Evening Party with a LittleBig Surprise

Egy sötét árny, kitartóan lebeg a fejem felett, pedig meglehet, hogy valójában én hívtam magamhoz, hogy megvédjen. Talán az amit láttam nem jelentett semmit, és csak a csalódások miatt húztam fel a páncélokat. De ettől függetlenül még ugyanolyan áthatolhatatlannak érzem. Örökös társamnak, aki csak néhány szabad percet ad nekem arra, hogy megfürödhessek a napfényben.
Ezért úgy döntök, hogy egy estére otthon hagyom. Az önkéntes magánynak véget vetek, és szórakozom egyet a lehető legjobb társaságban. Minden a tervek szerint megy, és szinte már el is felejtem, hogy mit hagytam otthon.  Egy pillanatra viszont utolér…
Egy pár pillanatig nem is tudok másra figyelni, csak az energiára. Brigid minden bizonnyal észre is veszi, hogy még az ő jelenlétéről is megfeledkezem. De szerencsére beavattam mindenbe, így a figyelmetlenségem talán megbocsátja. Mégsem szeretnék a továbbiakban is tiszteletlen lenni vele szemben, így megint elkergetem a felleget, mielőtt elfoglalná a saját helyét a fejem felett. Úgy döntök ugyanis, hogy csak az érzeteim csaltak meg.
Bólintok Brigidnek, és a könyökömet nyújtom felé. Észreveszem, hogy Apa is épp ezt teszi Zorával és ettől őszintébbé válik a mosolyom. Már szinte én is elhiszem, hogy remekül érzem magam.
A Terrai italok viszont éppen arra hivatottak, hogy a hangulatunk még jobb legyen. Legalábbis azok esetében, akik alkohol nélkül is a napos oldalt részesítik előnyben a sötét helyett. Én ezen személyek közé tartozom, és tudom, hogy Brigid is. Így szerzek magunknak egy italt, és felé nyújtok egy pezsgőspoharat. Hoztam egy kisebb tál epret is, bár ennek megszerzését nem fogom felírni a hőstetteim közé. A svédasztal ugyanis már elő van készítve, de még nem invitálták meg a vendégeket a fogyasztásra. Ettől függetlenül szerettem volna Brigidnek vinni ebből a finom gyümölcsből.
- Ettél már epret? Sokan szeretik a pezsgő mellé fogyasztani. - kínálom meg mind a gyümölccsel, mind az itallal. Ha most nem kívánja természetesen nem veszem zokon, hanem átnyújtom a maradékot egy pincérnek. Amennyiben mégis kíváncsi rá, tartom neki a tálat, hogy bátran fogyaszthasson. Egy szemet én is elveszek, és jóízűen eszem meg.
A falat viszont kis híján a torkomon akad, amikor újra megérzem az energiát. Az Övét. Most már biztos. A tekintetem abba az irányba is fordítom, és keresni kezdem a tömegben. Nem az érzékeim csaptak be, hanem tényleg itt van. Szívem nagyot dobban, mikor meglátom abban a káprázatos ruhában, egy pillanatra még lélegezni is elfelejtek. De aztán a pillantásom tovább siklik, és észreveszem, hogy nincs egyedül. Dobbanás helyett ettől összeszorul a szívem. Akkor sem csaptak be a megérzéseim, amikor a házánál jártam…
Nem terveztem, de végül az egész pohár pezsgőt egy hajtásra megiszom. Az alkohol végigmarja a torkomat, de nem eléggé. Ezért jelzem az egyik pincérnek, hogy az erősebb italok felé is elkalandoznék.
Viszont mielőtt ezt megtehetném, beszédre készülődik a házigazda. Némán nézem végig az este nyitányát, és a program felvázolását. Csak néha siklik felé a pillantásom. Tényleg csak néha…
A pasivásár szóra viszont… még rosszabb érzés lesz rajtam úrrá…
- Öhm… azt hiszem erről a szokásról még nem beszéltem. Pénzt fizetnek azért, hogy egy estére, vagy néhány órára a kiárusított személy társaságát élvezhessék. Vannak akik kihasználják az ilyen lehetőségeket, de többségében csak egy ártatlan szórakozási forma. Mert a fő cél az, hogy minél több pénz gyűljön össze jótékony célokra. - viszonylag lelkesen mesélem ezt Brigidnek, mert én magam még sosem vettem részt ilyenen. Hölgy vásárban viszont már voltam érdekelt, mindig én tornáztam fel az árat. Egyszer pedig egy kellemes randevút is eltölthettem egy idős hölgy társaságában. Szerintem jól érezte magát velem, mert azóta is küld nekem időnként süteményt, és az unokái el is hozzák nekem. A kérdés, hogy most részt vegye-e ezen, amikor a hóhér akasztása zajlik éppen. Úgy döntök Brigidtől teszem függővé.
- Ez minden bizonnyal furán fog hangzani, de licitálnál rám, ha én is beállnék a sorba? Pénz nem számít. Én fizetem. - egyébként is terveztem egy nagyobb adományt itthagyni, de így nem is lesz feltűnő. Tulajdonképpen így név nélkül tehetem meg. Attól pedig nem tartok, hogy Brigid elől el tudna valaki ‘halászni’ engem. Az ár feltornázására jó lesz, ha többen is érdeklődnek irántam, de egyébként bízom abban, hogy nem hagy cserben, ha elvállalja ezt a szívességet. Ezért kérdőn tekintek rá, és válaszát megvárom, mielőtt feliratkoznék.

Általában nincs bennem ellenérzés, ha egy jótékonysági ügyet kell támogatni, de ennek a meghívónak az elfogadását, már megbántam. Ha megjelenek egy eseményen, szeretek teljes mértékben a jelenlévőkre koncentrálni, és kizárni minden negatív gondolatot saját magamból. Ez viszont most kifejetten nehéz… Történt ugyanis nemrég valami, ami… Nem igazán engedi, hogy őszintén tudjak mosolyogni. Az ilyen alkalmakat viszont akkor is illetlenség lemondani, ha nem tudok teljes mértékben jelen lenni. Továbbá mikor Apa meghallotta, hogy bálba készülök, és akár ő is jöhet… túlságosan is lelkes lett ahhoz, hogy valóban fontolóra vegyem az esemény visszamondását.
Így igyekeztem kihozni belőle a legtöbbet. Meghívtam egy kedves barátnőmet, és… egykor nagyon szoros kapcsolatomat, hogy támogasson, és mutassa meg a mieink nevében, hogy miként kell viselni egy Terrai báli ruhát. Apa pedig szintén talált magának társaságot Zora képében, akivel néhány napja eredményes tárgyalásokat folytatott a Terrai hajók stratégiájáról. Én magam is ismerem Zorát, így kifejezetten örültem az ötletnek, de azért nem tudtam nem mosolyogni, amikor megláttam, hogy miként mutatnak egymás mellett Apával. A furcsán, az nem elég kifejező…
Brigid társaságát viszont mindig és minden körülmények között élvezem, ráadásul most a maga szigorú módján nyugtatólag is hat rám a jelenléte. Természetesen szándékomban áll megmutatni neki, hogy a Terrán miként is gondolják a férfiak az udvariasságot a nőkkel szemben, így mind a bál helyszínére való utazást, mint a megérkezést a protokollnak megfelelően hajtom végre. Öltözetem kifogástalan, ahogy a búskomor borostától is megválltam, azt pedig a továbbiakban még csak gondolat szintjén sem akarom felhozni Brigid társaságában, hogy miért nem vagyok most olyan könnyed, mint szoktam lenni. Elmeséltem neki, hogy mi bánt, így a továbbiakban nem is lenne értelme szavakat pazarolni erre.
Arra viszont nem számoltam, hogy… nem csak a mi négyesünk lesz jelen az estélyen. Amikor megérkezünk az autóval, és Brigid ajtaját kinyitom, hogy kisegíthessem (amennyiben engedi…), észreveszek még valakit. Csak egy kósza pillanat, leginkább már csak az energiája nyomát érzem, de azt nagyon erősen… Önkéntelenül torpanok meg az autó mellett, és akad el a lélegzetem.
Biztos csak képzelődöm. Nem lehet. Ennyire nem lehet kicsi bolygó a Terra. Vagy talán mégis?  
Mindenesetre néhány másodpercccel, vagy legfeljebb egy perccel később már összeszedem magam, és Brigid felé fordulok. A karomat nyújtom felé, és még egy mosolyra is futja, bár érezhetően halványabb, mint korábban. Kezdek ugyanis biztossá válni abban, hogy nem csak az ábrándok fognak várni abban a bálteremben…
- Mehetünk? - kérdezem is Brigidtől, mielőtt mozgásba lendülnénk. Apa miatt pedig nem aggódok annyira, bár egy pillanatra azért őt is megkeresem a tekintetemmel, és nyugtázom, hogy egyben van-e még, vagy már lebegni kezdett-e.