boldog mosoly szökik az arcomra. Ugyanis nem csak a gyerekek szemét látom ‘felcsillanni’.
- Nagyon szívesen. - leguggolok hozzájuk, és onnan figyelem miként fogják birtokba venni-a játékaikat. Emyr szavaira pedig bólintok. Ha van más megoldása, még jobb.
A mosolyt, pedig képtelen vagyok eltüntetni, míg a gyerekeket figyelem. A választás, ahogy követik a megérzéseiket, a meglepetés, ahogy megmozdul velük a jármű, aztán meg kíváncsiság, és a kaland érzése, ahogy új nézőpontból láthatják most a világot. Bármeddig eltudnám őket nézni, de… a pillantásom többször Emyrre siklik. Ahogy ő is elmerül a látványban, látom, hogy teljessé válik. Örülök.
- Bármikor. - röpke kacsintás is érkezik Emyrnek, aztán visszafordulok a gyerekekhez. Sokáig csendben nézem őket, teljes nyugalomban, mélyeket lélegezve. Aztán azért eszembe jut, hogy ezt az örömöt egy valakivel még nem oszthattam meg. Azzal, akinek mindent köszönhetek.
- Greg nagyon megizzasztott a legutóbb? - fordulok ismét Emyr felé, mert erről… talán még jó lenne beszélni, mielőtt Rose megérkezik. Greggel is beszéltem, de… az egy egész másik nézőpont. Szeretném tudni, hogy Emyr miként dolgozta fel a történteket, főleg azt, hogy hirtelen a nyakába zuhantunk, a teljes családdal.
Nyra Lamar
Nyra Lamar

Play by : Diane Kruger

Back to top Go down

Grandkids & other Disasters Empty Re: Grandkids & other Disasters

Post  Emyr Algan Sat Sep 30, 2023 9:05 pm




Emyr
Grandkids & other Disasters



Playing God
Is a hard
game.









Bólintok. Igaz, Greggel nem igazán találkoznék még egyszer.
A húsgombóc-mánia. Ezt a mániát szívesen és örömmel támogatom...
- Nem mondta? - nézek rá érdeklődéssel. - Fuvarra volt szükségem, s őt adták meg, mint szállító. - mosolygok, emlékezve arra,  miként mustrált végig, vagyis... hogy éppen mi volt a kezében...
Magam elé tekintek. Erre a válaszra nem tudok mit mondani. Mert csak részigazság van benne, lelkek milliói, kikre akkor azzal hatottam. Egy bocsi nem oldja meg.
- Velük pihenő nem nagyon létezik. - mosolygok, benne van minden szeretetem, amit csak érzek feléjük.
Átveszem a másik támadót is, mire egymással kezdenek foglalkozni, így elvannak a karjaimban. Fogjuk rá.
- El lesztek kényeztetve. Nem csak általunk. - mosolygok rájuk. S már nincs bennem félelem, hogy bajuk eshet.
Ahogy meglátom, mivel érkezik, látni rajtam, hogy meghatott. Azután csak némán meredek a Rose feliratúra, mert ezek szerint ez Rose-é volt...
- Köszönjétek meg Nyra mamának az ajándékot... - de egymással vannak elfoglalva, mosolygok rájuk, onnan tekintek fel Nyrara.
- Köszönjük. - majd mosolygok. - Arra nem lesz szükség... - s a két gömb felénk kúszik, s megvárom, míg észreveszik, s hogy kiválasszák maguknak. Úgyis az lesz a vége, hogy egymáséiba mászkálnak be, mert hát mindig a másiké kell....
Végül megtörténik a választás.
Kíváncsi várakozással nézek rájuk, mikor jönnek rá, mire is való. Gondolatban átküldöm nekik, s hagyom, hogy felismerjék, még ha ők maguk nem is nagyon tudják mozgatni a járművet. Így elindítom én, s meg is van az eredmény: kilógó fejjel, és felső manccsal nézik... a talajt, ahogy száguld alattuk.
- Nincs miért bocsánatot kérned. Köszönjük.
S egyre biztosabb vagyok abban, a múlt már nem fogja megismételni önmagát. S nemcsak, mert várnak a többiek. Rose-nak, s a többieknek hála, már nem vagyok egyedül, s kezdem észrevenni, hogy sosem voltam. Éppen ezért térek... ha nem is haza, hiszen az otthonom már nem is létezik, befejezte az az univerzum a fejlődését, a családomhoz még visszatérhetek, a lélekcsaládomhoz.


 

Ciaran




Emyr Algan
Emyr Algan
Alapító

Age : 172
Origin : Orion
Profession : genetikus
Play by : Keon Alexander

https://elementals.hungarianforum.com/t50-emyr-algan

Back to top Go down

Grandkids & other Disasters Empty Re: Grandkids & other Disasters

Post  Nyra Lamar Wed Sep 13, 2023 10:55 pm

Grandkids & other Disasters

A mosolyom eddig is ragyogó volt, de ahogy a gyerekekről beszélünk (a szememben immáron négyről) és persze Gregről, az érzések elöntenek, és minden bizonnyal meg is jelennek lényemben. Mindennél jobban szeretem őket, és már csak az is, hogy beszélünk róluk, vagy rájuk gondolok boldogsággal tölt el.
- Nagyon jó őket együtt látni. - lágyul el a tekintetem is, mert Greg és Rose dinamikája mindig erővel tölt fel. Sosem bántott, hogy Rose kapcsolata sokkal jobb az apjával, mint velem, sőt úgy gondolom, hogy ez így természetes. Nagyon hasonlítanak egymásra (sokkal jobban, mint bármelyikük is beismerné), és ez bizony csodálatos dolgokat eredményez. Még a veszekedéseik is a szeretet jegyében történnek. És akkor persze még ott van Chris és Rose kapcsolata is, ami nem is lehetne ennél harmónikusabb.
- Igen. Már a kezdetektől fogva. Rose alig várta Chris érkezését. Még húsgombócot is elkezdett neki félrerakni, ami tudjuk, hogy milyen nagy szó. - igazából nem tudhatom pontosan, hogy mennyire ismeri Emyr Rose-t, de biztos vagyok benne, hogy a húsgombóc és Szélvész imádata nem maradt a számára észrevétlen. Ezen kívül viszont… a kijelentése alapján, talán még sem tud mindent. Nem baj. Lesz még idejük jobban megismerni egymást, és persze az érzelmek, amik egymás támogatásához szükségesek, már láthatóan megvannak. Ami azt illeti, már múltkor is megvoltak…
- Tényleg? Nos… ez esetben nem fogod megúszni a kérdést. Már kíváncsi vagyok rá egy ideje, és Rose biztosan nem adna egyenes választ… Szóval hogy ismerkedtetek meg? - nem feltétlenül a cselekmények, inkább az érzelmi oldal érdekel, de egyelőre ezt nem fogom kimondani, és lehet, hogy nem is kívánja az orromra kötni. Amit természetesen tiszteletben tartanék. De a szemem azért felcsillan. Nem mintha romantikus történetet várnék. Rose esetében már az is annak számít, hogy egyáltalán foglalkozik valakivel… néhány éjszakánál hosszabb ideig…
Emyr viszont láthatóan és hallhatóan egész más múlttal rendelkezik, mint Rose, ezért figyelek minden szavára és gesztusára. Szinte belém mar, hogy ilyen katagórikusan ragaszkodik ahhoz, hogy egyedül kell cipelnie ezt a terhet. Még ennyi idő után is. Lesz még munkája a lelkével, és tartok tőle, hogy én nem is fogok tudni neki segíteni. Még nem tart ott, de szívből remélem, hogy hamarosan fog. A saját érdekében.
- Ha úgy véled, hogy a felelősség csakis a tiéd, akkor a megbocsátás feladata is rád hárul. - talán tudja ezt ő maga is, elvégre ez csak egy általános igazság. De szerettem volna úgy kimondani, hogy ő is hallja, és érezze, hogy a szeretet beszél belőlem, és az elfogadás. Remélem egyszer ő is képes lesz elfogadni saját magát. Biztos vagyok benne, hogy remek macska, különben Rose nem őt választotta volna. A döntéseiben mindig is megbíztam. Kivéve, ha ételről van szó…
Andrew Uriel pedig úgy tűnik, hogy megunja a semmittevést, először egy finom simítást érzek a tarkómon, utána egy erős rántást. A copfom felől. Nagyon erős, de csak nevetni tudok, és persze visszaszerezni annyi hajszálat, amennyit csak tudok.
- Ajajj… látom … véget ért…  a pihenő. - annyira nevetek, hogy alig tudom kimondani, és persze a haj visszaszerzés után Andrew Uriel felé fordulok és felveszem a karomba. Ettől megnyugszik. Egy kicsit. Az egyik kilógó hajtincsem ugyanis láthatóan megint veszélyben van.
- Igen. És azt hiszem el is jött így az ideje az ajándéknak. - bár látom, hogy kicsi Rose erősen ‘sakkban’ tartja az apját, átadom neki Andrew Urielt is. Gondolom már rutinosan tartja kézben mindkét gyereket, így én el tudok indulni az ajándékért. Azt hiszem nem lesz olyan nagy meglepetés. Rose egykori járgányát hozom elő, és még egy új darabot is, ami pontosan ugyanolyan formára és sebességre is. Apró gömbök, amik a föld felett lebegnek, és a gyerekek saját maguk tudják irányítani. Minden bizonnyal ezzel elindítják az apokalipszist, de Roseból kiindulva remekül fognak közben szórakozni. A régebbi darabon még rajta van Rose neve is, de csak mert nem volt szívem eltüntetni. Majd rajtuk áll, hogy marad-e rajta, vagy az Andrew Urielé lesz éppen.
Ha már kint vannak a kertben, akkor oda megyek, és mielőtt a gyerekeknek megmutatnám, először Emyrnek mutatom meg a gömböket.
- Íme a két járgány. Ha sebesség mámorra vágynak, ennél jobbat nem találnak. Viszont előtte csatlakoztasd a karórádhoz őket. Akkor szabályozni tudod te is a távolból, és nem kell aggódnod. Annyira. - nevetem el magam, mert én természetesen minden alkalommal a szívroham közelében voltam, amikor Rose ezzel száguldozott. De sosem történt baj, és a szerkezet egyébként kiváló védelemmel van ellátva, és az algoritmus megelőzi a baleseteket. De azért a sebesség, amivel Rose ment…
- És… előre is bocsánat. - nevetem el magam, mert tényleg tudom, hogy milyen érzés, amikor ezzel száguldoznak. Viszont van egy olyan érzésem, hogy az öröm, amit Emyr látni fog rajtuk, sokat fog neki segíteni.

Család

Nyra Lamar
Nyra Lamar

Play by : Diane Kruger

Back to top Go down

Grandkids & other Disasters Empty Re: Grandkids & other Disasters

Post  Emyr Algan Wed Sep 13, 2023 9:46 pm




Emyr
Grandkids & other Disasters



Playing God
Is a hard
game.









- Köszönjük! - mosolyom hálássá és lágyabbá alakul. A gondoskodás, mi benne van, figyelemmel és törődéssel is párosul.  Jó érzés, érezni.
- Van is miért. - nevetem el magam. Értem Greget, miért választották egymást.
Vele nevetek.
- Igaz. - elfelejtettem, hogy kettejük között nagy a korkülönbség, ami megszokott. Mégis, annyira együtt vannak, hogy ez nem tűnik fel.
- Nagyon szeretik egymást. - jegyzem meg végül, mert ez kikívánkozott belőlem.
Csak pillanatra gondolkodom el. Saját elvárásaim tettek volna nekem keresztbe?
S már a nyelvem hegyén van, hogy kimondjam, nem ismertem azelőtt, hogy kimutatta volna. Azután meggondolom magam.
- Nem igazán ismertem azelőtt, hogy ne mutatta volna ki. - tekintek rá.
Azt már nem merem hozzátenni, hogy éppen most kellett volna félnie igazán, de éppen, hogy nem félt Rose, s ez mentett meg. Mindannyiunkat. De legfőképpen engem. Amiért nemcsak hálás vagyok.
- Mert azt egyedül én tettem. - én voltam egyedül képes rá, a tanács szerint, s tudtam, igazuk van.
- Mert én voltam az, aki felépítette, és meg is  nyomta a pusztító gombot. Senki más. - levegőre van szükségem, s tudom, hogy ez az ösztönös védekezésem, bűntudatom. Levegőt veszek, s nem engedem útjára az érzéseket magamban. Ideje felvállalni, amit tettem, kiállni eléjük, s elfogadni mindazt, amit mondanak majd ezzel kapcsolatban. És amit tesznek. Jobb túllenni rajta.
Ekkor jön a két alattomos támadás, egyiket én kapom, a másikat Nyra, s erre elnevetem magam. Ismernek, s meg akarják óvni a hangulatot.
- Nagy mókamesterek. - kicsi Rose fogával ragad a felsőmre, s úgy morog, s húz kifelé.
- Van kint kert? - kint is jó, ha lehet kint lenni.



 

Ciaran




Emyr Algan
Emyr Algan
Alapító

Age : 172
Origin : Orion
Profession : genetikus
Play by : Keon Alexander

https://elementals.hungarianforum.com/t50-emyr-algan

Back to top Go down

Grandkids & other Disasters Empty Re: Grandkids & other Disasters

Post  Nyra Lamar Fri Jul 21, 2023 10:51 pm

Grandkids & other Disasters

- Az biztos. - mosolyodom el, ahogy a gyerekekre nézek, majd egy pillanatra Emyr felé fordítom a tekintetem, amikor nevetni kezd. Pillantásában felfedezek valamit, amit eddig nem láttam, és nagyon is megnyugszom attól, hogy most már ott van. A boldogság ugyanis nem jár alanyi jogon senkinek. Azt el is kell fogadni.
- Nem fáradtság. De akkor várjuk meg, amíg mindenki éhes lesz, és együnk együtt. - egyelőre nem tudom, hogy engem akar kímélni, vagy tényleg nem kíván most semmi finomságot, így a magam részéről későbbi időpontra helyezném ezt a kérdést, amikor már tiszta lesz minden, mindenki számára. Egyelőre ugyanis azzal a helyzettel is meg kell ismerkednie Emyrnek, hogy úgy találkozik velem, hogy Rose nincs itt. És bármennyire is igyekszem szeretettel, és megértéssel fogadni, azért ez nem egy irigylendő helyzet.
- Hajajj… Greg akkor folyékony halmazállapotú macska lesz. - csóválom meg a fejem mosolyogva, hiszen Greg és Rose kapcsolata igazán különleges. És szinte biztos vagyok benne, hogy kicsi Roseért is hasonlóan oda lesz. Hiába, a lányoknak, mindig az Apukájuk az első számú hős. Remélem, hogy ezt hamarosan Emyr is érezni fogja majd.
- Naná, hogy Rose volt. Ráérzett a sebesség ízére és onnantól kezdve nem volt megállás. Az első szerelési munkálatok viszont Gregnek jutottak, mert Chris csak később csatlakozott a családunkhoz. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szerelte szét ő is csak a móka kedvéért. - emlékszem, hogy a háttérből figyeltem miként ügyködik Chris, és nagyon büszke voltam rá. Az pedig még nagyobb örömöt okozott, hogy Rose-t ez mennyire boldoggá tette, még úgyis, hogy akkor ő már felnőtt volt. Nagyon jó testvérek voltak mindig is, és én pont ezt kívántam nekik. Rose persze nem igazán tudja kimondani az érzéseit, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek neki. Épp csak a múltja miatt védeni akarja magát. Emyr mellett viszont… talán ez is meg fog változni.
- Sosem kellett kimondani ahhoz, hogy tudjam mit érez. Illetve ez nem is rólam szól, hanem róla. Engem az tesz boldoggá, ha már nem kell félnie attól, hogy kimutassa a szeretet, ami benne van. - ami azt illeti, megérzésem szerint ebben hasonlítanak egymásra Emyrrel. Ám míg Rose esetében az okot, és az okozatot is ismerem, Emyrrel kapcsolatban csak az ösztöneimre tudok hagyatkozni. Ezért is kérdezek tőle, és hallgatom figyelmesen minden szavát, és rejtett gesztusát. Meg is érzem a súlyt, amit cipel, de átvenni nem áll szándékomban, bármilyen nagy is a kísértés. Inkább őt akarom erősíteni, hiszen biztos vagyok benne, hogy olyan értékei vannak, amik segíthetik, épp csak megfeledkezett a létezésükről.
- Először azt mondtad, hogy megakadályoztátok a gyűrű felrobbantásával, hogy a Dracok beáramoljanak az univerzumba. A kialakult élet irtásával kapcsolatban viszont már egyes szám első személyben beszéltél. - lehetne akár puszta véletlen is, de biztos vagyok benne, hogy nem az. Ezért mikor nem érti meg, hogy mire gondolok megpróbálom átfogalmazni a kérdésem.
- Azt érzem rajtad, és a szavaid is arra utalnak, hogy a negatív következményekért egyes egyedül vállalod a felelősséget. Hiába volt az Alapítók közös döntése, hogy ezt kell tennetek, a pusztítással kapcsolatban nem említed, hogy ők is viselnék a terhet, amit te. Miért nem akarsz osztozni velük ebben is? - most talán ki fog derülni, hogy azért nem volt a világos a számára, mert rosszul fogalmaztam meg elsőre a kérdést, avagy azért, mert… ezt még nem látja be ő maga sem. A harmadik eshetőség persze az, hogy én tévedek, és rosszul látom a helyzetet, de az érezhető feszültség alapján, nem hiszem, hogy messze járok az igazságtól. Erre pedig az is bizonyíték lehet, hogy kicsi Rose elindul Emyr felé, és belekapaszkodik a lábába. Talán figyelemért, de még inkább valami… más miatt.

Család

Nyra Lamar
Nyra Lamar

Play by : Diane Kruger

Back to top Go down

Grandkids & other Disasters Empty Re: Grandkids & other Disasters

Post  Emyr Algan Fri Jul 21, 2023 9:33 pm




Emyr
Grandkids & other Disasters



Playing God
Is a hard
game.









- Elevenek. - nevetem el halkan magam, boldogn nézve őket, amint máris fedeznek fel mindent... és Nyrát. Szeretettel veszik körbe.
Meglepve nézek rá, s érzem azért a hirtelen beszökő szorongást is, amit igyekszek visszatolni. A meglepetések sosem voltak kellemesek...
Erről nem Nyra tehet, így halkan kiengedem a levegőt, a folytatásra halványan elmosolyodom.
- Velem nem kell fáradnod, köszönöm. - mégis, a még is nagyon jól esik, eltolva magamban azt, hogy másvalaki más miatt akart mindent tudni rólam...
Ami elmúlt, a múlt részévé akarom, hogy váljon, a jelené, sőt, a jövőé helyett. Így veszek egy nagy levegőt, lassan, s kiengedem.
Boldogan nézem, ahogy ismerkednek hárman egymásra, s annyira ránk ütöttek, mind a ketten, elmosolyodom, s Nyra nevetése is könnyebbedést ad lelkemnek.
- Inkább anyja lánya. - mosolygok.
Az ikrek másik párját felkarolom, s ép kezemmel fogva, másikra ültetve, Nyrával tartok. Elválaszthatatlanok az ikrek, kitörne a balhé, ha nem látják egymást.
- Igen? Fogadjunk Rose próbálta ki. Chris meg megszerelte. - mosolygok. Hálás vagyok Chrisnek is, amikor megtudtam, ő is a csapattal volt. Hát még azután, hogy elmondta, mi is történt vele.
Mondanék még valamit, s folytatja, erre kicsit biccentem a fejem, elkomolyodva, s megértve.
- Pedig megérdemled. - felelem komolyan. Greg mellett nem lehet neki könnyű, nem ítélkezem. Csak túl jól ismerem ahhoz Greget.
Pár pillanatnál hosszabban nézek rá, majd inkább a földre tekintek. Nem tudom, érti-e, s nem is akarom ezt megkérdőjelezni benne. Nem voltam sosem anya, hogy tudjam, milyen  érzés a másikkal együttérezni olyan mértékben, mint ahogy egy anya tud.
- Hogy értve, egyedül? - nem igazán értem a kérdést. Belül azonban csak bólogat lelkem. Egyedül maradtam. Senkinek sem kellett elviselnie a súlyt, Urielen kívül, amit a vállamon hordozok. De még akkor is... nem Uriel küldte el a halálos csapást a Nap felé... egyes-egyedül én...
- Nem értem a kérdést. - vallom be végül. A döntés... nem dönthettem. Akkor éreztem először igazán, hogy Alapítóként van, hogy a szabad döntés megszűnik. A feladatot nekem adták. Nem mondhattam nemet, hiszen azt nem olyan régen láttam, amitől akkor is tartottam: mi lesz, ha nemet mondok.


 

Ciaran




Emyr Algan
Emyr Algan
Alapító

Age : 172
Origin : Orion
Profession : genetikus
Play by : Keon Alexander

https://elementals.hungarianforum.com/t50-emyr-algan

Back to top Go down

Grandkids & other Disasters Empty Re: Grandkids & other Disasters

Post  Nyra Lamar Sat Jun 24, 2023 11:50 pm

Grandkids & other Disasters

Mosolyogva bólintok, hiszen érzem Emyren, hogy… megváltozott. A sebei súlyosak, és ha nem látnám a teljes képet… talán komolyan aggódnék is miatta. Így viszont megnyugszik a lelkem. A gyógyulni akarást ugyanis nagyon erősen érzem benne. És a szeretetet is, amit a gyerekeknek ad. Meg persze Rosenak…
- Gyönyörűek mindketten. - minden bizonnyal elfogult vagyok, ezért sem mondom azt, hogy a legszebb gyerekek a világon. De a gyönyörűt tartom, minden körülmények között. Abban pedig egész biztos vagyok, hogy Greg el fog olvadni ha meglátja őket. Kicsi Rose ellen biztos nincs esélye…
- Bizony. És nem csak nekik. Hozhatok neked egy kis finomságot? Sajnos nem tudom, hogy mi a kedvenced. Még… - mindenképp pótolni fogom ezt a hiányosságot, mert csak azért nem tettem meg az első találkozónk során… nos… azért elég feszült volt a hangulat. Most viszont ennek már nyoma sincs. Nyugalmat érzek még Emyr felől is, és ez engem is teljes mértékben megnyugtat.
- Úgy tűnik. Az érdeklődés pedig kölcsönös. - ahogy közeledik felém Andrew Uriel, közelebb is hajolok hozzá, és egy puszit adok az arcára. A mosolyában pedig teljesen elmerülök… legalábbis addig, míg kicsi Rose is jelzi, hogy ő is igényli a figyelmet. Nevetni kezdek, és ő is kap egy puszit. Ő nem örül neki annyira, mint Andrew Uriel. Ettől pedig még szilajabb lesz a nevetésem.
- Csak nem apja lánya? - kérdezem vidáman Emyrtől, és persze, ha kért valamit hozom neki. Arra figyelek, hogy a kicsik merre mennek, és ha valaki követni akar, inkább a karomba veszem.
- Van még egy meglepetésem, de azt majd inkább az udvaron próbáljátok ki. Teljes renoválás lett a vége, amikor épületen belül lett tesztelve… - természetesen Rose volt a ludas… ám olyan örömmel hoztam helyre minden kárt, hogy igazából most sem bánnám, ha bent próbálnák ki a gyerekek. Kint csak azért jobb, mert ott több a hely, és jobban lehet száguldani… Előbb viszont egy másik fontos kérdést szeretnék feltenni Emyrnek…
- Helyes… épp ideje volt. - nincs feddés a hangomban, csak öröm. És… talán helyénvaló, ha elmondom Emyrnek, hogy ez miért is fontos dolog.
- Nekem sem mondta még… - rá is kacsintok Emyrre, és azt már nem kell hozzá tennem, hogy ezt nagyon becsülje meg. Látom rajta, hogy már most is azt teszi… Épp csak Rosehoz hasonlóan neki is hosszú utat kell még bejárnia ahhoz, hogy nem csak értékelni, hanem elhinni is merje azt a jót, amit kapott.
- Értem, hogy mire gondolsz. - azt természetesen nem tudhatom, hogy pontosan min ment keresztül, és hogy hová kell visszanyúlnia, azért hogy a teljes gyógyulás útjára léphessen. Ám a kínt felismerem, bármilyen formában is érzékelem. Benne ott van még, és ha nem lenne már a családunk része, felajánlanám neki a segítséget, és az útmutatást. De mivel már teljes jogú ‘tag’ az a jobb, ha én megmaradok a… khm… anyós szerepben. Aki legfeljebb csak egy kicsit kotnyeles…
Ám ahogy a szavait hallgatom rájövök, hogy minden bizonnyal nem is fogok érteni mindent. Bár hallottam már az alapítókról, és nagyjából tudom, hogy mit tettek, és mi a szerepük jelenleg, de az erejük számomra ismeretlen. Így Emyré is… És ez nem egy olyan egyszerű történet, amibe az érintettségém révén jobb, ha nem szólok bele…
Még szerencse, hogy az nem számít sokat, amikor a lélek sebeiről van szó. Sebeket az is szerezhet, aki korlátlan hatalommal bír, és az is meggyógyulhat, aki egyszerű életformát választ. Vagyis ha innen közelítem meg, és a megérzéseimre hallgatok… talán mégis meggyújthatok néhány gyertyát a fejében.
- Megakadályoztátok és… kiirtottad… vagyis akkor már egyedül maradtál? - talán nem is volt tudatos a részéről, hogy először közös döntésről beszélt, majd a felelősség tekintetében már csak magáról… Ebben az esetben pedig erről kéne még kérdeznem.
- Miért döntöttél úgy, hogy egyedül viseled az elmúlás súlyát? - remélem, hogy a gyerekek is megértik, hogy most az apjukra figyelek. A pillantásom ugyan többször is rájuk emelem, és ha továbbra is én vagyok az érdeklődésük középpontja, az érintésemmel ‘követem’ őket, de a tekintetem Emyrébe fúrom, és az energiám is az övéhez kapcsolom. A biztonságot szeretném neki is megadni most. Azt, hogy bármit mond, tőlem támogatást kap. Akár a saját gyerekeim, és… már unokáim is.

Család

Nyra Lamar
Nyra Lamar

Play by : Diane Kruger

Back to top Go down

Grandkids & other Disasters Empty Re: Grandkids & other Disasters

Post  Emyr Algan Sat Jun 24, 2023 9:20 pm




Emyr
Grandkids & other Disasters



Playing God
Is a hard
game.








Mosollyal érintem homlokom Nyra homlokához, lehunyom szemeim. Csak elképzelni tudom, min mehetett keresztül, ezt érzem is rajta. Rose nagyon szerető családba került. Még Greg is az, a maga elviselhetetlen módján.
- Köszönöm. - én is itt lehetek, s a gyerekek is. Rengeteg sok mindenki tett ezért, amiben még nem volt részem. Azt hiszem, valami tényleg megváltozott. Akkor egyedül voltam, úgy éreztem, mostanra már kezdem érteni, hogy csak ezt hittem, ezt kívántam: hát megkaptam. S el is veszítettem az akkori családom, ám nem tanultam belőle, csak tovább zuhantam. Mosta azonban másként történt, és nagyon boldog vagyok.
- Igen. - Kicsi Rose. Olyan nagyon hamar a szívemhez nőttek, s felettébb jó érzés. Van családom, s életben vannak.
- Ó, halljátok skacok, Nyra anyu készült meglepetésekkel. - nézek rájuk, ám ők most annyira nem a felfedezés öröme mellett voksolnak, sokkal inkább Nyra érdekli őket.
Nagyon érdekesen foglalok helyet, keresve előbb egy párnát. A seb ugyan gyógyult, de még nem teljesen vagyok ép ott sem, s érzékeny.
- Előbb téged kívánnak felfedezni. - figyelem, milyen szeretettel veszi körbe Andrew Urielt, s gondolatban felé is küldöm ezt a szeretet. Ha ő nincs, akkor minden sokkal rosszabb lett volna. S nemcsak most.
Halkan elnevetem magam, már csak a huncut nézés miatt is. Érzem, ahogy pirosodik az arcom. Merthogy hallani valóban felért egy újra és újjászületéssel.
- Igen. - megilletődve, s örömtelien mondom. Merthogy még akkor sem hittem el, hogy megérdemlem én ezt. Még most is nehéz hinni, ám érzem, hogy valami megváltozott bennem, mióta...
A kérdésre érzem a mázsás súlyt a hátamon és a vállaimon, ám tudom, hogy ennek itt az ideje. És most szembe fogok ezekkel nézni. Ezért is tartok Lyra felé. Tartunk.
- Addig, amíg rendbe nem hozom magam, addig nem vagyunk biztonságban, csak Arcturuson és Lyrán. - zavartan sóhajtok egyet. - Nem fizikailag értve. Úgy értve, a rendbejövetelt. -érzem, hogy ez még mindig kevés magyarázatnak.És nem szeretném... azt szeretném, még ha annyira nem is jó hír, hogy tudjon róla.
- Nem vagyok a dracok kedvence, azt hiszem, ez nem újdonság és szokatlan. - szomorú és zavart a mosolyom. A folytatásnál azonban fokozatosan eltűnik.  - Az Alapítókhoz tartozom. És a történelem során tettem olyat a dracokkal, amiért kifejezetten pikkelnek rám. De nemcsak őket írtottam azzal a tettel nagy számban. Hanem... - ki kell mondanom. Veszek egy nagy levegőt. -  Bár megakadályoztunk a Nebula gyűrű felrobbantásával... megakadályoztam... - még mindig érzem magamon a pillantásokat, hogy csak én tudom megtenni. Iszonyatosan nagy súly. És még most sem tudom, helyesen döntöttem-e akkor. Ezt akarom rendbe tenni magamban. Ezt is. - a saját népemet is irtottam ezzel, s vele az addig kialakult életet is... - aminek a megalkotására és védelmére fogadkoztam, s jöttem ide. Nem is megy folytatni. Megakad valami a torkomon, és inkább csak hallgatok.

 

Ciaran




Emyr Algan
Emyr Algan
Alapító

Age : 172
Origin : Orion
Profession : genetikus
Play by : Keon Alexander

https://elementals.hungarianforum.com/t50-emyr-algan

Back to top Go down

Grandkids & other Disasters Empty Re: Grandkids & other Disasters

Post  Nyra Lamar Mon May 29, 2023 11:28 pm

Grandkids & other Disasters

Meditáció. A kulcs, ami lezárja az őrület ajtaját. Az elmúlt néhány napban többször rá is zártam, újra és újra elforgatva a kulcsot. Máskülönben képtelen lettem volna tovább folytatni az életet. Ugyanis az, hogy Rose nem sokkal azután, hogy megtalálta a boldogságot, kís híján el is veszítette… Chrissel pedig együtt mentek táncba a halállal.
Az ilyet nem lehet feldolgozni. Egy anya aggodalma nem olyan, amit félre lehet tenni. Így a meditáció volt az egyetlen fegyverem, és a mindennél erősebb energia löket, amit a visszatérésük érdekében dédelgettem.
Aztán ez eltűnt. Egy csapásra, amikor újra láttam Rose arcát, még ha videón keresztül is. Nem kerestem sem őt, sem Christ, hiszen ők döntöttek úgy, hogy vállalják a mentőakciót. De minden pillanatban készen álltam arra, hogy fogadjam az üzenetüket. Nem lehet leírni azt a lélegzetet, ami a “már mindenki biztonságban van” üzenet után borította el a tüdőmet. Ha csak ennyi érkezett volna, már akkor is az örömkönnyektől maszatos arccal hívtam volna fel Greget. De jött még más is. Andrew Uriel és Rose is megérkezett, és egy tüneményes videó is érkezett. Nem kerestem tovább a szavakat. Csak vártam, hogy személyesen is átölelhessem. Mindannyiukat.
Ezért szégyen szemre, még számolatlan millió évekkel a hátam mögött is, úgy sikkantottam fel, mint egy gyerek, amikor a látogatásukat is bejelentették. Először nem tudtam, hogy hova nyúljak, a húsgombóc legyen az első, vagy a gyerekek meglepetése, netán egy nemes ital, ami csak Emyrre vár. A megoldás végül egy teljes káosz lett, aminek a végén kócos hajjal, lihegve, de mértehetlenül boldogan ültem le a nappaliban, mivel valamilyen csoda folytán, mindent előkészítettem, amit szerettem volna. Talán még annál többet is.
A finomságok, és a kényelem azonban mind másodlagossá válik, amikor az energiájukat is megérzem. Új, és mégis ismerős, és már messziről is szeretettel fonom őket körbe. Ahogy Emyrt is. Talán neki most még inkább szüksége van erre.
- Boldog vagyok, hogy itt vagytok. - szívből mondom, és ennek az energiám a legjobb szószólója. Pillantásom a két apróság és Emyr között cikázik, és oda is lépek hozzájuk. Sajnálom, hogy nem tudom mindhármukat egyszerre magamhoz ölelni, de az energiámmal megteszem.
- Nem is kell tisztáznunk, hogy ki kicsoda. Rose az Rose. - nevetem el magam, ahogy szinte pontosan azt az arcot látom magam előtt, mint párszáz évvel ezelőtt. Még a nevetése is… Képtelen vagyok abbahagyni a mosolygást.
- Gyertek beljebb. Mindenkit vár valami odabent. - talán sejtenem kellett volna, hogy Rosenak egy párna lenne a legjobb barátja, de nem bánom, hogy ő még nincs itt. Érzem Emyren, hogy nem múlt el nyomtalanul ez a néhány nap, és nem is a sebesülései jelzik ezt.
- Mászóknak készítettem elő a terepet, így lesz mit felfedezniük. - vagyis biztonságos minden. Beszélhetünk nyugodtan, anélkül, hogy minden csúszását őrizni kéne a gyerekeknek. Ám én ennek ellenére is a földön ülök le, Andrew Uriel mellett. Gyengéden végig simítok a hátán, majd Emyrre nézek.
- Ki mondta már Rose? - kérdezem tőle, egy huncut mosollyal az arcomon, és ebben azt hiszem benne van, hogy pontosan mire is gondolok. Ám, ha nem… majd kiderül. Ezzel csak felvezetni akartam azt, ami Emyrnek szól.
- Miért a Lyrát választottad úticélnak? - úgy érzem, hogy ez nagyon is fontos út a számára, és nekem ezzel kapcsolatban csak megérzéseim vannak. De óvatos akarok lenni, mert kizárólag csak segíteni akarok nekik. Az unokáinkat pedig elkényeztetni…

Család

Nyra Lamar
Nyra Lamar

Play by : Diane Kruger

Back to top Go down

Grandkids & other Disasters Empty Grandkids & other Disasters

Post  Emyr Algan Mon May 29, 2023 9:47 pm



Emyr
Grandkids & other Disasters


Playing God
Is a hard
game.








Mély levegőt veszek, és csak várom, mikor lát meg bennünket Nyra. S mintha a gyerekek tudnák, kikhez jöttünk, már teljes elánnal izgatottak, s nézelődnek körbe. Sokkal gyorsabban fejlődnek, mint a terrai gyerekek, s ha valaki tudja mindezt, az én vagyok. Vagyishát... magunkról tudok sokat, még ha nem is én alkottam a fajt, hiszen magam is az vagyok. A kölykök makkegészségesek, és nagy kalandorok, mind a ketten. Tele szeretettel és kíváncsisággal.
Olyan érzés jár át újra, mint akkor régen. Mégis, ez sokkal másabb. Már nincs bennem félelem. Már nem rettegek, hogy katasztrófa történhet. Most már valóban családom van, és megélhetem, milyen az, ahogy majd felnőnek a gyerekek.
A közelmúlt és a régmúlt azonban még kísért, nemcsak álmamban. Sok más dolog mellett ezért is döntöttem, hogy Lyrára utazunk, előbb azonban szerettük volna, hogy élőben lássák az unokájukat Rose szülei. Az én szüleim már sehol nincsenek, amit sajnálok. De tény, hogy ritkán választom a felnövést, inkább csak alakot váltok.
Még mindig nincs hajam, még mindig rajtam vannak a tetoválások, a heg az arcomon még nem múlik annyira, és a kezem sem nyerte vissza régi alakját, minden energiámat a családomra kívánom fordítani, most ez szükséges.
S nem sokkal az érkezés után már négyesben maradunk, Nyra, a gyerekek, és én. S nagyon odavannak Nyráért. Meg úgy általában mindenért, ami él és mozog.
- Szerettük volna mindneképpen, hogy mielőbb láthassák őket élőben is. Azután továbbhaladunk Lyra felé.

 

Ciaran




Emyr Algan
Emyr Algan
Alapító

Age : 172
Origin : Orion
Profession : genetikus
Play by : Keon Alexander

https://elementals.hungarianforum.com/t50-emyr-algan

Back to top Go down

Grandkids & other Disasters Empty Re: Grandkids & other Disasters

Post  Sponsored content


Sponsored content


Back to top Go down

Back to top


 
Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum