Figyeli, ahogy a verandára óvatosan kúszik fel a kígyó, a dzsungel mélyén. Prédát lát benne, s jót szórakozik ezen. Nagyra értékeli a dracok támogatását abban, hogy Terrán kígyók és egyéb hüllök is jelen vannak. Hiányoznának, ha nem lennének, s itt nagyon tökéletesen beilleszkedtek az élövilágba.
A kígyó felkúszik karjára, s úgy is marad. Tökéletes napozóhelyet talált a karján, így maga is kényelmesen elhelyezkedik, s a teája után nyúl, amit helyi füvekböl s virágokból állított össze.
Számára ez így egy tökéletes és hasznos nap, még ha csak napozóágynak is tekintik.
***
Érdeklödéssel hallgatja Urielt. Már volt lent, tudja milyen, s Uriel úgy döntött, elvállalja most azt, hogy leszületik. Érzi izgatottságát, s hogy alaposan szeretne erre felkészülni, még akkor is, ha tudja, el fog mindent felejteni. Attól még a tervek és tervezgetés az mehet.
- Mikor fogjátok megkeresni, melyik családhoz kerülsz? - s ekkor mondja ki Uriel, mit is szeretne megismerni. Éppen Uriel. Elgondolkodik.
- Akkor javaslok egy olyan családot, akik elég tehetösek, hogy egyértelmü legyen a háttere annak, hogy nem az anyagiak azok, ami miatt nem foglalkoznak majd veled. - noha valahol Uriel is erre gondolt, úgy véli, megfogalmazza helyette, azután vagy eltalálta, vagy éppen ráébreszti, hogy nem erre gondolt, de így legalább tisztul, merre szeretne haladni. Valahol ezt érzi, ezt választotta Uriel.
De arra nem gondolt, hogy ennyire nehéz sorsa lesz majd, még ha tudja is, hogy a terrai szülei s családja elöre aggódtak ugyanezért, ugyanakkor megtiszteltetésnek veszik, hogy öket választotta.