Re: I am sorry...

**Samuel Higgins** Thu Oct 12, 2023 10:36 pm

I am sorry...Noah - Terra - Jelen

Nemcsak azért tekintek fiamra boldog izgatottsággal, mert megpillanthatja fiát. Hanem azért, mert megpillanthatja fiát. Nem noszogatom, hagyom, hogy a maga ütemében cselekedjen.
S nem válaszolok szavakkal a félbehagyott kérdésre, helyette szomorú-boldog mosollyal pillantok rá.
Elveszem kezem válláról, s arrébb lépek, teret adva a nagy találkozásnak.
Boldog mosollyal pillantok Linusra.
Csak kicsit csillognak a szokottnál jobban szemeim. Úgy érzem, ma két életet mentettünk meg egy cselekedettel. Vagy akár többet is...
Átérzem, elér fiam boldogsága, s mélyet lélegzek.
Makacs kölök. Mert be kell vernie a fejét a legalján, hogy végre elinduljon felfelé....
Köszönöm, Benjamin, hogy felvállaltad ezt a szerepet, hogy ezzel kijózanítod a fiamat...

Emme

**Noah Black** Wed Oct 11, 2023 10:36 pm

Apa felé fordítom a tekintetem. Megérti… Elmosolyodom, mert ez azt jelenti, hogy tényleg találkozni fogok vele. Hogy visszaenged a hídra…
Becsukom a szemem, és várom, hogy újra az arcomba kapjon a szél. Apa kezét érezve a vállamon pedig tudom, hogy könnyen fog menni. Elenged, és ezért nagyon hálás vagyok neki.
De aztán mond még valamit…
Nem nyitom ki azonnal a szemem. Továbbra is várom, hogy vissza sugározzanak. De ahogy ez hosszú másodpercekkel később sem történik meg, és Apa kezét még mindig érzem a vállamon… Végül újra kinyitom a szemem.
- Miért nem engedsz… - nem tudom befejezni a mondatot. Észreveszem ugyanis, hogy Linus is itt van. A karjaiban pedig…
Képtelenség… miért akarnak egy illúzióval idekötni? Hát nem értik, hogy darabokra tört a szívem, és már képtelen vagyok összerakni a darabkáit? Hogy a fiammal akarok találkozni, ott ahol már nem bánthatja őt senki? Ahova miattam került…
De aztán az illúziót leteszi a földre és az elkezd felém, szaladni. Benjamin elkezd felém szaladni. Én pedig ösztönösen leguggolok hozzá, és kitárom a karjaimat. El akarom hinni…
- Apaaaaaaaaaa… - a hangját meghallva, és a kicsi testét megérezve, kibuggyannak a könnyeim. Mégsem illúzió. Ő a fiam. Az én Kis Pötyim…
Szorosan megölelem, és nem engedem el…
- Miért sírsz Apa? - nem tudok neki válaszolni. Csak vízesésként folynak a könnyek az arcomon. És… nem tudom, hogy mi történt, de boldog vagyok…

**Samuel Higgins** Wed Oct 11, 2023 10:13 pm

I am sorry...Noah - Terra - Jelen

Nem várom, hogy visszaöleljen. Érzem és tudom, hogy lélekben egészen máshol van. S azt sem várom el, hogy megszólaljon. Mert már tudom, mi is történt volna. És ilyenkor nem a beszéd az, ami elsőnek jön.
És elkezd lélegezni, nemcsak felszínesen. Én is nagy levegőt veszek, s kiengedem.
A szívembe nemcsak kés döfődik, de még meg is forgatják szavai. Időben érkeztem. Hálát érzek a Forrás felé, hogy segített bennünket ideérni.
- Megértelek. A helyedben már én is alig várnám, hogy láthassam Benjamint. És találkozol vele. - vállán hagyom tenyerem, s finoman ott hagyom, majd arrébb lépek, hogy Benjamint láthassa, ám a kezem nem veszem el válláról.
Merthogy sikerült kimentenünk. Linus nélkül nem ment volna.
- Sikerült elhoznunk. - boldogan mosolygok, noha az a szúrás piszokul fáj még most is.

Emme

**Noah Black** Tue Oct 10, 2023 11:04 pm

Tudom, hogy sokkal könnyebb lesz. Mindenkinek. És így még utoljára beszélhetek Benjaminnal. Megbántam mindent, amit vele tettem…

A szél belekap a ruhámba. Tolni kezd, de nem elég erősen. Nekem kell előre lépnem. Csak néhány centivel…

Gondolatban kitárom a szárnyam, ha máshogy nem tudom. De nem repülök. Eszemben sincs…

Becsukom a szemem. És lépek…

Szilárd talajra. És már a szelet sem érzem. Kinyitom a szemem. Már nem a híd tetején vagyok. És hallom Apa hangját…

Átölel, és hirtelen nem tudom, hogy mi történt. Már le is ugrottam? Ez már a másik ‘oldal’? Nem értem. Még van testem…

Értetlen az arckifejezésem és nem tudok azonnal megszólalni. Mozdulni sem. Nem tudom vissza ölelni Apát, pedig szeretném. Megértem, hogy ezért jött. Egy utolsó ölelés. Én is gondoltam rá, de nem mertem… Nem tudtam, hogy megölelne-e ha kérném tőle…

Most viszont itt van, és… lassan újra elkezdek lélegezni. Valamikor azt is elkezdtem visszatartani. De már ütemesen emelkedik fel és le a mellkasom. A szívem pedig nem dobog eléggé. Még mindig nem.

Megértem ugyanis, hogy mi történik.

- Befejeztem Apa. Nekem ennyi elég volt. Találkozni akarok Benjaminnal. - jelentem ki teljesen semleges hangon. Nincs bennem érzelem. Azokat messzire űztem, hogy az utolsó percek könnyebbek legyenek. Hogy az utolsó lépés könnyen menjen. Most viszont nem tudom, hogy mi lesz. Itt nem láthatom újra a fiamat. Így... nem láthatom újra a fiamat...

**Samuel Higgins** Tue Oct 10, 2023 10:13 pm

I am sorry...Noah - Terra - Jelen

Amint kimondja, szeret, és mellé teszi az Apa szót, és a hangszín....
De már egy szót sem tudok mondani felé, a kapcsolat megszakad, és kis híján a szívem is. Noah, ne tedd...
- Csapjunk a lovak közé. Noah... nem tetszik nekem, ahogy bejelentkezett. - nem kapkodhatjuk el, az unokám élete forog kockán, és ha vele történik valami, akkor nem leszek túl kedves, úgy senkivel.
Míg Ben után megyünk, s sikerrel járunk, tudatom egyik zugában minduntalan Noah van jelen, s tudatomat finoman felé irányítom, hogy “lássam”.
Linus ismer, tudja, hogy ha valamit tenne Noah, azonnal kámforrá válnék, választani a legnehezebb, de tudom, hogy Linus nagyon a kezében tudja tartani a dolgoka,t s már csak maga miatt is megtenné, s éppen ezért kicsit nehezebb szívvel tenném meg, hogy nem vagyok mellette.
De megvan, sikerült!
- Menjünk Noahhoz. Most. - tekintek Linusra, s akármennyire is szeretném Bent most magamnál tudni, karjaimban végig, azonnal eltűnnék, ha Noah közben valamit tenne magával.
A hajót oda irányítom, amerre érzékelem Noaht, s a hajót álcázom, s pár perc múlva már ott is vagyunk, hogy lesugározzam magam, ám amit érzékelek, azonnal megfordítom a helyzetet, s Noaht sugárzom fel a hajóra.
- Elmondanád, mi a büdös pingvinszart képzeltél?! -lépek oda hozzá, hogy magamhoz öleljem, szinte reszketek, s a hangom is inkább suttogó, mintsem ordítok. Helyette a szívem teszi.

Emme

**Noah Black** Mon Oct 09, 2023 11:22 pm

Most már nem fáj. A Terraiakkal ellentétben, én tudom is, hogy Benjamin már egy jobb helyen van. Egy olyan helyen, ahol nem mérgezi a lelkét már senki. Ahol nem egy olyan férfival kell élnie, aki csak árt neki…

Találkozni akarok vele. Elmondani neki, hogy sajnálom, és megígérni neki, hogy nem fogom bántani többet. Hogy jobb szülőket fog kapni. Egy igazi családot. Olyat, amilyet megérdemel.

Már csak néhány lépés. Megvártam, hogy besötétedjen, mert így kisebb eséllyel szúrnak ki a rendőrök. Nem akarom, hogy leszedjenek. Fel akarok érni a csúcsra.

Az utolsó fogásnál megcsúszik a kezem. Kis híján a mélybe zuhanok. Az adrenalin azonban nem önti el a testemet. A szívem nem kezd el hevesebben dobogni, és a halálfélelem messzire elkerül. Mosolygok. Nekem úgyis jó lett volna.

De végül felérek. A város fényárban úszik, és hamarosan én is egy leszek vele. Egy Benjaminnal. Alattam pedig nem háborog a tenger. Csendesen hullámzik, a szelet csak a magasban érezni. Mély levegőt veszek.

Amikor Benjamin megszületett megfogadtam, hogy sosem teszem ezt meg. Hogy mellette leszek, amíg szüksége van rám. De már nem kellek neki. Sosem érdemeltem meg őt. Vétkeztem, és nem is akarom újrakezdeni…

Az arcomba kap a szél. Szeretném kitárni a szárnyaim, még egyszer, utoljára. De azt nem tehetem meg. Ez a Terra, a szarkupac, ahonnan már rég elkellett volna mennem. Benjaminért. De annyira önző voltam, hogy még ezt sem tettem meg. Sajnálom.

Újra mély levegőt veszek…

Sponsored content