Feather Party

Elmosolyodom. Még, hogy szarok a felajánlásaim. Na peeeeeeersze. Épp úgy reagál, mint akinek nem tetszik, amit ajánlok neki. Ja nem…
- Nem. - jelentem ki tökéletes magabiztossággal. Az erotika ugyanis a tévhitekkel ellentétben, nem arról szól, hogy bumm bele, aztán mindenki a saját tempójában liheghet. Annak az a lényege, hogy bizonyos dolgokat meg kell tudni a másikról, hogy aztán… minden vágyát teljesíteni lehessen. Shyrrakot pedig még annyira sem ismerem, mint az embereket, ezért… igen furcsa is lenne, ha rögtön minden ötletem meleg fogadtatásra találna. Főleg, amikor nem is csak feltétlen a képességeimmel élek, hanem… inkább magamból mutatok valami érdekeset.
- Valóban? - nem csinálok semmit, épp csak… a hangom többet ígér annál, mint jelenleg a tetteim. Azok ugyanis most éppen arról szólnak, hogy teret kap a kibontakozáshoz. Részben az ő érdekében, még inkább viszont… azért, mert tényleg felkeltette a kíváncsiságomat. És idővel nem csak azt…
- Kérlek… - ez a kijelentés egyszerre pimasz tiltakozás és… biztatás. Sokat elárul az, hogy miként reagál erre, és bármennyire is passzívnak tűnök… valójában információt gyűjtök. Mondhatjuk úgy, hogy egy támadáshoz, de… egy kellemes fajtához… Ezért egészen addig hagyom, hogy csináljon, amit akar amíg… hát el nem éri azt a pontot, hogy engem is aktívabb cselekvésre ösztönöz… Szerencsére el is érem, és végül kissé meglepve tapasztalom, a fülcimpáját sikerült finoman megharapni. Aztán nagyon meglepve érzékelem, hogy pont érzékeny helyre tapintottam…
- Nocsak… - ki mondani akarom, ám ez már nem sikerül köszönhetően annak, hogy megérzem ajkait az enyémen, és eszemben sincs ellenkezni. Ezért csak telepatikusan kapja meg ezt az üzenetet, és a néhány perccel később érkező következőt is.
- Oldozz el… - első sorban a kezeimre gondolok, mert azzal sok mindenre képes vagyok, de szándékosan hagyom szabadon értelmezhetően ezt az utasítást. Több módon is akadályozva van a ‘szabadságom’, és rajta áll, hogy miként, vagy pontosan hol… szabadít ki. Már ha egyáltalán teljesíti ezt a parancsot. Akár azt is szívesen megnézném, hogy épp az ellenkezőjét teszi…

Még mindig nem vagyok teljesen biztos abban, hogy jó ötlet volt ez az egész (és most nem a kötelékre gondolok…), de… nem tudom teljesen letagadni, hogy az érdeklődésemet felkeltette Shyrrak. Kíváncsi vagyok, hogy mi van egy olyan démonban, akiben… semmi olyan nincs, ami engem érdekelne. Arra pedig még inkább, hogy mit lehet kihozni még belőle.
Ő ugyanis éppen olyan, mint egy üres papír. Nagyjából üres… És egyelőre úgy tűnik, hogy kedvemre írhatok rá. Azt meg pont nagyon szeretek… Illetve hagyni azt is, hogy segítség után… már ő maga írjon szonettet.
Öhm…
Tehát egyelőre nem ellenkezek, hanem nézem… milyen eredményt hoz ez a kísérlet…
Az viszont erősen elgondolkodtat, hogy mégis mi baja van saját magával. Már mint…
Ó.
Óóóóóóó.
Hát neki baja van saját magával.
Mindent értek.
Nincs több kérdésem.
Legfeljebb egy újabb lecke, amit megtanulhat tőlem…
- Akkor büntetést érdemlek… - vonom le a konklúziót, ami… azért nyilván határokat is jelent. Valódi büntetésről ugyanis szó sem lehet. De valami érzékiről… Nagyon is.
Ezért a mosolyomon kívül egyre több gesztussal támogatom a… tevékenységét. Még mindig ott van a lehetőséget között, hogy csak játszadozik velem, de ahogy elnézem őt, és ahogy látom egyre jobban enged a vágyainak… kezdem elvetni ezt az ötletet. Mert…
Szerintem…
igenis akar tőlem valamit. Ha mást nem engem…
- Nem rontom el. Csak mutatok egy másikat, hogy választhass. - egyébként valóban így van. Ha nem szeret tépkedni, nem fog újra megjelenni rajtam a ruha. Én szeretek. De ezt egyelőre még nem mutatom meg…
- Hmm… akkor tényleg meg kell büntetned, mert még ennél is… rosszabb leszek… - a mosolyom egy kicsit sem bűnbánó, inkább… sokat ígérő. Még úgyis, hogy én egyelőre nem teszek semmit. Egyszerűen csak… felkínálom magamat, mint egy játszóteret, amiben kedvére hintázhat. Legalábis, amíg nem töri el a… tartó vázat…
Így az energiából szőtt kendő is a szemem és tarkóm köré simul, eszemben sincs leslelődni. Inkább még én magam is segítek, és kikapcsolom a látásom. Így pedig mégjobban érzem azt, hogy… mozogni kezdett a csípőm fölött…
- Jóóóóóó…. és még? Mi jár ennek a rossz démonnak? - lehet, hogy már nem is kéne biztatni, de… igazából akarom. Túlságosan is kíváncsi vagyok. És túlságosan is… szerettem az ilyen játékokat. Kiskoromban…
És hogy végül emiatt kezd cirogatni, vagy sem… részletkérdés. Tetszik. Nagyon… határozottan. És ezt egész biztos érzi onnan, ahol most helyet foglal…
Aztán előkerülnek a tollak. Tollak? Uhh… bár végülis… jó helyen jár. És egész puha…
Emiatt pedig engedek egy ötletnek (ösztönnek…), és előrébb hajolok, ha tudok. Amennyiben elérem a fogammal az ingje gallérját. (és persze még mindig vakon azt találom meg…), akkor ráfogok, és leszakítom róla. Azt nem tudom mennyi anyag szakad, ahogy abban sem lehetek teljesen biztos, hogy nem-e a nyakát harapom meg. Természetesen, ha valami puhát érzek, akkor nem szaggatás lesz. Inkább csak egy finom, de mégis érezhető harapás. És aztán visszahanyatlás…

Elmosolyodom. Ezek szerint ugyanis nagyon is jók voltak a megérzéseim vele kapcsolatban. Igaz, az eszembe se jutott, hogy végül kötelék fog létrejönni közöttünk. De ez még mindig jobb annál, mintha még mindig egymást pusztítanánk, vagy ami még rosszabb… folytattuk volna a kinek van nagyobb… dominanciája témakörben folytatott száj karatét… Azzal ugyanis én biztos nem jutnék előrébb…
Ezzel egyelőre igen, de… másként. Feléled a kíváncsiságom, és a kísérletező kedvem, aminek jó ideje nem engedtem már. Csak a cél lebegett előttem, és az élvezetekről… lemondtam egy időre. Utólag belátom… ez irtó nagy marhaság volt, ugyanis a kemény munka után… igenis jár az édes pihenés. Vagy a még zamatosabb játszadozás…
Shyrrak pedig meglepően hatékony partnernek bizonyul ebben (eddig), ezért, amikor érzékelem, hogy elvágja az energiát magától, amivel épp az ő vonzerejét akartam növelni… engedek neki. Nem azért, mert tiszteletben tartom, hanem, mert… kifejezetten érdekes.
- Vajon miért? - suttogom a fülébe, ha képes vagyok annyira felé hajolni, hogy ezt megtudjam tenni. Ha nem, akkor is elhangzik. Illetve a pillantását is keresem, mert nem az érdekel, amit erre mond. Az minden bizonnyal hazugság lenne. Engem az igazság érdekel, és azt az íriszeiből tudom kiolvasni…
Más kérdés, hogyha még azelőtt teszi rám a pórázt, hogy ezt megtudnám, nem foglalkozom tovább a dologgal. Ez ugyanis még érdekesebb fejlemény…
- Óóó… ennyire rossz voltam? - szemernyi gúny sincs a hangomban inkább… na jó, hát ezen a ponton most már bevallhatom, hogy nagyon is a folytatás utáni vágy. Ez ugyanis mindig is szerepelt a vágykeltés mellékhatásai között. Ha nem vigyázunk (és én nem szoktam…) kétirányú…
Az pedig nagyon tetszik, hogy épp egy… olyan démont ‘rontok’ meg, aki korábban még nem járt ebben a világban. Ez új. Ez izgalmas. Ezt én is kívánom…
Ezért jól hallhatóan felmorranok, mikor közelebb húz magához a pórázzal…
- Akkor szakítsd le rólam. Az egészet… - a fejében ez csak egy egyszerű javaslatnak hangzik, de érzetben… nagyon is kap tőlem megerősítést. Hirtelen mindennél erősebb késztetést érez arra, hogy leszakítsa rólam a ruhát. Továbbra is ellen tud ennek állni. De csak akkor, ha igazán akarja…
És erről eszembe jut egy újabb játék. Ezért, ha megteszi, és valóban leszakítja rólam a ruhát (bármekkora részét is…), akkor újra megjelenik rajtam a zubbony. Jóval erősebb anyagból. Amit sokkal nehezebb lesz elszakítani, de annál… élvezetesebb…
Ezt háromszor-négyszer eljátszom vele, és ha még mindig benne van a játékban… az utolsó alkalommal már minden marad úgy ahogy van. Sőt. Amennyiben nem szakított le rólam mindent, úgy én távolítom el magamról a maradékot. Tehát marad 100% Nergal éppen allatta…
- Nos? Most mihez fogsz kezdeni? - egyelőre ötletem sincs, de… egyre jobban érdekel. Ez pedig a szám sarkában meghúzódó mosolyból is elég egyértelmű…

Érintése a nyakamon… egész érzéki, ahhoz képest, hogy ő biztosan nem tudja, mitől is döglik a démon. Még szerencse, hogy én tudom…
- Hmm…  - mosolyodom el féloldalasan. A meglepetéseket ugyanis szeretem. Pláne, ha tejszínhab is van a… süteményen…
Hú de meleg van itt ebben a csatában…
- Velem semmi sem unalmas… - ez nem túlzott magabiztosság, még csak nem is a démonoknál teljesen megszokott önhittség. Ez tény. Főleg, amikor ezt is olyan hangon mondom, aminek korábban… nem tudott ellenállni…
Ehhez képest mégis elmegy. Ajánlom neki, hogy valami értelmes helyre, és hozzon nekem… valami meglepetést…
Az pedig természetes, hogy nem megyek utána, elvégre én itt érzem jól magam. Meg van minden, ami kell, háború halál… és egy menő kis katonai zubbony, amit szerintem gyakrabban fogok hordani. Látom magam kívülről is, és… hát én azonnal magamba szeretnék.
De egyelőre csak fekszem széttárt karokkal, ‘halottan’. Popcornt egyelőre nem majszolva, mert azért mégis csak folyik a fejem fölött a csata.
Shyrrak pedig akkor érkezik meg, amikor már szinte vége a bulinak. A halott ugyanis több, mint az élő. És percek kérdése, hogy már tanúja se maradjon az eseményeknek (rajtam kívül…)
- Hogy te miből maradtál ki… - nos az arcom, és minden gesztusom pontosan olyan, mint az igazán jó orgiák után. Hiszen tulajdonképpen ez is az volt, csak… más jellegű. Ezért nem túlzás Shyrraknak azt mondani, hogy épp a buli tető pontját hagyta ki.
De aztán látom, hogy megjelenik valami a kezében, és féltérdre ereszkedik. Aztán meg is érzem, hogy a nyakamon van valami. Minden bizonnyal az, ami a kezében volt…
- A csomagolás nem az i… - gazi. Ám ezt már nem tudom kimondani, és azt sem tudom megjegyezni, hogy a csomagolás alatt őt értem, hiszen a szeme színe megváltozott. Ugyanis közelebb hajol, és mondd még valamit, szinte az ajkaimra lehelve. Remélem éppen az általam szponzorált (és részben írt…) Káma Szutra című könyvet olvasgatta ilyen serényen, amíg távol volt, mert ha ő így játszik… annak következményei lesznek…
Az erőm ugyanis túlcsordul, és a vonzerőm, illetve vágykeltő képességem most akkor is működik, ha nekem egyébként nem állt szándékomban most ilyen jellegű érzéseket kelteni. Más kérdés, hogy… kíváncsivá tesz, vajon, ha én magam is adnék hozzá, akkor mi történne? Mindjárt kiderül…
Nem mozdulok, de az erőmet elszabadítom. Nem akkor erővel, hogy rögtön el is használjam (elvégre szeretem a tele pocakot), de azért így is… a korábbinál jóval erősebb módon éreztheti a vonzalmat az irányomba. Illetve mivel nem mozdultam, az ajkaitól sem távolodtam el. Vagyis rá is került egy nyakörv, csak egészen másféle…

Szóval nyakörvet. Hmm… próbáltam, és annyira nem jött be. De őt… megnézném egy pórázzal a kezében…
- Mikor is? - kihívóvá válik a mosolyom, szinte… sürgetővé. De még mindig nem döntöttem el véglegesen, hogy akarok-e egyáltalán tőle valamit, vagy sem. Kísérletnek persze biztos érdekes lenne… De a vágyfokozáshoz nem kell, hogy történjen is valami…
Aztán persze mégis történik. Nem tudom pontosan miként, és miért, de… hát most egy csók igazán belefér. Még kettő is. Meg az érintések. A lelkesedése persze még mindig lehetne… erősebb…
De aztán túlságosan is magával ragad a hely hangulata, és… táplálkozás helyett… habzsolás lesz a program. Neki, és nekem is. Ez így már egész biztosan egy randi…
- A váratlan mindig izgalmas. - tény, tényleg nem én vagyok a félelem fenegyereke. Én másban utazom. És mivel ezen a helyen mindent megkapok, amit szeretek, mondhatni svéd asztal van előttem, amiből bármennyit vehetek…
Eszemben sincs távozni, még akkor sem, ha Shyrrak nem értékeli az újabb meglepetésem.
- Szerinten nem… - nem tudom befejezni, mert eltűnik. Utána pedig most nem fogok üzenni. Nekem itt jó, ezért maradok.
- … érted… - ezt hangosan kimondom, de egyébként vállat vonok, mert én nem érzékelem, hogy bármi rossz történt volna azáltal, hogy megjelentünk. Persze, az elején összezavarodnak, de aztán… jött volna az igazi dráma. Most viszont egyedül kell adnom a műsort. És mivel eleve ehhez vagyok szokva, nem is bánom…
Drámaian a szívemhez kapok, mintha találatot kaptam volna, és egy fegyver dörrenésének a hangját is az éterbe bocsátom. Aztán látványosan eldőlök, nem úgy mint a filmeken, hanem úgy, mint az igazi halottak. A puffanás egyébként sem okoz fájdalmat.
És csak fekszem. Belül mosolyogva, kívül egy igazi halottat adva. Ugyanis csak pillanatok kérdése, és a buli beindul. Én meg alig várom, hogy ezzel megkapjam a svédasztalnak azt a részét is, amit kizárólag a VIP vendégeknek tartanak fenn…
Arra viszont kíváncsi vagyok, hogy mikor jön vissza Shyrrak. Mikor jön rá, hogy most… épp a legjobb résznél hagyta ott a filmet. A popcornon kívül ugyanis más is jár ehhez az előadáshoz. Halál… aminek édes illata nem csak feltölt, hanem egyenesen… túltölt. Ilyen állapotban pedig mindenhez IS lenne elég energiám…

Ördögi dumám? Kis híján elnevetem magam. Ez jó. Nagyon jó. Van, viszont ami még inkább az…
- Csak az ördögi mosolyom? - megmutatom neki ismét, már csak azért is, mert nem is igazán tudnék most komoly képet vágni. Fojtogat a nevetés. És kezdem azt érezni, ha nem is jutok előrébb ezzel az ‘együttműködéssel’, legalább remekül fogok szórakozni.
- Ehhez képest mégis magad mellé láncoltál. Cukorfalat… - ha már pocsék vagyok… legyek igazán az. Ismét csücsörítek az ajkaimmal, és még a szemöldököm is megemelkedik néhány alkalommal. Az pedig puszta véletlen, hogy épp felé vagyok fordulva ekkor. Jah nem. Abszolút szándékos volt.
De nem lehet rám panasza, mert még segítek is neki abban, hogy egy kicsit helyre rázza magát. Nem úgy, hogy fésűt adok a kezébe, hanem… valóban hasznosan. Ehhez képest még mindig úgy néz ki, mint akit a hajánál fogva végig húztak volna a bolygó teljes felületén, és az arcával tartotta fenn a súrlódási ellenállást. Tehát szarul…
Ezért megint felém fordul…
Neeeeeeeem (annyira…), tetszik, amit a szemében látok, és nem csak azért, mert közönségünk van. Az engem sosem zavart. Az jobban, hogy most ő próbál engem csábítgatni. A macskáknak sem szokás húzni a bajuszát, mert bepipulnak. És ha a szájuk szélét piszkálják, harapnak…
Én csak nyelek egyet, de ez most mellékes…
Vagyis reagálnom kell, és gyors döntést hoznom. Akarok neki energiát adni? Ha igen, mifélét? Bennem nem fog félelmet találni. Az egyetlen sebezhető pontomat épp a ‘kapcsolatunk’ szüntette meg. Tehát marad a saját. Akarok élni vele?
- Várjál egy percet… - teremtek egy Terrai pénzérmét a kezembe, és feldobom, majd elkapom. Mielőtt megnézném, megszabom a paramétereket.
- Ha fej, akkor buli van, ha írás… akkor hoppon maradsz. - megnézem az eredményt. Fej…
Eltűnik a kezemből az érme, és kezeim köré simulnak. Szorosan húzom őt magamhoz, az ajkait is az enyémhez rántva (amennyiben nem ütközöm ellenállásba…). Még annál is kellemesebb csókot kap, mint korábban, az erőmet teljesen rá szabadítva. Nem baj, hogy most minden valószínűség szerint ezt szipolyozni fogja a végén ugyanis… nekem az is hasznos lesz, ha kevesebb energiával, de egy lekötelezettel leszek gazdagabb. A kezeim ugyanis nem maradnak ott a hátán, vándor útra kelnek, és olyan helyeken érintik őt meg, ami különösen… bizsergető…
Aztán ha érzem, hogy már fogy az erőm, megpróbálom ismét egy másik helyre vinni magunkat. A cél, most a Terra azon belül is egy olyan hely, ahol a félelem szinte tapintható szinten van…
Egy adóügyi hivatal…
Elengedem Shyrrakot, ha sikerült a helyszín változtatás…

Igen. Lantos majmok. Mi a furcsa ebben? Vannak ábrázolások, amiben lant van a kezükben. Az állat meg… most még sem mondhattam azt, hogy Csibék, mert a végén még azt hinné, hogy róla beszélek…
- Jah. - bólintok, mert ennél egyértelműbben már nem tudok utalni az egykori fajtájára. Még kevésbé akarok…
Aztán viszont megmutatja, hogy még nagyon is benne van a fény, és egyáltalán nem tetszik, hogy szinte elvakít, éppen az, akivel valószínűleg meggondolatlanul (úgy egész biztosan ész nélkül…) összekötöttem magam…
Azonban hízeleg, hogy szexinek tart. Még inkább, hogy annyira, még le is kell tagadnia…
Dobok neki egy csókot válaszul a tenyeremből. Remélem elkapja…
De akár így lesz, akár nem, jelentőségteljesen nézek rá.
- Az én kérésemnek? A bemutatót te csináltad. - szét teszem a kezem, mert én nagyon nem vagyok jó céltábla az ilyenekre. Meg másra sem… Nagy kár lenne bármi ‘nem huncut’ dolgot művelni ezzel a testtel…
- Szolgáld ki magad. - mutatok a népségre, aki a közelünkben van, és… még egy kicsit be is segítek neki. Előhívom más jellegű erőimet is, és finom, de mégis massziív haragot kezdek terjeszteni a lények között. Nem fogják észrevenni, az erősebbek még csak nem is reagálnak rá, de a gyengék… tuti, hogy egy-két féltékeny pofon el fog csattanni, és popcornra lesz szükségem…
De Shyrraknak még EZ SEM elég, így figyelmem ismét felé fordítom. Nem tetszik, amit látok…
Ezért csokoládét teremtek a kezembe, és majszolni kezdem. Szeretem a csokit. Vágykeltő, és nem mellesleg… nagyon finom. Adnék neki is, de épp csak annyit teremtettem, ami nekem elég. Illetve valami más jutott eszembe…
Ugyanis, ahogy majszolni kezdem a csokoládét, Shyrrakot is eléri egy érzet. Nem megyek a közelébe, még csak rá sem nézek igazán, ő mégis érezheti ajkain a csókot, amit korábban kapott TŐLEM. Ahogy én a csokoládét ízlelem, úgy ő engem, ugyanis… én ezzel tudok hozzájárulni a töltödéshez, és nem a félelemmel. Azt másnál kell keresnie.
- Ugye milyen finom? - mutatom fel a csokit, mintha arról beszélnék, de… hát a mosolyomból eléggé észrevehető, hogy valójában… nem arra gondolok. Már csak azért sem, mert csóknak tényleg nem volt rossz. Nem csoki, de azért korrekt…
- Átmenjünk a Terrára egy svédasztalra? - nem gondolom, hogy valóban sokat tudtam rajta tölteni, ezért inkább ezt a lehetőséget ajánlom fel. Nem mondhatja azt, hogy nem vagyok rendes….
Más kérdés, hogy most nekem is megjött a kedvem a Terrához. Kíváncsi vagyok hogy áll a Hupikék Törpikék sorozat… pikáns változata…

Most már biztos. Bevette. Hogy én mennyit fogok még szórakozni rajta… Esetleg vele…
- Az vérmes jószág. - magyarázom úgy, mintha ez egyébként teljesen egyértelmű lenne, és nem is érteném miért pazarolunk még erre szót. Egyébként valóban azok. A macskákkal az oldalamon sokkal egyszerűbb lenne kirobbantani egy univerzum háborút, mint a démonokkal…
Igazából B tervnek ez nem is rossz…
Egy másik dolog ügyén viszont nem jutnak eszembe a kis szőrösek (legfeljebb a hajasok…), így gyorsan visszatérek az eredeti “A” tervemhez. Nagyjából gyorsan. Bizonyos dolgoknak idő kell, hogy lecsendesedjenek… Főleg, hogy még búcsúként a fülembe is suttog…
Nah szóval akkor menjünk…
A kérdése hallatán viszont eszembe jut, hogy talán mégis nagyon rossz ötlet volt ez az egész, és már épp kezdeném is felhúzni magam (a haragom!), de aztán inkább megnyugtatom magam. Elképzelem ugyanezt macskákkal is, és bennük van valami titkos vonzerő. Ez tesz helyre.
- A tollasok. Angyalok. Dalos pacsirták. Lantos majmok. - hirtelen ennyi megnevezés jut eszembe. A hízelgők közül. Mert hiába nincs bajom velük, azért tudom, hogy mi eléggé az ellentétes oldalt képviseljük. És akkor vannak a Shyrrakhoz hasonlók, akik most pont hasznosak nekem.
Azon viszont meglepődöm, hogy mennyire is….
További játszmák nélkül nem csak válaszol, hanem végül meg is mutatja nekem, hogy mi a szitu. Egészen megváltozik, és érzem, hogy a kötelékünk révén, pontosan azt mutatja, amit tudni akarok. Nem rossz. Talán mégsem volt olyan hülyeség ez a “nász”.
Az viszont kiderül, hogy kaki van a palacsintában. Épp ahogy, sejtettem. De legalább most már biztosan tudom. És még valami mást is.
- Határozottan. Nem tudtam, hogy ilyen szexinek láttok engem… - széles lesz a mosolyom, mert… megint előkerült a “Mi”. És ráadásul számomra igen kedvező formában. Mondhatni tökéletesen elégedett vagyok és ez az arcomon is meglátszódik. És közelebb is megyek egy kicsit Shyrrakhoz, és érintés nélkül cirogatom meg az… energiáját… Csak, hogy még húzzam egy kicsit az agyát.
De aztán látom, hogy valami… nem az igazi. Nem így kéne reagálnia. Vagyis csak egy magyarázat van.
- Jujjjj… lemerültél? - kérdezem végül Shyrraktól, és felvonom a szemöldökömet. A választ pedig várom, legyen bármilyen ramaty állapotban is. Kezdek ugyanis bízni abban, hogy… ez akár működhet is, és a cirmosokat (és nem cirmosokat, de szőröseket) félre tudom tenni Zs tervnek…

Vállat vonok. Tény, hogy bugyuta neve van. Más kérdés, hogy szeeeeeeerintem ő még mindig nem érti, hogy csak szórakozom vele. Az előnye annak, hogy azt hiszi, ő a világ közepe…
- Van viszont egy macskája. Vagyis halálos. - annak is volt valami bugyuta neve. De arra már nem emlékszem. Inkább azzal játszottam, hogy átalakítottam a mesét… egy hangulat keltőbb változatra… Szerintem minőségi javulást értem el…
Viszont az a történet, ami itt indult el… Nos abban egyértelműen én vagyok az egyetlen szexi szereplő. Shyrrak úgy rám pörög, hogy kis híján… Köhöm… Nekem is megjön a kedvem a bulihoz…
Még szerencse, hogy úgy felbosszantott ezzel az ugráljak úgy, ahogy ő fütyül dologgal, hogy nagyon Keményen és… öhm… inkább határozottan állok meg előtte, mielőtt… még a kezem odatévedne, és kisimítaná a kócos fürtöket az arcából…
Indulni kéne, mert a tollasok nem fogják magukat simogatni, míg mi… na szóval indulni kéne…
Azonban mielőtt fordulhatnék, és ott hagyhatnám, amennyiben nem szedi össze magát, érzem, hogy közelebb húz magához. Próbálok ellenállni, de nem igazán sikerült ezért… végül olyan arcot vágok, mintha pontosan ezt kívántam volna elérni…
- Eszemben sincs… - egyébként tényleg nem. Több okból sem. Egyrészről, nem érek én rá erre, és kétlem, hogy egy Tollas Kiscsibe, aki még nem látott és érzett semmit… szóval nem tartom valószínűnek, hogy pont ő tudna olyat mutatni nekem, amit nem láttam már korábban… Ez a pillanatnyi megÁllás is… kizárólag Marvin Gaye dalának köszönhető…
Másrészről… éppen a hangomból, és energiámból áradó vonzalom az, ami most egészen az őrületbe fogja kergetni. A mosolyom ugyanis csábító még mindig, és most ott van benne az is, hogy… bármennyire is szeretne, nem kaphat meg…
Jaj de szomorú, hogy ettől még jobban akarni fog majd…
- Remek.- mosolyodom el, és a csettintésemre… el is tűnünk erről a bolygóról. Egy másikra kerülünk a közelben, annak is egy olyan részére, ahol számos lélek van. Mondhatni… tömegbe érkezünk. Remélem ő még mindig a hosszú hajával, mert az sokkal… menőbb.
- Tehát hogyan működik? Ha rengeteg másik lélek között vagyunk, akkor meg kell minket keresniük? Vagy van valami sötét folt, amiből rögtön tudják, hogy itt vagyunk? - továbbra sem tettem le arról, hogy legalább ezt megtudjam. Abban ugyanis továbbra sem bízom, hogy csak úgy simán segíteni fog, kötelék ide vagy oda. Ez inkább… egy kölcsönös megállapodás arra, hogy nem baszunk meg… vagyis KI… a másikkal? Igen, annak kell lennie…