Like a mirror

**Emyr Algan** Sat Oct 29, 2022 9:38 pm

Like a mirror_{Pegasus / Rose / Párhuzamos valóság}

Becsukom a dobozt, a kezemben tartva. Igazán nagy bizalomra vall, ám bennem lehet bízni. Le is teszem a pultra a dobozt, s alóla előveszem a táskát, kinyitom, s felé fordítom. A maszk igazán egyedi készítmény, s jóval régebbi, mint az, aki előttem áll. Arrébb lépek, s míg kilelkendezi magát, vagyis kifejezi hódolatát neki, addig megtámasztom egyik kezem s szám elé helyezem egy ujjam, így figyelem, mosollyal, s várakozva.
- Ez egy igazán jó üzlet volt, máskor is igénybe veszem. - csak azt ne!
Végül is, a kapott holmi sokkal többet ér a piacon, mint az ő maszkja, szóval tényleg jól jártam.
- Ha fuvarra van szüksége, tudja, hol talál. - nem igazán van már szükségem ilyen fuvarokra, ám tárgyakat gyűjtögetni a legjobb dolog, hogy aztán akkor adjam el, amikor a lehető legtöbbet ér. Az utazás azonban sokkal izgalmasabb.
Megvárom, míg távozik, majd ragadozó kezekkel, lassan nyúlok a doboz felé, s nyitom fel. Boldogan, mert végre az enyém. Évtizedek óta vadászok rá, s most már az enyém!
- Gyere csak a papához! - a folyosón a titkos helyiségbe lépek be, csak én tudok róla, s ott tárolom minden olyan kincsemet, amit a közelemben akarok tudni. Vagy éppen viszem a rejtekhelyemre. Kiveszem a dobozból, s a számára elkészített széfbe helyezem, s gyönyörködöm rajta egy sort.
Miután kinyörködtem magam benne, sóhajtva révedek vissza a jelenbe. Engem ma még vár egy kis javítás. Mert be kellett döglenie a világításnak, ugyebár.
A hajótesten kívül találom meg a probléma forrását, s elővéve a hajó elsősegélynyújtót, vállig belemászok a panelbe, mire megtalálom a forrást.
- Tudhattam volna. - a kis mocskos potyautasok szépen elintéztek a panel egyik odalát. Ezt meg kell hegeszteni, különben volt energia, nincs energia. Vagyis fény.
Sisak elő, hegesztőpisztoly elő, s csak oldalt foglalva helyet, sikerül megoldani a hegesztést.
Nagyobb hely kell neki, az biztos. Vagyis nekem, hogy jobban odaférjek, legközelebb. Megint egy újabb kiadás!
De ha életen és egyben akarok valahová odaérni, akkor muszáj lesz.

Emme

**Rose Jackson** Sun Oct 30, 2022 6:08 pm

The other side

- Nem. - szerintem elég határozottan mondtam, de láttam még a többiek tekintetében a kételyt. Meg aztán el is hangzott az, amit gondolnak.
- De legalább érdemes lenne megfontolni… - nem fejezte be a mondatot. Részben azért, mert elég csúnyán néztem. Részben azért, mert közbe is vágtam. Erre nekem más nincs időm.
- Nem… - ennél nem igazán lehetnék egyértelműbb. Egyáltalán nem örülök neki, hogy nekem kell dönteni, mert nem vagyok biztos benne, hogy így lesz mindenkinek a legjobb. De van egy megérzésem, és arra általában hallgatni szoktam. Meg ha már engem ültettek ebbe a székbe, akkor jó lenne, ha el is fogadnák azt, amit mondok.
- Biztos ebben? - pont úgy kérdezik ezt tőlem, mintha nem ők hívtak volna ide, hogy segítsek nekik. “Szeretnénk ezt és ezt, de…” Nincs olyan, hogy de. Vagy szükségük van a segítségre, és el is fogadják, ha megkapják, vagy akkor nem. Nekem nincs időm az ilyenekre. Beszéljék meg egymás között. Engem pedig csak utána csődítsenek ide. Most már viszont mindegy azt hiszem.
- Nem. De így lesz. - megbeszéltünk mindent, és ez volt a logikus következtetés. Ezért én nem is akarom tovább húzni az időt. Távozni akarok. Nekem nem megy ugye olyan gyorsan, mint a Pegazusiaknak... A híreket viszont el kell vinni a tanácshoz, szóval nem igazán pazarolhatom az időt. Indulni kell és a biztonság kedvéért nem a saját hajómmal. Ennek már akkor sem örültem, amikor leszálltam, és nemes egyszerűséggel itt hagytak, hogy majd a tárgyalás után szerezzek magamnak egy fuvart, bőven találok lehetőséget a távozásra. Hát köszönöm. Legalább előre kereshettek volna valakit, aki megbízható és nem rázza ki a finom húsgombócokat a pocakomból, amikor felszáll… Egyszer megtörtént, többször nem szeretném kipróbálni. Ezért azzal a határozott szándékkal megyek a leszállóhelyre, hogy kiválasztom a legszebb hajót, mert az nagy eséllyel sima haza utat fog biztosítani nekem. Viszont amikor megérkezek, akad egy kis (nem kis…) probléma. Csak egy hajót látok… És azt is éppen… hegesztik? De jó… Közelebb megyek ahhoz a gondolom férfihoz, aki éppen a hajón dolgozik, és megkérdezem, hogy mi is a helyzet. Nem igazán válogathatok ezért nekem most ezzel a hajóval kéne menni ugye… Nagyon be fogok olvasni ezért valakinek…
- A nevedet égeted bele a hajóba, vagy valami javítást végzel, hogy menetképes legyen? - talán inkább azt kellett volna megkérdezni, hogy egyáltalán szállít-e utasokat, de majd erre is sort kerítek. Vagyis… Igazából most kéne, mert ha nem, akkor valami mást kell kitalálni. Illetve, ha nagyon sokáig szöszmötöl, akkor is…
- Vállalsz utasszállítást az Arcturusra? - már ott lenne a nyelvem hegyén, hogy ha nem, akkor mivel tudnám meggyőzni, hogy mégis, de egyelőre visszafogom magam. Talán simán is igent mond, és akkor nem kell az összes kártyámat, jobban mondva kreditemet felfedni ahhoz, hogy helyet találjak magamnak. Mert az egyértelmű, hogy én már távozni akarok. Elég volt ebből a napból. Meg hétből. Jobban belegondolva pedig leginkább ebből a hónapból…

Emyr & Rose

**Emyr Algan** Mon Oct 31, 2022 11:02 pm

What comes around..._{Lyra / Rose / Párhuzamos valóság}

Ez az új hegesztő sokkal jobb, nem tudom, milyen kristály, de megérte a bizniszelést. A másiknál legalább háromszor folyattam rá a matérát, mire oda jutott, ahová irányítottam. Füst nincs, szikra nincs, egyenletesen olvad, s szilárdul is meg. Nemhiába centaurusi eszköz, rajongok a holmijaikért.
Megállok egy pillanatra, mikor meghallom a hangját. Aztán teljesen nyugalommal befejezem, amit éppen csinálok. Aki így kezd neki, az várjon.
Na, ez már egy sokkal értelmesebb kérdés. Mivel éppen befejezem a második kérdésére, elő is bújok a panelből, amiben félig benne voltam, vállal, s felemelem a lámpást.
- Mondd, Sonar, milyen az időjárás? - tisztítom meg a kezem, s hamar meg is érkezik a válasz.
- Felhős, húsz fok, páratartalom ötvenegy százalék.
- Köszönöm, Sonar.
- Bármikor.
Az égre tekintek, nyilvánvalóan borult az ég.
- Nos, mivel borús a mai nap, így Nem napos szép napot Önnek is. - Köszönteni aaaz luxus. Lenézni persze az oké.
Újra rápillantok, miközben a kezemet tisztítom a spéci anyaggal. Csakis tiszta kézzel vagyok hajlandó becsukni a panelt, és nyúlni a cuccaimhoz. Aztán csak elegánsan a panel ajtajára ejtem a textilt, s egy "a" arckifejezés után szólalok csak meg, félmosollyal az arcomon.
- Az attól függ, hányan vannak, mit kell még szállítani, és milyen gyorsan. - mosoly marad, mely jelzi, nagyon is tudatában vagyok annak, ki vagyok, és hogy mennyire kiváltságos helyzetben van, hogy engem választott. Az egyetlen lehetőség közül, természetesen.

Emme

**Rose Jackson** Tue Nov 01, 2022 11:10 pm

The other side

A gyors (nem gyors…) tárgyalást elvileg egy gyors távozás követné, de a leszálló helyre érve rá kell jönnöm, hogy az engem segítők sokkal optimistábbak annál, mint amilyen a helyzetemben indokolt lenne. Fő a biztonság ezzel teljesen egyetértek, elvégre épp eleget ‘vendégeskedtem’ már a Draco rendszerben ahhoz, hogy soha többet ne akarjak oda visszamenni… De azért, ha nincs választási lehetőség, honnan lehet tudni, hogy az egyszem hajó, amit találok, jobb opció lesz, mint a saját hajóm? Igazából sehonnan, így ingerülten érkezem meg a feltételezhetően pilótához. Vagy lehet, hogy szerelő. Egyelőre mindegy, hiszen csak ő van itt, így tőle kell megkérdeznem, hogy mi a helyzet. A baj viszont az, hogy nem válaszol…
Szerintem elég hangos voltam, ezért egyelőre várok, és nem ismétlem meg, amit mondtam. Mondjuk nem szívesen… Én már haladnék, mert vár otthon egy (több…) finom koktél, meg remélem a hűtő egységet sem ürítettem még kis teljesen. Ez a férfi viszont láthatóan nagyon ráér, és ezzel kezdi is nálam kihúzni azt a bizonyos gyufát. Miért fontos az időjárás? Beázik az utastér? Mert akkor nem elégszem meg azzal, hogy hegesztget kicsit, inkább tovább állok. Vagyis várok, és mérhetetlen türelemmel említem csak meg a pilótámnak, hogy vagy vissza hozza azonnal a hajómat vagy… Nem fejezném be a mondatot, pontosan tudja, hogy mi lenne a másik opció. Viszont mielőtt ezt a határozottságot ezen a férfin is prezentálhatnám, kiderül, hogy kettőnk közül mégsem ő a bunkó. Oké ő is, de valójában én kezdtem.
- Igaz. Elnézést. Szép, időjárástól független napot. - tényleg ezzel kellett volna kezdenem. De még csak eszembe sem jutott, mert nekem tényleg nagyon mehetnékem van már. Fölösleges időhúzásnak tartom a jópofizást, de egy bizonyos mértékű alap udvariasság mindenkinek jár. Csak még a tanácsban eltöltött éveim sem tanítottak meg rá, hogy pontosan mennyi is…
- Egyedül vagyok, egyetlen női táskával, amiben egy fél univerzumot tárolok, és minél gyorsabban. - ugyanis hiába van nálam még váltás bugyi is, nem szeretnék annyi ideig itt maradni, hogy használni is kelljen. Szóval vagy üzletet kötünk, vagy üzletet kötünk, de az utóbbi eset neki semmiképpen nem lesz kellemes. Nem mintha bosszúálló típus lennék, de azért… káromkodni szépen tudok. Meg fizetni is elvégre lehúzni azért nem akarom, csak célba érni.
- Ha teljesíteni tudja a szállítást, megfelelő díjazásról is beszélhetünk. - van természetesen egy maximális összeg, ami fölé már csak elvi okokból sem megyek, de azért az olyan magasan van, hogy nem hiszem, hogy rosszul járna. Meg különben is. Minek ez a táncikálás? Én utazni akarok, neki meg gondolom jól jönne egy kis kereslet, mert akkor nem kéne a hozzám hasonló türelmetlen (hisztis) némberek (pics…) fenekét cipelnie egyik galaxisból a másikba. Vagyis gondolom kéne, de legalább ritkábban.
- Szóval mi legyen? - ha beint végül is azt is elfogadom, csak legyünk túl rajta, illetve inthessek be én is viszonzásként… Viszont remélem, hogy idáig nem jutunk el, és mindenki elégedett lehet a végén. Vagy legalábbis én szeretnék már az lenni.

Emyr & Rose

**Emyr Algan** Wed Nov 09, 2022 9:49 pm

What comes around..._{Rose / Párhuzamos valóság}

Arcomon azonnal megjelenik a derűs mosoly, s némi melegség is, ahogy végre észbe kap. Így kell kérem nevelni.
- Megesik. Miben állhatok... állhatunk a rendelkezésére? - a legkisebb halak egyike vagyok, lóti-futi, a felszínen, de nekem ez pont így a jó. Senki nem sejti (akik igen, azok nem véletlenül),
A táskára nézek, elég jelentőségteljesen. Értem én, hogy egyesek bűvészek, és képesek teljes térportált hordani a táskájukban, de azt a hajón annyira nem igazán látnám, ki tudja, mikor szabadulnak el jókedvükben.
A mosoly lelohad az arcomról, közben elveszem a tisztítót, s végre tiszta kézzel be tudom csukni a panelt. Felkapom a kis szütyőt is, amiben a holmik vannak.
- Mi a végállomás? És számíthatunk e hívatlan vendégekre útközben? - még mindig nem mondok nemet és igent sem. Előbb tudni akarom, azaz akarjuk, hogy mivel kalkuláljunk.
Ha valaki gyorsan akar távozni, sok mindent jelent, és időnként nem jót is. És nem kívánok egy olyan névlistán szerepelni, amely mellett összeg van a fejem mellett. Ja, várjunk csak, de van, de ők nem érdekesek.
A válasz után a semmibe tűnik a kérdésem.
- Benne vagytok? - ugyanis továbbra sem csak én döntök egyedül. Hármas döntés van, és ha csak egyikünk is nemet mond, akkor az nemet jelent.
Két hang mond igent, a már ismert hang, ami Sonaré, és Naus lágyan búgó hangja sokáig kúszik még az éterben, amit meg nem zavarnék.
- Nos, akkor fáradjon beljebb, a részleteket megbeszélhetjük ott is. - a kredit sosem érdekelt, mert az csak egy mérőeszköz, galaxisok között, se fel, se le nem megy, mindig ugyanannyi, és akár már úszkálhatnék is benne virtuálisan, a kézzel fogható dolgok és szívességek sokkal inkább a lelkecsémnek valók.
A panel vonalai eltűnnek, ahogy ellépek, fel a rámpára, a zsilip kinyílik.
- Kérem, kövessen. - a neve sem érdekel.
A hajó háromnegyede mutatja, hogy valójában egy lény beljesében vagyunk, a többi részén látni, hogy már újszerűek, azért nem csak rendben vannak tartva, de használva is.
- Egy kérdés még. A végállomáson várják? - mert ugye, vannak fű alatt érkezések is, azokat máshogy számolom el.
Megjelenik Sonar is, aki olyan nesztelen mozog, gépteste ellenére is, hogy a macskalépteim is hangos dübörgésnek tűnnek mellette, ha úgy vagyok.
Így csak rezzenéstelen arccal nézem alkalmi vendégemet, ahogy meghallom a hátam mögött, s jóval a fejem felett a hangját.
- Üdvözlöm. Kísérője van? - ugyanolyan a hangja, mint kint lehetett hallani. Csak talán még kevesebb érzelemmel, amit én nagyon szeretnék belehallani. Most éppen madártestet nézett ki magának, így az arca is úgy néz ki, és megszólalásig hasonlít egy Avianra.

Emme

**Rose Jackson** Wed Nov 09, 2022 10:48 pm

The other side

Mosolyog. Azért, mert végül normálisan köszöntem? Ha ezt előbb tudom… Nos akkor is így nyitottam volna, mert csak akkor vagyok udvarias, ha muszáj.
- Egy utazás biztosítása bőven elég lenne. - igazából rám férne egy ital is, vagy kettő, meg némi élelem is, de mivel ez otthon van, beérem azzal, ha csak simán hazajuttat. Mármint, tényleg simán… És gyorsan. Ez a kettő igényem van csak, minden másban tök rugalmas vagyok. Nem véletlenül hívtak engem ide a Pegazusra is. A kompromisszumra való hajlandóságom és az empátiám miatt. Vagy… Inkább azért, mert az ő problémájukra pont az én szakértelmem a megoldás, és ezért hajlandóak voltak nekem elnézni ezt-azt…
- Orion. És vendégekre mindig kell számítani. - vagy ez csak akkor van így, ha én utazom? Igazából lehet. A tanács többi tagját nem szoktam megkérdezni, hogy mekkora kísérettel és tűzerővel járnak. De ők sem véletlenül tartanak testőröket. Nekem is van. Otthon. Mert hazament a mocsok, a hajómmal együtt, mondván, hogy már őt is figyelik. Tök megnyugtató. Vagyis azt javasolták, hogy én is utazzak inkognitóban, valami frappáns álnév takarásában. Alicia leszek. Nem tudom miért, de ez ugrott be. És ha már így alakult be is mondom.
- Alicia Vikander vagyok. - azt nem kérdezem meg, hogy őt hogy hívják, ha akarja akkor közli velem. A kezdő lépést én ugyanis megtettem. És végülis a számomra relevánsat ő is. Nem tudom, hogy kik egyeztek bele, hogy elvisznek, de máris szimpatikusak.
- Rendben. - nekem így is jó. Sőt. Így a legjobb. Haladjunk, aztán ráérünk majd közben agyalni a matekon. Ezért is lépkedek serényen a nyomában, mikor az ajtó megnylik, és felszólít, hogy kövessem. Pardon. Megkért. Úgy néz ki, hogy ő udvarias, és akkor nekem is annak kell lennem… Hosszú lesz ez az út.
- Nagyon remélem. De semmi extra. Csak a pasim. - majdnem elröhögöm magam, amikor ezt kimondom. Ugyanis még csak véletlen sem hívnám így a testőröm. Sőt. Senkit ebben az univerzumban. De a protokollnak megfelelően ő várni fog, így már most érdemes kreálnom erre egy magyarázatot, amiben nincs benne az, hogy ő időnként az életemet menti meg. inkognitóóóóóóó… és folytatnom is kell, mert egy madárnak… pardon… Aviannak ‘öltözött’ AI, szintén a kísérőt emlegeti. Hát senki sem hiszi el, hogy vannak erős, független nők, akik nem szorulnak rá egy férfi kényeztetésérére? Mármint… nem egy kapcsolat keretében…
- Nincs. Csak én vagyok. - angyalian mosolygok, és a szempilláimat is megrebegtetem. Aztán a férfi felé fordulok, aki nem jelmezbe bújt macska, és gondolom itt a főnök lehet.
- Hol foglalhatok helyet? És milyen hosszú utazási időre számolhatok? - a bolt már megköttetett, szóval ez csak mókás tény, nem befolyásol semmit sem. Ettől függetlenül egy ülőhelyhez ragaszkodom, mert csinosak a cipőim, de kényelemmel semmiképp sem lehet őket megvádolni…

Emyr & Rose

**Emyr Algan** Fri Nov 18, 2022 8:51 pm

What comes around..._{Pegasus Rose / Párhuzamos valóság}

Széttárom a kezem, teljesen elégedett képet vágva.
- Akkor a lehető legjobb helyre jött. - jók vagyunk, nagyon is, hála az arcturusi technológiának, nem feltétlenül az én tudásom az, ami előre viszi Naust vagy Sonart, de úgy vagyok vele, majd kilöknek egyszer a zsilipen, ha rám untak.
- Hívatlanokra is? Még jobb. - vigyorodom el szélesen. - Orion. - bólintok.
Most már az uticélt is tudjuk, egyk kedvenc helyem, igaz, máshol is szívesebben ellógatnám a tappancsaim, de az Orion-rendszerben is vannak helyek, ahol szívesen megteszem.
Név. Amikor nem is kérdeztem. Nem véletlenül. Annál jobb, minél kevesebbet tudunk az utasról. Mert ha olyan van, Sonarék semmi idő alatt utánanéznek az illetőnek.
Érdekes neve van. Mintha már hallottam volna valahol. Vajh ő mondta?
Ránézek, és már-már úgy döntök, hogy nem mondom el a nevem, amikor minden mindegy alapon bemondom a legelsőt, ami a fejembe pattant, név.
- Alexander. - remélem, ezt a többiek is hallották, Sonar időnként hajlamos trollkodni, mert szabályt követ, és akkor is kimondja a nevem, amikor nem kéne. Mármint a valósat.
Még a mozdulatban is megdermedek, majd úgy, ahogy vagyok, fordulok felé törzssel.
- Úgy értettem a kérdést, hogy hivatalosan várja... á, értem, tehát akkor a barátja várja majd a végállomáson. - a barátja szót azért megnyomom, és nem megszokott hangszínnel emelem ki, mert azért én sem csak virágszirmokat reggelizek.
- Rendben. - ezzel Sonar tudomásul is vette, hogy mi a helyzet, és ahogy sejtem, azonnal végigfuttat egy programot az arca és a neve alapján. El is tűnik a vezérlőterem felé.
- Az attól függ. Milyen hosszút kíván? - azzal a bárterembe vezetem, a vezérlőszoba nem az ő szemeinek valóak, főleg úgy nem, hogy tudom, Sonar időnként kényelmesebben futtatja végig a személylistát, ha ki is vetíti a képernyőre, még ha az kicsit több idő is. Az ő rendszerükre nem, a kommunikálására azonban már rá tudok tapintani. Hosszú évezredek fejlődése, hogy az A.I. és az organikus rendszerek között végre van kommunikáció, Nausnak, és a hasonló létformáknak rengeteget köszönhetünk.
- Mivel kínálhatom meg? - az egyik géphez lépek, s ha megvan, mit kér, meg is jelenik, elveszem onnan, letéve a pultra, elé, s én is helyet foglalok, közben rámutatok a mellettem lévő székre. A másik kezemben lévő kistáskát a pultra teszem, elfér rajta mindenki, akár tízszer is. Takaros hajó, csatákat is megjárt már, de legfőképpen kereskedni szeretek vele, és küldetéseket végezni, aminek a végeredménye mindig valamilyen nagyon szépséges tárgy.
- Mi az, amit az utazásért fel tud ajánlani? - nem érdekel a kredit, azon nem lehet igazán túl jól tárgyakkal keresekedni.

Emme

**Rose Jackson** Fri Nov 18, 2022 10:30 pm

The other side

Egy halvány mosoly szökik az arcomra.
- Pazar. - őszintén örülök, mert semmi kedvem másik hajót vadászni. Ez pont jó lesz. Főleg, azért, mert csak ez van, de akkor is. Ha hazajuttat, még a jó hírét is elviszem a tanácsnak.
- Mindenre. - ő most tényleg mosolyog amiatt, mert közlöm vele, hogy akár támadás is érhet minket? Mi baja van? Oké, biztos ő is olyan vagány gyerek, aki azt hiszi, hogy fél kézzel is el tud bánni a gyíkokkal, de azért ennyire ne örüljön már. Én nem vagyok hajlandó visszakerülni hozzájuk, szóval, ha amiatt, mert ő túl keménynek hiszi magát bajba fogunk kerülni, egész biztosan tarkón vágom a kistáskámmal.
- Örvendek Alexander. - valamiért eszembe jutott, hogy talán ő sem az igazi nevét mondta. De nekem mindegy. Ha nem azért titkolja, mert ő is számít a Dracokra, akkor tőlem Bolyhos Nyuszi Tappancsnak is hívhatja magát. Basszus, én miért nem használtam inkább ezt a nevet?
- Igen. Ez gondot jelent? - ha teljesen normális lennék, és nem lihegne a nyakamban egy sárkány, akkor a barátom várna az érkezési helyen nem? Hmm… ha belegondolok, nem biztos. A kapcsolatok nem nekem valók. De a legtöbben vágynak az ilyesmire, szóval ha ezen múlik én is simán megjátszom, hogy valahol van kint egy másik felem. Lehet, hogy tényleg van. Pont ezért nem is találkoztam még vele, mert így passzolunk össze. Távolból.
- Rövidet? - na itt álljunk meg egy pillanatra. Most ő flörtölt velem? Miután megbeszéltük, hogy Mister Vikander vár az Orionban? Csak nem… Biztos csak… túl gondoltam, mert nincs Mister Vikander. Nem mintha kéne. Ehh… Na jó. Egy ital tényleg jól fog esni. Kérni nem fogok, mert lehet hogy udvariatlanságnak venné. De szerencsére ő ajánlja fel.
- Valami rövidet. - italt. Meg utazást. És a tárgyalásokat is szeretem rövidre fogni. Minden másból jöhet hosszú, de ebbe most nem fogok belemenni. Főleg, mert megkérdezi, hogy mit tudok… felajánlani? Oké, ez már nem is flört, ez rögtön egy ajánlat… Vagy nem? Ösztönösen szökik fel a szemöldököm, amíg próbálom eldönteni. A pillantásom meg rajta végig… Mi? Neeeem, az biztos nem. Csak megnéztem, hogy milyen ruha van rajta… vagyis nem csak simán megnéztem, hogy tiszta-e a padló. Az.
- Kreditet. - természetesen. Teljességgel kizárt, hogy magamat ajánljam fel… Függetlenül attól, hogy tetszik-e az a tiszta padló vagy sem. Vannak elveim. Szóval, ha nem felel meg a kredit akkor az derüljön ki most azonnal, mert utólag nem fogadok el semmilyen reklamációt.
- Ez így jó lesz Ugye? - finom, de mégis érezhető hangsúlyt teszek az “ugye” szóra. Remélem érti, hogy nálam csak ez jöhet szóba. Ha nem, akkor… Nos akkor még nem tudom, hogy mi lesz.

Emyr & Rose

**Emyr Algan** Sun Nov 27, 2022 10:10 pm

What comes around..._{Pegasus Rose / Párhuzamos valóság}

Atyaég, de tök idegenül hangzódik a név tőle, de inkább azért, mert nem is az igazi nevem. Azért figyelek a névre, eszembe fogom juttatni.
- Kéne? Most szóljon, ha nem kívánja a társaságát, arról is tudunk gondoskodni, hogy ne zaklassa többet. Neeeem, nem úgy értettem. - nincs kedvem kinyírni senkit sem, de lehet szépen is kommunikálni, hogy kopjlekishaver.
- Tehát rövid utat kíván. - kár, nem tudok plusz dolgokat kérni cserébe. Míg mások a gyorsaságért kérnek valamit, addig én a hosszabb utakért. Mert hát ugye szórakoztatni kell, fogyaszt is valamit, na és persze mind-mind energia és idő. Az utóbbi az én kontómra megy. Szóval gondolatban pápát integetek egy kis plusz ajándékért.
Biccentek arra, hogy rövidet kíván. Van a kínálatban pár, s nem is kell gondolkodnom azon, mit választok neki. Brandy. A konyaknak több idő kell, míg kiérződik minden íz, így arra is utalok ezzel, hogy tudom, nem sokáig fogja melegíteni a hátsójával a bárszéket.
- Parancsoljon. - helyezem elé a poharat, még csak véletlenül sem fogm meg a szájánál. A poharat.
Látványosan kiül az arcomra a csalódottság. Hát már semmi izgalom nem jut nekem ma? Semmilyen kis ajándék, amit berakhatok a széfbe, és kiélhetem gyűjtögető szenvedélyemet.
- Kár. - elgondolkodva széttárom kezem a poharam felett, már ülve. Mert ugye? Nem ugye. Másra vágyom, mint számok halmaza egy virtuális térben.
- Arra gondoltam, hogy van-e valamije, amit fel tud ajánlani cserébe az útért. Kristály, értékesebbik fajta, vagy egy tárgy, bármilyen, ami értékes. Annak jobban örülnék. - s nem mellesleg jobban is eladható a piacon, mint a ... kredit. Az amúgy is egy feltétlenül randa szó. Feltételesen is. Inkább kortyolok párat a pohárból, s elégedetten sóhajtom ki a levegőt.

Emme

**Rose Jackson** Mon Nov 28, 2022 12:20 am

The other side

Egy széles mosoly kerül az arcomra. Ez aztán a szolgáltatás.
- Akkor hogy? Igazából mindegy. Ezt megnézném. - hangosan nevetni kezdek. Nem mintha lebecsülném őt, de azért megnézném, hogy megpróbálja arrébb pakolni a testőrömet. Nem ő fogja megváltani a világot, de az életemet simán rábíznám. Az eszét legalább a bicepszébe pakolta bele. Szóval nem egykönnyen mozdítható darab.
- Természetesen vicc volt. Nincs szükség semmilyen fenyítésre. Tök kívánom a társaságát. - még mindig nevetek, mert kimondva egész mókásan hangzott ez is. De ha már feldobott egy ilyen labdát, mindenképpen le fogom csapni. Törje csak a buksiját, hogy úgy értettem-e vagy úúúúúgy értettem-e.
- Igen. Azt. - megint ez a kíván… nem tehetek róla, nevetni ugyan már nem kezdek, de mosolygok. Utólag mondjuk rájövök, hogy talán nem kellett volna ennyire nyíltan reagálnom. Aaaazt hiszem félreértette egy kicsit a vicceimet, vagy csak… flörtöl minden utasával? Vagy én flörtöltem? A szándék nem az volt. Inkább iszom. Abban jobb vagyok.
- Köszönöm. - egyben lehúznám, de ahogy megérzem az ízét, megállok egy pillanatra. Mert… ez finom… Ezért néhány másodpercnyi kortyolgató időt azért adok magamnak. De ettől függetlenül is gyorsan kiürül a pohár.
- Kérhetek még? - remélem ez elég udvarias volt. Meg nem volt félreérthető. Azt a vonalat elengedném. Nem mintha gondom lenne Alexanderrel. Egyben van, azt el kell ismerni. De én nem így szoktam ismerkedni. És most nem is akarok, szimplán csak pihenni egyet. Ő viszont… hát nem tudom, hogy pontosan mit is akar.
- Bocs. - azért annyira nem sajnálom. Azt viszont értékelem, hogy elfogadta a kijelentésem. Főleg miután végül kiderült, hogy én néztem be az egész helyzetet… Nem kicsit érzem magam hülyének. És egyben örülök neki, hogy vannak elveim, mert ha beadtam volna a derekam arra, amit én gondoltam igen érdekes helyzet áll volna elő…
- Ááá… nem is tudom… - erről már beszélgethetünk. De azért nem olyan sokáig. Mert amik vannak nálam esetleg értékelhető holmik, azok az enyémek. A kredit viszont amivel az útért fizetnék a tanács által biztosított. Szóval nehéz ügy. Ingyen utazzak vagy tegyem boldoggá Alexandert valami csecsebecsével, ami az enyém… Az a baj, hogy teljesen egyértelmű, hogy inkább az ingyen útra szavazok.
- A legértékesebb holmim a váltás bugyim. Azt meg inkább nem ajánlom fel. - pontosabban az-az egy, amit beáldoznék esetleg, mást nem. Nem ragaszkodom különösképpen semmihez, de ha meg lehet okosban is oldani a dolgokat, inkább arra szavazok. A bugyit is csak azért dobtam be, hogy legalább lássa, hogy némileg hajlok a kompromisszumos megoldásokra is. Meg persze… nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy milyen fejet fog vágni. Szeretnék még röhögni.
- Elindultunk már? - nem tudom, hogy ez olyan hajó-e, amin érezni minden egyes döccenőt vagy sem, szóval inkább rákérdezek.

Emyr & Rose

**Emyr Algan** Tue Dec 06, 2022 9:55 pm

What comes around..._{Pegasus Rose / Párhuzamos valóság}

Rejtélyesen, sokat sejtetően elmosolyodom, benne van egy adag önelégültség is. Tudok én kommunikálni, ha muszáj.
- Csak szólnia kell. - határozott a hangom, némi... önelégültség, igen, az van benne, jókedvvel.
- Ahogy gondolja. - tárom szét kezeimet, megadóan, s némileg így le is teszem ezt a témát. Ennek ellenére nagyon is frappáns vicc volt, élveztem is, látni rajtam, főleg, hogy nevetésére röviden én is felnevetek.
- Rendben. - lehunyom szemeim egy pillanatra, ahogy tudomásul veszem, hogy hamar oda akar érni. A fiúk (lány) vették a jelzést, hogy rövid útra kalkuláljanak, hallom a tudomásul vételt a kis bogárkán keresztül, amit csak én hallok, bár Naus az utóbbi időben szeret inkább rám kapcsolódni, máshogyan. Az pedig a bizalom jele. Sokat kellett dolgoznom érte, úgy tűnik.
Látom ám azt a megállást, s hogy ízlelgeti.
- Mondtam, hogy a legjobb. - könyökölök fel a pultra az egyik könyökömmel, hogy még jobban felé tudjak fordulni.
- Természetesen. - úgyis beleszámoljuk a költségekbe, s már állok is fel újra, hogy a géphez menjek. Van másfajta kiszolgálás is, de most aztán tényleg ráérek felkelni, és a géphez menni.
A pult szélére teszem a poharat, majd meglökve, a keze ügyébe csúsztatom, ahol éppen van.
- Hát még én. - a kredit nem igazán izgat fel, az izgalom is jelentősen zuhant bennem. Hogy aztán újra fellelkesedjek, s szinte rákönyökölök a pultra, várva, hogy mond valami nagyon kecsegtetőt. Ám a válaszra inkább még jobban kihúzom magam, az öröm eltűnik az arcomról, sokkal inkább csalódott vagyok.
Aztán beletörődő. Hátjó. Akkor legyen így.
- Nem is izgatott fel, mint fizetési mód. Inkább tartsa meg. - legyintek. Másféléknek jobban örültem volna.
- Addig nem, míg meg nem egyezünk. Azután meg fél másodperc, és már ott is vagyunk. - sóhajtva veszem elő a tabletet, s beütök rajta egy számot, majd felé tartok.
- Ennyiért vállaljuk. - mivel ekkora csalódást okozott, egy számmal szerettem volna még többet írni, de inkább csak legyünk ezen túl, hogy aztán haladhassunk tovább vadászni.

Emme

**Rose Jackson** Tue Dec 06, 2022 11:10 pm

The other side

Ahogy látom az arcát, nagyon bennem van, hogy tényleg meg kéne nézni, hogy mit tudnának egymással kezdeni. De neeeeeeeeeem… Pont azért kaptam egy testőrt, hogy ne csináljak ilyen hülyeségeket. Mert ez rám is visszacsattanna.
- Ooookééééé. - még mindig előttem van a kép, és ezért a vigyorom is marad. És most már remélem, hogy találkozni is fognak, mert megnézném, hogy akkor is ilyen elégedett arcot vágna-e, ha meglátná, hogy humanoid formában is lehet brutálisan nagyra nőni. Előtte viszont iszunk. Vagyis én iszom. Hogy ő mit csinál, az egészen addig nem érdekel, amíg végül eljutunk a végcélig. Mert ebből nem engedek, még akkor sem, ha az ital mellé pompás étel is jár. Tényleg az vajon van?
- Szkeptikus természet vagyok. - csak azért, mert mondja, nem fogom elhinni, hogy finom az ital. Ha kipróbáltam, és teszteltem, utána már lehet értékelni. Addig csak felesleges udvariaskodás, aminek még értelme sincsen.
- Köszönöm. - ahogy felém löki az italt egy gyors mozdulattal elkapom. Azért engem sem kell félteni. Úgy nagyjából meg tudom védeni magam, ha kell, mert gyors vagyok, mint a szélvész. De sajnos már túl sokszor fordult velem elő, hogy ennek semmi hasznát nem vettem. Épp emiatt a második pohár is pontosan ugyanolyan gyorsan ürül ki, mint az első. Egyelőre viszont még nem kérek harmadikat. Azért van egy határ, és az út még akár lehet hosszú is.
- Ennek örülök. Mert újra kéne gondolnunk ezt a tranzakciót, ha éppen a bugyim lenne a megfelelő ellenszolgáltatás. - poénból amúgy simán odaadnám neki. De életem végéig hallgathatnám az ismerőseimtől, hogy milyen ‘alkudozási’ technikáim vannak. Mert biztos vagyok benne, hogy nem vagyok olyan szerencsés, hogy titokban maradna.
- Akkor beszéljünk végre a számokról. - jól mulatok, nem arról van szó, de otthon biztosan még jobb lenne. Ott nem kell udvariaskodni senkivel. Itt feszélyez, hogy nem csinálhatok azt, amit akarok. Illetve még valami… Az egyetlen hely, ahol tökéletesen biztonságban érzem magam az-az otthonom. Már nem látok minden sarkon árnyakat ugyan, de tudom, hogy léteznek. Ezért kizárólag ott szeretek huzamosabb időt eltölteni, ahol én irányítom a fényt.
- Rendben. De akkor kérek még egy italt. - vagy kettőt. Mert azért teli poharat nem fogok itt hagyni, akkor sem, ha már megérkeztünk. Az összeggel viszont megbarátkozom, hiszen nem is az én vagyonom bánja. A kérdés az, hogy mit szól Alexander? Egy-két ital még belefér, vagy teljesen belegázoltam a lelkébe? Kicsit reménykedem benne, hogy azért nem, de ha mégis, nem igazán tudok mit tenni.
- Miért ennyire megszállottja a nem kreditbeli juttatásoknak? - komolyan érdekel. Nem tudom elképzelni, hogy valamihez kötődjek. Amíg hasznát veszem, amíg élvezetet nyújt, jöhet bármi, de utána már nem érdekel, hogy mi lesz a sorsa.

Emyr & Rose

**Emyr Algan** Fri Dec 16, 2022 10:33 pm

What comes around..._{Pegasus Rose / Párhuzamos valóság}

Nem vagyok hős típus, de azért nem igazán szeretem, ha valakit kihasználnak, de hát ez már csak az én mániám, azt hiszem. Az ooookkééé azonban kicsit megváltoztatja ezt a helyzetet, s játékosan összeszűkítem szemeim, majd csettintek egyet. Felőlem, állok elébe minden csínynek! Majdnem mindennek.
Halkan felkuncogok.
- Inkább válogatós. - megint egy önelégült mosoly terül el a képemen, némi kópésággal vegyítve. Tény, hogy én is csak magamnak hiszek, szóval ezzel egyetértek. Én is válogatós vagyok. De nagyon!
- Bármikor. - beleszámolva a költségekbe, természetesen. Úgy meg aztán tényleg bármikor. Azért azt megjegyzem, hogy nem kezdett el műsorba, hogy nem odaviszem neki, sőt! Elkapta. Tetsziiik.
Éppen leülök, és egy eléggé undort képő arcot vágva nézek rá.
- Úúú, fúúúj! Nem izgat más fehérneműje. - mert a pucérság híve vagyok, talán azért. Meg az igazán kényelmes köntösöké. Mégis mit gondol rólam? Még a tenyerem is úgy mozgatom végig a felsőmön, továbbra is az undorral az arcomon. - Mit gondol rólam, mi vagyok én, valami perverz? - még a hideg is kiráz. - Mármint félre ne értsen, bizonyára nagyon csábító az alsóneműje... de maradjon csak a táskában és a nadrág alatt. - mutatok rá, és erre nekem is fel kell hajtanom egy kupicával.
- A természetesség híve vagyok. - felelem egy korty után, erőt nyerve belőle, aztán felhajtom az egészet.
Elég szomorúan, de előveszem a tabletem, s beleütögetem a számot, amit gondolok. Ezt gondolom, ossza be, alku nincs. Csak kisétálás, ha nem felel meg neki. Szeretek alkudni, de csak akkor, ha az nekem jobb.
Nincs alku? Csalódott vagyok. Szeretek alkudni. Mégis.
- Akkor megbeszélve. Előre kérjük az összeget. - mert ez is az alku része, s közben már állok is fel megint, s veszek neki egy újabb adagot, ezúttal azonban kézben viszem, s leteszem elé, koppantva egy kicsit a poharat.
- Parancsoljon. -
Kezembe veszem a saját italomat, felkönyökölve a pultra, lötykölöm az italt, elgondolkodva.
- Tudja, a tárgyakban van valami misztikum. Honnan jött, kiké volt, mire használták, milyen értékkel bír, anyagiakban, nem anyagiakban mérve. A kredit az meg... - vágok megint egy képet, le is biggyesztem a szám szélét. - csak egy szám.
Arról nem beszélek, hogy még többet mond el arról, aki adja. Rrrengeteget. Igen, szeretem a kezemben tartani mások érzelmeit, azzal sokkal jobban lehet üzletelgetni.

Emme

**Rose Jackson** Fri Dec 16, 2022 11:18 pm

The other side

Nem hiszem el, amit látok. Tényleg ilyen keménynek gondolja magát? Az a baj, hogy naaagyon erős a kísértés. De nem. Tagja vagyok a tanácsnak, és sajnos mint olyan, nem tehetek meg mindent. Meg szerintem biztos bevernék a képét, azért meg kár lenne.
- Az is. - nem mondhatnám, hogy az életem minden területén, de tekintve, hogy vannak az életnek olyan aspektusai, amit élből ‘leszelektáltam’, talán mégis teljes mértékben igaz rám az állítás. Egyelőre viszont ez nem fog változni, mert úgy vagyok elégedett az életemmel, ahogy van. Hangsúly azon, hogy az életemmel, és MOST, távol mindentől, ami folyamatosan üldöz, és ismét láncra verne…
Elkalandoztak a gondolataim, ezért hirtelen nem tudom mi ez az undor az arcán. Aztán ahogy magyaráz megértem, és nem bírom ki, hogy ne vigyorogjak. Nem vagyok szakértő, de ez most pont úgy hangzott, mintha azt leplezné, hogy nagyon is érdeklik a fehérneműk, csak mondjuk a padlón. Ugyanis finoman szólva túl magyarázta ezt a szitut.
- Igazából nem tudhatom. Bármi lehet az űrhajón, ami azt mutatja, hogy valójában nem a hagyományos dolgok híve. - vállat rántok és vigyorgok ugyan, de egyébként ennek nem igazán örülnék. Köszönöm szépen, én láttam eleget, és nem, többet nagyon nem szeretnék. Tehát, ha van is vele valami gubanc, hálás vagyok, hogy legalább tagadja. Nem érdekel. Viszont mivel tisztában vagyok vele, hogy nekem nagyon is van elrejteni valóm, lódítok egyet én is. Nem túl magyarázva, mert az megint furán venné ki magát.
- Továbbá ön sem tudhatja, hogy én milyen vagyok. Lehetek akár egy domina is. - bájosan mosolygok, és a ruházatommal együtt pontosan tudom, hogy jelenleg minden vagyok, csak domina nem. Tündéri vagyok, ezt nem is vonhatja kétségbe. Vagyis léphetünk tovább, és hagyhatjuk ezt a témát, mert viszketni kezdett tőle a tarkóm…
- Rendben. - szó nélkül indítom el az utalást, hiszen egyébként sem az én számlámról történik. Valójában az összeget nem is néztem meg kifejezetten. Az italt is csak azért mondtam, mert amúgy szomjas vagyok (és ideges…), ez meg tökéletes apropó, hogy ne tűnjek iszákosnak. Annyira.
- Köszönöm. - már biztosan megérkezett az utalás, ezért bátran veszem el a felém tartott poharat. Szívem szerint, most egyben lehúznám, de nem fogom. Minden rendben, én csak egy tündéri utas vagyok, aki néha nem tudja, hogy mikor kell csendben maradnia. De legalább próbálkozik, és azt is el kéne ismerni.
- Misztikum? - erre még sosem gondoltam. De végülis… Mindenkinek vannak fura hobbijai. Nekem Terrai nyulaim vannak, és tenyésztem is őket. A testőrömön kívül senki sem tudja, és ő is csak azért, mert előtte igazán nehéz lenne titkolni. Még úgyis, hogy amikor megtalálták az ágyát, mindent feltakarítottam…
- És aztán tovább is adja őket? Vagy mit kezd velük, ha már ismeri minden titkukat? - csak tapogatózom, tényleg nem tudom, hogy ez milyen. Nekem még dísztárgyaim sincsenek, mert fölöslegesnek tartom. Ha kapok valami ajándékba, azt megtartom, hogy ne mondják, hogy bunkó vagyok, egyébként azokat szeretem, amit használni is lehet. Ha pedig nem lehet javítani akkor kuka, és kell helyette egy másik.
- Otthon amúgy van néhány holmim. Ha ez tényleg ilyen fontos, beszélhetünk még róla. - teljesen természetesen ejtem ki, hiszen én pontosan annyit gondoltam a mondandóm mögé, ami el is hangzott. Aztán azért leesik… én éppen most hívtam meg a házamba, hogy nézze meg a tárgy gyűjteményemet?

Emyr & Rose

**Emyr Algan** Mon Dec 26, 2022 5:14 pm

What comes

around...
Pegasus - Rose - Parallel D

Rámutatok, egy na ugye, mondtam én nézéssel. Előlem az ilyet nem lehet rejtegetni.
Ahogy leérkezik a kupica ital, rájövök, hogy túl sokat dumáltam ebben, s ettől lobot vet a fülem, de csak rövid ideig. És foghatom az italra is!
A mondatra azonban félrebiccentem a fejem, s már-már megkérdezném, mit is ért hagyományos dolgok híve alatt, aztán inkább visszanyelem a kérdést. Mert mindenhogy szeretem, és csakis természetesen, éljen az élet és a szeretet élvezete!
A folytatásra azonban mégis visszatekintek rá. Majd felé hajolok.
- Tudjaa... azt nem mondani szokták, hanem csinálni. És kipróbálhatná. Illene magához. - mint mondtam, mindenhogy szeretem....
.....
Az életbe Kismacsek, hát mit mondtál most éppen! Meg is áll a kezemben az üres pohár, és magam elé nézek.
- Úgy értve... - tárom szét ujjaim, s húzom fel vállaim. - Inkább térjünk vissza a tárgyra... - még mielőtt tényleg eláshatom magam előtte, annak ellenére, hogy általában vagyok ilyen laza ezzel kapcsolatban is, de most valahogy érzem, nem kéne azt a bizonyos bajuszkát húzogatni.
Még éppen az italt töltöm, mikor az utalás megérkezik, látom, s azt is, hogy a koordináták tizedmásodperc alatt megváltoztak, az iriszemre vetülő kijelzőn, amit a kontaktlencse mutat. Vagyis ugrottunk, s meg is érkeztünk. S nem érezni belőle semmit. Mivel az ital jár, előre kifizette, s látom, hogy kell is neki, így azt átadom neki.
- Ühüm. - bólintok, s ülök vissza le, mellé, a pultra helyezve két alkarom, s folytatom a magyarázást.
- Nos.... - ó, erre így nagyon büszek vagyok, jobban ki is húzom magam, s lesimítom a nemlétező porszemeket a pultról.
- Van, amit birtokolva sokkal több mindent kérhetünk, hiszen nehéz megszerezni, s van, amit kedvtelésből megtartok... - ha itt lenne Sonar, tuti megköszörülné a torkát. - S van, ami kiváló cserealap, hogy megkapjunk dolgokat. - mert ez nem csak az enyém, hanem Nausé és Sonaré. Én üzletelek, ők szállítanak.
Megáll a kezem, s a mosoly egy pillanatra megakad, mint ahogy a nézésem is. Aztán kiengedek.
- És ezt csak most mondja? Előbb nem ment? Megérkeztünk... - látni rajtam, hogy kicsit kiakadok, ami inkább csalódottság, hiszen nagyon szeretek tárgyakkal üzletelni.

Emme

**Rose Jackson** Mon Dec 26, 2022 6:05 pm

Pontosan tudom, hogy időnként félreérthető jeleket adok, de (szinte) mindig a móka kedvéért. Nekem teljesen egyértelmű volt, hogy viccelek, de úgy néz ki, hogy neki nem? Azt hiszem tényleg változtatnom kell az imidzsemen. Bár nem tudom hogy tudnék ennél kevésbé domina szerű lenni…

- Ahhoz partner is kell… - na igen pontosan az ilyeneket lehet félreérteni, de hello… én még mindig viccelek. Szerintem abban a percben röhögném el magam, amikor valaki úrnőmnek szólítana… Nem, nem fogom kipróbálni.

- Térjünk. - hirtelen meleg lett és ugyan az alkoholra fogom, de jobb, ha az üzletnél maradunk. Azt nem igazán lehet félreérteni, mert vannak számok, meg szolgáltatások… Nah, vagyis hát az egy közös megállapodás… ümm… üzlet, szigorúan üzlet, mit is tudok róla? Majdnem mindent, mert végül is is a tanács is egy nagy business, csak az áru életekben mérendő.

- És mi az, amit meg akar kapni cserébe? - hát nem a tárgyak voltak azok? Azt hiszem összezavarodtam. Láthatja is rajtam, hogy nagyon töröm a buksimat. Végül eljutok oda, hogy ha ez tényleg ilyen fontos neki, akkor megmutatom, hogy nálam mi is van otthon. Hátha keresek rajta valamit, elvégre az ilyesmitől én sem zárkózom el.

- Kezdhettem volna azzal, hogy jöjjön el a házamba? Mennyire ment volna el más irányba akkor a beszélgetés? - költői a kérdésem, mert közben én már le is hajtottam az italom maradékát, és felálltam. A karórámról küldök egy jelzést a testőrömnek, hogy megérkeztem, bár megérzésem szerint már a koordinátáimat látva el is indult, hogy fogadni tudjon engem. Szép lesz… Ugyanis eszembe jutott, hogy a pasimként hivatkoztam rá az ilyen pedig… azt jelenti, hogy egy ideig szerepben kell maradni. Nagyon boldog lesz…

Remélhetőleg követ Alexander, elvégre komolyan gondoltam a meghívást, de ha nem, én akkor is elindulok. A hajóból kilépve már látom, hogy a testőröm futva teszi meg az utolsó métereket , ugyanis a szárazföldi jármű amivel érkezett jóval odébb van a leszálló helyhez képest. Rögtön széles vigyort villantok, amikor meglátom, elvégre a párok valami ilyesmiként szoktak örülni egymásnak, ha újra találkoznak. Az ő arcára pedig egy hatalmas kérdőjel íródik, mert nagyon nem szokta meg, hogy én ilyet csinálok. És nem mellesleg az is nagyon ritka, hogy ilyen formán tagadom le, hogy testőröm van. Inkább a testvéremként szoktam őt bemutatni, de most muszáj volt, valami mást villantani, hogy ne tűnjek totális balféknek. Mint általában…

- Szia Husi. Vár már rám otthon valami finomság? - még a fenekébe is belecsípek, hogy teljesen egyértelmű legyen a számára a szituáció, de talán pont emiatt először nagyon elkerekedik a szeme. Aztán a homlokomra teszi a kezét, hogy nincs-e esetleg lázam, vagy nem gyötör-e valami súlyos téveszme, de mivel mindent rendben talál végül össze teszi, hogy mi is a helyzet, amit elő kell adni. Legalábbis nagyon remélem…

- Iiiiii…gen. - ha érti is, neki ez nagyon nem megy, így már szinte biztos, hogy le fogunk bukni. Egyelőre viszont nem adom jelét annak, hogy felettébb bosszant, hogy még ez sem megy, inkább elindulok a jármű felé, ami majd a házhoz fog elvinni. Alexandert természetesen megvárom, ha csak közben nem gondolta meg magát, így ha minden jól megy, édes hármasban indulunk, és persze érkezünk is meg a házhoz.

**Emyr Algan** Sun Jan 01, 2023 8:01 pm

What comes around..._{Pegasus Rose / Párhuzamos valóság}

Ha már blöfföl, akkor adjunk neki rá egy lapáttal. Szétnyitom a kabátomat, hagyom visszahullani, s végigmutatok magamon.
- De hiszen... éppen most mondtam. - nézek rá értetlenül, aztán megértem. - A cseréknek éppen az a lényege, a játék. Nekem nincs, neked van, cserélünk, és én megkapok egy olyan dolgot, amit el tudok cserélni olyanra, amit nem tudtam volna az eredeti felállásban, mert nem rendelkeztem vele. Engem ez hoz izgalomba. - nem mondanám, hogy gyűjtögető vagyok, mert amint van megfelelőbb dolog, amit megszerezhetek cserével, azonnal megteszem. S éppen ezért elég szép ritkaság-gyűjteményem lett. Aaaa kicsit azért nem tudnám hozzátenni, mégsem...
Felnézek a szemközti falra, teljesen értetlenül.
- Miért kéne a maga házába mennem? Vannak helyek, amit megbeszélhetünk, mint találkozóhelyet, vagy ha megállapodtunk, nekem az vagy az kell, akkor leszállíttatja a megadott címre, s az üzlet kiegyenlíttetett. - aztán ránézek. - Nem sokat üzletelt ilyenben, ahogy látom. - sóhajtok egyet. - Ez egészen más, mint egy sima kredit átadás. Az egyszerű, és így unalmas is. Semmi izgalom nincs benne. - az asztalra helyezem a tenyerem. - Egyezzünk meg abban, hogy ha nem találok semmi olyat magánál, ami a fogamra való, akkor a kreditet megtartom. Ellenben, ha mégis, ott helyben visszaküldöm a számlájára a kreditet, amit átutalt. Így rendben van? - mert azért becsületes vagyok, különben fújhatom a boltot, ha elhíresülne rólam, hogy átvágom az ügyfeleimet.
Vele tartok, s nézem, merre tekint, egy férfit pillantok meg. Vajon ő lenne az?
Husi. Na, itt bukta el magát a téma, aztán a fenékbe csípés. Akkor viszont már képtelen vagyok a vigyort visszatartani, amikor a "husi" ráteszi a homlokára a kezét. De nem szólok semmit.
- Alexander. - döntöm meg magam a "husi" felé, aki mellesleg valóban jófajta husi. Sonar és Naus küld nekem azért egy "figyeljek" jelzést, és el is kezdik beazonosítani a férfit.
Beszállok a járműbe, kényelmesen elhelyezkedem. Hagyom őket enyelegni, a vigyort azért megpróbálom visszafojtani, s a tájban nézelődök inkább.
- Térjünk mielőbb a tárgyra, s nem is zavarok tovább. -és mivel üzletről van szó, olyanról, amit nagyon szeretek, a színjátékról el is feledkezem, s csillogni kezdenek íriszeim, akkor is, amikor a "barátra" tekintek. Rengeteg sok minden lebeg lelki szemeim előtt, mint "ellenérték".

Emme

**Rose Jackson** Sun Jan 01, 2023 9:52 pm

Na most már tényleg nem tudom eldönteni, hogy viccel-e vagy sem. Ehhez mérten én sem vagyok biztos abban, hogy milyen kommentár lenne helyes a… bemutatóra. Vagyis maradok a biztonságosnál.

- Szép kabát. - öhm… azt hiszem a huncut mosolyt már ki kellett volna hagynom, de sajnos ösztönös volt… Tényleg beszéljünk inkább az üzletről.

- Jól van. Én nem ítélkezem. - ha őt ez hozza izgalomba… én tényleg nem szólok bele. Én a nyulaimat szeretem. Nem hoznak izgalomba ugyan, de olyan cukik… Azért senki előtt nem vállalom ezt a hobbimat. Ő úgy tűnik igen, és van is valami szórakoztató abban, hogy ennyire lelkes. Illetve megnyugszom, hogy nem fog többet belelátni ebbe a történetbe annál, ami lesz.

- Ez elég problémásnak hangzik. - ugyanis rögtön az merül fel bennem, hogy én honnan tudhatom, hogy őt mi érdekli? Ha meg, túl sok dolog, én cipeljek mindent? Viszont mielőtt az aggályaimat meg is fogalmazhatnám tovább magyaráz.

- Tényleg nem. - aztán megint hallgatok. A kredit unalmas, ezzel egyetértek. Mondjuk én ezt főleg azért állítom, mert nekem sok van. És a Terrai mondásnak megfelelően, engem sem tett boldoggá ez a tény, még egy alap szinten sem. Kellemetlen érzés ugyanis, hogy én még egy jófajta utazásra se költhetem el anélkül, hogy egy testőr hadat magammal ne vigyek…

- Nincs szükségem a kreditre. Inkább, ha talál valami érdekeset, akkor én is kérek cserébe valamit. Nem kreditet. - arra tényleg nincs szükségem, mert nem is az enyém. A tanácsnak egyébként sem tűnik fel ez az apró összeg, és nem mellesleg, ennyi szerintem azért jár nekem. Semmi kedvem nem volt ehhez az utazáshoz, de jöttem, és még kedves is voltam. Vehetjük úgy, hogy ez a ‘nem voltam bunkó prémium’. Valójában persze sima költségtérítés.

- Husi… Akarom mondani Dario. - mutatom be végül a pasimnak álcázott testőrömet, aki még mindig nagyon nincs képben. Mikor beszállunk a járműbe, folyamatosan Alexandert csekkolja, mintha a testőröm lenne. Az is. De nem most, így küldök neki egy telepatikus üzenetet, mielőtt teljesen elrontja ezt az egészet.

- Fogd meg a combom… - hozzátenném, hogy úgy, mint ahogy Rynalét szokta, de mivel ezt nem teszem hozzá, ő szabadon értelmezi a parancsomat. Ráteszi ugyan, de erőből, így egy hatalmasat csap rajta. Magamba nyelek egy női felmenőket és illetlen foglalkozásokat taglaló káromkodást, és inkább csak csukott szemmel és szájjal vinnyogok, mert ez tényleg nagyon FÁJT. Azzal pedig ezek után már nem vagyok hajlandó foglalkozni, hogy mit fog gondolni Alexander. Darionak tuti annyi, csak ez biztos…

- Térjünk. - ismétlem meg újra, hogy én már abszolút készen állok a businessre. A ház bejáratánál viszont jelentőség teljesen megállok… Cipő… Alexander láthatja, hogy Dario és én is levesszük, és eléggé nem fogunk tovább menni, amíg meg nem teszi ő is. Persze, ha nem reagál, Dario fogja megkérni.

Azonban, amint ezen túl vagyunk, már tényleg nem húzom az időt. Dario sem fogja már szerencsére semmimet, épp csak az lehet egy kicsit feltűnő, hogy mindig úgy áll ,illetve sétál, hogy köztem és Alexander között legyen. A nappalit mutatom meg először, mert ott van a legtöbb tárgy. Nem tudom, hogy van-e bármi, ami számára értékes, de körbemutatok.

- Ez az első fele. - ezzel a lendülettel pedig én le is ülök a kanapéra. Gondolom szüksége van némi időre, így némi csokoládét is magamhoz veszek az asztalon lévő dobozból. Részemről nyugodtan nézelődhet, ameddig akar, én elleszek. Dario meg úgy követi mintha… nos pontosan úgy, mintha komoly veszélyt jelentene rám. Egyszer annyira szorosan áll mellette, hogy kis híján lefejeli a tarkóját Alexandernek. Na akkor azért már üzenek neki, hogy legalább egy kicsit nyugodjon le, annyira nem veszélyes ez a csávó. Így jutunk el végül ahhoz, hogy már három lépésnyire is eltávolodik alkalmanként.

- A hálószobában is vannak még holmik. Szóljon, ha az is érdekli. - én egyelőre nem mozdulok, csak akkor, ha kéri, vagy talált itt a nappaliban valamit. Tényleg sok minden van, szinte az összes ismertebb galaxisból.

**Emyr Algan** Fri Jan 13, 2023 12:04 am

What comes around..._{Pegasus Rose / Párhuzamos valóság}

Félrebiccentem a fejem, mosollyal. Jelezve, hogy tudom, azért van rajtam.
- Nem izgat az ítélkezése. - mosolygok ismételten. Meg hát ha ítélkezne, akkor oda lenne a diplomácia vagymi, nem? Ha ítél is, meg elítél is, akkor is ez a módi nálam, ezt jobban kedvelem, és kedvesebb is vagyok. Vagy pont ugyanolyan.
Nos, ha problémás, akkor én aztán nem erőltetem. De azért tovább mondom, hátha kioskodunk belőle valamit.
Megállok. Csapdát szimatol fekete nóziorrom a háttérben.
- Ilyenbe nem megyek bele. Ha kér valamit, azt megtárgyaljuk, lebeszéljük, megegyezünk. Vagy nem. De válasszuk ketté. Miről volna szó? - felcsillan, hogyne csillana fel a szemem, de a saját játékszabályaim szerint megyek, mert abba nem törik bele a bokám.
Alaposan végigfuttatom a tekintetemet a "husin".
- Nemhusi. - teszem azért előbb a jelzőt, mielőtt kimondanám a nevem. És az arcomra van írva, hogy hátöregem, ez nem jött össze, de nem én fogom feladni ezt. Nekem az üzlet a lényeg. És az, hogy figyelek az apróságokra is.
Azért a szemöldököm felvonom, ahogy a combjára csap.
- Tudja, nincs semmi bajom a nyilvános epetyékkel. Ez nem annak tűnt. - közben a kezem már a derekamon lévő fegyverhez nyúl, s a reakciótól teszem függővé a következő lépést. Általában óvatos vagyok ezzel, de az nem most lesz.
Nekem aztán mindegy a cipőmentesség, én meg mezítlábas vagyok, mint ahogy most is, ahogy leveszem a cipőmet. Ápolt is, szép is, tiszta is, akkor meg mit vacakoljak vele?
A házat természetesen megnézem, kívülről, ahogy érkezünk, és most belülről. Ehhez mérten szabok mindig árat, ha már valaki bukta, hogy nem tudom, milyen a háttere. Annyira.
- Rendben. - hát, azt azért megjegyzem, hogy nem kínál meg semmivel. Nekem így is jó. Gondolatban feljebb tolom az értékhatárt. És valami mást is érzek, főleg, amikor jobban lehajolok. Hirtelen egyenesedek ki, s lépek hátra. Ezt ugye nem akarod komolyannn... uh. Oké, szóval akkor a következő.
- Érdekel. - hamar fel tudom térképezni az adott terepet, és amit tudok: mindenki a hálóban tartja a legértékesebbeket. Ennyi.

Emme

**Rose Jackson** Fri Jan 13, 2023 1:59 am

The other side

Kezd megint az-az érzésem lenni, hogy félreért engem. Neeeeeeem teljesen értem, hogy miért. Na jó. A rejtélyes megfogalmazásba tényleg sok mindent bele lehet látni, de a célom nem ez volt.
- Én is erről beszélek. Csere, aminek a tárgya előzetes megbeszélést igényel. Mégis mire gondolt, amibe nem menne bele? - a kérdőjel nem csak bennem, hanem az arcomon is megjelenik. De mivel én sem válaszoltam meg a kérdését, végül én is kifejtem, hogy mire gondoltam.
- Valamilyen tárgyról. Gondolom, ha gyűjti az ereklyéket, van pár. Cserébe azért a tárgyért, amit nálam talál. - még szét is teszem a kezem, jelezve, hogy ez nekem teljesen egyértelmű. Más tényleg nem igazán lehetne. Szolgáltatásokat nem keresek. Testőröm van, igazából több is, de Dario még velem is él. Ő a szállításomat is megoldja egyébként, mást meg nem igazán tudna Alexander nyújtani… Ami érdekelne… Darioval viszont ahogy látom nagyon jól el lesz. Vajon tudja, hogy igazából Darionak pont az esete lenne, ha nem lenne komoly kapcsolatban? Ki tudja.. Az ő dolguk.
- Sajnálom. Még új nekem ez a becenév dolog, de ő nagyon szereti. - meg is simítom Dario hátát, és ezt már legalább érti. Marha lassan esett le azért… Az viszont további problémákat vet fel, hogy igen, legalább egy kicsit párt kéne játszani. Én biztos nem enyelegnék így senkivel, de sokan szoktak ilyet. Ezért is alapoztam erre a taktikát. Csak Dario meg tényleg nagyon nehezen boldogul, ha nőkről van szó. Velem aztán meg pláne, mert én olyan vagyok neki, mint egy porcelán baba, amit meg kell védeni mindentől. Épp csak saját magától nem tud mindig, ahogy az ábra is mutatja. De én vissza nyelem (egyelőre) a sértést, szóval nem teljesen értem, hogy Alexanderrel mi történt. Felé fordulok, és Dario is azt teszi. Én csodálkozó, Dario kifejezetten csúnya nézéssel.
- Tessék? - tényleg nem értem. De aztán látom a tekintetét és… még mindig nem tudom mi van. De blöffölök egyet.
- Szeretjük egymást ugratni. - ezt egyébként tényleg, de nem pont így. Ettől függetlenül remélem ezzel sikerül rendezni a helyzetet. Pont azért lett ez a mese kitalálva, hogy ne legyen dráma. Szóval akkor ne legyen dráma…
A házban már nincs is legalábbis szerintem. Teljes nyugalomban ülök, és ha Dario nem pörögne túl, őt is hagynám. De azért túlságosan is komolyan veszi a feladatát, így rászólok. Örülök neki, hogy legalább ez a kérés teljesen egyértelmű volt a számára.
- Rendben. Szóljon, ha mehetünk. - rajta áll, nekem tényleg édes mindegy. Gondolom beszélni majd akkor fogunk, ha körülnézett. Meg persze a tárgyaláshoz nem ártana majd néhány finomság is. Én addig elő is készítem, Dario úgyis szemmel tartja Alexandert.
Ha viszont szól, hogy induljunk mutatom neki az utat. A hálószobában kevesebb holmi van, de csak a mérete miatt. Valójában itt is lehet bőven érdekesség a számára, és nem csak a… fúú baasszus, azért az elég gáz, hogy nekem csak egy párnám és takaróm van… Áh… azt hiszem most már mindegy. Talán más a Husinál buktuk a színjátékot. A combra vágásnál meg egész biztosan.
- Mikor tűnt fel, hogy Husi nem az én husim? - kérdezem végül szemrebbenés nélkül. Igazából csak kíváncsi vagyok. Meg egy kicsit unatkozom. Kezdhetnénk már enn… vagyis tárgyalni.

Emyr & Rose

**Emyr Algan** Fri Jan 20, 2023 10:22 pm

What comes around..._{Pegasus Rose / Párhuzamos valóság}

Oké, nem értem. Ismét ugyanolyan értelmesen nézek rá.
- Vagyis úgy érti, hogy ez már egy másik biznisz? A fuvardíj az utalással és utazással teljesült, ezt egy másik? - mert akkor máris más a vitrin fekvése. És az jóó, azt még jobban élvezem! Az az igazi biznisz! De persze a srácoknak ezt el nem árulnám.
- Ebben az esetben a meghívás nálam is érvényes. Van ugyan katalógusom, de tudja, hogy van ez, gyűjtőknél... - eszem ágában sincs nyilvánossá tenni, elrontja az alkupozíciómat. Nem az egomat fényezgetem én ezzel, hanem szigorúan üzletelek.
- Aha. Azt látom. - nekem van csak az arcomra írva, hogy lehet hülyére venni, vagy ma éppen hoppáré napjuk van? Nekem aztán mindegy, mutassa meg mi is van neki... nem úúúúúgy!
Kismacsek, gratulálok, most vissza fogják magukat fogni, haaaa .... haaaa, de nem az, ez olyan színmese, hogy citrom díjat érdemel. De felőlem...
Elveszem a kezem a fegyvertől, s feltartom a kezem rövid időre, megadólag.
Bent azonban újabb furcsaság akad, s mikor érzem, hogy a husi nagyon közel áll hozzám, ismét kiegyenesedek, és teljesen felé is fordulok, a szemeibe nézve.
Bakker nem kellett volna. Á, inkább végignézem... a vitrineket, a vitrineket!
Azért a kínálat... ööööaaaa másik, sokkal jobban leköt.
- Indulhatunk. - teszem a hátam mögé a kezem, s kihúzom magam, mosolyogva.
Bent is szemrevételezek, azt is, ami nem a gyűjtemény része. Egy takaró.... még a párna hagyján, van, hogy nekem sem jut, nade ilyen kicsi takaró... husit csak félig takarná be... auu oké, haladjunk, haladjunk...
- A profik megtartják maguknak az apró trükkeiket. Ez. - mutatok az egyik tárgyra.
- Magának azt mondták, hogy valódi? - elhúzom a szám, s megingatom a fejem.
- Bár meg kell vallani, második és harmadik látásra is profi munkának tűnik.

Emme

**Rose Jackson** Fri Jan 20, 2023 11:12 pm

"I choose myself without any consolation."

The other side

A perfectly calm day

Nem tudom, hogy miért értett félre. De a kérdéséből egyértelművé válik, hogy csak most jutott el oda, ahol én vagyok. Jobb később, mint soha.
- Igen, és igen. Az utazást már kifizettem. Meg is érkeztünk. Nálam nincs utólagos reklamáció, szóval igen. Egy… esetlegesen… új üzletről van szó. - az esetlegesen szót, azért hangsúlyozom. Még nem biztos, hogy elcserélünk bármit is. Ha például engem nem érdekel semmi sem az ő portékáiból, akkor kreditet fogok kérni ugye. Annak meg nem tudom, hogy mennyire fog örülni, vagyis… majd meglátjuk, hogy mi lesz.
- Igazából nem tudom. De rendben, akkor majd én is körbenézek a… hajón? - nagyon remélem, hogy a hajóján tartja a holmijait, és nem az otthonában, mert én most biztosan nem megyek el oda. Pihenni akarok, és leginkább lazítani, ebbe pedig nem fér bele további utazgatás. Akkor már inkább legyen a katalógus, és legfeljebb nem lesz üzlet. Nem fogok azért annyira kaparni érte, mert eleve csak jófejségből ajánlottam fel neki, hogy nézzen nálam körbe, és nem azért, mert bármi is érdekelne. Ami engem érdekel azt ő úgysem tudja megadni…
- Bocs. - én aztán nem bánom, hogy egy kicsit vissza kell venni a műsorból. Rohadt nagyot csapott Dario… Illetve bebizonyosodott, hogy totálisan alkalmatlan az ilyen dolgokra. Most komolyan vegyek fel még egy testőrt, csak azért, hogy időnként eljátssza a pasimat? Abba pedig nem gondolok bele, hogy ez a lehetőség előbb jut eszembe, mint hogy valóban találjak magam mellé valakit… Ennek is oka van ugye. Nem vagyok magányos, mert vannak nyulaim…. na ugye….
Darioval viszont láthatóan remekül kijönnek. Én csak futólag tekintettem rájuk, mert akadt jobb dolgom is, de Dario ugye nagyon figyelt. És amikor végigmérte őt Emyr, úgy is, egy széles mosoly kúszott az arcára. Hűséges típus, de jól esik neki a figyelem azért.
A hálószobába érve viszont Dario már az ajtóban várakozik. Ha valamit csinálna Alexander, kérdés nélkül lepuffantaná őt, de a hálószobám ajtaját csak akkor lépi át, ha én kifejezetten ezt kérem tőle. Most nem tettem ezt, és egyébként is, már csúnyán lebuktunk. Alexander meg előbb rabolna ki szerintem, mint hogy fizikailag bántalmazzon. Vagyis nem izgulok, mert úgysem jutna ki az áruval. Az ajtóban ugyanis azért ott van Dario még, és marad is.
- Ez milyen hülye duma. De rendben. - rövid mozdulattal megvonom a vállam, aztán inkább arra a tárgyra nézek, amire mutat. Nem is emlékszem rá, hogy pontosan honnan van, csak azt tudom, hogy ajándék volt.
- Nem mondtak róla semmit. Ajándékba kaptam. - még mosolygok is, pont azon a módon, ahogy az ilyesmiket beszoktam gyűjteni. Elsőre mindenki kifejezetten aranyosnak tart, főleg, ha villantom ezt a mosolyt. Ezért sok szép dolgot kaptam már az évek alatt. Az sem zavar, hogy van, ami értéktelen. Én már a szándékot is értékelem.
- Van még itt más is. - közelebb lépek az egyik szekrényhez, és szélesre nyitom. Valóban van itt egy pár dolog, de én nem erre gondoltam… először ugyanis egy rózsaszín boa tűnik elő, le is esik Alexander lába elé, ha nem kapja el. Aztán a bilincs tűnhet fel, meg a sok játékszer, amit Rynaltől kaptam…
- Öhm… - megköszörülöm a torkomat - … nem ezek. - egészen közel lépek, és félresöpröm a dolgokat. Így láthatóvá válik egy eddig rejtett fiók is. Kinyitom, aztán félre állok, hogy Alexander megnézhesse maga is. Ha itt sem talál semmi értékeset, akkor nem tudok neki a továbbiakban segíteni, mert ezek már tényleg ritkaságnak számítanak. Legalábbis Dario szerint, és pont ezért is rejtettem el őket… a játékok mögé.

Pegasus

Alternatív

Emyr

f

**Emyr Algan** Fri Feb 03, 2023 9:42 pm

Rose
paralel
dimension

「 What comes around... 」

- Ó. - az üzletnek mindig örülök, és ahogy ez meg is bizonyosodik, hogy ez már új fejezet a "kapcsolatunkban". - Esetlegesen. - megváltozik az arckifejezésem is, s újra nyitottabbá válok, s némileg gyanakvóvá is, hiszen sosem lehet tudni, mikor fut a feline csapdába.
- Ez esetben igen, legalábbis ahol a tárgyak vannak. - azért vannak érdekes helyei a hajónak, ráadásként a pletyka terjedése is tud segíteni az üzletemen. Az igazán és denagyon titkosak azok máshol vannak, és azt ki kell érdemelni, hogy megmutassam, s még jobban kiérdemelni, hogy üzletelni.
Egy hm kíséretében csak felvonom a vállaim és széttárom kezeim kicsit. Most már így történt, visszavonni nem fogom, meg hát azért eeez citrom díj volt. Málna.
Hopp, viszonoztam a mosolyt, és méghozzá a tekintetemmel is. Ömmm, oké, inkább visszafordulok... nem hajolok le! Már késő....
A háló az háló, és ha valaki beenged oda, nem fogok szemérmeskedni.
Jó hangosan és teljesen ösztönösen felnevetek. Higgye csak ezt, attól még vannak trükkök a tarsolyomban, amivel képes vagyok mindig a megfelelő helyen lenni, és azért sok mindent megúszni.
- Ajándékba? - mutatok rá. - Szabad? - ha megengedi, akkor a kezembe fogom a tárgyat, s előveszek a belső kabátzsebből egy eszközt, s fölé tartom. Hologramban jelenik meg a nagyítás. Majd jobban nagyítok.
- Amivel ezt a tárgyat készítették, nem éppen az az eszköz, amivel készítik. Más az anyaga, s nagyon megtévesztő. -eltűnik a hologram, s leteszem a tárgyat. - Ennek ellenére nagyon művészi másolat. Ezeknek is van elég komoly értékük.
- Rendben. - tartok vele, aztán fáziskéséssel nézek le a rózsaszín boára.
Aztán meglátom a bilincset is, s akkor már elhümmentem magam.
- Biztos? - kérdezem ismét évődve, ahogy lehajolok a boáért, felcsippentem, s visszateszem, ahonnan kiesett. Ha útban van ott, akkor máshová.
- Kiváló rejtekhely... - nekem mondjuk annyira nem, mert nem zavartatom magam. Közelebb lépek, s alaposan szétnézek, s egy apró, jelentéktelennek tűnő tárgyra mutatok. Valójában nem ez érdekel, hanem ami mellette van. Az az igazi biznisz. De előtte terelek.
- Nos, ez érdekesnek tűnik. - elgondolkodó a kifejezésem. - De inkább a másikra voksolok. - mutatok a mellette lévőre, de nem nyúlok felé.
- Szabad? - ha megengedi, akkor egy ugyancsak ritka kristályt veszek ki. Még a szuper szakik sem képesek ezt megalkotni, ezt csakis a Forrás orchestrálásával lehet megalkotni. Hatalmas energiát képes elnyelni, vagy átengedni, magáva venni, ahogy éppen szükséges. Hiába picuri, a látvány senkit se tévesszen meg.

**Rose Jackson** Fri Feb 03, 2023 10:44 pm

"I choose myself without any consolation."

The other side

A perfectly calm day

- Igen. - nem tudom, hogy miért ismétli el pont az esetlegesen szót, de én megerősítem. Nem fogok csak azért választani az ő holmijai közül valamit, hogy ő megkaphassa, amit akar. Ha mindketten előnyösnek találjuk, akkor lesz üzlet, ha nem, akkor nem. Illetve akkor ki lehet még mást is találni, mert én még mindig nyitott vagyok arra, hogy kredittel fizessen nekem.
- Nem a hajón vannak? - a bal szemöldököm íve enyhén felszalad. Nagyon remélem, hogy a hajóján van a cucc… Már azzal is nagy bizalmat adtam neki, hogy beengedem a házámba, de itt azért van védelem is a popsim mögött és alatt. Az ő otthonában, vagy ki tudja milyen tárolójában viszont nincs biztonsági hálóm, szóval én nem megyek sehova. Csak beengedem még a hálószobámba is… Dariora nagyon szép mosolyt villanthatott, hogy nem szól erre semmit…
- Csak nyugodtan. - mutatok a tárgyra, és hagyom, hogy csináljon vele, amit szeretne. Nem fogok szívrohamot kapni, ha tönkreteszi. Dario, lehet, hogy a fejét betöri érte, de én még csak mérges sem leszek. Az a lényeg nem?
- Hmm… értem. - a komoly érték az jó. De engem nem vonz az ilyesmi. Megvan minden, amit akarok. Majdnem minden… Viszont, ha már itt van Emyr, akkor megmutatok neki mindent. A pókerarc nagyon megy neki, mert eddig nem mutatott érdeklődést semmi iránt. A legnagyobb lázba eddig a boa hozta, ami véletlen került elő… Nem tudom, hogy ez a cikibb, vagy az, hogy ezek állandó jelleggel a szekrényben vannak, úgy hogy sosem használom…
- Biztos. Ez a bilincs túl gyenge. Nem tart meg senkit sem. - még elő is veszem, és finoman meglengetem. Inkább higgye azt, hogy bukok az ilyesmire, mint hogy kiderüljön, igazából egy nyúllal alszom esténként. Nem plüss. Az is kevésbé ciki lenne egyébként, de maradok a domina attitűdnél inkább, ha már így alakult.
- Köszönöm. - azért zavarban vagyok, ahogy visszapakolok, de ez legfeljebb az arcomon látszik. Vagyis azt nagyon elrejtem… Még csak véletlen sem nézek rá Alexanderre.
- Viheti mind a kettőt akár. - a megfelelő árért cserébe. Azért nekem sem teljesen ismeretlen az üzletelés. De egyelőre ezzel nem jövök elő, csak mutatok a tárgyra, ami érdekli, hogy nézze meg ezt is nyugodtan. Egy apró kristályt vesz elő, amiről még én is tudom, hogy értékes. Ezt pedig valamiképpen a tudtára akarom adni, mert nem szeretném, ha megpróbálna átverni. Azt Dario sem szeretné…
- Gyönyörű nem igaz? - hagyom, hogy ameddig akarja szemlélje, és a többi tárgy megtekintésére is lehetőséget adok neki. Ha viszont azt látom, hogy befejezte a nézelődést, újra megszólalok.
- Nos, akkor tárgyalunk egy ital, és némi finomság mellett? - mert én már nagyon éhes vagyok. A megbeszélést viszont nem kéne elsietni, ezért is javasoltam, hogy együnk közben… Szerencsére tudok teli szájjal is beszélni, csak nem szoktam gyakran, mert az udvariatlan…

Pegasus

Alternatív

Emyr

f

**Emyr Algan** Tue Feb 21, 2023 9:59 pm

What comes

around...
Rose - Parallel dimension

El nem árulom, hol vannak a cuccaim, és azért az üzlet is jól jönne.
- A hajóval hamar odajutunk. Ide is szempillantás alatt ideértünk, nemde? - az igazán fontosak nem a hajón vannak. Itt is vannak a kicsikéimből, de azért mégis mások.
Neeem igazán hozza lázba, hogy másolata van. Azután meg az sem, hogy értékes. Vagyis annyira nem igazán érdekli. Hááát, ha ennyire nem érdekli... igazából eddig nem találtam fogamra valót, de legjobban az érdektelensége lohasztja le az üzletkötési kedvemet. Már a rejtekhelyem megmutatásából ki is esett. Legyen szenvedélyes, akarja, szeresse! Mint... ezt a boát...
- Ahha. - nem a bilincsért jöttem, így a figyelmem inkább arra irányul, hogy ha már itt vagyok, szétnézzek, de igazából azzal, hogy nem igazán érdekli ez az egész, engem sem foglalkoztat már. Csak az időmet vesztegetem.
Csak azért nem áll meg a kezem a mozdulatban, és ejtem vissza a holmit, mert bizony nekem az értékes. Neki úgy tűnik, nem. Nos, akkor használjuk is fel. Nálam nagyobb becsben lesz tartva, igazi értékének megfelelően.
- Szép. - nekem más a gyönyörű, ő szépségem.
Visszateszem a tárgyakat a helyükre, a többihez nem nyúlok, majd ha hancúroznak, visszapakolják.
- Legyen. - addig is kitalálom, akarom-e az üzletet. A hangulat nekem nagyon sokat számít egy üzletelésben, és hiába értékes a fókuszpontban lévő tárgy, ha a másik fél egyáltalán nem a lelkesedés jeleit mutatja. Sőt, talán unatkozik is. Na, majd még meggondolom, menni vagy maradni akarok, ha helyet foglaltunk. Egy pohár ital azért jót fog tenni.
Helyet is foglalok, ahová kísér, kényelembe helyezem magam.
- Hogy tett szert rájuk? - a tárgyak mellé a történetek is fontosak, mindegyiknek tudom a történetét, s őrizgetem.

Emme

Sponsored content

Like a mirror

Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror

Re: Like a mirror