Knight's tale

“Hajlékom mindig otthonod is” Shy-Shy-Shy… Még mindig hízelgő, hogy annak idején engem választottál a célod elérésére. Az pedig még inkább, hogy meghagysz abban a hitben, hogy egyébként is kedvelsz. Egyszer majd meghálálom. Csak nem most.
- Köszönöm. - halvány mosoly kúszik az arcomra, ahogy otthonába lépek, és… a sors fura fintora, hogy hirtelen tisztátalannak érzem magam. Ám elhessegetem ezt az érzést. Tudom, hogy leginkább a bennem kavargó gondolatok okoznak zavart az energiámban, és most pont azért vagyok itt, hogy mindent rendbe tegyek. És, hogy Naarnnak enyhülést hozzak. Meghajlását viszonzom, én is felé billentem már nem annyira hab testemet. A mosolyom pedig még mindig meg van, csak… tényleg nem túl erős. Ha nem örülnék neki, hogy láthatom, biztosan távol is tartaná magát az arcomtól…
- Gyönyörű, mint mindig. A hajlékod is. - ha nem hódolnék neki, azonnal tudná, hogy baj van. Meg fogja persze tudni, de nem szeretném azonnal lerohanni. Az nem lenne igazságos. Több szempontból sem…
- Szeretnék beszélni veled. Távol a… többi teendőmtől. És tényleg hoztam neked egy ajándékot. - előveszem a dobozt, amiben a tőr található. Átnyújtom neki, és mielőtt bármi mást mondanék, megvárom, hogy kinyissa. Remélem ki fogja… Amikor ezt megláttam, egyből ő jutott eszembe, így nem is hagyhattam ott a Terrán. Az más dolog, hogy egy ideje már nálam van…
- Sajnálom. Muszáj továbbra is játszanom az elérhetetlent. - Dylmair mondta is, hogy az-az igazi. De akkor nem hittem neki. Hát majd most… Nem most sem, egy kicsit sem érdekelnek jelen pillanatban a nők. Csak Naarn foglalkoztat.
- Jöhet a szokásosnál töményebb és ütősebb is. - óóó de még mennyire. A legjobb az lenne, ha annyira bekarmolnék, hogy már beszélni sem tudnék. De ez menekülés lenne, és nem oldaná meg a problémát.  Vagyis csak módjával fogok fogyasztani, kizárólag annyit, amennyit Shy elém rak… Az alapján, hogy végül közelebb jön, és a kezét is az enyémre rakja, lehet, hogy sokat fog hozni. Ámen…
- Nos… azt hiszem elég régóta, és elég közelről ismerjük egymást, hogy az elvárt minden rendben helyett, azt mondhassam, hogy nem. Sajnos nincs minden rendben. - ha már a kezemben lenne az italos pohár, meg is emelném felé. De tudom, hogy az is egy kétségbeesett gesztus lenne, aminek nem vagyok a híve. A megoldásokat szeretem. Ezért türelmesen megvárom, hogy Shy visszatérjen az italokkal, avagy jelezze, hogy hallgatja már most is a mondandómat.
- A fiamról van szó. Naarnról. Gondok adódtak… nála, vele, velem, és az egész világgal. Ha hisztisnek tűnök, előre is bocsánat. Sajnos nem uralom most minden érzelmemet. - azért igyekszem nem ráborítani az aggodalmamat, de elrejteni nem tudom. És nem is akarom. A családom számomra a legfontosabb, és nem hagyhatom, hogy még egy fiam… Nem hagyhatom…

Koromnál fogva azt hittem, hogy én már megéltem mindent, és annak fordítottját is, de úgy tűnik, hogy az élet még mindig tartogat meglepetéseket. A fiam Naarn… összezavar minden képtelet, és olyasmiben szorul segítségre, mi nekem… ha nem is idegen, de semmiképp sem erős terep.
Ez pedig azt jelenti, hogy nem vagyok rest segítséget kérni. Shyathma régi jó barátom (és ha rajta múlt volna, több is lett volna…), ezért a bizalom részemről mindenképp meg van irányába. Még családi ügyekben is. Arról nem is szólva, hogy múltja révén olyan tapasztalatokkal rendelkezik, amivel én sosem fogok. És Naarnnak épp erre van szüksége.
Azonban annak okán, hogy régóta ismerem (és még inkább, mivel ő is engem…), nem akartam csak üres kézzel beállítani, és egyszerűen csak szívességet kérni bármiféle viszonzás nélkül. A minimum, hogy… hozok Linus virágot, mert hölgyről is van szó, virág is, és… a szórakozás is adott. Nekem biztosan, mert egyébként csak a feszültséget érezné rajtam, ami senkinek sem jó…
Arra viszont figyelek, hogy csak annyit fogyasszak előre, ami még biztosan nincs hatással az ítélő, avagy kommunikációs képességekre. Elvégre nem a bulizás a cél, csak az, hogy ne legyek… hmm… ingerült. Egyébként az lennék. A tehetetlenség ugyanis nem nekem való hobbi…
Shyathmával szemben viszont nincsenek elvárásaim, ha ő csak a míves ezüst tőrt fogja használni, amit ajándékba hozok neki, akkor sem fogok megsértődni. Több Linus marad nekem… Megérzésem szerint ugyanis szükségem lesz rá a találkozónk után is.
De egyelőre reménykedem abban, hogy nem csak panaszkodni tudok neki, hanem segíteni is tud nekem, ezért viszonylag… vidáman érkezem meg a szállásához. Bejelentkezhettem volna, de… abban mi lenne a meglepetés? Egyedül annyit tudok tenni, hogy nem megyek túlságosan közel a házához, hanem csak az energiámmal jelentkezem be nála, és persze telepatikusan üzenek, hogy alkalmas-e számára egy látogatás.
- Kopp-kopp… A lovagod jelen. Van kedved beengedni? - hiába hagyta már réges rég maga mögött a korábbi életét, én még szeretem azzal szívni a vérét, hogy annak idején… engem akart a… bikájának. Az lényegtelen, hogy célja volt ezzel… A fontos, hogy Linus Higgins akkor, és erősen bízom benne, hogy még most is a hölgyek kedvence. De azért inkább biztosra megyek…
- Hoztam neked egy kis ajándékot. És nem magamra gondolok. -  ha nem a fiam állapota lenne az elsődleges oka annak, hogy eljöttem, a móka kedvéért azt mondtam volna, hogy “nem csak magamra gondolok…”. De jelen helyzetben már annak is örülök, ha addig kitart a mosolyom, amíg beinvitál, és megérkezem a szállására. A mérsékelt Linus fogyasztásnak ugyanis az a hátránya, hogy ha igazán feszült vagyok… a móka bon-bon is elmarad…