Log in
Devon Deveroux
2 posters
elementals :: LifeSparks :: Accepted :: Equuleus
Page 1 of 1
Devon Deveroux
Devon Desmond Deveroux
Kora2002 év
SzármazásPegasus
FajPegasus
RangCivil
KépességEmpátia, telepátia, tér
FoglalkozásKultúrantropológus
FőkarakterOlivia West
Play byHenry Cavill
JELLEM
Az avatatlan szem csendesnek nevezné, ugyanis nem híve a fölösleges csevegésnek. Csak akkor szólal meg, amikor közvetlenül kérdezik, illetve amikor mondandója van. Azonban az őt ismerők tudják, hogy ennek legfőképpen az-az oka, hogy mindig előtérbe helyezi a beszélgető partnerét, és annak mondandójára minden esetben figyel. Ezt alapvető udvariasságnak tartja, mint ahogy azt is, hogy egy férfi tisztelettudóan viselkedik. A lovagi erényeket nem csak fontosnak tartja, de igyekszik gyakorolni a jelenkorban is, hiszen már az első Terrai látogatása során szimpatikusnak találta ezt a viselkedésmódot. Maga is részt vett abban, hogy a férfiak körében minél jobban elterjedjen a tisztelettudó és udvarias bánásmód elsősorban a nőkkel szemben.Továbbá ez azt is jelenti, hogy szükségét érzi annak, hogy fizikailag is védelmezze a nála gyengébbeket, bár támadólag kizárólag akkor lép fel, ha elkerülhetetlen a konfrontáció. Mindig a viták békés megoldására törekszik.
Az avatatlan szem csendesnek nevezné, ugyanis nem híve a fölösleges csevegésnek. Csak akkor szólal meg, amikor közvetlenül kérdezik, illetve amikor mondandója van. Azonban az őt ismerők tudják, hogy ennek legfőképpen az-az oka, hogy mindig előtérbe helyezi a beszélgető partnerét, és annak mondandójára minden esetben figyel. Ezt alapvető udvariasságnak tartja, mint ahogy azt is, hogy egy férfi tisztelettudóan viselkedik. A lovagi erényeket nem csak fontosnak tartja, de igyekszik gyakorolni a jelenkorban is, hiszen már az első Terrai látogatása során szimpatikusnak találta ezt a viselkedésmódot. Maga is részt vett abban, hogy a férfiak körében minél jobban elterjedjen a tisztelettudó és udvarias bánásmód elsősorban a nőkkel szemben.Továbbá ez azt is jelenti, hogy szükségét érzi annak, hogy fizikailag is védelmezze a nála gyengébbeket, bár támadólag kizárólag akkor lép fel, ha elkerülhetetlen a konfrontáció. Mindig a viták békés megoldására törekszik.
Élettörténet
Sosem feledem azt a pillanatot, amikor először oltottam ki valakinek az életét. A pengém egyenesen a szívébe hatolt, és az elhaló szavát már csak én hallhatam. „Ne”. Utolsó lélegzetvételével csak ennyit tudott mondani, én mégis megtettem. Az ellenségem volt. A másik oldalon harcolt, abban a csatában, amiből én is kivettem a részem. Megakartam tapasztalni azt, hogy milyen egy testvériséghez tartozni, egy szent célért küzdeni, életre és halálra. De az a halál, amit az én kezem okozott nyomot hagyott bennem. Sokáig csak álltam a teste fölött, és ha a társaim nem küzdöttek volna még mindig talán az én testemet is egy penge szakította volna szét, annyira megmételyezett a halott test látványa. Egy kiálltás viszont felébresztett. A hang irányába fordultam és láttam, hogy az egyik barátom a földre ejti a pajzsát. Nem vártam tovább, azonnal felé rohantam. Az élete ugyanis veszélyben volt…
Sosem feledem azt a pillanatot, amikor először megláttam őt. Tudtam, hogy ő nem olyan, mint a többi nő a teremben, és nem csak azért, mert hozzám hasonlóan egy másik helyről érkezett. Az őt körülölelő fény szinte elvakított, és csak azt tudtam, hogy oda akarok menni hozzá. Egyszerűen csak beszélgetni, és felkérni egy táncra. Meg is tettem, és azokban a pillanatokban az sem számított, hogy ügyetlen vagyok. A karjaimban tarthattam őt. Az illem viszont úgy kívánta, hogy másnak is lehetőséget biztosítsak arra, hogy részt vegyen a táncos mulatságban. A magányos hölgyeket táncba vittem, de csak arra tudtam gondolni, ha tiszteletemet tettem minden vendégnél, akkor visszatérek, majd hozzá. Azonban elkéstem… Talált magának más társaságot, és én már csak a terem másik végéből, egy kupával a kezemben tudtam figyelni, ahogy már más tartja őt a karjaiban…
Sosem feledem azt a pillanatot, amikor a kisöcsém először sírt. Nagyon vártam az érkezését, és készültem a gyerek gondozással kapcsolatosan is. De nagyon hangos volt. Próbáltam kitalálni, hogy mi bántja ennyire, de nem igazán sikerült. Végül beszélni kezdtem hozzá, bugyuta kis történeteket meséltem neki a múltamból, és attól jobban érezte magát. A nagy szemeivel csak figyelt engem, és még az ajkai is elkerekedtek. Akkor éreztem először, hogy én mindentől meg fogom védeni ezt a kiscsikót, még akkor is, ha a lelke jóval idősebb az enyémnél. Éreztem a fájdalmat, amit az előző életéből hozott magával, de a természetét a mai napig nem ismertem meg. Remélem, hogy idővel tudok neki segíteni, hogy békére találjon a lelke.
Sosem feledem azt a pillanatot, amikor ráeszméltem, hogy csak a vagyonom miatt van velem. Elvakított a szépsége, az együtt töltött idő kalandos természete, és az ígéretek, amiket a fülembe suttogott éjjelente. Mindent megadtam neki, amit kért tőlem, és még annál sokkal többet is. A Terrai kapcsolatokat jelző ékszert is megvettem a számára. A szívét azonban valaki másnak adta. Tőlem csak a kastélyt, az utazásokat és a drága ékszereket akarta. Némán álltam az utca oldalán, amikor láttam, hogy egy másik férfi vezeti azt az autót, amit én vettem neki. Képtelen voltam kérdőre vonni. Csak megfogadtam, hogy soha többé nem adom oda a szívem ilyen könnyelműen. Még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy egész életemben egyedül maradok.
Sosem feledem azt a pillanatot, amikor először oltottam ki valakinek az életét. A pengém egyenesen a szívébe hatolt, és az elhaló szavát már csak én hallhatam. „Ne”. Utolsó lélegzetvételével csak ennyit tudott mondani, én mégis megtettem. Az ellenségem volt. A másik oldalon harcolt, abban a csatában, amiből én is kivettem a részem. Megakartam tapasztalni azt, hogy milyen egy testvériséghez tartozni, egy szent célért küzdeni, életre és halálra. De az a halál, amit az én kezem okozott nyomot hagyott bennem. Sokáig csak álltam a teste fölött, és ha a társaim nem küzdöttek volna még mindig talán az én testemet is egy penge szakította volna szét, annyira megmételyezett a halott test látványa. Egy kiálltás viszont felébresztett. A hang irányába fordultam és láttam, hogy az egyik barátom a földre ejti a pajzsát. Nem vártam tovább, azonnal felé rohantam. Az élete ugyanis veszélyben volt…
Sosem feledem azt a pillanatot, amikor először megláttam őt. Tudtam, hogy ő nem olyan, mint a többi nő a teremben, és nem csak azért, mert hozzám hasonlóan egy másik helyről érkezett. Az őt körülölelő fény szinte elvakított, és csak azt tudtam, hogy oda akarok menni hozzá. Egyszerűen csak beszélgetni, és felkérni egy táncra. Meg is tettem, és azokban a pillanatokban az sem számított, hogy ügyetlen vagyok. A karjaimban tarthattam őt. Az illem viszont úgy kívánta, hogy másnak is lehetőséget biztosítsak arra, hogy részt vegyen a táncos mulatságban. A magányos hölgyeket táncba vittem, de csak arra tudtam gondolni, ha tiszteletemet tettem minden vendégnél, akkor visszatérek, majd hozzá. Azonban elkéstem… Talált magának más társaságot, és én már csak a terem másik végéből, egy kupával a kezemben tudtam figyelni, ahogy már más tartja őt a karjaiban…
Sosem feledem azt a pillanatot, amikor a kisöcsém először sírt. Nagyon vártam az érkezését, és készültem a gyerek gondozással kapcsolatosan is. De nagyon hangos volt. Próbáltam kitalálni, hogy mi bántja ennyire, de nem igazán sikerült. Végül beszélni kezdtem hozzá, bugyuta kis történeteket meséltem neki a múltamból, és attól jobban érezte magát. A nagy szemeivel csak figyelt engem, és még az ajkai is elkerekedtek. Akkor éreztem először, hogy én mindentől meg fogom védeni ezt a kiscsikót, még akkor is, ha a lelke jóval idősebb az enyémnél. Éreztem a fájdalmat, amit az előző életéből hozott magával, de a természetét a mai napig nem ismertem meg. Remélem, hogy idővel tudok neki segíteni, hogy békére találjon a lelke.
Sosem feledem azt a pillanatot, amikor ráeszméltem, hogy csak a vagyonom miatt van velem. Elvakított a szépsége, az együtt töltött idő kalandos természete, és az ígéretek, amiket a fülembe suttogott éjjelente. Mindent megadtam neki, amit kért tőlem, és még annál sokkal többet is. A Terrai kapcsolatokat jelző ékszert is megvettem a számára. A szívét azonban valaki másnak adta. Tőlem csak a kastélyt, az utazásokat és a drága ékszereket akarta. Némán álltam az utca oldalán, amikor láttam, hogy egy másik férfi vezeti azt az autót, amit én vettem neki. Képtelen voltam kérdőre vonni. Csak megfogadtam, hogy soha többé nem adom oda a szívem ilyen könnyelműen. Még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy egész életemben egyedül maradok.
Egyéb
- Az ideje nagyrészében a Terrán tartózkodik, és a Franciaországban található birtokát tartja az otthonának.
- Erős a felelősségérzete, különösen a családját érintő ügyekben. Az öccse, Damian védelmezését tartja a legfontosabbnak.
- Könnyen barátkozik, és udvarias attitűdje miatt remekül boldogul a társasági szituációkban, de jobban kedveli a csendes magányt.
- Álnéven romantikus regényeket ír.
- Rajong a belga csokoládéért.
- Az ideje nagyrészében a Terrán tartózkodik, és a Franciaországban található birtokát tartja az otthonának.
- Erős a felelősségérzete, különösen a családját érintő ügyekben. Az öccse, Damian védelmezését tartja a legfontosabbnak.
- Könnyen barátkozik, és udvarias attitűdje miatt remekül boldogul a társasági szituációkban, de jobban kedveli a csendes magányt.
- Álnéven romantikus regényeket ír.
- Rajong a belga csokoládéért.
elementals :: LifeSparks :: Accepted :: Equuleus
Page 1 of 1
Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum
|
|