Log in
Letting go of the Past
2 posters
elementals :: The Universe :: Terra
Page 1 of 1
Re: Letting go of the Past
Sekani Onis Thu Sep 28, 2023 11:36 pm
Szó nélkül bólintok szavaira, és jelzem megértettem. És továbbra is csendben maradok, amíg újra meg nem szólal. Fontos, és súlyos dolgot mondott ki, így szeretnék neki időt hagyni a feldolgozásra. Nem sietünk, azzal épp az ellenkező hatást érnénk el.
- Más lovakon ült? - feltételezem, élete során már megtette, ha a nagyszüleinél voltak lovak. De engem elsősorban az érdekel, hogy lovagoltak-e együtt a lányával, és Duranta látta-e, hogy ő másik lovon ül. A lovak nem szoktak féltékenyek lenni, de… időnként mégis. Szeretnék tisztán látni, úgy hogy a múltjában, és a fájdalmában egyelőre ne kelljen vájkálni. Ezért tettem fel egyelőre így a kérdésem. A kiskecske viszont úgy döntött, hogy felgyorsítja a folyamatokat…
Ismét bólintok, jelezve, megértem, hogy nem tudja a pontos választ. Én így is megkaptam. Nem Durantát féltette, hanem átlátja, hogy ez az ő érzelme volt. Ennek örülök. Ezek szerint ugyanis eltudja különíteni azt, ami benne van, és ami Durantában. A kérdés, hogy mennyire.
- Ön szerint Duranta mitől ijedt meg? - igyekszem egy finom mosolyt is küldeni neki, hogy valamiként sugalljam, nem baj, ha erre sem tudja a választ. Segítek neki megtalálni. Ahogy a többit is…
- Betegen született, és a gyógyulása érdekében el kellett választani őt az anyukájától, és a testvéreitől. Így viszont melegen kellett tartani, és éreztetni vele, hogy nincs egyedül. Az állatorvos javasolta, hogy kapjon egy pulcsit, illetve beköltözött a házba hozzám. És mivel nem volt a méretében ruha, kötöttem neki egyet. - ez persze inkább annak a története, hogy miért került rá a pulcsi. A választ még ki kell egészítenem azzal, hogy most miért van rajta.
- Már nem kéne viselnie, de nagyon megszerette. Amikor levettem róla, nem akart aludni addig, amíg meg nem kereste, és oda nem hozta hozzám. Próbaképp visszaadtam, és már aludt is, mint a bunda. Ezért addig marad, amíg ki nem növi. - ami azért még odébb lesz. Nem úgy nő, mint a testvérei, és valószínűleg sosem lesz akkor, mint egy kifejlett kecske. A testvérei viszont így is befogadták, nagyot szoktak játszani együtt. Este meg bekérdezkedik hozzám, mert rájött, hogy fotelben aludni sokkal kényelmesebb, mint szalmában…
Amiatt viszont nem szólok, hogy Giselle végül nem érinti meg. A kecske és én ezzel valóban lehetetlen küldetést adtuk, és már az is elég most, hogy figyeli, és látja, hogy nem kell tartani tőle. Duranta is így fog megnyugodni teljesen. Illetve, ha Giselle is elkezd saját magára figyelni a ló helyett.
- Köszönöm. - mosolyodom el, és igyekszem úgy figyelni a triójukat, hogy ne legyen terhes Giselle számára. Jó döntés volt, mert bármennyire is szeretne a kiskecske közreműködni a segítőmként, a gravitáció, most kifogott rajta. Giselle viszont észreveszi, és rögtön mozdul is érte. Így nekem nem kell azonnal ott teremnem, elég ha addigra odaérek, mire Giselle kihalássza a kiskecskét a dézsából. Addigra viszont odaérek, és az energiámat is igyekszem nyugodt, és akár számára érezhető hullámokra terelni. Nem valódi kiterjesztés, Gisellet nem fogom ezzel megnyugtatni, de egyértelmű lehet a számára, hogy én egy kicsit sem izgulok. Nem először láttam már kecskét a dézsában, és biztos vagyok benne, hogy nem is utoljára.
- Semmi baj. Csak vizes lett. Esetleg lesz egy két mekegése arra, hogy le kell venni róla a vizes pulcsit. - a mosolyom töretlen, de várok pár pillanot, hogy Giselle ne érezze azt, hogy olyasmi történt, ami sürgős cselekedetet igényel. Kicsit később viszont lehajolok, és leveszem a vizes pulcsit a kiskecskéről. Jól éreztem, valóban hangos, és elégedetlen mekegés erre a komment. Mosollyal simítom meg a hátát, és erre már csak egy mekegés érkezik. Egy inkább elégedett...
Kelleni fog neki egy törülköző is, és erről most gondoskodnom kell, hiába fordítom minden figyelmem Duranta és Giselle felé. De addig nem mozdulok, amíg nem érzem azt, hogy Giselle megnyugodott. Utána viszont…
- Hozok a házból törülközőt, és váltás pulcsit. Egy pár perc és visszajövök. - most még indokolt is lesz, a száraz pulcsi. Főleg, mert nem tartom valószínűnek, hogy lenne kedve a házban tartózkodni, amikor két vendég is jött a tanyára. Így lépteimet azért kellőképpen, de nem szükségtelenül szaporázom meg, és törülközővel, illetve a kék pulcsival térek vissza, mindössze két perccel később.
Arra viszont nem számítottam, hogy amint beérek a házba, a kiskecske féktelen ugrándozásba, és játékba kezd. Először Durantát próbálja játékra hívni, de amint meghallja a lépteim, inkább eltűnik a pajta mögött.
- Úgy tűnik valaki nem szeretné felvenni a kék pulcsit. - mondom finoman Gisellenek, mikor visszaérek, és teljes testemmel felé fordulok. Szerencsére nincs nagyon hideg, és mivel a vizes pulcsi is lekerült, megfázni már nem fog a kecske.
- Nem szomjazott meg? - kérdezem Giselletől, mert bár ő nem kért italt, mostanra, már lehet, hogy másként gondolja. Illetve ezzel azt is szeretném egyértelműsíteni, hogy a kecske miatt nem kell aggódni. Én sem teszem. Majd visszajön, ha ahhoz lesz kedve.
- Más lovakon ült? - feltételezem, élete során már megtette, ha a nagyszüleinél voltak lovak. De engem elsősorban az érdekel, hogy lovagoltak-e együtt a lányával, és Duranta látta-e, hogy ő másik lovon ül. A lovak nem szoktak féltékenyek lenni, de… időnként mégis. Szeretnék tisztán látni, úgy hogy a múltjában, és a fájdalmában egyelőre ne kelljen vájkálni. Ezért tettem fel egyelőre így a kérdésem. A kiskecske viszont úgy döntött, hogy felgyorsítja a folyamatokat…
Ismét bólintok, jelezve, megértem, hogy nem tudja a pontos választ. Én így is megkaptam. Nem Durantát féltette, hanem átlátja, hogy ez az ő érzelme volt. Ennek örülök. Ezek szerint ugyanis eltudja különíteni azt, ami benne van, és ami Durantában. A kérdés, hogy mennyire.
- Ön szerint Duranta mitől ijedt meg? - igyekszem egy finom mosolyt is küldeni neki, hogy valamiként sugalljam, nem baj, ha erre sem tudja a választ. Segítek neki megtalálni. Ahogy a többit is…
- Betegen született, és a gyógyulása érdekében el kellett választani őt az anyukájától, és a testvéreitől. Így viszont melegen kellett tartani, és éreztetni vele, hogy nincs egyedül. Az állatorvos javasolta, hogy kapjon egy pulcsit, illetve beköltözött a házba hozzám. És mivel nem volt a méretében ruha, kötöttem neki egyet. - ez persze inkább annak a története, hogy miért került rá a pulcsi. A választ még ki kell egészítenem azzal, hogy most miért van rajta.
- Már nem kéne viselnie, de nagyon megszerette. Amikor levettem róla, nem akart aludni addig, amíg meg nem kereste, és oda nem hozta hozzám. Próbaképp visszaadtam, és már aludt is, mint a bunda. Ezért addig marad, amíg ki nem növi. - ami azért még odébb lesz. Nem úgy nő, mint a testvérei, és valószínűleg sosem lesz akkor, mint egy kifejlett kecske. A testvérei viszont így is befogadták, nagyot szoktak játszani együtt. Este meg bekérdezkedik hozzám, mert rájött, hogy fotelben aludni sokkal kényelmesebb, mint szalmában…
Amiatt viszont nem szólok, hogy Giselle végül nem érinti meg. A kecske és én ezzel valóban lehetetlen küldetést adtuk, és már az is elég most, hogy figyeli, és látja, hogy nem kell tartani tőle. Duranta is így fog megnyugodni teljesen. Illetve, ha Giselle is elkezd saját magára figyelni a ló helyett.
- Köszönöm. - mosolyodom el, és igyekszem úgy figyelni a triójukat, hogy ne legyen terhes Giselle számára. Jó döntés volt, mert bármennyire is szeretne a kiskecske közreműködni a segítőmként, a gravitáció, most kifogott rajta. Giselle viszont észreveszi, és rögtön mozdul is érte. Így nekem nem kell azonnal ott teremnem, elég ha addigra odaérek, mire Giselle kihalássza a kiskecskét a dézsából. Addigra viszont odaérek, és az energiámat is igyekszem nyugodt, és akár számára érezhető hullámokra terelni. Nem valódi kiterjesztés, Gisellet nem fogom ezzel megnyugtatni, de egyértelmű lehet a számára, hogy én egy kicsit sem izgulok. Nem először láttam már kecskét a dézsában, és biztos vagyok benne, hogy nem is utoljára.
- Semmi baj. Csak vizes lett. Esetleg lesz egy két mekegése arra, hogy le kell venni róla a vizes pulcsit. - a mosolyom töretlen, de várok pár pillanot, hogy Giselle ne érezze azt, hogy olyasmi történt, ami sürgős cselekedetet igényel. Kicsit később viszont lehajolok, és leveszem a vizes pulcsit a kiskecskéről. Jól éreztem, valóban hangos, és elégedetlen mekegés erre a komment. Mosollyal simítom meg a hátát, és erre már csak egy mekegés érkezik. Egy inkább elégedett...
Kelleni fog neki egy törülköző is, és erről most gondoskodnom kell, hiába fordítom minden figyelmem Duranta és Giselle felé. De addig nem mozdulok, amíg nem érzem azt, hogy Giselle megnyugodott. Utána viszont…
- Hozok a házból törülközőt, és váltás pulcsit. Egy pár perc és visszajövök. - most még indokolt is lesz, a száraz pulcsi. Főleg, mert nem tartom valószínűnek, hogy lenne kedve a házban tartózkodni, amikor két vendég is jött a tanyára. Így lépteimet azért kellőképpen, de nem szükségtelenül szaporázom meg, és törülközővel, illetve a kék pulcsival térek vissza, mindössze két perccel később.
Arra viszont nem számítottam, hogy amint beérek a házba, a kiskecske féktelen ugrándozásba, és játékba kezd. Először Durantát próbálja játékra hívni, de amint meghallja a lépteim, inkább eltűnik a pajta mögött.
- Úgy tűnik valaki nem szeretné felvenni a kék pulcsit. - mondom finoman Gisellenek, mikor visszaérek, és teljes testemmel felé fordulok. Szerencsére nincs nagyon hideg, és mivel a vizes pulcsi is lekerült, megfázni már nem fog a kecske.
- Nem szomjazott meg? - kérdezem Giselletől, mert bár ő nem kért italt, mostanra, már lehet, hogy másként gondolja. Illetve ezzel azt is szeretném egyértelműsíteni, hogy a kecske miatt nem kell aggódni. Én sem teszem. Majd visszajön, ha ahhoz lesz kedve.
Sekani Onis- Age : 205
Origin : Sirius
Skills : Spiritualitás, miszticizmus, tér-idő
Profession : Borász
Play by : Sendhil Ramamurthy -
Re: Letting go of the Past
Giselle Anukta Thu Sep 28, 2023 10:22 pm
Anubis - Terra - Jelen
Ahogy ugrál, én biztos nem megyek utána! Így visszajelzés nélkül hagyom, vagyis a nem reagálással, hogy a kecske után mennék, hogy most nem ezzel fogok foglalkozni.
Ellépek a dézsától, s már indulok is Duranta felé, vissza, ekkor hallom a csobbanást, mire nem csak azonnal visszafordulok, de a dézsához ugorva, magamhoz kapom a kis kapálózót.
Giselle Anukta- Play by : Gisele Bündchen
-
Re: Letting go of the Past
Sekani Onis Fri Sep 08, 2023 11:03 pm
Érzem, hogy a nő nem azt várja tőlem, amit hallott, de mást nem adhatok neki. Csodát nem tudok tenni, arra csak ő képes. Ezzel viszont még nem szembesíthetem. Nem tart ott, és még sokáig nem is fog.
- Rendben. Giselle. - ismétlem el a nevét. Távolinak tűnik, akár ő maga. Mintha már ő magam sem hinne abban, hogy kicsoda ő. Valószínűleg így is van. De egyelőre nem akarok téves következtetéseket levonni, ugyanis nagyon keveset tudok róla, és arról, hogy mi történt vele. Ugyanez igaz Durantára is bár… ő már többet elárult nekem azzal, ahogyan megjelent. A lovak ugyanis nem tudják úgy leplezni az érzéseiket, mint az emberek.
- Szívesen. - valójában egyszerűbb lenne, ha én gondoskodnék Duranta ellátásáról, de láthatóan Gisellenek szüksége van rá, hogy ő tartsa kezében a történéseket. Így egy ideig nem is nézek rájuk, hagyom, hogy tegyenek, amit csak szeretnének, háborítatlanul. Hamarosan úgyis bele kell avatkoznom a dinamikájukba, ugyanis még mindig nem értem teljesen. Bár észreveszek egy újabb árulkodó jelet, és magamban el is teszem azt későbbre.
Ettől függetlenül viszont figyelmesen hallgatom, ahogy mesélni kezd. Néha ugyan Durantára siklik a pillantásom, de csak azért, hogy lássam, ő miként reagál arra, amit Giselle mesél. Ugyanis ha nem is minden elhangzott szót, de a mögötte húzódó fájdalmat és a védekezést érzékeli ő is. Meg is lep, hogy milyen nyugodtan viseli, de arra következtetek, hogy azért, mert szorosabb a kapcsolata Gisellel, mint amilyennek elsőre mesélt róla.
- Lovagolt rajta ön is? Vagy részt vett az ápolásában? - Giselle van itt, így elsősorban az ő és Duranta kapcsolatáról akarok többet tudni. A lánya pedig… az egy egészen másik alkalom, és csak akkor, ha azt látom, hogy Giselle igényli. Most még nagyon korai.
Ahogy az is, hogy a kiskecske beleugráljon a társalgásba. Ám bízom az ösztöneiben, és abban is, hogy nem véletlenül akart kijönni. Nem lépek közbe, és a nyugalmamat is sugárzom kifelé, még akkor is, amikor Giselle szinte felpattan ijedtében. Csak egy pillanatig nézem őt, figyelmem ugyanis Duranta felé fordítom, ő miként reagál. Pontosan úgy, mint Giselle… nagyon összekapcsolódtak, így csak akkor nyugszik meg, amikor Giselle is. Bár úgy tűnhet, hogy pont fordítva történt, valójában Giselle félelme jelent meg Durantában is.
- Miért ijedt meg? - fordulok végül Gisellehez, bármilyen ostobának is tűnhet ez a kérdés. Ugyanis azt szeretném tudni, hogy őt érte váratlanul a látogató, avagy Durantát féltette. Következő kérdésem attól függ, hogy melyik eset áll fenn.
- Érintse meg nyugodtan. Szereti a vakarászást, főleg a pulcsija alatt. - a kecske persze nem igazán akar megállni, cikázik a lábam, és Duranta lába között. Még a kíváncsisága hajtja, és csak lassan értelmezi a történteket. Meg minden bizonnyal ő is szomjas. De addig nem mozdulok, amíg azt nem látom, hogy Giselle teljesen megnyugodott. Duranta is csak akkor fog, és persze az új kapcsolat létrehozására is csak akkor lesz nyitott. Ehhez pedig nagy segítség, hogy a kérésemet nem egyszerű végrehajtani, figyelnie kell a kecskére, és leginkább, egy pár pillanatra el kell szakadnia Durantától, ha meg akarja érinteni. Jó lenne ugyanis látni őket, ‘külön’ is.
- Töltene a kecskének is egy kis vizet? A dézsa mellett van egy kisebb tál, abból tud ő is inni. - ahogy a Terraiak mondják, igazi “bunkónak” tűnhetek ezzel a kéréssel, de ezt is okkal teszem. Szeretném, ha egy kicsit másra is figyelne Giselle, ezzel együtt pedig Duranta is. Ezért ha eleget tesz a kérésemnek, én továbbra sem mozdulok, csak figyelek. Illetve nem szólok arról, hogy a kiskecske tökéletesen tud a dézsából is inni, mert könnyedén fel tud ugrani a szélére…
Ezért is fordulhat elő, hogyha Giselle valóban ad vizet a kecskének is, akkor az lelkesen követni fogja, és épp amikor töltene neki vizet, felugrik a dézsa szélére. Az viszont már váratlan a számomra is, hogy most cserbenhagyja az egyensúlyózó képessége, és néhány korty ivása után - amikor épp megfordulna - megcsúszik, és beleesik a dézsába. Már akkor talpon vagyok, amikor látom, hogy ez be fog következni, de néhány másodpercet várok az oda szaladással. Ugyanis Giselle van közelebb, ha a víztöltés megtörtént…
- Rendben. Giselle. - ismétlem el a nevét. Távolinak tűnik, akár ő maga. Mintha már ő magam sem hinne abban, hogy kicsoda ő. Valószínűleg így is van. De egyelőre nem akarok téves következtetéseket levonni, ugyanis nagyon keveset tudok róla, és arról, hogy mi történt vele. Ugyanez igaz Durantára is bár… ő már többet elárult nekem azzal, ahogyan megjelent. A lovak ugyanis nem tudják úgy leplezni az érzéseiket, mint az emberek.
- Szívesen. - valójában egyszerűbb lenne, ha én gondoskodnék Duranta ellátásáról, de láthatóan Gisellenek szüksége van rá, hogy ő tartsa kezében a történéseket. Így egy ideig nem is nézek rájuk, hagyom, hogy tegyenek, amit csak szeretnének, háborítatlanul. Hamarosan úgyis bele kell avatkoznom a dinamikájukba, ugyanis még mindig nem értem teljesen. Bár észreveszek egy újabb árulkodó jelet, és magamban el is teszem azt későbbre.
Ettől függetlenül viszont figyelmesen hallgatom, ahogy mesélni kezd. Néha ugyan Durantára siklik a pillantásom, de csak azért, hogy lássam, ő miként reagál arra, amit Giselle mesél. Ugyanis ha nem is minden elhangzott szót, de a mögötte húzódó fájdalmat és a védekezést érzékeli ő is. Meg is lep, hogy milyen nyugodtan viseli, de arra következtetek, hogy azért, mert szorosabb a kapcsolata Gisellel, mint amilyennek elsőre mesélt róla.
- Lovagolt rajta ön is? Vagy részt vett az ápolásában? - Giselle van itt, így elsősorban az ő és Duranta kapcsolatáról akarok többet tudni. A lánya pedig… az egy egészen másik alkalom, és csak akkor, ha azt látom, hogy Giselle igényli. Most még nagyon korai.
Ahogy az is, hogy a kiskecske beleugráljon a társalgásba. Ám bízom az ösztöneiben, és abban is, hogy nem véletlenül akart kijönni. Nem lépek közbe, és a nyugalmamat is sugárzom kifelé, még akkor is, amikor Giselle szinte felpattan ijedtében. Csak egy pillanatig nézem őt, figyelmem ugyanis Duranta felé fordítom, ő miként reagál. Pontosan úgy, mint Giselle… nagyon összekapcsolódtak, így csak akkor nyugszik meg, amikor Giselle is. Bár úgy tűnhet, hogy pont fordítva történt, valójában Giselle félelme jelent meg Durantában is.
- Miért ijedt meg? - fordulok végül Gisellehez, bármilyen ostobának is tűnhet ez a kérdés. Ugyanis azt szeretném tudni, hogy őt érte váratlanul a látogató, avagy Durantát féltette. Következő kérdésem attól függ, hogy melyik eset áll fenn.
- Érintse meg nyugodtan. Szereti a vakarászást, főleg a pulcsija alatt. - a kecske persze nem igazán akar megállni, cikázik a lábam, és Duranta lába között. Még a kíváncsisága hajtja, és csak lassan értelmezi a történteket. Meg minden bizonnyal ő is szomjas. De addig nem mozdulok, amíg azt nem látom, hogy Giselle teljesen megnyugodott. Duranta is csak akkor fog, és persze az új kapcsolat létrehozására is csak akkor lesz nyitott. Ehhez pedig nagy segítség, hogy a kérésemet nem egyszerű végrehajtani, figyelnie kell a kecskére, és leginkább, egy pár pillanatra el kell szakadnia Durantától, ha meg akarja érinteni. Jó lenne ugyanis látni őket, ‘külön’ is.
- Töltene a kecskének is egy kis vizet? A dézsa mellett van egy kisebb tál, abból tud ő is inni. - ahogy a Terraiak mondják, igazi “bunkónak” tűnhetek ezzel a kéréssel, de ezt is okkal teszem. Szeretném, ha egy kicsit másra is figyelne Giselle, ezzel együtt pedig Duranta is. Ezért ha eleget tesz a kérésemnek, én továbbra sem mozdulok, csak figyelek. Illetve nem szólok arról, hogy a kiskecske tökéletesen tud a dézsából is inni, mert könnyedén fel tud ugrani a szélére…
Ezért is fordulhat elő, hogyha Giselle valóban ad vizet a kecskének is, akkor az lelkesen követni fogja, és épp amikor töltene neki vizet, felugrik a dézsa szélére. Az viszont már váratlan a számomra is, hogy most cserbenhagyja az egyensúlyózó képessége, és néhány korty ivása után - amikor épp megfordulna - megcsúszik, és beleesik a dézsába. Már akkor talpon vagyok, amikor látom, hogy ez be fog következni, de néhány másodpercet várok az oda szaladással. Ugyanis Giselle van közelebb, ha a víztöltés megtörtént…
Sekani Onis- Age : 205
Origin : Sirius
Skills : Spiritualitás, miszticizmus, tér-idő
Profession : Borász
Play by : Sendhil Ramamurthy -
Re: Letting go of the Past
Giselle Anukta Fri Sep 08, 2023 10:04 pm
Anubis - Terra - Jelen
Reméli. Ez, akármennyire is rosszul esik, valahol még mindig csak lebegek és sodródom a dolgokkal, így csak tudomásul veszem, hogy majd lesz valahogy. Minek kapálózzak, ha úgyis az lesz, amit a sors akar?
Ám a folytatásra, vagy éppen az aktuális befejezésre újra én tekintek rá, nemcsak a szemeim.
De már nem reménykedek. Őt hallottam, hogy a legjobb, máshoz nem megyek. És a reményt már régen elvesztettem, de nem hagyom, hogy ennek a levét Duranta igya meg. Elég volt a baleset, s hogy elveszítette a lányomat. Elveszítettük...
A zaj mégis megakaszt, mintha valaki kaparászna.
Csak bólintok. Ha állat is, bizo...
Hirtelen hőkölök hátra, ahogy felugrik a kecske a padra, majd le és fel. Duranta mellettem van, a feje pont mellettem, s felém nyomja fejét, mire hátranyúlok, s megsimítom nyakát.
Duranta hátsója a kecskétől elfelé fordul, mintha szembe akarna állni vele, s elengedem a nyakát, mire inkább visszahajol hozzám. Ez meglep, azt vártam, ugrani fog egyet.
Nem nézek a férfira, csakis Durantára, aki először el, a távolba néz, érzem, ahogy orrlukai tágulnak, szemeivel együtt.
Majd a kecske felé fordul fejével, s felé hajol, mire kiengedem megkönnyebbülten a bennrekedt levegőt. Most már jó lesz.
Giselle Anukta- Play by : Gisele Bündchen
-
Re: Letting go of the Past
Sekani Onis Mon Jul 17, 2023 12:13 am
Kis híján visszapattanok a pajzsról, amit a nő a saját védelmében rakott magára. Egyértelmű, hogy súlyos fájdalmat hordoz magával, és még nem áll készen rá, hogy elengedje azt. Az úton viszont elindult, csak ezt még ő maga sem tudja. Bízom benne, hogy meg tudom neki mutatni, ugyanis a ló gyógyulásának is ez a kulcsa.
- Szívesen. Remélem tudok önöknek segíteni. - nem magamban kételkedem. Tudom, hogy a kezemben van kulcs, amire szükségük van. Ám azt nekik kell elkérniük, és még nem lehetek biztos benne, hogy ez meg fog történni. Ezért az óvatos megfogalmazás.
Ám a tisztes bemutatást hallva már szélesebb lesz a mosolyom. Nagyon sokat árul el a kapcsolatukról, hogy a hölgy úgy mutatja be nekem Durantát, mintha maga is egy két lábon járó társunk volna. Ezek szerint ugyanis szoros a kapcsolatuk, és megértésen alapul. Épp csak még nem találják a közös nyelvet.
- Szólíthatnak egyszerűen Sekaninak is. - egyiküknek sincs szüksége a humoromra, de elrejteni nem szándékozom. Persze eredményt sem várok tőle. Úgy fogunk haladni, ahogy nekik megfelelő, így a teljes figyelmem az övék, annak ellenére is, hogy hallom valaki a házban hiányolja a társaságomat.
- Arrafelé van egy csap, és egy nagyobb dézsa alatta. Ha abba enged vizet, Duranta meg fogja találni. - mutatok a ház keleti oldala felé az egyik kezemmel. Némi víz biztosan van benne most is, de mivel úgy érzem Giselle maga szeretne gondoskodni Duranta ezen szükségletéről, ezt egyelőre nem említem meg. Fog ott találni kisebb vödröt is, így ha esetleg nem várná meg, hogy Duranta oda menjen magától, ide is tud hozni néhány liternyit. Én nem mozdulok meg, és most nem ajánlom fel a segítségemet, mert… valójában épp azzal teszem, hogy most maradok, és csendben maradok. Viszont ha Giselle elsétál a ház oldalához, én is bemegyek egy pillanatra, és egy kancsó vízzel, és két pohárral térek vissza. A beszélgetés fonalát pedig csak akkor veszem fel, amikor már Giselle újra jelen van. Fizikailag legalábbis…
- Rendben. - bólintok a táska ügyére, és ezzel egyidőben töltök magunknak vizet. Az egyik poharat közelebb tolom hozzá, de nem szólok semmit. Inkább megvárom, hogy rendezze a gondolatait, mert éreztem rajta egy rántást, ami… mélyre húzta.
- Még nem tudom. Ez leginkább tőle függ. - mutatok az egyik ujjammal finoman Duranta felé. Viszont érzem, hogy ez a válasz nem lesz elég a számára, így igyekszem a lehető legtöbbet átadni neki.
- A lovaknak nagyon ritkán van szüksége terápiára. A kapcsolat szokott sérülni, amit kialakítünk velünk. Így inkább azt mondanám, hogy… pár terápiára jöttek. Legalábbis arra hasonlít a legjobban, amit itt tenni fogunk. - a hangom türelmes, és miután befejeztem a mondandómat, Durante felé tekintek.
- Szeretném megkérni, hogy meséljen Durantáról. Hogyan ismerkedtek meg? Milyen volt a kapcsolata vele? - számos kérdésem van, amit nem azonnal szándékoznék feltenni, de megérzésem szerint Gisellenek most szüksége van arra, hogy… tehessen valamit. Ez egyelőre a beszélgetést jelenti, amíg Duranta nem adja jelét, hogy ő is készen áll a foglalkozásra. Az ő számára nehezebb, hiszen ő nem tudja elmondani, hogy mit szeretne. Ő még csak azt érzi, hogy kibillent, és segítséggel nem fog tudni visszatérni. Szerencsére nem én vagyok az egyetlen, aki a rendelkezésére áll, és ezt Giselle is észreveheti, amikor jelentőségteljes kaparászást hallani az ajtó felől.
- Egy pillanat. Van még itt valaki, aki szeretne megismerkedni önökkel. - lágy a mosolyom, miközben felállok, és kinyitom az ajtót. A kis kecske szinte kiront, és azonnal fel- majd leugrik a padra néhányszor. Mekegéssel üdvözli Gisellet, majd szélsebesen futni kezd Duranta felé. Kíváncsian szemlélem, hogy mit fog magával hozni ez a lelkes, de… nem biztosan kívánatos közeledési szándék. Ha más nem is, talán a kötött pulcsi fel fogja kelteni Duranta figyelmét, de sokat még nem várok ettől a találkozótól. Először a kis kecskének is meg kell értenie a szituációt.
- Szívesen. Remélem tudok önöknek segíteni. - nem magamban kételkedem. Tudom, hogy a kezemben van kulcs, amire szükségük van. Ám azt nekik kell elkérniük, és még nem lehetek biztos benne, hogy ez meg fog történni. Ezért az óvatos megfogalmazás.
Ám a tisztes bemutatást hallva már szélesebb lesz a mosolyom. Nagyon sokat árul el a kapcsolatukról, hogy a hölgy úgy mutatja be nekem Durantát, mintha maga is egy két lábon járó társunk volna. Ezek szerint ugyanis szoros a kapcsolatuk, és megértésen alapul. Épp csak még nem találják a közös nyelvet.
- Szólíthatnak egyszerűen Sekaninak is. - egyiküknek sincs szüksége a humoromra, de elrejteni nem szándékozom. Persze eredményt sem várok tőle. Úgy fogunk haladni, ahogy nekik megfelelő, így a teljes figyelmem az övék, annak ellenére is, hogy hallom valaki a házban hiányolja a társaságomat.
- Arrafelé van egy csap, és egy nagyobb dézsa alatta. Ha abba enged vizet, Duranta meg fogja találni. - mutatok a ház keleti oldala felé az egyik kezemmel. Némi víz biztosan van benne most is, de mivel úgy érzem Giselle maga szeretne gondoskodni Duranta ezen szükségletéről, ezt egyelőre nem említem meg. Fog ott találni kisebb vödröt is, így ha esetleg nem várná meg, hogy Duranta oda menjen magától, ide is tud hozni néhány liternyit. Én nem mozdulok meg, és most nem ajánlom fel a segítségemet, mert… valójában épp azzal teszem, hogy most maradok, és csendben maradok. Viszont ha Giselle elsétál a ház oldalához, én is bemegyek egy pillanatra, és egy kancsó vízzel, és két pohárral térek vissza. A beszélgetés fonalát pedig csak akkor veszem fel, amikor már Giselle újra jelen van. Fizikailag legalábbis…
- Rendben. - bólintok a táska ügyére, és ezzel egyidőben töltök magunknak vizet. Az egyik poharat közelebb tolom hozzá, de nem szólok semmit. Inkább megvárom, hogy rendezze a gondolatait, mert éreztem rajta egy rántást, ami… mélyre húzta.
- Még nem tudom. Ez leginkább tőle függ. - mutatok az egyik ujjammal finoman Duranta felé. Viszont érzem, hogy ez a válasz nem lesz elég a számára, így igyekszem a lehető legtöbbet átadni neki.
- A lovaknak nagyon ritkán van szüksége terápiára. A kapcsolat szokott sérülni, amit kialakítünk velünk. Így inkább azt mondanám, hogy… pár terápiára jöttek. Legalábbis arra hasonlít a legjobban, amit itt tenni fogunk. - a hangom türelmes, és miután befejeztem a mondandómat, Durante felé tekintek.
- Szeretném megkérni, hogy meséljen Durantáról. Hogyan ismerkedtek meg? Milyen volt a kapcsolata vele? - számos kérdésem van, amit nem azonnal szándékoznék feltenni, de megérzésem szerint Gisellenek most szüksége van arra, hogy… tehessen valamit. Ez egyelőre a beszélgetést jelenti, amíg Duranta nem adja jelét, hogy ő is készen áll a foglalkozásra. Az ő számára nehezebb, hiszen ő nem tudja elmondani, hogy mit szeretne. Ő még csak azt érzi, hogy kibillent, és segítséggel nem fog tudni visszatérni. Szerencsére nem én vagyok az egyetlen, aki a rendelkezésére áll, és ezt Giselle is észreveheti, amikor jelentőségteljes kaparászást hallani az ajtó felől.
- Egy pillanat. Van még itt valaki, aki szeretne megismerkedni önökkel. - lágy a mosolyom, miközben felállok, és kinyitom az ajtót. A kis kecske szinte kiront, és azonnal fel- majd leugrik a padra néhányszor. Mekegéssel üdvözli Gisellet, majd szélsebesen futni kezd Duranta felé. Kíváncsian szemlélem, hogy mit fog magával hozni ez a lelkes, de… nem biztosan kívánatos közeledési szándék. Ha más nem is, talán a kötött pulcsi fel fogja kelteni Duranta figyelmét, de sokat még nem várok ettől a találkozótól. Először a kis kecskének is meg kell értenie a szituációt.
Sekani Onis- Age : 205
Origin : Sirius
Skills : Spiritualitás, miszticizmus, tér-idő
Profession : Borász
Play by : Sendhil Ramamurthy -
Re: Letting go of the Past
Giselle Anukta Sun Jul 16, 2023 10:58 pm
Anubis - Terra - Jelen
Duranta mintha valahogy mindig a ház felé figyelne, amerre tartunk. A mindig inkább az, hogy ha eddig nézelődött, az eléggé random történt. Most viszont többször csak egy irányba tekintett. Hagytam, mert mintha, ahogy közeledtünk, úgy lett egyre nyugodtabb. Mindig is inkább kint szeretett lenni, mint ahogy a lányom is.
A házhoz érve ki is lép az, akivel beszéltem. A hangja alapján éppen ilyennek gondoltam. Nem mosolygok, képtelen vagyok mosolyogni, és azóta a nap óta nem érdekel, hogy ez az ország a nagy mosolyok országa. Nem volt okom mosolyogni, és mindent, amit az illem előír, széles mozdulattal dobtam a kukába.
Maradok ott, ahol vagyok, ahogy Durantával beszél. Kísérőm csak ránéz előbb, s csak kicsit fordítja felé a fejét. Már ez is jobb, mint a semmi.
Először a teraszra nézek, még mindig kezemben a vezetőszárral. Majd gondolok egyet, s lecsatolom azt, megsimítva Durantát. Akár el is szaladhatna, tudom, s soha nem jönne vissza. De bízok benne. Bízhattam volna idefele jövet is...
Gondolatban bocsánatot kérek tőle, mire ugyan arrébb megy, de a terasz felé, közel ahhoz a padhoz, ami sokkal inkább kintebb van.
A kérdés hirtelen ér, a tartalma miatt. Maradt valamim? Hogy maradt-e? Nem tudom eldönteni, ezen elsírjam magam, vagy nagyon keserűen felnevessek. Semmim sem maradt, az egész életem a hátizsákban van. Csak Duranta maradt nekem....
Így csak nyelek egyet. Nem tehetem rá ezt, ez az én terhem. Megoldom. S mintha talán kicsit határozottabb lenne az utolsó gondolat.
Ha Duranta kapott frissítőt, a verandára ülök fel. Már nem vagyok tele olyan kérdésekkel, hogy miért üres minden. Most Durantára figyelek.
Giselle Anukta- Play by : Gisele Bündchen
-
Re: Letting go of the Past
Sekani Onis Sun Jun 18, 2023 11:33 pm
A segítség mindig váratlan helyről érkezik. Ha valaki előre nyújtja a karját, lesz valaki, aki megfogja, és bátorítóan megszorítja… Ám ez legtöbbször nem fizikai értelemben történik meg, és nehéz észrevenni, a meg sem történt érintést. Főleg, ha váratlan lélek válaszol a hívásra.
Az állatok pedig annak számítanak a Terrán. Még mindig nem értik őket, és ha kéz helyett egy mancs érkezik, vagy akár egy pata… Könnyen elsiklik a figyelem. Ám már az első telefonhívás után tudtam, hogy ez más eset. A nő nem az én segítségemet kérte hanem a lóét. A lónak nem rám van szüksége, hanem a nőre… És ezt valahol már sejtik mindketten. Vagyis nem válaszra van szükségük csak útmutatásra. Egy helyre, ahol védve vannak negatív erőktől, és ahol maguk találhatják meg a kérdéseiket is.
Én ezért sem kérdeztem semmit, csak biztosítottam a nőt arról, hogy nálunk jó helyen lesznek. Többes számban. A sorsuk ugyanis összefonódott, és ha eddig ezt nem vették észre, az én birtokomon lesz rá alkalom. Így csak arra készítettem fel őket, hogy garanciát nem adhatok semmire. Ám ennek ellenére is a lehető legjobb helyre jönnek.
Az energiájukat pedig már azelőtt megérzem, hogy üzenetet kapnék arról, hogy a közelben vannak. Óvatosan fonom őket körbe, hiszen nem tudhatom, hogy miként fogadnak, mennyire nyitottak az útkeresésre. Ezt előre sosem lehet tudni. Még én is csak akkor érzem, mikor először nézek a szemükbe.
De az üzenet ennek ellenére sem lep meg. Dönthetnék úgy, hogy eléjük megyek, ám okkal választották azt, hogy jármű nélkül jönnek. Így az energiámat is visszahúzom, és csak csendben várakozom az ablakban, a függöny mögött elbújva. Talán látják a körvonalamat, talán nem, igazából nem számít. Ezzel csak azt jelzem, hogy várok, de tiszteletben tartom a határaikat.
Amikor viszont közel járnak, a telefonomat az asztalon hagyva, kilépek a házból. Az arcomon nem honol mosoly, de melegség igen. Mindkettőjüknek adok belőle.
- Jó napot. Én vagyok Sekani. Nagyon örülök, hogy találkozunk. - nem nyújtok kezet, mert Durantát tartja. Csak biccentek felé, már mosollyal az arcomon. Néhány pillanattal később pedig Durantára nézek.
- Szia Duranta. Neked is nagyon örülök. - nem lépek felé, ám a jobb kézfejem finoman magam elé teszem. Nem várom azt, hogy közelebb jöjjön hozzám, ahogy én sem fogok felé mozdulni. De megadom neki a lehetőséget, hogy megismerkedhessen velem, a saját szabályai szerint.
- Kérnek egy frissítő italt? Ma nem túl kegyes a nap az idetévedőkkel. - mindkettejüket várja már egy kényelmes hely, de addig nem bíztatnám őket arra, hogy foglalják el, amíg nem érzem azt, hogy arra van szükségük. A meleg viszont láthatóan zavarja Gisellet. Még inkább a napsütés…
Ezért a teraszra mutatok, ahol árnyékot ad a túlnyúló tető. Van ott két fa pad is, egy asztal két oldalán. Illetve egy rönk, ahová akár ki is kötheti Durantát. Én viszont nem fogom erre bíztatni, ahogy egyelőre azt sem mondom meg, hogy őt hová kéne helyezni. Választhatja a körkarámot is ami a közelben van. Az istállóra is rálátni. Meg persze… szabadon is engedheti. Amennyiben visszazárta a kerítést, ami egy kicsit odébb van, le van zárva ez a rész. És zsenge fűszálak is akadnak bőven a közelben.
- Maradt még valami holmi a járműben, vagy mindent magával hozott, amire szüksége van? - csak egy futó pillantást vetek a holmijára, és persze magára Gisellere is. Frissen ébredt… ez egyszerre megkönnyíti és megnehezíti a dolgát. Mindenesetre ez számomra azt jelenti, hogy óvatosan fogom csak megközelíteni az energiámmal. Inkább csak körénk terjesztem a nyugalmat, de a teret megadom számára minden szinten.
Az állatok pedig annak számítanak a Terrán. Még mindig nem értik őket, és ha kéz helyett egy mancs érkezik, vagy akár egy pata… Könnyen elsiklik a figyelem. Ám már az első telefonhívás után tudtam, hogy ez más eset. A nő nem az én segítségemet kérte hanem a lóét. A lónak nem rám van szüksége, hanem a nőre… És ezt valahol már sejtik mindketten. Vagyis nem válaszra van szükségük csak útmutatásra. Egy helyre, ahol védve vannak negatív erőktől, és ahol maguk találhatják meg a kérdéseiket is.
Én ezért sem kérdeztem semmit, csak biztosítottam a nőt arról, hogy nálunk jó helyen lesznek. Többes számban. A sorsuk ugyanis összefonódott, és ha eddig ezt nem vették észre, az én birtokomon lesz rá alkalom. Így csak arra készítettem fel őket, hogy garanciát nem adhatok semmire. Ám ennek ellenére is a lehető legjobb helyre jönnek.
Az energiájukat pedig már azelőtt megérzem, hogy üzenetet kapnék arról, hogy a közelben vannak. Óvatosan fonom őket körbe, hiszen nem tudhatom, hogy miként fogadnak, mennyire nyitottak az útkeresésre. Ezt előre sosem lehet tudni. Még én is csak akkor érzem, mikor először nézek a szemükbe.
De az üzenet ennek ellenére sem lep meg. Dönthetnék úgy, hogy eléjük megyek, ám okkal választották azt, hogy jármű nélkül jönnek. Így az energiámat is visszahúzom, és csak csendben várakozom az ablakban, a függöny mögött elbújva. Talán látják a körvonalamat, talán nem, igazából nem számít. Ezzel csak azt jelzem, hogy várok, de tiszteletben tartom a határaikat.
Amikor viszont közel járnak, a telefonomat az asztalon hagyva, kilépek a házból. Az arcomon nem honol mosoly, de melegség igen. Mindkettőjüknek adok belőle.
- Jó napot. Én vagyok Sekani. Nagyon örülök, hogy találkozunk. - nem nyújtok kezet, mert Durantát tartja. Csak biccentek felé, már mosollyal az arcomon. Néhány pillanattal később pedig Durantára nézek.
- Szia Duranta. Neked is nagyon örülök. - nem lépek felé, ám a jobb kézfejem finoman magam elé teszem. Nem várom azt, hogy közelebb jöjjön hozzám, ahogy én sem fogok felé mozdulni. De megadom neki a lehetőséget, hogy megismerkedhessen velem, a saját szabályai szerint.
- Kérnek egy frissítő italt? Ma nem túl kegyes a nap az idetévedőkkel. - mindkettejüket várja már egy kényelmes hely, de addig nem bíztatnám őket arra, hogy foglalják el, amíg nem érzem azt, hogy arra van szükségük. A meleg viszont láthatóan zavarja Gisellet. Még inkább a napsütés…
Ezért a teraszra mutatok, ahol árnyékot ad a túlnyúló tető. Van ott két fa pad is, egy asztal két oldalán. Illetve egy rönk, ahová akár ki is kötheti Durantát. Én viszont nem fogom erre bíztatni, ahogy egyelőre azt sem mondom meg, hogy őt hová kéne helyezni. Választhatja a körkarámot is ami a közelben van. Az istállóra is rálátni. Meg persze… szabadon is engedheti. Amennyiben visszazárta a kerítést, ami egy kicsit odébb van, le van zárva ez a rész. És zsenge fűszálak is akadnak bőven a közelben.
- Maradt még valami holmi a járműben, vagy mindent magával hozott, amire szüksége van? - csak egy futó pillantást vetek a holmijára, és persze magára Gisellere is. Frissen ébredt… ez egyszerre megkönnyíti és megnehezíti a dolgát. Mindenesetre ez számomra azt jelenti, hogy óvatosan fogom csak megközelíteni az energiámmal. Inkább csak körénk terjesztem a nyugalmat, de a teret megadom számára minden szinten.
Sekani Onis- Age : 205
Origin : Sirius
Skills : Spiritualitás, miszticizmus, tér-idő
Profession : Borász
Play by : Sendhil Ramamurthy -
Letting go of the Past
Giselle Anukta Sun Jun 18, 2023 9:49 pm
Anubis - Terra - Jelen
Meg kell állnom, muszáj megállnom. Meg akarok állni!
Képtelen vagyok kivárni, hogy végre a leálló sávba úgy állhassak be, hogy ne szegjek szabályt, és Duranta is biztonságban legyen, s érezhesse magát.
Mint a fulladó a hajóról, úgy nyitom ki a kocsiajtót, és lépek ki, s lépek párat a mező felé. Szorít a mellkasom, alig kapok levegőt.
Tudom, mitől van. Vagy nem tudom. De nem szívrohamot készülök kapni, abban biztos vagyok. Duranta fújtat hátul, de amint odelépek hozzá, hogy megsimítsam a fejét, levéve a huzatvédő részt az utánfutóról, amiben áll, érzem, ahogy megnyugszik.
Én még nem.
Utálnom kéne, és még valahol mindigy haragszom rá, hogy bezzeg ő túlélte a balesetet. A férjem és a lányom azonban ottmaradt. Először el akartam adni, hogy legyen másnál, látni sem bírom. Ám a lányom minduntalan felbukkant álmomban, s kérlelt, vigyázzak rá. Zokogva ébredtem fel. Át akartam őt őlelni, megsimítani haját, noha kamaszként tudom, már nem erre várt volna.
Semmi sem volt olyan, mint azelőtt. Hetekkel később kölcsönösen felmondtunk a munkahelyemen egymásnak, nem érdekelt a munka, nem ment. Annyira ... értéktelenné vált számomra az, amit végzek. Hiszen ki tudja, meddig élvezhetem én is az életet? És pazaroljam arra, hogy görnyedek egy gép felett, miközben az évek elrepülnek?
Sokáig nem mentem megnézni Durantát. Képtelen voltam ránézni. Ám amikor az állatorvos közölte, hogy nem eszik, s ez egyenlő lesz azzal, hogy nem sokáig tudják megmenteni, megértettem. Rám vár.
Haragudtam rá. Arra számítottam, hogy rázúdíthatom majd haragom, s minden jobb lesz. De ahogy meglátott, s reagált rám, elbizonytalanodtam. A sérüései szépen kezdtek gyógyulni, s bár versenyezni már nem veresenyezhet többé, teljes értékű életet élhet. De feladta. Traumatizált, hiányzik a lányom neki, mint ahogy nekem is.
Osztozunk ebben, igaz?
Minden nap elmentem hozzá. Lassanként enni kezdett, s összeszedni magát, de még mindig stresszes és ideges volt. És még hogy én vigyem el majd? Ember, autóbalesete volt és vigyem autóval? Ekkor értettem meg, hogy annyira nem is haragszom rá. S hogy az életünk öszefonódott.
Lassanként hozzászoktattuk, hogy tudjam vinni. S lázasan keresstem olyan embert, aki tud nekem segíteni, vagyis Durantának.
A tárgyalás sem érdekelt. Találkoztam az emberrel, aki miatt elveszítettem a családom, ám láttam benne ugyanazt a fájdalmat, mint önmagamban. Egyszerű lélek, aki rosszkor volt rossz helyen. Mint a férjemés a lányom.
A Volt Férjem. Vagy Ex? Terve, hogy a négy fal között tartson, nem vált be: hat hét után visszatértem a munka világába, nagyon szerettem azt, amit csináltam, s tudtam, menni fog gyerekkel is. Válással fenyegetett, és meglepte, hogy engem nem zavart, sőt, belmentem, és a helyzet visszafelé sült el számára: osztott gyerekfelügyelet, így nesze neki, muszáj volt fizikailag is foglalkozni a lányunkkal.
Ez mentette meg a kapcsolatukat: megismerte és megszerette.
S a táskámban van az a levél, amit hátragyahagyott nem a végrendelet mellé. Megköszönte, hogy elváltunk, s cserébe élete legnagyobb ajándékát kapta meg: a lányát, az együtt eltöltött időt, amit ha házasok maradunk, sosem történt volna meg.
S mindent rám hagyott, a lányunkra akarta hagyni, ám a halálával én kaptam meg mindent a végrendelet alapján. Üres vigasz volt. A levele nem. Őt is utáltam évekig, haragudtam rá, amit tett velem, ám láttam, ahogy a lányunk megváltoztatja, s hálás voltam ezért.
A farm szélénél álltam meg újra az autóval. Tudom, hogy nem kéne, ám valami azt hajtogatta belül, hogy ne autóval menjek vele végig. Lazára fogtam hát a vezetőszárat, s megvártam, míg a lábremegés, az ijedt tekintet alábbhagy, s megnyugszik a mezőt látva, s hallva, érezve annak hangját, illatát.
Felkaptam a hátizsákom, s az irataimmal teli kistáskát, s baktatásba fogtunk. Ha meg akart állni, megálltunk, ha sietni akart, siettünk.
Útközben küldtem egy üzenetet Mr. Onis számára, hogy már úton vagyunk, hatláb jövünk. Ha megszid érte, akkor is így érkezünk. A kalapot a fejembe húztam a napfény még mos is elég bántó, s zavaró. Még mindig irritál a vidámság, az, hogy az élet megy tovább. Nélkülük. Mintha sosem léteztek volna.
Giselle Anukta- Play by : Gisele Bündchen
-
elementals :: The Universe :: Terra
Page 1 of 1
Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum|
|
|