It's you again

Cicufer egy hölgymágnes… Persze nem ezért fogadtam be, hanem azért, mert már akkor elrabolta a szívemet, amikor először megláttam. Az csak egy nagyon kellemes meglepetés volt, hogy még a szomszéd lány is észrevette újra, hogy létezem. Már nem aktuális a dolog, hiszen találtam valakit, aki komolyan érdekel, de azért jól esik, hogy néha beugrik… a cicához. Meg leginkább az, hogy kedves velem. Cicufer előtt ugyanis kifejezetten goromba volt, amikor meglátott. Az pedig nem jó, még akkor sem, ha úúúgy, már nem érdekel.
Na de mindegy. Jelenleg ugyanis egy csomó más dolog foglalkoztat. Marcel felébredt, és ennek szívből örülök. Most persze furcsa még egy kicsit, de bele fogunk rázódni. És nem mellesleg, teljesen visszakaptam a barátomat. Azért ez elég menő dolog.
Viszont nem Marcel az egyetlen ismerősöm. Sok barátom van univerzum szerte, és mivel fontosak nekem, ha tudok segítek nekik, amiben tudok. Gabriel esetében mondjuk konkrét ‘haditervvel’ sosem tudtam előállni, de mindig nyitva tartottam a szememet, hátha látok valakit, akire illik az általa adott ‘személyleírás’. Természetesen nem hitegettem, és mondtam neki, hogy ez leginkább a “tű a szénakazalban” esete, de ettől függetlenül ha érzékeltem valakit, aki leszületett a Terrán, vagy furcsa energiái voltak az univerzum egy másik részében, akkor annak utána néztem.
Így történt azzal a lánnyal is, akit teljesen véletlenül érzékeltem egy boltban. Az egyértelmű volt a számomra, hogy nem egyszerű Terrai, így egy darabig… hát óvatosan követtem. Nem láttam rajta semmit, ami utalna rá, hogy Ő az, akit Gabriel keres, de olyan nyomot sem találtam, hogy nem ő az. Vagyis mivel ráértem, azt megnéztem, hogy hol lakik… Tök szolídan. Nem vett észre. Egész jól belejöttem ebbe megfigyelés dologba. Amennyire feltűnő jelenség vagyok időnként, pontosan annyira be is tudok olvadni a tömegbe egy jó napszemüvegben. És az mindig van nálam ugye.
Pár napig viszont nem foglalkoztam a dologgal, és természetesen nem említettem az esetet Gabrielnek. Szinte biztos, hogy vakvágány, de azt elhatároztam, hogy felkeresem és beszélek is ezzel a lánnyal, hátha megtudok róla többet. Csak kellett valami ürügy…
Erre pedig tökéletes Cicufer. Még mindig egy tündéri kis apróság, ezért nincs olyan személy, aki ne olvadna el tőle automatikusan. Ha pedig bekopogok egy nő ajtaján azzal, hogy “Szia, nem a tiéd ez a kiscica?” akkor még nem is vagyok olyan gyanús. Vagyis igen, de nem vészesen, így remélhetőleg nem hívja rám a rendőröket, hogy egy perverz vagyok. Az egyáltalán nem vagyok. Csak időnként nőket követek, hogy megtaláljam a barátom elveszett kedvesét. És macskákat viszek a lakásukhoz, hogy ne nézzenek hülyének… Engem, persze csak az aggaszt, hogy ne találja olyan aranyosnak Cicufert, hogy azt hazudja az övé, mert én biztos, hogy nem adom oda neki… akkor bocsi Gabriel a csajt lapátra teszem, de úgy élből.
Mindenesetre mikor elindultam a lakás felé félretettem minden aggodalmamat, és Cicufernek is tökéletes helyet találtam a kantáros nadrágom első, nagy zsebében. Úgy néztem ki, mint egy festő mázoló, de Cicufernek nagyon tetszett a zseb, így a divat másodlagossá vált a szememben. És nem mellesleg, remélhetőleg így barátságosabbnak is nézek ki. Még néhány festékpötty is van a nadrágon, mert én festettem ki az albérletem, és egyébként nem vagyok ügyes. Az arcomról csak napokkal később tudtam eltüntetni a nyomokat.
Arra viszont nem figyeltem, hogy otthon lesz-e lány vagy sem, mert a továbbiakban nem követtem ugye. Csak reménykedni tudtam abban, hogy egy délután öt órai látogatás esetén otthon találom, mert jó lenne elsőre lefutni azért ezt a meccset. Cicufer el van ugyan, de nekem más dolgom is lenne.
Vagyis kedves mosollyal, de azért némi türelmetlenséggel álltam meg az ajtaja előtt, mielőtt becsöngettem volna. A házba simán bejutottam, mert nyitva volt az ajtó. Nem egy túl jó környék, és biztos vagyok benne, hogy valamelyik lakásban, még… hmm… szórakoztató fűszernövényeket is árulnak. Szagok alapján legalábbis. De nem ebből a lakásból jön, így mikor ajtót nyitottak végül nekem, kifejezetten örömtelivé vált a mosolyom. Hogy aztán amikor megláttam, hogy ki nyitott ajtót, egy pillanatra ledermedjek, és végül nevetni kezdjek.
- Szia Andrew. Minden általam meglátogatott hölgy lakásában te nyitsz ajtót? - csak ugratom, mindenesetre, ez egy igen érdekes véletlen. Így majdnem teljesen el is felejtem, hogy valójában miért jöttem.