Log in
Parent trap
2 posters
elementals :: The Universe :: Lyra
Page 1 of 1
Re: Parent trap
Nincs baj azzal, ha érdeklődnek a gyerekek iránt az itt élők. Nekik is jót tesz, ha megismernek másokat, és persze így a kíváncsiságukat is ki tudják elégíteni… egy bizonyos szinten.
De most én vigyázok rájuk… Ami azt jelenti, hogy a biztonság az elsődleges. Részemről lehet játszani, akár a nyakamon is ugrálhatnak, de egyikőjük se törje össze semmilyét. És legfőképp, ne bízzanak meg olyanban, akiben nem kéne…
Itt viszont… még mindig emlékeztetnem kell magam rá, hogy nincs veszély. Hogy aki itt van, az azért, lehet itt, mert egész biztosan a jó oldalt választotta. Az Alapítok érzékelnék, ha olyan érkezik közéjük, akinek nincs helye.
Azonban engem is megtűrnek itt, ami… azért felvet néhány kérdést. És arra sarkall, hogy mindenkit, nagyon alaposan megnézzek, aki megközelíti a gyerekeket, és fejben megtervezzem a stratégiát arra az eshetőségre is, ha mégis támadnának. Mindegyik tervnek persze az a vége, hogy az illető meghal…
Ez a nő viszont teljesen ártalmatlannak tűnik, és… a másik, aki idővel szintén megérkezik méginkább. Még a léptei is bizonytalanok, másképpen nem támaszkodna az egyes számú nőre. Alaposan felmérem őt is. Neki nagyon erős az energiája, és… csak ennyi.
- Nem zavarnak. Szeretik a társaságot. - azt nem mondom, hogy én is, de nem is én vagyok itt a fontos. A gyerekek érdeklik őket, és ezt megértem. Az ilyen kicsik ritka jelenség, mert nagyon gyorsan felnőnek. Csak még mindig én vigyázok rájuk… Vagyis a közelükben maradok, akkor is, ha a két nő ártalmatlannak tűnik.
- Igen. A barátja. És a testőre. - ez utóbbi remélem egyértelmű is. Megmagyarázza a jelenlétem, és termetem általában elrettenti, a potenciális támadók egy részét. Bár most már teljesen biztos, hogy ez a két nő nem jelent veszélyt. Sőt…
- Jól érzi magát hölgyem? - kérdezem attól, aki másodikként érkezett, és akinek a járásán láttam némi bizonytalanságot. Ő furcsa egy kicsit nekem, mintha ájulás közeli állapotban lenne. Remélem nincs baja. Kedvesnek tűnik.
De most én vigyázok rájuk… Ami azt jelenti, hogy a biztonság az elsődleges. Részemről lehet játszani, akár a nyakamon is ugrálhatnak, de egyikőjük se törje össze semmilyét. És legfőképp, ne bízzanak meg olyanban, akiben nem kéne…
Itt viszont… még mindig emlékeztetnem kell magam rá, hogy nincs veszély. Hogy aki itt van, az azért, lehet itt, mert egész biztosan a jó oldalt választotta. Az Alapítok érzékelnék, ha olyan érkezik közéjük, akinek nincs helye.
Azonban engem is megtűrnek itt, ami… azért felvet néhány kérdést. És arra sarkall, hogy mindenkit, nagyon alaposan megnézzek, aki megközelíti a gyerekeket, és fejben megtervezzem a stratégiát arra az eshetőségre is, ha mégis támadnának. Mindegyik tervnek persze az a vége, hogy az illető meghal…
Ez a nő viszont teljesen ártalmatlannak tűnik, és… a másik, aki idővel szintén megérkezik méginkább. Még a léptei is bizonytalanok, másképpen nem támaszkodna az egyes számú nőre. Alaposan felmérem őt is. Neki nagyon erős az energiája, és… csak ennyi.
- Nem zavarnak. Szeretik a társaságot. - azt nem mondom, hogy én is, de nem is én vagyok itt a fontos. A gyerekek érdeklik őket, és ezt megértem. Az ilyen kicsik ritka jelenség, mert nagyon gyorsan felnőnek. Csak még mindig én vigyázok rájuk… Vagyis a közelükben maradok, akkor is, ha a két nő ártalmatlannak tűnik.
- Igen. A barátja. És a testőre. - ez utóbbi remélem egyértelmű is. Megmagyarázza a jelenlétem, és termetem általában elrettenti, a potenciális támadók egy részét. Bár most már teljesen biztos, hogy ez a két nő nem jelent veszélyt. Sőt…
- Jól érzi magát hölgyem? - kérdezem attól, aki másodikként érkezett, és akinek a járásán láttam némi bizonytalanságot. Ő furcsa egy kicsit nekem, mintha ájulás közeli állapotban lenne. Remélem nincs baja. Kedvesnek tűnik.
Dario Carter- Play by : Wes Chatham
Re: Parent trap
Dario - Lyra - Jelen
Amint megtudtam, Lyrára érkezett, azonnal keresni kezdtem a lehetőséget, hogy ha távolból is, de megleshessem. Pedig tudom, sokat jár ide, s valahogy mindig felfigyeltem rá. Talán megéreztem volna? Oh, ha ez igaz, akkor nagyon-nagyon szégyelljem magam!
De ahogy gyerekekkel érkezik meg, azért egyszerre sápadok bele, és boldogan dobban szívem. Elnézegetem őket, ahogy reagálnak egymásra, s olyan jól érzik magukat vele, hogy önkéntelenül mosolyogni van kedvem.
Az asszisztensem azonban nem bír magával, s nem is fogom megakadályozni, hogy odamenjen a gyerekekhez. Majd eldöntik, mi legyen. Én addig is boldog mosollyal nézhetem őket.
A névre azonban pislogok, mert valahol hallottam ám mondani. És felismerem az energiát is, igen, ők Emyr gyermekei. Annyira reá koncentráltam, mikor megérkezett, hogy bár boldogan néztem a gyerekeket, nagyon boldog és egyszerre mélységesen szomorú is voltam, hogy Emyr végre hazatalált családjához. Mert ennyi idő után már azzá kovácsolódtunk, s tudatunk is eggyé vált, amiből ő meg ki.
Az asszisztens eszmél, hogy nem igazán akarja felvigyázó, hogy a gyermk körül forgolódjanak, így felállok, hogy kimenekítsem a helyzetből. S ahogy közelebb lépek, szinte fejbevág a felismerés, vissza is repít a múltba. Abba az örömteli pillanatba, amikor először megpillantottam őt...
Kis híján kicsuklik a lábam, de csak haladok tovább, finoman rátéve kezem asszisztensem felkarjára, bár úgyis érzékeli, hogy jövök.
De még tartom magam. Annyiszor csalódtam már, azt hittem, ő az.
De ennyire egyértelmű még sosem volt.
Zhrachan Lyrran- Alapító
- Play by : Virginia Hey
Parent trap
Kismacsek még mindig mazohista. Reméltem, hogy mostanra már kinőtte, de miért másért akarna a Lyrára menni, ha nem azért, hogy szenvedjen még egy kicsit? Ez nyilván nem hasonlítható ahhoz, amit átélt Regulus ‘kedves’ anyukájának köszönhetően, de kellemesnek semmiképp sem nevezhető. Ő még is jönni akart…
Ez pedig azt jelenti, hogy jövök vele én is, mert amíg nem múlik el a veszély (és tartok tőle, hogy soha nem is fog…), hivatalosan is én vagyok az utánfutója. Meglehet, hogy én neveztem ki magam annak, de ez részletkérdés. Régi barátok esetében ugyanis így szokás.
Mint ahogy az is egyértelmű, hogy… amennyiben nincs alkalmasabb személy rá, én vigyázok az utódaira. Nekem még mindig nagyon furcsák az ilyen kicsik, de kétségtelen, hogy nagyon aranyosak. Illetve az is, hogy ha ártó szándékkal közeledik valaki feléjük, azt azonnal megölöm…
A Lyrán elvileg nem kell ilyentől tartani, de azért így is szigorú tekintettel mérek végig mindenkit, aki elhalad mellettünk. Ha valaki túl közel jön, még a fegyveremhez is közelebb teszem a kezem, és olyan arcot vágok, hogy egyből meggondolja a közeledési szándékát. Azonban hiába szugerálom erősen azt, hogy ne bántsák, és meg se közelítsék a gyerekeket, Rose, és Andrew Uriel ellenem dolgozik azzal, hogy a szokásosnál is cukibbra veszik a figurát… Látom, hogy szinte mindenki őket nézi, és mosolyogva integetnek nekik, ha éppen a gyerekek is észreveszik a közönséget, aztán meg elindulnak felénk… Rynalnak pedig épp most kell pihennie…
De nem lesz gond, mert ez egy biztonságos hely. Ha én nem izgulom túl, akkor semmi olyan nem fog történni, ami ártana a gyerekeknek. Rose meg előbb utóbb biztos visszatér. És akkor még ott van Rynal és Regulus is, akik az utánfutó világítását képviselik a családmentő akcióban.
- Rose, és Andrew Uriel. És igen, valóban tündériek. - nem először jönnek oda hozzánk, hogy megkérdezzék, hogy hívják a kicsiket, és az sem először történik meg, hogy elgyengülnek a gyermek védelmező ösztön miatt. Így most megelőztem a szokásos kérdést, és rögtön megmondtam a nőnek, aki oda jött hozzánk, hogy kikkel is van dolga. Magamat nem mutatom be, az senkit sem érdekel, de nem is bánom. Én itt az Algan család testőre vagyok, és ennyi infó mindenkinek elég. Ez is csak, ha kérdezik…
Ez pedig azt jelenti, hogy jövök vele én is, mert amíg nem múlik el a veszély (és tartok tőle, hogy soha nem is fog…), hivatalosan is én vagyok az utánfutója. Meglehet, hogy én neveztem ki magam annak, de ez részletkérdés. Régi barátok esetében ugyanis így szokás.
Mint ahogy az is egyértelmű, hogy… amennyiben nincs alkalmasabb személy rá, én vigyázok az utódaira. Nekem még mindig nagyon furcsák az ilyen kicsik, de kétségtelen, hogy nagyon aranyosak. Illetve az is, hogy ha ártó szándékkal közeledik valaki feléjük, azt azonnal megölöm…
A Lyrán elvileg nem kell ilyentől tartani, de azért így is szigorú tekintettel mérek végig mindenkit, aki elhalad mellettünk. Ha valaki túl közel jön, még a fegyveremhez is közelebb teszem a kezem, és olyan arcot vágok, hogy egyből meggondolja a közeledési szándékát. Azonban hiába szugerálom erősen azt, hogy ne bántsák, és meg se közelítsék a gyerekeket, Rose, és Andrew Uriel ellenem dolgozik azzal, hogy a szokásosnál is cukibbra veszik a figurát… Látom, hogy szinte mindenki őket nézi, és mosolyogva integetnek nekik, ha éppen a gyerekek is észreveszik a közönséget, aztán meg elindulnak felénk… Rynalnak pedig épp most kell pihennie…
De nem lesz gond, mert ez egy biztonságos hely. Ha én nem izgulom túl, akkor semmi olyan nem fog történni, ami ártana a gyerekeknek. Rose meg előbb utóbb biztos visszatér. És akkor még ott van Rynal és Regulus is, akik az utánfutó világítását képviselik a családmentő akcióban.
- Rose, és Andrew Uriel. És igen, valóban tündériek. - nem először jönnek oda hozzánk, hogy megkérdezzék, hogy hívják a kicsiket, és az sem először történik meg, hogy elgyengülnek a gyermek védelmező ösztön miatt. Így most megelőztem a szokásos kérdést, és rögtön megmondtam a nőnek, aki oda jött hozzánk, hogy kikkel is van dolga. Magamat nem mutatom be, az senkit sem érdekel, de nem is bánom. Én itt az Algan család testőre vagyok, és ennyi infó mindenkinek elég. Ez is csak, ha kérdezik…
Dario Carter- Play by : Wes Chatham
elementals :: The Universe :: Lyra
Page 1 of 1
Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum