Hop(e) in

     

Megvonom a vállam, mert annyira nem vagyok biztos a kijelentésemben, hogy ennél határozottabban reagáljak, de aztán rájövök, hogy ezt még nem látja Damien. Sóhajtok egyet magamban.
- Biztosra persze nem tudom… - azt hiszem bármennyi időt is töltenénk együtt Dariellel, sosem mernék vele kapcsolatban egyértelmű kijelentéseket tenni. Hiszen menthetetlenül mások vagyunk, és vannak dolgok, amiket egyszerűen nem érthetek vele kapcsolatban. Én sosem tapasztaltam meg azt, amit ő, és… még csak empatikus sem vagyok. Úgy meg tényleg nehéz.
De hamarosan ez lesz a legkisebb problémánk…
- Nem, dehogyis… - teljesen értetlen arckifejezéssel nézek Damienre, nem tudom összerakni hogy jön a stressz és az ügyetlenség miatti vizes nadrág a beindításhoz, de…
Aztán leesik…
- Jujj… nem-nem-nem. Fúj. Ez csak víz. Véletlen kiöntöttem egy pohár vizet, magamra. - úgy tűnik félreértettük egymást. De remélem, most tisztáztuk, hogy nem valamilyen testi funkció miatt lett nedves a nadrágom. Illetve ebből az is következik, hogy nyom nélkül meg fog száradni, perceken belül.
- Azt. Már nem káromkodom olyan cifrán, mint régen. - sőt. Igazából már nem is szoktam. Többnyire nyugodt az élet, így nem is kell. De most aggódom. Több dologból kifolyólag is…
- Alapból nem aggódnék Dariel miatt, nála keményebb patást, nem ismerek, de… ha együtt mentek, akkor gondolom nem egy sima küldetésről van szó… - ki tudja milyen veszélybe sodródnak, ha a mélyére mennek a dolgoknak…
Ezen aggodalmam alapját, pedig az is támasztja, hogy Damien most itt van…
De semmi pánik. Minden oké lesz. De tényleg…
- Utazhatnak ők bármire, akár egy szép hajkoronára is, inkább az a kérdés, hogy mennyire fontos a fogoly. Ha valami jó zsíros képessége van, amit ki tudnak használni, akkor teljes védelem, és minden stratégiát bevetnek, hogy megtartsák. Egy szép hajkoronát legfeljebb pár szolgáló őriz, nem egy teljes hadtest. - jé. Talán mégis van valami hasznos tudásom. Igaz, hogy éppen ezeket akarom elfelejteni, de… ha ezzel segíthetek… Le áshatok a szemét mélyére is.
- Nem voltam mindig olyan szívdöglesztő, mint most. Én is elég csúnya bácsi voltam. Viszont már nem vagyok az… sokan keresnek. És szeretnének megbüntetni a csapatváltás miatt… - legalább az apám már nem akar megölni. Nem a szívjóságán múlik persze, hanem a szíve leállásán… ettől függetlenül vannak még szép számmal rokonaim, és azoknak meg kapcsolatai. Nem én vagyok a legkeresetebb személy, az univerzumban, de azért nem szívesen szerepelnék a hírekben. És nem mellesleg, Damiennek sem kéne bajuszt húzogatni.
Viszont az ő döntése, hogy hová megy…
- Sajnálom. Ha utánuk megyünk, komoly veszélyben leszünk. Viszont, rajtad múlik, hogy mi lesz. A te testvéreidről van szó. - nagyon komolyan nézek rá, mert ez tény. Bármennyire is aggódom Dariel miatt (és már Devon miatt is), ez semmi ahhoz képest, amit Damien érez. Vagyis neki kell eldönteni, hogy mekkora kockázatot vállal. Pontosabban, hogy vállalja-e a NAGY kockázatot…
Úgy tűnik vállalja.
- Akkor kösd föl a nadrágot. Én a vizeset. Megyünk… - azért mielőtt ténylegesen elindulnék, hagyok még egy üzenetet Darielnek (és remélhetőleg nem az utókornak…), amiben a koordináták vannak, sorrendben az összes hely, amit felkereshetünk. Ha esetleg valahol ott ragadnánk…
Nem. Nem fogunk. Minden rendben lesz.
Ezt akár még dalba is foglalom, hogy biztosan el higgyem…

     

Úgy tűnik, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki azon a véleményen van, hogy Dariel… elég fukarul bánik a szavakkal. Engem nem zavar, én szívesen beszélek, akár helyette is, de van egy olyan érzésem, hogy most jobban járt volna mindenki, ha több információt oszt meg velünk…
- Gyanítom, ezt a kijelentést bóknak venné… - azért nem ismerem annyira, hogy biztosra menjek, de… szerintem megrándulna a szemöldöke, ha hallaná, hogy mit mondott Damien. A jó értelemben…
- Nyugi. Nem lesz… - ha nagyon sietni kéne, akkor nem érdekelne, hogy mi van rajtam, vagy hogy jól nézek-e ki, de mivel ennyire nincs rohanás… megadom a módját. A nadrágom kivételével.
Damien ki is szúrja, hogy történt velem egy kis vizes baleset, így kár is lenne tagadni. Meg most minek szégyeljem, hogy béna vagyok…
- Ahh… csak egy kis baleset. Stresszes helyzetben előfordul. - ez közepesen az, mert most már szinte minden ösztönöm azt súgja, hogy baj van. Tudtommal nem kéne itt Damiennek kószálnia, de gondolom, majd elmondja, hogy mi van. Vagyis még legyintek is, a vizes nadrág témájára.
Nem is tévedek…
- Ohh… hogy ütné meg valaki a magas cét rendesen… - régebben tudtam ennél cifrább káromkodásokat is, de mára… lehiggadtam. Szavakban. Gesztusaimban lassan, de biztosan feléled a…
Pánik…
- Ha Devon elment, akkor biztos, hogy Dariel is utánament. Főleg, ha még valami titkos iker kommunikációjuk is van. Vagyis… - hogy hol lehetnek? Ez egy nagyon jó kérdés. Mondanám azt, hogy fogalmam sincsen. De… sejtéseim azért vannak…
- Sok hely van, ahol rám már egyáltalán nem hasonlító arcok őriznek foglyokat, de nem végtelenül sok. Elméletben simán végig tudjuk őket járni, hogy megkeressük hol vannak. De… tartok tőle, hogy a nyilvánvaló nem odatartozásod ellenére is, te leszel az, akit szívesebben fogadnak azokon a környékeken… - NAGYON veszélyes lenne neki odamenni, nekem pedig még annál is neccesebb. De ez megakadályoz abban, hogy magára hagyjam Darielt? Nem, egy kicsit sem…
- Először menjünk ide… - átküldöm Damiennek a koordinátákat, az pedig csak kicsit lassít le, hogy remeg a kezem. NAGYON.
Elméletben ettől még teljesen használható vagyok…

     

Már rég megtanultam, hogy ne kérdezzek túl sokat Darieltől. Egyrészt, mert… tényleg túl sokat szoktam kérdezni, és néha még a saját idegeimre is megyek (hát akkor még neki…), de azért se, mert ő olyan dolgokban is érintett, amitől nekem egész biztosan rémálmaim lesznek. Ez annak fényében is nagy dolog, hogy azért annak idején én is elég sok efféle dolgot láttam…
Vagyis, amikor Dariel távozik, nem kérdezem, hogy hová megy. Ha ő nem avat be, biztos megvan rá az oka, nekem nincs más dolgom, mint nyugalomban (nem csendben…) várakozni, és majd vissza fog térni. Remélem valami finomságot is hoz…
De nem tőle kapok üzenetet…
- Hellloooo… - nagyon váratlan Damien megjelenése, de egyben örömteli is. Így a folytatás, csak azután érkezik, hogy örömömben elnevetem magam, véletlen ledöntök az asztalról egy vizes poharat, lesöpröm magamról a vizet, amennyire tudom, és befejezem az újabb nevetést a bénázás okán.
- Nem mondott nekem semmit, de én sem kérdeztem. Megyek, naná… egy perc… - hagyok egy üzenetet Darielnek, hogy ne ijedjen meg (annyira…), ha hazaér, és nem talál itt, ezen kívül viszont nincs semmi, ami idekötni. Hoppá, talán mégis van egy dolog. Fel kéne öltözni…
- Inkább kettő, mert nem akarok MEGINT pucérkodni… - Dariel azért látott már párszor ádámban, de egyébként egy pucérkodás per személy a limit. Damien esetében tulajdonképpen ezt már át is léptük.
Vagyis csinos ruhát veszek fel (mert csak az jöhet szóba…), belövöm a sérómat is (amennyire fél perc alatt lehet), és már megyek is fel Damien hajójára. Talán a nadrágot is át kellett volna venni, mert azon még pont egy félreérthető helyen van egy nagy vizes (tényleg az!) folt…