Log in

I forgot my password

Latest topics
Big Change

Queil Gryth Yesterday at 8:00 pm

Go Round

Lyndar Onis Tue Apr 23, 2024 9:02 pm

Dobókocka

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 8:00 pm

New Home?

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 7:52 pm

Square no. 1

Zora Lavigne Sun Apr 21, 2024 10:05 pm

But I can't help falling...

Brandon Thycal Sun Apr 21, 2024 9:45 pm

Bring back... HER

Dariel Deveroux Sun Apr 21, 2024 8:41 pm

Just.... flush it ...

Rynal McKenzie Sat Apr 20, 2024 9:59 pm

Lucid Dreaming?

Dylan Leclaire Thu Apr 18, 2024 9:00 pm

Holding Space

Adrian Archard Wed Apr 17, 2024 8:48 pm

Not Again

Naarn Ronal Tue Apr 16, 2024 10:01 pm

(Not Under) The Bridge

Zora Lavigne Thu Apr 11, 2024 10:03 pm

Passing...

Regulus Zion Thu Apr 11, 2024 8:44 pm

The age of Aquarius

Sebastian Scorse Tue Apr 09, 2024 8:37 pm

Riding Off Into the Sunset

Kylie Youkou Sat Apr 06, 2024 10:00 pm

Feather Party

Shyrrak Dav Fri Apr 05, 2024 9:06 pm

Yes... or Yes?

Naarn Ronal Tue Apr 02, 2024 9:53 pm

Your time is up!

Kyran Shemar Tue Apr 02, 2024 7:53 pm

It's time

Zora Lavigne Tue Apr 02, 2024 7:52 pm

Just a perfect day

Enzo Conti Tue Apr 02, 2024 7:49 pm

Just a little... bump?

Rose Jackson Sun Mar 31, 2024 11:25 pm

Clouds and Smoke (and Mirror?)

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:56 pm

Pow(d)er and Girls

Linus Higgins Sun Mar 31, 2024 9:44 pm

Cats and Water? Not the best...

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:26 pm

Boots on the G...! Noooo... high heelsss!!!!

Lena Ylton Sat Mar 30, 2024 9:29 pm

Lesson (minus) One

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 10:27 pm

Nice Try

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 9:56 pm

Dreams Come True

Edmund Fahey Tue Mar 26, 2024 10:30 pm

Last Chance

Hailey Reed Tue Mar 26, 2024 7:54 pm

Arrivals

Rose Jackson Mon Mar 25, 2024 11:04 pm

Dress Coded

Rancar Colt Mon Mar 25, 2024 10:03 pm

Run Boy Run

Joaquin Pascal Sun Mar 24, 2024 10:48 pm

Meetings are not my favorite

Scott Lavigne Sun Mar 24, 2024 9:27 pm

Ace high

Gaspard Michoel Sat Mar 23, 2024 10:45 pm

Only one tiny thing is missing...

Chris Johanson Sat Mar 23, 2024 10:02 pm

The Plan

Trohan Colt Fri Mar 22, 2024 10:35 pm

Some beatiful News

Mia Hamish Fri Mar 22, 2024 7:34 pm

Couch Potato

Grant Leclaire Wed Mar 20, 2024 9:14 pm

One drop one Time

Erys Colt Tue Mar 19, 2024 8:14 pm

Nothing as it is

Hailey Reed Sat Mar 16, 2024 9:18 pm

Tracking

Denise Daal Sat Mar 16, 2024 8:55 pm

Looking in the mirror.. almost

Devon Deveroux Thu Mar 14, 2024 9:21 pm

Relation... SHIP

Frederik Spade Mon Mar 11, 2024 8:26 pm

How Do I Say Goodbye

Queil Gryth Fri Mar 01, 2024 9:47 pm

Wrong number...

Jamil Howell Tue Feb 27, 2024 10:02 pm

A new master

Shokan Thram Mon Feb 26, 2024 7:45 pm

Beginning and Ending

Sekani Onis Fri Feb 23, 2024 9:30 pm

The first time...

Olivia West Sat Jan 27, 2024 12:37 am

Constellation Map

Galactic Center Thu Jan 18, 2024 9:34 pm

Mystery School

Galactic Center Mon Dec 25, 2023 9:30 pm

Rang - Founders/Alapítók

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 10:41 pm

Dimenziólény - Angyal

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:09 pm

Dimenziólény - Blueprinters

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:05 pm

Whatever it takes?

Thomas Wilfey Mon Dec 11, 2023 8:20 pm

Karma is a Bit...

Layla Clark Sat Dec 09, 2023 10:09 pm

Bolita Bár - Jaxon & Eric

Eric Castor Tue Dec 05, 2023 8:41 pm

What have we done...

Mara Rover Fri Dec 01, 2023 8:24 pm

Surprise in a book

Kenneth Mezyon Thu Nov 30, 2023 8:03 pm

A heartwarming meeting

Devon Deveroux Mon Nov 27, 2023 11:14 pm

Leírás - A.I.

Galactic Center Sat Nov 25, 2023 9:58 pm

Beloved kids

Alana Sanders Fri Nov 24, 2023 9:21 pm

Youngsters

Aylmer Oshek Tue Nov 21, 2023 9:07 pm

I am sorry...

Noah Black Thu Nov 16, 2023 7:55 pm

When the awan is ready...

Dario Carter Wed Nov 15, 2023 6:17 pm

Layla Clark

Layla Clark Mon Nov 06, 2023 7:54 pm

A dessert... for you

Aylmer Oshek Sun Nov 05, 2023 11:01 pm

Hello?

Dariel Deveroux Sat Oct 28, 2023 9:24 pm

Jydai Rend

Galactic Center Mon Oct 23, 2023 7:58 pm

Family at first

Linus Higgins Thu Oct 19, 2023 9:32 pm

Volta

Great Attractor Thu Oct 19, 2023 9:06 pm

The next chapter

Liam Hanson Tue Oct 10, 2023 9:27 pm

On stage One

Linus Higgins Tue Oct 10, 2023 9:02 pm

Dad?

Noah Black Mon Oct 09, 2023 10:27 pm

Route 66

Ayda Rygel Mon Oct 09, 2023 10:11 pm

Not just a sword

Shokan Thram Mon Oct 09, 2023 8:54 pm

Knight's tale

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 10:17 pm

Parent trap

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 9:22 pm

D. is all around you

Carlos D. Force Sun Oct 08, 2023 8:42 pm

Fresh Blood

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 8:18 pm

I found Him!

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 8:01 pm

Oops, I did it again...

Shokan Thram Sun Oct 08, 2023 12:14 am

Master to Master

Carlos D. Force Sat Oct 07, 2023 9:26 pm

Finding harmony

Somayeh Nazyr Fri Oct 06, 2023 9:27 pm

Some Support

Ezume Sato Thu Oct 05, 2023 10:41 pm

Something FAMILY-ish

Jezabel Mendez Thu Oct 05, 2023 12:18 am

R2 - nem 3CPO

Rose Jackson Wed Oct 04, 2023 11:11 pm

Evening Party with a LittleBig Surprise

Zora Lavigne Wed Oct 04, 2023 12:01 am

Makkaláma

Anahera Pass Tue Oct 03, 2023 8:29 pm

To be or Not to Be

Zaphina Steal Sun Oct 01, 2023 10:35 pm

Transition

Sekani Onis Sun Oct 01, 2023 8:01 pm

Grandkids & other Disasters

Nyra Lamar Sun Oct 01, 2023 12:32 am

The future is bright

Olivia West Sat Sep 30, 2023 11:02 pm

What a ... news

Rose Jackson Sat Sep 30, 2023 9:24 pm

New cha(i)nce

Jezabel Mendez Fri Sep 29, 2023 11:30 pm

France in the '50s

Devon Deveroux Fri Sep 29, 2023 10:33 pm

Eye on the target

Eric Castor Fri Sep 29, 2023 8:29 pm

Letting go of the Past

Sekani Onis Thu Sep 28, 2023 11:36 pm

At Home

Olivia West Thu Sep 28, 2023 8:57 pm


Letting go of the Past

2 posters

Go down

Letting go of the Past Empty Re: Letting go of the Past

Post  Sekani Onis Thu Sep 28, 2023 11:36 pm

Letting go of the Past
Giselle & Sekani
Szó nélkül bólintok szavaira, és jelzem megértettem. És továbbra is csendben maradok, amíg újra meg nem szólal. Fontos, és súlyos dolgot mondott ki, így szeretnék neki időt hagyni a feldolgozásra. Nem sietünk, azzal épp az ellenkező hatást érnénk el.
- Más lovakon ült? - feltételezem, élete során már megtette, ha a nagyszüleinél voltak lovak. De engem elsősorban az érdekel, hogy lovagoltak-e együtt a lányával, és Duranta látta-e, hogy ő másik lovon ül. A lovak nem szoktak féltékenyek lenni, de… időnként mégis. Szeretnék tisztán látni, úgy hogy a múltjában, és a fájdalmában egyelőre ne kelljen vájkálni. Ezért tettem fel egyelőre így a kérdésem. A kiskecske viszont úgy döntött, hogy felgyorsítja a folyamatokat…
Ismét bólintok, jelezve, megértem, hogy nem tudja a pontos választ. Én így is megkaptam. Nem Durantát féltette, hanem átlátja, hogy ez az ő érzelme volt. Ennek örülök. Ezek szerint ugyanis eltudja különíteni azt, ami benne van, és ami Durantában. A kérdés, hogy mennyire.
- Ön szerint Duranta mitől ijedt meg? - igyekszem egy finom mosolyt is küldeni neki, hogy valamiként sugalljam, nem baj, ha erre sem tudja a választ. Segítek neki megtalálni. Ahogy a többit is…
- Betegen született, és a gyógyulása érdekében el kellett választani őt az anyukájától, és a testvéreitől. Így viszont melegen kellett tartani, és éreztetni vele, hogy  nincs egyedül. Az állatorvos javasolta, hogy kapjon egy pulcsit, illetve beköltözött a házba hozzám.  És mivel nem volt a méretében ruha, kötöttem neki egyet. - ez persze inkább annak a története, hogy miért került rá a pulcsi. A választ még ki kell egészítenem azzal, hogy most miért van rajta.
- Már nem kéne viselnie, de nagyon megszerette. Amikor levettem róla, nem akart aludni addig, amíg meg nem kereste, és oda nem hozta hozzám. Próbaképp visszaadtam, és már aludt is, mint a bunda. Ezért addig marad, amíg ki nem növi. - ami azért még odébb lesz. Nem úgy nő, mint a testvérei, és valószínűleg sosem lesz akkor, mint egy kifejlett kecske. A testvérei viszont így is befogadták, nagyot szoktak játszani együtt. Este meg bekérdezkedik hozzám, mert rájött, hogy fotelben aludni sokkal kényelmesebb, mint szalmában…
Amiatt viszont nem szólok, hogy Giselle végül nem érinti meg. A kecske  és én ezzel valóban lehetetlen küldetést adtuk, és már az is elég most, hogy figyeli, és látja, hogy nem kell tartani tőle. Duranta is így fog megnyugodni teljesen. Illetve, ha Giselle is elkezd saját magára figyelni a ló helyett.
- Köszönöm. - mosolyodom el, és igyekszem úgy figyelni a triójukat, hogy ne legyen terhes Giselle számára. Jó döntés volt, mert bármennyire is szeretne a kiskecske közreműködni a segítőmként, a gravitáció, most kifogott rajta. Giselle viszont észreveszi, és rögtön mozdul is érte. Így nekem nem kell azonnal ott teremnem, elég ha addigra odaérek, mire Giselle kihalássza a kiskecskét a dézsából. Addigra viszont odaérek, és az energiámat is igyekszem nyugodt, és akár számára érezhető hullámokra terelni. Nem valódi kiterjesztés, Gisellet nem fogom ezzel megnyugtatni, de egyértelmű lehet a számára, hogy én egy kicsit sem izgulok. Nem először láttam már kecskét a dézsában, és biztos vagyok benne, hogy nem is utoljára.
- Semmi baj. Csak vizes lett. Esetleg lesz egy két mekegése arra, hogy le kell venni róla a vizes pulcsit. - a mosolyom töretlen, de várok pár pillanot, hogy Giselle ne érezze azt, hogy olyasmi történt, ami sürgős cselekedetet igényel. Kicsit később viszont lehajolok, és leveszem a vizes pulcsit a kiskecskéről. Jól éreztem, valóban hangos, és elégedetlen mekegés erre a komment. Mosollyal simítom meg a hátát, és erre már csak egy mekegés érkezik. Egy inkább elégedett...
Kelleni fog neki egy törülköző is, és erről most gondoskodnom kell, hiába fordítom minden figyelmem Duranta és Giselle felé. De addig nem mozdulok, amíg nem érzem azt, hogy Giselle megnyugodott. Utána viszont…
- Hozok a házból törülközőt, és váltás pulcsit. Egy pár perc és visszajövök. - most még indokolt is lesz, a száraz pulcsi. Főleg, mert nem tartom valószínűnek, hogy lenne kedve a házban tartózkodni, amikor két vendég is jött a tanyára. Így lépteimet azért kellőképpen, de nem szükségtelenül szaporázom meg, és törülközővel, illetve a kék pulcsival térek vissza, mindössze két perccel később.
Arra viszont nem számítottam, hogy amint beérek a házba, a kiskecske féktelen ugrándozásba, és játékba kezd. Először Durantát próbálja játékra hívni, de amint meghallja a lépteim, inkább eltűnik a pajta mögött.
- Úgy tűnik valaki nem szeretné felvenni a kék pulcsit. - mondom finoman Gisellenek, mikor visszaérek, és teljes testemmel felé fordulok. Szerencsére nincs nagyon hideg, és mivel a vizes pulcsi is lekerült, megfázni már nem fog a kecske.
- Nem szomjazott meg? - kérdezem Giselletől, mert bár ő nem kért italt, mostanra, már lehet, hogy másként gondolja. Illetve ezzel azt is szeretném egyértelműsíteni, hogy a kecske miatt nem kell aggódni. Én sem teszem. Majd visszajön, ha ahhoz lesz kedve.
Ciaran
Sekani Onis
Sekani Onis

Age : 205
Origin : Sirius
Skills : Spiritualitás, miszticizmus, tér-idő
Profession : Borász
Play by : Sendhil Ramamurthy

https://elementals.hungarianforum.com/t105-sekani-onis

Back to top Go down

Letting go of the Past Empty Re: Letting go of the Past

Post  Giselle Anukta Thu Sep 28, 2023 10:22 pm

Letting go of the past
Anubis - Terra - Jelen

- A nagyszüleimnél voltak lovak, így tudtam, miként kell ápolni. Azt tanítottam meg a lányomnak, szerette, ha együtt csináltuk... - múlt időben beszélni sokáig nem ment vele kapcsolatban. Aztán egyszer csak elhangzott az első múlt idő... majd a második....
- Nem lovagoltam rajta. - a lányommal voltak barátok, s ebbe nem akartam azzal belerondítani, hogy ráülök Durantára.
- Nem tudom.... - tényleg nem tudom. A ruhácska tette, a hirtelen lendület, vagy valami más? Nem tudom....
- M...miért van rajta kötött ruha? - nem érzem azt, hogy olyan dolog lenne, mint egyesek teszik a kutyákkal. Duranta még mindig hozzám nyomja magát, ha éppen nem a kecskével foglalkozik.
Ahogy ugrál, én biztos nem megyek utána! Így visszajelzés nélkül hagyom, vagyis a nem reagálással, hogy a kecske után mennék, hogy most nem ezzel fogok foglalkozni.
- Hogyne. - bár van még víz a dézsában, ezen nem múlik. A kecske meg urgál, Duranta felé is ugrálgat, aki csak nézi, én meg inkább a dézsára figyelek, hogy kiöntsem a vizet, s újat engedjek, majd úgy teszem... már megoldotta...
Ellépek a dézsától, s már indulok is Duranta felé, vissza, ekkor hallom a csobbanást, mire nem csak azonnal visszafordulok, de a dézsához ugorva, magamhoz kapom a kis kapálózót.
- Minden rendben van, ugye nem tört el semmid? - s ha látom, mocorog, akkor inkább leteszem, s úgy figyelem, lett-e baja.
- Ugye, nincs bajod? Ugye nincs baja? - nézek Sekani felé, majd vissza a kecskére.

Emme

Giselle Anukta
Giselle Anukta

Play by : Gisele Bündchen

https://elementals.hungarianforum.com/t374-giselle-anukta#2226

Back to top Go down

Letting go of the Past Empty Re: Letting go of the Past

Post  Sekani Onis Fri Sep 08, 2023 11:03 pm

Letting go of the Past
Giselle & Sekani
Érzem, hogy a nő nem azt várja tőlem, amit hallott, de mást nem adhatok neki. Csodát nem tudok tenni, arra csak ő képes. Ezzel viszont még nem szembesíthetem. Nem tart ott, és még sokáig nem is fog.
- Rendben. Giselle. - ismétlem el a nevét. Távolinak tűnik, akár ő maga. Mintha már ő magam sem hinne abban, hogy kicsoda ő. Valószínűleg így is van. De egyelőre nem akarok téves következtetéseket levonni, ugyanis nagyon keveset tudok róla, és arról, hogy mi történt vele. Ugyanez igaz Durantára is bár… ő már többet elárult nekem azzal, ahogyan megjelent. A lovak ugyanis nem tudják úgy leplezni az érzéseiket, mint az emberek.
- Szívesen. - valójában egyszerűbb lenne, ha én gondoskodnék Duranta ellátásáról, de láthatóan Gisellenek szüksége van rá, hogy ő tartsa kezében a történéseket. Így egy ideig nem is nézek rájuk, hagyom, hogy tegyenek, amit csak szeretnének, háborítatlanul. Hamarosan úgyis bele kell avatkoznom a dinamikájukba, ugyanis még mindig nem értem teljesen. Bár észreveszek egy újabb árulkodó jelet, és magamban el is teszem azt későbbre.
Ettől függetlenül viszont figyelmesen hallgatom, ahogy mesélni kezd. Néha ugyan Durantára siklik a pillantásom, de csak azért, hogy lássam, ő miként reagál arra, amit Giselle mesél. Ugyanis ha nem is minden elhangzott szót, de a mögötte húzódó fájdalmat és a védekezést érzékeli ő is. Meg is lep, hogy milyen nyugodtan viseli, de arra következtetek, hogy azért, mert szorosabb a kapcsolata Gisellel, mint amilyennek elsőre mesélt róla.
- Lovagolt rajta ön is? Vagy részt vett az ápolásában? - Giselle van itt, így elsősorban az ő és Duranta kapcsolatáról akarok többet tudni. A lánya pedig… az egy egészen másik alkalom, és csak akkor, ha azt látom, hogy Giselle igényli. Most még nagyon korai.
Ahogy az is, hogy a kiskecske beleugráljon a társalgásba. Ám bízom az ösztöneiben, és abban is, hogy nem véletlenül akart kijönni. Nem lépek közbe, és a nyugalmamat is sugárzom kifelé, még akkor is, amikor Giselle szinte felpattan ijedtében. Csak egy pillanatig nézem őt, figyelmem ugyanis Duranta felé fordítom, ő miként reagál. Pontosan úgy, mint Giselle… nagyon összekapcsolódtak, így csak akkor nyugszik meg, amikor Giselle is. Bár úgy tűnhet, hogy pont fordítva történt, valójában Giselle félelme jelent meg Durantában is.
- Miért ijedt meg? - fordulok végül Gisellehez, bármilyen ostobának is tűnhet ez a kérdés. Ugyanis azt szeretném tudni, hogy őt érte váratlanul a látogató, avagy Durantát féltette. Következő kérdésem attól függ, hogy melyik eset áll fenn.
- Érintse meg nyugodtan. Szereti a vakarászást, főleg a pulcsija alatt. - a kecske persze nem igazán akar megállni, cikázik a lábam, és Duranta lába között. Még a kíváncsisága hajtja, és csak lassan értelmezi a történteket. Meg minden bizonnyal ő is szomjas. De addig nem mozdulok, amíg azt nem látom, hogy Giselle teljesen megnyugodott. Duranta is csak akkor fog, és persze az új kapcsolat létrehozására is csak akkor lesz nyitott. Ehhez pedig nagy segítség, hogy a kérésemet nem egyszerű végrehajtani, figyelnie kell a kecskére, és leginkább, egy pár pillanatra el kell szakadnia Durantától, ha meg akarja érinteni. Jó lenne ugyanis látni őket, ‘külön’ is.
- Töltene a kecskének is egy kis vizet? A dézsa mellett van egy kisebb tál, abból tud ő is inni. - ahogy a Terraiak mondják, igazi “bunkónak” tűnhetek ezzel a kéréssel, de ezt is okkal teszem. Szeretném, ha egy kicsit másra is figyelne Giselle, ezzel együtt pedig Duranta is. Ezért ha eleget tesz a kérésemnek, én továbbra sem mozdulok, csak figyelek. Illetve nem szólok arról, hogy a kiskecske tökéletesen tud a dézsából is inni, mert könnyedén fel tud ugrani a szélére…
Ezért is fordulhat elő, hogyha Giselle valóban ad vizet a kecskének is, akkor az lelkesen követni fogja, és épp amikor töltene neki vizet, felugrik a dézsa szélére. Az viszont már váratlan a számomra is, hogy most cserbenhagyja az egyensúlyózó képessége, és néhány korty ivása után - amikor épp megfordulna - megcsúszik, és beleesik a dézsába. Már akkor talpon vagyok, amikor látom, hogy ez be fog következni, de néhány másodpercet várok az oda szaladással. Ugyanis Giselle van közelebb, ha a víztöltés megtörtént…
Ciaran
Sekani Onis
Sekani Onis

Age : 205
Origin : Sirius
Skills : Spiritualitás, miszticizmus, tér-idő
Profession : Borász
Play by : Sendhil Ramamurthy

https://elementals.hungarianforum.com/t105-sekani-onis

Back to top Go down

Letting go of the Past Empty Re: Letting go of the Past

Post  Giselle Anukta Fri Sep 08, 2023 10:04 pm

Letting go of the past
Anubis - Terra - Jelen

Reméli. Ez, akármennyire is rosszul esik, valahol még mindig csak lebegek és sodródom a dolgokkal, így csak tudomásul veszem, hogy majd lesz valahogy. Minek kapálózzak, ha úgyis az lesz, amit a sors akar?
- Sekani. - bólintok. - Giselle nekem is jó lesz. - anyának már úgysem fognak szólítani...
- Rendben, köszönjük. - megsimítom Durantát, s ránézek. Érzi a víz illatát, így elindulok vele, s hogy látom, inkább a dézsát választaná, abba engedek vizet neki, s hagyom, igyon annyit, amennyi jólesik neki.  Közben figyelem a lábát, mennyire fáradt, s azt is tudom, most nem akar elmenni mellőlem.
- Értem. - vagyis akkor hiába jöttünk? Végül is... mindegy, hol leszünk. Hogy Duranta egészen jól viselte az utat, egyáltalán nem tervezek a városba se visszamenni. Minek? Semmi sem köt már oda. A kocsiban meg elalszok, míg nem találunk valamit...
Ám a folytatásra, vagy éppen az aktuális befejezésre újra én tekintek rá, nemcsak a szemeim.
De már nem reménykedek. Őt hallottam, hogy a legjobb, máshoz nem megyek. És a reményt már régen elvesztettem, de nem hagyom, hogy ennek a levét Duranta igya meg. Elég volt a baleset, s hogy elveszítette a lányomat. Elveszítettük...
- A lányomon keresztül ismerkedtem meg vele. Siheder csikó volt, a lányomnak mégis hatalmas volt, de akkor is megülte. Lovagolni akart, s mivel más nem nagyon érdekelte, így a különórák is inkább lovaglás.... -nyugodtan beszélek erről, mintha a múlt egy búra alatt lenne, ahonnan baj már nem érhet. Mert már nem is, nemigaz?
A zaj mégis megakaszt, mintha valaki kaparászna.
Csak bólintok. Ha állat is, bizo...
Hirtelen hőkölök hátra, ahogy felugrik a kecske a padra, majd le és fel. Duranta mellettem van, a feje pont mellettem, s felém nyomja fejét, mire hátranyúlok, s megsimítom nyakát.
- Minden rendben van, Duranta.- felelem halkan.
Duranta hátsója a kecskétől elfelé fordul, mintha szembe akarna állni vele, s elengedem a nyakát, mire inkább visszahajol hozzám. Ez meglep, azt vártam, ugrani fog egyet.
Nem nézek a férfira, csakis Durantára, aki először el, a távolba néz, érzem, ahogy orrlukai tágulnak, szemeivel együtt.
Majd a kecske felé fordul fejével, s felé hajol, mire kiengedem megkönnyebbülten a bennrekedt levegőt. Most már jó lesz.

Emme

Giselle Anukta
Giselle Anukta

Play by : Gisele Bündchen

https://elementals.hungarianforum.com/t374-giselle-anukta#2226

Back to top Go down

Letting go of the Past Empty Re: Letting go of the Past

Post  Sekani Onis Mon Jul 17, 2023 12:13 am

Letting go of the Past
Giselle & Sekani
Kis híján visszapattanok a pajzsról, amit a nő a saját védelmében rakott magára. Egyértelmű, hogy súlyos fájdalmat hordoz magával, és még nem áll készen rá, hogy elengedje azt. Az úton viszont elindult, csak ezt még ő maga sem tudja. Bízom benne, hogy meg tudom neki mutatni, ugyanis a ló gyógyulásának is ez a kulcsa.
- Szívesen. Remélem tudok önöknek segíteni. - nem magamban kételkedem. Tudom, hogy a kezemben van kulcs, amire szükségük van. Ám azt nekik kell elkérniük, és még nem lehetek biztos benne, hogy ez meg fog történni. Ezért az óvatos megfogalmazás.
Ám a tisztes bemutatást hallva már szélesebb lesz a mosolyom. Nagyon sokat árul el a kapcsolatukról, hogy a hölgy úgy mutatja be nekem Durantát, mintha maga is egy két lábon járó társunk volna. Ezek szerint ugyanis szoros a kapcsolatuk, és megértésen alapul. Épp csak még nem találják a közös nyelvet.
- Szólíthatnak egyszerűen Sekaninak is. - egyiküknek sincs szüksége a humoromra, de elrejteni nem szándékozom. Persze eredményt sem várok tőle. Úgy fogunk haladni, ahogy nekik megfelelő, így a teljes figyelmem az övék, annak ellenére is, hogy hallom valaki a házban hiányolja a társaságomat.
- Arrafelé van egy csap, és egy nagyobb dézsa alatta. Ha abba enged vizet, Duranta meg fogja találni. - mutatok a ház keleti oldala felé az egyik kezemmel. Némi víz biztosan van benne most is, de mivel úgy érzem Giselle maga szeretne gondoskodni Duranta ezen szükségletéről, ezt egyelőre nem említem meg. Fog ott találni kisebb vödröt is, így ha esetleg nem várná meg, hogy Duranta oda menjen magától, ide is tud hozni néhány liternyit. Én nem mozdulok meg, és most nem ajánlom fel a segítségemet, mert… valójában épp azzal teszem, hogy most maradok, és csendben maradok. Viszont ha Giselle elsétál a ház oldalához, én is bemegyek egy pillanatra, és egy kancsó vízzel, és két pohárral térek vissza. A beszélgetés fonalát pedig csak akkor veszem fel, amikor már Giselle újra jelen van. Fizikailag legalábbis…
- Rendben. - bólintok a táska ügyére, és ezzel egyidőben töltök magunknak vizet. Az egyik poharat közelebb tolom hozzá, de nem szólok semmit. Inkább megvárom, hogy rendezze a gondolatait, mert éreztem rajta egy rántást, ami… mélyre húzta.
- Még nem tudom. Ez leginkább tőle függ. - mutatok az egyik ujjammal finoman Duranta felé. Viszont érzem, hogy ez a válasz nem lesz elég a számára, így igyekszem a lehető legtöbbet átadni neki.
- A lovaknak nagyon ritkán van szüksége terápiára. A kapcsolat szokott sérülni, amit kialakítünk velünk. Így inkább azt mondanám, hogy… pár terápiára jöttek. Legalábbis arra hasonlít a legjobban, amit itt tenni fogunk. - a hangom türelmes, és miután befejeztem a mondandómat, Durante felé tekintek.
- Szeretném megkérni, hogy meséljen Durantáról. Hogyan ismerkedtek meg? Milyen volt a kapcsolata vele? - számos kérdésem van, amit nem azonnal szándékoznék feltenni, de megérzésem szerint Gisellenek most szüksége van arra, hogy… tehessen valamit. Ez egyelőre a beszélgetést jelenti, amíg Duranta nem adja jelét, hogy ő is készen áll a foglalkozásra. Az ő számára nehezebb, hiszen ő nem tudja elmondani, hogy mit szeretne. Ő még csak azt érzi, hogy kibillent, és segítséggel nem fog tudni visszatérni. Szerencsére nem én vagyok az egyetlen, aki a rendelkezésére áll, és ezt Giselle is észreveheti, amikor jelentőségteljes kaparászást hallani az ajtó felől.
- Egy pillanat. Van még itt valaki, aki szeretne megismerkedni önökkel. - lágy a mosolyom, miközben felállok, és kinyitom az ajtót. A kis kecske szinte kiront, és azonnal fel- majd leugrik a padra néhányszor. Mekegéssel üdvözli Gisellet, majd szélsebesen futni kezd Duranta felé. Kíváncsian szemlélem, hogy mit fog magával hozni ez a lelkes, de… nem biztosan kívánatos közeledési szándék. Ha más nem is, talán a kötött pulcsi fel fogja kelteni Duranta figyelmét, de sokat még nem várok ettől a találkozótól. Először a kis kecskének is meg kell értenie a szituációt.  
Ciaran
Sekani Onis
Sekani Onis

Age : 205
Origin : Sirius
Skills : Spiritualitás, miszticizmus, tér-idő
Profession : Borász
Play by : Sendhil Ramamurthy

https://elementals.hungarianforum.com/t105-sekani-onis

Back to top Go down

Letting go of the Past Empty Re: Letting go of the Past

Post  Giselle Anukta Sun Jul 16, 2023 10:58 pm

Letting go of the past
Anubis - Terra - Jelen

Duranta mintha valahogy mindig a ház felé figyelne, amerre tartunk. A mindig inkább az, hogy ha eddig nézelődött, az eléggé random történt. Most viszont többször csak egy irányba tekintett. Hagytam, mert mintha, ahogy közeledtünk, úgy lett egyre nyugodtabb. Mindig is inkább kint szeretett lenni, mint ahogy a lányom is.
A házhoz érve ki is lép az, akivel beszéltem. A hangja alapján éppen ilyennek gondoltam. Nem mosolygok, képtelen vagyok mosolyogni, és azóta a nap óta nem érdekel, hogy ez az ország a nagy mosolyok országa. Nem volt okom mosolyogni, és mindent, amit az illem előír, széles mozdulattal dobtam a kukába.
- Szintén. - mert igaz. Most minden máz fusson el tőlem, nem vagyok hajlandó bájologni. Mind baromság.- Köszönjük, hogy tud ránk időt szánni. - nekem nem együttérzésekre van szükségem, akikre lenne, azok úgyem jönnek vissza. Megoldásokra van szükségem, hogy kiléphessek onnan, ahová beleestem, mert nem szeretek itt lenni. S valahol mégis jó leszaromfalván lenni, ahogy a lányom fejezte ki néha magát, ha nagyon beütött a tinidepi időszaka.
Maradok ott, ahol vagyok, ahogy Durantával beszél. Kísérőm csak ránéz előbb, s csak kicsit fordítja felé a fejét. Már ez is jobb, mint a semmi.
- Duranta, bemutatom Sekani Onius urat. Mr. Onis, ő itt Duranta. - mutatom be őket egymásnak, amire először rám tekinte Duranta, majd el, hogy aztán lassank Sekanira emelje tekintetét.
Először a teraszra nézek, még mindig kezemben a vezetőszárral. Majd gondolok egyet, s lecsatolom azt, megsimítva Durantát. Akár el is szaladhatna, tudom, s soha nem jönne vissza. De bízok benne. Bízhattam volna idefele jövet is...
Gondolatban bocsánatot kérek tőle, mire ugyan arrébb megy, de a terasz felé, közel ahhoz a padhoz, ami sokkal inkább kintebb van.
- Durantának mindenképpen, köszönjük. Hol tudok venni számára friss vizet? - első Duranta, s csak azután jövök én.
A kérdés hirtelen ér, a tartalma miatt. Maradt valamim? Hogy maradt-e? Nem tudom eldönteni, ezen elsírjam magam, vagy nagyon keserűen felnevessek. Semmim sem maradt, az egész életem a hátizsákban van. Csak Duranta maradt nekem....
Így csak nyelek egyet. Nem tehetem rá ezt, ez az én terhem. Megoldom. S mintha talán kicsit határozottabb lenne az utolsó gondolat.
- Minden a hátizsákomban van, és a táskában.
Ha Duranta kapott frissítőt, a verandára ülök fel. Már nem vagyok tele olyan kérdésekkel, hogy miért üres minden. Most Durantára figyelek.
- Még nem voltam lóterápián. Mit tudok segíteni, tenni? - tekintek Sekanira. Nagyon megnyugtató a jelenléte, s ezt Duranta is érzi.


Emme

Giselle Anukta
Giselle Anukta

Play by : Gisele Bündchen

https://elementals.hungarianforum.com/t374-giselle-anukta#2226

Back to top Go down

Letting go of the Past Empty Re: Letting go of the Past

Post  Sekani Onis Sun Jun 18, 2023 11:33 pm

Letting go of the Past
Giselle & Sekani
A segítség mindig váratlan helyről érkezik. Ha valaki előre nyújtja a karját, lesz valaki, aki megfogja, és bátorítóan megszorítja… Ám ez legtöbbször nem fizikai értelemben történik meg, és nehéz észrevenni, a meg sem történt érintést. Főleg, ha váratlan lélek válaszol a hívásra.
Az állatok pedig annak számítanak a Terrán. Még mindig nem értik őket, és ha kéz helyett egy mancs érkezik, vagy akár egy pata… Könnyen elsiklik a figyelem. Ám már az első telefonhívás után tudtam, hogy ez más eset. A nő nem az én segítségemet kérte hanem a lóét. A lónak nem rám van szüksége, hanem a nőre… És ezt valahol már sejtik mindketten. Vagyis nem válaszra van szükségük csak útmutatásra. Egy helyre, ahol védve vannak negatív erőktől, és ahol maguk találhatják meg a kérdéseiket is.
Én ezért sem kérdeztem semmit, csak biztosítottam a nőt arról, hogy nálunk jó helyen lesznek. Többes számban. A sorsuk ugyanis összefonódott, és ha eddig ezt nem vették észre, az én birtokomon lesz rá alkalom. Így csak arra készítettem fel őket, hogy garanciát nem adhatok semmire. Ám ennek ellenére is a lehető legjobb helyre jönnek.
Az energiájukat pedig már azelőtt megérzem, hogy üzenetet kapnék arról, hogy a közelben vannak. Óvatosan fonom őket körbe, hiszen nem tudhatom, hogy miként fogadnak, mennyire nyitottak az útkeresésre. Ezt előre sosem lehet tudni. Még én is csak akkor érzem, mikor először nézek a szemükbe.
De az üzenet ennek ellenére sem lep meg. Dönthetnék úgy, hogy eléjük megyek, ám okkal választották azt, hogy jármű nélkül jönnek. Így az energiámat is visszahúzom, és csak csendben várakozom az ablakban, a függöny mögött elbújva. Talán látják a körvonalamat, talán nem, igazából nem számít. Ezzel csak azt jelzem, hogy várok, de tiszteletben tartom a határaikat.
Amikor viszont közel járnak, a telefonomat az asztalon hagyva, kilépek a házból. Az arcomon nem honol mosoly, de melegség igen. Mindkettőjüknek adok belőle.
- Jó napot. Én vagyok Sekani. Nagyon örülök, hogy találkozunk. - nem nyújtok kezet, mert Durantát tartja. Csak biccentek felé, már mosollyal az arcomon. Néhány pillanattal később pedig Durantára nézek.
- Szia Duranta. Neked is nagyon örülök. - nem lépek felé, ám a jobb kézfejem finoman magam elé teszem. Nem várom azt, hogy közelebb jöjjön hozzám, ahogy én sem fogok felé mozdulni. De megadom neki a lehetőséget, hogy megismerkedhessen velem, a saját szabályai szerint.
- Kérnek egy frissítő italt? Ma nem túl kegyes a nap az idetévedőkkel. - mindkettejüket várja már egy kényelmes hely, de addig nem bíztatnám őket arra, hogy foglalják el, amíg nem érzem azt, hogy arra van szükségük. A meleg viszont láthatóan zavarja Gisellet. Még inkább a napsütés…
Ezért a teraszra mutatok, ahol árnyékot ad a túlnyúló tető. Van ott két fa pad is, egy asztal két oldalán. Illetve egy rönk, ahová akár ki is kötheti Durantát. Én viszont nem fogom erre bíztatni, ahogy egyelőre azt sem mondom meg, hogy őt hová kéne helyezni. Választhatja a körkarámot is ami a közelben van. Az istállóra is rálátni. Meg persze… szabadon is engedheti. Amennyiben visszazárta a kerítést, ami egy kicsit odébb van, le van zárva ez a rész. És zsenge fűszálak is akadnak bőven a közelben.
- Maradt még valami holmi a járműben, vagy mindent magával hozott, amire szüksége van? - csak egy futó pillantást vetek a holmijára, és persze magára Gisellere is. Frissen ébredt… ez egyszerre megkönnyíti és megnehezíti a dolgát. Mindenesetre ez számomra azt jelenti, hogy óvatosan fogom csak megközelíteni az energiámmal. Inkább csak körénk terjesztem a nyugalmat, de a teret megadom számára minden szinten.
Ciaran
Sekani Onis
Sekani Onis

Age : 205
Origin : Sirius
Skills : Spiritualitás, miszticizmus, tér-idő
Profession : Borász
Play by : Sendhil Ramamurthy

https://elementals.hungarianforum.com/t105-sekani-onis

Back to top Go down

Letting go of the Past Empty Letting go of the Past

Post  Giselle Anukta Sun Jun 18, 2023 9:49 pm

Letting go of the past
Anubis - Terra - Jelen

Meg kell állnom, muszáj megállnom. Meg akarok állni!
Képtelen vagyok kivárni, hogy végre a leálló sávba úgy állhassak be, hogy ne szegjek szabályt, és Duranta is biztonságban legyen, s érezhesse magát.
Mint a fulladó a hajóról, úgy nyitom ki a kocsiajtót, és lépek ki, s lépek párat a mező felé. Szorít a mellkasom, alig kapok levegőt.
Tudom, mitől van. Vagy nem tudom. De nem szívrohamot készülök kapni, abban biztos vagyok. Duranta fújtat hátul, de amint odelépek hozzá, hogy megsimítsam a fejét, levéve a huzatvédő részt az utánfutóról, amiben áll, érzem, ahogy megnyugszik.
Én még nem.
Utálnom kéne, és még valahol mindigy haragszom rá, hogy bezzeg ő túlélte a balesetet. A férjem és a lányom azonban ottmaradt. Először el akartam adni, hogy legyen másnál, látni sem bírom. Ám a lányom  minduntalan felbukkant álmomban, s kérlelt, vigyázzak rá. Zokogva ébredtem fel. Át akartam őt őlelni, megsimítani haját, noha kamaszként tudom, már nem erre várt volna.
Semmi sem volt olyan, mint azelőtt. Hetekkel később kölcsönösen felmondtunk a munkahelyemen egymásnak, nem érdekelt a munka, nem ment. Annyira ... értéktelenné vált számomra az, amit végzek. Hiszen ki tudja, meddig élvezhetem én is az életet? És pazaroljam arra, hogy görnyedek egy gép felett, miközben az évek elrepülnek?
Sokáig nem mentem megnézni Durantát. Képtelen voltam ránézni. Ám amikor az állatorvos közölte, hogy nem eszik, s ez egyenlő lesz azzal, hogy nem sokáig tudják megmenteni, megértettem. Rám vár.
Haragudtam rá. Arra számítottam, hogy rázúdíthatom majd haragom, s minden jobb lesz. De ahogy meglátott, s reagált rám, elbizonytalanodtam. A sérüései szépen kezdtek gyógyulni, s bár versenyezni már nem veresenyezhet többé, teljes értékű életet élhet. De feladta. Traumatizált, hiányzik a lányom neki, mint ahogy nekem is.
Osztozunk ebben, igaz?
Minden nap elmentem hozzá. Lassanként enni kezdett, s összeszedni magát, de még mindig stresszes és ideges volt. És még hogy én vigyem el majd? Ember, autóbalesete volt és vigyem autóval? Ekkor értettem meg, hogy annyira nem is haragszom rá. S hogy az életünk öszefonódott.
Lassanként hozzászoktattuk, hogy tudjam vinni. S lázasan keresstem olyan embert, aki tud nekem segíteni, vagyis Durantának.
A tárgyalás sem érdekelt. Találkoztam az emberrel, aki miatt elveszítettem a családom, ám láttam  benne ugyanazt a fájdalmat, mint önmagamban. Egyszerű lélek, aki rosszkor volt rossz helyen. Mint a férjemés a lányom.
A Volt Férjem. Vagy Ex? Terve, hogy a négy fal között tartson, nem vált be: hat hét után visszatértem a munka világába, nagyon szerettem azt, amit csináltam, s tudtam, menni fog gyerekkel is. Válással fenyegetett, és meglepte, hogy engem nem zavart, sőt, belmentem, és a helyzet visszafelé sült el számára: osztott gyerekfelügyelet, így nesze neki, muszáj volt fizikailag is foglalkozni a lányunkkal.
Ez mentette meg a kapcsolatukat: megismerte és megszerette.
S a táskámban van az a levél, amit hátragyahagyott nem a végrendelet mellé. Megköszönte, hogy elváltunk, s cserébe élete legnagyobb ajándékát kapta meg: a lányát, az együtt eltöltött időt, amit ha házasok maradunk, sosem történt volna meg.
S mindent rám hagyott, a lányunkra akarta hagyni, ám a halálával én kaptam meg mindent a végrendelet alapján. Üres vigasz volt. A levele nem. Őt is utáltam évekig, haragudtam rá, amit tett velem, ám láttam, ahogy a lányunk megváltoztatja, s hálás voltam ezért.
A farm szélénél álltam meg újra az autóval. Tudom, hogy nem kéne, ám valami azt hajtogatta belül, hogy ne autóval menjek vele végig. Lazára fogtam hát a vezetőszárat, s megvártam, míg a lábremegés, az ijedt tekintet alábbhagy, s megnyugszik a mezőt látva, s hallva, érezve annak hangját, illatát.
Felkaptam a hátizsákom, s az irataimmal teli kistáskát, s baktatásba fogtunk. Ha meg akart állni, megálltunk, ha sietni akart, siettünk.
Útközben küldtem egy üzenetet Mr. Onis számára, hogy már úton vagyunk, hatláb jövünk. Ha megszid érte, akkor is így érkezünk. A kalapot a fejembe húztam a napfény még mos is elég bántó, s zavaró. Még mindig irritál a vidámság, az, hogy az élet megy tovább. Nélkülük. Mintha sosem léteztek volna.
- Üdvözlöm, jó napot! Sekani Onist keresem. Giselle Anukta vagyok, ő pedig itt Duranta, akiről beszéltem vele.

Emme

Giselle Anukta
Giselle Anukta

Play by : Gisele Bündchen

https://elementals.hungarianforum.com/t374-giselle-anukta#2226

Back to top Go down

Letting go of the Past Empty Re: Letting go of the Past

Post  Sponsored content


Sponsored content


Back to top Go down

Back to top


 
Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum