Log in

I forgot my password

Latest topics
Big Change

Queil Gryth Yesterday at 8:00 pm

Go Round

Lyndar Onis Tue Apr 23, 2024 9:02 pm

Dobókocka

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 8:00 pm

New Home?

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 7:52 pm

Square no. 1

Zora Lavigne Sun Apr 21, 2024 10:05 pm

But I can't help falling...

Brandon Thycal Sun Apr 21, 2024 9:45 pm

Bring back... HER

Dariel Deveroux Sun Apr 21, 2024 8:41 pm

Just.... flush it ...

Rynal McKenzie Sat Apr 20, 2024 9:59 pm

Lucid Dreaming?

Dylan Leclaire Thu Apr 18, 2024 9:00 pm

Holding Space

Adrian Archard Wed Apr 17, 2024 8:48 pm

Not Again

Naarn Ronal Tue Apr 16, 2024 10:01 pm

(Not Under) The Bridge

Zora Lavigne Thu Apr 11, 2024 10:03 pm

Passing...

Regulus Zion Thu Apr 11, 2024 8:44 pm

The age of Aquarius

Sebastian Scorse Tue Apr 09, 2024 8:37 pm

Riding Off Into the Sunset

Kylie Youkou Sat Apr 06, 2024 10:00 pm

Feather Party

Shyrrak Dav Fri Apr 05, 2024 9:06 pm

Yes... or Yes?

Naarn Ronal Tue Apr 02, 2024 9:53 pm

Your time is up!

Kyran Shemar Tue Apr 02, 2024 7:53 pm

It's time

Zora Lavigne Tue Apr 02, 2024 7:52 pm

Just a perfect day

Enzo Conti Tue Apr 02, 2024 7:49 pm

Just a little... bump?

Rose Jackson Sun Mar 31, 2024 11:25 pm

Clouds and Smoke (and Mirror?)

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:56 pm

Pow(d)er and Girls

Linus Higgins Sun Mar 31, 2024 9:44 pm

Cats and Water? Not the best...

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:26 pm

Boots on the G...! Noooo... high heelsss!!!!

Lena Ylton Sat Mar 30, 2024 9:29 pm

Lesson (minus) One

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 10:27 pm

Nice Try

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 9:56 pm

Dreams Come True

Edmund Fahey Tue Mar 26, 2024 10:30 pm

Last Chance

Hailey Reed Tue Mar 26, 2024 7:54 pm

Arrivals

Rose Jackson Mon Mar 25, 2024 11:04 pm

Dress Coded

Rancar Colt Mon Mar 25, 2024 10:03 pm

Run Boy Run

Joaquin Pascal Sun Mar 24, 2024 10:48 pm

Meetings are not my favorite

Scott Lavigne Sun Mar 24, 2024 9:27 pm

Ace high

Gaspard Michoel Sat Mar 23, 2024 10:45 pm

Only one tiny thing is missing...

Chris Johanson Sat Mar 23, 2024 10:02 pm

The Plan

Trohan Colt Fri Mar 22, 2024 10:35 pm

Some beatiful News

Mia Hamish Fri Mar 22, 2024 7:34 pm

Couch Potato

Grant Leclaire Wed Mar 20, 2024 9:14 pm

One drop one Time

Erys Colt Tue Mar 19, 2024 8:14 pm

Nothing as it is

Hailey Reed Sat Mar 16, 2024 9:18 pm

Tracking

Denise Daal Sat Mar 16, 2024 8:55 pm

Looking in the mirror.. almost

Devon Deveroux Thu Mar 14, 2024 9:21 pm

Relation... SHIP

Frederik Spade Mon Mar 11, 2024 8:26 pm

How Do I Say Goodbye

Queil Gryth Fri Mar 01, 2024 9:47 pm

Wrong number...

Jamil Howell Tue Feb 27, 2024 10:02 pm

A new master

Shokan Thram Mon Feb 26, 2024 7:45 pm

Beginning and Ending

Sekani Onis Fri Feb 23, 2024 9:30 pm

The first time...

Olivia West Sat Jan 27, 2024 12:37 am

Constellation Map

Galactic Center Thu Jan 18, 2024 9:34 pm

Mystery School

Galactic Center Mon Dec 25, 2023 9:30 pm

Rang - Founders/Alapítók

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 10:41 pm

Dimenziólény - Angyal

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:09 pm

Dimenziólény - Blueprinters

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:05 pm

Whatever it takes?

Thomas Wilfey Mon Dec 11, 2023 8:20 pm

Karma is a Bit...

Layla Clark Sat Dec 09, 2023 10:09 pm

Bolita Bár - Jaxon & Eric

Eric Castor Tue Dec 05, 2023 8:41 pm

What have we done...

Mara Rover Fri Dec 01, 2023 8:24 pm

Surprise in a book

Kenneth Mezyon Thu Nov 30, 2023 8:03 pm

A heartwarming meeting

Devon Deveroux Mon Nov 27, 2023 11:14 pm

Leírás - A.I.

Galactic Center Sat Nov 25, 2023 9:58 pm

Beloved kids

Alana Sanders Fri Nov 24, 2023 9:21 pm

Youngsters

Aylmer Oshek Tue Nov 21, 2023 9:07 pm

I am sorry...

Noah Black Thu Nov 16, 2023 7:55 pm

When the awan is ready...

Dario Carter Wed Nov 15, 2023 6:17 pm

Layla Clark

Layla Clark Mon Nov 06, 2023 7:54 pm

A dessert... for you

Aylmer Oshek Sun Nov 05, 2023 11:01 pm

Hello?

Dariel Deveroux Sat Oct 28, 2023 9:24 pm

Jydai Rend

Galactic Center Mon Oct 23, 2023 7:58 pm

Family at first

Linus Higgins Thu Oct 19, 2023 9:32 pm

Volta

Great Attractor Thu Oct 19, 2023 9:06 pm

The next chapter

Liam Hanson Tue Oct 10, 2023 9:27 pm

On stage One

Linus Higgins Tue Oct 10, 2023 9:02 pm

Dad?

Noah Black Mon Oct 09, 2023 10:27 pm

Route 66

Ayda Rygel Mon Oct 09, 2023 10:11 pm

Not just a sword

Shokan Thram Mon Oct 09, 2023 8:54 pm

Knight's tale

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 10:17 pm

Parent trap

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 9:22 pm

D. is all around you

Carlos D. Force Sun Oct 08, 2023 8:42 pm

Fresh Blood

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 8:18 pm

I found Him!

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 8:01 pm

Oops, I did it again...

Shokan Thram Sun Oct 08, 2023 12:14 am

Master to Master

Carlos D. Force Sat Oct 07, 2023 9:26 pm

Finding harmony

Somayeh Nazyr Fri Oct 06, 2023 9:27 pm

Some Support

Ezume Sato Thu Oct 05, 2023 10:41 pm

Something FAMILY-ish

Jezabel Mendez Thu Oct 05, 2023 12:18 am

R2 - nem 3CPO

Rose Jackson Wed Oct 04, 2023 11:11 pm

Evening Party with a LittleBig Surprise

Zora Lavigne Wed Oct 04, 2023 12:01 am

Makkaláma

Anahera Pass Tue Oct 03, 2023 8:29 pm

To be or Not to Be

Zaphina Steal Sun Oct 01, 2023 10:35 pm

Transition

Sekani Onis Sun Oct 01, 2023 8:01 pm

Grandkids & other Disasters

Nyra Lamar Sun Oct 01, 2023 12:32 am

The future is bright

Olivia West Sat Sep 30, 2023 11:02 pm

What a ... news

Rose Jackson Sat Sep 30, 2023 9:24 pm

New cha(i)nce

Jezabel Mendez Fri Sep 29, 2023 11:30 pm

France in the '50s

Devon Deveroux Fri Sep 29, 2023 10:33 pm

Eye on the target

Eric Castor Fri Sep 29, 2023 8:29 pm

Letting go of the Past

Sekani Onis Thu Sep 28, 2023 11:36 pm

At Home

Olivia West Thu Sep 28, 2023 8:57 pm


Square no. 1

4 posters

Page 1 of 2 1, 2  Next

Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Zora Lavigne Sun Apr 21, 2024 10:05 pm

Nem feszélyez, hogy olyasmit osztok meg Terrancel, amit még korábban senkivel, annak ellenére sem, hogy épp azt a fajta sebezhetőséget mutatom meg neki, amit olyan nagy igyekezettel próbálok elrejteni. Viszont a válaszként érkező kérdése meg lep. Így még akkor is eltelik néhány másodpercnyi gondolkodási idő, ha egyébként azonnal a nyelvem hegyén van a válaszom.
- Nem. Épp ellenkezőleg. - ebbe még nem is gondoltam bele, de… tényleg így érzem. Többek között azért is, mert a sebezhető oldalával egyetemben azt is megmutatta, hogy milyen erős. Az esetében a kettő összetartozik…
Viszont, ahogy további magyarázatot ad, megértem, hogy pontosan mire is gondolt. És egy kissé keserű mosoly szökik az arcomra…
- Van, amit nincs bátorságom megmutatni. De… értem, hogy mire gondolsz. És köszönöm… - a keserű mosoly végül hálássá változik, és el is engedem azt a gondolatot, ami majdnem utat tört magának. Inkább arra koncentrálok, hogy átgondoljam, miképpen lenne érdemes a továbbiakban kommunikálni a legénység tagjaival. Terrancenek ugyanis igaza van. Lehetek, és kell is közvetlenebbnek lennem, és a bizalom nem fog sérülni, ha így teszek.
- Igen. - szélesebb lesz a mosolyom, mert jól esik, hogy azt mondja, lehet rám támaszkodni. Épp ezt szeretném nyújtani a legénységnek, béke időben ugyanis ez a legfontosabb. És remélhetőleg még sokáig a kiképzés fogja kitölteni a mindennapjainkat, és nem a tényleges harc… Biztos vagyok benne, hogy bármelyik admirális, ugyanezen a véleményen lenne, ha beszélnénk ilyesmiről…
- Benne vagyok… - a szórakozás fontos. Mindenkit csak bíztatni tudok rá. De nem egy könnyű műfaj. Számomra nem, és úgy tűnik, hogy Terrancenek sem. De ketten együtt tényleg van esélyünk…
- Ahhoz, hogy minden körülmény között elégedettek legyünk a jelennel, teljes belső harmóniára van szükség. Ezt elérni… nehéz feladat. - akár azt is mondhatnám, hogy képtelenség, legalábbis a saját szemszögemből nézve, de tudom, hogy nem így van. Aki megküzd a démonaival, az már ott van a határán, épp csak át kell lépnie. Nekem még hátra van az első lépés…
Terrancenek viszont már talán nem…
- Igen. - bólintok, még mindig mosolyogva, és azért eszembe jut, hogy neki van-e vajon olyan helye, ahová elvonulhat, amennyiben szükségesnek érzi. A hajó óriási, de azért… kevés a privát zóna. Egyelőre legalábbis
- Remek. - van kedve jönni, ezért nem is húzom az időt. Megmutatom neki a titkos funkciót, amit külön kértem a hajótól. Másnak is van lehetősége ilyet, vagy ehhez hasonlót kérni, persze, lehet, hogy nem mindenkinek jut eszébe a szoba átalakítás.
- Ha tetszik, te is tudsz ilyet, vagy hasonlót kérni a szobádba. A hajó segít a tervekben. - meg akár a kivitelezésben is. Bár azt gyanítom ő maga is megtudná oldani, ha szeretné.
Viszont mivel megmutattam neki a helyet, úgy döntök, hogy ki is élvezem az előnyeit. Leülök először a földre, aztán amikor Terrance is helyet foglal, hátra dőlök, és inkább hanyatt fekve nézem magam fölött a csillagokat. Mint mindig, most is gyönyörűek…
- Még van rá lehetőséged. Ha a jelenben élsz, nincs olyan, hogy lekéstél valamiről. - ez elméletben gyönyörűen hangzik, de a gyakorlatban… számos ellenpéldát tudnék hozni. Viszont éppen ez az a hely, ahol… nem gondolkodom ilyeneken. Csak gyönyörködöm a látványban, és a hozzá kapcsolódó gondolatokban.
- Szeretem megkeresni az ismerős csillagokat, de… ami igazán kikapcsol az, ha csak fókusz nélkül bámulok egy olyan helyet, amit nem ismerek, és ahelyett, hogy megnézném adatokat, inkább én kitalálok egy történetet. Milyen bolygók vannak ott, kik élnek azon a helyen, mi a története a népnek vagy az élőlényeknek. Itt és most olyan lehet a világ, amilyennek én szeretném. Vagy éppen olyan, amilyennek te szeretnéd. - Terrance felé fordítom a tekintetem, mosolyogva. Ez egyfajta bíztatás akar lenni, hogyha szeretne, ő is találjon ki egy olyan történetet, amilyet csak szeretne. De akár szóban is megteszem, vagy ha nincs kedve hozzá, akár csak csendben is nézhetjük a csillagokat. Függetlenül attól, hogy ez szórakozásnak számít-e vagy sem…
Zora Lavigne
Zora Lavigne

Play by : Natalie Portman

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Terrance Washington Sat Apr 20, 2024 8:59 pm

Everything

Changes

Zora - Terra - Jelen

Észbe kapok, hogy talán olyat kérdeztem, ami már nem a hatáskörömbe, meg semmilyen körömbe nem tartozik. De mire felemelném a kezem, s jelezném, addigra már válaszol is, így nagy érdeklődéssel figyelek rá.
Kortyolok utána az italból, elgondolkodva. Saját történeteim jutnak eszembe, s azt is szem előtt tartom, hogy a rendszerről beszél, szerinte mit vár el a rendszer.
- Értelek. Csak egy kérdés: most, hogy már megmutattam sebezhető oldalam feléd, kevésbé bízol bennem? Hogy nem tudlak megvédeni, ha úgy hozza a helyzet? - megvárom, míg válaszol, ha válaszol. Ha nem, akkor némi csend után folytatom.
- Ha valakit gyengének látunk, látjuk a sebezhető oldalát, sokkal közelebb hozzuk magunkhoz, mert ahhoz sokkal nagyobb bátorság kell, hogy ezt megmutassuk a másiknak. És még inkább, ha ennek ellenére is tesszük, amit tennünk kell. - most már rá merek nézni.
- Mint ahogy te is teszed. Nem attól vagy erős, hogy nem mutatod meg a sebezhető oldaladat. Az is a részed. Hanem attól, hogy megmutatod és hogy erősebb vagy általa. - ahogy kimondja, megértem, ezt magamra is értem. Bár a részemről inkább a balfék viselkedést adtam elő.
Elmosolyodom, s bólintok egyet, zavarba jövök, de nem is tudom, mitől.
Várakozó feszültséggel tekintek rá, ahogy rájövök, kezem a kezén van. Mosolya azonban mindent elolvaszt bennem, s önkéntelenül mosolygok vissza rá.
Biccenteni tudok csak. Az érzések és emlékek még mindig bennem vannak, s tudom, most már részemmé váltak. S azt is tudom, hogy már kezdek felállni ebből, s megtalálni azt a valakit, akit régóta elveszítettem.  S nagyon meglep, mennyire sok erőm és energiám van.
- És lehet rád támaszkodni. - bólintok komolyan.
Meglepett érdeklődéssel nézek rá. Aztán megértem. Hiszen éppen az előbb mondta ki, mennyire szeretne felelősségteljes lenni. Szerintem azt másként is lehet tenni. Egyelőre nem tudom, hogyan...
- Felfedezhetjük együtt, milyen is, kikapcsolódni. - tartom fel a poharam, noha csak félig van szerintem tele.
- Miért a legnehezebb? - érdeklődöm. Nekem eddig megvolt az okom, a jelent miért ne élvezzem. Igaz, se a múltat, sem a jövőt nem élveztem, utóbbira nem is tekintettem, minek? Most azonban... minden egészen más.
- Az jó, és nagyon fontos. - bólintok komolyan. Nekem ezek a gépek, vannak helyek, ahol jó ideig el lehetek, a nélkül, hogy bárki belém botlana. Most kivételesen jó volt, hogy az admirális rám bukkant...
Meglepetten nézek rá, eléggé pozitívan. Vagyis döbbent is vagyok.
- Én? - még magamra is mutatok. - Persze! - mosolyom pillanatok alatt a füleimig érnek, aztán hirtelen elkomolyodok. - És persze, csak, ha sze ... - de már fel is pattan, s kezem annyira önkéntelenül mozdul lábammal együtt, hogy felálljak, hogy elharapom a végét, s mozdulatom jelzi, hogy már megyek is!
A dolgozó szoba. Elmosolyodom. Tudtam, hogy a munkája az, ami során teljesen ki tud kapcsolni. Mint én.
De valamit megnyom, s szinte a fél szoba elmozdul, így csak maradok a helyemen.
Tágra nyílnak szemeim, s fogalmam sincs, mennyi ideig nézem. A földről régen még sok csillagot lehetett látni, az utolsó ciklusomban már nem igazán. S most innen sokkal több csillag látszódik.
- Csodálatos! - szinte suttogom, tele ámulattal. S utána megint nem tudom, mennyi ideig csak bámulom. - Megértem, hogy miért tud kikapcsolni. - rá tekintenék oldalt, de nem találom, aztán lenézek, s látom,  mit tett. Leülök mellé, törökülésbe helyezkedek magam is.
- Jó ideje már nem akartam a csillagokra nézni. És nagyon sajnálom így utólag... - majd újra ránézek.
- Mi az, ami kikapcsol benne?

Emme

Terrance Washington
Terrance Washington

Age : 136
Play by : Brandon Routh

https://elementals.hungarianforum.com/t173-terrance-washington#7

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Zora Lavigne Thu Apr 11, 2024 8:27 pm

Nem igazán beszéltem még senkivel sem arról, hogy milyen problémát látok a hierarchikus rendszerben, még más admirálisokkal sem. Valahogy… az ilyesmi nem kerül szóba, nem mintha tabu lenne, de mindenkinek van már egy bevált megküzdési stratégiája. Nekem is, csak ez még nem jelenti azt, hogy nem szeretnék hosszú távon változást.
Ezért egy pillanatig elgondolkozom rajta, hogy mennyire őszintén feleljek, de… nos Terrance előtt tényleg nem lehetnek titkaim. Már neki sincsenek, és az viszonzást érdemel.
- Tartanom kell a távolságot a legénység tagjaitól, mert ha nyilvánvaló lenne, hogy én is sebezhető vagyok, nem tudnának bennem megbízni. Azt kell érezniük, hogy a legnagyobb veszély esetén is meg tudom őket védeni, és nem fogok összeomlani, ha túl nagy a teher. Ésszel mindenki tudja, hogy ez nem lehetséges, hogy én is épp olyan törékeny vagyok, mint bárki más, de ahhoz, hogy feltétel nélkül kövessék a parancsaim, kell ez az illúzió. Legalábbis én pusztán ennyi értelmet látok abban, hogy ez az egész rendszer kialakult. - bizalom. Hinni kell abban, hogy aki feletted áll, az jót akar neked. Hogy sosem fog ártani. De sajnos akaratlanul is megtörténhet a tragédia, így ennek az egésznek tényleg nem sok értelme van. Szerintem…
- Majd megmondom neki. - jólesik, hogy nem néz bolondnak a gyerekes mosoly fakasztás miatt. Tény, hogy ezt az oldalamat nem ismeri, és ami azt illeti… már én sem igazán. De az mindenképp megnyugtató, hogy nem találja riasztónak…
Az pedig még jobb érzés, hogy amikor a szándékos elismerés után érkezik egy nem tervezett is… még mindig nem fordít hátat és hivatkozik valami elfoglaltságra. Megérteném. Hiszen sikerült magamat is teljesen zavarba hozni, és minden erőmmel azon vagyok, hogy ez ne legyen teljesen nyilvánvaló. Remélem sikerül, legalább részben összehozni…
- Szívesen… - inkább nem nézek rá, talán őt is sikerült zavarba hozni, de az rajtam nem segítene. Így marad a pohár bámulása. És a benne lévő folyadék mennyiségének a csökkentése, egy lendületes korttyal…
Akkor viszont már egyértelműen Terrancere nézek, amikor érzem, hogy megérinti a kezemet. Nem húzom el a kezem, még csak késztetést sem érzek rá, épp ellenkezőleg. Valahogy ebben a helyzetben ez helyesnek tűnik, és így talán annak is értelme van, hogy nem olyan rég épp én akartam az ő kézfejére helyezni a tenyerem. Talán az sem lett volna hiba. Mindenesetre nem tudom (és nem is igazán akarom…) elrejteni a mosolyt, ami válaszként érkezik az érintésre…
- Örülök… - ez nem csak egy üres szó, láthatja rajtam, hogy tényleg örülök annak, hogy jobban van, és most már arra halad, amerre szeretne. Már nem húzza őt vissza a negatív erő, már… szabad lehet. Teljes mértékben.
Számára ez biztos új érzés, és talán… egy kicsit izgalmas is. Csak feltételezem, még időre van szüksége. És támogatásra…
- Oh… hát az tény, hogy most már tapasztaltnak számítok… - legalábbis… szeretném így hinni. És igyekszem magam megerősíteni, mert ahogy a legénységnek el kell hinnie, hogy bízhat bennem, nekem is hinnem kell magamban. Az esetek nagy részében sikerül is. De vannak mélyebb pontok, és akkor… jól esik az, amit Terrance mond…
Egyébként is, így igyekszem ismét elrejteni, hogy zavarba hozott. Akkor is, ha jó értelemben tette…
- Ez nem biztos. Már mint… én sem biztos, hogy sokkal jobb vagyok szórakozás témakörben. Sőt… - ha megpróbálom felidézni, hogy utoljára mikor engedem el igazán magam…
Nos ebben az életben nem is sikerült még. Így a magam részéről biztos vagyok benne, hogy ha nem is stabil, te támasz lehet Terrance. Főleg, ha még iszunk egy kicsit…
Mosolyogva bólintok, és megemelem a poharamat felé. Nem tudom mikor lett tele, alighanem töltött valamikor. Vagy én tettem? Igazából mindegy is…
- Azt hiszem az a legjobb, és a legnehezebb választás. - ha jól értem, nem szeretne egy különleges pillanatot, ahhoz, hogy jól érezze magát, inkább minden pillanatban meg akarja találni a jót. Tökéletes cél, azt hiszem nekem is pontosan így kéne tenni. De én még biztos nem tartok ott.
- Nekem van egy titkos helyem, ahová el tudok vonulni, ha szeretnék egyensúlyba kerülni magammal. - ami azt illeti ez a hely nincs is messze. Annyira nem, hogy… akár meg is mutatnám Terrancenek.
- Van kedved megnézni velem? - igazából most annyira kedvet kaptam hozzá,  hogy lehetséges, akkor is elindulok, ha ő nem akar velem tartani. De azért reménykedem. Még a kezem is nyújtom felé, bár arra nem tudok racionális magyarázatot adni, hogy miért teszem ezt…
És persze, ha igent mond, akkor nem kell sokáig fogni a kezemet, épp csak egy helyiséggel megyünk odébb. Elsőre úgy tűnhet, mintha a dolgozó szobám lenne, az ehhez szükséges összes panellel, és felszereléssel, és… tulajdonképpen az is. De van egy titkos funkciója…
Megérintem a panelt, a jobb oldalt, és hamarosan elmozdul a szerkezet. A falba csúszik a szék, az asztal, és minden, ami bútornak számít. Nem marad más csak a hajó fala, ami hamarosan szintén átalakul. Egy óriási kijelző lesz, tulajdonképpen egy ablak, ami betölti az összes felületet a helyiségben. És tökéletesen mutatja a hajóról látható csillagokat…
- Ez az én szentélyem… - mondom kicsit halkabban Terrancenek, ha velem tartott, és ha megfogta, de eddig nem engedem el a kezemet, most én engedem el. És leülök a földre. Törökülésben…
Zora Lavigne
Zora Lavigne

Play by : Natalie Portman

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Terrance Washington Wed Apr 10, 2024 9:44 pm

Everything

Changes

Zora - Terra - Jelen

Egy arckifejezéssel válaszolok vissza, miszerint valóban, az alkohol melegít. Áh, biztosan ettől van melegem!
Érdeklődéssel tekintek rá.
- Hogy érti... érted, hogy megfoszt? - ebbe bele sem gondoltam sosem. Így nem tudom, mire is gondol.
Finoman elmosolyodom, s bólintok, jelezve, hogy szívesen. Vagyis inkább örömmel. Mert ahogy viselkedtem vele, az nem igazán volt helyes. Így örülök, hogy akkor ott nem hagyott magamra.
- Oké. - adom meg magam. Italra annyira nem vágyom, a nap fényére és a szép környezetre, a nyugalomra, annál inkább. Most már észre is veszem, mert nem merülök el önsajnáló mivoltomba. S így észreveszem Zorat is.
Önkéntelenül elmosolyodok azon, ahogy a szája sarkát mosolyra húzza. Nem gondoltam volna róla, hogy tud ilyen oldott is lenni. S határozottan jobban áll neki ez az oldottság.
- Mind a kettő határozottan jól áll pedig neki. - mutatok rá, jelezve is, hogy rá értem.
Komolyan nézek rá válasza közben, majd leesik az állam, noha az arcom többi része változatlan marad (tátva marad a szám a meglepettségtől).
NAGYON melegem lesz, inkább töltök újra, neki is és nekem is. Közben kigombolom az egyenruha felső gombját, nem is figyelve és észrevéve, hogy megteszem.
- Köszönöm. - felelem halkan. Nem tudok szabadkozni, mert tartok attól, hogy ez a gondolatmenete folytatódni fog és akkor valóban el fogok olvadni.
Megtenné újra...
Kezem előbb mozdul, mint érzékelném, s mire észbe kapok, addigra már kézfején pihen tenyerem. Finoman szorítom meg, mert a hála gombóca a torkomban hirtelen nagyméretűvé vált. A tekintetemben azonba ott van.
- Részemről biztosan nem történik ilyen. - felelem halkan. Peter alapos munkát végzett, és ha Zora nincs, akkor semmilyen munkát nem tudott volna végezni.
Bólintok. Valóban jó a csapat.
- Rád értettem... - csusszan ki a számon, majd észbe kapok, s a fülem most már lángot vet, tudom. Az asztal nézése hirtelen fontosabbá válik.
Kortyolok az italból, s sóhajtok egyet.
- Derítsük. Bár velem nem sokra jutunk, ha rám támaszkodunk ebben. - kicst keserűen nevetem el magam. Egyáltalán nem élveztem az életet, a létemet.
- Maradjunk. - mosolygok rá.
A kérdésére elkomorodok. Mert rátapintott arra, ami a gyenge pontom. S nem a fájdalom miatt, mindössze... fogalmam sincs.
Így gondolkodom egy ideig. Aztán megértem.
- Azt, ami éppen most van. - élvezni a pillanatot.
- És Ön... te? - nézek rá érdeklődéssel.


Emme

Terrance Washington
Terrance Washington

Age : 136
Play by : Brandon Routh

https://elementals.hungarianforum.com/t173-terrance-washington#7

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Zora Lavigne Sat Mar 09, 2024 11:29 pm

Square no. 1
Terrance & Zora
Bólintok a szavaira. Az ital a gond. Ezzel elbírok. Főleg, mert ennek fényében nem kell aggódnom amiatt, hogy kifejezetten kellemesnek tartom ezt az érzést… Most nem vagyok szolgálatban, fogyaszthatok.
- Attól nem tartok. Melegít az ital. - ha nem az tehet a pirrol az arcunkon… még mindig ráérünk visszatekerni a klímát. De biztosan az a probléma. Az ereje ugyanis bitang.
Annyira, hogy mikor még valamit mond Terrance… nagyon kellemes meleg fut végig a bőröm alatt. Jól esik, amit mond, főleg annak fényében, hogy… vele kifejezetten kemény voltam. A jó szándék vezérelt, de ez akkor is tény.
- Nos akár bajos, akár nem, egyelőre nem tudok jobb megoldást. A szigorú hierarchia… rengeteg eszköztől megfoszt. - nem igazán beszélhetünk közös fejlődésről, amikor tartanom kell a távolságot, mindenkitől. A tekintély meg… igazából nem tudom pontosan, hogy mi miatt. De épp ezért szeretnék változtatni ezen. És máson is…
-  Köszönöm, hogy ezt mondod… - nem csak elmosolyodom, hanem hálával is tekintek Terrance felé. Azért… hiába értem ezt, időnként… magányosnak érzem magam. Természetesen az sem segít, hogy igyekszem mindenkit eltaszítani, de… megnyugtat, hogy a hiba tényleg nem bennem van.
És ki tudja, Terrance személyében talán lesz egy új barátom is. Épp csak meg kell ismernem őt, mert valójában nem tudok róla túl sok mindent. Most… teljesen más mint korábban.
- Meg. - biccentek mosolyogva, és annyira nem tartok tőle, hogy kiderül a pizsamám titka. Ritkán tudok annyi ideig pihenni, hogy egyáltalán alkalmam legyen felvenni. Ha csak néhány órám van, akkor inkább abban pihenek, amiben vagyok, akkor gyorsabban el tudok készülni, ha menni kell valahová. De majd talán ma abban tudok pihenni, elvégre, most hosszabb a szabadidőm, mint általában.
- Azt nem mondtam, hogy ez baj. Legalább nem fázunk meg… - lehet, hogy ezen kijelentésem után úgy tűnik, mintha az italok rabja lennék. És az sem ez ellen a felvetés ellen dolgozik, hogy a szememmel végig követem, ahogy eltolja a poharat. És nyelek egy hatalmasat…
Lehet, hogy még egy gombot ki kell engednem, mert éget az egyenruha…
- Igen. Olyan szigorú képet vág, hogy időnként megbökdösném a száját, hogy néha legalább mosolyogjon… - meg is mutatom, hogy mire gondolok, a mutató ujjammal megérintem az ajkam szélét, és egy kissé feljebb tolom. Más kérdés, hogy nagyon mosolygok, így inkább tűnik gyerekesnek a mozdulat, mint komolynak. Inkább le is teszem a kezem. De a nevetés ismét kibukik belőlem.
Aztán ahogy Terrance még jobban beavat abba, mit érzett… valahová máshová kívánkozik a kezem. Szeretném őt megérinteni, úgy fogni a kezét, ahogy akkor. Itt tartani őt a valóság peremén…
De most nincs szüksége rá, és csak egy kósza pillanatra mozdul meg a kezem.
- Óriási erő, és még több bátorság kellett ahhoz, hogy ezek után ne csak maradj, hanem szembe is nézz azzal, ami történt. Őszintén mondtam, hogy sosem láttam még olyan erős, és gyönyörű lelket, mint a tiéd. - öhm… lehet, hogy az utóbbit nem mondtam. Csak gondoltam. És gondolom most is… De nem feltétlenül kellett volna ezt is kimondanom. Az ital kezdi elmosni a… gátlásaimat. Pedig azok okkal vannak…
Inkább kissé zavartan lehajtom a fejem, és iszom még egy kortyot. Nem ez a jó megoldás, de hirtelen nem tudok jobbat…
Hiszen a képességeim lekicsinylésével kapcsolatban is… lenne néhány szavam. De most nem akarom őket kimondani. Nem akarom elrontani a hangulatot. Van, ami fontosabb, mint az árnyék, amit a múltam okoz…
- Megtenném újra. Kérdés nélkül. - ha másban nem is, ebben biztos lehet. Mindent el fogok követni azért, hogy megvédjem. Ez a helyes, és semmilyen rang vagy protokoll nem írhatja ezt felül. Legalább őt megmenthettem…
- De azért örülnék neki, ha nem lenne egyhamar egy ilyen újra… - a tekintetemben talán felvillan néhány pillanatra az aggodalom, és a féltés, amit akkor éreztem, amikor a kezemben tartottam az életét. Amikor éreztem, hogy szép lassan… elhagyja az ereje. Aztán visszajött. Megcsinálta, mert nála keményebb nem sok van az univerzumban.
- Igen. Így van. A legjobb csapat kellett ide. - elismeréssel a tekintetemben bólintok, mert nem túlzok. A legénység a legjobb, mondthat bárki bármit. Ezek a fiatalok (és nem annyira fiatalok), olyan képességek birtokában vannak, amit a másik oldal… el sem tud képzelni. És leginkább nem is akar, mert ha így tenne, egy másik univerzumba kéne menekülniük… Büszke vagyok a legénységre, és ez mind a hangomból, mint a tekintetemből, egyértelmű.
De egy kis időre most szeretném félretenni őket, és csak egy valakire figyelni…
- Oh… Ami azt illeti. Szerintem már én sem… - kissé szabadkozó arckifejezés jelenik meg az ábrázatomon, de aztán… eszembe jut egy ötlet is.
- Kideríthetjük együtt… - pontosan olyan lelkesedés jelenik meg rajtam, mint régen, amikor újonc voltam. Akkor minden bevetést eképpen vártam, hiszen lényegében… ez is. Rá kell jönni, hogy hogyan kell élni. Hosszú távon ez kifizetődő stratégie lesz.
- Hopsz… Akkor maradjunk ülve, elég stabilak a székek… - erősen bízom benne, hogy most nem fog keresni senki, még magán ügyben sem, mert szeretném… egy kicsit elengedni magam. Lazítani, és csak élvezni Terrance társaságát.
- Ha most megtehetnél bármit… nem lenne akadály, sem az idő, sem a hely, de még a társaság sem… És egyszerűen csak jól akarnád érezni magad… akkor mit tennél? - nem teljesen elméleti a kérdés, ha olyasmit mond, ami a megvalósítható, megcsináljuk. Talán nekem is ad egy-két ötletet…
Ciaran
Zora Lavigne
Zora Lavigne

Play by : Natalie Portman

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Terrance Washington Sat Mar 09, 2024 8:49 pm

Everything

Changes

Zora - Terra - Jelen

- Igen? - meglep a válasza. Akkor nem velem van a baj, hogy hirtelen melegem lett. - Ó, igen, az meglehet. Elég ütős ital. - meg is van a magyarázat, főleg, hogy az ital tényleg ütős tud lenni.
- Ahogy önnek megfelel, adm... Zora. Nem szeretném, ha megfázna. - azt valóban nem szeretném.
Értetlenül biccentem oldalra a fejem.
- Szerintem semmi baj nincs azzal, ahogy admirálisként viselkedeik a többiekkel. - a kezem is széttárom, s noha naaaagyon bennem van az a bizonyos kantin találkozó, azóta változott a véleményem, és előtte is egészen okés voltam azzal, ahogy hozzáállt a dolgokhoz. - És ha ezt magánidejében is úgy véli, így tesz, így az már az ő bajuk, ha nem keresik meg. - tény, én sem, mert a munkába menekülés sokkal jobb lehetőség volt, mint az érzelmi bombákat ledobálgatni.  Inkább beletuszkoltam egy tervrajzba vagy egy update-be.
- Akkor ezt megbeszéltük. - megállnék a témában, mielőtt a fülem még pirosabb lesz a melegtől. Esetleg meggyullad.
Várakozón tekintek rá a válasz befejezésére, s magam sem értem, kicsit talán szomorú rezgést érzékelek magamban. Így a mosoly kicsit nagyon halványul, s megértően bólintok. Tudom, hogy sok dolga van az admirálisnak, s egy vagyok a legénységből csupán.
Uh. Tényleg beletenyereltem. Kínos, de leginkább őt nem akartam ilyen helyzetbe hozni, így inkább csak bólintva hajtom le a fejem, s igyekszem a következővel terelni a témát. Főleg, mivel egyértelművé tette az, hogy nem válaszolta meg a kérdést...
Nagyon megjegyzem, hogy legközelebb ilyet ne kérdezzek.
Valszára komoylan nézek rá. Hosszabban, mint kéne. Nem csak az életemet mentette meg. Megmentett attól, hogy újra olyan mókuskerék legyen az egész, s kezdhessem elölről, mint amit annyi életemen át Terrán.
A meleg meg mintha talán túl sok lenne a nemlétező műszál a ruhánkban: melegem is lesz még jobban hirtelen, s mintha valami megcsípett volna, ahogy a kezemre teszi az övét. Már majdnem mozdulna a kezem, hogy tenyerembe vegyem az övét, ám elhúzza, így inkább az asztalra nézek zavartan. S olyan jóleső bizsergés maradt érintése helyén. Még sosem éreztem. Biztosan van gyógyító képessége.
- Akkor nem iszunk többet. - nevetésébe belefeledkezem, s a poharat inkább arrébb teszem.
- Ó tényleg? - s hallani hangomon, hogy nem hiszem, de sokkal inkább pozitívként értendő a kérdésem. Nem hiszem, hogy tud bosszantó lenni. Megfontoltnak kell lennie, hiszen egy egész hajó... bolygóméretű hajó legénységéért felel.
S már el is felejtettem iménti szavaimat az italozzással kapcsolatban, újra töltök.
- Mindenféle értelemben. - szakad ki belőlem kicsit hosszabb hallgatás után. Már nem kapcsolódik hozzá érzelem, de azért nagy csomag volt, amit annyi ideig magam előtt görgettem.
- Túságosan sok fájdalom kötött Terrához, hogy el akarjak menekülni, és végre kaphassak levegőt...- nem tudom, hogy segített volna-e, már nem fog az kiderülni.
- Igen. - bólintok komolyan. Az admirális megfigyelőképessége nagyon jól jött, megmentett vele.
Ahogy kimondja a szavakat, rázni kezdem a fejem.
- Ne, ezt mondja.  - szinte suttogom, kérlelem? - Ne kicsinyítse le önmaga képességeit. Megmentetted az életem. - ezzel mentett meg.
Érdeklődéssel hallgatom szavait.
- A, értem. - elgondolkodom. - A legjobbat kérte Terra akkor. - meggyőződéssel mondom. Akármennyire nem akartam itt lenni, annyira biztos voltam és vagyok abban, hogy ha valaki, akkor az admirális képességével meg lehet védeni Terrát.
A váltás meglep, azután lefagyok. Nézem a poharát, aztán rá, és nagyon határozottan, gyorsan válaszolok.
- Azt nem tudom, hogyan kell. - s csak utána emelem a poharam, s koccintok vele.
Mosolyára azonban az a riadalom, hogy ráébredek, a terrai létem alatt teljesen elfelejtettem, milyen is “élni”, takarjon az bármit. Mások igényeit rendeltem sajátom alá, a boldogságommal együtt.
- Ebből? - mutatok a pohárra. - Ha jól számolom, most léptük túl... -de erre már elnevetem magam, mert így van, és most valahogy... nem zavar...

Emme

Terrance Washington
Terrance Washington

Age : 136
Play by : Brandon Routh

https://elementals.hungarianforum.com/t173-terrance-washington#7

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Zora Lavigne Thu Mar 07, 2024 12:08 am

Még mindig nem tudom pontosan, hogy mi is történik. Hogy csak nagyon meleg van, vagy netán zavarba hoztam valamivel a századost. De inkább az előbbit választom. Az utóbbi engem is zavarba hoz, és az nagyon nem jó…
- Akkor lejjebb veszem egy kicsit a hőmérsékletet. Nekem is melegem van egy kicsit. Gondolom az ital… - van egy olyan érzésem, hogy nem kéne, ilyen gyorsan hasson, de ez azt hiszem most mellékes. Találok olyan magyarázatot, ami tetszik, és annál is maradok. A hőmérsékletet, pedig tényleg lejjebb veszem.
- Szóljon, ha túl hideg. - nekem egyelőre tökéletes. A hőmérséklet. Azt hiszem… Valamit ugyanis még érzek, de nem tudom, hogy pontosan mit. Nagyon kellemes…
- Igen. Elméletben. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy a legénység tagjainak eszébe sincs belépni a magánidőmbe. Feltételezik, hogy pontosan olyan vagyok magánemberként, mint admirálisként. Vagyis érdemes inkább minél távolabb maradni tőlem. - ez egészen addig zavart, amíg meg nem értettem, hogy miért történik ez. Hogy a döntés, miszerint kemény kézzel bánok mindenkivel, hogy a lehető legjobbat ki tudjam belőlök hozni… azt jelenti, hogy nem igazán lesznek barátaim. Illetve ott van az is, hogy… még mindig feszélyez a férfiak társasága. Ha rajtam múlna, csak nők szolgálnának a hajón, de ez szimplán egy önző döntés lenne. És persze… nem mindenkitől szorul ökölbe a kezem. A százados társasága… most kifejezetten kellemes…
Biztos csak az ital lazított a gátlásaimon…
- A kopogás valóban hasznos. - mosollyal igyekszem enyhíteni a szavaim élét. Ugyanis akkor sem haragudnék, ha kiderülne, hogy a pizsamámon mókás állatfigurák vannak… Nagyon zavarba jönnék… De harag nem lenne bennem.
Főleg, ha mondjuk olyan helyzet adódik, mint amin Terrance ment át…
- Ennek örülök. Hiányzik már a… - ajajj… mit is akartam mondani? Miért épp ezt a szót használtam. Nagyon gyorsan meg kell találnom…
Meg van…
- … hajónak. - gyorsan kapcsoltam, legfeljebb egy másodpercnyi szünet volt a két szó között. De… még így is érzem, hogy milyen meleg van. Talán nem kéne olyan serényen inni az italt.
Vagy az is lehet, hogy még bátrabban kéne fogyasztani…
- Nem kell elnézést kérned. Nincs olyan, hogy rossz kérdés. - igyekszem bíztatóan rámosolyogni, még annak ellenére is, hogy sikerült érre tapintania. Azzal ugyanis tisztában vagyok, hogy nem szándékosan tette, és neki semmi köze ahhoz, ami velem történt. Éppen ezért sem szeretném a terhet rárakni.
Az őszinteség viszont fontos, így a hallgatás sem jó megoldás…
- Ez esetben még inkább örülök annak, hogy hallgattam a megérzésre, és magasról tettem az admirális protokollra… - talán tényleg nem az én feladatom lett volna. Ám ez egy kicsit sem érdekel. Aggódtam érte, és… mikor megláttam, hogy mi történt, még inkább hatalmába kerített ez az érzés. Meg sem fordult a fejemben, hogy ott hagyom. Képtelen lettem volna rá…
Ahogy valamiért abban is biztos vagyok, hogy megnyílhatok. Egy kicsit… Válaszolhatok őszintén, és nem fog emiatt hátat fordítani. Vagy, ha mégis… akkor félreismertem. És akkor mostantól még kevésbé fogok hinni a megérzéseimnek…
- Szívesen… - felemelem az egyik kezemet, és ha tudom, Terrance kezére helyezem a tenyeremet. Épp csak egy pár pillanatra. Szeretném, ha tudná, hogy komolyan gondolom a szavaim….
Aztán rájövök, hogy talán… ez még sem volt annyira jó ötlet, és inkább visszahúzom a kezem. Szörnyen meleg van…
- Most már biztos, hogy az ital miatt van melegünk… - elnevetem magam, de… nehéz leplezni, hogy már megint zavarban vagyok. Nem tudom, hogy mi történik. Ez még annál is zavarosabb, mintha pizsamában lennék…
- Nem? Pedig engem rendszeresen felbosszant… - megcsóválom a fejem, de a vidámság ott bújkál a szám sarkában. Sőt. Még egy nevetés is. Nem is gondoltam volna, hogy egy italozás, ilyen jó hangulatú is lehet.
Elveszem a poharat, amit töltött, majd felé emelem.
- Fizikai vagy egyéb értelemben? - ezt annak idején nem tisztáztuk. A történteken minden bizonnyal nem változtat, de engem érdekel. Szeretném jobban megismerni a századost. Főleg mert…
- Valóban? - meglepődök. Nagyon jó értelemben. Még sosem mondta nekem senki, hogy odafigyelő vagyok. Az ellenkezőjét… annál inkább…
- Ennek a léleknek ügyvédre lesz szüksége. Még sosem vádolták azzal, hogy odafigyelő… - a mosolyomban több van egyszerű vidámságnál. Nagyon jól esik, hogy ezt hallom. Tőle… Önkéntelenül hátra is simítom a hajam, pár pillanatra lesütöm a szemem.
- Inkább a Terra választott engem. Úgy voltam vele, hogy nekem mindegy hová vezényelnek. Szerettem volna egy olyan csapat tagja lenni, ami az univerzum bármelyik pontján ütőképes. Úgy adódott, hogy a Terránál volt szükség egy ilyen csapatra. - ez bármikor változhat, a jelen állás szerint persze ez nem túl valószínű. Jobban mondva, remélhetőleg nem lesz máshol olyan vészhelyzet, ami miatt el kell mozdulnunk. Ugyanis hiába áll készen egy csatára a legénység, nem szívesen vezetném őket a… végzet felé…
- Tudod mit? Felejtsük el egy kicsit a hajót és a szolgálatot. Éljünk egy kicsit. - ismét felemelem a poharam, és most addig nem is engedem le a kezem, míg nem koccintunk. (vagy nem érkezik egyértelmű elutasítás a gesztusra.) A mosolyom pedig… nem csak széles, hanem kihívó is.
- Előbb viszont tisztázzuk, hogy hány pohár ital után kell aggódni az egyensúly miatt? - nem részegedni szeretnék, remélem ez egyértelmű. Persze… a mosolyt még mindig nem tudtam eltüntetni az arcomról…
Zora Lavigne
Zora Lavigne

Play by : Natalie Portman

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Terrance Washington Wed Mar 06, 2024 10:00 pm

Everything

Changes

Zora - Terra - Jelen

Várakozón figyelem, ahogy megkóstolja az italt, s talán egy gondolatnyival tovább tekintek a mosolyára. Itt tényleg nagyon meleg van...
A kérdés meglep, hiszen ha melegem van, azt azért nem látni. S így még nagyobb zavarba jövök.
- Egy ideje sokszor ellep a hőhullám. Azelőtt mindig meg akartam fagyni. - itt a hajóra fogtam, olyan bohókás gondolatokkal, hogy az űrben hideg van. De most érzem igazán, mennyire nem erről van szó...
Nem igazán értem a válaszát, így ahogy éppen az asztallapot tanulmányozza, én is kicsit lejjebb hajtom fejem, úgy nézek rá.
-Úgy érti, a magánidejébe bárki beléphet? - talán akkor én gondolkodom rosszul abban, hogy ha nem vagyok szolgálatban, akkor teljesen elbarikádoztam magam? Most már valahogy nincs ez az igényem.
És megértem: már nincs olyan, hogy takargatnivaló. Mert azt is csak magamnak beszéltem be, hogy van mit szégyellnem...
Ahm. Azt hiszem, tényleg nagyon melegem lett hirtelen.
- Akkor mindenképpen kopogok belépés előtt. Meg engedélyt kérek... - pont az ilyen helyzeteket szeretném elkerülni.
- Dolgozom rajta... - valójában nem tudok. Hol lebegek, hol azt sem tudom felmérni, mekkora is egy tárgy, van, hogy az időben tévedek el...
Látom, hogy rosszat kérdeztem. Zavartan az üres pohárba nézek.
- Vagyis inkább nem mondtam semmit. Elnézést... - azt hiszem, a szociális készségeimen is van mit csiszolni, elég rendesen.
Zavaromban, és időkitöltőnek, mást is töltök. Az üveget feltartva, némán kérdezem,  tölthetek-e, majd magamnak is.
A kérdés visszatalál, én azonban magamat a múltban nem, hiába jelenik meg előttem az a kép, ahogy az admirális rámnyitott. De azért csendben hallgatok pár pillanatnál jóval tovább.
- Ha akkor nem keres meg, akkor ott maradok... - csak egy kicsit halkabb a hangom. S valóban így van. Tudom. Mások is, hiszen eléggé látható egy energián, ha éppen le akarja zárni az akkori életciklusát.
S inkább felhajtom a következő pohárkát, jól esik a maró keménysége, sóhajtok is egyet utána. A válasz azonban tőle is megérkezik, s a pohár a kezemből az asztalra nagyon határozottan érkezik, hanghatás nélkül. Az alátét besegít ebben...
S csendben nézem újra az újra üres poharat egy ideig.
Ő is elengedett mindent, úgy kapta vissza az irányítást maga felett. S valahogy kezdem érezni azt is, hogy velem is talán ez lehet.
- Köszönöm. - azt is, hogy elmondta, s azt is, hogy megmentett. Annyiszor álltam már a testem felett, megbánva mindent, azt is, hogy végeztem magammal. Annak is ideje volt véget venni, s lezárni. Maradtam. De ezt csakis az admi... Zorának köszönhetem.
Elmosolyodom.
- Az piszok bosszantó admirális egyáltalán nem piszok bosszantó... - látom a pillantását, de csak kicsit később esik le, mit is akart, s ez a felismerés az arcomra is kiül, ahogy az üveg felé nyúl a kezem, s töltök neki is, meg magamnak is.
- Minél messzebbre akartam kerülni Terrától. - bennem van az a keserűség érzése, amit a döntéskor hoztam meg. Az összes fájdalommal együtt. De már csak úgy nézek rá, mint egy régi történetre, ami valaki mással történt meg.
Megtámasztom öklöm a halántékomnál.
- Ha már ebben a galaxisban ragadtam, legalább a lehető legtávolabb legyen tőle. Szerencsére nem így történt. Ami egy nagyon határozott és odafigyelő léleknek köszönhető. - emelem fel a poharam felé, jelezve, kire is gondolok.
Mondtam már, hogy mintha nagyon meleg lenne?
- Miért Terrát választottad? - mert rólam már tudni, miért nem Terrát.
Emme

Terrance Washington
Terrance Washington

Age : 136
Play by : Brandon Routh

https://elementals.hungarianforum.com/t173-terrance-washington#7

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Zora Lavigne Mon Mar 04, 2024 9:55 pm

Square no. 1
Terrance & Zora
Nem tudom, hogy pontosan mit vártam, leginkább… semmit. Ugyanis még sosem történt olyan, hogy valakinek az élete ilyen szinten a kezemben legyen. Akinek mégis… azt nem tudtam megmenteni…
Ezért Terrancet látni, egyben, őszinte örömet okoz a számomra…
Nem is tudom abbahagyni a mosolygást…
- Nos akkor mindenképp tesztelnem kell. - már épp emelném is a poharat az ajkaimhoz, amikor azért… feltűnik valami. Valószínűleg nem venném észre, ha nem vándorolna az indokoltnál biztosan gyakrabban a tekintetem Terrance felé…
Hmm… Jól éreztem tényleg meleg van itt…
- Melege van Százados? Egy kicsit kipirult… - már nyúlok is a karórához, hogy csökkenteni tudjam a benti hőmérsékletet, amikor eszembe jut… talán még sem a klímaberendezés a pirulás okozója…
Aztán ezt a gondolatot nagyon gyorsan elvetem, mert teljes mértékben lehetetlen…
És maradok a klímánál, mert hirtelen nekem is forróvá válik az arcom… Le is hajtom inkább a fejemet, és vizuális vizsgálatot végzek az asztal lapon. Szilárd az anyag, nem lesz gond vele…
- Szolgálaton kívül nem igazán van számomra olyan, hogy alkalmatlan idő. A legrosszabb, ami történhet, hogy nem vagyok a szobámban. - igazából eszembe jut még valami. És mivel még mindig forrónak érzem az arcom (tehát még mindig nem jó a klíma…), kissé zavartan el is nevetem magam.
- Pontosabban a legrosszabb eshetőség, hogy pizsamában vagyok. - most nem abban vagyok, teljesen egyértelmű, hogy egyenruha van rajtam, így biztosan nem kell aggódni a zavarás/ruházat összefüggés miatt. Illetve… ez a találkozó valahogy meg is volt beszélve.
Találkozó…
Öhm… Igen. Ezt annak kell nevezni azt hiszem…
- Semmi baj. Majd rendeződni fog ez is. - próbálok biztatóan rámosolyogni, de… azt hiszem nekem is szükségem van egy kis biztatásra. Mert eszembe jut, hogy nagyon is régen volt munkán kívüli megbeszélésem bárkivel is. Baráti pedig még annál is régebben. Ez pedig… nem is tudom, hogy minek számít…
Inkább iszom én is az italból, nem akkor lendülettel, mint Terrance, de azért… tisztességes kortyot…
És kis híján félre is nyelek, de legalábbis ugrik egyet a gyomrom, amikor nem csak felhívja valamire a figyelmem, de kérdez valami olyat is, amire…
Nem biztos, hogy őszintén tudok (vagy akarok...) válaszolni...
Nem tűnik el a mosolyom, de… érezhetően halványabb lesz. Hiába érzem úgy ugyanis, hogy lezártam a múltam… elég nyilvánvaló, hogy mégsem…
- Mi számít ilyennek? Mármint… mi az, amit egy másik admirális nem tett volna meg érted? - őszintén érdekel, hogy mi az, ami miatt én más vagyok, mint a többiek. Én ugyanis nem tudom elképzelni, hogy egy másik admirális nem tett volna meg mindent, annak érdekében, hogy a legénységét egészségben, és harmóniában tudja. De… tény, hogy én még nem vagyok olyan régóta admirális, mint néhányan a flottában…
- Vissza akartam szerezni az irányítást az életem fölött, azáltal, hogy teljesen kiadtam a kezemből. Aztán… ez végül olyan jól sikerült, hogy nem csak visszakaptam az irányítást, de mások élete is az én kezembe került. Váratlan, és… sokszor nagyon szívbemarkoló hozadékként. - végül mégis őszinte választ adtam neki, talán túlságosan is. Azt ugyanis mindig próbáltam leplezni, hogy nagyon is megérint az, ami a legénység tagjaival történik. Többek között… Terrance sorsa is érdekel.
Talán jobban is, mint a többieké…
Pedig ez biztosan nem helyes…
- És téged mi hozott a flotta irányába? Azon kívül, hogy… egy piszok bosszantó admirális mindenképp a soraiban akart tudni téged? - újra felélénkül a mosolyom, és megiszom az italom maradékát a pohárból. Majd… sokat sejtetően nézek először az üvegre, majd… Terrancere…
Ciaran
Zora Lavigne
Zora Lavigne

Play by : Natalie Portman

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Terrance Washington Sun Mar 03, 2024 8:38 pm

Everything

Changes

Zora - Terra - Jelen

Látom, hogy rám néz, ahogy töltök, ám nem mond semmit, s így a rápillantás helyett inkább a töltésre figyelek. Még mindig hajlamos vagyok elnézni dolgokat, ezért kértem még egy kis időt, mert nem szeretném, ha emiatt lenne gond a hajóval. Tudom, hogy idővel sikerül ezt az uralmat visszaszerezni.
- Köszönöm. - mosolygok rá, s egyben rátekintek, majd inkább gyorsan elkapom a pillantásom.
- Igen. - bólintok, a mosolyt még mindig nem tudom félretenni. Régen mosolyogtam ennyit. Nagyon régen.
Először nem értem, mire gondol, a nevetése azonban elvarázsol. Még sosem hallottam nevetni.
Azt hiszem, kicsit hirtelen meleg lett itt.
Uhh, tényleg melegem van.
- Nem tudom, annak terveztem-e. - felelem zavartan. - Csak nem szerettem volna alkalmatlan időben zavarni, ezért jelentkeztem be. - azt hiszem, az egyik legfontosabb most számomra az, hogy felállítsam a határokat, s rájöttem, hogy az egyik az, hogy az ideje mindenkinek szent, ugyanúgy, mint az egyedül eltöltött ideje.
Először fel sem tűnik a megszólítás, a poharam már nyújtom is felé, mikor a nevemen szólít. Annyira meglep, hogy a koccintás félremegy, s ezzel együtt pár csepp is. Zavartan elnevetem magam.
- Elnézést. Még mindig nehéz a térben igazodni.
S újra figyelem, ahogy arr kér, tegeződjünk. Kimondja a nevét, s valami a gyomromban nekiindul, teljesen jó értelemben.
- Rendben. Köszönöm... Zora. - emelem fel én is a poharat felé, majd felhajtom, mert hirtelen jött mindenféle érzelmemben nem tudok mást tenni. És azért... az ital valóban tömény. A szám elé a teszem, amiben a pohár van.
S muszáj vagyok helyet foglalni, még ha talán nem is kínált, nem emlékszem, azóta lebegek, hogy megpillantottam. Megint lebegek.
Egy ideig csendben maradok.
- Azt ugye tudja... - megállok egy pillanatra. - tudod, hogy nem minden admirális tesz meg ilyeneket a legénysége érdekében. Miért .. mi volt az, ami a flotta irányába vitte az életed? - legszívesebben még töltenék még egyet, de biztos az italtól van ennyire melegem.


Emme

Terrance Washington
Terrance Washington

Age : 136
Play by : Brandon Routh

https://elementals.hungarianforum.com/t173-terrance-washington#7

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Zora Lavigne Thu Feb 22, 2024 11:14 pm

Square no. 1
Terrance & Zora
Biccentek a köszönetére, a mosoly pedig az arcomon marad, sőt, talán még élénkebb lesz. Hogy miért? Biztosan azért, mert örülök neki, hogy már sokkal jobb színben van. Hogy túlélt valamit, amiért sokan az életükkel fizettek volna. És nem ez volt az első életciklusa, amikor a sötétséggel kellett harcolnia…
Biztosan ez az ok, és nem az, hogy az ő mosolyát viszonzom ennyire lelkesen…
- Ennek nagyon örülök. - valóban így van. Ha nem lettem volna mellette, és nem láttam, illetve éreztem volna testközelből a történteket, akkor sem hagyott volna hidegen, ami történt vele. Így viszont… Én is vele együtt lélegeztem fel, amikor elengedte az őt fogva tartó entitást, és emlékeket.
És most is nagyon jó érzésekkel tölt el, hogy láthatom…
- Rendben. Köszönöm. - egy pillanatra rátekintek, ahogy készül kinyitni az italt, majd az üvegre nézek. Amikor viszont már tölt is, ismét ránézek. Aztán lesütöm a tekintetem, mert eszembe jut, hogy talán rosszul fog esni neki, ha ‘bámulom’. Elvégre a kezembe adta a bizalmát (és részben az életét is), nekem meg még bizonyítani kell, hogy nem élek vissza ezzel. Azt persze még nem tudom, hogy miként…
- Nem bánom.  - mosolygok rá, jó kedélyűen, még úgyis, hogy eszembe jut, ha már ígéretet tettem, akkor illett volna legalább nekem tölteni az üvegből. Ám ez csak formalitás, és elsősorban neki szeretnék kedvezni. Így a kérését követve, csak elveszem a poharat, amibe nekem töltött.
- Valóban? - az orrom elé emelem a poharat, és az illatával is megismerkedem. Nekem sajnos nem mond sokat, de határozottan kellemes. Illetve azt is érzem, hogy nem egy gyenge italról van szó…
- Nincs. Ez tökéletes. Azt viszont megjegyzem, hogy így már nem hivatalos a látogatása. - megkocogtatom a poharat, hogy egyértelmű legyen, az italra gondolok. Még egy mosolyt is küldök a gesztus mellé, sőt egy nagyon rövid időre… de el is nevetem magam. Ám most nyilván nem fogok nekiállni vetkőzni, bármennyire is szeretném már lerakni az egyenruhámat. Épp csak kigombolom a legfelső gombot, ha már tényleg szolgálaton kívül vagyok, és van egyébként ő is.  Majd felemelem a poharat irányába.
- Szívesen Százados... - valami nem stimmel. És pontosan tudom is, hogy mi. Mielőtt koccintanék helyesbítek.
-...Terrance… - koccintok vele, de azért egy pillanatra felé tekintek, hogy nem sértettem-e meg azzal, hogy inkább a nevén szólítottam a rangja helyett. Egyszerre furcsa és… természetes, a történtek után. Továbbá fontosnak érzek még valamit megemlíteni, azelőtt, hogy meg is kóstolnám az italt.
- Arra is ihatnánk, hogy legalább ilyenkor tegeződjünk, és szólíts csak egyszerűen Zorának… - egy pillanatra még egyszer irányába emelem a poharam, de már nem koccintásra. Inkább beleiszom az italba, és csak figyelek, hogy milyen hatással van rá, a javaslatom…
Azt pedig nem teljesen értem, hogy miért várom lélegzetvisszafojtva a reakcióját…
Ciaran
Zora Lavigne
Zora Lavigne

Play by : Natalie Portman

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Terrance Washington Wed Feb 21, 2024 10:05 pm

Everything

Changes

Zora - Terra - Jelen

Sokat üldögéltem, sétáltam, nézelődtem az EDEN-ben. Nem sok kedvem volt kommunikálni senkivel az elején, noha nem morcosság okán.
Lebegtem.
Pár nappal ezelőtt kezdtem azt érezni, mintha mindaz, amit megoldottunk volna Zoraval és Peterrel, egy olyan múlttá vált, amit nem tudok felidézni. A fájdalmat, a gyökereit, okait.
Eltűntek.
Ami volt, valóban elmúlt, mert eltűnt. S hiába igyekeztem visszaidézni azokat, végleg a semmibe tűntek. Ettől még jobban felszabadultam, s a vége az lett, hogy egy tál gyümölccsel magamban, elszenderedtem az egyik lugasban, s létem addigi legnyugtatóbb álmát éltem át.
Talán ez a belső nyugalom és öröm, ami látható még rajtam.
S megakad a tekintetem az Admirális mosolyán, s még szélesebbé válik mosolyom.
- Köszönöm.
Beljebb lépek, leengedem kezemet, benne az itallal, s egy közeli asztalra helyezem.
- Igen. Sokat aludtam és pihentem. - szükségem volt rá.- Sokkal jobban vagyok, köszönöm kérdését.
Ahogy a poharakért megy, önkéntelenül pillantok rá. Mindig is jól állt rajta az egyenruha, legfőképpen ezért nem néztem rá talán sosem.
Addig kinyitom. - tekintek inkább az italra, s nekilátok kinyitni. Terrai, erős, ütős, ugyanakkor nagyon jó íze van.
Töltök neki is, magamnak is.
- Ezt gondoltam koktélnak, ha nem bánja.- tartom fel az üveget egy pillanatra.
- Egy nagyon finom brandy. Sok fajta van Terrán, de nem mindegyik olyan mesteri, mint ez. - igen, talán túl sokat is éltem már Terrán. Ismerem töviről hegyire az egész bolygót, s volt részem luxusban is, nyomorban is.
- Vagy van ötlete koktélra? - nézek rá. Emlékszem az első italozásra. S egészen más a mostani helyzet.
- A segítségére, amelyért nagyon hálás vagyok. Köszönöm. - tartom felé a poharat, koccintásra.


Emme

Terrance Washington
Terrance Washington

Age : 136
Play by : Brandon Routh

https://elementals.hungarianforum.com/t173-terrance-washington#7

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Zora Lavigne Mon Oct 02, 2023 12:13 am

Square no. 1
Terrance & Zora
Elmosolyodom, miként Terrance a tudtomra adja, hogy miben is voltam a segítségére. Azt pedig nem mondom ki, hogy ez természetes. Ugyanis rájövök, hogy számára… talán nem. Az alapján, amit láttam, lehetséges, hogy úgy érezte, senki számára sem olyan fontos, hogy jelen legyen, ha bajba kerül. Pedig ennek az ellenkezőjét Miope jelenléte is bizonyította, aki azonnal jött, amikor értesítettem. Lám csak… másként kell nézni a dolgokat. Nekem is, mert én sem gondoltam volna, hogy ez nagy dolog. Valakinek mégis…
- Szívesen. - életekért felelek, de… még sosem éreztem ennek a súlyát olyan erősen, mint akkor, amikor kis híján elhagyta minden ereje. A ‘karjaimban’ tartottam és ő… túlélte. Pedig aki legutoljára a karomban volt…
Örülök neki, hogy a százados elindult a gyógyulás útján. Szívből kívánom neki, hogy ne is álljon meg rajta, hanem fusson, amíg fel nem ér a hegy csúcsára. Onnan biztos szép lehet a kilátás…
Szótlanságát pedig nem róvom fel. Sok mindenen ment keresztül, és minden bizonnyal pihenésre van szüksége. Így nem is kívánom feltartani, csak kifejezem… csodálatomat az irányába. Aztán távozom. Kicsit gyorsabban, mint terveztem, mert… a történtek rám is hatással voltak. Úgy tűnik, még ennyi évvel a hátam mögött is tudok… butaságokat beszélni. Nem baj, mert nem állítanak meg, és nem kell magyarázkodnom. Azért mikor beérek a szobámba, pár percig csak ülök az ágyamon, és próbálok újra megtanulni lélegezni. Valamiért a szívem is nagyon dobog.
Tehát aludni kell…

***

Eltelt néhány nap azóta, hogy Peter a hajón járt, és Terrance megküzdött Jeremyvel. Óriási harc volt, így nem is számítottam arra, hogy egyhamar látni fogom újra a századost. Egy alkalommal felkerestem ugyan, de… a gyógyítók közölték velem, hogy éppen alszik. Ezért nem zavartam meg, hanem bíztam abban, hogy majd fel fog keresni, ahogy azt megbeszéltük.
Arra viszont nem számítottam, hogy időpontot fog kérni. Ha szolgálatban vagyok, ez szükséges, ám amikor a szabadidőmben keres meg valaki, magánügyben, akkor szívesen fogadok mindenkit, függetlenül attól, hogy pontosan milyen időpontban is érkezik.
Azt hittem, hogy azok után, hogy beavatott a bizalmába…
Rosszul hittem.
Ez hivatalos ügy lesz, mert időpontot kért. Akkor pedig az egyenruha is indokolt, hiába van még bőven idő a szolgálatig. Egyedül a sapkát nem vettem fel, a tincseim szabadon omlanak a vállaimra.  Az fejfedő egyébként sem kötelező, más ok miatt szoktam hordani. Még Apám javasolta, hogy vegyem fel, ha egyszer magas rangot fogok betölteni, mert ha engem fognak keresni, rögtön megtalálnak a tömegben, amiért én sapkában vagyok, míg mások nem. Akkor nevettem rajta, de… végül mindig rajtam van a sapka, ha szolgálatban vagyok.
A százados viszont pontosan, de nem úgy érkezik, ahogy azt vártam. Rögtön feltűnik, hogy egy üveg ital van a kezében, és… még valami más is… Még sosem láttam ennyire jó… kedvűnek. Mintha egy másik személy jelent volna meg előttem, nem az, akinek addig fogtam a kezét, amíg jobban nem lett…
Nem is  tudok neki azonnal válaszolni, miután kinyitottam az ajtót. Csak némán nézem és… bedöglik a klíma. Minden bizonnyal ezért lesz azonnal meleg…
- Szívesen százados. - biccentek felé, és azt hiszem… nem, tulajdonképpen biztosan. Mosolygok… Szélesen. Egyre furcsább ez a helyzet, ezért hirtelen, és széles mozdulattal állok odébb az ajtóból.
- Jöjjön csak beljebb. - még a karom is lendül, hogy mutassam a befelé irányt. Az pedig csak később tűnik fel, hogy a kezem inkább a háloszoba irányába mutat, mint a konyháéba. Korrigálom, lassan, de biztosan mozdul odébb a karom, hogy egyértelmű legyen, a konyhát javaslom helyfoglalásra. Az arcom még csak nem is rezzen közben. Gondolom azért, mert még mindig az a bugyuta mosoly van az arcomon…
- Hogy érzi magát? Tudott pihenni a napokban? - a lehetősége megvolt rá, de ez még nem jelenti azt, hogy sikerült is. Nem lepődnék meg rajta, ha még gyötörnék a rémálmok. Amin keresztül ment… Számomra még mindig felfoghatatlan, hogy a történtek után, most itt van fessen, és jó… kedvűen.
- Oh.. A poharak... - hirtelen villan vissza a tekintetem az italra, amit hozott. Eddig nem azt néztem, és egészen megfeledkeztem róla… Ám most korrigálom ezt is, és az asztalra teszem a poharakat, amennyiben helyet foglalt. Én azt teszem, és természetesen megvárom, hogy tölt-e vagy sem. Az ő itala, ő rendelkezik felette.
- Nem felejtettem ám el a koktélját. De kíváncsi vagyok rá, hogy mi van ebben az üvegben. - mutatok arra, amit ő hozott, és egyelőre nem mozdulok. Nem tudom meddig szándékozik maradni, azt nem jelentette be… Így gondolom lesz még idő nekem is betartani az ígéretemet.
Ciaran
Zora Lavigne
Zora Lavigne

Play by : Natalie Portman

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Terrance Washington Sun Oct 01, 2023 10:47 pm

Everything

Changes

Zora - Terra - Jelen

Annyira könnyűnek érzem magam, hogy zsong a fejem, és szédülök, így csak felülök az ágyon. Képtelen vagyok elhinni az egészet, ugyanakkor tudom, mindez valóban megtörtént.
- Itt volt, végig. Sokat segített. Köszönöm. - lehet, félreérthető voltam, így egyértelműsítettem. Éreztem végig, hogy itt van, s figyel, s ez rengeteg erőt adott.
Mosolyára még szélesebben elmosolyodom, legalábbis a gyengécske mosoly, amit érzek, mert belül fülig ér a szám a boldogságtól, kintre is megjelenik. Aztán elhalványodik, ahogy megszólal, s végül megértem, amit szavai tovább erősítenek végül.
Szomorú a mosolyom, s egyben hálás is, s felém nyújtott kezét elfogadom, noha most erő nem sok van benne.
Nem tudok megszólalni, még az egész hatása alatt vagyok, továbbra is képtelen felfogni az agyam. S mintha máshogy is látnék... furcsa...
Ezt ki is próbálom, míg Peterrel beszél, s mikor újra felém fordul az admirális figyelme, egy szónál ugyan meghökkenek, ugyanakkor nagyon hálásan tekintek rá.
Még a szám is tátva marad kicsit, ahogy beharapja alsó ajkát, hogy aztán már csak a hátát lássam az ajtó mögött eltűnni. Pislogok párat, s addigra már Peter is eltűnik, s a belépő gyógyítót is alig látom, hiszen valaki más van lelki szemeim előtt...



A gyógyító nem járt többször nálam, ám utána pár napig csak keringtem, próbáltam visszatérni a jelenbe, ám rengeteg sok emlék előtört, s újra átéltem sok életemet, hogy végül a helyükre téve, végleg búcsút mondjak nekik. Volt, elmúlt, az akkor volt, most most van, vagyis az már nincs többé.
Szokatlanul sok alvás után végül érzek magamban már annyi erőt, hogy nem csak azért jelenjek meg az admirális előtt, mert jár egy koktél nekem. Éppen ellenkezőleg, az neki jár, köszönetem jeléül. Így egy igazán ízletes röviditalt rejtő üveggel állok az ajtaja előtt, bejelentkezve hozzá. Előzetesen jeleztem nála, igaz, reggel, vagy talán egy kicsit már inkább délben volt, hogy jövök, s időpontot kértem.
- Szeretném megköszönni, admirális, a türelmét és a segítséget. Köszönöm. - simán hadbíróság elé állíthatott volna.
Most azonban még a legjobb időszakomtól is jobban nézek ki, s nem csak, mert sokat aludtam. Sokkal könnyebbnek érzem magam, s már nem igazán fordulok teljesen magamba. Most már valóban látom a világot, s merek körbe is nézni.

Emme

Terrance Washington
Terrance Washington

Age : 136
Play by : Brandon Routh

https://elementals.hungarianforum.com/t173-terrance-washington#7

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Zora Lavigne Fri Sep 15, 2023 10:12 pm

Square no. 1
Terrance & Zora
Úgy tűnik, hogy a százados tényleg örül a jelenlétemnek, és ettől egy kicsit megnyugszom. Bár az én feladatom éppen az, hogy mindent kézben tartsak, ez nem vonatkozik a hozzám tartozók magánéletére. Ahhoz nekem igazából semmi közöm. A százados pedig most abba avat be azzal, hogy igényli (vagy legalább megtűri) a jelenlétem. Én pedig nem fogok tiltakozni ugyanis… rájövök, hogy NAGYON nehéz lenne odakint várakozni. Irányítani most nem lehet (és nem is akarnék), de az események követése legalább… némi megnyugvással tölt el. Más kérdés, hogy én magam ezt vajon miért igénylem…
- Értem. - már ott lenne a nyelvem hegyén, hogy “akkor csináld már…”, de ezt a sürgetést természetesen még arckifejezés szintjén sem szeretném átadni. Ezt elzárom magamban, mert megértem, hogy csak az aggodalom beszél belőlem. Meg minden egyes látott eseménnyel erősebb lesz… Pusztító érzés látni, hogy Peter minden segítsége ellenére, az igazi csatát a szá… Terrancenek egyedül kell megvívnia. Egy flottát vezetek, harcra képeztek ki, és a csapatom védelmére, de most… csak ülök némán, és hagyom, hogy egyedül csinálja azt, amihez egy egész hadosztály kéne. Azt hittem már láttam, hogy milyen az igazi bátorság, de tévedtem. Ez az…
Mert én csak azt látom, hogy ez a Jeremy minden baj okozója. Hogy ő épp az az ellenség, akivel nekünk le kell számolnunk. Hogyha nem egy testen osztáznának, már kiiktattam volna, és nem lenne bűntudatom. Terrance viszont nem ezt látja. Mikor Peter útmutatásával sikerül elvágnia a kapcsolatot, és ott lenne a lehetősége rá, hogy minden fájdalmat, és haragot, amit miatta kellett magával cipelnie, egyszerűen csak visszaadja… Ő inkább megbocsát. Sosem láttam még hasonlót, és tekintve, hogy milyen mélyről jött… Ámulatba ejt az ereje. Nem is tudok azonnal megszólalni, amikor Peter ismét megkérdezi, hogy van-e kérdésem.
- Nincs kérdésem. - válaszolok, minden bizonnyal csak hosszú másodpercekkel később. Még mindig a látottak, és hallottak hatása alatt vagyok. De szépen lassan elkezdem eltenni magamban. Ugyanis láthatóan Terrance hamarosan ébredni fog és… nem biztos, hogy örülne neki, ha tátott szájjal, avagy a levegőt kapkodva, kutyaként zihálva fogadnám. Ritkán káromkodom, de nem sok hiányzik hozzá, hogy kimondjam: ez baszott durva volt… Szerencsére egy tökéletesen semleges arckifejezés mögé tudom rejteni ezt a gondolatot, és a pulzusomat is rendezem némán, és magamban.
- Szívesen százados. Bár én tényleg csak annyit tettem, hogy csendben maradtam. - nagyjából… Meg nem hiszem, hogy az energiám sokat osztott vagy szorzott. Biztos vagyok benne, hogy Te… a százados, nélkülem is ugyanilyen erővel számolt volna le az őt szipolyozó entitással. Vagy bárki mással… Még mindig lenyűgözőnek találom, hogy sikerült neki, a körülmények ellenére is. És meglehet, hogy ez a tisztelet, és elismerés meg is látszik a mosolyon, ami végül megjelenik az arcomon.
- Azt hiszem most már nem lesz olyan javító feladat, amit ne tudna ellátni. A Leviatán hálás lesz a munkájáért. - hiszen, ha saját magával, ilyen jó ‘munkát’ végzett, én nem látok olyat, hogy lehetetlen. És ennek jelét is adom, azzal, hogy felállok, és a századoshoz közelítve a kézfogásra emelem a karom.
- Minden tiszteletem az öné százados. - mivel továbbra sincs szolgálatban, természetesen nem követelem meg, hogy kezet fogjon velem. A magam részéről viszont úgy gondolom, hogy ez a minimum. Illetve… végül bevillan, hogy nem vagyunk egyedül… Nem tudom, hogy siklott ennyire a figyelmem, ezért most hirtelen fordulok Peterhez.
- Köszönöm Peter. Az adósa vagyok. Ha úgy hozza a sors, hogy tehetek önért valamit, ne habozzon felkeresni. Illetve… a hajón talál szőlőt folyékony formában is, ha szeretné. - azt nem teszem hozzá, hogy ésszerű keretek között teljesítem a kéréseit. Ugyanis ebben a pillanatban szívesen intéznék neki akár ruhátlan táncosokat is. Persze remélem, hogy ilyen kérés nem fog elhangzani, de komolyan gondolom, hogy jövök neki eggyel. Részemről ennyit tudok tenni, a többi már a százados és az ő dolga.
- Százados… önt várja pár pohár koktél a szobámban. Ha úgy érzi, hogy szeretne belőle fogyasztani, keressen meg bátran. Véleményem szerint… magára fér. - nem érezheti azt, hogy parancsba adtam, de a feszes testtartás, és a magabiztosság még mindig bennem van. Legalábbis addig a pillanatig, amíg le nem esik, hogy pontosan mit is mondtam… Még egy pillanatra az ajkamat is beharapom, annyira sikerül zavarba hozni saját magam. Aztán egy gyors köhécseléssel, és persze lendületes távozással elsimítom a dolgot… Amennyiben nem állítanak meg persze.
Ciaran
Zora Lavigne
Zora Lavigne

Play by : Natalie Portman

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Terrance Washington Fri Sep 15, 2023 9:08 pm

Everything

Changes

Zora - Terra - Jelen

A világos arcszínemhez, vagy a szürkéhez? Most egy kicsit pirosabb szín is társul. Nem is megy megszólalni, csak bólintok, jelezve így a köszönömöt.
- Akkor akarom. - érzem a vágyát, s érzem a benne lévő reménytelenséget. Bennem is az van, jó ideje már, ezek szerint. Megértően simítom meg energiámmal őt.
A kép és az energia, ami fogad, az viszont minden, csak, nem jó. Ahogy meglátják az ollót a kezemben, a düh mellé egy iszonyatosan sötét energia is társul, ami felénk irányul, felhasználva a szálakat, amik mélyen bennem vannak.
Habozás nélkül, határozottan elvágom, ám a testem közben erősen remegni kezd, s kiadok minden levegőt a tüdőmből. Ha nem lenne ott közben Peter és még valaki más energiája, ott kerülnék a semmibe, érzem. Nagyon masszív az az energia.
- Nem uralkodtok felettem, szabad akarat okán megszakítom kapcsolatunkat és soha többé nem lesz hatalmatok felettem. Tűnjetek el most, azonnal. Örökre.
Ahogy remegek a fagyos, lélekölő hidegtől, amit az egész okoz, akkor is jut még annyi energia, hogy képes legyek kimondani. Az Örökre szónál mintha pendülne valami, s elered az orrom vére, érzem, hogy a fejem könnyebb.
Újra elmondja Jeremy az én hangomon, egyre erősebben, és határozottabban. A második örökre dühös, a harmadik már egy boldog Jeremy.
A sötét massza, amely felénk tart, megtorpan, majd egy újabbal dobják meg, így mikor Peter mondja, mit tegyek, nemcsak az ajtót csapom be, a kulcsot is ráforgatom, s képzeletben még egy tolózárat is teszek rá. Majd eltűntetem az ajtót, s érzem, ahogy a kapcsolat nemcsak megszűnik, de minket sem látnak már és nem is érzékelnek. Jeremy most már biztonságban van.
- Megvan. Jeremy most már biztonságban van.
Csendben figyelem apró örömét.
- Igen. Igen, nagyon szeretném! - megkönnyebbülés és némi izgatottság van benne.
S ami most következik, azt ámulattal nézem. Jeremy... gyönyörű lélek, aki hozzám volt láncolva évmilliókig. Sokkal rosszabb jutott neki, mint nekem...
Talán éppen ezért hagyom hogy tőlem is szabaduljon, segítek is neki, hogy most már végre létezhessen úgy, ahogy eredetileg akarta.
Orrom vére mégjobban elered, de nem bánom. Kapok egy zsebkendőt, azt nyomom az orromhoz, továbbra is csukott szemmel, de most már inkább félig ülve, ahogy a párna feljebb kerül.
- Hol voltam ennyi ideig, vár rám a lila rét, és a szaladgálás. - mosolyog rajtam keresztül.
- Sziasztok! - s fájó szív helyett mosollyal intek még felé, ő vissza, miközben mind a ketten megbocsátunk egymásnak, érzem.
Becsukom a portált.
- nem, minden rendben van. - a szín csodálatos indigó színben pompázott, ahogy kértem, s mindegyik újabb ütésnél egyre intenzívebb lett a színe.
Kinyitom a szemeim, s olyan erős fény van mindnehol, hogy csak hunyorogva tudom nyitva tartani. Ennyire el voltam nyomva?
De nem vagyok fáradt.
- Fuh, ez nagyon kemény volt. Ez a sötét massza... Jeremy... szegény kissrác, jobban beleesett a csapdába, mint én. - de igazából még mindig képtelen vagyok gondolkodni, csak kering bennem minden.
- És a kísérlet... atyaég.... köszönöm, Peter. - s minden életemben újra és újra lejátszódott az az esemény, egyre lejjebb süllyesztve.
Tekintetem azonban már valaki másra figyel.
- És önnek is, admirális... - van még pár köröm nála, mindezért bocsánatot kérni, amit addig okoztam neki. - Köszönöm.

Emme

Terrance Washington
Terrance Washington

Age : 136
Play by : Brandon Routh

https://elementals.hungarianforum.com/t173-terrance-washington#7

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Peter Nazyr Fri Sep 15, 2023 8:39 pm

Square No. 1.
Zora, TERRAnce  - Jelen

- Rendben. - meg fogom neki mondani.
Félrebiccentem a fejem, ki is nyitom a szám, rámutatok, aztán úgy marad a mozdulat.
- Oké. - ha nem, akkor nem. Később már bánhatja, ha nem mondta ki, és kiderül, mégis jobb lett volna, de az már nem az én gondom.
- Semmit sem kell, admirális. A szabad akarat érvényesül, minden más akarat felett. És éppen azért vagyok itt, hogy ez érvényesüljön is. Mindenkinek megvan a saját sorsa, csak nem úgy, ahogy most ők vannak ketten. - az szembemegy sok mindennel, és egyikük sem tehet róla. Se Terrance, se Jeremy.
- De bizony, hogy lehet. Ezért nevezik szabad akaratnak.- fordulok vissza a kettőshöz.
Előkészítem tenyerembe a hangtálat, hogy a legtisztább hangot adja. Előttem lebeg, a levegőben, így aztán semmi sem fog hozzáérni.
- Terrance. Van a kezedben egy extrém erős és élesen vágó olló. Vágd el a szálat Terrance, és mondd a következőket Jeremy: Nem uralkodtok felettem, szabad akarat okán megszakítom kapcsolatunkat és soha többé nem lesz hatalmatok felettem.
Ahogy hallom a szavakat, máris megkongatom a hangtálat.
- Tűnjetek el most, azonnal. Örökre. - a teremtő erejét magamból és a hangtálból is továbbítom, energiát adva mind a kettejüknek. Elég masszív, de mind a ketten, a hangtállal, csak csatorna vagyunk, áthalad rajtunk, hogy más felhasználhassa, s végigsuhinthassanak vele azokon, akik úgy hiszik, ezt szabad nekik játszani.
- Még egyszer. - közben kongatok, s még vagy kétszer elmondatom vele, végig segítve őket a hangtállal.
- Terrance, zárd le a portált, csapd rájuk az ajtót, majd tűntesd el. - na, most keressétek, galambocskáim! Most már kereshetetitek!
- Jeremy. Azt mondtad, szeretnél a mezőn szaladni, érezni a napot. Szeretnéd tudni, milyen? - leteszem a hangálat és egy hangvillát kotrok elő.
- Keresd meg magadban azt az apró fénypontot.... s növeld. Egyre nagyobbra és nagyobbra.... s nézd meg, kik várnak odaát. - megvárom, míg megteszi, mindegyiket.
- És mit mondanak? - már nagyon menne, érzem.
- Mielőtt még mennél, kérlek húzd ki az energiádat Terranceból. Terrance, segíts neki. - anyaég, hát ezt a Jeremyt jól belerakták Terranceba. Türelemmel megvárom. Látom, ahogy a szerkezet, mely korántsem anyagi, hanem éteri, fokozatosan felolvad, sértetlenül hagyva Terrance harmadik szemét, ami azonban így is eléggé ... ramaty állapotban van.
- S most Jeremy, csatlakozz, kik vártak rád, a mező is vár rád, Fény kísérjen utadon.... Terrance, zárd le a portált. Milyen színnel szeretnéd betölteni Jeremy helyét? - s ha ez megvan, azt a hangvillát keresem meg, s jó párszor megütöm, ahogy halkul a hangja.
- Scanneld végig magad. Érzel még valahol valamit?
Ajánlom, hogy ez legyen az egyetlen, így is elég borzalmas volt ez neki.
- Admirális, van kérdésed?
Ha nincs, akkor visszahozom.
- És ébren vagy, csodálatosan érzed magad, tele energiával.... nah, jó kis vágta volt, nem? -nézek Terrancera, akinek bár van még mit feldolgoznia a többi életéből, a legszemetebb és pusztítóbb részét kivettük, ami mindennek a gyökere.
- Készen vagyunk, admirális. -na, most jöhet a szőlő!


Emme

Peter Nazyr
Peter Nazyr

Play by : Robert Sheehan

https://elementals.hungarianforum.com/t119-peter-nazyr

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Zora Lavigne Sun Jul 23, 2023 7:35 pm

Square no. 1
Terrance & Zora
A százados felé fordulok, és hosszabban rajta is marad a pillantásom. Más esetben ugyanis azt hinném, hogy csak viccel, de ezek a szavak… komolynak tűnnek. Mély levegőt veszek mielőtt válaszolnék, ugyanis azt érzem, hogy több empátiára lesz szükség, a részemről ez viszont… nem megy túl könnyen. Már nem.
- Nem probléma. Fel tudjuk hozni a felszínre, ha nagyon lesüllyed. - jelentem ki teljes magabiztossággal, racionálisan megközelítve ezt a kérdést, de aztán eszembe jut, hogy nem biztos, hogy Peter irányába is egyértelmű voltam.
- Ezt neki is mond meg Peter. Kérlek. - nem esik nehezemre a kérlek szó kimondása, csak nem szoktam túl gyakran használni. Most viszont nem egy beosztottammal beszélek, így szükségét érzem. Illetve segít abban is, hogy egy kicsit elengedjem azt a személyt, akit a pozícióm miatt kell alakítani. Nem egy könnyű természet, így a jelenléte most egyáltalán nem indokolt.
- Mindegy. Ez nem volt fontos. - legyintek végül, mert mostanra már tárgytalanná is vált a kérdésem. Továbbá a százados miatt hívtam ide Petert, és nem azért, hogy velem csevegjen. Koncentráljon csak a feladatára, és ezt azzal tudom támogatni, ha nem zargatom irreleváns kommentekkel. Ha valami fontosnak tűnő eszembe jut, úgyis ki fogom nyitni a számat.
- Rendben. - bólintok, és a közben eszembe jutó kérdéssel megvárom a soromat. Úgy tűnik Peter meglepődött azon, hogy csak egy kérdésem van, de ebből is látszik, hogy nem, ismer engem. Nem szoktam feleslegesen csevegni a munkán kívül sem. Illetve nincs tapasztalatom az ehhez hasonló dolgokban, rontani pedig természetesen nem akarok a helyzeten.
- Ahogy jónak látod. - bólintok ismét, ám most mélyebben, és hosszabban. Nem foglalkoztat, hogy jó-e a kérdésem, vagy végül felteszi-e vagy sem. Az eredmény számít, ami jelen esetben az, hogy a százados jobban legyen. Minden értelemben. Ha Peter megoldja egyedül is, elégedett leszek. Ha nem… keresünk más megoldást.
A türelmet viszont erényemmé kell tennem, mert ahogy haladnak a beszélgetéssel, egyre rosszabb érzések kerítenek hatalmukba. Ez az entitás olyan masszívnak tűnik, és erőszakosnak, hogy kezdek tartani tőle, hogy sosem fogja elengedni a századost. Látom rajta, hogy milyen erősen küzd vele, és azt is, hogy Peternek sem szabad lazítania egy pillanatra sem. Ezért is lep meg, hogy végül Peter ismét megszólít. Annyira a századost figyeltem, és a könnyeket, amik az arcán peregnek, hogy kis híján megfeledkeztem róla, hogy még én is jelen vagyok. Furcsa, és váratlan, mintha nem idevaló lennék. De természetesen továbbra sem áll szándékomban távozni, és azt is megállom, hogy megérintsem a századost…
- Igen. Választ kaptam. És van még egy kérdésem. Meddig kell Terrance-vel maradnia? Vagy ha úgy érzed jobb lenne másként, akkor meddig akar Terrance-vel maradni ez a… Jeremy? - képtelen vagyok anélkül kiejteni ezt a nevet, hogy megremegjen a szám széle. Ha ugyanis nem egy piócaként élő entitás lenne, hanem testet öltött volna… Már biztosan elsült volna a szolgálati fegyverem. Még csak pillanatnyi habozás sem lett volna bennem, egyszerű célra tartás, lövés, majd… remélhetőleg megnyugvás a százados részére. Ezt viszont én nem adhatom meg neki, így továbbra is csendben ülök, és csak figyelem az eseményeket. Abban pedig már teljesen biztos vagyok, hogy a mai napon még alkoholt fogok fogyasztani, és nem biztos, hogy mértékkel…
Ciaran
Zora Lavigne
Zora Lavigne

Play by : Natalie Portman

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Terrance Washington Sun Jul 23, 2023 12:51 am

Everything

Changes

Zora - Terra - Jelen

Érzem az admirálist... Zorát, de olyan messze van, s valahogy mégis közel.
- Hogy örülnék neki, ha maradna, de nagyon süllyedni fogok szégyenemben. -érzem, tudom, hogy valami nagyon nagyon rosszat, nagyon nagyon szégyellnivalót tettem, s nem is egyszer.
De megadom magam a sorsomnak, el fogom fogadni, ha ennyire rossz lélek voltam, s ezért kaptam sorozatban azt, amit. Megérdemeltem. De megérdemlem az életet is?
Ezek a gondolatok hirtelen üresednek ki, ahogy Peter megint mond pár szót.

Érzem, ahogy az entitás bújni próbálna, de Peter nagyon keményen fogja, s nem engedi, így szinte úgy érzem, törik az állkapcsom, ahogy kinyitom válaszra.
Peter megint tesz valamit, s ez a görcs megszűnik, de a kérdésre megint ugyanolyan sokára válaszol. Közben érzékelem sötét energiáját, s ahogy ezt érzékeli, mintegy kárörvendően vigyorogva vájja harmadik szemembe még jobban magát. Remegni kezd a testem, s érzem, ahogy a hideg veríték ellep.
- Férfi. - érzem, hogy a nevet nem mondja, Peter újra kijátsza.
- Jeremy.
- Mikor elkeseredett, hogy otthagyták a bolygón őket.
Szinte sokkot kapok, kis híján átadva neki teljesen az irányítást, de Peter megint visszahoz, s így figyelek tovább a háttérből: látom, ahogy.... várjunk csak....
- Mert ő volt a legtökéletesebb választás.
Újra ellep a hideg veríték, ahogy próbál ellenállni Peter kérdésének.
- Őt mutatták.... hogy szálljam.. meg. - de miért? Mit tettem?
Ezen elmélkedni nincs időm, Peter szavai nyomán, az érzett induló fonálon szinte végigdübögörgök. Át a galaxison, át az Univerzumon és kikötök.... Draco-rendszer?!!
De kis híján egy masszába olvadok bele, Peter, ahogy eddig tolt, most úgy ránt vissza, s szavai nyomán egy ajtó keletkezik előttem, s a kezemben lévő kulcssal ki tudom nyitni. Meg is teszem, és....
Mi ez az egész?
Megint elugrik a kép, de aztán visszajön.
- Hárman.
A kérdésre magam előtt van a jelenet, ahogy megadja magát az entitás a három lénynek. Együttérzés költözik szívembe. Neki sem volt választása.
- Megszűnök létezni, ha nem azt teszem, amit mondnak.
Megint remegni kezdek, nagyon nagy erővel próbálják az entitás tudatát elhallgattatni, Peter ereje viszont beszéltetni. Most fog eltörni az állkapcsom, az biztos.
Végül Peter győz.
- A ő fénye volt a legerősebb, mind közül.
S hirtelen minden kép egyszerre robban a tudatomba, ahogy figyelnek, s azt az energiát, fényt, ami bennem volt, milyen módszeresen szipkázzák ki, az entitáson keresztül.
Érzem, ahogy a könnyek is már jó ideje nekilendültek.
- Szeretnék a réten, napfényben szaladni. Saját lábaimon.... - érzem a vágyát, a csapdába esett lényét, s újra együttérzéss honol el bennem.
S érzem a megtorpanását, döbbenetét is, ugyanakkor a szál másik oldalán a három lény egyszerre hördül fel, s elkezdik fenyegetni.
- Azt nem mondták. Ez tényleg igaz? Lehet nemet is mondani?  



Emme

Terrance Washington
Terrance Washington

Age : 136
Play by : Brandon Routh

https://elementals.hungarianforum.com/t173-terrance-washington#7

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Peter Nazyr Sun Jul 23, 2023 12:23 am

Square No. 1.
Zora, TERRAnce  - Jelen

Hát erre már felé fordítom magam. Az admirális felé.
- Admirális, mint mondtam, közvetlenül vele nem tudsz beszélni. Vagy nem értem mit akarsz ezzel mondani. - tárom szét kezeim, nem értve, mit is akar.
- Inkább várj egy keveset, s mondd el nekem, mi a kérdésed.
Hümmentve bólintok. Ha nemet mondott volna, na, én ott egyből letettem volna pikkelyeim, és be van fejezve a szeánsz. Így viszont folytatom.
- Csak egy? És mi lenne az? - komolyan fogadom a kérdést.
- Ez egy jó kérdés. Előtte nekem van pár, s azután máris jön a tiéd. - Terrance felé fordulok, jelképesen felgyűröm aaa köntös ujját.
- Mikor találtál rá? - nem nagyon fog zavarni, ha nem akar beszélni velem, trükökkel úgyis rá lehet venni.
- Miért választottad Terrancet? - teszem fel az admirális kérdését.
- És mondta neked valaki, vagy magadtól döntöttél így? - és megint...
Hoppácska.
- Terrance, menj végig a vonalon, s nézd meg, kik vannak ott? Hányan vannak ott? - piszok nehezen engedi, hogy lássa, így kénytelen vagyok egy ajtót odarakatni vele, amit azután le tud dönteni, így a rejtőzködésnek vége.
Csendben hallgatom a választ, jegyzetelek, közben OverSoul Petert is faggatom, ugyan segíthetne már nekem.
Közben már kotorászok a hozott táskámban, s előveszek egy hangtálat, az ütőjével, figyelve, hogy ne adjon ki semmilyen hangot.
- És mi az, amivel rávettek téged, hogy rátelepedj Terrance-ra, s úgy befolyásold, ahogy ők szeretnék?
Csendben van egy ideig.
- Miért Terrance volt a célszemélyük? - máshogyan, de újra rákérdezek. Nem fognak sunyiskodni!
- Admirális, megkaptad a kérdésedre a választ? Van még kérdésed?  - nem tekintek most rá, igyekszem a kapcsolatot fenntartani, az irányítással együtt. Például egy újabb fürt terrai szőlővel tökéletes lesz.
- Mi az, amit nagyon szeretnél tenni, ha szabad lennél?erre bizonytalan, de válasz érkezik az entitástól.
- És azt nem mondták el neked, hogy itt szabad akarat van, s ha te úgy döntesz, nem akarod ezt csinálni, akkor nem kötelezhetnek rá? - hosszasabb csend következik.


Emme

Peter Nazyr
Peter Nazyr

Play by : Robert Sheehan

https://elementals.hungarianforum.com/t119-peter-nazyr

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Zora Lavigne Sat Jul 22, 2023 11:52 pm

Square no. 1
Terrance & Zora
Számomra még mindig furcsa ez az egész, de nem a saját kényelmem miatt vagyok itt. Ha tudunk segíteni Terrancenek jó, ha nem… akkor kitalálunk valami mást, mert olyan nincs, hogy egy probléma megoldatlan marad. Időbe telhet, akár számos életciklusba, de minden mondatnak pontot kell tenni a végére. Vagy felkiáltó jelet.
Egy pillanatra persze a századosra sandítok, amikor Peter felteszi számára azt a kérdést, hogy mit válaszolt volna ébren. Nem mintha jelentősége lenne, mert már itt vagyok…
- Ez a kérdésem. Hogy velem beszélne-e. - nem mintha az entitás dönthetne ebben a kérdésben, itt ugyanis Peter hozza a szabályokat, én pedig alkalmazom őket. De érdekel, hogy egy ilyen kérdésre milyen válasz születik. Meglehet, hogy a reakció elmond valamit. Jelenleg nincs hasznos információ a birtokomban, így csak a sötétben tapogatózom. Azt pedig kint is meg tudnám tenni.
- Ez természetes. - bólintok is, szavaimnak hangsúlyt, Peternek pedig ismét szabad kezet adva. Tudom, hogy egyesek számára feszélyező tud lenni a jelenlétem, és még inkább a rangom, ám Peternek nem kell ebbe a csapdába beleesnie. Ha beszélhetett a formás hátsómról… akkor az a legkevesebb, hogy ő irányítja azt, amihez neki van szakértelme.
Épp ezért egy ideig csak figyelek. Úgy tűnik Peter a legelején kezdi a történet felgöngyölítését, és ezek szerint nekem is praktikus lenne így hozzá állni a dolgokhoz. Más kérdés, hogy miként fog reagálni az entitás. Meg, hogy én tudok-e lépésenként haladni, amikor az ugrás néha sokkal egyszerűbb… Próbálkozni fogok erősen, és ezt az is mutatja, hogy nem szólalok meg addig, míg Peter meg nem kérdezi, hogy milyen kérdéseket akarok feltenni.
- Most egy kérdésem van. Miért választotta Terrancet? - meglehet, hogy ez már szökkenés, de egyelőre nem feszélyezem magam. Ha Peter úgy ítéli meg, hogy ez nem jó kérdés, nem teszi fel és kész. Nem fogok rá osztagot küldeni, és még a takarítószolgálatba sem osztom be, ha erélyesen irányítja a dolgokat. Azt persze nem mondom, hogy nem tudna olyat mondani, amivel azért kísértésbe hozna…
Ciaran
Zora Lavigne
Zora Lavigne

Play by : Natalie Portman

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Peter Nazyr Sat Jul 22, 2023 11:00 pm

Square No. 1.
Zora, TERRAnce  - Jelen

Úgy nézek az admirálisra, értetlenül, az arcomra is van írva: igen, hiszen ezt mondtam, nem? De nagyon lazában vagyok, szóval csak nézek rá pár pillanatig.
Egy rövid hm és szemöldökfelvonás után Terrance felé fordulok.
- Terrance, mit válaszoltál volna ébren, ha az admirális megkérdezi, maradhat-e? - nem ismerem Terrance-Terrancet, simán be is hazudhatná. Hát most ebben is igazat fog mondani.
Érzem az admirális kavargó érzéseit, s kezdem összerakni, hogy annyira bizony nem az admirális része akar itt lenni. Ez az érzés pedig segíteni fog Terrancenak.
- Admirális, tolmácsolni tudlak, mint mondtam. Kérdést tegyél fel, s elmondom neki. - nem azért nem engedem ki az irányítást a kezemből, mert húde élvezem. A hangomat követi mind Terrance, mind az az entitás, aki vagyis ami rátelepedett Terrancera. S ahhoz dörzsölten tapasztalt fickónak kell lenni, meg csajszinak, hogy tudjuk a trükkös kérdéseket. Ám az admirális meg ismeri Terrancet, és senki sem véletlenül van itt a szobában.
- Admirális, előtte szólok, ha úgy látom, nem jó irányba mennek a dolgok, szó nélkül beleegyezel abba, hogy az irányítást átveszem. S még kérek egy kis időt. - nagyon határozott a hangom, tudom, miről beszélek. Igen, követtem el már hibákat, s voltam hasonló esetben is. Tudom, miről beszélek. Sajnos.
Terrance felé fordulok vissza.
- Hogy szólíthatlak? Nő, vagy férfi vagy? - s ha ezen túl vagyunk, akkor tekintek az Admirálsra.
- Admirális, mik a kérdéseid?


Emme

Peter Nazyr
Peter Nazyr

Play by : Robert Sheehan

https://elementals.hungarianforum.com/t119-peter-nazyr

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Zora Lavigne Mon Jun 26, 2023 9:47 pm

Square no. 1
Terrance & Zora
Még mindig nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki a százados bizalmát, de nagyra értékelem. Ugyanis az, hogy szeretné jelen legyek, amíg elméjének és lelkének legmélyebb bugyraiba megy le… jóval több annál, mint amiről a feletteseként értesülnöm kell. Tekintve, hogy Peter megfelelt az átvilágítás során, kizárólag Terrance miatt kell jelen lennem. Bár az talán jobb szó a “kell” helyett, hogy szeretnék…
- Hmm… Szóval bárhová… - a szám széle megremeg egy pillanatra, és a szemöldököm is enyhén felszökik, mert nem vagyok hozzászokva, hogy így beszéljenek velem. Harag nincs bennem csak… Sajnálom, hogy Peter civil… nem feltétlenül kedvelem őket. Viszont ez mit sem számít, ha segíteni tud a századoson. Hogy én tudok-e tenni érte valamit… még mindig erősen kétlem, és ezért is kérdezek rá még egyszer, hogy örül-e jelenlétemnek.
- Tekintve, hogy a felettese vagyok, meglehet, hogy korábban azért mondott igen, mert azt hitte, hogy ez elvárás vele szemben. De ha transzban is igent mond, úgy más a helyzet. - közlöm Peterrel is miért érzem fontosnak az újrázást. Arra pedig teljes mértékben fel vagyok készülve, hogy ezúttal nemet fog mondani. Természetesen nem érezném sértésnek. Mégis… az a határozott igen megdöbbent. Jó értelemben… Egyrészről megtisztel ez a bizalom, másrészről… nem tudom, de melegséggel tölt el, és még egy halvány mosoly is az arcomra kúszik.
Terrancet figyelme, és a történetét hallgatva pedig megértem, hogy miért volt fontos szabály az, hogy nem érhetek hozzájuk. Erős a kísértés, hogy megfogjam a százados kezét, és nyugtatólag fonjam körbe az energiámmal, különösen, amikor szomorúnak, és gyengének érzi magát. Épp a hozzá hasonlókat akartam védelmezni mindig is, és ez az ösztön még erősebb azóta, hogy… szóval nagyon erős. De természetesen nem mozdulok, és eszembe sincs hozzáérni bármelyikőjükhöz is. Ehhez a szinthez én egyébként is kevés vagyok.
Ezért sokáig, csak némán, még a légzésemet is csendesítve ülök a helyemen. Terrance halad, Peter vezeti, és az átélt fájdalomnak csak az ereje ismerős. Idővel viszont változik valami. Megjelenik még valaki Terrance tudatából, akinek nagyon nem kéne jelen lenni. Csak részben értem a történetet, és a mozaik darabkák még nem adják ki a teljes képet, de az ehhez hasonló entitásokhoz már volt szerencsétlenségem. Nem közvetlenül… A dachoz, és a figyelemhez viszont ez a tapasztalat is elég, és nem mellesleg, ezen a ponton talán tudok segíteni neki. Hiszen engem már régóta nem fektet két vállra az ilyesmi.
- Megkérdezed, hogy velem beszélne-e? - a hangom jóval keményebb, és önkéntelenül húztam ki magam ültő helyemben is. Meglehet, hogy gyorsan koppanok, de az sem zavar. Az erőt attól még adhatom, ami az ilyeneknek igazi ínyencség…
Ciaran
Zora Lavigne
Zora Lavigne

Play by : Natalie Portman

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Terrance Washington Sun Jun 25, 2023 10:05 pm

Everything

Changes

Zora - Terra - Jelen

Az elején nagyon nehezen érzékelem, hogy bármi is történne. Aztán egy hirtelen rántás, s mintha valami félreállna az útból, s Peter szavai nyomán képtelen is visszajönni. Pedig veszettül makacsan vissza akar térni.
Félek. S egyben azt is érzem, hogy ez a félelem rajtam ... kivűl van? De... nem értem.
Peter szavai jutnak el hozzám, s szinte azonnal válaszolok.
- Igen. - hangomban hála van, ugyanakkor eléggé másként is hallom vissza, meg talán ők is, mint ahogy szoktam. Furcsa.
Ki vagy te?
“Ó, na végre! Hát én te vagyok! Istenem, milyen régóta várok már erre!”
S mielőtt még elcsodálkoznék a jelenségen, s azon a bensőséges kapcson, amiben vagyunk, Peter máris bedob oda, ahová nem akartam sosem visszajutni. A testem feszültségén Peter old a légzésekkel és a számolásokkal. S még ki sem tudom gondolni, milyen messzire is jutottam időben, Peter hangja elsimítja ezt a belső párbeszédet, s csak arra tudok figyelni, amit kérdez.
- Egy .. laborban. Ugyanolyanokkal, mint én? Kint gyönyörű a táj. - kinézek ott az ablakon, s Terrát látom. Rózsaszínes-lilás színben, nem olyanban, mint a mostani zöld és kék. Sokkal otthonosabban érzem magam benne. Emlékeztet..
- Terrán vagyok. A táj rózsaszínes-lilás. És van benne némi igazi ezüst. - a kérdésre még jobban körbenézek. Hogy kérdezzem meg? Hm. Oké, ilyet még nem tettem. Megkérdezem a mellettem lévőtől, akin ugyanolyan ruha van, mint rajtam.
- A laborban mi vagyunk a féltett kincs. Velünk akarják a bolygót benépesíteni, s mi vállalkoztunk rá, hogy beleszületünk a testekbe. Nagyon izgalmas dolog volt megszületni! A test... csodálatos! - végignézek magamon, ahogy kéri.
- Nagyon magas vagyok. Olyan... négy méter? Lábaim vannak, de csak kicsit hasonlít az emberekéhez. Sokkal inkább mintha mancs és láb keveréke lenne. De csak járásra használom.. meg, ó, a fák törzsén is fel tudok vele ugrani. Igen, a többiek is. Mindenki izgatott. Ma mehetünk úgy ki a bolygóra, hogy saját életet kezdünk felépíteni. Mi rakhatjuk össze a házunkat, kezdhetünk neki az életnek. Mindenki máshova megy. Ó, és a bőröm sokkal inkább lilás színű, mint rózsaszín. S vannak egészen sötét indigóak is, meg ezüstös színűek is. Mindenkinek van képessége és feladata. Az enyém a növényekre felügyelés.
A következő instrukcióra azonban ugrunk, de még ebben az életben vagyok.
- Nagyon szomorú vagyok. És dühös is, értetlen is. Itt hagytak, a hajót látom, de a karperec nem engedi, hogy felteleportáljak. - könnyek kezdenek el nekiindulni a mostani fizikai testemből is. Ez elmúlik, ahogy Peter kicsit visszaugrik velem az időben.
Köhögni kezdek, karom fel akarom emelni az arcom elé.
- Füst és hőség. Valamik aláhullottak az égből. Letarolták a fél erdőt, amit rám bíztak. És a többi része is javarészt ég. Esőért nyitom szét a két karom. - ám nem történik semmi, még negyedóra múlva sem, közben köhögök a füsttől. Ebben a valóságban azonban két másodperc telt el.
- Valami nincs rendben. A felhők nem hallják hívó szavamat, hogy eloltsák a tüzet. Értetlenül nézek a kezeimre. -haladjak kicsit még visszább.
- Csillogó pontok vannak az égbolton, s rendkívül gyorsan kezdenek naggyá válni. És egyenesen felénk tartanak. Kapcsolatba léptünk a laborban lévőkkel, de mire válaszolnának, számtalan űrhajót eltalálnak,s azok is aláhullanak, felénk. Mégis mindenki a többi hajóra igyekszik fel, hogy meneküljön. Csak páran maradunk, mert menteni akarunk másokat. A közelemben le is esik az első. Borzalmas hangja van, por, füst, hamu keveredik, s lángra kap az erdő!
Hogy... menjek végig, nézzem végig? Nagyon menekülni akarnék a mostani énemmel, az akkori pedig teljesen értetlen kétségbeeséssel segíteni igyekszik.
- Nagy területek pusztultak el. Én egyedül maradtam itt, akik fel akartak menni, nem tudtak, őket a kisebb meteoritok találták el. Engem nem talált el egy sem. Segítséget kérek a kapcsolaton keresztül, ám csak azt mondják, várjak, és tartsak ki. -azután ugrunk.
-Még most sem mehetünk fel, űrruhában jöttek le a többiek, és kaptunk egy karperecet. Mindenki elveszítette a meteoritesőben a képességét, akik életben maradtak. A hajóra... - csendben elhallgatok, majd folytatom. - Nem mehetünk fel. Azt mondják, hogy valami baktérium jött a meteoritokkal, s ahogy belélegeztük, hatni kezdett ránk. Nem mehetünk máshová, mert fertőző lehet másokra nézve. Mindenkit egy-egy adott pontra szállítanak, vagyis mindenki kap párt, én pár nélkül maradtam, de nem raknak be sehová harmadiknak.
Itt hagynak? De hiszen szinte az egész bolygó elpusztult! Eltűnt a gyönyörű violaszín, a rózsa és az ezüst.
- Eltűntek a színek, minden szürke. Rendben.
Ugrok jó pár évtizedet.
- Nagyon gyenge vagyok. A föld alig ad ételre valót, folyton éhezem, és hajlékot sem igazán sikerül a sziklákba vájni eszközök nélkül, mert azokat is elvitték. Ruháim lefoszlottak rólam évtizedekkel ezelőtt, de a hideg ellen kell valami. De már nem akarok küzdeni. Feladtam. Nem értem, miért nem lehetett bennünket meggyógyítani. - hogy ugorjak vissza? Ahhoz beszéljek, aki a hírt mondta? Hogy mit éreztem akkor és utána? Még ordíthatok is vele?
Nekem csak a könnyek és a fájdalom jön érkezik.
- Több évszázadig segítettük a test fejlesztését, vállaltuk, hogy beleszületünk. Meg lehetett volna gyógyítani bennünket. Vagy segíteni felépíteni az életünket, míg önellátóak nem leszünk újra. Nagyon rossz volt, hogy otthagytatok. Engem egyedül. Senki nem volt, akivel beszélhettem volna, akivel megoszthattam volna az életem, a tapasztalataim. Értéktelennek érzetem magam. Nem volt hozzá jogotok, hogy ezt tegyétek. - nem megy több ki, kimondtam mindennek a gyökerét, kiszakadt. Tele méreggel, tüskével, fájdalommal, szinte felemészt.
Cserélni? Kivel?
S akkor hallom saját hangomon a laborvezető hangját.
- Fogalmunk sem volt, mi történik, pánikba estünk. Még sosem történt ilyen, és ez teljes kipusztulást jelentett volna az egész galaxisnak. Muszáj volt gyorsan cselekednünk. Az egész Naprendszert karantén alá vontuk évmilliókig, senki sem jöhetett be. Azt hittük, hogy pár nap múlva halottak lesztek. Amikor megtudtuk, mégsem, addigra már nem lehetett visszamenni. Rettenetesen sajnálom. Vissza kellett volna mennünk.
Érzem a fájdalmát, érzem a szomorúságát, az enyémmel együtt. Nehéz eldöntenem, melyik az erősebb, s végül megérzem teljességében a fájdalmát. Valahol újra elfog a senkinek sem kellek érzés, ugyanakkor az is körbefog, hogy mennyire meg akart bennünket menteni. S ahogy a háta mögé nézek, ott látom a hajók összes dolgozóit, a kutatókat, irányítókat. Mind vissza akartak jönni, hogy megmentsenek bennünket.
Lehajtom fejem. Az érzet, hogy meg akartak menteni, sokkal erősebbé válik, ugyanúgy, mint szeretetük s megbánásuk felém.
Elér a megértés és megbocsátás érzése, a maradék méreg úgy buggyan ki lelkemből, mint aki undorodik az egész szeretettől. S elenyészik a semmibe. S érzem felém áramló energiáimat, amiket így elvettek tőlem, mint ahogy én is leválok, s visszaadom hitüket önmagukban, hogy még képesek menteni, hogy tudnak segíteni. És nagyszerű érzés ezt érezni bennük, ahogy újra teljesek lesznek. Majd ők is eltűnnek.
A lélek mély sebe, melyben erős gyökérrel kapaszkodott a múlt ezen része, csak kérdést vet fel bennem, de Peter máris erős marokkal szorít meg bennem valamit, hogy felszínre jöjjön.
Miért nem emlékeztem erre sosem? Ebben az életemben sem?
Kínzó égés, és ragaszkodó, harmadik szememet körülfonó, szoros csápok mozdulnak meg, s én is megmozdulnék, helyette azonban csak a hangom hallom.Mi nem én vagyok.
- Nem beszélek veled. - a gyűlölet és a parancskövetés rideg acélossága süt át energiámon, a birtoklásé. Döbbenten figyelem a jelenetet és a párbeszédet.

Emme

Terrance Washington
Terrance Washington

Age : 136
Play by : Brandon Routh

https://elementals.hungarianforum.com/t173-terrance-washington#7

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Peter Nazyr Sun Jun 25, 2023 9:13 pm

Square No. 1.
Zora, TERRAnce  - Jelen

Ha egyedül vagyok a klienssel, akkor nagyon lazába tolom. Meg amúgy is. Le is dobom magam az egyik párnahalomra, mert azt kértem magamtól, s eszegetni kezdek szőlőt. Bocsi, kell a cukor.
- Bárhová leteheted formás hátsódat, csak ne érj hozzánk, és a barátod most nem fogja hallani a hangod, így tolmácsolok. - újabb szem szőlő.
A másik kérdésre nagyon jelentőségteljesen ránézek.
- Ezt most kérdezed? Hát nem megbeszéltétek előtte, hogy leszel? Nekem mindegy. - sóhajtok, s felteszem a kérdést, majd a válaszra egy “lám, meg is van a válasz” kézjelzést adok. Aztán belevágunk.
Mivel sosem jövök üres kézzel segítségben, rá is cuppantom a témára... magamat. A kicsit előrébb járó részem sokkal jobban átlátja ezt a csiki-csuki játékot, márpedig itt az van. És valakiiii, valakiiii nagyon rejtőzködik ám. A kis huncut. Még a végén kiderül, hogy vannak magukat Egoként előadó... művészek? Welcome bro a fedélzeten!
Ingerem támad, hogy bemutassam őket egymásnak, mint HellóTerrance Oversoul, bemutatom Terrance négydét. Helló TerranceNégydé, bemutatom Terrance Oversult. Erre a gondolatra Terrance Oversoulja éktelen kacagásba kezd. Á, oké, már most bírom a humorát. Nem a NégyDének.
Oké, labor, oké, gyönyörű táj. Nadehoooooolllll? Fityfiritty méhecskében, vagy a nem fityfiritty méhecskében, nem mindegy!
Ó. Rózsaszín-lilás. Elgondolkodva pillantok az előttünk gördülő Terrára. Hmmm...
Bingó, na végre! Terra. Oké, akkor ez a régi Terra. Ja, tényleeeeg Peterrrr, hát milyen évszámot is mondott!
Felvésem azt is.
Hoppácska. Ő volt az első humanoid csoport tagja Terrán. Ugye, annak nem lett jó vége?
Mind a két OverSoul egyszerre bólint, s hallgatom tovább Terrancet. Tudtam én, hogy izgis lesz!
Minden feljegyzetelek, közben a barátnőjének máris küldöm azt a képet mentálisan, ahogy láttam az első terrai humanoidokat. Istenem, hát ők voltak az istenek! Ezüstszőke vagy fehér haj, ezüstkékes-lilás bőr, csodaszép arányok.. ühm... máshogy is azok, de most hagyjuk.
S át is ugrunk oda, ahol a fontos pillanat következik, ha már az OverSoul idedobta Terrancet.
Komolyan hallgatom, s jegyzetelem mindezt, s újabb kérdéseket vések fel. Áh, ez még nem igazán ott van, ahol lennie kéne, visszaugratom az időben.
Bingóó és bingóóó! Hallgatom. Á, tehát ő az elemeknek parancsol. Ú, az izgis! A tűűűzz és a víz isteni. Jó, a levegő is...
Rákérdezek majd, hogy miként érzi, hogy valami nincs rendben. Fel is írom.
És aztán megértem. Valóban ott volt, amikor a drága és nagyon nemcuki és nemrokonok úgy döntöttek, hogy sajátosan értelmezik a szabad akaratot, és elkezdtek csúzlizni a világegyetemben. A sötétséget és a káoszt.
Ha már valaki benne volt a közepében, én bizony végignézetem. Már csak azért is, mert amit eddig kaptam tőle infót... nem. Em-lék-szik. Hát majd most fog. Mindenre.
Oh, hát káosz az sokáig honol. Inkább ugorjunk.
És eljutottunk az egyik ponthoz. Nemcsak, hogy párt nem adtak mellé, de még izolálják is. Felteszek sunyiban egy kérdést TerranceOverSoulnak, aki megerősíti a gyanúmat. Ő volt a legfertőzöttebb, és nem gondolták, hogy képes lesz addig életben maradni, míg utódot nem nemz, ha túléli, és valamennyire fel is tudja nevelni. Inkább azokat rakták egybe, akiknél megvolt az esély. Mert ha mellé osztanak be valakit, akkor a másik marad egyedül, csak az meg sokkal tovább. Kész kattanat  a köbön.
Elviszem élete utolsó napjához és rejtem döbbenetemet. S megkérdezem megint Őt. Ő élt a legtovább mind közül, sok száz évig. A többieknek már az utóduk is meghalt, ő maradt az egyetlen képviselője annak a fajnak. Valójában teljesen bekattant.
Hát majd itt végig fogom vezetni a halálán, az fix, de most köpje csak ki szépen azt a méregfogat.
És most jön a döbbenet a másik féltől, meg is kapja az infót, mennyivel élte túl az otthagyást. Azért kemény pofon tud lenni. Én meg inkább megeszem az utolsó szem szőlőt.
Hát akkor engedjük beszélni a másik félt is. S végigvezetem őket az oldáson. Rrrrrengeteg negatív energia kering körbe, hogy azután hirtelen tűnjön el, ahogy elküldik azokat a Teremtőhöz.
Csakhogy én egy ideje már szemezek ám valakivel. Szó szerint! És pontosabban: valamivel!
Neeem, nem a mandarinnal.Az is jó, bár egy kis gombászás jobb lenne, mert ehhez ez kellett volna.
S máris húzom elő azt a tudatot, azt a mechanikus piócát, ami szinte belenőtt Terrance harmadik szemébe, s így lelkébe is, ezért volt képes életeken át vele tartani, szó szerint láthatatlanul. Vagyis az összes faxságot, amit átélt a további életében, az a tudat még tetézte is neki. Azt a kis huncut draco mindeneteket!
- Hello. Te ki vagy?
Még hogy nem. Elkuncogom magam.
- Nem? Hiszen éppen most beszéltél velem. - egy kis draco trükk mindig jól jön!

Emme

Peter Nazyr
Peter Nazyr

Play by : Robert Sheehan

https://elementals.hungarianforum.com/t119-peter-nazyr

Back to top Go down

Square no. 1 Empty Re: Square no. 1

Post  Sponsored content


Sponsored content


Back to top Go down

Page 1 of 2 1, 2  Next

Back to top


 
Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum