When Reality Becomes.... Real

Még szélesebben elmosolyodom, ahogy vicsorog, nagyon fellelkesedem!
Válaszul, hogy a halakra gondolok-e, ahogy elsiklok, az uszonyommal is megsimítom mellkasát. Azt viszont elfelejtem, hogy erre nagyon be tudok izgulni, farokuszonyom vége felé és végénél vagyok a legjobban... ahhh...
Átakorolom, s érezni rajtam még ennek a hatását. Éhes vagyok, csak valami egészen másra. De tudom, hogy még kirándulunk, úgyhogy beharapom szám szélét, s inkább hozzá bújok, míg haladunk... annyira nem egyenesen a házhoz, s élvezem, jókat kacagok.
Átkúszok a ház alatt, a víz kristálytiszta, s nagyon szeretek belecsobbanni éjjel is, de leginkább Dario mellett szeretek elaludni, s felébredni is, még akkor is, ha utána vízsebesen kell a vízbe jutnom, hogy ne legyek rosszul.
- Rendben! - már tudom is, hogyan fogom! Lesz nyers, lesz filézett, meg lesz finomra sütött!
- Terra mennyire tiszta? Kuzin már régen informált erről. - márpedig nagyon kényes vagyok a tiszta levegőre és a tiszta vízre is. Nem akarok beteg lenni utána.
- Neked is jár a pihenés és törődés.. - és kevesebbet kell aggódnom érte, nem azért, mert ne bíznék a képességeiben, de hát ha valaki testőr, akkor élő céltábla. És bár szívesen ápolgatom, valami egészen mást sokkal szívesebben csinálok vele....
Közben kész a halacska is, s az asztalra teszem, s úgy állapítom meg, hogy a természetesség még mindig tökéletesen áll Darionak...
Nehéz is volt nem odapillantani rá sütögetés közben...
- Már annak is örülök, hogy megkaptad ezt a napot. Több járna neked... - s egy kis bemelegítésnek...
Keresek valami italt, amit nem teaként lehet elfogyasztani, s töltök neki is és magamnak is.
Nekem még apró halacskák is jutnak, amik a buborékban voltak, azokat szeretem  legjobban.
- Ha többet vagy itthon, inkább utazgasunk, vagy inkább itthon? - még úgyis fog alakulni, tudom, s sosem tervezek előre. Áááám, ha most utazgatni szeretne, akkor közösen fogunk tervezgetni, s még inkább izgatottabbá válok, csak úgy ragyogok!

Önkéntelenül nyelem le a szerintem nemlétező falatot, ahogy látom, megnyalja azokat a csinos ajkakat...
Nem-nem, most kirándulást szerveztünk és terveztünk, huncutkodni máskor is ráérünk!
Ha feline lennék, most dorombolnék neki, helyette delfines, ámde nagyon finom, halk csattogást adok ki hangként a torkomból. Az uszonyaimért is odavan...
- Fogok a pocakodnak is! - máris feléled vadász-ösztönöm, s hogy Dario pocakját is teletömjem.
Félig szomorúan engedem azért el, mert szeretnék még hozzá bújni, ám hasat tömünk most máshogy, előtte kivadásszuk magunkat!
- Várlak.. - izgatottan csillog a szemem, ahogy látom vadászni. Azok az izmos, csíkos izomkötegek....
Ívben  kanyarodok, majd függőlegesen állok meg, majd a vizet úgy alakítom ki, hogy az érkező raj köré vízbuborék kerüljön, s elirányítom a part felé, hogy kidobjam a partra. Éppen annyit, amennyit elfogyasztunk egy alkalommal.
Felbukkanok a víz felszínén, meglátom a zsákmányával, ami a legnagyobb hal a rajból. Láttam ám, tudom, melyik a legnagyobb!
Elengedem a vízbuborékot, hangosan csattan a hatalmas teraszon, messzire tőlünk, vergődnek, de most a látvánnyal foglalkozom, ahogy Dario kinéz. Istenként tekintek rá, kisimítom hajamt arcomból.
- Jön is... - közelebb úszok hozzá, megsimítom izmos mellkasát, de le nem veszem tekintetem övéből, majd lejjebb engedem magam, s füle mögé csobbanok, s füle tövénél megcirógatom vékony ujjaimmal, hogy azután átkaroljam, s elinduljunk, megy akármerre is, vele tartok. Arcom bundájához simítom.
Ahogy a házhoz érünk, elengedem, s átúszok házunk alatt, ahol van  átlátszó rész is, hogy élvezhessem mindig a vizet, látványban is, még a házban is. Felugrok a másik oldalon, s mire leérek, addigra már humanoid láb érinti a finoman csiszolt teraszrészt, s úgy ahogy vagyok, sétálok felé.
- Hogy kéred? Nyersen, filézve, vagy nyersen, akárhogyan?

Mosolyára elégedetten mosolyogva veszek újabb falatot. Igen, nagyon együtt vagyunk ebben is.
Kellemes bizsergés fog el, ahogy keze a combomon landol, azután egy kicsit feljebb. Az éppen fogyasztott falatban megállok, majd ránézek, s abban a tekintetben minden benne van, amit éppen érzek.
Legszívesebben körbefonnám haltestemmel, hogy érezzem bőrömön bundájának selymességét, melegét...
Szeretem a halakat, bár legjobban Dario az, akivel lenni vágyom, s szavaira még jobban átkarolom őt úgy, hogy ne akadályozzam az úszásban, sőt, uszonyommal igazodok mozgásához.
Gondolatban felnevetek a megnevezésre, s finom csókot adok vállára.
Felbukkan a víz színére, s úgy igazodom hozzá, hogy kopoltyúim a víz alatt maradjanak. Ahogy hátracsapja füleit, olyan szívesen beleharapnék.... játékosan....
Élvezem, ahogy átadom az irányítást Darionak, s magam segítem hozzá a haladáshoz, hozzásímulva.
- Meg uszony is... - kuncogok telepatikusan felé, s ahogy lebukik a víz alá, feléled mintakai vérem, s elragad Dario ereje, hagyom beborítani magam vele, s a feltételezett raj nyomába indulunk.
S fel is csillan a raj ezüstös-gyöngykagylóhéj színű “teste”, ahogy mozognak egy csoportként a vízben.
- Körbefogjuk őket, vagy rávessük magunkat? - én mondjuk sokkal inkább csak nézném, ahogy megtámadja őket Dario. Annyira... awww, élném.

- Teljesen egyetértek. - mutatok rá. Nagyon is egyezik a véleményünk. És azért még beharapva van az alsó ajkam...
Válaszul már csak sóhajtani megy. A közelsége mindig így érint meg, s mélyet veszek utána az illatából, nekisimulva, homlokom vállának döntve, valahogy nem a reggeli a legfontosabb...
A határozottsága az, ami még magával szédít, hogy tudja, mit akar, s nem rest megtenni. Ilyen vagyok én is, másként csomagolva mégis, és erre is vágyom.
Hirtelen megjön az étvágyam is, igaz, nem csak a reggelire, mást sokkal szívesebben fogyasztanék. Ám hogy a mai nap a miénk...csakis tökéletes lehet!
- Van... - hümm, majdnem elmondtam a meglepit! Gyorsan ott is marad a villa a számban, s úgy nézek rá, majd attól megszabadulva, elég élvezetesen, folytatom. - Meglepetés! - kacsintok rá nagyon könnyedén, kihívóan kissé.
- Mmm... élek vele... - kicsit más hangsúllyal mondom, s kezem azért csak megtalálja combját is,  s kissé feljebb is kúszik...
Ám az evést mindig meghagyom, így a reggelit folytatom, nagyon is tele energiával.
Köszönetképpen, hogy elpakol, mielőtt nekiiramodnék a víznek, hogy egy hatalmas toccsban érkezzek, finom puszit adok a hátára-vállára.
- Igeeeenn! - emelkedek ki derégik a vízből, uszonyom segítségével, s feltartom karjaim a levegőbe, hátha el is érem hasa alját.
- Sokat! Mindet! - nevetve válaszolok, s ahogy elindul felém, már tudom is, mit szeretne. Átkarolom, de úgy, hogy a nyaka elöl szabad marad, inkább melülső izmaira helyezem tenyerem, míg arcom nyaka oldalának simítom párszor, majd ott is marad. Úgy akarom látni a vizet, ahogy ő látja.
Ahogy a vízben vagyok, kopoltyúim is megnyílnak.
- A minap láttam egy kis rajt, itt körözni. Reggeli úszók, biztosan megt.. ott is vannak. -adom át a képet telepatikusan, merre is forduljon.

Szusszanása biztonságot ad, mint ahogy ölelése is, ahogy hátulról átkarol.
Minden de minden kényeztetést, s minél többet szeretnék adni a számára.
Elégedetten hümmögök a köszönömre. Sosem várok köszönetet, éppen ezért nagyon jól esik hallani. Ha feline lennék, akkor már dorombolnék egy ideje.
Jóóó, alaposan megnézem azt a ruházatot, s csillognak szemeim is.
- Nagyon is tökéletes ruhát választottál! - a mozdulatot is elkapom, s be is harapom szám szélét... reggeli szól közbe, s csak azért nem sajnálom ezt, mert tudom, hogy Darionak nagy szüksége van ételre, s éppen ezért alaposan átfontolom az ételeket, hogy hasznára lehessen.
Éppen ezért olvadok el a dícsérettől. Neki készítettem.  
Széles és elégedett mosoly jelenik meg arcomon, ahogy a másik elégedettségét is kifejezésre juttatja.
- I... - - kész, ennyire futja, ahogy átkarol, kezem ösztönösen karolja át, s érintésére biztosan kimenne alólam lábam, ha nem ölelne, így csak szemeim mutatják, mennyire is finom és élvezetes, amit tesz, és kezem is, ahogy számomra kedves helyeken vonul fel, majd le testén.
A pusziba teljesen beleszédülök, s a reggeli ki is esik a fejemből, csak az érntése és a puszi létezik, így kicsit úgy nézek rá utána, mint aki lélekben még mindig az előbbi pillanatban.
- I... igen. - sóhajtom, s megnyalom ajkaimat. Még akartam volna így. Meg egy kicsit máshogy tovább....
Mondhatnám, hogy nem számít a víz, de tudom, miként jár az, ha bizonyos ideig nem éritnkezem természetben lévő vízzel. S éppen ezért vagyok nagyon hálás, hogy Darioval lehetek ebben a csodás házban.
Egy ideig nem is eszem, csak nézem, ahogy jóízűen falatozik Dario, ettől szinte én is jól lakok, egy időre még fel is könyökölök, s mosollyal nézem, ahogy eszik.
- Nagyon! - megriadok a bámulásból, nagyon kevés hiányzott, hogy kezem ne induljon a combja felé, ám mindig hagyom étkezni... kivéve, ha az nem a játék része, akkor az érintésem a desszert hozzá.
- Izgatottan! - azonnal szélesedik mosolyom, ahogy belegondolok, mennyi ideig lehetünk együtt úgy, hogy Darionak nem kell ugrani. Sosem mondtam még el neki, de amennyire büszke vagyok rá, s elalélok (attól is), mivel is foglalkozik, éppen annyira aggódok minden alkalommal, mikor szolgálatba áll.
És együtt leszünk, s sok mindent csinálunk....
- Van pár hely, amit megmutatnék neked. - eeeeléggé félreérthető, főleg, ahogy éppen a falatot kapom be.
- Van, ahová szeretnéd, hogy menjünk? - le nem lehet róla szakítani, az egész időt Darioval akarom eltölteni.
A kijelentésre leteszem az evőeszközt, s Dario felé hajolok, ujjaim, finoman érintik nyakát, s vállgödrére ejtek egy finom, puha puszit. Tudom, hogy ez neki sokat jelent, nekem meg mindent. Csak mi leszünk, mi ketten.
Visszahuppanok a székre, mielőtt máshova akarnék visszaülni.
- Úszás? - kortyolok a vízbe, most csak azt kívánom. Meg Dariot. Őt mindig.
Azzal kiengedem a hajam, ha a konyhában sürgölődök, akkor mindig felkötöm.
- Vigyázat, egy hatalmas bomba fog hamarosan megérkezni. - nevetve pattanok fel, aztán a konyhán át kivezető ajtón szaladok a stégre, s azt a pár métert rohanva teszem meg, majd magam alá kapom a lábam, s hátsóval érkezem meg a vízbe, s át is alakítom uszonnyá, téve egy karikát.
Víz! Már csak egyvalaki hiányzik, fel is bukkanok a felszínen.
- Hol is marad a ruhabemutató? - nevetve fordulok vissza a ház felé, ami egy hatalmas stégen áll, szinte a víz közepén.

Annyira belemerülök a reggeli készítésébe, hogy hiába érzékelem, Ő érkezik, a hangtól meginog a kanál a kezemben, ahogy megrezzenek.
Attól viszont nem, ahogy átölel, egyből hozzásimulok, fejem vállgödrébe simítom, előtte viszont kap rá egy jó reggelt puszit..
- Korán, finomsággal akartalak meglepni. - érintésére még jobban hozzásímulok, mosollyal. A kacsintást elkapom, ahogy mozdul, magam is mozdulok.
- Egészségedre. Neked készítettem. - szeretem kényeztetni. Mindenhogyan. S bele is burkolózom illatába, mélyet lélegzek.
- Voltam. És még leszek is. Szeretnél csatlakozni reggeli után? - most én nézek rá, hatalmas szemekkel, mert annyira jó vele úszkálni, minden formámban!
- Ami készen is van! - deee el nem mozdulnék most innen, annyira jó így! Ahh, akkor viszont nem lesz úszkálás, amit szintén szeretek.Az egyik kedvencét készítettem el, igazán kényeztetni akartam most, cserébe az éjszakai... khm. szórakozásért...
És ma együtt töltjük a napot! Mindent félredobtam a hírre, bátyám nem kisebb bosszankodására, mert ő is bejelentekezett, hogy ha már úgyis ott vagyunk, akkor töltsünk el egy kis időt. Vele ráérek akkor is ellenni, mikor Dario olyan küldetésben van, hogy el kell vonni a figyelmem.
Nem úúgy...
Az most is jó lenne, de akkor se reggeli, se úszkálás, és még az indulást is lekéssük.
- Hogy aludtál? - mozdulok meg végül, arcom az övéhez simítva, mert szeretem arcomon is érezni bőrét.

Már nem is tudom, hogy kifliben vagy zsömlében aludtam el, mire a reggeli napfény az arcommal kezdett el játszadozni. Elégedetten fordultam meg, nyújtózni egyet. Óvatosan, mert közben elfelejtettem leellenőrizni, hogy Dario is ott van-e. Becsukom szemeim, s érzékelni akarom, merre is van.
Aztán megérzem, hogy valamire nagyon szükségem. Kettő tényezőre, az egyik ebből a víz. Kicsit szédelegve, de annál boldogabb mosollyal ugrok bele a ház melletti tengerbe, a stégről, és még csak pár métert sem kellett mennem.
Sokkal  frissebben mászok ki, delfinéhesen, mert most nem akartam a napfénnyel jól lakni, asztalnál vágytam ülni, Dario mellett. És előtte valami finomat és nagyon egészségeset készíteni, hogy Dario csak úgy ragyogjon, s ne csak azért, mert mindenhol megsimogattam.
Mmm... az a kanál egy pillanatra meg is áll a kezemben, ahogy erre gondolok, s sokkal gondosabban készítem el a reggelit. Legelsőnek Dario reggelijével kezdek, az elején kettéválasztva az adagot, az övébe beletéve a kedvencét, amit látom, nagyon jó kedvvel fogyaszt.
S felteszem a reggeli nedűt is készíteni, had lengje körbe az egész házat, s jusson el Darioig, finom ébresztőként. Hmmm... lehet, én finomabb lennék...