Volunteer
- Miként tudnánk ebben mi segíteni? - a tanács hatalmas, még sosem látott ennyi mindenkit egy helyen. A kérés azonban végighullámzott az egész univerzumon, s mindazok, akik úgy döntöttek tőlünk, segíteni akarnak, megjelentek a tanács előtt.
A Dryad Tanácsa hosszasan tanácskozott, megtalálva a megfelelő módot, miként tudnak megfelelően segíteni. Mindig csoportban léteztek, ám segíteni akarásuk csakis egyéni döntés lehetett, s egyedül ő volt az, aki jelentkezett. Legfőképpen a kíváncsiság vezérelte.
Fájdalmas volt a szétválás, lényének egy részét a bolygón hagyta, s az új hely, hiába készítették fel sokáig, s alaposan, egészen másmilyen érzés volt megtapasztalni, mint csak tudni róla.
Újabb búcsú
Nem gondolta volna, hogy a terraiakat ennyire meg fogja szeretni, különösképpen ezt a családot, akik úgy döntöttek, új helyen keresnek otthont. Pedig van rajta is, izgalommal várta, miként építik meg, majd lakják be a pöttöm emberek a lombkunyhót, ahogy ők nevezték, s amit rá építettek.
Azt már tudja, hova fognak költözni, társai megsúgták neki a gyökereiken keresztül, s csak remélni tudja, fog még velük találkozni.
A költözésük éjjelén, mikor utoljára volt fenn Olivia és a kisfiú, akit szintén megkedvelt. S ha tudnák, kik ők! Nagyon felnéz rájuk. S látja kivetített önmagát, ami alakot felvett, mint kisfiú, hogy velük játszhasson időnként. Egy időre hozzájuk akart csatlakozni ebben a formában. S el is határozza magát, hogy tartani fogja velük a kapcsolatot, bárhová ki tudja vetíteni magát.