Couch Potato

Elmerengek pár pillanatig a szavain (közben szinte pont úgy támasztom meg az államat, mintha épp egy nőt próbálnék elbűvölni), aztán belátom. Tulajdonképpen igaza van.
- Végülis… - nem szeretem a kapcsolatokat, de egy női lakótársat azért eltudnék képzelni magam mellet. Mondjuk Oliviát… Még azt is vállalnám, hogy mikor menthetetlenül össze, és végül szétmegyünk, akkor majd én keresek egy új kecót…
Várjunk, ez így még sem jó, mert már a sajátom a házikó… Talán kéne egy külön szerelmi fé… vagyis lakótársas lakás is…
- Azt tudom, hogy téged nem az irányít, ami engem, éppen ezért mondtam ismerkedést. Szépen, fokozatosan haladni, aztán majd meglátod, hogy lesznek-e érzelmek is. - a magam részéről ez az utóbbi, amire nincs szükségem, éppen ezért én nem ‘ismerkedni’ szoktam. Hanem ‘kalandozni’… de simán lehet, hogy ezen témakörben megint saját fogalom rendszert használok…
- Sajnálom. Zeusz szíve már foglalt. Igazából erre az évre már biztosan. - mivel még aktívan versenyzem vele, azért nem adhatom oda őt minden szép kanca mellé, bármennyire is szeretné. Havi kettő kancát kap, és így még az esze is megmarad. Majd, ha visszavonul, akkor annyit huncutkodhat, amennyit csak akar. Addigra már nagyon sokat fog érni egy-egy ilyen alkalom…
- Akár még lehet is. Amilyen jó eszed van, simán lehet, hogy már régen befektetted a vagyonodat valami start upba, vagy kripto valutába, és most csak azért élsz szerényebb életet, mert mindent lekötöttél a még nagyobb hozam reményében. - azért érezhető a hangomon, hogy viccelek, de tényleg nem lepődnék meg rajta, ha az Öcskös jobban kézben tartaná az életét annál, mint amennyire kívülről látszódik. Én sem veszem fel minden alkalommal az Armanit, vagy a Rolexet, van, hogy egyszerű farmer, netán western kalap van rajtam. A nők az ilyen egyszerű öltözetet is épp úgy imádják, mint a drágábbat…
Már, aki persze…
- Hmm… tényleg másként gondolkodunk… - nekem most erősen elkalandozott a fantáziám, éppen ezért is kérdezek rá, hogy mit tud Dylan Oliviáról. Sajnos… ez pont olyasmi, amire nem igazán illik rákérdezni úgy, hogy a jó viszony is megmaradjon…
- Inkább nem. Akkor majd más módon derítem ki… - akár meglátogathatnám gyakrabban a testvéremet. Az nem olyan feltűnő… De amennyit dolgozott már régen is, azért inkább nem alapozom erre a ‘szerelmi’ életemet…
- Úgy értettem, hogy az rendszeresen rendszertelen… - még rá is kacsintok az Öcsire, mert viszonylag képmutató dolog lenne a részemről úgy tenni, mintha szerzetesi életet élnék. Abba szerintem bele is halnék. Már mint mentálisan. Nők nélkül egyszerűen nem érdemes élni…
- A cuccaidnak nem esett baja? Mert ha igen, akkor jár neked a kártérítés. Meg illett volna szállást is intézniük… - nem tudom, hogy pontosan mi van a szerződésében, de azért biztos vannak lehetőségei. Oké, Dylan szerencsés, a családja vagyis én is, bármiben támogatja, de nem mindenki van ilyen helyzetben. Ami jár, az jár…
- Ehh… ha elharapódzik a dolog, szóljál, van jó pár ügyvéd ismerősöm. Olyan is, aki nem vág képen, ha elmondod, hogy ki a bátyád… - ohh… az a szőke ügyvédbojtár… Olyan estém volt vele, hogy még mindig csak vigyorogva tudok gondolni rá. Ő viszont valamiért nehezményezte, hogy három este után lezártam a ‘kapcsolatot’. Pedig rendes voltam, még azelőtt elküldtem, hogy összejöttem volna a főnökével…
- Nincs új barátnőm. Csak alkalmi partnerem. Partnereim… - most épp több vasat is a tűzben tartok, szerencsére ez most megoldható, mert a város két külön végén laknak az említett hölgyek, és épp olyan kellemes a társaságuk, hogy érdemes legyen még utazgatni is a két pont között…
Az egyikről viszont pont van képem, ezért előveszem a telefonom.
- Ő Mandy. Ruhában is pont ilyen csinos… - egy fürdőruhás képet küldött nekem, én meg természetesen elmentettem azt. Még van tárhely a telefonomban, addig tökéletes lesz arra, hogy eszembe jutassa, a versenypályán, és a lovakon kívül is van élet, méghozzá igen kellemes…
- A másikról lányról nincs képem, de ő is nagyon rendes. Igazából túlságosan is… - őt biztosan le kell most már építenem, nehogy elkezdjen érezni valamit irántam. Az nem lenne jó senkinek. Még csak az hiányzik, hogy ki szúrja valaki a Jeepem kerekét…

Azért ezt meg kell fontolnom…
- Az attól függ. Ha épp jó napja van, akkor igen. Érti a viccet. Viszont, amikor nem… - nyitott tenyerem elindul felfelé az ég felé, majd egy gyors mozdulattal ‘lezuhan’ a tenyerem. Ez nagyjából azt szimbolizálja, amikor Zeusz leráz a hátáról. Szerencsére ritkán sikerül neki, de azért… hát megtörtént már a múltban…
Nem voltam boldog. Csont törés után sokáig tart a lábadozás…
- Nem. A lakótárs legfeljebb baráti kapcsolat lehet. Ha már romantikus a dolog, akkor nem a lakótársad, hanem a barátnőd, akivel együtt élsz. - azt hiszem egy kicsit sántít ez a fogalommagyarázat, ezért meg is vakarom a pajeszom, hátha eszembe jut valami jobb. De nem… így maradok ennél, és szélesen vigyorgok Dylanre, amíg meg nem válaszolja a valódi kérdést.
- Ismersz engem. Mindig az élet szebbik oldalát keresem. Lassan neked sem ártana. Egyben vagy, a humorod is rendben van, szóval semmi sem akadályozza, hogy el kezdj ismerkedni a másik nemmel. Vagy azzal, amelyik szimpatikus… - tudtommal a lányok érdeklik, de épp abban a korban van, amikor még kiderülhet, hogy… nem feltétlen a hölgyek az elsődleges célpont. Mi tagadás, azért meglepődnék, ha így lenne, de természetesen ugyanúgy szeretném őt, legyen akármilyen. Ez ilyen… báty és öcs dolog, amit az olyan apróságok, mint a személyiség… nem feltétlen befolyásol.
Legalábbis ez az egyetlen magyarázat arra, hogy még szóba áll egyáltalán velem. Azt ugyanis kár lenne tagadni, hogy nagyon mások vagyunk. Már mint tényleg… NAGYON…
- Azt hiszem. Az egyik hölgy ismerősöm ajánlotta. - mire kimondom már meg is bánom… azt pont úgy hangzik, mintha barátnő lenne. Elvégre annak a tanácsát szokták megfogadni, akár étel, akár más ügyben. Ezt a megnevezést viszont előszeretettel kérem ki magamnak. A barátnő kizárólagosságot jelent azt meg… hát tőlem ne kérjen senki…
Már csak azért sem, mert ki lenne olyan ostoba, hogy csak egyféle ételt egyen, ha ott van előtte egy svédasztal, teljes kínálattal…
Szóval, ha belekérdez, teljes magabiztossággal fogom mondani, hogyaz indoklás egyszerű: ez a leves finom. Tényleg az, én is jó ízzel fogyasztom.
- A suli? Ne már… Ha taxizol, akkor semmi sincs messze… - ez nem elég. Azért tőlem sincs messze az iskolája. Meg ha azon múlna szereznék neki egy autót is. A taxi persze kényelmesebb, ma én is azzal jöttem.
- Ha most azt mondtad volna, hogy jó ránézni, mikor csinálja a sütit… már el is fogadtam volna az indoklásod… - ami azt illeti… Oliviát kellemes elképzelni több féle cselekedet közben is, nem csak sütemény készítés közben. De… Dylan valószínűleg nem gondolt még ilyesmire. Tény persze az is, hogy… Olivia idősebb, és feltételezhetően korban hozzá illő partnert keres.
Már, ha keres…
- Egyébként tényleg igaz, hogy már elvált? - nem mintha nekem gondot okoznának az ilyen kötöttségek, de tudom, hogy egyeseknek azért jelent valamit a házasság intézménye. Oliviának biztosan. Legalábbis annak idején ezzel indokolta az elutasítást…
- Még, hogy rendszertelenül… az abszolút rendszeres… - felfedezhet némi felháborodást az arcomon, de inkább büszke vigyort látnék viszont, ha most tükörbe néznék. Ez ugyanis tény… Nem szoktam unatkozni.
- Mit mondanak amúgy a kecódra? Mikor lesz kész? Kell segítség? - nem vagyok nagy barkács muki, de festeni tudok. Úgy ahogy… kérdés persze az is, hogy albérlet esetén ki intézi az ilyen dolgokat. Gondolom hamarosan megtudom Dylantől…

Elmosolyodom, bár nem hiszem, hogy az öcskös látja ezt. Gondolom ez nem egy videós kaputelefon. Igazából ha lenne nálam kesztyű, csak abban érnék hozzá…
- Szuper. - még jó, hogy tényleg hárman vagyunk. Az aktuális barátnőm nagyon meg akarja ismerni a családomat, és mivel tudja, hogy van egy öcsém… már bejelentkezett, hogy szívesen meglátogatná őt. Akár bíztatnám is, de ő úgy gondolja, hogy velem együtt. Azt meg nem erőltetném, mert a francnak van kedve hetente új csajt bemutatni…
Felérek, és kiderül, hogy a tesóm jól néz ki. Már mint egészségesnek tűnik. Ennek pedig örülök, még akkor is, ha így a betegséget már nem használhatja kifogásként arra, hogy egy idegen (bármilyen formás is…) hajlékában húzza inkább meg magát, mint sem a testvére otthonában…
- Ez bizony. Ez finom, nem olyan Zeusz nyál, mint a többi. - szerintem már megszokta, hogy ha a ló szó helyett szinte mindig Zeuszt mondok, mert ő megtestesít mindent, amit ezeknek a nemes állatoknak kell. Tökéletes, minden tekintetben, és már nem hiányzik sok hozzá, hogy… a tenyésztők is belássák ezt. Persze már most is egy kisebb vagyont kapok, egyetlen adag spermájáért is…
- Sajnos igen. Nem sikerült annyira megismernem Oliviát, mint amennyire szerettem volna… - lehet, hogy van egy kis él a hangomban, de nem szándékosan. Igazából teljesen normális dolog, hogy vele nem jött össze. Már csak azért is mert… még simán összejöhet… Kivéve, ha…
- Ami azt illeti… most már felteszem a kérdést, ami azóta foglalkoztat, mióta mondtad, hogy kivel laksz. Legyek rád szörnyen büszke, és csak egy kicsit féltékeny, vagy ez valami ártatlan lakótárs dolog? - ha az Öcsinek sikerülne befűznie Oliviát, az összes kobakomat megemelném előtte. De tényleg… az idősebb nők nehéz terep, és Olivia inkább az én koromban van, mint az övében. Na de ugye… a legjobb éppen  a nehéz pálya, a magas akadályos, és nem sok szebb dolog van annál, mint egy tapasztalt nő… khm… karjai között lenni…
Már beszéd közben is haladtam vele, és csak szolidan pásztáztam a lakást. Kicsi. Ez önmagában már elég ahhoz, hogy ne érdekeljen komolyabban.
- Jó lesz. - a tisztaság kifogástalan, és ahhoz képest elég sok napfény van, hogy nekem a kicsi nyergesem is nagyobb ennél. Ezért helyet foglalok az Öcsi közelében.
- Nem kell köszi. Ez valami kínai leves, és nekem ízlik hidegen is. De magadnak szerintem langyosítsd meg egy kicsit, mert elvileg úgy az igazi. - szeretem a minőségi ételeket, de azért nem mindig lehetek válogatós. Ha választanom kell, hogy lelovagolok még egy lovat, vagy szépen komótosan megebédelek… akkor egyértelmű, hogy az előbbire szavazok. Vagyis ha kell valami kaja, gyorsan beburkolom, általában hidegen. A praktikusság felülírja néha az igényeket.
De azért nem mindig…
- Apa megsúgta, hogy elköltöztél, mert valami gond van a kecódban. Aztán gondoltam felkereslek, hogy tudok-e neked segíteni valamiben. Meg azért is, hogy lebasszalak… - épp csak egy pillanatnyi szünetet tartok, amíg magamhoz veszek egy kanálnyi levest. Ami azt illeti tényleg nem olyan jó hidegen, mint langyosan. De most már csak azért sem kérek melegítést.
- Miért nem hozzám jöttél? - csak egy jó indokot mondjon. Csak egyet… Vagy kettőt, és nagyon jókat, mert… egy kicsit rosszul esett, hogy úgy érezte baj esetén rám nem számíthat…

Nem tetszik ez a környék. Olcsó sör, és nyomor szaga van, és ilyet még ideiglenesen sem szeretek érezni. Szinte várom, hogy mikor fog előugrani valamelyik sikátorból egy prosti, vagy épp egy fegyveres rabló. Előbbire nincs szükségem, utóbbira még kevésbé.
Ezért egy kicsit sem vagyok boldog attól, hogy itt kell sétálgatni, és keresgélni. Az öcskös megadta a címet (na meg azt is, hogy kivel osztozik rajta…), de az utcák meg a számok… Nem tudom, hogy miért bonyolítják túl. Úgy érzem magam, mintha egy pályát járnék be, csak marha olcsó anyagból építették fel az akadályokat. Meg oké… azért elég magasak. Még Zeusz is csak megállna előtte, és hátra sandítana rám, hogy : “ezt te sem gondolod komolyan…”
Némi mászkálás után viszont megtalálom az épületet, sőt… még a kaputelefon is meg van. West… Remélem, ő nem lesz otthon. Még inkább azt, hogy mégis… Amennyire tudom, már nem házas… khm…
Felcsengetek, és amint válasz érkezik az öcsköstől, köszönés helyett a lényegre térek.
- Hoztam kaját. És sört. - utóbbi egy kézműves sörfőzdéből van. És többe kerül egy üveg, mint amennyi a lakbér lehet ezen a környéken. Szerintem tök rendes vagyok a tesómmal, amiért hozok neki ilyet, főleg annak fényében, hogy eléggé zabos vagyok rá…
Ha beenged, felcaplatok, és igyekszem nem az utolsó percben kilöttyinteni a levest, amit hoztam. Valami kínai nyavalya. Nem tudom pontosan, az egyik randevúm mutatta a helyet, és valamiért az jutott már akkor is eszembe, hogy az öcskösnek ez ízlene.
Vagy nem… Azért nem várok el túl sokat.
- Szevasz öcskös… - nyomom a kezébe mind az ételt, mind a díszzacskót, amiben a sör van, amennyiben ajtót is nyit nekem. A leheletnyi csalódottságot viszont nem igazán tudom elrejteni az arcomról. Tényleg örültem volna neki, ha inkább Olivia nyit ajtót…
- Tudunk burkolni valahol? - sandítok befelé, mert az alapján, hogy mekkora az épület, nem gondolnám, hogy túlságosan nagy a lakás alapterülete. Én meg tálcáról nem vagyok hajlandó enni. Mindennek is van alja. Meg teteje…