Terrance Washington

Teljesen új számára ez a helyzet, amibe mostani életébe született, s örömmel veti bele magát önnön maga valódi megismerésébe. Korábbi zárkózottsága ugyan még némileg jelen van, ezt azonban már nem helyezi másra, nem okol mást, egyelőre félreteszi, mert teljesen új lapokkal akart ennek az életnek nekivágni, így minden felmerülő gondját egy képzeletbeli polcra teszi, hogy majd csak akkor foglalkozzon mindezzel, ha már befejezte ezt az életetét. Mindenben csakis a jelenre és a jövőre koncentrál, kizárva minden lehetőséget, hogy a múlt felé kanyarodjon vissza.

1696. Terra - Salem - Sarah
Dühödten, elégedetlenül, sokkban nézem, ahogy a testem ég. Még adok ki hangokat, de hamarosan abbamarad, ahogy a testemről leválok. Szomorú vagyok, a test nem ezt érdemelte. És én sem. Megint igazságtalanság ért, megint én húztam a rövidebbet, és ilyen fizikai fájdalmat nem kívánok senkinek.
Aztán éreztem a megkönnyebbülést, ahogy a kapcsolat végre megszakad közöttünk.
- Annyi mindenkinek segítettem pedig... - és még segíthetnék is, de mint ahogy mindig, most sem vagyok elég jó, vagy elég. Az emberek mást választanak, mindenféle értelemben, s csak azt érzem, magamra hagytak. Megint.
- Nem értem... - hajtom le a "fejem".
Finom melegséget érzek, szárnyakat, melyek körbevesznek.
- Nem akarom végignézni az életem, nem érdekel. Úgyis ugyanez a vége. Mindig.
Azért közelebb bújok az energiáihoz, megnyugvást keresve. Vágyom, hogy végre elnyeljen az örök fény, s sose kelljen visszatérnem. De érzem, hogy ez sokáig nem lesz még így.
- És így hogy fogod elkerülni a következő életedben azt, ami most is megtörtént.
- Sehogy. Mindig végignéztem az életem, mindig levontam belőle a tanulságot, és mindig ez lett a vége.
Keserűen nézek magam elé. Mit rontottam el, hogy újra és újra ez történik velem?

1888. Terra - London - Martha
Komoran, kiábrándultan lebegek a testem felett. Nem kértem, hogy ez legyen, vagy mégis? Nem, pont, hogy nem. Miért nem fogad el senki?
Érzem, hogy lélekben is teljesen bezártam, s minden egyes halállal egyre vastagabb fal vesz körül, ahogy az életeim minduntalan ugyanazt követték mintázatban, s mindig ugyanez lett a vége.
- Teszek a karmára, Terrára, és az emberekre. Meg rátok is. Elegem van. - mindenkire dühös vagyok, ilyen dühöt még sosem éreztem, legalábbis ilyen hatalmasat. Az is dühít, hogy kísérőm szeretete ugyanúgy körbeölel, mint a legelső találkozásunkkor, mikor ...
Nem, őrá végképp nem akarok gondolni. Soha!
Összepréselem nemlétező számat.
- Továbbra sem érdekel az életem végignézése. Sem. Most akarok újra leszületni, de nem ide. Ide. Soha. Többet.
- Azt ugye tudod, hogy a szavaknak hatalmas erejük van.
- Pont ezért mondom. - most már nagyon dühödt vagyok. Aztán érzek valamit.
- Előbb érdemes lenne pihenned. - a hang duruzsuló, s mire a még jobban felhorgadó, eszeveszett dühömet kiengedhetném, mintha minden kicsit távolabb lenne....

Napjainkban - Lyra/Vega
Hirtelen riadok meg, s csak akkor veszem észre, hogy bealudtam.
- Mit? - még  mindig valahol az álmomban lebegek, megdörzsölve a szemeim, aztán nyújtózkodom egyet.
Lejjebb nézek, egy kicsit pelyhesebb fejre. Megint nőtt ez a gyerek.
- Mondjam megint azt a mesét? Rendben. Hogy ott. Máris! - nem kapom fel, párszor már nyígott érte, így hagyom, hogy felmásszon utánam, s belebújik a karjaim közé. Pár perc múlva azonban már alszik is. Figyelem, ahogy alszik, s húgom lép be.
- Hogy miért sosem az apjától kéri a mesét... - erre csak mosolygok. Erős kismacska lesz a kölyök, igazi oroszlán!

- A hölgyeket tenyerükön hordozza, mindent meg akar nekik adni, tiszteletben és megbecsülésben is, hiszi, ha valaki igazán tudja, mire van szükségük, akkor az ő.
- Éppen akkor született le fizikai testbe elsőnek, mikor elérte a baleset Terrát. Magára hagyták, közös döntés alapján, ám míg ő titokban reménykedett, hogy meggógyítják, hogy vele lesznek, akik otthagyták, nem mondták el neki, hogy nem jönnek vissza később sem. Halála után tisztába került azzal, hogy számolt ezzel a lehetőséggel, de addigra már olyan mély sebet ütött lelkén az elhagyás traumája, hogy egészen az elmúlt életéig minduntalan ismétlődött nála. Most úgy döntött, hogy Terrát végleg otthagyja, s most már férfiként folytatja tovább, draco fajt gyarapítva.