Log in

I forgot my password

Latest topics
Big Change

Queil Gryth Yesterday at 8:00 pm

Go Round

Lyndar Onis Tue Apr 23, 2024 9:02 pm

Dobókocka

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 8:00 pm

New Home?

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 7:52 pm

Square no. 1

Zora Lavigne Sun Apr 21, 2024 10:05 pm

But I can't help falling...

Brandon Thycal Sun Apr 21, 2024 9:45 pm

Bring back... HER

Dariel Deveroux Sun Apr 21, 2024 8:41 pm

Just.... flush it ...

Rynal McKenzie Sat Apr 20, 2024 9:59 pm

Lucid Dreaming?

Dylan Leclaire Thu Apr 18, 2024 9:00 pm

Holding Space

Adrian Archard Wed Apr 17, 2024 8:48 pm

Not Again

Naarn Ronal Tue Apr 16, 2024 10:01 pm

(Not Under) The Bridge

Zora Lavigne Thu Apr 11, 2024 10:03 pm

Passing...

Regulus Zion Thu Apr 11, 2024 8:44 pm

The age of Aquarius

Sebastian Scorse Tue Apr 09, 2024 8:37 pm

Riding Off Into the Sunset

Kylie Youkou Sat Apr 06, 2024 10:00 pm

Feather Party

Shyrrak Dav Fri Apr 05, 2024 9:06 pm

Yes... or Yes?

Naarn Ronal Tue Apr 02, 2024 9:53 pm

Your time is up!

Kyran Shemar Tue Apr 02, 2024 7:53 pm

It's time

Zora Lavigne Tue Apr 02, 2024 7:52 pm

Just a perfect day

Enzo Conti Tue Apr 02, 2024 7:49 pm

Just a little... bump?

Rose Jackson Sun Mar 31, 2024 11:25 pm

Clouds and Smoke (and Mirror?)

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:56 pm

Pow(d)er and Girls

Linus Higgins Sun Mar 31, 2024 9:44 pm

Cats and Water? Not the best...

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:26 pm

Boots on the G...! Noooo... high heelsss!!!!

Lena Ylton Sat Mar 30, 2024 9:29 pm

Lesson (minus) One

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 10:27 pm

Nice Try

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 9:56 pm

Dreams Come True

Edmund Fahey Tue Mar 26, 2024 10:30 pm

Last Chance

Hailey Reed Tue Mar 26, 2024 7:54 pm

Arrivals

Rose Jackson Mon Mar 25, 2024 11:04 pm

Dress Coded

Rancar Colt Mon Mar 25, 2024 10:03 pm

Run Boy Run

Joaquin Pascal Sun Mar 24, 2024 10:48 pm

Meetings are not my favorite

Scott Lavigne Sun Mar 24, 2024 9:27 pm

Ace high

Gaspard Michoel Sat Mar 23, 2024 10:45 pm

Only one tiny thing is missing...

Chris Johanson Sat Mar 23, 2024 10:02 pm

The Plan

Trohan Colt Fri Mar 22, 2024 10:35 pm

Some beatiful News

Mia Hamish Fri Mar 22, 2024 7:34 pm

Couch Potato

Grant Leclaire Wed Mar 20, 2024 9:14 pm

One drop one Time

Erys Colt Tue Mar 19, 2024 8:14 pm

Nothing as it is

Hailey Reed Sat Mar 16, 2024 9:18 pm

Tracking

Denise Daal Sat Mar 16, 2024 8:55 pm

Looking in the mirror.. almost

Devon Deveroux Thu Mar 14, 2024 9:21 pm

Relation... SHIP

Frederik Spade Mon Mar 11, 2024 8:26 pm

How Do I Say Goodbye

Queil Gryth Fri Mar 01, 2024 9:47 pm

Wrong number...

Jamil Howell Tue Feb 27, 2024 10:02 pm

A new master

Shokan Thram Mon Feb 26, 2024 7:45 pm

Beginning and Ending

Sekani Onis Fri Feb 23, 2024 9:30 pm

The first time...

Olivia West Sat Jan 27, 2024 12:37 am

Constellation Map

Galactic Center Thu Jan 18, 2024 9:34 pm

Mystery School

Galactic Center Mon Dec 25, 2023 9:30 pm

Rang - Founders/Alapítók

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 10:41 pm

Dimenziólény - Angyal

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:09 pm

Dimenziólény - Blueprinters

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:05 pm

Whatever it takes?

Thomas Wilfey Mon Dec 11, 2023 8:20 pm

Karma is a Bit...

Layla Clark Sat Dec 09, 2023 10:09 pm

Bolita Bár - Jaxon & Eric

Eric Castor Tue Dec 05, 2023 8:41 pm

What have we done...

Mara Rover Fri Dec 01, 2023 8:24 pm

Surprise in a book

Kenneth Mezyon Thu Nov 30, 2023 8:03 pm

A heartwarming meeting

Devon Deveroux Mon Nov 27, 2023 11:14 pm

Leírás - A.I.

Galactic Center Sat Nov 25, 2023 9:58 pm

Beloved kids

Alana Sanders Fri Nov 24, 2023 9:21 pm

Youngsters

Aylmer Oshek Tue Nov 21, 2023 9:07 pm

I am sorry...

Noah Black Thu Nov 16, 2023 7:55 pm

When the awan is ready...

Dario Carter Wed Nov 15, 2023 6:17 pm

Layla Clark

Layla Clark Mon Nov 06, 2023 7:54 pm

A dessert... for you

Aylmer Oshek Sun Nov 05, 2023 11:01 pm

Hello?

Dariel Deveroux Sat Oct 28, 2023 9:24 pm

Jydai Rend

Galactic Center Mon Oct 23, 2023 7:58 pm

Family at first

Linus Higgins Thu Oct 19, 2023 9:32 pm

Volta

Great Attractor Thu Oct 19, 2023 9:06 pm

The next chapter

Liam Hanson Tue Oct 10, 2023 9:27 pm

On stage One

Linus Higgins Tue Oct 10, 2023 9:02 pm

Dad?

Noah Black Mon Oct 09, 2023 10:27 pm

Route 66

Ayda Rygel Mon Oct 09, 2023 10:11 pm

Not just a sword

Shokan Thram Mon Oct 09, 2023 8:54 pm

Knight's tale

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 10:17 pm

Parent trap

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 9:22 pm

D. is all around you

Carlos D. Force Sun Oct 08, 2023 8:42 pm

Fresh Blood

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 8:18 pm

I found Him!

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 8:01 pm

Oops, I did it again...

Shokan Thram Sun Oct 08, 2023 12:14 am

Master to Master

Carlos D. Force Sat Oct 07, 2023 9:26 pm

Finding harmony

Somayeh Nazyr Fri Oct 06, 2023 9:27 pm

Some Support

Ezume Sato Thu Oct 05, 2023 10:41 pm

Something FAMILY-ish

Jezabel Mendez Thu Oct 05, 2023 12:18 am

R2 - nem 3CPO

Rose Jackson Wed Oct 04, 2023 11:11 pm

Evening Party with a LittleBig Surprise

Zora Lavigne Wed Oct 04, 2023 12:01 am

Makkaláma

Anahera Pass Tue Oct 03, 2023 8:29 pm

To be or Not to Be

Zaphina Steal Sun Oct 01, 2023 10:35 pm

Transition

Sekani Onis Sun Oct 01, 2023 8:01 pm

Grandkids & other Disasters

Nyra Lamar Sun Oct 01, 2023 12:32 am

The future is bright

Olivia West Sat Sep 30, 2023 11:02 pm

What a ... news

Rose Jackson Sat Sep 30, 2023 9:24 pm

New cha(i)nce

Jezabel Mendez Fri Sep 29, 2023 11:30 pm

France in the '50s

Devon Deveroux Fri Sep 29, 2023 10:33 pm

Eye on the target

Eric Castor Fri Sep 29, 2023 8:29 pm

Letting go of the Past

Sekani Onis Thu Sep 28, 2023 11:36 pm

At Home

Olivia West Thu Sep 28, 2023 8:57 pm


Run Boy Run

2 posters

Go down

Run Boy Run Empty Re: Run Boy Run

Post  Joaquin Pascal Sun Mar 24, 2024 10:48 pm

Akkor jól sejtettem, végül ugyanarra gondoltunk.
- Áh… - eszmélek fel, aztán válaszolok neki a saját érzéseim szerint. Ő pedig hozzátesz még valamit, ami szintén egy fontos szempont az én meglátásom szerint.
- Igen. Ez sajnos még gyakori is. De engem ez sem zavar. Ha nem szándékos volt, elfogadom. Legfeljebb szólok, hogy legközelebb másként szeretném. - vagy nem. Nem igazán tudok megsértődni azon, ha átlépjék a határaimat. Az mondjuk tény, hogy a Terrán azért ez egész másként működik. Itt azért történhetnek erősen cifra dolgok, ami miatt már én is azelőtt felmutatnám a stop táblát, hogy egyáltalán valaki a közelembe jött.
- Akkor tartom az állítást, hogy nem a pecsenye a legjobb alternatíva. - mintha megszólalna egy jelző csengő a fülem mellett, tudatosul bennem, hogy a beszélgetésünk témája… tökéletes helyzetet teremtett ahhoz, hogy randevúra, vagyis pecsenyefogyasztásra hívjam. De okkal nem közelítettem meg a Terrai életében. Ha eddig vártam, nem most szeretnék beleavatkozni a tapasztalatába. Bármilyen nehéz is most vállalni a súlyos csendet, a teljesen egyértelműnek ható kérdés helyett…
És ez mindenképp jó döntésnek bizonyul, mert nem csak a szavaiban, hanem a hangjában és a gesztusaiban és érzem a változást. Közel jár már, olyan közel, mint korábban még sosem. De vajon ez már elég lesz az ébredéshez?
- Nem éppen. Én biztos vagyok benne, hogy már… találkoztunk. - a végére elhalkul a hangom, egy kicsit még el is csuklik az utolsó szó előtt. Aztán egyértelműen felé fordulok, és a tekintetét keresem. A lélegzetemet pedig visszatartom…
Joaquin Pascal
Joaquin Pascal

Play by : Colin Farrell

Back to top Go down

Run Boy Run Empty Re: Run Boy Run

Post  Christine Maxim Sun Mar 24, 2024 8:24 pm

Run boy run
Joaquim - Terra - Jelen

Nevetésére elmosolyodom. Kedves nevetése van. Sokkal felszabadultabb, mint amit eddig másoktól hallottam. Talán Willé ennyire felszabadult.
- Határt. - felelem zavartan. Sokszor megértetem magam, most úgy tűnik, annyira nem akar összejönni.
Érdeklődéssel figyelem a folytatást, majd bólintok.
- Van, hogy nem is veszik észre, éppen elgázoltak valakit. - mosolygok. Amikor velem teszik, annyira nem örülök, de vagyok annyira erős személyiség, hogy észre fogjá venni. De most... valahogy máshogy érzem magam erősnek. És ez furcsa érzés.
Elnevetem magam.
- A szó szerinti pecsenyét én is kedvelem. Nem, nem szó szerint értettem.
Máskor olyan könnyedén beszélek a reinkarnációról. Nem foglalkoztat, hogy ki pártolja és ki nem. Hiszek benne, s hogy a másik nem hisz, nem érdekel. Attól még nem fogom kerülgetni a témát. Ahogy azonban ő beszél erről, újra felvillan az a kép, az az érzet. Máskor inkább csak érzet szokott lenni, a nagyon nagy ismerősség, vagy pont az utálat. Willel például a nagyon is kellemes érzet az, amit érzek, ha vele vagyok, noha valahol mindig ott van egy finom vészcsengő vele. És éppen ezért vigyázok.
- És ezt ön is így érzi? Hogy már találkoztunk máshol? Más életben? - szinte beharapom ajkamat, ahogy várom a válaszát. Annyira szeretnék hinni abban, hogy ez így van.


Emme

Christine Maxim
Christine Maxim

Play by : Jessica Smith

Back to top Go down

Run Boy Run Empty Re: Run Boy Run

Post  Joaquin Pascal Fri Feb 09, 2024 10:55 pm

A hevesen dobogó szívem, és az időnként elakadó lélegzetem ellenére is… elnevetem magam. Ez a kijelentés annyira ő… és egyben mégsem ő…
- Áll az alku. - csak a szám szélére húzódó mosoly jelzi, hogy a “ma” nem kér bocsánatot, részemről úgy lett értelmezve, hogy egy másik napon viszont fog… Vagyis fogunk még találkozni. Történjen most akármi is…
Ennyire viszont akkor sem merek előre szaladni, ha mostanra szinte minden jel arra utal, hogy eljött az ébredése ideje. Még mindig inkább óvatosan merek csak reménykedni. Nem akarok ugyanis újra csalódni…
- Vonalat? Ezt hogy érti? - valószínűleg ez valami Terrai mondás. Vagy nem tudom. Sajnos tényleg nem értem, hogy mire gondol. Csak sejtem… A határok meghúzása jut eszembe, ami… nos nálam tényleg elég közeliek. Az esetében…
- Szerintem fontos az, hogy pontosan kik is azok a mások. Meglehet, hogy nyomós oka van az illetőnek arra, hogy rám akar lépni. Ha ez így van, azt megértem, és elfogadom. Ha nem… akkor jelzem, hogy ne lépjen rám. - remélem, hogy most már jól értem. Ha még mindig nem… nos akkor legfeljebb félreértjük egymást. Kifejezetten furcsa lenne a múltunk tekintetében, de… most még nincs itt ugye a múlt közöttünk.
Vagy mégis?
Annyira szeretnék most már biztos lenni abban, hogy most jött el az idő…
- Ha szó szerint érti, akkor nekem szimpatikus a pecsenye, viszont ha nem… akkor tényleg jobb, ha van másik alternatíva is. - még mindig vigyázok a szavaimra, de a mosolyomra képtelen vagyok. Az egyre élénkebb ugyanis… nagyon jól érzem magam a társaságában. Biztos vagyok benne, hogy ebben van némi elfogultság is, de… az tény, hogy szívem szerint itt maradnék vele üldögélve, az idők végezetéig…
- A reinkarnáció magyarázat lehet az érzetére. Arra, hogy ismer, de nem tudja honnan. Talán csak nem emlékszik. Mert bizonyos emlékei még… nem jöttek a felszínre. - mire kimondom rájövök, hogy tulajdonképpen most dobtam sutba az eddig dédelgetett óvatosságot. De kérdezett valamit, és arra a lehető legőszintébben, és a számára leghasznosabban akartam válaszolni.
Vagyis most azért félve pillantok rá, leginkább csak a szemem sarkából, és közben készülök valami… nem tudom pontosan, hogy mire…
Joaquin Pascal
Joaquin Pascal

Play by : Colin Farrell

Back to top Go down

Run Boy Run Empty Re: Run Boy Run

Post  Christine Maxim Wed Feb 07, 2024 10:07 pm

Run boy run
Joaquim - Terra - Jelen

Megértem, hogy eltúloztam a dolgot. Ám mást is észreveszek.
- Rendben, akkor nem fogok több bocsánatot kérni. Ma. - tartom fel a kezem.- Azt mondták már Önnek, hogy túlságosan is nem vonta meg a vonalat, amit mások nem léphetnek át? - én meg nagyon. Vissza is pattannak, kőkeményen. Egyedül Willen nem fog, úgy lecsúszik róla, mint vaj a forró csempéről...
Jó érzés fog el, ahogy mellé ülök. Mintha ez az érzés ismerős lenne. Békés és boldog. Így egy kicsit nehéz megszólalnom újra. Mert míg elmém lázasan keresi, miért is, addig a lelkem csak... lebeg benne.
Nem foglalkozik annak Forrásával.
Ám a férfi válasza kicsit képen töröl. Mert amit kimond kérdést, azt az érzetet adja, amit az előbb éreztem. S hogy ez az ismerősség érzése, nem azt, hogy őt, hanem ahogy most ülök, mellette, mintha régebbről jönne.
Míg máskor egyértelműen igent vágtam volna rá, főként azért, mert hittem, majd megtudom ki is vagyok, ha meghaltam, vagyis minden messze van, mint ismeret önmagamról, hirtelen nagyon is kényelmetlen közelségbe hozza ezt az érzést. Félelem bukkan fel bennem, aztán kíváncsiság, aztán izgalom. Egyik sem múlik el, kavarog bennem, így talán kicsit nagyobb szünettel, bólintok.
- Igen. Sosem hittem az egyház olyan kijelentésében, hogy csak egy dobásunk van, aztán jöhet a pecsenye vagy a hárfa. - mosolyodom el kicsit zavartan.
- Miért kérdezi?


Emme

Christine Maxim
Christine Maxim

Play by : Jessica Smith

Back to top Go down

Run Boy Run Empty Re: Run Boy Run

Post  Joaquin Pascal Mon Jan 29, 2024 10:25 pm

Úgy tűnik, hogy sikerült egy kicsit megnyugtatni. De én pontosan tudom, hogy ez még csak a kezdet. Hogy ha valóban elkezdődött az ébredési folyamat, akkor hamarosan az lesz a legkisebb gondja, hogy engem ismer-e vagy sem.
Nekem persze… ez az egyik legfontosabb, és a remény épp ebben a pillanatban kezdett három menetes boxmérkőzésbe a racionalitással. Remélhetőleg csak bennem, és ő nem látja rajtam, hogy milyen harc folyik éppen.
- Nem kell mindenért külön elnézést kérnie. Kifejezetten megbocsátó természet vagyok, és betudom osztani az elsőt, még számos történésre. Ha úgy adódik, hogy ismét az autója rossz végére kerülök, és már nem mosolygok annyira, akkor jöhet még egy, de egyébként még egy lábra lépés, vagy akár egy vallási nézetet érintő figyelmetlen megjegyzés is belefér még az előző bocsánatkérése keretébe. - igyekszem nagyon mosolyogni, hogy érezze, humorizálni próbálok, ezzel pedig megnyugtatni őt. Valójában persze azért is jegyeztem ezt meg, mert tényleg nem kell bocsánatot kérnie. Tőlem biztosan nem. Az itteni járműveknek meg tudtommal nincs ‘lelke’, ezért arról sem gondolnám, hogy panasszal élne.
Nekem viszont elakad a lélegzetem néhány pillanatra, amikor helyet foglal mellettem. Tudom, hogy az ilyesminek semmi jelentősége, de az esetében… nem tudom kikapcsolni az érzéseimet. Még egy ilyen egyszerű gesztus esetén is arra gondolok, hogy ez biztosan egy jel, hogy már most kezdi komfortosan érezni magát velem.
De aztán meg megkopogtatja a vállamat a józan eszem, hogy ne gondoljam túl, és legyek még türelmes…
- Örülök. - fordulok kissé felé, hogy a tekintetünk találkozni tudjon. A légzésemre viszont koncentrálnom kell. Egy be, egy ki… vagy kettő be? Meg kell nyugodnom, hogy segíteni tudjak neki…
- Hisz a reinkarnációban? - kérdezem, amennyire lehet, semleges hangon. Tartok tőle, hgoy olyan információt mondok neki, amire még nem készült fel, ezért inkább az óvatos megközelítést választom. Aztán majd attól függően, hogy mit látok rajta… meglátjuk, hogy miként folytatjuk.
Joaquin Pascal
Joaquin Pascal

Play by : Colin Farrell

Back to top Go down

Run Boy Run Empty Re: Run Boy Run

Post  Christine Maxim Fri Jan 26, 2024 10:41 pm

Run boy run
Joaquim - Terra - Jelen

- Ez igaz. - szokott velem ilyen lenni, s tudom, nem vagyok ezzel egyedül.
Nagyon szépen mosolyog a tekintete... bársonyos, puha... szinte beleveszek. Elkapom a kezem, mintha valami megrázott volna, ahogy hozzáértem. Újra.
Zavartan elnevetem magam.
- Elnézést. Úgy tűnik nagyon fel vagyok villanyozódva. - pedig nincs rajtam műszálas holmi, sosem bírtam elviselni magamon, így ruhatáram szerény, ám a legjobb és természetes anyagból vannak.
Értetlenül nézek rá, valami ismerősség van abban, amit mond, de nem tudok rájönni, mi. Talán egy tűzesetnél futottunk össze?
Neeem, nem hiszem. A kocsira értette. De hát a kocsi erősebb, mint egy emberi test...
Oh, ennyire látni rajtam? Pedig nagyon jól tudom tartani magam...
Inkább csak zavart, s egyben hálás mosollyal ülök le, a volán mögötti részre, hogy egymás mellett lehessünk.
Hosszabb sóhajt engedek ki.
- Valóban jobb. - tény, hogy még mindig zsibong a fejem, s nem egyáltalán nem a balesettől. Az érintésétől...
- Tudja... - fordulok felé. Nem fogom annyiban hagyni mindezt, érzem, hogy valami... valami van, de nem tudom, mi.
- .... ha esetleg segítene abban, hol találkoztunk... - nézek rá kérlelőn.

Emme

Christine Maxim
Christine Maxim

Play by : Jessica Smith

Back to top Go down

Run Boy Run Empty Re: Run Boy Run

Post  Joaquin Pascal Mon Jan 15, 2024 11:26 pm

Ahogy érzékelem, ő sem uralja teljesen az érzelmeit. Szép lesz, ha mindketten elájulunk… Vagy ehhez csak én állok közel? Mindenesetre nem erőltetem a fizikai mozgást, legfeljebb az arcizmokat, és azon belül is az ajkaimat mozdítom, hogy kifejezzék mennyire örülök neki, hogy most itt vagyunk.
- Nem haragszom. Majd biztos eszébe jut. Amikor valami teljesen másra gondol. - azért még… mindig meg kell válogatnom a szavaim. Éppen ezért inkább úgy válaszolok neki, mintha mindketten egyszerű Terraiak lennénk. Amennyire tudom, az ő emlékezetük hajlamos akkor működni, amikor valami teljesen más kerül a gondolataik középpontjába.
Azt viszont nem tudom megállni, hogy a mosolyom továbbra is szerető, és boldog legyen…
- Örülök, hogy találkoztunk Christine. - valóban, és a felém nyújtott kezet is elfogadom. Határozottan, de nem túl erősen fogom meg a kezét, és… tartom vissza néhány pillanatig a lélegzetem. Mert bármennyire is tudom, hogy az ébredési folyamat, még inkább az emlékezés hosszabb időt vesz igénybe, valamiért abban reménykedtem, hogy ha a nevemre emlékszik, akkor valami másra is…
A keletkezett zavaromat, ezért igyekszem elrejteni, azt viszont viszonylag nehéz, hogy enyhén izzadni kezdett a tenyerem is. Ennek ellenére hosszan marad a kezem az övében, ha ő nem veszi el. Vagyis, ha rajtam múlik jóóóóval hosszabra nyújtom a kézfogást, mint indokolt lenne…
Aztán, amikor végül elveszem a kezem, halványan, de ezért érezhetően elnevetem magam. Eszembe jut ugyanis valami még… régről…
- Nem kellett tüzet oltanunk, ezért én ezt még így is ideális körülménynek nevezném. - valójában egész mások voltak akkor a helyzet, de a Terraiaknak más a viszonya a tűzhöz, mint nekem. Vagyis… inkább csak óvatosan emlékeztetem arra, hogy miként is találkoztunk először…
Még mindig ugyanolyan hatással van rám, mint akkor…
- Lehet, hogy önnek is le kéne ülnie egy kicsit. Sápadtnak tűnik. - valójában nem, egyszerűen csak gyönyörű, de érzem rajta, hogy a teste nem képes követni a gondolatait. Ezért arrébb húzódom egészen a csomagtartó széléig, hogy legyen helye leülni mellettem. Vagyis hát… természetesen oda ül, ahová csak szeretne. Akár távozhat is. De jobban örülnék neki, ha mellém ülne…
Joaquin Pascal
Joaquin Pascal

Play by : Colin Farrell

Back to top Go down

Run Boy Run Empty Re: Run Boy Run

Post  Christine Maxim Sun Jan 14, 2024 10:02 pm

Run boy run
Joaquim - Terra - Jelen

Pár másodpercig azért hallgatok válasza után. Szeretném, nagyon szeretném elhinni, hogy nem huszonnégy óra után keres fel a rendőrség, hogy a felvételek alapján...
Beszippantom ajkaim, s csak bólintok.
Ahogy elmosolyodik, ahogy válaszol...
A fejemben kezd dübörögni a szívem, a lábam egészen ki akar alólam futni. Nem csak az ismerősség érzése az, hanem egy újabb kép villan be.
- De... de ... nem emlékszem, hogy találkoztunk volna. Ne haragudjon, ha valóban így történt... - nem, nem mondhatom meg neki, hogy olyan szép selymes bundája volt azon, amin bevillant...
Próbálok mély levegőt venni, s két lábbal támaszkodni a talajon. Végigsimítok a hasamon, megszokás.
- Szép név. Nagyon tetszik. A nevem Christine. - nyújtom a kezem felé. Még nem merem elengedni, igenis megvárom azt a kis időt, amikor kezdenek kijönni valakin a baleset nyomai. Hogy itt legyek.
Hogy ő itt legyen...
- Nem biztos, hogy jól venné ki, ha azt mondom, örülünk a találkozásnak.. vagyis, magának a találkozásnak örülök, ahogy történt... történhetett volna másként is.
Nem, még nem veszem elő a névjegykártyámat. De bárki, aki egy kicsit is tapasztalt “olvasásban”: szemmel láthatóan kezdem elveszíteni a realitással a kapcsolatom, ahogy ez a furcsa érzés pezseg bennem.


Emme

Christine Maxim
Christine Maxim

Play by : Jessica Smith

Back to top Go down

Run Boy Run Empty Re: Run Boy Run

Post  Joaquin Pascal Sun Jan 07, 2024 9:59 pm

A kérdése több szempontból is visszarángat a földre. Hiszen végig kell gondolnom mit mondok, mert nem beszélhetek a szívemből. Még nem. Meg kell válogatni a szavaimat, és persze a gesztusaimat is. Mert nem tudok túl sokat a Terraiakról, de azt igen, hogy ha egy idegen, olyan módon közelíti meg őket, mintha a rég elveszett párjuk lenne… Nos azért minimum erősen felvont szemöldök, de inkább rendvédelmi eljárás jár…
Ő viszont… talán már érzi, hogy nem vagyok idegen. Ezért a mosolyt, ami feléled az arcomon  nem tartom vissza. Valószínűleg nem is tudnám, annyira jó érzés, hogy most itt van velem.
- Minden rendben lesz. Hamarosan. - elvégre, amit most lát rajtam, az csak fizikai reakció. Az el fog múlni. A lelkemben tomboló örvénnyel viszont… igazából remélem, hogy azzal is tud kezdeni valamit. Mert talán mégis… eljött az idő. Van rá esély, hogy ma lesz a napja.
Csak nem merem magam teljesen átadni a reménynek, mert félek a csalódástól…
Ez az érzet viszont eltűnik. Egy pillanat alatt. Mikor ösztönösen nyúlok a leeső üvegért, és ezzel megérintem a kezét, megváltozik valami. Benne. Látom. Látni akarom…
Nagyon sóhajtok, mert muszáj valamit kezdeni az oxigén szintemmel. Hiszen felismert. Most már szinte biztos…
A boldogság íve még magasabbra kúszik az ajkaimon, amikor kimondja a nevem…
- Igen… Adan vagyok… - felállok, de tartom a távolságot. Annyira szeretnék közelebb lépni hozzá. Megérinteni az arcát, végig simítani az ajka ívén. A karomba zárni. De még nem tehetem. Ez is az ő ideje, az ő fejlődése és az ébredése. Én pedig csak jelen lehetek.
A szívemnek persze ezt nagyon nehéz elmagyarázni. Az veszettül dobog. De egyelőre akkor is csak állok ugyanott, és nem mozdulok. A mosoly pedig szintén marad az arcomon…
Joaquin Pascal
Joaquin Pascal

Play by : Colin Farrell

Back to top Go down

Run Boy Run Empty Re: Run Boy Run

Post  Christine Maxim Wed Jan 03, 2024 11:14 pm

Run boy run
Joaquim - Terra - Jelen

Csak bólintani tudok, azért valahol kicsit fejbevágott a realitás, hogy akár nagyobb baj is eshetett volna. S nem figyeltem oda. Azzal meg nem jöhetek, hogy éppen mondtam a hangoknak, hogy maradjanak csendben...
Nem mozdul. Én sem. Az a kép...
DE vissza a jelenbe, kislány, most már biztos, hogy megsérült!
- Minden rendben? - aggódva nézek a kezére, hátha tényleg valami baj történt.
Semmi baj... semmi baj... tényleg semmi baj.
DE! Minden baj van? Mi ez az egész?
Próbálok lélegezni, de valahogy mintha ráült volna valami a mellkasomra. Inkább az itallal foglalatoskodom, aztán viszont várok, mert nekem egyre jobban az az érzésem, hogy jobb lesz inkább mentőt hívni.
Ám ahogy megfogja a kezem, eláll a lélegzetem. Ránézek
Kimondja.
Nagyot dobban a szívem. Előttem van, egészen más arccal. De ő.
De... azt hogy?
- Adan?
A név kibukik belőlem, ismerősként rezegve.

Emme

Christine Maxim
Christine Maxim

Play by : Jessica Smith

Back to top Go down

Run Boy Run Empty Re: Run Boy Run

Post  Joaquin Pascal Mon Jan 01, 2024 11:09 pm

Egyáltalán nem így képzeltem el a találkozásunkat, pedig bőven volt időm álmodozni, és lehetőségeket analizálni. De hát ugye… azzal nem számoltam, hogy fejben, és időben is szétesek egy kicsit, ezáltal pedig úgy érkezek meg hozzá, mintha tényleg elcsapott volna egy közepes méretű Terrai jármű. Ez persze egy kicsit sem számít, mert talán éppen emiatt… ismerős vagyok a számára.
- Tényleg vonzó… Köszönöm. - még a kezemet is a szívemre teszem, és magamban megesküszöm, hogy a vonzó jelzőt a földre értem. De aztán néhány másodperc múlva, mikor ránézek, és a pillantását keresem… nos gyorsan vissza is vonom magamban az esküt, és inkább tényleg leülök az jármű hátulján, mielőtt összeesek…
Viszont arra szintén nem számítottam, hogy segíteni is fog nekem. Már, amikor hozzám ér, akkor elönt a forráság (és gondolom az arcomra is kiül…), de hogy a levegő is teljesen elfog… nos annak már komolyabb következményei vannak. Szinte lezuhanok az autóra, és teljesen biztos vagyok benne, hogy egy ideig nem fogok tudni megmozdulni. Hacsak nem azért, hogy… közelebb lépjek hozzá, és magamhoz öleljem…
Arra biztosan gyűjtenék erőt…
De még nem tehetem meg, és ez élesen belemar a tudatomba. Most jött el a perc, már érzem, de a legutóbbi alkalommal is reménykedtem, és… akkor nem történt semmi. Ezért most inkább óvatos vagyok, és óvni akarom a szívem.
Még inkább pedig vissza adni neki…
- Semmi baj… - csak halvány mosolyt tudok neki adni, de remélem a tekintetem többet mond. Azt ugyanis eszembe sincs levenni róla. Így azt is látom, hogy hoz egy palack italt, és minden bizonnyal nekem szánja.
Csak, hogy nem kapom meg. Leejti, és a reflexeim bekapcsolnak, még akkor is, ha azt hittem, hogy szintén újra tanulnak lélegezni. A palack után kapok, hogy ne essen le, és éppen ezt teszi ő is. Így a kezére fogok rá…
Hosszú másodpercekig nem válaszolok, csak őt nézem. Az íriszeiben keresem a választ arra, hogy kimondhatom-e. Félek, mert nem akarom elrontani. De hallgatni szoktam a szívemre (ami jelenleg csak veszettül zakatol, de még stabilan működik), ezért kimondom.
- Igen. Akkor ismerlek. - annyira szeretnék végig simítani a kézfején, arcának új, de ismerős lankáin is kalandozni, de egyelőre nem teszem. Csak a kézfején marad az enyém, még a palackot fogva, de nem túl erősen, hogy el tudja venni a kezét, amennyiben szeretné. Ha viszont marad…
Nos még és már nem tudom pontosan, hogy mi fog akkor történni, de a magam részéről, már annak is örülök, hogy egyáltalán láthatom őt…
Joaquin Pascal
Joaquin Pascal

Play by : Colin Farrell

Back to top Go down

Run Boy Run Empty Re: Run Boy Run

Post  Christine Maxim Fri Dec 22, 2023 10:12 pm

Run boy run
Joaquim - Terra - Jelen

Óh. Uh. Akkor az ő dobbanását hallottam. Azt nem merem kimondani, hogy nem is láttam. Akkor el kéne mondanom, miért nem. Azt meg én sem tudom.
Így csak bólintok, és nem tudom félresöpörni az érzést, hogy ismerős. A kisugárzása, a tekintete. A szemei...
- Persze. Ne a földre, bár nagyon vonzó... a föld. A kocsimat kinyitom hátul, ott kényelmesebb. - azonnal hozzálépek, az arcomból kifut azért a szín. Biztos sokkot kapott! És én lehetek az oka! Vagyok.
Megfogom a karjánál, hogy segíthessek leülni, s ha nem söpri el a kezem, akkor segítek leülni neki. De még csak hozzá sem érek, amikor mintha villám csapna belém. Egy kép, egy alakról, aki oldalt áll nekem, s mosolya olyan... mint az övé.
De... valahol egészen máshol van a hely...
Elkapom a kezem, mintha valóban megrázott volna valami.
- Bocsánat. - erőt veszek magamon, s ha továbbra is szüksége van segítségre, hacsak már nem ül, akkor segítek. Legszívesebben én is mellé ülnék, mert az az érzet... mintha emlék lenne.
Zavaromban az anyósüléshez fordulok, palack vizet keresve. Mindig van egy bontatlan, s mivel idetartottam, szégyen ide meg oda, szénsavas vízzel tankolok mindig fel.
Felé fordulok, mert nem értem a kérdését. Kezemben ott van a palack.
Elbizonytalanodom. Ez most valami kamu dolog lenne? De... nem miatta álltam meg.
Merthogy a megérzéseim mindig tökéletesek.
Az pedig azt súgja, hogy ismerem.
“Bizony, hogy ismered.
A palack kiesik a kezemből, utána kapok.
- Ha azt mondom, ismerem... maga ismer engem? - nem kislány, nem ugrunk be a csapdába, majdnem sikerült!

Emme

Christine Maxim
Christine Maxim

Play by : Jessica Smith

Back to top Go down

Run Boy Run Empty Re: Run Boy Run

Post  Joaquin Pascal Thu Dec 21, 2023 10:28 pm

Nem tudom, hogy mire számítok, amikor végül mégis felfigyel rám, és úgy pattan ki az autójából, mintha… sajnos fogalmam sincs hogyan. A szívem viszont veszettül dörömbölni kezd a borda ketrecében, így legalább sejtéseim vannak azt illetően, hogy titkon miben is reménykedek…
- Jól vagyok. Még időben megállt. Köszönöm… - ha rajtam múlt volna, valószínűleg még ennél is kócosabb lennék. És nem haj tekintetében, hanem  inkább a csontokéban…
Ez viszont pontosan kettő másodpercig foglalkoztat. Mert késve ugyan, de felfogtam a szavait. “Olyan ismerős…”
A szívem eddig is ki akart törni, de ezután olyan kétségbeesetten próbálja pumpálni a vért az ereimbe, hogy garantált a bukása. Miként a szám először finom, majd boldog mosolyra görbül, úgy kezd csökkenni a vérellátás, és ezzel elkerülhetetlenül nehezebbé válik a fejem, és önmagában az állás is. Ennyit arról, hogy jól vagyok. Más értelemben viszont… Ez olyan csodálatos érzés, hogy bátran vállalok egy ájulást is.
- Nem lesz szükség mentőre. De azt hiszem egy kicsit le kell ülnöm. Kipihenni az izgalmakat... - széles a mosolyom, éppen olyan, mint amikor ráébredtem, hogy mennyire szeretem őt. És ahogy akkor, úgy most is… a szívem nem teljesen bírja az iramot, és mire ezt a kijelentést megtettem, közel kerültem ahhoz, hogy összeessek.
Azt azért nem kéne…
Így körbenézek, és keresek valami ülőhelyet. Közelit. Ha nagyon nincs más, akkor az autója, de azt azért szeretném elkerülni. Minimum furcsán nézne rám, ha csak így beülnék az autójába. Vagy talán… még sem? A szívemnek tényleg igaza van? Az eszem nagyon tiltakozik, de… hát most pont nem az irányítja a számat…
- Mit súg a megérzése?- mostanra már biztos ülök valahol, így a szédülés enyhülni is kezd. A nyakába azért még nem borulnék. Pontosabban nagyon szeretnék, és valószínűleg szó szerint borulnék…
Ezért csak a tekintetem keresi az övét, és a mosolyom azóta sem tűnt el. Mostanra türelmesebb lett ugyan, de a szeretet… azt hiszem egyértelműen kiolvasható belőle.
Joaquin Pascal
Joaquin Pascal

Play by : Colin Farrell

Back to top Go down

Run Boy Run Empty Re: Run Boy Run

Post  Christine Maxim Wed Dec 20, 2023 9:52 pm

Run boy run
Joaquim - Terra - Jelen

Mi a fene történik velem? Valaki drogot tett az italomba? De ma mindet én készítettem magamnak és csak turmixot ittam...
Ekkor realizálódik bennem, hogy hallottam egy koppanás hangját.
Gyorsan lekapom a kezeim a szemem elől, a szívem majd kiugrik a helyéről.
Úristen, elütöttem valakit!
Ahogy ellép, mert hallani alig hallom, mit mond, már a biztonsági övet is kikapcsoltam, benyomtam a villogót és kipattanok a kocsiból, de... szédülök!
- Jól van? Fáj valahol? Szédül? Olyan ismerős... - az utolsó meglepetten jön ki belőlem, de inkább azért, mert ... de hiszen nem is találkoztunk! Arra egészen biztosan emlékeznék.
- Beviszem a kórházba, ha nem érzi jól magát. Vagy hívjak mentőt? - hol a mobilom? De a kezem remeg, és a levegőt is nehéz szednem. Olyan zavaros minden.
De tényleg olyan ismerős...
Hirtelen villan be egy kép, amiben őt látom. És talán mégsem őt?
- Honnan ismerem magát?- állok végül tanácstalanul és teljesen összezavarodva....

Emme

Christine Maxim
Christine Maxim

Play by : Jessica Smith

Back to top Go down

Run Boy Run Empty Re: Run Boy Run

Post  Joaquin Pascal Tue Dec 19, 2023 10:25 pm

Érezhetően (és valószínűleg láthatóan is…) szét vagyok egy kicsit esve. Mentálisan nem, úgy érzem, hogy ahhoz képest, néhány dologgal meg kellett birkóznom, rendben vagyok. De fizikailag… a hajam szerintem önálló életet él, meg a lélegzetem is, mert úgy kapkodom a levegőt, mintha nem is csak néhány kilométert futottam volna, hanem egy teljes maratoni távot.
Valószínűleg emiatt az ‘őrült’ állapot miatt kerüli el a figyelmemet az autó, ami szél sebesen szágult, majd fordul be a parkolóba…
Észreveszem, de jóval később, mint kellene, és leginkább csak a hangját. A csikorgó fékét…
Reflexből érintem meg a motorháztetőt, nem oda csapva, de azért… megtámaszkodva raja. Elvégre, ahogy nézem a helyzetet, kishíján elütöttek, annak okán, hogy úgy rohantam, mint egy futó(haha)bolond. Már szinte várom a dudát, és a nő nemű felmenőimre tett megjegyzést.
Ám nem érkezik.
Kapok néhány másodpercet arra, hogy elengedjem az autót, a mellkasomra tegyem a kezem (szuper, még meg van…), és újra tanuljak lélegezni. Aztán további pillanatokat arra, hogy megnézzem ki vezette az autót, és mit kell tennem ahhoz, hogy ne akarjon se feljelenteni, sem egyéb módon megbüntetni azért, mert kishíján összetörtem az autóját. Tudom, hogy itt a Terrán, elég szigorú a tulajdonjog, és bizony, ha horpadás nem is keletkezett az autón, tulajdonképpen azért hozzáértem (és nem haltam meg, így bármikor perelhető vagyok…)
Ezen a ponton viszont elakadok. Mert nem egy ismeretlen arcot, vagy energiát látok magam előtt. Hanem egy nagyon is ismerőset.
Szívem hevesebben kezd dobogni. Továbbra is szaporán lélegzem, és közel vagyok az ájuláshoz, de már egész más miatt. Ez nem ijedtség. Ez… régről ismerős érzés, ami nagyon hiányzik. És előttem valaki, aki még annál is jobban hiányzik…
Aztán meghallom a hangját is, halványan, mert az autója azért lefogja a hangot. De értem a szavait, és látom azt is, hogy eltakarja az arcát…
Hmm…
- Bocsánat. Kérem ne haragodjon. Nem figyeltem, csak szaladtam. De az autójában nem esett kár. - hátrálok néhány lépést, és a kezeimet is megadóan felrakom. Aztán rájövök, hogy… könnyen lehet, hogy nem is hallott. Normál hangerőn szóltam, és nem tudom mennyire tompít az autója. Arra pedig szintén, hogy könnyen meglehet… valójában nem is hozzám beszélt…
Ezért egyelőre csak várok, és állok az autója előtt. Mert hiába kéne elmozdulni előle (ez kétségtelen), még nem szeretnék…
Joaquin Pascal
Joaquin Pascal

Play by : Colin Farrell

Back to top Go down

Run Boy Run Empty Re: Run Boy Run

Post  Christine Maxim Mon Dec 18, 2023 9:55 pm

Run boy run
Joaquim - Terra - Jelen

Napok óta vagy a fejem fáj, vagy állandóan sípol a fülem, vagy szédülök. Egészen biztos sokat d... dolgoztam, így ma pihenésre vágyok. Nagyon furcsán búra alatt van a fejem, s igazából egy jó alapos masszázsra, egy forró iszappakolásra és ... ah, vezetek, pezsgőt nem ihatok... marad a forró fürdő helyette. A rúzst viszont megigazítom, egy kézzel tekerve a kormányt.
Basszus! Ha így haladok a vezetéssel, akkor inkább sofőrszolgálatot kérek hazafelé!
“Szükséged lesz rá.”
A hang bennem szólalt meg, ahogy éppen kanyarodok az egyik sorba, természetesen olyan slunggal, hogy nyomot hagyok, de erre beletaposok a fékbe. Rémülten. Előtte persze a kezem megáll a rúzsozás közben, s mintha minden lassított felvételbe váltott volna. Még a szám is eltátom.
Foggalmam sincs, ki van előttem, de nem is attól rémülök meg.
- Mih? Ki van ott?
“Én.”
Ugyanaz a hang, ezúttal viszont jobb oldalról baloldalra költözött, de továbbra is a koponyámon belül hallom.
De ki az az én? Biztosan megőrültem, hogy hangokat hallok a fejemben és nem a saját gondolataim!
“Nem, nem őrültél meg.”
Most már kiáltok, majd inkább a tenyerembe temetem arcom.
- Bárki is az, fejezze be!
Emme

Christine Maxim
Christine Maxim

Play by : Jessica Smith

Back to top Go down

Run Boy Run Empty Run Boy Run

Post  Joaquin Pascal Sun Dec 17, 2023 10:19 pm

Egy kicsit sem vagyok ideges. Legalább ez az előnye meg van annak, hogy nem igazán bízok a mai napban. Hiszen az a képzetem volt, hogy már az első alkalommal fel fog ébredni. Aztán teljesen biztos voltam benne, hogy akkor majd a második lesz az igazi. Az sem nyert. És aztán eljött a harmadik alkalom, amit már nem lehetett eltéveszteni. Amit a biztosnál is biztosabbnak éreztem.
Nem lett az…
Vagyis a negyediken természetesen megjelenek a biztonság kedvéért, de már nyoma sincs a lelkes készülődésnek. Az valahogy… most elveszett egy kicsit, és leginkább az ötödik, teljesen, totálisan, tuti-mutira biztos alkalomra tartogatja magát.
Ennek okán pedig… végül az is megesik, hogy majdnem elkések…
Egy barátom figyelte Rytan mozgását, hogy ne a bolygó másik felén legyek, amikor eljön a pillanat, és pár nappal korábban is jöttem. De…
Utolsó pillanatban találtam ki, hogy nem még sem kell virág, nem akarom megint a szemétbe dobni, sem odaadni egy vadidegennek, aki utána azt hiszi, hogy randevúra hívtam.
A Terraiak furcsák…
Vagyis most Rytan is…
Azért, amikor látom, hogy tényleg késésben vagyok, futni kezdek. Az előrejelzések szerint egy wellnessbe megy, és a parkolójában simán el tudom csípni. Úgy, hogy továbbra se vegyen észre…
Viszont tényleg futnom kell, annyira, hogy az utolsó métereknél már nem is nézek körbe. Csak sprintelek, a szövet kabátomat szinte köpenyként lengetve, és egy kicsit sem foglalkozva azzal, hogy a parkoló forgalom szempontjából sűrű. És még csak nem is lassan szoktak itt közlekedni…
Joaquin Pascal
Joaquin Pascal

Play by : Colin Farrell

Back to top Go down

Run Boy Run Empty Re: Run Boy Run

Post  Sponsored content


Sponsored content


Back to top Go down

Back to top


 
Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum