Re: Eye on the target

**Brigid Normann** Wed Jan 18, 2023 9:46 pm

Eye on,

the target
Orion - Eric - Jelen

Ránézek a kérdésére, s mérlegelek. Vagy volt már sokszor ilyen helyzetben, s kiváló terepfelmérő, a lehetségesekre felkészülve, vagy éppen az ellenkezője. A kérdés mindenesetre jogos.
- Ha ez valóban egy igazi küldetés lenne, mennyit változtatna az egészen, hogy tudunk-e túszokról, áldozatokról, vagy sem? megvárom, míg válaszol. - Vannak helyzetek, amikor a szituáció dönti el, ki az, és ki nem. - sosem lehet tudni, ki kicsoda egyértelműen. - Ez az.- elég negatív végeredményű lenne, ha úgy megyünk egy küldetésre, hogy nincsenek se túszok, se áldozatok, aztán kiderül, hogy mégis, és senki sem készült fel erre. Mindig fel kell készülni erre az eshetőségre is, sok más közül.
Újra figyelem, s ezek szerint jól láttam, hogy nem használt mostanában ilyen, vagy hasonló íjat.
- Akkor ideje felfrissíteni. - a közelben felállított céltáblára mutatok. - Lőjj bele háromszor. - ha megteszi, figyelem közben, miként tartja, s miként használja az íjat.
A kérdésre már a kezemben van a sisakom, s készülök feltenni.
- A gondolat erejéről se feledkezz meg. - szólal meg fejében a hangom. A telepátia a leggyorsabb út, s ezt lehet fogni, s most már felismeri az energiámat is, ami egyedibb, mint az ujjlenyomat.
Ha felkészült, akkor már nem nézek rá, a gondolati kommunikáció sokkal előnyösebb.
A sisak látóterében megjelenik a bal oldalon egy pályaszakasz, ahol haladunk, s az útirány, majd eltűnik. Két lehetséges útirány van, vagy fára mászunk fel, s onnan ereszkedünk le, vagy megkerüljük a két dombot. A két domb lehetséges támadókat rejt, a fáról pedig észre lehet venni, merre is vannak a támadók.
- Merre haladjunk? - a rádiót nem használom, ami közöttünk van, ezt aztán tényleg nem tudja senki sem lehallgatani. A fegyverem még a hátamon pihen, készen arra, hogy vagy mászunk, vagy haladunk a talajon.

Emme

**Eric Castor** Mon Jan 09, 2023 10:27 pm

Nagyon zavarban vagyok, mert megszoktam ugyan, hogy bénázni szoktam, de ennyire… Ez még nekem is új szint, és hirtelen nem tudom mit kezdjek vele. Egyedül az jut eszembe, hogy időt kell nyernem, és rendbe szedni magam, mert így senki sem adhat fegyvert a kezembe. Páncél ide vagy oda. Az íjért ezért szinte rohanok, és az elhangzott szavakon kívül nem is igazán fogok fel semmit abból, amit a kentaur segítők mondanak. Íj van, eszem még nincs, de mindjárt lesz. Csak három, kettő, egy…
Szinte új madárként megyek már vissza Brigidhez, és ebben leginkább az segített, hogy szisztematikusan kitöröltem a fejemből, hogy vele jöttem. Hozzá… Mindegy. Ő is ugyanolyan, mint bárki más, én pedig tudok kemény lenni. Csak már régen voltam az. Hogy mennyire? Hát ez gyorsan ki fog derülni.
- Az önkéntes támadókon, és célpontokon kívül lesz más is a pályán? Túszok, áldozatok, vagy bármi hasonló, amire és akire nem kéne lőni? - egymáson kívül persze, legalábbis remélem, hogy nem számítunk mi is egymásnak támadónak. Elég csak ránéznem, és már tudom, nem igazán lenne esélyem ellene. Régebben talán, de most… Szerintem, ha repülnék, akkor is eltalálna.
- Igen. Régen. - nem szégyellem a koromat. Nincs annyira jelentősége, legalábbis ebben az esetben. De az tény, hogy nem vagyok gyakorlatban.
- Néhány millió évvel ezelőtt. Az előző életciklusomban. - azt most nem mondom, hogy sok kimaradt. Az már igencsak személyes információ, ugyanis jogos lenne azon kérdése, hogy miért. Azt meg nem pont akkor szeretném elmesélni, amikor együtt fogunk kimenni egy gyakorlópályára egy íjjal. Még azt hihetné, hogy beszari vagyok. Pedig nem vagyok az. Csak… pacifista? Igen, azt hiszem ez stimmel. Ennek ellenére tudom, hogy mi a dolgom. Tudtam… Most újra tudni fogom.
- Igen. Katonai kézjelekkel kommunikálunk? Vagy másként? - hasonlóban csak a kiképzésen vettem részt, de azért még rémlik ez-az. Például a jelek. De mivel azt nem tudhatom, ő ismeri-e őket, vagy mást preferál, inkább rákérdeztem. Ez számomra is jó volt, mert kaptam néhány másodpercet arra, hogy megigazítsam a felszerelésemet. Meg egy mély levegőt vegyek, és mindent félretegyek, ami nem arról szól, hogy… nekem most meg kell őt védenem a támadóktól. Vagyis nem őt. Egy teljesen semleges valakit. Igen így jó lesz. Azért még egyszer ránézek a pálya információra, és amit tudok, memorizálok. Az sosem baj, ha már nagyjából tudom, mire lehet számítani.
- Indulhatunk, de ha van rá lehetőség, az elején lőnék párat valamilyen célpontra, mielőtt beérünk a sűrűjébe. - magamra veszem a sisakot, és így már láthatja is, hogy készen állok.

**Brigid Normann** Mon Jan 09, 2023 9:43 pm

Eye on,

the target
Orion - Eric - Jelen

Csak állok, ahogy lefejel, rezzenéstelen arccal, kilökni az állásból nem tudott. Azért most mázlim van, hogy a páncél már rajtam van, mert ezután egy ideig érdekes lenne a levegővétel.
- Az. - s azzal ellépek mellőle, mert a babazsúrt másnak találták ki.
Az, hogy megy íjért, azért inkább nem szólok semmit. Egyértelmű, hogy kell szereznie egyet, mert nem hozott magával.
A "srácok" készséggel, sokat sejtető mosollyal segítenek Ericnek.
Míg várakozom, bemelegítek, már előtt is mozogtam, hogy itt csak újra kicsit felmelegítsem az izmokat, azután a pályát nézem a kivetítőn.
A kérdésre átdobom hozzá a pályainformációt.
- Közepesen nehéz pálya, a csapdákat kell elkerülni, s az önkéntes "támadók" ellen védekezni, s célpontokra lőni. -a kijelzőn a pályaútvonal is látszódik, s az is, merre fogunk majd haladni.
- Használtál már ilyen íjat? - ahogy rápillantok az íjra, tudni fogom, hogy milyen szinten van, s milyen hátrányai. - Mikor használtál utoljára íjat? Lövésre, úgy értem. - használni sokfélére lehet, inkább pontosítok.
Ha használt, akkor folytatom.
- A cél, hogy egymás hátát fedezzük. Kifejezetten kétrésztvevősre kértem a pályát, így együtt kell dolgoznunk. Van kérdés, vagy mehetünk? - türelmetlenség helyett a céltudatosság szól belőlem. Van kérdés, maradunk, és válaszolok, nincs kérdés, akkor mehetünk. Már csak a sisakot kell magamra venni.

Emme

**Eric Castor** Fri Dec 30, 2022 8:53 pm

Azt mondja, hogy legyen szép napom… Önkéntelenül mosolygok és lesz ettől a mondattól szebb a napom, még akkor is, ha ez csak egy szokásos szófordulat. Az viszont kifejezetten zavaró, hogy alig látom őt. Vagyis pont hogy látom, bizonyos részeit tulajdonképpen óriásiban, de úriember vagyok, ezért nem bámészkodom. Lesütöm végül a szemeimet, és inkább megyek átalakulni, illetve öltözni. Nem is kommentálom tovább a dolgot, mert szerintem ő is látja, pontosabban nem látja, hogy mi a gond.

A páncélt felvéve sikerül némileg megnyugodni, és a második fordulóra már az ajándékot is sikeresen a kezeimben tudom. Emiatt nagyon lelkesen indulok meg felé. Nem repülök ugyan, de nem sokon múlik. Az ajándékot pedig szintén nagyon határozottan adom át, hogy aztán reakció helyett végül egy tegezt kapjak a mellkasomba. Nem tudok válaszolni, reflexből nyúlok érte, hogy meg tudjam fogni, és ne essen le, ebben nincs is hiba. Az ajándék azonban a hirtelen mozdulattól kiesik az ujjaim közül. Ezért is nyúlok, sőt, már hajolok, hogy el is tudjam kapni. Nem éri el a földet, szerencsére gyors voltam, de mivel előre hajoltam… Ha Brigid nem figyel, és nem tér ki a mozdulat elől, egész biztosan lefejelem. Vagy egy kicsivel lejjebb, a nyaka alatt (!) találom be az arcommal… Bárhogy is alakul mindenképp egy fél oktávval magasabb hangon szólalok meg.

- Sa…sa… saj…ná…lom…Brigid. Ügyetlen… voltam. - egész nyugodtan mondanám, hogy balfasz, de nem akarom erre még jobban felhívni a figyelmét. Már így is dadogok, mint egy félnótás, ha tényleg eltaláltam bárhol is. Ebben az esetben persze kb. vége mindennek, mert ennél nagyobbat égni már nem igazán lehet… Igazából de, ha a fejénél lejjebb találtam el…

- Megyek íjért. - normál esetben elmondanám, hogy nincs sajátom, mert a lőfegyverekhez jobban értek. De egyelőre nem merek túl sokat mondani. Inkább csak elrohanok, és felszerelkezem, mintha mi sem történt volna. Csak abból lehet neki gyanús, hogy nincs nálam minden rendben, hogy mielőtt ténylegesen kérnék egy íjat (szigorúan a harmadikat) újra hiperventilálok néhány percig a kentaur lányok között. Ha esetleg kérdezik is, hogy mi a bajom, csak a kezemet emelem fel, hogy most nem fog menni. Rendbe akarom magam tenni, minden téren, mielőtt bárkivel újra szóba állok.

Néhány perc után sikerül is, és az íjat is szemügyre veszem, mielőtt a terep elején újra felvenném a kontaktot Brigiddel. Használtam már ilyet, de régen volt, igazából egy másik életben. Ezért, ha szóba állnak velem a kentaurok, gyorsan tanácsot kérek tőlük, hogy mire figyeljek. Nyíl nélkül természetesen, egyszer az íjat is megfeszítem, hogy a régi mozdulat vissza jöjjön legalább az izom memóriába.

Ennek következtében legalább öt perccel később, de megérkezek Brigidhez. Úgy kábé, majdnem, viszonylagosan, nem egyenletesen, de békés tempóban megérlelt nyugalommal, és szép reményekkel. Nem, mosoly az egyelőre nincs. Kikapcsoltam mindent, hogy legalább a terepre normálisan tudjak koncentrálni.

- Mit kell tudnom a pályáról? - utána néztem, de mivel ő hívott ide, feltételezem neki sokkal több információja van róla. Illetve az is egy érdekes kérdés, hogy fogunk együtt végig menni rajta. Vagy ez most valamiféle verseny lesz? Esetleg egymást támogatjuk? Engem főleg ezek a kérdések érdekelnek, de természetesen meghallgatok mindent, amit mond. És ha bennem maradnak még elvarratlan szálak, akkor kérdezni fogok, mielőtt rábólintok az indulásra. Egyébként készen állok, szerintem így páncéllal, íjjal és a tegesznyi nyíllal jobban mutatok, mint a sötét zöld ingemben. Amit… ha jól emlékszem az öltözőben hagytam. Az ajándék az más, azt biztos, hogy odatettem, ahol az íjak vannak. Remélem, hogy senki sem fogja elvinni, amíg mi távol vagyunk.

**Brigid Normann** Fri Dec 30, 2022 8:04 pm

Eye on,

the target
Orion - Eric - Jelen

A nevemet is megjegyezte. Tény, hogy a kreditrendszerben bármikor visszakeresheti a nevemet. Nálam meg csak szakmai ártalom. Lenne, ha mondjuk együtt dolgoznánk. Mivel azonban nem dolgozunk együtt, így egyelőre a nevét nem szedem elő emlékeimből. Az különben is csak egy név, s azok számomra nem igazán jelentenek túl sokat.
- Neked is szép napot. - az átöltözömre ránézek. Felőlem. Ha terrai formában akarja az íjat felhúzni, lelke rajta. - Tedd. - miért jelenti be, amikor mindenki tudja, hogy páncél nélkül nem igazán mehet ki a terepre?
Mire visszaér, addigra már egy másik tegez van előttem, abba pakolom éppen az utolsó nyílvesszőket.
A miniatűr holmira tekintek, kezem azonban már az egyik tegez felé nyúl, felveszi, s a mellkasának tolja. Ha nem tartja meg a kezével, nem én leszek, aki hajolgatni fog.
- Inkább ezt fogd meg. - elveszem a kezem a tegezről, s a sajátom felé nyúlok, amit beljebb toltam, majd a hátamra csatolom, kezembe véve az íjat, amit időközben már összeraktam. Saját, abból nem engedek, nem fogok holmi gagyi utánzattal bóklászni a terepen.
- Ha nincs saját íjad, a fiúk adnak neked. Ha engem kérdezel, akkor a harmadikat választanám. A terep előtt találkozunk. - addigra már az íj is rajtam, munkára készen, s elfordulok előle, a felkaromra helyezett hologramos kivetítőre figyelek, a feladat szinteket keresve, a pályaadatokkal.
A fiúk valójában három centaur lány, akik nem a nyalóka emelgetésétől szerezték izmaikat.

Emme

**Eric Castor** Sat Dec 24, 2022 11:44 pm

- De milyen színűt vegyek fel? - kérdezem ezt olyan hangon, mintha a válasz a világ összes gondjára megoldást nyújthatna.

- Honnan tudjam? Milyen színű a szemed? - gondoltam én, naivan, hogy egy nő biztosan tud nekem tanácsot adni ruházat ügyben. Azt már csak későn kezdtem sejteni, hogy a neme ellenére Rose azért nem biztos, hogy jó ‘mentor’ lesz ebben a kérdésben.

- Még nem figyelted? - hatalmasat sóhajtok, de nem az ingerültség miatt. Csak nagyon izgulok. - Zöld. - mondom ki végül nemes egyszerűséggel, amit Rosenak azért illene tudnia.

- Akkor sötétzöldet. - teszi szét végül a kezét, és már nagyon látom rajta, hogy eléggé untatom. Így nem kérdezek többet és békén hagyom.

- Kösz Rose. Majd még dumálunk. - nem húzom tovább sem az ő, sem az én időmet, mert egyelőre még csak egy kérdésemre kaptam választ. Legyen sötét zöld az ing. Na de a sok közül melyik???

Ezt már nem bízom senki másra, én próbálok választani a különböző árnyalatok közül. Nem mintha számítana, elvégre az alapján, amit eddig tudok maximum egy percig fog látni ebben a cuccban, de akkor is fontos, hogy minden stimmeljen… Még jó, hogy számoltam mindenre, így akkor sem fogok elkésni, ha egy óra is elmegy az ing választással… Sajna amúgy elmegy…

Ettől eltekintve viszont előbb érkezem, mert nem vagyok hajlandó késni, akkor sem, ha ez nem egy randi. Egyszerűen nem illik, így inkább korábban megyek, és egy ideig kint várakozom. Egy ajándékkal is készültem, amit mindenképpen át akarok adni neki mielőtt a pályára indulunk. Gondolom csak lesz valami, ahol le lehet pakolni, és ahol én is át tudok öltözni.

A tervem viszont ott bukott el, hogy én azt hittem először ő is a humanoid alakjában lesz. Ing szaggatás, avagy vetkőzés nélkül nem igazán tudok alakot váltani, így a szívem azonnal megkergül, amikor meglátom. Bár nem biztos, hogy csak a ruhám miatt izgulok… azért megfordul a fejemben, ha a másik sötétzöldet választottam volna, talán nem izgulnék ennyire…

- Szia Brigid. - nagyon pontosan érkeztem, szerintem még a másodpercnek is stimmelni kéne. Az viszont nagyon nem jó, hogy nekem kitörik a nyakam, hogy legalább a hasáig fellássak… Ez így tényleg nem lesz jó, szóval inkább már most átöltözöm, és majd csak később adom oda az ajándékot.

- Átöltözöm. - mutatok a páncéljára, vagyis fel a magasba. Egész érdekesen mutathatok így, ezért nagyon gyorsan iszkolok. Ott volt még ugye az is, hogy úgy egészen elfelejtettem levegőt venni. Tehát mielőtt levetkőznék, és az igazi alakomba váltanék, szusszanok egy kicsit. Úgy legalább két percig, mert nagyon sok oxigént kell vissza pótolnom… A többi dolog viszont már gyorsan megy. Sikerült egész jól megnyugodni, és még abban is segítenek, hogy milyen páncélt vegyek fel. Mindenre rábólintok, nekem teljesen jó lesz minden. Csak ne csináljak magamból teljesen hülyét, ennyi a cél. Jah… hogy már meg is volt… Innentől azt hiszem már teljesen mindegy.

Elindulok vissza Brigidhez, és már majdnem minden okés. A ruháim biztonságban, az ajándék is… Basszus az ajándék… Visszaszaladok, és a hatalmas kezeimmel megpróbálom óvatosan felvenni az immáron apró ajándékot. Na ezért voltam én szép ingben, humanoid alakban. Nagyon kicsi ez a cucc…

Végül sikerül, és nem is töröm össze. Csomagolással nem vacakoltam, azt meghagyom a terraiaknak. Így is elég necces, mert ez még mindig nem biztos, hogy randi. Ajándékot viszont mindenképp akartam adni.

- Hoztam neked valamit. - kis híján kiesik a kezemből, ahogy a keretezett, fekete-fehér terrán készült fényképet átadom. És közben mosolygok… Így simán tudom leplezni, hogy a levegővétel az most megint kimaradt…

**Brigid Normann** Sat Dec 24, 2022 9:25 pm

Eye on,

the target
Orion - Eric - Jelen

Mielőtt a központba visszaértem volna, legfoglaltam a pályát az adott időpontra. Amit sokkal inkább terepnek mondanék. Méghozzá kőkemény terep.
Ahová nem csak akkor megyek, ha gőzt szeretnék kiengedni, hanem kipróbálok valami újat, vagy csak tiszta fejjel akarok utána gondolkodni, mert ez a terep nem hagy időt a gondolataimba merülni, és erre van a legnagyobb szükségem, ha döntés előtt vagyok.
A terep több hektáron terül el, akadálypályákkal, a terep minduntalan változik, nem azért, mert változtatja magát, bár azt jobban kedvelném. Itt csak ahogy haladunk végig rajta, változik a táj, a domborzat, és a kihívás is.
Csak a fegyverek nem, ami 1:1 méretű centaur íj, vadászkés, és mi, meg amit hozunk a fejünkben. Mivel a fegyverünket eredeti formában tudjuk használni, így a könnyűpáncélzatot így viselem, és már csak az íj összerakása van hátra.
A valóságban nem igazán használok fegyvereket, és nem szeretek harcolni. Éppen, hogy ellene vagyok. Viszont a legjobb stresszlevezető. És talán a másik sem lesz annyira zavarban, hiszen le lesz foglalva a keze.
A rendszer előtt állok, vesszőket vételezni, mellettem a pulton tegez, azt figyelem, miközben az azonosítomat adom meg, s adom le a rendelést. A tizennégyesből ötöt, és a kettesből kettőt. Az utóbbi nagyágyú, az előbbi pedig elég nagy hatótávú, ha van elég szeme vagy technikai segítsége hozzá a felinének.

Emme

Sponsored content