Youngsters

     

A kérdése… talán még jobban összezavar, és még inkább elmélyíti a szégyenemet. Érzem, hogy a szívem hevesebben kezd dobbanni, és egy kő súlyával lehúzni.
- Igazad van. Én nagyon rossz voltam. De már jobb akarok lenni. - hogy pontosan miért is… nos az egy összetett történet. Tudom, hogy dönthettem volna úgyis, hogy az maradok, aki vagyok, és felvállalom: egy igazi szar alak vagyok. De valahol mélyen éreztem, hogy… ezt csak el akarják hitetni velem. És ha eléggé ellenállok… akkor kiderül, hogy akár  még a szeretetre is méltó vagyok. Hangosan még nem biztos, hogy ki tudnám mondani, de magamban tudom, hogy… a szeretet azért sokkal jobb, mint a hatalom. Vagy a vagyon és a csillogás…
Devon pedig minden bizonnyal megnyugszik, mert több üzenetet nem küld Damiennek, és nem is vágtat fel az emeletre. Ketten vagyunk. És az igazsághoz tartozik, hogy még mindig kevesebb a ruha, mint ami egy ismerkedéshez indokolt lenne…
- Igen. Akkor Devon is ilyen? - utólag esik le, hogy ez talán buta kérdés volt. Azt ugyanis én is éreztem rajta, hogy… a szándékai nagyon tisztességesek. Meg a támogatást is Dariel, illetve még az én irányomba is, így ismeretlenül. És már szinte érzem, hogy a jó (bár némileg zavarban lévő) hangulatom visszatér, amikor megint… egy kicsit érzékenyen érint, amit mond. Szinte érzem, hogy az én pikkelyeim sem érték a földet…
- Amikor utoljára itt voltam, akkor én is olyan voltam, akit ki kellett volna vágni. És tartok tőle, hogy itt… megint nem a vicces morci leszek… - Dariel egyértelműen a vicces, és ráadásul még a kedves morci is. Én viszont nem voltam az. Annyira el voltam ájulva saját magamtól, hogy csak nagyon sokára tűnt fel mennyire értéktelen vagyok. Most viszont… remélem legalább már a próbálkozásaim értékelhetők…
Mindenesetre most sóhajtok egy nagyot, és idővel a mosolyt is visszahívom az arcomra. Nem akarok szomorkodni…
- Én azt sehogy sem szeretem. A szelet viszont igen. - ha már hűsítésről van szó… én arra esküszöm. Melegedés tekintetében pedig a fürdő, és vagy a tűz. Amikor régen fürödtem, mindig volt tűz is a fürdőszobámban…
- Áh… akkor mi a confetti? - kérdezem kíváncsian, mert olyan lelkes, hogy csak valami jó dolog lehet. Annak ellenére is, hogy látom, nagyon ramaty állapotban van. Vagyis lehet, hogy valami huncut dolog az a confetti… De inkább nem találgatok, hanem megvárom a válaszát.
- Ó… ha prüszkölnek tőle, akkor miért használják? - némi meglepettség is kerül az arcomra, így ugyanis tényleg nem értem. De akkor ezek szerint egy valami nem változott. A Terraiak még mindig furcsák…
- Én pedig Aylmert. De azt hiszem ezt már mondtam. - nem emlékszem, hogy el hangzott-e az “így hívnak” vagy az “ez a nevem” kijelentés a nevem után, így inkább biztosra megyek. Meg karját is megfognám üdvözlésképpen, de… annak még mindig helye van a testemen…
Ezért vissza megyek a fürdőszobába, és Damient is hagyom pihenni. Hosszabban időzök ott, mint szükséges lenne, és nem azért, mert visszacsábított a kád. Mondjuk… nagyon csábít…
De épp mielőtt újra levenném a bolyhos ruhát, és visszamásznék a kádba, meghallom Damien hangját. Nem tudom, hogy pontosan mit mond, ezért inkább kimegyek. És menet közben találok egy eddig rejtett helyiséget, amiben… ott van Damien. Egy kanapén.
- Köszönöm. Már nem vagyok pucér. Megtaláltam azt a kellemes bolyhos ruhát. Csak nem értem ezt a két kötelet itt… - tárom szét egy kicsit az anyagot, és mutatom a kétkötelet, ami a ruha derekánál van. Kötök ugyan egy csomót, de… nem sok értelmét látom ilyen lazán.
- Ne kísérjelek vissza az ágyhoz? Nem szeretnélek zavarni. Biztosan lesz még alkalmunk beszélni, amikor jobban érzed magam. - nos… azért büszke vagyok most. A magam részéről ugyanis most ismerném meg. De látom rajta, hogy gyenge, és erre most tekintettel vagyok. A türelmet… úgyis gyakorolnom kell.

     

Teljesen érthető, hogy feldúlt. Valószínűleg, ha lenne saját szobám, én sem örülnék egy idegennek, rögtön ébredés után. Legyen bármilyen jóképű is…
De amit mond… erősen szíven üt. Le is hanyatlik a kezem, és a derü maradéka is eltűnik az arcomról.
- Sajnálom… Én próbálok jobb lenni… - a kezem lehanyatlása azt is jelenti, hogy már csak a maradék hab takarja a szebbik felemet, ezért amikor újra összeszedem magam, és észbe kapok, a kéz megy vissza a helyére. Azt mondjuk nem tudom, hogy a pucérság miért zavaró, de nem kötekszem.
Devon pedig éppen ezen mozdulat közben üzen vissza Damiennek.
- A hajóján várta. És akkor hívta le, amikor bemutatta nekem. - Devon a válasza közben már mozdul is, hogy feljöjjön, de aztán végül megáll, és egy “rendben”-nel fogadja, hogy Damien elbír velem.
- Igen. Azt mondta, hogy a legjobb. Még rá is kérdeztem, hogy biztos-e. - és ha nem ismerném Darielt, harmadjára is rákérdeztem volna, annyira hihetetlen, hogy én valakinek a barátja vagyok. De… ő nem szokott hazudni.
Pár másodperccel később esik le, hogy mondott még mást is. Illetve, hogy szegény nagyon ramaty állapotban van, és segítenem kéne neki. De nem tudom mennyire értékelné, ha még közelebb is mennék hozzá, pucéron, ezért maradok ahol vagyok.
- A hajóján maradtam, mert nem szeretem a… - ez normál hangerővel volt, de most egy szó erejéig suttogásra váltok, és az egyik kezemmel eltakarom a számat.
- Terrát… - aztán megy is vissza a kezem, oda, ahol volt. Mert neki gondolom még mindig furcsa ez a helyzet, és én nem akarom rontani.
- Igen. Tele lett vele a ruhám. - most végig hordoznám a kezem a ruhámon, hogy megmutassam, de az ott van a fürdő padlóján, és még mindig nem igazán mocorgok.
- Lehet, hogy Confetti. A nevét nem tudom. Valami fűszer. - ettől a Confettitől láthatóan jobb kedve lett, szóval remélem, hogy az volt. Bár ha igen, nem tudom mit eszik rajta. Irritálta minden porcikámat a szaga.
- De jóóóóó… szerettelek volna téged is megismerni. Devonnal már találkoztam. - felélénkül a mosolyom, és most már közelebb merek menni néhány lépéssel. Eddigre persze már visszajutott az ágyba, de ha segítség kell neki, most már itt leszek.
- Nem fázom. De rendben. - látom, hogy végül előre is dől szegény, és… elaludt? Elaludt…
Felveszem a takarót, ráterítem óvatosana  hátára, és utána megyek vissza  fürdőbe.
A gond viszont az, hogy az én ruháim még mindig porosak. Ha most így vizesen felveszem… nem-nem, akkor inkább maradok így. Illetve… látok valami anyagot az egyik szekrényben. Közelebb is megyek.
Egy ruha. És milyen puha, és bolyhos… felveszem, és úgy megyek vissza Damienhez. Azt nem tudom miért nem fed elől, meg miért lóg belőle ki két kötél. De a hátamat védi. Jó lesz.

     

Ez a fürdő valami mennyei… Szinte már el is felejtem, hogy hol vagyok, és miért éppen itt áztatom ki magamból az összes rosszat. De egy hang végül nagyon is emlékeztet rá, hogy én itt csak vendég vagyok. És valószínűleg nem ott vagyok, ahová Devon szánt…
Ezért gyorsan kimegyek, és megpróbálom rendezni a helyzetet. Először a bubikat, hogy takarjon, ahol kell…
- Ne ijedj meg, nincs semmi baj. Aylmer vagyok. - nyújtom előre a kezem, hogy és mutatom a tenyeremet, hogy lássa, tisztességesek a szándékaim, de érzem, hogy a hab kezd lecsurogni rólam… Így inkább eltakarom, a kezemmel, amit el kell…
Eközben pedig Devon is megkapja Damien üzenetét, és rögtön kiterjeszti az energiáját, hogy érzékelje mi történt. Megnyugszik, amikor megérzi, hogy csak én vagyok ott Damien mellett. És küld egy üzenetet is.
- Ő Aylmer lesz. Dariel barátja. A fürdőszobát kereste, és téged talált meg. Rendes srác. De ha szeretnéd, felmegyek én is. - ha tudnék erről az üzenetről, akkor valószínűleg nem ismételném meg szinte pontosan ugyanazt, mint Devon.
- Sajnálom, hogy így rád törtem. Egy fürdőszobát kerestem. Dariel barátja vagyok. A legjobb. - annyira jól esett, hogy ezt mondta, hogy természetesen most is megemlítem, amikor gyíkanyaszült meztelen állok egy srác előtt, akit nem ismerek. Csak a nevét tudom. Erősen sejtem…
- Fürödni akartam, mert Dariel rám prüszkölt valami port. És ezt a szobát találtam. Te vagy Damien a tesójuk ugye? - nem kerülte el a figyelmem a kérése, hogy vegyek fel valamit, de a ruháim a fürdőben vannak, és nem akarok addig el menni, amíg meg nem nyugszik. Vagyis takarom magam, ahogy csak tudom. És szemezek a takaróval, ami nála van…

     

Jó lenne ténylegesen is megismerkedni Damiennel, és nem csak egy mély álomba zuhant személynek mondani a “hello”-t. De biztos vagyok benne, hogy okkal van ilyen állapotban. És most nem lenne a legjobb zavarni.
Ezért engedek a kíváncsiságomnak, és a másik ajtó felé veszem az irányt. Jackpot! Egy fürdőszoba. Méghozzá nem is akármilyen…
Végig futtatom az ujjaimat ezen a gyönyörűségen, amit nálunk kádnak neveznek. Nem tudom, hogy a Terraiak vették tőlünk, vagy mi tőlük, de tökéletes. Maga a nyugalom és a kényelem…
Ezért ls is dobom a ruháimat, és megpróbálok… valahogy vizet rakni bele. Nem megy könnyen. Egész biztos, hogy egy-két illetlen szó is elhagyja a számat, mire megengedem a vizet.
De aztán jön, mint a finoman csordogáló kispatak. Elámulva nézem, ahogy a kádban a vízszint egyre magasabb lesz. Gyönyörű. És amikor félig van, bele is huppanok jólesően.
Még kellemesen langyos is, így a szemeimet becsukva kényelmes helyzetet veszek fel. Nagyon könnyű, szinte már érzem is, hogy minden sejtem megpihen, és az összes aggodalom, illetve félelem elillan a semmibe. Egy valami viszont eszembe jut. A vízbe szoktak rakni valamit, amitől tiszták is leszünk.
Ezért újra kinyitom a szemeimet, és megnézem, hogy van-e valami használható. Találok egy flakont, és miután megszagolom, vegyszernek ítélem, és bele is öntöm a vízbe. Az pedig még csorog egyelőre. Így a folyadék, amit beleöntöttem, hirtelen átváltozik, és… hab lesz.
- Ez de jóóóóóóó…. - varázslat, és én nem is tudtam róla, hogy a Terraiak ilyet is tudnak. Ráadásul az illata is remek. Mi van még itt a közelben?
Találok még egy pár flakont, és azokat már szagolás nélkül öntöm a vízbe. Az egyik kristályos, és… kicsit pezsegni is kezd tőle a víz. Ez  a legjobb fürdő, amiben valaha is részem volt…
Idővel viszont hallok valamit. Mintha… emberi hangok lennének. Talán Damien felébredt? Én meg épp a kádjában hesszelek…
Ezért felpattanok, és úgy ahogy vagyok, miként a világra jöttem, kiszaladok a szobába, ahol Damien volt. Ha rosszul hallotam, akkor csak annyi történik, hogy vizes nyomokat hagyok a padlón, de ha felébredt… akkor illene valamit mondanom…
És örülök neki, hogy azért még van rajtam némi hab. Pont takar a legkritikusabb helyeken…