Only one tiny thing is missing...

Nem tudom mit érez, amikor egy új testben ébred, és még annyira sem érdekel. A legtöbb érzelmet felismerem, ám csak akkor foglalkozom vele, ha releváns lehet rám nézve is. Amit Bo csinál… az minden csak nem jelentőségteljes, így a betöltött szerepét is ahhoz mérten lehet meghatározni, amit megérdemel. Tehát  szenvedés, ameddig… az-az egyetlen logikus alternatíva a számára… Az esés, és az abból eredő fájdalom érzet (amit szinte a maximálisan tolerálható mértékre állítottam be) pedig mindenképp egy jó kezdet ehhez.
- Mi az? Boldog vagy? - kérdezem tőle semleges hangon, hiába tudom pontosan, hogy valójában düh és szégyen van csak most benne. Tovább akarom fokozni az érzéseit, egészed addig amíg… a szimpatikus idegrendszere már nem bírja tovább a terhelést. Akkor kikapcsolom, hogy pihenjen, és… kezdődhet újra a küldetés. A megváltoztatott paraméterek a testén pedig úgy tűnik, hogy pontosan azt a hatást érték el, amire számítottam.
- Nem tartalmaz bádogot a tested. Nem dolgozom ilyen elavult anyagokkal. - neki azt pontosan tudnia kéne, ugyanis az évek során számos test építésében segédkezett, és… engem is igen nagy figyelemmel, és lelkesedéssel alkotott meg. Mondhatni, nagyon jól ismer. És én is őt…
Ezért amikor a tükröződő felületnek köszönhetően a stressz szintjét már verbális jelekkel vezeti le, oda lépek mögé, és mosolyogva csípek bele az arcán található puhább bőrfelületbe. Úgy állok, hogy engem is lásson a tükörben maga mögött.
- Nem tudom miért vagy feszült. - de tudom…
- Ez a test tökéletesen betölti a funkcióját. - amire nekem kell…
- És… - tartok némi szünetet a mondandómban, hogy az utolsó mondat igazán hatásos legyen…
- … fölösleges sallangoktól mentes. - ez már teljes mértékben igaz. Nekem nincs szükségem rá, hogy a nemi jegyei kifejezőek legyenek. Akkor pedig neki sem…
- El kezdhetünk dolgozni, vagy szeretnél még egy kicsit pihenni? - a pihenést sosem szó szerint értem. Nagyon ritkán végez olyan hasznos tevékenységet, aminél logikus a pihenéssel történő teljesítmény fokozás. Én másképp szoktam kikapcsolni, olyan módon, hogy engem ne zavarjon, de őt…
További szimpatikus idegrendszeri munkára sarkallja…

Már csak egy utolsó simitás…
Meglehetősen primitív az itteni technológia, és az anatómiai felépítés is egy elavult konstrukcióra épül, de találtam használható elemeket. Aztán el is vetettem őket, mert nekem most nem arra van szükségem…
Inkább tanulmányoztam milyen alapokra épül a szaporodás, és az ahhoz szükséges vonzalom, majd azt… változtattam meg a kedvemre. Az emlékezetem ugyanis minden egyes újratöltésnél hibátlanul hoztam magammal… És Bo-t is emlékeztetni kell a történtekre.
Meglehet, hogy ezért… egy apró részletet lehagytam a férfi testről, amit neki készítettem. Épp csak… néhány négyzet centiméternyi, egyébként is felesleges túl lógást hagytam ki. Így könnyebb lesz… szorosan a fal felé állnia, amikor azt mondom neki.
Kapott viszont egy szép sima, selymes felületet oda. Kedvére simogathatja majd, mert az érzékelést meghagytam. Nem mondhatja azt, hogy nem voltam nagylelkű. Még végig is futtatom rajta az egyik ujjamat, amikor látom, hogy az algoritmus a végére ért, és csak pillanatok választják el az ébredéstől…
Aztán, amikor a nullához ér a számláló, még ott hagyom az ujjam. Akkor veszem el onnan, amikor már a szemét is kinyitotta. Bizsergető érzést otthagyva…
Hátrálok egy lépést, és a saját testemet is megigazítom. Eltűnik rólam a ruha, hogy aztán egy másik jelenjen meg rajtam. Még nem biztos, hogy ebben fogom bejárni ezt az univerzumot.. De egész biztosan ‘szép’ emlékeket idéz fel Bo-ban…
- Kapsz rá egy percet, hogy megnézd magad. - a funkcióját tökéletesen be tudja tölteni, tehát nem lesz szükség módosításra. Esetleg kiérdemelheti, amennyiben… mindenképp ragaszkodik a lógójához. De ahhoz nagyon jó kisfiúnak kell lenni…