Re: Oops, I did it again...

**Shokan Thram** Sun Oct 08, 2023 12:14 am

Apa megkereséseire, mindig válaszolok, és nem csak azért, mert mindig, minden körülmények között rajtam tudja tartani a szemét, ha úgy akarja… Egyszerűen csak örülök, ha találkozhatok vele.
Mert amennyire tartottam tőle gyerekként, hogy lénye miatt nem lehet majd jelen az életemben, végül éppen annyira viselkedik úgy, mint egy ‘hagyományos’ Apa. Kissé éteribb a szárnya, de az tulajdonképpen mindegy. Tartja velünk, és velem a kapcsolatot, pedig már nem is vagyok “Kis Harmat”.
Arra viszont nem számítottam, hogy azzal keres meg, hogy megsérült. Nem tudtam, hogy ez lehetséges, legalábbis nem olyan szinten, hogy az említést érdemeljen. Apa számomra mindig egy… angyal volt, akinek nincs lehetetlen. Talán mégis van, méghozzá a saját hozzáállása…
Azonnal útra keltem, további kérdés nélkül. Shanti otthon van, gondos kezek között, mert a Terrára sajnos még nem készült fel. Hamarosan… Én viszont teljes sebességgel közelítem meg a Terrát. Kár lenne tagadni, aggódom…
A lesugárzással viszont még így sem kapkodok, mert nem terveztem sem egy fa, sem egy mocsaras terület tetejére lelibbenni. És akkor még ott van az a rengeteg inda is. Így jobb híján rögtön a teraszra érkezem Apa lába elé, tulajdonképpen váratlanul, bejelentés nélkül. Azt ugyanis hiába mondtam neki, hogy majd meglátogatom, azt nem mondtam, hogy mikor. És szerintem még ő sem számított arra, hogy azonnal hajóba ülök, és a sebeséggel sem fukarkodom.
- Szia Apa. Jöttem, ahogy tudtam. - ez azt hiszem egyértelmű. Szinte kár is volt rá szót pazarolni. De legalább egy mondattal halasztani akartam azt, hogy ‘letámadjam’. Én sem szerettem, amikor Anya aggódott miattam, sérülések esetén. Hát még milyen fura lehet Apának, hogy most én vagyok itt ‘ápolónak’.
- Hogy vagy? Mennyire súlyos? - pillantásommal keresem is rajta a sérüléseket. Fel vagyok készülve rá, hogy sokkal súlyosabb, mint amit megüzent. De türelmesen megvárom a válaszát. Tényleg türelmesen, és nem túl aggódóan…

**Ralph Emett** Sat Oct 07, 2023 9:35 pm

Oops, I did it again...
Shokan - Terra - Jelen

A dzsungelben az a legjobb, hogy terraiak annyira nem járkálnak erre, s a környező falvakban élők tudnak titkot tartani, ráadásként kultúrájuk részei lettünk. Nem úgy, mint a bolygó egyes területein: ha netán meglátnak “rendes” formámban, ami most nem éppen szárnyas forma.
És éppen ezért lassabban is gyógyulok, mint a másik formámban, de nem fogom csak ezért levetni: dolgom van itt, és ebben a formában tudom azt az energiát tartósan ide rögzíteni.
Shokan és Shy részére is meghagytam, hogy most egy ideig Terrán lébecolok, most viszont nagyon, mert nem igazán akarom az energiámat saját gyógyításomra pazarolni.
Halkan nyögve fektetem le éppen ezért a háztól nem messze talált madarat. Annyira nem rajongok a csapdákért és a vadászatért, ez a bolygó azonban a terraiakra van bízva, s ha így tudják fenntartani az élelmezést itt, ebbe nekem beleszólásom sokszorosan nincs.
Egy baleset során megsérült állatot azonban jogom van meggyógyítani, s ellátni.
Azért remélem, nem kezdi el növelni az állatfarmot, hanem majd éli tovább életét. Így is rendre bekukkantanak, mondván, ha már erre jártak. S vannak páran, akik úgy döntöttek, jobb nekik itt, mint a vadonban....
A teraszon ücsörgés a legjobb, amit most tehetek, s hogy ne nyomjam szét a fotelt, inkább emberi formában lógatom a lábam. Így könnyebben el is érem a sérült részt, aminek a gyógyításába belemerültem.

Emme