Just one dance

Vonzónak láttam őt már az első találkozásunkkor is, de nem ez keltette fel a figyelmemet az irányába. Inkább az a titokzatosság, ami az íriszei mögött lappang. Hiszen mások vagyok. Bár én is egy művészeti ágat képviselek, de az egész más, mint aminek ő él. Ezt ugyanis észrevettem, hogy ő nem dolgozik, hanem a szenvedélyének él. Ebben hasonlítunk is egymásra, de egyébként másként gondolkodunk. És emiatt nagyon érdekes, és bizsergető a társaságában lenni. Illetve persze… az arca köré hulló fürtöket bármeddig tudnám nézni…
- Öhm… Igen. - valójában nem így értettem, de ahogy ezt kimondta… éreztem, hogy kimaradt egy szívdobbanás. Ugyanis szeretném, ha a vendégemnek tekintené magát. Valójában… szeretném, ha több is lenne, de amíg nem tudom, hogy ő miként viszonyul hozzám, csak óvatosan merek lépni felé. Hiszen a tét nagy, ezt már tudtam akkor is, amikor még az öltözőben voltam. Most a társaságában pedig még inkább ezt érzem…
- Áh. Értem. És ilyenkor mire figyelsz? A részletekre vagy inkább az egész alakra? - számomra ez érdekes, hiszen ismeretlen, így akkor is ugyanígy érdeklődnék, ha nem érezném a vonzást az irányába. Viszont mivel érzem, megjelenik az arcomon egy mosoly, ha beszélni kezd. Vagy ha csak szimplán elkapja a tekintetem…
- Köszönöm. - egy kicsit zavarba jövök, mert nem tartom magam annyira jónak. Szenvedélyes vagyok, és imádom ezt csinálni, emiatt egyértelműen előnyt élvezek azokhoz képest, akik mondjuk csak a megélhetés miatt választották ezt a pályát. De mindig van hova fejlődni, és ezt fontosnak is tartom. Csak nem most… Jelenleg az jobban foglalkoztat, amibe belekezdtem, és az, hogy milyen következménye lesz annak, hogy kimondtam… Figyelek minden jelre, még annak ellenére is, hogy a zavaromat talán már ő is érzi. És amit látok… önkéntelenül viszonzom a mosolyát, pedig látom, hogy zavarba hoztam. Ugyanezt érzem én is, és ha így van… Akkor talán nem bolondultam meg teljesen.
- Köszönöm. És arra is igyunk, hogy eljöttél. - jelen pillanatban én ezt fontosabbnak érzem. Így persze jól esik, hogy ízlik neki a pezsgő, de fejben már előrébb járok. Ezt a mosolyom is jelzi, ami bátortalan helyett már vidámabb és kifejezőbb a kérdése után. Talán nem azért kérdezte, amiért én gondolom, de kiváló alkalom rá, hogy lépjek… még egyet. Csak előtte iszom a pezsgőből egy hatalmas kortyot, hogy ki is tudjam mondani.
- Itt most csak ez az egy előadás volt, de még maradunk ebben a rendszerben. Egy másik bolygón lesz a következő fellépésünk… - az íriszeibe tekintek, ha tudok, és mielőtt folytatnám, veszek egy mély levegőt. Az sosem árt…
- Lenne kedved ott is megnézni az előadást? Illetve esetleg előtte… megnézni a bolygót? - valamit kihagytam azt hiszem, pedig a fejemben annyira jól hangzott. Tudom is…
- Velem. - nem a társasággal, nem is világosító kislánnyal. Velem. Ez volt a legfontosabb részlet, és én majdnem kihagytam… Szerencse, hogy csak egy másodperc telt el addig, míg kapcsoltam.

Nem tudom, hogy miért izgulok ennyire. Jobban mondva pontosan tudom, csak még nem igazán hiszem el. Nagyon régóta nem volt ilyen hatással rám senki (talán soha…), főleg néhány találkozó után nem. Emiatt egyáltalán nem húzom az időt az öltözőben, a szokásos műsor utána rituáléimmal. Gyakran már zene nélkül végig megyek újra a koreográfián visszafelé, ezzel magamra applikálva ismét a ruházatomat, ha vetkőzés is volt a számban. Most viszont kimaradt többek között ez is. Csak egy gyors zuhany, és tökéletes ing választás, mert már nagyon szerettem volna vele találkozni… Ilyen gyorsan szerintem még sosem léptem ki műsor után az öltözőből.
Miként kiléptem a színfalak mögé, láttam, hogy Selby is épp a közelben van. Azt a huncut mosolyt általában nem tudom eltéveszteni, most viszont nem igazán akartam foglalkozni vele. Csak haladtam tovább a hátsó ajtó felé, és egyedül azért torpantam meg, mert érezhetően megszólított.
- Láttad a… - kezd bele, ha lehetséges még szélesebb vigyorral, de mielőtt befejezhetné, amit mondana felé fordulok, és félbe szakítom.
- Ne haragudj Selby, most sietek. Kinézek egy kicsit a nézőtérre. - biztos vagyok benne, hogy pontosan tudja, kihez megyek, talán ezért is nem fejezi be a mondatot, és enged végül az utamra. Nincs már előttem ezért több akadály, mindenki más már a következő számra van felkészülve.
Az asztalához közeledve viszont minden lépés, egyre nehezebb. Ha lehetne rohannék, de közben tartok tőle, hogy mit fog szólni, ha megszólítom, ebből pedig az következik, hogy egyenes vonalúnak, és egyenletesnek semmiképp sem nevezhető léptekkel érem el végül az asztalát. Nagy levegőt veszek, mielőtt meg is szólítom. Meglehet, hogy valamikor út közben nem igazán figyeltem a légzésre.
- Ennek nagyon örülök. - azonnal szélesebbé válik a mosolyom, de nem csak a szavai miatt. A gesztust veszem észre, amivel helyet kínál nekem. Nem várok egy pillanatot sem, leülök mellé.
- Persze. És egy ital is jól esne. Bár arra van nekem is egy ötletem. - körbevezetem a pillantásom, és amint észreveszem az egyik közelben sétáló pincért integetek neki. Mikor látom, hogy már közelít felénk, visszafordulok Kyle felé, és magyarázattal is szolgálok a számára, miért nem akartam csak olyan egyszerűen elfogadni az ajánlatát.
- Selby mindig elintézi, hogy a teljes társulat térítés nélkül fogyaszthasson bármit a helyen, ahol fellépünk. És a vendégeink is… - tudom, hogy ő nem a vendégem, elvégre nem volt bátorságom hozzá, hogy elhívjam ide, de igazából lehetne is... Csak ahogy ezt kimondtam a bátorság, mintha megint elhagyott volna egy kicsit. Nem tudom, hogy mennyire képes olvasni a testbeszédből, de az enyhén megemelkedő vállam, és a tekintet, amivel az asztalon keresek menedéket többet mond annál, mint ami szavakkal ki lehetne fejezni. A pillantásom azonban rásiklik, amikor megérkezik a pincér, és megkérdezi Kyletól, hogy mit kér. A pincér ismer jól, tudja, hogy én sosem rendelnék azelőtt, mielőtt a mellettem ülő ki nem fejezné mihez lenne kedve. Így csak akkor fordul felém, ha Kyle már rendelt, esetleg elutasította az ajánlatot. Én mindenképp megvárom bárhogy is dönt, és csak ezután válaszolok én is.
- Egy pohár pezsgőt szeretnék, ha lehet, valami helyit. - szeretek az utazások soránt mindent megkóstolni, bár ez sokszor veszélyes játék. Italokkal még nem is olyan vészesen, de az ételek… lepődtem már meg, sokszor kellemesen, még gyakrabban… Nem tudom, hogy ez most miért is jutott egyáltalán az eszembe. Talán azért, mert nagyon nehezen tudok gondolkodni, mikor ennyire közel van…
- Jártál már ezen a bolygón korábban? - fordulok felé, elvégre az italok csak néhány perc múlva fognak megérkezni. Illetve van egy olyan megérzésem, hogy nem is fog kifejezetten sietni a pincér. Szinte ugyanazt a tónusú mosolyt láttam rajta, mint Selby arcán.

Szinte sohasem rontom el a koreográfiát. A mozdulataim mindig pontosak, de nem kimértek, és mindig tisztában vagyok azzal, hogy a testem mire képes, és mire nem. Ezúttal viszont volt hiba. Más talán észre sem vette elvégre csak egy kicsit csúszott meg a kezem amikor épp a cipzárt húztam le. De én nagyon is érzékeltem, és azt is pontosan tudom, hogy miért történt. Akkor vettem észre, hogy ő is a nézők között van…
Az ének egyébként sem az erősségem, tehát hogy abban is volt csúszás teljesen megszokott. De a tánc… Miután észrevettem, nagyon nehezen tudtam kizárni, hogy ő is figyel, még annak ellenére is, hogy csak néhány alkalommal találkoztunk. Selbynek igaza volt. Pont az esetem. Azt azonban nem tudom, hogy ő pontosan mit gondol rólam… Egyedül abban vagyok biztos, hogy szeretném kideríteni, mert én tényleg nem szoktam koreográfiát rontani…
- Köszönöm srácok. A hangosítás és a fények, mint mindig most is tökéletes volt. - már a színpad mögött jegyzem meg, és a hangkeverős kislányhoz oda is megyek, hogy egy öleléssel is megtudjam neki mutatni, még mindig hálás vagyok a munkájáért. Önmagában az, hogy követnek, bárhova is megyek, már bőven elég lenne, de mindenki beleteszi a maximumot, még akkor is, ha esetleg ugyanaz a műsor már sokadik alkalommal megy le. Sokuknak családja van, többek között ezt a kislányt is már várja a nagy Ő-je otthon. De még mindig itt van, és nem mellesleg ő motiválja a többieket is a lelkesedésével.
Selby szintén elengedhetetlen tagja a csapatnak, így hozzá is odamegyek mielőtt felöltöznék. Ő is kap egy ölelést, bár inkább hátlapogatást, mert neki köszönhető, hogy egyáltalán itt vagyunk. Meg igen, egyelőre nem fogom bevallani neki, hiszen nem tudom, még hogy mi lesz, de kétségtelen, hogy ismer engem.
- Ne is mond. Tudom. - felemelem figyelmeztetőleg az egyik ujjamat, de nem tudok túl sokáig szigorú tekintettel nézni rá. Az izgatottság, hamar megjelenik az arcomon, így nem is húzom tovább az időt. Lezuhanyzom gyorsan, kiválasztok egy szép inget, nadrágot, és nyakkendő… nem azt most nem. Vagy kéne? Egy ideig azért állok a szekrény előtt, és gyorsan eltessékelem a gondolatot, hogy miért is akarok jól kinézni. Nem lesz nyakkendő. Nagyon ritkán viselek, és nem most akarom elkezdeni. Bízom benne, hogy az ing is elég elegáns lesz.
Az egyik hátsó ajtóban várakozom, amíg a következő műsorszám is elindul. Ha előtte mennék ki, igen hamar észrevenne a tömeg, azt pedig nem szeretném. Jelenleg csak egy valakivel szeretnék beszélni, így láthatatlan akarok lenni a nézők számára is. Sikerül is. A következő táncos, még nálam is többet mutat meg, és a mozdulatai is inkább azt jelzik, hogy készen áll a párzási időszakra, ahelyett, hogy az akrobatikus elemeket hangsúlyozná. Ez persze nem baj. Éppen azért szeretik a műsorainkat, mert sokszínű, és mindenki megtalálja a kedvencét. Illetve így engem sem vesznek észre, amikor az asztala felé… tulajdonképpen araszolok. Minden egyes lépéssel magasabb tartományba ér a pulzusom, pedig a tánc még csak nem is fárasztott ki. Egész más miatt válok idegessé.
- Szia. Tetszett a műsor? - szélesen akarok mosolyogni, de csak félénken sikerül. Nem akarom zavarni, ha esetleg figyelemmel követné az utánam következőt. Ezért egyelőre csak várok, és nem kérdezem meg, hogy szabad-e a mellette lévő, egyébként nyilvánvalóan szabad hely. Akár ki is mehetett, aki mellette volt, bár a színpadról én nem láttam ilyesmit. Mindenesetre rajta áll, hogy szeretne-e velem beszélni. Én jelenleg már csak szurkolni tudok, hogy légyszi…