Log in

I forgot my password

Latest topics
Big Change

Queil Gryth Yesterday at 8:00 pm

Go Round

Lyndar Onis Tue Apr 23, 2024 9:02 pm

Dobókocka

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 8:00 pm

New Home?

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 7:52 pm

Square no. 1

Zora Lavigne Sun Apr 21, 2024 10:05 pm

But I can't help falling...

Brandon Thycal Sun Apr 21, 2024 9:45 pm

Bring back... HER

Dariel Deveroux Sun Apr 21, 2024 8:41 pm

Just.... flush it ...

Rynal McKenzie Sat Apr 20, 2024 9:59 pm

Lucid Dreaming?

Dylan Leclaire Thu Apr 18, 2024 9:00 pm

Holding Space

Adrian Archard Wed Apr 17, 2024 8:48 pm

Not Again

Naarn Ronal Tue Apr 16, 2024 10:01 pm

(Not Under) The Bridge

Zora Lavigne Thu Apr 11, 2024 10:03 pm

Passing...

Regulus Zion Thu Apr 11, 2024 8:44 pm

The age of Aquarius

Sebastian Scorse Tue Apr 09, 2024 8:37 pm

Riding Off Into the Sunset

Kylie Youkou Sat Apr 06, 2024 10:00 pm

Feather Party

Shyrrak Dav Fri Apr 05, 2024 9:06 pm

Yes... or Yes?

Naarn Ronal Tue Apr 02, 2024 9:53 pm

Your time is up!

Kyran Shemar Tue Apr 02, 2024 7:53 pm

It's time

Zora Lavigne Tue Apr 02, 2024 7:52 pm

Just a perfect day

Enzo Conti Tue Apr 02, 2024 7:49 pm

Just a little... bump?

Rose Jackson Sun Mar 31, 2024 11:25 pm

Clouds and Smoke (and Mirror?)

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:56 pm

Pow(d)er and Girls

Linus Higgins Sun Mar 31, 2024 9:44 pm

Cats and Water? Not the best...

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:26 pm

Boots on the G...! Noooo... high heelsss!!!!

Lena Ylton Sat Mar 30, 2024 9:29 pm

Lesson (minus) One

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 10:27 pm

Nice Try

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 9:56 pm

Dreams Come True

Edmund Fahey Tue Mar 26, 2024 10:30 pm

Last Chance

Hailey Reed Tue Mar 26, 2024 7:54 pm

Arrivals

Rose Jackson Mon Mar 25, 2024 11:04 pm

Dress Coded

Rancar Colt Mon Mar 25, 2024 10:03 pm

Run Boy Run

Joaquin Pascal Sun Mar 24, 2024 10:48 pm

Meetings are not my favorite

Scott Lavigne Sun Mar 24, 2024 9:27 pm

Ace high

Gaspard Michoel Sat Mar 23, 2024 10:45 pm

Only one tiny thing is missing...

Chris Johanson Sat Mar 23, 2024 10:02 pm

The Plan

Trohan Colt Fri Mar 22, 2024 10:35 pm

Some beatiful News

Mia Hamish Fri Mar 22, 2024 7:34 pm

Couch Potato

Grant Leclaire Wed Mar 20, 2024 9:14 pm

One drop one Time

Erys Colt Tue Mar 19, 2024 8:14 pm

Nothing as it is

Hailey Reed Sat Mar 16, 2024 9:18 pm

Tracking

Denise Daal Sat Mar 16, 2024 8:55 pm

Looking in the mirror.. almost

Devon Deveroux Thu Mar 14, 2024 9:21 pm

Relation... SHIP

Frederik Spade Mon Mar 11, 2024 8:26 pm

How Do I Say Goodbye

Queil Gryth Fri Mar 01, 2024 9:47 pm

Wrong number...

Jamil Howell Tue Feb 27, 2024 10:02 pm

A new master

Shokan Thram Mon Feb 26, 2024 7:45 pm

Beginning and Ending

Sekani Onis Fri Feb 23, 2024 9:30 pm

The first time...

Olivia West Sat Jan 27, 2024 12:37 am

Constellation Map

Galactic Center Thu Jan 18, 2024 9:34 pm

Mystery School

Galactic Center Mon Dec 25, 2023 9:30 pm

Rang - Founders/Alapítók

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 10:41 pm

Dimenziólény - Angyal

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:09 pm

Dimenziólény - Blueprinters

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:05 pm

Whatever it takes?

Thomas Wilfey Mon Dec 11, 2023 8:20 pm

Karma is a Bit...

Layla Clark Sat Dec 09, 2023 10:09 pm

Bolita Bár - Jaxon & Eric

Eric Castor Tue Dec 05, 2023 8:41 pm

What have we done...

Mara Rover Fri Dec 01, 2023 8:24 pm

Surprise in a book

Kenneth Mezyon Thu Nov 30, 2023 8:03 pm

A heartwarming meeting

Devon Deveroux Mon Nov 27, 2023 11:14 pm

Leírás - A.I.

Galactic Center Sat Nov 25, 2023 9:58 pm

Beloved kids

Alana Sanders Fri Nov 24, 2023 9:21 pm

Youngsters

Aylmer Oshek Tue Nov 21, 2023 9:07 pm

I am sorry...

Noah Black Thu Nov 16, 2023 7:55 pm

When the awan is ready...

Dario Carter Wed Nov 15, 2023 6:17 pm

Layla Clark

Layla Clark Mon Nov 06, 2023 7:54 pm

A dessert... for you

Aylmer Oshek Sun Nov 05, 2023 11:01 pm

Hello?

Dariel Deveroux Sat Oct 28, 2023 9:24 pm

Jydai Rend

Galactic Center Mon Oct 23, 2023 7:58 pm

Family at first

Linus Higgins Thu Oct 19, 2023 9:32 pm

Volta

Great Attractor Thu Oct 19, 2023 9:06 pm

The next chapter

Liam Hanson Tue Oct 10, 2023 9:27 pm

On stage One

Linus Higgins Tue Oct 10, 2023 9:02 pm

Dad?

Noah Black Mon Oct 09, 2023 10:27 pm

Route 66

Ayda Rygel Mon Oct 09, 2023 10:11 pm

Not just a sword

Shokan Thram Mon Oct 09, 2023 8:54 pm

Knight's tale

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 10:17 pm

Parent trap

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 9:22 pm

D. is all around you

Carlos D. Force Sun Oct 08, 2023 8:42 pm

Fresh Blood

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 8:18 pm

I found Him!

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 8:01 pm

Oops, I did it again...

Shokan Thram Sun Oct 08, 2023 12:14 am

Master to Master

Carlos D. Force Sat Oct 07, 2023 9:26 pm

Finding harmony

Somayeh Nazyr Fri Oct 06, 2023 9:27 pm

Some Support

Ezume Sato Thu Oct 05, 2023 10:41 pm

Something FAMILY-ish

Jezabel Mendez Thu Oct 05, 2023 12:18 am

R2 - nem 3CPO

Rose Jackson Wed Oct 04, 2023 11:11 pm

Evening Party with a LittleBig Surprise

Zora Lavigne Wed Oct 04, 2023 12:01 am

Makkaláma

Anahera Pass Tue Oct 03, 2023 8:29 pm

To be or Not to Be

Zaphina Steal Sun Oct 01, 2023 10:35 pm

Transition

Sekani Onis Sun Oct 01, 2023 8:01 pm

Grandkids & other Disasters

Nyra Lamar Sun Oct 01, 2023 12:32 am

The future is bright

Olivia West Sat Sep 30, 2023 11:02 pm

What a ... news

Rose Jackson Sat Sep 30, 2023 9:24 pm

New cha(i)nce

Jezabel Mendez Fri Sep 29, 2023 11:30 pm

France in the '50s

Devon Deveroux Fri Sep 29, 2023 10:33 pm

Eye on the target

Eric Castor Fri Sep 29, 2023 8:29 pm

Letting go of the Past

Sekani Onis Thu Sep 28, 2023 11:36 pm

At Home

Olivia West Thu Sep 28, 2023 8:57 pm


Volta

3 posters

Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Great Attractor Thu Oct 19, 2023 9:06 pm

Volta Laboratory


Volta Inside-underground-stone-cave
Peternek elégedett mosoly kúszik az arcára. Ő már nem aggódik a pénz miatt, ahogy a becsülete miatt sem. Hiszen tudja, hogy a továbbiakban nem fog fennállni ez a dilemma.
- Most már ne is. Pénzünk is lesz, és a becsületünk is megmarad. - azt csak magában teszi hozzá, hogy neki lesz egy Mustangja is. Szigorúan fekete, mert suhanni akar az éjszakában.
A bizonyosság azonban úgy illan el Peter elméjéből, mint a lenge szellő a forró, nyári éjszakákon. Összezavarodik, és nem tudja a jelenséget objektíven értékelni. Tekintete cikázik két társa, és a furcsa fényjáték között, és képtelen magyarázatot találni. Ez pedig az ábrázatán is nyomot hagy, az ijedtség egyértelműen tetten érhető vonásaiban.
- Valami olyasmi. Másként telik az idő a vízesés közelében. Számos vizsgálatot végeztem, és már csak azért hívtalak, hogy megmutassam, és magyarázatot keressünk rá. De erről nem volt szó…. - a mutatóujját egyértelműen a jelenség felé fordítja, és az arcán is látszódik, hogy nem áll szándékában megközelíteni, avagy további vizsgálatokat folytatni. A maga részéről inkább lemondana a Mustangról, és annyiban hagyná a dolgot. Éppen ezért is éri váratlanul, hogy Thomas és Elia közelíteni kezdenek.
- Te meg túl keveset. Főleg a horror műveltséged hiányos. - ‘gyávaságát’ nem írja egy az egyben az általa kedvelt horror filmek számlájára, de az óvatosságát lelkesen táplálja azon jelenetek listája, melyben a főszereplők, éppen egy furcsa jelenség indokolatlan vizsgálata miatt lelték a halálukat. Ezért úgy dönt, hogy ő nem eleveníti fel ezen filmeket, és tartja a távolságot. Thomas és Elia viszont másként cselekszik, és így Peter egyedül is marad…
Thomas és Elia viszont megérkezik a barlangba, és kisebb-nagyobb kellemetlenségek után, már képesek körbenézni. Thomas ismereteinek hála, pedig az is kiderül, hogy a falakon lévő jelek és vonalak nem csak egy kósza művész fantáziájából származnak, hanem a valóságon alapulnak. A csillagképek ugyanis egyértelműen felismerhetőek.
Ám Thomas - tekintve, hogy figyelmét teljes mértékben az ábrákra, és ismereteire fordítja - rájöhet, hogy a vonalak nem a csillagképeket jelképesen összekötő egyeneseket ábrázolják. Valami mást. Talán kapcsolatot…
Ehhez persze meg kell találnia a naprendszert, és fel kell ismernie, hogy onnan két irányba lehet ‘menni’. Az egyik egy görbe, ami a rendszert megkerülve visszatér, majdnem oda, ahonnan elindult, szinte tökéletes kört leírva. A másik vonal viszont az Orion rendszerbe tart. Ahonnan újabb vonalak vezetnek más galaxisok felé. Rengeteg vonal van…
És amint ezt Thomas felismeri, hangos, vonyító hangot hallhatnak abból az irányból, ahol a fény jelenséget látták. Ha arra is fordítják a zseblámpa fényét, nem fognak látni semmit, ám a hang egyre hangosabb. Egyértelműen közeledik…
Ha elindulnak a hang irányába, avagy maradnak ott ahol vannak, akkor a lény, ami a hangot kiadja egészen közel ér hozzájuk. Továbbra sem láthatnak semmit, de egy bizonyos távolságból már egyértelműen, egy számukra idegen lényt fognak érzékelni. Aminek nem békések a szándékai…
Amennyiben ott maradnak, ahol vannak, elkerülhetetlen a találkozás a lénnyel. Ha viszont Thomas a jelek vizsgálata során a barlang falait is alaposan megnézte, tudni fogja, hogy van még egy járat a terem másik végében. Ott nincs fényforrás, legalábbis a bejáratánál teljes a sötétség. De beljebb haladva észrevehetnek még valamit. Egy másik fényjelenséget. Pont olyat, mint amilyennel érkeztek…
Great Attractor
Great Attractor
Storyteller

Play by : Great Attractor

Back to top Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Elia Sosemond Wed Sep 20, 2023 11:17 pm

Volta

Kezd összezavarni az a sok minden, amit Thomas és Peter mond. Nekem azt súgja a megérzésem, hogy inkább haza kéne menni, és nem azon vitatkozni, hogy a jelenség furcsa-e avagy ijesztő. Szerintem mindkettő ezért is kéne lelépni innen. De képtelen vagyok megszólalni, vagy bármit is tenni. Magával ránt a jelenség, és egy olyan helyre juttat, ahová sosem akartam visszakerülni. A sötétségbe, ami azóta kísért, hogy az eszemet tudom. Vagyis amióta felébredtem a kórházban…
- Thomas? - inkább kérdezem, mert a hangját felismerem. Ő tényleg nem akart bántani engem sohasem. Talán meg is nyugodnék ennek tudatában, ha nem lenne még mindig teljes sötétség. Hallok, és érzek, de mégis olyan érzés, mintha a saját testem rabja lennék. Épp úgy mint a kórházban…
- Mindenem. Mintha az összes izmom csődött mondott volna. A legjobban viszont a mellkasom. - mégsem ahhoz nyúlok hanem a szemeimhez. Próbálom kitapogatni, hogy legalább a szemhéjam nyitva van-e. Még jobban megijedek, amikor megérzem, hogy igen, és Thomas is kijelenti, hogy már felkapcsolta a lámpát. Mert még mindig nem látok semmit.
- Nem akarom ezt Thomas. Nem és nem… Újra vak vagyok… - tudom, hogy ez így nem teljesen pontos, mert akkor nem a látásommal volt a baj. A kóma zavart össze, mert mozogni akkor nem tudtam, és csak a sötétségben voltam. Hallani viszont hallottam… mindent… NEM TÖRTÉNHET MEG ÚJRA…
Ezért oldalra gurulok, és dörzsölni kezdem a szemem. Olyan erővel, hogy felnyögök a fájdalomtól. Viszont segít… Először szürkülni kezd a kép, majd szép lassan a fények és a foltok egy képpé állnak össze. Egy olyanná, ahol Thomast látom, Petert viszont nem. És a vízesést sem…
- Hogy kerültünk egy barlangba? - nem emelem fel a fejem, ez kevésbé foglalkoztat. Az nyugtat meg, hogy újra látok és Thomas is itt van. Talán ez hamis illúziója a biztonságnak, de a teljes vakság után bőven beérem ezzel is. És egyelőre nem mozdulok. A mellkasom még mindig fáj, és a talaj legalább biztos pont. Az is…
- Igen. Kitisztult. A fájdalom viszont már nem múlt el. - csatlakozott hozzá a szemem is. Tényleg erősen dörzsöltem. De teljesen megérte. Újra tudok így lélegezni is, és nem tartok attól, hogy beszippant valami. Kivéve a jelenséget persze. Már nem gondolom, hogy veszélyes, de azt sem, hogy nem. Tartom inkább a távolságot… Legalábbis addig biztosan, míg Thomas újra meg nem szólal.
- Mi a baj? Te jól vagy? - megpróbálok kicsit feljebb emelkedni, és legalább ülni a fekvés helyett. Nem könnyű, mert még mindig olyan, mintha egy maratont futottam volna, de legalább már mozognak a végtagjaim rendesen. Így Thomas felé is tudok fordulni, és észreveszem, hogy mit néz. Ez tényleg egy barland. Még hozzá nagyon ije… furcsa.
- Nem tudom. Én nem szoktam viccelődni. - jobban mondva ritkán, és általában sikertelenül. De Andrewt néha sikerült megnevettetnem, és az mindig jó érzés. Szeretem az őszinte mosolyokat, és nem azokat, amik nem velem, hanem rajtam szórakoznak. Illetve van még egy mosoly, amit nagyon szeretek… Most viszont csak pár pillanatra jut eszembe, mert ahogy Thomas kérdez valamit, kicsit jobban körbenézek. Továbbra sem állok fel, de azért így is észreveszek valamit. Ez nem egy sima barlang…
- Igen. Mintha tele rajzolták volna. Vésővel. - nem tudom, hogy ő ezt látja-e de én igen. Egy ideig nézem is, aztán visszafordulok Thomas felé. És nagyon lassan, négykézláb álláson keresztül felállok. Mert nem akarok túlságosan messze lenni Thomastól, ő pedig nagyon… el van varázsolva a jelektől.
- Állások? Milyen állások? - ismét a jeleket nézem, majd Thomast. Akár válaszol akár nem, végül rájövök, hogy ezek talán csillagok lehetnek. Na nem azért, mert felismernék bármit is. Hanem mert tudom, hogy a gyerekén kívül csak az tudja így lekötni Thomast…
- Mit számolsz? Tudok segíteni? - általában csak azzal tudok, ha csöndben maradok. De ez most nem egy szokásos helyzet, és… még mindig nagyon furcsa minden. De bízom Thomasban, és abban, hogy nem sodorna veszélybe. Legalábbis szándékosan biztosan nem…

Andrew & Elia

Elia Sosemond
Elia Sosemond

Play by : Shannyn Sossamon

Back to top Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Thomas Wilfey Wed Sep 20, 2023 9:49 pm

Volta
KALAND

- És? - folytatja, mire képet vágok. - Van becsületem is, amit semmi pénzért nem adok. - ezért is vagyok csóró. Fiatalabb koromban kanapéhallgatásokra is elmentem, aztán annyiban is maradt, mert az önbecsülésem annál több. Még projekteknél is.
- Rendben. - akkor haladunk tovább.
- Ámen. - azért erre egy halvány mosoly átfut rajtam, hiszen Petert kedvelem. Csak a hülyeségeiről szokna le.
- Ijesztő? - nem magamra veszem, így a kösszépen kimarad. Újra megigazítom a szemüvegem, de megállok a mozdulatban, ahogy kimondja, amire eddig csak halványan gondoltam. - Ezért kellett órákat állítani? Mi ez? Bermuda háromszög szárazföldön? - az meg hogy lehet?
- Túl sok filmet nézel. - aztán meg csak száguldok a semmiben és semmibe, a levegő is kinyomul belőlem érkezéskor, ezért is adhatok ki nyögő hangot.
- Nem bántalak, én vagyok, Thomas.- ó bakker, ha megsérült! Ugye minden rendben van vele?
- Hol fáj? Mi fáj? Nem, ne mozdulj, azt mondd meg, mi fáj, hol fáj. - jesszus, ha eltört valamije...
Éppen ezért még kapkodóbban keresem az elemlámpát, s remegő kezekkel kapcsolom be.
- Már... bekapcsoltam.... - neee! Mondd, hogy nem lehet ez!
Először az arcára világítok, hogy lássam, ott mi van vele, azután afelé világítok, ahol mondta, fáj.
- Egy... barlangban. Te tényleg nem látsz semmit? Felkapcsoltam a lámpát és itt is van ... jelenség. - vagy mi. Valaki baromi jól szórakozik.
- PETER!!!!! - üvöltöm el magam megint, s felállok, hogy keressem őt is meg. Ha hallgat, akkor nagyobb baja lehet, mint Elianak!
Csakhogy Peter sehol sincs. Tény, ő hátrébb volt. Talán megúszta? Jó lenne.
- Peter nincs itt.
Eliat megvizsgálom, azután jöhet a jelenség.
- Ez szinte tök ugyanaz, csak te is benne vagy már. Látsz már?
Közelebb érve a falhoz azonban zúgni kezd a fülem, és azt nem szeretem. Észreveszek még valami mást is, s önkéntelenül közelebb megyek, mire a zúgás erősödik. Bosszankodva lépek hátrébb, s megvilágítom közben a falat. Elfordul a lámpa, az eszem kapcsol, s fáziskésés után visszairányítom rá.
- Mi az is... - valaki nagyon unt...
Visszamegyek oda, ismerős az alakzat. Megigazítom a szemüvegem. Muszáj vagyok hunyorogni, úgy jobban kiveszem a vékony vonalakat.
- Ez vicc? - megkeresek pár konstellációt. Ott vannak. Nagyon is ott vannak!
Előkapom a jegyzetfüzetem, amely kissé vízhatlan, de azért nem vízálló, s elkezdek bele másolni, aztán inkább feladom.
- Te is látod a falon, amit én? - körbeforgok, mint egy óvodás.
- Csakhogy ezek nem mai állások.... - keresek négy viszonyítási pontot, s fejben számolni kezdek.
- Á, annyi biztos nem lehet...
S mintha valahogy el is feledkeztem volna arról, ki is kéne jutni...


Emme

Thomas Wilfey
Thomas Wilfey

Age : 46
Origin : Terra (Cygnus)
Profession : Astronomer, quantumphysics
Play by : Leonardo DiCaprio

https://elementals.hungarianforum.com/t265-thomas-wilfey#1400

Back to top Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Great Attractor Sat Sep 02, 2023 8:11 pm

Volta Laboratory


Volta Inside-underground-stone-cave
Peter nem zökken ki, a magabiztossága még mindig kikezdhetetlen. Ezért is neveti el magát, Thomas kérdése hallatán, és leginkább a jó hangulata miatt nem gondol bele abba, hogy a felfedezés nélkül azért nem áll olyan jól anyagilag, mint szeretné.
- Nem. De te is csóró vagy, szóval vagy ez, vagy egy gazdag, idős hölgy. - ez utóbbin már nem egyszer el is gondolkodott Peter, de végül nem engedett a csábításnak. Egy adománygyűjtő esten szó szerint nem…
- Leginkább a szemem kívánja. De úgyis mindjárt odaérünk. Ezért ne álljunk meg. - ha a kedvenc ételéről lenne szó, akkor sem akarna megállni, elvégre sokkal finomabb ‘falatok’ várják a vízesésnél. Ezért sem tűnik el a mosoly az arcáról és várja ki közepes mennyiségű türelemmel, hogy megérkezzenek.
- Óóó hát ez pontosan így lesz. A saját autómat fogom vezetni. - megengedi magának, hogy gondolatban már be is üljön az álomautó volánja mögé, de a helyszínre érkezve már nem a jövő, hanem a jelen jár a fejében. Mindhárman megküzdenek a sziklákkal, főleg Thomas, aki nem is éri el a célt. Ám a nem tervezett vízbe érkezés sem szegi kedvét Peternek. Egyedül a furcsa jelenség az, ami ki tudja zökkenteni, annyira, hogy az ábrázata azt is elárulja, hogy minden lelkesedése ellenére, most nem tiltakozna, ha Thomas távozni akarna.
- Ez nem furcsa. Ez ijesztő. És nem az, amit mutatni akartam. Csak az idő kergül itt meg. - tanácstalanul szétteszi a kezét, de közben önkéntelenül hátrál néhány lépést a jelenségtől. Petert nem vonzza úgy, mint Thomast, és a veszély érzete is erősen felébredt.
- Inkább mindketten elaludtunk, és most a Mátrixban vagyunk. - Peter megáll, és a továbbiakban nem mozdul. A félelem annyira erős, hogy akkor sem indul el a jelenség felé, amikor észreveszi, hogy Thomas, és nyomában Elia, határozottan elindul, majd eltűnik. Vajon utánuk megy, vagy segítséget kér? Thomas nem tudhatja, hiszen őt Eliával együtt elnyelte a sötétség.
Thomasnak rövidebb, Eliának hosszabb időre van szüksége, hogy összeszedje magát, és mivel Thomasnál zseblámpa is van, így ő körbe is tud nézni a barlangban, ha szeretne. A helyiség óriási, és a levegő párás, ám a szikla falak mégis szárazak. Nyoma sincs annak, hogy a vízesésnél jöttek be, ahogy egyértelmű járatot sem fedezhet fel abban az irányban, ahonnan jöttek. Csak a fény jelenséget látja Thomas saját magával másik oldalon, és ha alaposabban szemügyre veszi, észreveheti, hogy a háttérben ott van Elia is, és világos van mögötte. Pont, mint a vízesésnél.
Ám nem ez az egyetlen szokatlan dolog a barlangban. A falakon furcsa karcolt vonalakat és jeleket vehet észre Thomas, ha a zseblámpáját felfedezésre is használja. A jelek, mintha egy ismeretlen nyelv betűi lennének, és nem láthat közöttük két egyformát. Az elhelyezkedésük is különös, tekintve, hogy elsőre nem vehető észre benne semmilyen rendszer, illetve megszámlálhatatlanul sok van a falakon. Némelyiket vonal köti össze, és a méretük sem egységes.
Azonban a legfurcsább, hogyha Thomas vagy Elia túl közel megy a falakhoz, illetve magukhoz a jelekhez, a fülük zúgni kezd. Nem túl zavaróan, talán elsőre nem is érzékelik, de kitartóan megmarad ez az érzés, amíg közel vannak a falakhoz. Távolodva viszont elmúlik.
Ezen kívül amúgy néhány perc elteltével már nem érzékelik a nehéz érkezés következményeit. Elia rossz érzete eltűnik, és már Thomas sem érzi a mágneses vonzást a jelenség felé. Amennyiben nem uralkodik el rajtuk a pánik az ismeretlen hely miatt, a tudatuk kitisztul, és képesek megfontolt döntéseket hozni. Illetve Thomas rájöhet, hogy a jelek a falakon csillagokat jelölnek…
Great Attractor
Great Attractor
Storyteller

Play by : Great Attractor

Back to top Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Elia Sosemond Sun Jul 23, 2023 10:00 pm

Volta

Nézek abba az irányba, ahová Thomas mutat, de én nem látok semmi különöset. Ezért a pillantásom többször is ingázik a ‘jelenség’, és Thomas között, hátha én nézek el valamit. Az biztos, hogy ez nagyon különös. Ugyanis az intézetben láttam jó pár embert, aki olyasmit látott, amit én nem, de Thomason még nem éreztem ilyet. Talán beütötte a fejét.
- Sajnálom. Nem látom. Talán megütötted magad? Nem fáj a fejed? - kérdezem Thomastól, és egy lépéssel közelebb is megyek hozzá. Aggódón tekintek rá. Azt a gondolatot viszont még mindig nem vetettem el,  hogy csak én vagyok vak. Ezért továbbra is cikázik időnként a tekintetem, és követem is Thomast, ahogy lépked előre. Idővel én is észreveszek valami furcsát, és megértem, hogy Thomas éppen abba az irányba halad. Minden sejtem azt súgja, hogy most szaladjak vissza az autóhoz, és zárjam is magamra az ajtót, de maradok. Nem hagyhatom egyedül Thomast.
- Ez nem biztos, hogy jó ötlet… - mondom ki végül azt, ami már percek óta bennem van, de a távolságot nem növelem köztem és Thomas között. Megyek vele, még akkor is, amikor a korábban látott jelenség még furább lesz. Thomas arcát látom…
Aztán hirtelen történik minden. Elsötétül minden, és mintha hátulról valaki meglökött volna, zuhanni kezdek. Keményen érek földet, élesen fel is nyögök, ahogy a mellkasomra esek. Olyan gyorsan történt, hogy még a kezemet sem raktam magam elé, hogy megvédjem magam. Nem esik jól a levegővétel. Az viszont sokkal jobban aggaszt, hogy nem látok semmit. Ez nem a felhős, éjszakai égbolt sötétje, és nem is a függönnyel eltakart ablak derengése. Ez a sötét maga alá temet, fizikai és mentális értelemben is.
Talán sikítok. Nem vagyok benne biztos. Hallok valamit, és érzem is, hogy mozdulnak az ajkaim. De teljesen megbénít a félelem. Főleg, miután azt érzem, hogy valami megérint…
- Ne… kérlek ne… - próbálok odébb mászni, de nagyon nehezen engedelmeskednek a végtagjaim. A mellkasom pedig még mindig feszít, fel akar robbanni, ahogy a szívem már a bordáimon dobol. Nem tudom pontosan mennyi idővel később ismerem fel Thomas hangját. A nevemet hallom, Peterét, és hogy jól vagyok-e. Kis híján újra sikítok. Most már ugyanis tudom, hogy az előbb belőlem jött az a hang.
- Nem-nem… nem látok semmit. Fáj… - megremeg a karom, ahogy próbálom kinyomni a felsőtestem, de mielőtt felülhetnék, összecsuklik a  könyököm. Újabb puffanás, de az előző után szinte már nem is érzem. És végül úgy döntök, hogy nem érdemes megmozdulni. Egyszerűen nem megy…
- Maradok. - mondom ki, ahogy a levegőt is kifújom. Már azzal sem próbálkozom, hogy átforduljak a hátamra. Egyedül a kezeimet sikerült a testem, és a padló közé préselni. Hát ezért nem fájt annyira…
- Bekapcsoltad a lámpát? - kérdezem Thomastól, mert még mindig nem látok semmit. Talán csak sötét van, és nem a látásomat veszítettem el. Ez némileg megnyugtat, a mozgással viszont még mindig nem akarok próbálkozni.
- Mi történt? Hol vagyunk? - próbálom összeszedni a darabkákat, a sajátjaimat. Thomas itt van, és az nagyon jó. De vajon mi történt Peterrel?

Andrew & Elia

Elia Sosemond
Elia Sosemond

Play by : Shannyn Sossamon

Back to top Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Thomas Wilfey Sun Jul 23, 2023 8:59 pm

Volta
KALAND

Hunyorogva nézek Peterre.
- Azt nézed ki belőlem, hogy pénzért jövök ide?! - a fene fog ezzel bajlódni, kezd elegem lenni. Jobban jártam volna, ha inkább az irodámba megyek vissza, addigra már félig megfejtettem volna, amit tervezek.
Elkapom a pillantását a visszapillantóból. Nagy fasz azért sosem vagyok. Annyira.
- Ha éhes vagy, megállhatunk, hogy kint megedd... - enyhülök meg egy kicsit.
- Majd a te kocsidat te vezeted. - ez a batár, aki azért karban van tartva, csak velem áll szóba, szóval ezt annyira vezetni nem fogja tudni.
Csak egy “meh” hangot tudok kipréselni magamból, mert akkor kezdhetem újra a levegőritmust, hogy ne akarjon a fejem inkább a lábammal egy szintbe kerülni. Az oldalam is szúr, rendesen.
Azért majd ha visszatérek jelenbe, ugyancsak fogom magam szégyellni, hogy Elianak nem tettem fel a “minden rendben van?” kérdést, ahogy látom berongyolni a vízbe. Furcsa teremtés, s eddig ő felelt meg legjobban asszisztensnek, mind közül.
- Hát azt! - bökök megint a tükörképemnek csúfolt valamire. - Ne mondd, hogy nem látod... - megint integetek, újra megigazítva a szemüvegem.
- Furcsa, mi? - egészen máshogy viselkedik, mint egy tükörkép. Nagyon furcsa.
Hm...
- Most vagy bealudtam fizika órán, de a tükörképem nem... - ekkor igazítja meg a szemüvegét a tükörképen. Csakhogy nekem mindkét kezem a derekamon van!
Ez valami fura anyag? Meg akarom tudni!
Ám ahogy éppen már hozzáérnék, mintha valami rántana befelé, meglepetten fel is kiálltok, s nyűtt testem, ami teljesen kijött már a formából, sokkal nehezebben viseli, mint gondoltam.
Aztán csend lesz. Keményet érzek magam alatt, de hiába nyitom ki a szemeim, még sötét van. A következő pislogás már rendben van, s csak a fújtatásom hallom, ahogy próbálok levegőt szuszakolni a tüdőmbe.
Megint megtapogatom magam, elején óvatosan emelve fel a kezem, fogalmam sincs, milyen helyen és hol vagyok.
Feltápászkodom, de előbb még ülök.
- Elia? Peter? - nézek körbe. Még ha látnék is valamit...
Hangosabban mondom, s tapógatózni kezdek, s megérintek valamit. Valakit?
- Elia? Peter?  - kezem önkéntelenül halad feljebb, de már a ruhából érzem, ki is az.
- Elia? Minden rendben? Elia?fenébe, hogy semmit sem látok!
Elemlámpa! A hátizsákom? Kutatni kezdek utána, hogy kivegyem a lámpát és megnézhessem Eliat, hol sérült meg.
- Mindjárt... mindjárt megvan a lámpa, Elia, maradj nyugodtan.- hú, ugye nem most lesz bajod?
- PETER?!!! - kiabálok. Őt is megkeresem, ha a lámpa végre be is kapcsolódna.
- Mia? - megint látom azt a képet magamról. - Ez nem egy felvétel végtelenített visszajátszása?-de most fontosabb, hol van Peter és hogyan van Elia.

Emme

Thomas Wilfey
Thomas Wilfey

Age : 46
Origin : Terra (Cygnus)
Profession : Astronomer, quantumphysics
Play by : Leonardo DiCaprio

https://elementals.hungarianforum.com/t265-thomas-wilfey#1400

Back to top Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Great Attractor Tue Jul 11, 2023 8:46 pm

Volta Laboratory


Volta PIViQsY
Peter jelentőségteljes pillantást vet Thomasra. Elgondolkodott rajta, hogy ő maga is beengedi Thomas hangulatát, és csípősebben válaszol vissza, de rájött, hogy egy kicsit sem zavarja, hogy Thomas még nem osztja a lelkesedését. Majd fogja. Ebben teljesen biztos volt.
- Az hiba lenne, mert akkor senki sem téríti meg a költségeidet. - Peternek nem áll szándékában közvetlenül rendezni Thomas kiadásait, de a tőlük már csak néhány kilométernyire lévő felfedezés, és az azt követő világhírnév, kárpótolni fog mindenkit. És reményei szerint még annál többet is fog adni…
- Ehh… Jól van. - láthatóan lebiggyed a szája széle, még rá is játszik a mozdulatra, de nem eszik az autóban. A szendvicset ugyan elveszi Eliától, de az ölébe rakja bontatlanul. Továbbá erősen nézi az utat, mert már kettő oka is van rá, hogy odaérjenek a vízeséshez…
- Vagy legközelebb én vezetek, és neked adok egy üveg italt a kezedbe. - Peter a továbbiakban már nem tervezi tovább táplálni Thomas haragját. Lágyan elmosolyodik, majd tekintetét újra az úticéljuk felé tereli. Maga is küzd, és látja, hogy Thomas és Elia minden energia tartalékát felhasználja, de ha eddig kibírta anélkül, hogy elszólná magát, most már biztosan hallgatni fog, és Thomasra bízza a tényfeltárást.
- És fullasztó... - emeli fel Peter a kezét, hogy a mutatóujjával gesztust is adjon a mondandójának, de maga is nehezen mozog, és nagyon fáradt. Így inkább engedi lehanyatlani a kezét, és a maradék néhány méterre koncentrál. Thomas esése azonban megakadályozza a tovább haladást, legalábbis véleménye szerint legalább elhalasztja. Érzékeli, hogy a barátjának kutya baja, de azt is, hogy nem csak a gondolatai, hanem a tekintete is elkalandozik. Ezért örül annak, hogy Elia is csatlakozik hozzájuk a vízben. Már észrevette, hogy a lány segítőkész, és türelmes, így ideálisnak ítéli meg személyét egy ilyen helyzetben. Idővel viszont felfigyel másra is, ugyanis követi Thomas tekintetét.
- Öhm… - enyhén félrebillenti a fejét, mert először nem lát semmit. Aggódva rá is néz Thomasra, és elgondolkozik rajta, hogy esetleg beverte-e a fejét. De mivel ilyen esemény nem történt, és más magyarázatot nem talál, újra a ‘jelenség’ felé fordítja a tekintetét.
- Mi a … - nem a jómodor akadályozza meg a káromkodást. Eláll a szava, ahogy Peter maga is felfedezi a különös jelenséget. Számára különösen sokkoló a látvány, hiszen Thomassal ellentétben nem a saját tükörképét látja a különös felületen, hanem Thomas arcát…
Elia is hasonló jelenségre figyelhet fel, ha Thomassal együtt közelít a jelenséghez. Számára csak halvány, derengő fény látható kezdetben, amit akár a vízpára bűvöletének is vélhet. De közelítve már ő is látja Thomas arcát a jelenségben. Teljesen mozdulatlanul.
Hiszen hiába próbál Thomas integetni a tükörképének, az nem mozdul. Ismerős mozdulattal megigazítja ugyan a szemüvegét egy alkalommal, de nem akkor, amikor Thomas teszi. A csábítás pedig továbbra is nagyon erős Thomas számára. Közelíteni akar, meg akarja érinteni a jelenséget, még azt is elfelejtheti, hogy kimerült, és derékig vizes. A bűvölet túlságosan is erős…
Amikor Thomas olyan közel ér a jelenséghez, hogy akár már a kezét is nyújthatná felé, erős rántást érez a fényjáték irányából. Nem tud ellenállni neki, a gravitáció erejével húzza maga felé, és néhány másodperc múlva a látását is elveszíti. Úgy sötétül el számára a világ, mintha eszméletét vesztette volna, de a testét érzi, húzást, majd később lökést, ami a padlóra küldi. Az eseményt legfeljebb néhány pillanatnak érzi, de a látását csak majd egy perc múlva nyeri vissza. Elia ugyanezt tapasztalja, ha Thomas közelében marad. Egyszerre élik át a mozgást, a vakságot, és a földet érést is. Eliának viszont hosszú percekre van szüksége ahhoz, hogy teljesen magához térjen.
Thomas ellenben… ha kinyitja a szemét és körbenéz, egy másik helyen találja magát. Nem láthatja már a napfényt, sem a vízesést. Egy sötét, szikla falú helyiségbe érkezett, barlangnak tűnik, és egyedüli fényforrásként egy halvány derengést lát a terem egyik végében. Abban pedig mintha magát fedezné fel. Ahogy épp megigazítja a szemüvegét, majd integet…
Great Attractor
Great Attractor
Storyteller

Play by : Great Attractor

Back to top Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Elia Sosemond Mon Jul 10, 2023 8:06 pm

Volta

Már épp nyújtanám át a szendvicset Peternek, amikor Thomas kijelenti, hogy az autóban nem lehet enni. Kissé zavartan tartom még a kezemben a szendvicset, mert nem tudom, hogy ez azt jelenti, hogy oda se adjam Peternek, vagy majd ő megeszi később. A tanácstalanság talán ki is ül az arcomra, de szólni egyelőre nem fogok. Csak tartom a kezemben a szendvicset, ha Peter elveszi odaadom, ha néhány másodperc elteltével sem, akkor visszarakom a táskába, és majd az érkezésünkkor adom oda. Én  továbbra sem tudok ételre gondolni, mert ahogy közeledünk a rossz érzés, és a visszafordulás iránti vágy csak tovább erősödik.
Nincs ez másként akkor sem, amikor már a vízeséshez közelítünk a sziklákon keresztül. Küzdök a méterekkel, és leginkább küzdök saját magammal, mert minden sejtem azt súgja, hogy rossz helyen vagyunk, és ez egyáltalán nem biztonságos. Ám a távozáshoz a bátorság azon szintje kéne, ami nekem nincs meg. Ha már a helyet veszélyesnek érzem, legalább a Thomas iránti bizalmamba tudok kapaszkodni. Ha ő tovább akar menni, akkor követni fogom.
Ezért mikor látom, hogy beesik a vízbe, és nem sokkal később Peter is követi, én sem habozok sokáig. Ugrani ugyan nem merek, de óvatosan leguggolok, majd bele ereszkedem a vízbe. Figyelek rá, hogy a táskám ne legyen vizes, és mivel nekem is csak derékig ér a víz, így nem is adódik ezzel probléma. Azt persze nem mondanám, hogy a hőmérséklet kellemes, a víz hideg, és érzem, hogy libabőrös leszek szinte az egész testemen. Nem foglalkozom vele különösebben, inkább Thomas felé fordulok.
- Tudok valahogy segíteni Thomas? - látok némi ijedséget rajta, és a levegőt is nagyon kapkodja, így közelebb megyek hozzá, és ha kér valamit, igyekszem teljesíteni. Bár egyelőre ötletem sincs, hogy mit tehetnék, azon kívül, hogy itt vagyok én is. Valójában ez sem teljesen a segítségnyújtás jegyében alakult így. Csak… nem akartam egyedül fent maradnia a sziklán. Akkor már inkább a víz…
- Mit? - fordulok abba az irányba, ahová Thomas néz és… én nem látok semmi furcsát. Ezért a tekintetem többször oda és vissza cikázik, Thomas és a vízesés között. Majd látom, hogy Thomas integetni kezd, és ettől végképp összezavarodom. A tekintetem rajta marad, így az is egyértelművé válik, hogy közelíteni kezd a… nem tudom mi felé. Egy pár pillanatig csak állok tanácstalanul, majd jobb ötlet híján lépkedni kezdek vele együtt, és én is odanézek ahová ő, hátha felfedezem, hogy mit néz ennyire. Továbbra sem érzem ezt jó ötletnek, de bízom Thomasban. Lehet, hogy épp a Peter által említett felfedezéshez közelít, csak vaksi vagyok. Talán nekem is kéne egy olyan szemüveg, mint neki.

Andrew & Elia

Elia Sosemond
Elia Sosemond

Play by : Shannyn Sossamon

Back to top Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Thomas Wilfey Sun Jul 09, 2023 11:22 pm

Volta
KALAND

- Igaz. - logikus következtetés, el is mosolyodom egy időre.
Ezzel nem jutok előrébb.
- Haza is mehetek. - kezd felhúzni, tudja, hogy nem szeretem, ha nem mondja el.
Ó, hát pont az ilyenekre mondom azt, hogy dugja fel mindenki magának. Mert nem szeretem a valótlan állításokat. És Peter felhúzott annyira, hogy most kiüsse azt a racionális részemet, hogy Peter nem hantáért hívott meg. Így inkább elhallgatok, de látni rajtam, hogy felrobbant a fejem.
- Kocsiban nincs evés. - Petert is kirakom simán, ha úgy ülne be, hogy eszik. Be sem engedném, de ez nem húdemodern kocsi, aminek van központi zára.
A visszapillantóban ránézek Peterre, abban benne van a kérdésem, hogy inkább hagyjuk már, mert tényleg visszafordulok. Valójában nagy kedvem lenne, úgy feltolta az agyvizemet.
- Legközelebb hívj mást, ha lebegni akarsz...  - teszem még hozzá.
Szusszantok párat.
- Ajánlom is. - nem vagyok túraalkat, könnyebb átugorni, mint megkerülni, főleg mióta az apapocakomhoz hozzánőtt a középkor hasgombóca is. Mindent a munkámnak szentelek, így minden más elmarad. Kivéve a gyerek kérdést. Abban nem engedek. Nincs más, akivel megoszthatnám ugyanis ezt a részt.
Aztarohadt...
- Nem azt mondtad, hogy... - oké, nem érdekel, hogy ciki lihegni, meg az oldalamat fogni. - Rövid lesz? - ahh, kapnék jobban levegőt!
Nem is baj, ha kicsit lemaradok, mert érzem, hogy annyira nem stabil ám nekem a járásom, s be is következik az, amiért pont utálok túrázni. Nem csak csúszok, de esek is.
Ami meglep, hogy a látszat ellenére nem nagy a víz. Fogalmam sincs, milyen bohócmutatvánnyal, de nem esek bele fejig, nem merülök el, de derékig csuromvíz leszek.
Az ijedelmem nagyobb, végig is tapogatom magam, aztán a mellkasomra, ami igazából most a hasam, odateszem a két kezem.
- A... aha.. - az ijedtségtől még furcsábban veszem a levegőt.
- Uhhh... - kifújom a levegőt, s keresem Eliat, remélem, ő nem kötött ott ki, ahol én és nem sérült meg.
De még nem jut el hozzá tekintetem, amikor furcsa anomália üti meg a szemem. Erre ugyanis van.
Előbb csak érzékelem, azután már oda is fordítom a fejem, és figyelek. Ez nem sima optikai csalódás.
Értetlenül ráncolom össze homlokom, és hunyorítok is, mert tuti  nem jól látok. Azután megigazítom a szemüvegem, tuti az csúszott félre, mindjárt jobb lesz.
Hunyorogva nézek oda, ahol a jelenséget érzékeltem és...
De hogy tud engem visszatükrözni? Az előbb meg ott sem volt. Most már teljesen felé fordulok.
- Ti látjátok? - nemcsak Petertől kérdezem, Eliatól is.
Felemelem a kezem, integetek a tükörképnek, kíváncsi vagyok, mit csinál.
Oké, ezt látnom kell. Tuti optikai csalódás. Elkezdek a vízben odamenni hozzá, meredten figyelem a tükörképemet, mikor tűnik el...


Emme

Thomas Wilfey
Thomas Wilfey

Age : 46
Origin : Terra (Cygnus)
Profession : Astronomer, quantumphysics
Play by : Leonardo DiCaprio

https://elementals.hungarianforum.com/t265-thomas-wilfey#1400

Back to top Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Great Attractor Sat Jul 08, 2023 9:00 pm

Volta Laboratory


Volta PIViQsY
Peter érzi, hogy a barátja egyre ingerültebb, és a titokzatossággal, csak tovább feszíti a húrt, de ragaszkodik azon elhatározásához, hogy meghagyja a barátjának a felfedezés örömét. Biztos benne, hogy mind a morgós hangnem, mind az ingerült fújtatás azonnal el fog tűnni, ha Thomas meglátja, hogy milyen helyre hozta. Addig pedig… Engedi, hogy Thomas rossz hangulata úgy peregjen le róla, mint a vízesés párája az esőkabátjáról. Amit most egyébként nem hozott, de páncélként viseli a lelkén most is.
- Hidd el barátom, oka van annak, hogy még nem mutatom meg az összes kártyalapot. Nagyobbat fog szólni, ha te magad fedezed fel. - úgy érzi, hogy ezzel a maga részéről elmondott mindent, így engedi, hogy az izgalma kiüljön az arcára, enyhe de mégis látható kézrángásába, és a hajába is jóval gyakrabban túr bele annál, mint ildomos lenne. Akik nem ismerik azt hinnék, hogy az önteltség öltött a gesztusaiban testet, de csak végtelenül örül annak, hogy ezúttal a szerencse melléjük állt. Legalábbis a mostani tudása szerint ezt hiszi…
- Ne aggódj. Fogunk mi még repülni autó nélkül is. - természetesen túloz, de a magabiztos mosolya egyértelművé teszi, hogy nem feltétlenül az alkoholos befolyásoltságra gondol. Persze előkészítette annak kellékeit is. Némi elemózsia az ital előtt persze nem árthat, mert dorbézolást nem tervez, kizárólag ünneplést.
- Egy sonkás sajtosat én kérnék. Helytakarékos menüt hoztam magammal. - ha Elia odaadja neki a kért szendvicset, neki is áll lakmározni, arra azért figyelve, hogy minimális nyomot hagyjon az autóban. Azonban amikor kiszállnak, már bátrabban meg étkezni, és csak azért nem beszél teli szájjal, mert látja, hogy Thomas még mindig nem osztozik a lelkesedésében.
- Azt tudom. De okoztam én már neked csalódást? - hátra feszülnek Peter vállai, ahogy kihúzza magát, de aztán észbe kap. Ez a megjegyzés még korai, és nincs az a mosoly, amivel ezt feledtetni tudná. Így inkább segíkészen hajol előre, és ha a keze ügyébe kerül Thomas vagy Elia holmija, segédkezik a cipekedésben.
- Erre inkább majd később válaszolj. - máskor talán finoman Thomas vállára tenné a kezét, de most nem teszi. Ő maga is szeretne már haladni, így nem húzza a továbbiakban fölösleges csevegéssel az időt. Ahogy feltételezése szerint Thomasnak a felfedezés öröme fogja visszaadni a jókedvét, őt az hajtja, hogy megoszthassa valakivel, amit talált, és megbizonyosodjon róla, hogy nem csak a képzelete szülte a mérése eredményeit.
- A túra rövid lesz. És utána pihenünk mindannyian. - nem megnyugtatásnak szánja, tényleg számol a pihenéssel is. A legutóbbi látogatása után több, mint tizenkét órát aludt, és még azt sem érezte elég pihentetőnek. Ám mivel ő már tudja ennek a különös fáradságnak az okát, optimistán áll ehhez a nehézséghez is.
- Rendben. - bólint végül, és Thomas kérésének megfelelően Peter előremegy, vezetni a csapatot. Lassan halad, hiszen bármilyen jó is a fizikuma, számára is megerőltő haladni, főleg a vízesés közvetlen közelében. Többször is hátranéz, és ha úgy ítéli meg, meg is áll kisebb pihenőkre, de a szeme már a célon van, az utolsó sziklán, amit a kinézett a mérésre. Minden valószínűség szerint ezért veszi észre későn, hogy Thomas megcsúszik.
Elia felkiálltása szintén elvonja a figyelmét néhány pillanatra, így esélye sincs tevékenyen segíteni Thomasnak. A gravitáció pedig nem kegyelmez, nagy erővel húzza lefelé Thomast, aki így a vízben köt ki, derékig vizesen. Peter azonnal ugrik utána, még vizet sem fröcsköl Thomasra, a magasság ugyanis nem volt jelentős, így a ruházatán kívül más sérülés nem keletkezett Thomason. Peternek sem tűnt el a mosolya, pedig ő is derékig áll a vízben Thomas mellett.
- Minden oké Thomas? - kérdezi az aggodalom legkisebb jele nélkül, inkább dédelgetve egy elfojtott kacajt a szája sarkában. Bízik benne, hogy Thomasnak nem esett baja, hiszen ő maga is gond nélkül érkezett meg a vízbe, és még a hőmérséklet miatt sem kell aggódniuk.
Thomas viszont felfedezhet valamit. A vízesés tövében, a vízpermet, és a sziklafal között különös fényjelenséget láthat. Először azt hihetné, hogy csak a fény törik meg furcsán, és csak az esés következtében káprázik a szeme, de ha alaposabban megnézi a saját tükörképét fedezi fel egy  fényes, és homogénnek tűnő felületen. Egyértelmű lehet a számára, hogy korábban nem látott ott semmit, ami ilyen képet mutatna a számára. Ráadásul minél tovább nézi a különös jelenséget, annál nagyobb késztetést érez arra, hogy közelebb menjen, és megérintse a látott felületet…



//Dobás hatoldalú kockával. Páros eredmény esetén Thomas nem tud ellenállni a késztetésnek, és megérinti a jelenséget. Páratlan esetén a késztetés még mindig erős, de szabadon tud dönteni arról, hogy miként közelíti meg//
Great Attractor
Great Attractor
Storyteller

Play by : Great Attractor

Back to top Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Elia Sosemond Wed Jun 28, 2023 10:24 pm

Volta

Finom mosoly jelenik meg az arcomon.
- Most fogok. - jegyzem meg, mert ez azt is jelenti, hogy figyelni fogok. Sosem lehet tudni, hogy milyen tudás lesz később hasznos. Thomas pedig nagyon okos. Így biztos vagyok benne, hogy a barátja is az.
Azonban, ahogy megérkezik Peter is valami megváltozik. Túl sok lesz az új impulzus, és nagyon koncentrálnom kell arra, hogy egyben maradjak. Szívem szerint kérném, hogy forduljunk vissza, de nem akarom elrontani a nagy pillanatukat. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy valami komoly dologról van szó, és igenis érdemes tovább menni.
- Van klasszikus sonkás sajtos, azt gyorsan meg kell enni. Van olasz szalámis, csirkés, és vegetáriánus is. Abban van főtt tojás is. - még nem vagyok mesterszakács, de a szendvicsek jól mennek. Nagyon szeretek trüffel olajat használni margarin helyett. Vagy finom, minőségi vajkrém. Önkéntelenül megkordul a gyomrom, pedig nem vagyok éhes. De magamnak nem veszek elő szendvicset, csak Peternek és Thomasnak, ha kérnek.
Amikor megállunk, és a fiúk pakolni kezdenek, pláne elmegy az étvágyam. A vízesés gyönyörű, de nagyon rossz érzésem van. Azt érzem, hogy nem kéne itt lennünk, és az lenne a helyes, ha minél gyorsabban visszafordulnánk. Minden ösztönöm ezt súgja…
De továbbra sem mondok semmi. Bár láthatják rajtam, hogy zaklatott vagyok, és a legkisebb zajra is ijedten ráfordulok, de nem csak, hogy nem tiltakozom, még segítek is pakolni. Elvégre ez a munkám, és Thomas egy cseppet sem aggódik…
Így végül amint meg van a felszerelés, és én is magamhoz vettem a táskát, amiben a víz, és az étel van, elindulunk. Szívem szerint utolsóként mennék (így közelebb vagyok az autóhoz is, ha visszafordulunk…), de Thomas kérésének megfelelően én Peter után haladok, és csak néha-néha nézek vissza Thomas felé.
Az út kifejezetten rövid, végig látom, hogy pontosan hová megyünk, de ennek ellenére is nehéznek találom. A nem létező izmaim felsírnak minden lépésnél, és ez a néhány méter olyan érzés, mintha kilométereket gyalogoltunk volna. A súlyom, mintha megkétszereződött volna, húz lefelé a táska, de szerintem még a rövid hajam is lefelé ránt. Nagyon kell figyelnem, és csak lassan haladni ahhoz, hogy ne csússzak meg. Ezért Thomas felé is egyre ritkábban fordulok, inkább a lábam elé nézek.
De épp az egyik ilyen alkalomnál látom, hogy Thomas megcsúszik. Messze vagyok tőle, így hiába is próbálok nyúlni felé, esélyem sincs segíteni neki. Így inkább Peterre nézek.
- PETER - kiálltok fel, hogy vegye észre, szükségünk lesz segítségre. Ugyanis bárhová is érkezik Thomas, megyek utána.

Andrew & Elia

Elia Sosemond
Elia Sosemond

Play by : Shannyn Sossamon

Back to top Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Thomas Wilfey Tue Jun 27, 2023 9:14 pm

Volta
KALAND
Hunyorogva húzom fel orromat újra, mert rájövök, igaza van.
- Jah. Peter kocsijával nem találkoztál még.
Az meg nem esik le, hogy igazából Peterrel sem.
Peterre nézek. Nagyon jól tudja, hogy nem igazán vagyok oda az ilyen kérdésekért. Nekem a célegyenes a tuti, amikor a tábla előtt vagyok, és számolok. Vagy kukkolok a távcsővel. Nem, nem a szomszédot, még mielőtt valaki perverznek gondolna. Bárr... a Mars szomszédnak számít, nem? Hát. Akkor perverz vagyok. És kukkolom a szomszédokat.Is.
- Nem játszok csiki-csukit, inkább mondd el amit akarsz. - sóhajtok egyet, de a rohadt levegő bennreked, így muszáj vagyok a tenyeremmel, majd az ujjammal a rekeszizmom fölé nyomást tenni, s újra mély levegőt veszek. Sokkal jobb mondjuk, mint amikor a stressztől marokszámra kell dobálnom magamba a savlekötőt és a nyugibogyót. Meg a vérnyomáscsökkentőt.
Egy pillanatra azért megmarkolom a kormányt,s visszanézek Peterre a pillantóból.
- Amíg el nem fogy?  Aztán meg zuhanunk kocsival a semmibe? Ez nem Ron kocsija, hogy egyszer csak hopp, a levegőbe emelkedik. - de már vigyorgok, s az útra kanyarodok, amerre Peter mutatta.
Eliara nézek, mint aki nem a Marsról jött, hanem a másik Ementáliról, ha már az egerekről volt szó, mert ahol morzsa van, ott egér is. Vagy hangya? Hangya.
- Milyen szendvics? - a hangsúlyomon érezni, hogy még mindig a Holdon vagyok lélekben... vagyis inkább a CNR-624-es szektorban észlelt jelenségnél. Meg mentálisan a fehér tábla előtt. Nem, nem üres fehér, az egyenletem van ott.
Megigazítom a szemüvegem, mert az értetlen hunyorgás miatt lejjebb csúszott. Majd visszanézek Eliara. Valami kimaradt. Ránézek a visszapillantóból Peterre.
“Nem ismerem Peter kocsiját.”
Ó, cseszd  meg Thomas, hát persze, hogy nem!
Megköszörülöm a torkom, mert azonnal ég a fejem ettől. Vagy nem. Totál nem érdekelnek a tiszteletkörök. Mindenki tudja a nevét, mondják csak meg szépen egymásnak. Így inkább csak megköszörülöm a torkom.
Megállunk, kényelmesen kiszállok, ami azt jelenti, hogy a hasam nem hajlandó meggörbülni úgy, hogy ki tudjak szállni egy nyögés és szuszogás nélkül. Ha tudtam volna, hogy ilyen túrázás lesz, el sem jövök. Én és a természet az valahogy nem jön össze.
Kinyitnám a csomagtartót, de beragad, így belerúgok, mert csak a rohadt rugó az, ami mindig beragad, így meg elengedi. Betörésbiztos, mert annyiszor rúgtam már, hogy csak az én lábamnak engedelmeskedik.
Kiveszek egy táskát, Elianak is készítve van cucc, tudományos, a víz és az egyéb dolgok melóban is luxustermékek, mert nem eszem meg, és kidobásra kerül.
Órák. Mielőtt a hátamra kanyarítanám a saját hátizsákom, felnyitom, s kiveszek belőle egy mérőműszert.
- Tökre jó lenne, ha mondanál valamit, a szülinapi meglepi bulikat nem szeretem. - szusszantok egyet, mert végre rendesen kapok levegőt.
Megint istenesen lecsapom a kocsi hátsóját, már hátizsákkal a hátamon, s a mérőműszerrel a kezemben.
- Előbb nem tudtad volna mondani? - mászok ki a hátizsákból megint, s veszek elő még két mérőműszert. Nem feltétlenül időmérésre való, hanem adatrögzítésre, a környezet értékeit jegyzi fel, időpontra pontosan, éppen ezért időmérésre is tökéletes.
- Nem tudtál volna szólni, mielőtt lecsapom a kocsi hátsóját? - hát oda én már vissza nem teszem. Inkább kinyitom a kocsi ajtaját, s berakom a vezetőülés alá.
- Hát kössz. Nem túrázni jöttem ide, meg szuszogni. Akkor a másik kettőt majd te oda rakod, ahova akarod.
És még kacsint is. Inkább kisszuszantom a levegőt.
Ahogy közeledünk a vízeséshez, előbb a kabátom szedem le magamról, majd az inget is kigombolom, de csak a felső kettőt. És kegyetlenül elkezdek szuszogni, majd inkább időnként megállok, s jó pár levegővétel után haladok tovább.
És még sziklák is?! Akarnám mondani, de nagyon nehéz levegőt venni, s a fejem már dübörög, pedig meg-megálltam jó párszor, még több pár időre.
- Menjetek csak... - utolsónak vállalkozom, így ha esek, nem nyomom őket össze. Puhára biztosan esek, kipárnáztam magam alaposan...
Ó, hogy aza....
Mert persze kinek a talpa alatt csúszik meg a szikla? Na kinek?

Emme

Thomas Wilfey
Thomas Wilfey

Age : 46
Origin : Terra (Cygnus)
Profession : Astronomer, quantumphysics
Play by : Leonardo DiCaprio

https://elementals.hungarianforum.com/t265-thomas-wilfey#1400

Back to top Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Great Attractor Wed Jun 21, 2023 10:25 pm

Volta Laboratory


Volta PIViQsY
Peter érezte, hogy most jó lapok vannak a kezében, és ha jól játszik vele, bankot fognak robbantani. A gazdagság persze sosem szerepelt a tervei között, mint ahogy abban sem hisz, hogy a pénz boldogít, de véleménye szerint kellemesebb egy Mustangban sírni, mint az utcakövön.
A hangulata azonban ez alkalommal meg sem közelítette a borongós állapotot. Lelkes izgatottságát nem tudta leplezni, amikor begurult Thomas autója, és a fejében cikázó információ halomnak is nehezen tudott megálljt parancsolni. Ám tudta azt is, hogy ezt most jól kell csinálnia. Megfontoltan, és… kellő eleganciával.
- Nem-nem. Nem lehet azt kívánni, hogy kívánhass még százat. Egyet viszont megválaszolok. Igen, hoztam pezsgőt. - úgy érezte, hogy ez a tökéletes alkalom arra, hogy a feje tetejére tolt napszemüvegét a szeme elé húzza, és szélesen mosolyogjon. Annak ellenére tette ezt meg, hogy a fák között csak minimális fény szűrődött be, és minden bizonnyal a későbbiekben az első adandó alkalommal vissza fogja rakni a tokjába a szemüveget. Nem akarja ugyanis befolyásolni a látását még egy pusztán csak sötétítő lencsével sem. Egyébként is mindig elfelejti levenni, amikor a szeméhez tartja a fényképezőgépet egy szép képhez…
- Csak egyenesen, amíg el nem fogy az út alattad. - maga elé mutat, és a vigyora még szélesebb lesz.  Ő már lélekben megtette az utolsó néhány kilométert, és várja a percet, amikor megmutathatja az órákat Thomasnak. Azzal pedig csak minimálisan foglalkozik, hogy nem biztos benne, hogy ismeri Eliát. Biztosan találkoztak már, de nem hagyott benne maradandó nyomot a nő. Ez viszont megváltozik, amikor szóba kerülnek a szendvicsek is, lévén, hogy ha meg kéne neveznie a kedvenc testrészét Peter a pocakját említené.
- Óóó milyen szendvicsek vannak? - jómaga a tartós élelmiszerekre, és a fehérje szeletekre szavazott, így egy frissen készült szendvics gondolata még inkább fokozta a hangulatát. Ha kap egyet, talán neki is áll falatozni, mielőtt odaérnek a vízeséshez, ám ha nem, későbbre halasztja az étkezést.
Ugyanis amint megérkeznek a vízeséshez - és már a levegőben is érezni a párát - Peter tudományos fokozatba kapcsol. Ha tud, elsőként száll ki az autóból, és úgy áll meg a csomagtartó mögött, mintha a fekete pénteki leárazáshoz állna sorba. Ha a hármasukon kívül lennének itt turisták, minden bizonnyal pontosan úgy is csinálna helyet magának a nézelődéshez, mint a műszaki boltokban, amikor már csak néhány nagyképernyős tévé van raktáron, de társaság hiányában nincs szüksége ‘erőszakra’. Csak még egy kis türelemre.
- Az órákat vegyük először elő. Minden másra lesz még időnk. - amennyiben kinyílt a csomagtartó, elő is veszi a megfelelő táskát, ám mielőtt a hátára tenné, meg jegyez még egy apróságot.
- A kérdésekre is. Mert sokkal jobb, ha a saját szemeddel látod. - tisztában van vele, hogy ezzel már a végletekig feszíti a húrt, de nem szeretné megfosztani Thomast a felfedezés örömétől. Látni akarja a képét, amikor megérkeznek az első mérési eredmények. Így amikor már mindenki magához vette a szükséges csomagokat, és az autó akár zárható is, nem habozik a további instrukciók megadásával.
- Na szóval… három időmérőre lesz szükségünk. Egyelőre nem kell, hogy hivatalos legyen a mérés, most még csak neked akarom megmutatni, hogy mi a szitu. Vagyis bármi jó lesz stoppertől a telefonig minden. A lényeg az elhelyezés. - elővesz a táskájából három telefont, mindegyik alapmodell. Reményei szerint Thomas is előveszi a sajátját, mert minél többet helyeznek ki, annál jobb. Ám ha Thomas nem eszerint szeretne eljárni, megoldja a saját telefonjaival is. Illetve folytatja az instrukciókat.
- Az egyiket itt hagyjuk az autónál. A másodikat a víz partra rakjuk. - egy nagyobb sziklára mutat, ami a tavacska hozzájuk közelebb lévő végében van. Árnyékos a hely, így nem kell aggódniuk a műszerek hőállósága miatt.
- A harmadikat pedig a vízesés alá kell rakni. Nem kell felmászni, csak legyen minél közelebb a lezúdoló vízhez. És… ne lepődj meg, ha végére kifulladsz… - rákacsint Thomasra, aztán rájön, hogy a napszemüvege miatt nem láthatta a barátja ezt a gesztust. Így visszatolja a fejére a napszemüveget és újra kacsint. Ezúttal látványosan, széles mozdulattal.
Amennyiben Thomas és Elia elhelyezik a mérő műszereket, különös dolgot tapasztalnak. Nehezükre esik a mozgás, különösen, amikor már a vízesés aljánál sétálnak. A néhány megmászandó szikla hatalmas hegynek érződik, és az izmaikat komolyan igénybe veszi ez a néhány lépés is. Még az is előfordulhat, hogy ha nem vigyáznak eléggé, győz a fáradtság, és óvatlanná válnak. A sziklák ugyanis csúszósak a vízesés közelében…


//Válasz előtt dobás hatoldalú kockával. Páros eredmény esetén, biztonságos lesz az út a vízesésnél. Páratlan esetén csúszásra lehet számítani.//


Great Attractor
Great Attractor
Storyteller

Play by : Great Attractor

Back to top Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Elia Sosemond Wed Jun 21, 2023 1:50 am

Volta

Új élet, új frizura. Butaságnak gondoltam, de zavart a hosszú haj. Jobb a rövid. És egy magazinban láttam egy csinosat.
Ám a külső csak egy jelzés. A változásra. Spirálba kerültem, és egyedül talán nem is tudtam volna kijönni belőle. Hiszen már attól a titulustól is megijedtem, hogy asszisztens… Elképzelhetetlennek tartottam, hogy majd épp én fogok valakinek segíteni és a keze alá dolgozni…
Az idő viszont… bizakodásra adott okot. Megértettem, hogy Thomasnak az is segítség, ha csendben maradok. Igazából az a legjobb, amit tehetek érte… Nem is találhattam volna ideálisabb helyet.
Ahhoz viszont hosszú hónapokra volt szükségem, hogy elmerjem hinni, ezúttal nem fognak kirúgni. Most nem fogok semmi rosszat csinálni. Mert meg is lehet beszélni a dolgokat, és az elvárásokat. Már nekem is van. Ha beérek az irodába, nekem is szükségem van egy kávéra. Addig a köszönésen kívül nem megy semmi, az is csak egy röpke “Hello”-val. A “Jó reggelt”-hez legalább kettő kortyra van szükségem. Másnak talán szeszély, nekem viszont egy jel, hogy végre… elkezdtem élni.
Thomas pedig nagyon szimpatikus. Amikor vele vagyok, nem érzem azt, hogy furcsa vagyok, mert… ő sem pont olyan, mint a többiek. Másként gondolkodik, és leginkább egy másik világban él. Ez ismerős nekem. Biztonságot ad…
Ennek köszönhetően már attól sem félek, ha ki kell mozdulni a városból. Egyedül még nem indulnék el sehová, de ha Andrew vagy Thomas velem tart, baj nem történhet. Nagy baj… Kisebb fennakadásokat még érzek, de egyre rutinosabban ugrom át őket. Azon például már nem gondolkodom sokat, hogy Thomas hozzám beszél-e vagy csak magában. Ha épp a közelben vagyok válaszolok, legfeljebb figyelmen kívül hagyja.
- Nem ismerem Peter kocsiját. - igazából abban sem vagyok biztos, hogy találkoztam-e vele. Rémlik egy Peter, de… azt még nem tisztáztuk, hogy ő-e az. Nekem a saját feladatom volt a fontos, az étel összekészítése, az italok, és persze azok a jegyzetek, amik az én asztalomon kötöttek ki. Több papír van nálam, mint ruha, de Thomas egyébként is inkább a papírokat fogja kérni, és nem egy pulcsit, ha hideg lesz. A saját csomagom minimális.
Ez pedig még nyilvánvalóbbá válik, amikor látom, hogy Peter mennyi táskával érkezett. Egy kissé meg is illetődtem a lendületétől (meg attól, hogy ma csak egy kávét ittam…), így épp hogy csak egy erőtlen “Hello”-t tudtam neki küldeni, mielőtt eltűnt az autó mögött. Amikor pakolni kezdtek pedig inkább becsuktam a szememet is. A hangos zajok még mindig zavarnak, és így könnyebb kizárni őket. A zárásra még így is megrezzenek…
- Csináltam szendvicseket. Finomakat. - jelentem ki, egy mosolyt morzsolva, amikor már mindenki az autóban ül, bár leginkább csak azért, hogy a saját figyelmemet is eltereljem valahogy. A csomagtartó zárása óta még mindig túl magas tartományban van a pulzusom. Pedig már meg kellett volna nyugodnom…
Ezért a továbbiakban nem szólok, csak ha közvetlenül engem kérdeznek. Csukott szemmel próbálok rendet rakni magamban, és megzabolázni valahogy az ébredező pánikot. Rájövök ugyanis, hogy még sem volt jó ötlet ez a kirándulás… Korai volt. És azt sem tudom, hogy mi fog várni, amikor odaérünk…

Andrew & Elia

Elia Sosemond
Elia Sosemond

Play by : Shannyn Sossamon

Back to top Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Thomas Wilfey Tue Jun 20, 2023 11:31 pm

Volta
KALAND

Mondhat nekem bárki bármit,  olyan elszánt arccal sosem vagyok képes a gép előtt püfölni a billentyűzetet, mint ahogy lázasan írok a whiteboardra, a mindig maszatolós tollal. Tököl a fene a nyilacska le, meg space meg akármikkel. Kiesek a gondolatmenetemből, míg ezzel az őskori baromkodással szórakozom, hogy nyilacska le meg jobbra. Szivacs! Az egy ultragyors és egyszerű megoldás!
Csak hümmentek, ahogy a telefonom bizzegni kezd, most éppen számolok, s nem fogok kimászni a fejemből. Csak jócskán később egyenesedek ki, majd dőlök neki az asztalnak, s tenyerelek rá a telefonra. Megvan a számolás!
Mit is akartam a telefonnal? Értetlenül veszem a kezembe, s a másikkal megigazítom a szemüvegem. Kicsit fulladva, mert ötven felé (mínusz négy év, három hónap, kettő nap. Meg némi minusz pár órácska) rám is rámcsapódott a változókor szépsége: nemcsak átvitt értelemben vagyok súlyos egyéniség.  
Peter írt. Basszameg, és nem olvastam el!
Ha Peter ír, akkor az mindig überfontos. Sosem ahellósziamizu van tőle.
“Vegyél fel az Escondino vízesésnél tizenhatodikán délben. Ettől el fogod dobni az agyad. Italt és élelmet hozz bőven.”
Egy ideig csak nézem a sorokat, s újra megigazítom a szemüvegem, szigorúan a kereténél fogva.
Ha Peter ilyet ír, akkor egyértelmű, olyanra bukkant, amiért egyes emberkék nem igazán szeretnénk, hogy útra keljünk. Éppen ezért rejtegetem a felvételt is, amit a távcsővel tök véletlenül vettem fel egyik éjjel. Az egész rendszerből ki akartam törölni, azonban két dolog miatt nem tettem: feltűnő, hogy pont nálam van egy üres... sáv. És így még jobban eltűnik. Én meg nyugiban nyomozhatok a jelenség után.
Válaszul az “888” küldöm, ami azt jelenti, hogy vettem az adást.
Kicsit szuszogva az elején, de nekiindultunk, mert egyedül nem jó ilyen helyre menni, ezt már megtanultuk. S mert a pocakomtól azért elég nehéz mozogni.
Kissé értetlenül is nézek, orromat is felhúzva, hátha nem jól látok szemüvegen keresztül.
- Az ott nem Peter kocsija? - az index felé mutat a kezem, hogy én bizony lehúzodom. Öregem, valami egészen nagy dolog lehet, ha ennyivel korábban megáll a kocsival.
Izgatottá válok, aminek azért a gyomrom nem örül. Minden stressz odamegy.
- Héjj. - az ablak nem letekerhetős, annyira azért nem régi a jó kis terepjáró boxom, ahogy én hívom, mert minden szaron úgy átmegy, mintha repülne.
- Okézsoké. - pedig tele vagyok  kérdésekkel. Hogy türelmes vagyok-e? Áááá... nem. Eléggé.
- Oké. -kiszállok a kocsiból, mert állat módra kell feltépni a csomagtartót. Direkt így rontottam el, hogy amikor vadonba megyünk csillagvizsgálni, nem szeretnék potyautast hazavinni. Se két, se négy, se hat, és még nyolc, sőt, százlábút sem. Persze darázs az mindig bejut.
Hagyom, hogy bedobja a helyére a csomagjait, majd istenesen levágom a csomagtartó tetejét. Így zár. Volt kérdés?
- Oké. Válaszolj az összes, fel nem tett kérdésemre. - tudok én. Nem csak úgy vagyok aranyhal ám!
Hátul bőven van hely, mert az ülés támlája még hátra is dönthető, hogy pakolni, vagy aludni lehessen benne. Merthogy az üvegek sem cukorból vannak. A vadon az vadon. Bár nem hinném, hogy egy jávorszarvas, hellómizujára ne nyekkenne meg...
Neki is indulunk. Vagyis majdnem.
- Mutatod is az utat, vagy szeretnéd, hogy direkt eltévedjek?

Emme

Thomas Wilfey
Thomas Wilfey

Age : 46
Origin : Terra (Cygnus)
Profession : Astronomer, quantumphysics
Play by : Leonardo DiCaprio

https://elementals.hungarianforum.com/t265-thomas-wilfey#1400

Back to top Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Great Attractor Tue Jun 20, 2023 9:52 pm

Volta Laboratory


Volta PIViQsY

“Vegyél fel az Escondino vízesésnél tizenhatodikán délben. Ettől el fogod dobni az agyad. Italt és élelmet hozz bőven.”

Peter Hammond arca elégedett félmosolyra húzódott, amikor elküldte a kódolt üzenetet Thomas Wilfeynek. Nem akarta ellőni az összes puskaporát, de mindenképp a barátja tudtára akarta adni, hogy érdemes lesz kirándulnia vele egyet. Ugyanis a felfedezés - aminek így a küszöbére kerülhetnek mindketten - túlmutat a tudomány jelenlegi állásán. Az pedig a jól megérdemelt elismerés mellett még egy dolgot jelent, egy szép új autót, aminek lovas embléma van az elején…
Ennyire viszont nem akart előre szaladni, mert hiába bíztatóak az első mérés eredményei, addig nem szerette volna beleélni magát a sportautós életbe, amíg nem mutatta meg a felfedezést Thomasnak. Illetve az alaposságából sem szokott engedni. Hiszen a bizonyíték csak akkor elfogadható, ha van kinek a kezébe adni. Ez pedig sok esetben a legsarkallatosabb pont…
Az előkészületekre így különösen nagy gondot fordított. Az autójába bepakolt mindent, ami egy hosszú táborozáshoz szükséges, illetve több mint tizenkét műszaki cikket, telefonokat és tableteket vegyesen. Gondosan táskákba rendezett mindent, mert nem a saját autójával tervezte megközelíteni az Escondino vízesést. Azt már közösen Thomassal, az ő autójával, tekintve, hogy már az is számít, ha néhány perc különbséggel érkeznek meg…
A parkolótól három kilométernyire állt meg, az út szélére húzódva. Körültekintően megnézte, hogy milyen útvonalon lehet megközelíteni a vízesést, és olyan helyet választott az autójának, ami még messze van tőle, de Thomas mindenképp el fog mellette haladni. Már tizenegy órára megérkezett, hogy biztosan ne kerüljék el egymást, és a telefonját is végig az ing zsebében tartotta, hogy időben értesüljön róla, ha közbe jön valami Thomasnak és az esetleges útitársának. Ezúttal nem kötötte ki az üzenetben, hogy egyedül számít rá, ugyanis tudja, hogy Thomas megbízható emberekkel dolgozik. Illetve minél többen vannak jelen, annál biztosabb, hogy az eredményeket nem csak a káprázat szüli, hanem egy valós felfedezés…
Azonban a türelem nem Peter erénye. Hiába volt tisztában azzal, hogy ő választotta a korai érkezést, ezúttal nem tudott elmerülni a madarak dalában, és a szél lágy susogásában. A visszapillantó tükröt leste szüntelen, és várta, hogy meglássa Thomas autóját. Kínjában neki állt elmajszolni egy fehérje szeletet… majd még egyet. Gyorsan elfogyasztotta az aznapi adagját, ám ez nem zavarta egy cseppet sem. Csak a motor zúgásra várt. Csak a barátjára várt.
Amikor meghallotta és fel is ismerte a közeledő autót, egy laza mozdulattal a hátsó ülésre dobta a harmadik energia szelet papírját, és az utolsó falatot is. Egy percet sem akart várni, és úgy pattant ki az autóból, mintha legalább tizenöt évvel fiatalabb lenne annál, mint amennyi. Ám csak a mosolyában és a mozdulatában játszadozott a csibészség, az arcvonásai nagyon is megfáradtnak tűntek. Talán ez lehetett az első, amit Thomas észrevett, amikor a barátja leintette, és a vezető oldali ajtóhoz sétált. Ha az ablak le van engedve minden bizonnyal be is könyökölt az autóba, és lelkes integetéssel üdvözölte a járműben lévő személyeket.
- Hello. Nem robbantam le, csak innen együtt kell mennünk. És addig ne is kérdezz semmit, amíg oda nem érünk. Majd MINDENT meg fogsz tudni. - különös hangsúlyt fektetett a “minden” szóra, és egy kacsintást is küldött Thomas felé, mielőtt újra megmozdult volna, és elindult volna a csomagtartó felé.
- Bepakolom a cumóm, aztán indulhatunk is. - úgy gondolta, hogy ráér majd később is udvariaskodni, elvégre idejük lesz bőven mindenre. Többek között ünnepelni is, így a pezsgős rekeszt sem felejtette az autójában. A hátizsákját viszont nem rakta hátra, hanem egy szabad ülést megkeresve helyet foglalt, és az ölébe tette. Abban vannak a legfontosabb kellékei, és semmi pénzért nem távolodna el tőlük.
- Indulhatunk. És… egyet mégis kérdezhetsz. - tőle meglehetősen idegen módon kuncogni kezdett, és a tenyerét is úgy dörzsöte egymáshoz, mintha az a bizonyos fehér szakállú úriember érkezett volna meg ajándékokkal a hátizsákjában. Azt viszont csak a huncut mosolya árulta el, hogy a kalandjuk izgalmas része nem a csomagjában várakozik, hanem a vízesésnél…

//A válasz előtt a játékosok dobjanak, hatoldalú kockával. Páros eredmény esetén nem éreznek semmit. Páratlan esetén kellemetlen érzés szállja meg őket, és akár a visszafordulás gondolata is felmerülhet.//

Great Attractor
Great Attractor
Storyteller

Play by : Great Attractor

Back to top Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Great Attractor Tue Jun 20, 2023 9:14 pm

Volta Laboratory




CCEEBFCBBBEA CAEEEA CDDA EEADBDEDBCDBDDBCED CCDDDAEEADBBADBCBBEA BADDDAEEBCAACDBAEDDBDDDEAFBC DBBBEAECEEBC. EEBABACEEA EEEA CAEDBFEDDB DBEDECBCDD CDDA CDBFCBCDDB. DDBACDEABA BBAD BBEAEEEACFEEBA AAEDDADA ECCECCEEBC.


Great Attractor
Great Attractor
Storyteller

Play by : Great Attractor

Back to top Go down

Volta Empty Volta

Post  Great Attractor Mon Jun 12, 2023 9:20 pm

Volta Laboratory


Volta PIViQsY

Egy diktafonnal kezdődött.

Tyler Jones a hangok megszállottja. Tizenkét éves volt, amikor  egy fertőzés következtében kis híján elvesztette a hallását. Azt hitte, hogy utoljára fogja hallani az édesanyja hangját, az eső koppanását az ablakon, és a Ford terepjárók földöntúli zúgását. Mindig is szerette azokat a járgányokat, és a hangjukat ezer autó közül is felismerte. Ám hiába volt nyitva résnyire a kórházi ablak, nem hallott egyet sem. Nem hallott semmit sem.

A gyógyulása magával hozta az új életcélt, a jövője részletes megtervezését. Hangmérnök lesz. Csak annyit tudott, hogy a hanghullámokkal csinálnak valamit, és biztosan nem keresnek annyit, mint a zenészek, akiknek segíteni szoktak. Ám ez nem zavarta egy kicsit sem. Hiszen az édesanyja mindig azt mondta neki, hogy olyan foglalkozást válasszon majd nagykorában, ami örömet okoz számára, amire nem munkaként tekint, hanem a hobbijaként. A hangmérnök pedig nagyon jól cseng. Jó fül kell hozzá, és neki már az van. A mérnök pedig tisztelgés az apja előtt, aki szintén ezzel a titulussal rendelkezett csak épp műszaki vonatkozásban.

Tőle kapta az első diktafonját a tizenharmadik születésnapjára.

Tyler megtartotta mindet. Egy fiókban őrizte az elsőtől a tizenkettedikig. A tizenharmadik az íróasztalán volt, és még a kora ellenére is működőképes. A személyes naplójaként használta, ezért magával vitte mindenhová. A memóriakártyát már többször is cserélte, de kizárólag biztonsági okokból. Ha úgy érezte, hogy eljött az ideje egy másolat készítésének, csak vett egy újat, és a memóriakártyás fiókba került az előző. Felcimkézve. Precízen jelölte az időtartamot, amikor azt a kártyát használta.

A tizennegyedik diktafont viszont másként használta. A piacon elérhető legdrágább darab, és a műszaki boltban kiállított reklám molinó stúdió hangminőséget ígért. Bár erősen túlzónak érezte ezt a kijelentést a készülék méretét elnézve, de úgy gondolta, hogy a céljainak meg fog felelni az eszköz. A Hang Könyvtára létrehozásához ugyanis nem lenne praktikus az összes műszaki felszerelését magával cipelni. Elég volt egyszer hazahozni a felszerelést, amikor kitört a járvány. Többször nem akarta mozgatni a stúdió kellékeit. Így a kompakt kis eszközt megfelelőnek ítélte. Csak saját célra akarta használni a rögzített hangokat, és a barátai - akikkel esetleg megosztaná őket - úgysem fogják észrevenni, hogy a minőség nem hibátlan. Így boldog volt, mikor a dobozzal a kezében megérkezett a házukhoz, ahol a feleségével, és két gyerekükkel élt.

Amikor megérkezett az Escondino vízeséshez, tömegre számított. Felkészült rá, hogy az éjszakát is itt fogja tölteni, mert a turista áradatot általában a naplemente szokta megállítani. Ám az ő Ford terepjáróján kívül nem volt más jármű a környéken. Csak a természet hangjait hallotta, emberi morajlást nem. Ez pedig azt jelentette, hogy nem kellett várnia. Rögtön munkához láthatott. A felszerelése pedig elfér a két zsebében.

Jobb oldalra a Luxi Diktafon. A lánya nevezte el így, mert kerek, és csillogó. A bal zsebébe rakta a Naplót. Gondolta, amíg rögzíti a vízesés hangját a Luxival, addig sétál egyet, és játszik a Naplóval. Ugyanis biztos volt benne, hogy a természet új gondolatokat fog ébreszteni benne. Azokat pedig azonnal rögzíteni szokta.

- Kétezer huszonhárom június hatodika. Napi rögzítés kezdete, reggel tíz óra huszonöt perc. - hatalmasat sóhajtott. Nem örült neki, hogy ez is hallható lesz a felvételen, de legalább végig tudta mondani az index modulját. A levegőt ugyanis még mindig kapkodta. Ám a szépen rendszerezett gondolatokhoz kellenek az ilyen indexek, és néhány pillanatnyi szünet is, hogy vágás esetén könnyebb dolga legyen.

- Többet kéne edzenem… - ennél jóval hosszabb bejegyzéseket szokott felvenni, de most ennyivel ki is nyomta a Naplót. Egyelőre szüneteltetve. A Luxi elhelyezése ugyanis minden erejét elvitte. Pedig az eszébe sem jutott, hogy felmásszon a vízesés csúcsához, eleve a becsapódó vízzuhatag tövéhez akarta elhelyezni a készüléket. De annak a néhány sziklának a megmászása is lemerítette az energia tartalékait. Így séta helyett az egyik közeli fának döntötte a hátát, és későbbre halasztotta a kirándulást. A lényeg a Hang Könyvtár “Kis Vízesés” tétele, és az már éppen készült. Így hiába a lassan múló légszomj, és a furcsa köd, amit a vízesés tövében látott, csak mosolyogni tudott. Estére ugyanis már otthon lesz, nem kell itt tölteni az éjszakát. És Tonynak már aznap megmutathatja a Hang Könyvtár új fájlját. Még pont abban a korban van, amikor érdekli, hogy mit csinál az apja.

Tizenöt nem fogadott hívás.

Épp ennyi várta a feleségétől, és azonnal megbánta, hogy nem vitte magával a telefonját a vízeséshez. Ugyanis hiába van tisztában Mary azzal, hogy hangfelvételek készítése közben nem foglalkozik a telefonjával, ha ennyiszer hívta annak oka van. Valami baj történhetett. Így az autós kihangosítót használva hívta vissza, és a sebességhatárokat rugalmasan kezelve már száguldott is vissza az otthonukba. Akkor viszont félreállt az út szélére, amikor a felesége azt mondta, hogy aggódott, mert nem hívta fel az este.

- Este? Csak néhány órája jöttem el. Miről beszélsz Mary? - teljesen összezavarodott, és az anyósülésen lévő diktafonokra nézett. Talán elaludt volna a fa árnyékában? Ennyire kimerítette annak a néhány sziklkának a megmászása? Van rá esély, de ez akkor is furcsa. Ő nem emlékszik arra, hogy beesteledett volna. Csak egy kis ködre, de az vízpára is lehetett. Vagy nem?

Másnap már a laptopja előtt ült. Órákba telt a felvételek feltöltése, mert… a Luxi valamiért önálló életre kelt. Valószínűleg amikor a zsebében volt benyomódott egy gomb, és elállítódott a minőség. A memória kártya ugyanis betelt. Néhány óra alatt. És nem mellesleg, már június nyolcadika van. Ami határozottan nem másnap. Ő mégis annak érezte.

Ezért mielőtt aludni tért volna, és nassolt volna a vacsora maradékából, elküldött egy e-mailt. A barátjának Peter Hammondnak. Egy konferencián találkoztak, ahol Tyler cége biztosítottta a hangosítást. Nagyon érdekesnek találta az előadását, így meghívta egy sörre, hogy feltehessen neki néhány kérdést. Azóta minden hónapban találkoznak, és megosztják egymással a tapasztalataikat. A két hangfelvétel, és a kimaradt néhány óra pedig pontosan olyan élmény, ami azonnali találkozót, és leginkább valami erős italt kíván…
Great Attractor
Great Attractor
Storyteller

Play by : Great Attractor

Back to top Go down

Volta Empty Re: Volta

Post  Sponsored content


Sponsored content


Back to top Go down

Back to top


 
Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum