Log in

I forgot my password

Latest topics
Big Change

Queil Gryth Today at 8:00 pm

Go Round

Lyndar Onis Yesterday at 9:02 pm

Dobókocka

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 8:00 pm

New Home?

Thand Anderson Mon Apr 22, 2024 7:52 pm

Square no. 1

Zora Lavigne Sun Apr 21, 2024 10:05 pm

But I can't help falling...

Brandon Thycal Sun Apr 21, 2024 9:45 pm

Bring back... HER

Dariel Deveroux Sun Apr 21, 2024 8:41 pm

Just.... flush it ...

Rynal McKenzie Sat Apr 20, 2024 9:59 pm

Lucid Dreaming?

Dylan Leclaire Thu Apr 18, 2024 9:00 pm

Holding Space

Adrian Archard Wed Apr 17, 2024 8:48 pm

Not Again

Naarn Ronal Tue Apr 16, 2024 10:01 pm

(Not Under) The Bridge

Zora Lavigne Thu Apr 11, 2024 10:03 pm

Passing...

Regulus Zion Thu Apr 11, 2024 8:44 pm

The age of Aquarius

Sebastian Scorse Tue Apr 09, 2024 8:37 pm

Riding Off Into the Sunset

Kylie Youkou Sat Apr 06, 2024 10:00 pm

Feather Party

Shyrrak Dav Fri Apr 05, 2024 9:06 pm

Yes... or Yes?

Naarn Ronal Tue Apr 02, 2024 9:53 pm

Your time is up!

Kyran Shemar Tue Apr 02, 2024 7:53 pm

It's time

Zora Lavigne Tue Apr 02, 2024 7:52 pm

Just a perfect day

Enzo Conti Tue Apr 02, 2024 7:49 pm

Just a little... bump?

Rose Jackson Sun Mar 31, 2024 11:25 pm

Clouds and Smoke (and Mirror?)

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:56 pm

Pow(d)er and Girls

Linus Higgins Sun Mar 31, 2024 9:44 pm

Cats and Water? Not the best...

Tetsuya Heartman Sun Mar 31, 2024 9:26 pm

Boots on the G...! Noooo... high heelsss!!!!

Lena Ylton Sat Mar 30, 2024 9:29 pm

Lesson (minus) One

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 10:27 pm

Nice Try

Ryu Nakamura Fri Mar 29, 2024 9:56 pm

Dreams Come True

Edmund Fahey Tue Mar 26, 2024 10:30 pm

Last Chance

Hailey Reed Tue Mar 26, 2024 7:54 pm

Arrivals

Rose Jackson Mon Mar 25, 2024 11:04 pm

Dress Coded

Rancar Colt Mon Mar 25, 2024 10:03 pm

Run Boy Run

Joaquin Pascal Sun Mar 24, 2024 10:48 pm

Meetings are not my favorite

Scott Lavigne Sun Mar 24, 2024 9:27 pm

Ace high

Gaspard Michoel Sat Mar 23, 2024 10:45 pm

Only one tiny thing is missing...

Chris Johanson Sat Mar 23, 2024 10:02 pm

The Plan

Trohan Colt Fri Mar 22, 2024 10:35 pm

Some beatiful News

Mia Hamish Fri Mar 22, 2024 7:34 pm

Couch Potato

Grant Leclaire Wed Mar 20, 2024 9:14 pm

One drop one Time

Erys Colt Tue Mar 19, 2024 8:14 pm

Nothing as it is

Hailey Reed Sat Mar 16, 2024 9:18 pm

Tracking

Denise Daal Sat Mar 16, 2024 8:55 pm

Looking in the mirror.. almost

Devon Deveroux Thu Mar 14, 2024 9:21 pm

Relation... SHIP

Frederik Spade Mon Mar 11, 2024 8:26 pm

How Do I Say Goodbye

Queil Gryth Fri Mar 01, 2024 9:47 pm

Wrong number...

Jamil Howell Tue Feb 27, 2024 10:02 pm

A new master

Shokan Thram Mon Feb 26, 2024 7:45 pm

Beginning and Ending

Sekani Onis Fri Feb 23, 2024 9:30 pm

The first time...

Olivia West Sat Jan 27, 2024 12:37 am

Constellation Map

Galactic Center Thu Jan 18, 2024 9:34 pm

Mystery School

Galactic Center Mon Dec 25, 2023 9:30 pm

Rang - Founders/Alapítók

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 10:41 pm

Dimenziólény - Angyal

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:09 pm

Dimenziólény - Blueprinters

Galactic Center Sun Dec 24, 2023 9:05 pm

Whatever it takes?

Thomas Wilfey Mon Dec 11, 2023 8:20 pm

Karma is a Bit...

Layla Clark Sat Dec 09, 2023 10:09 pm

Bolita Bár - Jaxon & Eric

Eric Castor Tue Dec 05, 2023 8:41 pm

What have we done...

Mara Rover Fri Dec 01, 2023 8:24 pm

Surprise in a book

Kenneth Mezyon Thu Nov 30, 2023 8:03 pm

A heartwarming meeting

Devon Deveroux Mon Nov 27, 2023 11:14 pm

Leírás - A.I.

Galactic Center Sat Nov 25, 2023 9:58 pm

Beloved kids

Alana Sanders Fri Nov 24, 2023 9:21 pm

Youngsters

Aylmer Oshek Tue Nov 21, 2023 9:07 pm

I am sorry...

Noah Black Thu Nov 16, 2023 7:55 pm

When the awan is ready...

Dario Carter Wed Nov 15, 2023 6:17 pm

Layla Clark

Layla Clark Mon Nov 06, 2023 7:54 pm

A dessert... for you

Aylmer Oshek Sun Nov 05, 2023 11:01 pm

Hello?

Dariel Deveroux Sat Oct 28, 2023 9:24 pm

Jydai Rend

Galactic Center Mon Oct 23, 2023 7:58 pm

Family at first

Linus Higgins Thu Oct 19, 2023 9:32 pm

Volta

Great Attractor Thu Oct 19, 2023 9:06 pm

The next chapter

Liam Hanson Tue Oct 10, 2023 9:27 pm

On stage One

Linus Higgins Tue Oct 10, 2023 9:02 pm

Dad?

Noah Black Mon Oct 09, 2023 10:27 pm

Route 66

Ayda Rygel Mon Oct 09, 2023 10:11 pm

Not just a sword

Shokan Thram Mon Oct 09, 2023 8:54 pm

Knight's tale

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 10:17 pm

Parent trap

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 9:22 pm

D. is all around you

Carlos D. Force Sun Oct 08, 2023 8:42 pm

Fresh Blood

Dario Carter Sun Oct 08, 2023 8:18 pm

I found Him!

Linus Higgins Sun Oct 08, 2023 8:01 pm

Oops, I did it again...

Shokan Thram Sun Oct 08, 2023 12:14 am

Master to Master

Carlos D. Force Sat Oct 07, 2023 9:26 pm

Finding harmony

Somayeh Nazyr Fri Oct 06, 2023 9:27 pm

Some Support

Ezume Sato Thu Oct 05, 2023 10:41 pm

Something FAMILY-ish

Jezabel Mendez Thu Oct 05, 2023 12:18 am

R2 - nem 3CPO

Rose Jackson Wed Oct 04, 2023 11:11 pm

Evening Party with a LittleBig Surprise

Zora Lavigne Wed Oct 04, 2023 12:01 am

Makkaláma

Anahera Pass Tue Oct 03, 2023 8:29 pm

To be or Not to Be

Zaphina Steal Sun Oct 01, 2023 10:35 pm

Transition

Sekani Onis Sun Oct 01, 2023 8:01 pm

Grandkids & other Disasters

Nyra Lamar Sun Oct 01, 2023 12:32 am

The future is bright

Olivia West Sat Sep 30, 2023 11:02 pm

What a ... news

Rose Jackson Sat Sep 30, 2023 9:24 pm

New cha(i)nce

Jezabel Mendez Fri Sep 29, 2023 11:30 pm

France in the '50s

Devon Deveroux Fri Sep 29, 2023 10:33 pm

Eye on the target

Eric Castor Fri Sep 29, 2023 8:29 pm

Letting go of the Past

Sekani Onis Thu Sep 28, 2023 11:36 pm

At Home

Olivia West Thu Sep 28, 2023 8:57 pm


At Home

2 posters

Go down

At Home Empty Re: At Home

Post  Olivia West Thu Sep 28, 2023 8:57 pm

At Home
More than an attic
Elmosolyodom, és rá is kacsintok Marcelra. Azt pedig nem mondom, hogy én azt fogom figyelni, ő figyel-e…
- Oh. Azt megköszönöm. - még biccentek is, és viszonzom mosolyát, mert bármilyen kicsi is a pók probléma, nekem elég. Meg egyébként is érdekes, hogy egy vadászgépben nem félek, de a lakásomban igen, mert az egyik szekrény mögött megbújt egy nyolclábú. Engem nem ver át senki, mindegyik gonosz.
Marcel szavai viszont nem azért esnek nagyon jól, mert rögtön megoldást is kínál a gondra. Hiszen, ahogy azt mondja, jó nálam lenni, úgy érzem, hogy nem csak a pókokra gondol. És ez különösen annak a fényében dobbantja meg a szívem, hogy van valami, amiről egy ideje már beszélni szeretnék vele…
- Köszönöm. - talán még egy kicsit el is pirulok, ezért inkább lehajtom a fejem. És csak azért nem nézek Marcelra, és csókolom meg, mert azt érzem, hogy haladni szeretne a pakolással. Tudom, hogy nehéz volt neki rászánnia magát, ezért nem szakítom félbe most semmivel. Még azzal a bizonyos kérdéssel sem.
- Azt hittem, hogy az-az alapszolgáltatás része, és nem a borravaló. - nevetem el magam, mert tőlem, és tudom, hogy Marceltől is, korlátlan mennyiségben és feltétel nélkül kapnak simogatást és vakarászást. Csak jelen kell lenniük, és nem a ruhák között szunyálni.
Szelidebbé és szeretőbbé válik a mosolyom, ahogy látom Marcelt a múltbe révedni néhány pillanatra. És azt is észreveszem, hogy nagy levegőt vesz, és nem a kimerültség miatt. El sem tudom képzelni, hogy milyen nehéz lehet neki egyedül, a családja nélkül. Ezért remélem, hogy támasza tudok lenni, amikor ezzel szembenéz.
- Én nem láttam másik pöttyös holmit. De nézd meg te is. - közelebb hozom a bőröndöt, hogy hozzáférjen ő is, és felé fordítom. Aztán persze nevetni kezdek, amikor előkerül a csodaeszköz.
- Kettő is van. Én a pókriasztót is annak veszem. - egy ideig még nevetek, de egyre csendesebben. Ugyanis, ahogy haladunk, érzem, hogy Marcelnek egyre nehezebb. Segíteni szeretnék neki, és a szórakoztatás az most valószínűleg nem működne.
- Rendben. - mosolyogva bólintok, és leteszem, ami éppen a kezemben van. Oda sétálok Marcelhez, és azzal folytatjuk, ami nála van. Ha oda nyújtja nekem a cimkézőt, én fogom használni. Egyébként inkább figyelek, és azt pakolom odébb, amivel már végzett. A bibliát viszont jobban megnézem, ahogy átadja nekem. Észre is veszem, hogy néhány oldal mintha viseltesebb lenne, ezért oda lapozok. Nem látok semmilyen jelzést, de nekem mégis az-az érzésem, mintha okkal lennének épp azok az oldalak viseltesebbek.
- Szerintem ez lehetett valakinek a kedvenc passzusa. - mutatom Marcelnek a lapokat, és vissza is adom neki a Bibliát. Hiszen megérkezik a fotóalbum is, és örömmel nézem meg azt is. Egészen közel állok Marcelhez, hogy a vállunk összeérjen. És ha találkozik a pillantásunk, rámosolygok. Azért persze a képeket is megnézem…
- Oh… azt hiszem látom kitől örökölted a sármodat. - mosolyodom el, és mutatok egy férfira, aki nagyon hasonlít Marcelre. Talán az üknagypapája lehet, az évszám alapján. De erre most nem kérdezek rá, hiszen annak is örülök, hogy egyáltalán megmutatta nekem.
Aztán később, ahogy haladunk észreveszek valamit, ami nagyon fellelkesít. A kisrepülő láttán az én emlékeim is megelevenednek, és mosolyogva fordulok Marcel felé. De aztán észreveszem, hogy elhallgatott, és… úgy tűnik, mintha megbántottam volna. Talán a repülő idézett fel benne egy fájó emléket, vagy az esett neki rosszul, hogy hagytam vigyen magával a lelkesedés, és kérése ellenére, én vettem ki valamit a dobozból. Ezért csak visszateszem a repülőt oda, ahol volt, és a továbbiakban inkább nem nyúlkálok.
- Tudsz fát faragni? - nézek inkább rá, mosolyogva, és igyekszem nem arra gondolni, hogy minden bizonnyal megbántottam őt. Visszavonni ugyanis sajnos már nem tudom. Illetve a válaszára is kíváncsi vagyok, mert ha tud, és szokott is, akkor most megtudtam róla valamit, amit eddig nem.
- Apa mindig a fák fölött repült, és sosem dolgozott velük, de amikor megtudták, hogy úton vagyok, ragaszkodott hozzá, hogy ő faragja a kiságyat. Ennek az lett a vége, hogy az utolsó pillanatban inkább mégis vettek egyet, mert nem ítélte elég biztonságosnak, amit csinált. Félt tőle, hogy szálka fog menni az ujjamba. - emlékszem nagyon nevettem, amikor értesültem erről a sztoriról, és most is megmosolyogtat. De nem hagyom, hogy túlságosan magával vigyen, inkább továbbra is Marcel mellett állva, nézem, hogy melyik dobozt választja ki következőnek.
Terra
Jelen
Marcel
"Thinking of you keeps me awake. Dreaming of you keeps me asleep. Being with you keeps me alive."

Olivia West
Olivia West

Age : 34
Origin : Terra
Skills : Nincs (Csodatétel, elemek (víz))
Profession : Repülős kiképző
Play by : Gal Gadot

https://elementals.hungarianforum.com/t8-olivia-west

Back to top Go down

At Home Empty Re: At Home

Post  Marcel Montgomery Wed Sep 27, 2023 11:11 pm

Terra - JelenAt Home

Ahogy hozzám bújik, jobban átkarolom, s elveszek a pillanatban. Számomra ez jelenti azt, hogy megérkeztünk, hogy együtt vagyunk. Az, hogy így is figyelünk egymásra.
- Iiiigen? Akkor fogom figyelni. - mosolygok. Nem foglalkoztat a fizikai dolog, még akkor is, ha az érintést fontosnak tartom, éppen ezért nem adogatom minden pillanatban, az egyértelműen átlépi nekem az abúzus fogalmát, mert az már taperolás. Az érintés figyelem és lélek, s a másik teste az övé.
Elgondolkodom a márkán, még a borostát is megvakarom.
- Ezt megnézem, mert amikor bevált, akkor egy egész dobozzal vettem. Kartondobozzal. -vigyorgok.
- Mert jó nálad lenni, azért. Adok belőle, van hozzá szerkezet is.
Vigyorgok.
- Vagy éppen simogatás és vakarászás formában.
Emlékekkel teli mosolygok el.
- Amíg apára várt, volt ideje rá. - csendesen emlékező a hangom, még akkor is, ha tudom, hogy elmúlt már az az idő. A terítő őrzi emlékeit, és én.
Visszamosolygok rá, s veszek egy nagy levegőt, s lassan engedem ki. Még az elején vagyunk, de nekem már most nehéz. Örülök, hogy Olivia itt van.
- Viseld örömmel. - mosolygok rá. - Van még valami benne? Mintha lett volna neki sötétkék alapon fehér pöttyös is... - meg hozzá a cipő is, mind a kettőhöz fehér volt.
- Neeem, van egy csodaeszközöm. - szeretek kézzel írni, ám nem mindenki tudja kiolvasni. Egyszerűbb volt ezt beszerezni, noha címkét időnként nehéz hozzá kapni, de olyankor jó alaposan berendelek belőle.
Megint egy újabb doboz felé nyúl.
- Szeretném magam kiválasztani, merre haladunk, s mit választunk ki. Egy dolgot nézzünk egyszerre. Együtt - mosolygok rá, mert már így is hálás vagyok, velem tart ezen az úton.
Ha szeretné ő címkézni, átadom neki a készüléket.
Ahogy látom, nyúl a Biblia felé, átnyújtom neki, nézegesse kedvére.
- Persze. - két kézzel nyúlok a vaskos mappa után, s úgy teszem le, hogy mind a ketten nézhessük.
Nevek rémlenek, amikről anyámék beszéltek, meg nagyapám, azokhoz most már arc is társul. Ez már a múlt, nem az én részem. Ennek ellenére megőrzöm az utókornak.
Nézem, ahogy kiválaszt valamit, s egy pillanatra csendben maradok. Aztán elengedem az érzést, s igyekszem a fajátékra koncentrálni.
- Szerintem ez apáé. Az enyémet nagyapával faragtuk ki közösen, segített összerakni. - nem is tudom, hol lehet. Talán az is itt van fenn.


by emme
Marcel Montgomery
Marcel Montgomery
Emlékező

Age : 36
Origin : Terra
Skills : Genetika, Gyógyítás, Telepátia, Tüz elem
Profession : Vadászpilóta
Play by : Chris Pine

https://elementals.hungarianforum.com/t9-marcel-montgomery#13

Back to top Go down

At Home Empty Re: At Home

Post  Olivia West Thu Sep 07, 2023 10:36 pm

At Home
More than an attic
Jóleső és mély sóhaj kúszik ki belőlem, amikor puszit ejt a vállgödrömre. Vannak akik észre sem veszik az ilyen apró gesztusokat, de nekem nagyon sokat jelentenek. Emlékeztetnek rá, hogy miért választottuk egymást, és arra is, hogy megérte ennyit várni. Még a sötét múlt ellenére is…
- Nem baj. Bízom benned. - egy pár pillanatig még szorosabban bújok hozzá, jelezve, hogy nem csak a gasztronómiai képességeiben bízom. Apa és persze a hadsereg is arra tanított, hogy baj esetén képes legyek magam megvédeni, de az érzelmi biztonságról nem esett szó. Marceltől viszont épp azt kapom meg, amellett, hogy az oldalán nem félnék a város legrosszabb környékén sem sétálgatni éjszaka.
- Bizony. És amikor azt látod, hogy még az ajkaimat is beharapom… akkor nagyon stírölök. - önkéntelen reflex, és főleg akkor történik meg, amikor ingben van. Vagy anélkül… Tehát nagyjából minden alkalommal, amikor kettesben vagyunk. Ha a bázison vagyunk, és összefutunk, azért igyekszem nem túlságosan kizökkenni. De nehéz, mert szívem szerint ott is nagyon bátran… stírölnék.
- Ó tényleg? Milyen márka? Nekem is jól jönne, mert ugyan nem laknak már nálam, de néha visszajönnek nyaralni. - szerencsére a lakásban nincs annyi pók, mint a régi házunkban volt, de nekem egy is elég az álmatlan éjszakákhoz. Bevetés előtt pedig igen rosszul veszi ki magát, ha azért nem vagyok kipihent, mert bemászott a szekrény mögé egy nyolclábú… Ezért időnként bevetek ezt azt, de tartós megoldást semmi nem hozott. A tűzerővel pedig a szomszédok miatt inkább nem próbálkozom, bármilyen csábító is a gondolat.
- Áháááá… megérzésem szerint ők majd akkor szállnak be a buliba, ha előre megkapják a borravalót, ehető formában. - lágyabbá válik a mosolyom, amikor én is a macska felé pillantok, mert nagyon szeretem mindkét puhatappancsút. És megtiszteltetésnek veszem, hogy ők is elfogadnak engem, és csak ritkán néznek rám csúnyán, amikor Marcel rám fordítja a figyelmét.
- Huh… az nem kis munka, főleg, ha többet is csinált. - és amennyire látom, nagyon szépek is ezek a darabok. Ezért Marcelre nézek, és a pillantásom hosszaban rajta marad. Ugyanis az ilyen holmik megtartásának kérdése nem csak attól függ, hogy szükség van-e rá vagy sem. Ilyenkor az emlékeiről dönt az ember, és Marcel most nagy dózisban kap mindent. Jót és rosszat is. Így mielőtt tovább haladnék a pakolással, finoman végig simítok Marcel hátán, és ha elkapom a pillantását, egy szerető mosolyt is küldök neki. Ennél jobban viszont nem kívánom megzavarni.
- Nagyon tetszik. És köszönöm. - most nem próbálom fel, mert ahogy magamhoz emeltem jónak tűnik a méret, és nem szeretném elvenni az időt a pakolástól, de egyszer körbefordulok vele - miközben magamhoz szorítom - hogy a szoknya része fellibbenjen. Tánchoz tökéletes, ezért el is határozom magamban, hogy egyszer majd felveszem, amikor Marcellel nem csak hallgatjuk a dallamokat, hanem lépkedünk is rá. Szigorúan kettesben…
- Rendben. Jelöljem én is valamiképp ezeket? - mutatok a bőröndre, amit átnéztem alaposan, tekintve, hogy a ruhákon kívül akár más is lehet benne. Később viszont észreveszem, hogy Marcel cimkézővel is készült, így nagy “óóóóó” kíséretében végül elnevetem magam. Így valóban egyszerűbb, és átláthatóbb is. Illetve látom, hogy nem csak Marcel édesanyja precíz, ha pakolásról van szó… Ezért Marcelt követve én is megjelölöm a dobozokat, avagy bőröndöket, természetesen csak azután, hogy Marcelnek is megmutattam a tartalmát. Nélküle nem pakolok el semmit, a döntés minden esetben az övé. Amikor viszont megáll, vagy talál valamit, mindig oda megyek hozzá, és finoman megérintem a derekát. A biblia esetében közelebb is hajolok hozzá, hogy én is megtudjam nézni.
- Nahát… mennyi név… - ha elérem a jobb kezemmel, óvatosan végig futtatom az egyik ujjamat a neveken. El is olvasom mindegyiket, alulról fölfelé haladva. Még sosem láttam hasonlót, ugyanis a mi családfánk nincs ilyen messzire visszavezetve. Illetve elgondolkozom rajta, hogy mostanra már csak egy név és egy születési dátum maradt, ám Marcelen, és az újabb generációkon, mégis nyomot hagytak ezek az emberek. Most mégis csak egy bejegyzés egy régi bibliában, ami akár évekig is itt porosodott volna még, ha most nem jövünk fel. Az életnek viszont ez a rendje. Bármennyire és fáj belegondolni abba, hogy halandók vagyunk, ha nem így lenne nem is tudnánk úgy értékelni az életet, ahogy azt kéne.
- Belenézünk az albumba is? - fordulok Marcel felé, és a kérdésemben nincs sürgetés. Kíváncsi lennék, de csak akkor, ha ez számára nem okoz nehéz perceket. A fényképek ugyanis még több emléket tudnak felidézni, és a mulandóságra is jobban emlékeztetnek. Annak fényében pedig, hogy Marcel szülei már nem élnek, ezzel óvatos lennék.
Ezért csak akkor pillantok bele a fotóalbumba, ha Marcel is belenéz, és én leginkább csak kukkolok. Nem szakítom félbe, és az ő tempójában haladok. Ha pedig végeztünk visszatérek egy újabb dobozhoz. Úgy tűnik, hogy arany kezem van, mert találok egy dobozt, amiben régi játékok vannak, és rögtön a tetején egy nagyon érdekes darab van.
- Húúúúú...  - kiáltok fel nagyon vidáman, amikor a fajátékok között észreveszek egy repülőt. Ki is veszem a dobozból, és a magasba emelem.
- Ilyenem nekem is volt. De elveszett, amikor még kicsi voltam. - mostanra már el is felejtettem, hogy volt egy pont ilyen repülöm, de ahogy látom ezt, bevillan az emlék. Mindig felmásztam a Csodakuckóba, és onnan repítettem, hogy minél tovább a levegőben legyen. Aztán persze lemásztam érte, és újra fel. Gyerekként pedig gondolom sosem fáradtam el.
- Ez a tiéd? - kérdezem, mert réginek tűnik, de az akár amiatt is lehet, mert sokat játszottak vele. Marcelt ismerve, nem lepődnék meg rajta, ha ez így lenne…
Terra
Jelen
Marcel
"Thinking of you keeps me awake. Dreaming of you keeps me asleep. Being with you keeps me alive."

Olivia West
Olivia West

Age : 34
Origin : Terra
Skills : Nincs (Csodatétel, elemek (víz))
Profession : Repülős kiképző
Play by : Gal Gadot

https://elementals.hungarianforum.com/t8-olivia-west

Back to top Go down

At Home Empty Re: At Home

Post  Marcel Montgomery Thu Sep 07, 2023 8:59 pm

Terra - JelenAt Home

- Igenis. - hagyom, hogy belebújjon, s ahogy hozzám ér, adok egy puszit vállgödrére.
Átkarolom, mielőtt nekiállnék kávét készíteni, ahogy látom, átölel.
- Ez a borravaló nagyon megelőlegezett volt. - mosolygok.
A pult felé fordulva visszafordítom fejem felé.
- Iggeeeen? Jó tudni. - mosolygok.
Elnevetem magam, ahogy a lime és a ruha kapcsolatát összeadja.
- Nos, ők már fogták a bőröndjüket, és elköltöztek. Kaptam  egy nagyon jó riasztót. - és majd látni fogja, hogy azért volt időnként takarítva, s most is leszedtem a port, hogy sokkal könnyebb legyen pakolni. Úgyis lesz por, csak nem mindegy, hogy évek óta a holmikra és tárolókra ülepedett por-e. Ennek ellenére egy hét után is úgy néz ki, mint amit jó ideje nem takarítottak. Ezért is akarom rendbetenni a tetőt.
A kérdésre a teraszajtó felé mutatok, ahol az egyik példány pont úgy van elnyúlva, hogy biztos legyen benne: aki ki akar jutni, az át fog esni rajta. Macskamennyországban alszik éppen.
Mosollyal nézek Oliviára. Igazából én nem vagyok kíváncsi a baba-Oliviára. Ami volt, elmúlt, ő meg most van itt velem.
- Nem tudom. Főleg terítőkre emlékszem.
Nézem, ahogy kiveszi a ruhát, kezemben van még az előttem lévő doboz tartalmából, hogy végigmenjek rajta, saját megismerési érzelmeimet követve.
- Igen. - bólintok.
- Ha tetszik, nyugodtan vidd el. - fordítom figyelmem után a dobozra, ami előttem van, még mindig tele emlékekkel. Kirakom a horgolt holmikat, megnézve, van-e más is benne, s anyám alapossága itt is látszódik: molyírtó, s bogárírtó is van benne, a szálak makulátlanok, egy légypiszok sincs benne.
- Ha ebből nem kell semmi, akkor megy eladásra. - nem nagyon kívánok kidobni semmit, de tudom, hogy lesznek olyan dolgok, amely mostanra már minden téren értelmét vesztette.
Visszapakolok mindent, s a tetejét visszacsukva, előveszem a cetlizőgépet, s begépelve, majd kinyomtatva a címkét, rá is ragasztom, melyen az van ráírva, mi van benne, s hogy eladásra való holmik közé kerül majd. Így keresek neki egy helyet, ahonnan majd fogyasztunk, így lassan ott lesz helye a már megnézett holmiknak.
Egy újabb doboz után, meg a következő után, amiben nekem lim-lomnak tűnő, ám sejtésem szerint anyám számára nagyon fontos emlékek lapultak, jótékonykodásra mennek, s akikhez viszem, majd kiválogatják belőle azt, amivel tudnak kezdeni valamit.
A következőben pedig egy hatalmas fotóalbum van, s mellé még a családi biblia, amiről tudtam, de azt hittem, eltűnt.
Kinyitom a bibliát hátul.
- Családfánk. Egészen az ezernyolcázas évek elejéig visszavezetve... - lapozok az elejére a feljegyzéseknek.
A fotóalbumba nem néztem még bele, ám a korai időkből is vannak fotók, szigorúan odaírva, mikor készült, s kik vannak a fényképen. Fóliával védve minden behatástól, időrendi sorrendben, egészen a szüleim generációjáig bezárólag.


by emme
Marcel Montgomery
Marcel Montgomery
Emlékező

Age : 36
Origin : Terra
Skills : Genetika, Gyógyítás, Telepátia, Tüz elem
Profession : Vadászpilóta
Play by : Chris Pine

https://elementals.hungarianforum.com/t9-marcel-montgomery#13

Back to top Go down

At Home Empty Re: At Home

Post  Olivia West Sat Jul 15, 2023 11:03 pm

At Home
More than an attic
Magával ragad a nevetése, így én is önkéntelenül kuncogni kezdek. Már jól ismer, tudja, hogy a gyengém a tej. Meg más is…
- Rendben. - bólintok is, és szinte már érzem az ital ízét a számban, de nem sietek. Ez a nap Marcelé, és szeretném, hogy az emlékek súlya ellenére is örömteli legyen a számára. Mindent meg fogok tenni ennek érdekében.
- Ilyen lovagias ajánlatnak nem lehet ellenállni… - nem csak annak, és igazából még szívesen bámészkodtam volna, amíg inget keresett. A választása viszont tökéletes, így hátat is fordítok, és bebújok az ingbe. Talán egy kicsit közel is álltam hozzá, ezzel lassítva az öltözési folyamatot, de mint mindig most is, egyszerűen csak jól esik, hozzá érni, és megérinteni őt. Az elhangzott szótok pedig még szélesebb lesz a mosolyom. Közelebb is lépek hozzá, és teljesen elmerülök csókjában. A gerincem mentén jóleső libabőr fut végig, ahogy arcomat is érinti, és mozdulatát viszonzom hátán és derekán, finom simítás képében. Nagy és mély sóhaj szükséges ahhoz, hogy el tudjak indulni a konyhába, de a mosolyt még így sem tudom letörölni az arcomról.
- Én meg akkor bekészítem a borravalót. - kacsintok rá egy gyors mozdulattal, de nem bírom ki, azonnal át is nyújtom neki. Illetve egy kicsit magamnak is… Ez az ölelés most egy kicsit többet jelent, mint a korábbi.
- Mindig stírölök. Amikor azt hinnéd, hogy nem… akkor is. - jelentem ki nevetve, hiszen ez mindig is így volt. A jelenléte sosem volt észrevétlen a számomra. Épp csak az változott, hogy most már nem kell tagadni az érzéseimet senki előtt. Átadhatom magam nekik…
- Hmm… rendben. - így is jól hangzik, és azt hiszem sejtem, hogy miért szeretné, ha az én nevem lenne elől az új limonádénknál. Nekem bárhogy jó, mert nekem az a fontos, hogy ízletes is legyen a számára. Ezért képtelenül széles lesz a mosolyom, mikor látom, jól eltaláltam az arányokat.
- Egészségedre. Ha kérsz még csak szólj, és csinálok még. Több lime van nálam, mint ruha. - nem túlzás, és ezt az is mutatja, hogy az ő ingjében vagyok. Az ujját majd biztos fel kell tűrnöm, ha komolyan pakolni kezdünk, de biztosan nem fogom levenni egyhamar. Túlságosan is kényelmes…
- Áááá… gyorsan lebuktam. A pókokat viszont még így sem vállalom. - legnagyobb hőstettemként tartom számon, hogy egy gyakorlat közben még úgyis megőriztem a hidegvéremet, és tökéletesen a feladatra koncentráltam, hogy észrevettem egy nagy pókot a pilótafülkében. A gyorsulást és a forgást viszont nem igazán szerette…
- Oh. Mire gondoltál? - ezek szerint félreértettem, és nem a szokásos eldugott helyeket kedvelő élőlényekre gondolt? A gyakorlatban persze mindegy, mert ha azt mondja már nem lesznek meglepetések, akkor az úgy is van.
- Kíváncsi vagyok a baba Marcelre is ám… - a tekintete minden bizonnyal akkor is olyan átható, volt mint most. De természetesen úgy haladunk, ahogy ő szeretné, mert én elsősorban segíteni vagyok itt. Másodsorban, csak hogy együtt legyünk…
- Rendben. Akkor szépen sorban pakolok én is. - kívülről befelé, az ablak irányába. Tiszta sor. Már hajolnék is, hogy megfogjam az első kezem ügyébe kerülő dobozt, ha nem jutna még eszembe egy apróság.
- Ha zavar, vagy túl hangos, kérlek szólj. - készültem, és be is rakok egy lágy swing számot, hasonlót, de nem ugyanazt, mint amit a faházban hallgattunk. Épp, hogy csak hallhatóra veszem a hangerőt, hogy zavartalanul tudjunk beszélgetni, ám ha esetleg Marcel meghallja a szöveget észreveheti, hogy ez a dal egyértelmű himnusz a Mini-Marceleknek. Aztán leteszem a telefont, és mindent előkészítek a pakoláshoz.
- Köszönöm. - mosolyodom el, főleg azon, hogy a saját fejére mutat. A copfokat pedig meg is rázom egy kicsit.
- Ezzel már láttad minden titkomat. - nevetem el magam, és mivel időközben már idehozott egy dobozt, először abba nézek bele, és csak utána indulok én magam is egy másikért.
- Horgolt neked is valamit? - csak óvatosan érintem meg a dobozban lévő horgolt darabokat, mert láthatóan nagyon gondosan vannak becsomagolva. Ha látok esetleg olyasmit, ami sapkára vagy egyéb ruhadarabra emlékeztet, a doboz tetejére rakom, de nem áll szándékomban kibontani semmit. Inkább Marcelre nézek, és arcvonásait az emlékezetembe vésem, miként megosztja velem az egyik emlékét. Többet pedig egyelőre nem kérdezek, inkább hagyom, hogy a saját tempójában dolgozzon fel mindent.
- Hozok én is egy… - körbe nézek, hogy mi van a legközelebb - … bőröndöt. - régi darabnak tűnik, ezért óvatosan fogom meg, alulról megtámasztva. Odaviszem, ahol a másik doboz van, hogy szépen egy helyen legyenek azok a holmik, amiket már átnéztünk. És hasonlóan gondosan járok el akkor is, amikor kinyitom.
- Erre jól ráéreztem… - már a nyitáskor látszik, hogy női ruhák vannak benne, és a legfelül lévő már a mintázata alapján is érdekesnek tűnik. Marcelre nézek, hogy nem bánná-e, ha kivenném, és ha azt látom rajta, hogy nem okoz  a számára gondot, kihajtogatom az első darabot. Egy fekete, fehér pöttyös, kis ruhácska, klasszikus ötvenes évekbeli fazon.
- Úúúúú… ez gyönyörű… Az anyukádé volt? - fordulok úgy, hogy Marcel is jól láthassa a ruhát. Láthatóan vigyáztak rá, akár azt is hihetném, hogy teljesen új. Ám megérzésem szerint inkább története van…
Terra
Jelen
Marcel
"Thinking of you keeps me awake. Dreaming of you keeps me asleep. Being with you keeps me alive."

Olivia West
Olivia West

Age : 34
Origin : Terra
Skills : Nincs (Csodatétel, elemek (víz))
Profession : Repülős kiképző
Play by : Gal Gadot

https://elementals.hungarianforum.com/t8-olivia-west

Back to top Go down

At Home Empty Re: At Home

Post  Marcel Montgomery Sat Jul 15, 2023 9:17 pm

Terra - JelenAt Home

Elnevetem magam.
- Egy kicsit ez, egy kicsit az? - nézek Oliviára, s gondolatban már el is készítetettem a számára.
- Rendben. - az ingek közül kiválasztom azt, ami kényelmes és nem olyan nagy számára, s akár meg is kötheti, ha zavarja a hossza. Látom a nézelődését, s amelyiken megakad a tekintete hosszabban, inkább afelé nyúlok, s kiveszem. Átnyújtom neki.
- Vagy kér egy belebújás-segítséget a hölgy? - veszem le a vállfáról, s tartom gy számára, hogy ha bele akar bújni, akkor megtehesse.
- Gyönyörűen. - átkarolom, csókját viszonozva, pár kósza tincset kisimítva közben arcából, finoman érintve bőrét.
Érzékelem, hogy valami annyira nem tökéletes hirtelen, ám hagyom. Ha el szeretné mondani, elmondja, meghagyom számára a teret. A választási lehetőségeket feldobtam, és azt is jeleztem, hogy még ezen kívül is, amit szeretne, választhat.
- Nooss, akkor french press rendel, bocitejjel, kókusztej-habbal.
Átölelem, láthatóan szüksége van rá, s szeretném számára megadni azt a biztonságot, amit mintha hirtelen elveszített volna. Nem kérdezek rá, mi történt. Ha sosem osztja meg velem, elfogadom. A puszira elmosolyodom, felismerve a rejtett köszönetet benne.
A pult előtt állok éppen, kezemben a fench pressel, így is fordulok meg.
- Szóval stírölsz. Jóóól vaaan. - a kávét készítem el előbb, hogy kortyolgathassa, míg készül a reggeli, s azokat is úgy helyezem elé, ahogy készülget.
- Rendben. - s hagyom felfedezni a konyhát, ha kérdése van, akkor segítek megtalálni neki, amit éppen keres.
- Olivia és Marcel. - javítom ki mosollyal. Elvégre ő készítette a limonádét. Megkóstolom, s rendkívül jól esik.
- Köszönöm, ez tényleg mennyei. Jólesett. - megköszönöm máshogy is a figyelmességet, és sokféleképpen esett jól ez a törődés.
- A-a. A hátadra csatoltad. Ne is tagadd. - mosolyodok el.
Rákacsintok.
- Nem azokra a lakókra gondoltam... - ők majd akkor jönnek, ha elég helyük lesz lustálkodni, bár szerintem minden létező bőröndöt és dobozt ki akarnak majd próbálni, megnézni, mi is van bennük.
- Maajd kiderül. - nem tudom, kíváncsi vagyok-e. Csak tisztázni szeretném a padlást, ezzel ugyan együtt jár a múlt meglátása, s még nem tudom, mit zártam le végleg, s mit nem. S hálás vagyok Oliviának, hogy eljött.
Feljáró keskeny, nehéz kezet fogni, és nem is kell annyira sokat lépkedni. Valójában plusz emeletként építették, így megúsztam a fel-felnyitogatás bonyodalmait.
A felhúzott cserepektől a fény betódul, megvilágítva mindent. Porosak, s csak kicsit pókhálósak, s a négylábú cicák mellett porcicák is vanna bőven, de azokat észre sem veszem.
- Biztosan. - nagyi és anya nagy képgyűjtögető volt. Sokáig nem értettem, minek, és valahol még most sem értem. Én már biztosan nem fogom felismerni a dédszülők életéből a rokonokat, hát még barátokat. S mivel nekik nagyon fontos volt, így azért átnézem.
Átölelem felé eső karommal derekát, ám inkább cselekedni kívánok.
- Haladjunk befelé. Ha lesz olyan bútor, amit szeretnék levinni, azt majd az ablak előtt felszabaduló helyre toljuk. Egy havernak van csigája, le tudjuk azzal majd engedni a tetőről. - tervező vagyok, és mégsem. Ezt át kellett azért gondolni, Joey pedig vállakozott rá, hogy a másik platós kocsit is elhozza, így egy körrel letudnánk a holmikat.
- Ha szeretnél. - lépek az egyik dobozhoz, hogy nekikezdjünk. A csendet szeretem és a természet hangját, ám ha neki a zenéhez van kedve, elfogadom.
Megfordulok a dobozzal, s önkéntelenül elmosolyodok, s egyik kezem szabaddá téve jelzem, min mosolygok, a saját fejemre mutatva.
- Jól áll.
Az egyik asztalon van még hely, először azzal kezdjük, a doboz útban volt a pakoláshoz, így több helyünk lesz, sokféleképpen.
Kinyitom a dobozt, s anya horgolásai vannak benne, mindegyik darabonként fóliába csomagolva.
- Anya mindig ezzel foglalkozott, ha apa távol volt. Lefoglalta magát vele esténként. - pedig csinálhatott volna mást is. És hímzett is, emlékszem rá.

by emme
Marcel Montgomery
Marcel Montgomery
Emlékező

Age : 36
Origin : Terra
Skills : Genetika, Gyógyítás, Telepátia, Tüz elem
Profession : Vadászpilóta
Play by : Chris Pine

https://elementals.hungarianforum.com/t9-marcel-montgomery#13

Back to top Go down

At Home Empty Re: At Home

Post  Olivia West Fri Jun 16, 2023 11:38 pm

At Home
More than an attic
Imádom a tejet. Így ha választani kell… egyértelmű, hogy mindenhogyan jöhet.
- Legyen mindkettő. A bocitej külön, a kókusztej kávéhabként. - mosolygok szívből, és végig simítok Marcel kezén. A kedvencem mindig ez lesz. A tej csak a második lehet.
- Hmm… válassz te. - önkéntelenül kacsintok Marcelre, és persze közelebb megyek, hogy azért lássam, miként választ nekem inget. Így egyszerűbb, mert ő tudja, hogy melyiket lehet akár a pakolásra is befogni, én pedig… Mosolyogva nézelődhetek, amíg ő a gardróbban van. Ha pedig megkapom az inget, rögtön felveszem.
- Köszönöm. Jól áll? - kérdezem egy huncut mosollyal az arcomon, majd közelebb megyek hozzá, és egy csókkal köszönöm meg, hogy már akkor is fogom érezni az illatát, ha nem állok hozzá közel. Azért persze… érdemes még így is a közelében maradni. Jólesően sóhajtok, amikor végül elindulunk a konyhába.
- Kíváncsi vagyok. - nem csak a kávéra, hanem a Marcel féle francia reggeli minden elemére. Végül viszont kiderül, hogy ezt a kávéfőzőt még sem kell bemutatni nekem. Egy fájdalmas emlék jut eszembe, ami… már nem érdekel egy kicsit sem.
- Igen. És már régen is ittam, így jól fog most esni. - széles lesz a mosolyom, és önkéntelenül lépek közelebb Marcelhez, hogy szorosan megölelhesem őt, és egy kicsit elbújhassak a karjai között. Ugyanis nagyon sokat jelent nekem a figyelmessége. Hogy elfogadja akár azt is, hogy nekem máshoz lenne kedvem. Hálás vagyok érte, így egy puszi is érkezik, mielőtt eltávolodnék tőle.
- Uuu…. ez nehéz kérdés. Mindkettőhöz van kedvem. Ezért a te szavazatod dönt, és most csak stírölök. - azt mondjuk nem tudom, hogy a szorgoskodás nézése honnan kell történjen, így a közelében maradok, de nem állok az útjába persze, és nem akadályozom őt. Egggészen jól elvagyok így, és a limonádé is csak jóval később jut eszembe. Amikor viszont jelzi, hogy kér, lelkesen összeérintem a tenyereimet.
- Óóó… akkor kipróbálok valami újat. Az ananászlével. - ha eltalálom az arányt… akkor szerintem egész finomat ki lehet belőle hozni. Így neki is látok. Számos alapanyag kerül bele, épp csak a reggelihez kevesebb jeget rakok bele, mint amikor frissítőnek csinálom. Az ananászlé pedig óvatosan kerül bele, kanállal, hogy külön réteget képezzen. Rögtön kettőt készítek, egyet Marcelnek, és egyet persze magamnak, mert nekem is kóstolni kell, hogy milyen lett így.
- Nos kész is van. És így már Marcel és Olivia Limonádé a hivatalos neve. - felemelem a poharakat, hogy láthassa is, és ha kéri, már most is megtudja kóstolni. Egyébként az asztalra teszem, a reggeli mellé. Nem fogok sietni, mert minden megvan, amit szeretek, egy helyen. Tej, kávé, étel, limonádé, és a legfontosabb… Marcel. Képtelen vagyok abbahagyni a mosolygást, és jóízűen eszem, mindent megkóstolva. Tökéletes minden, és kívánni sem tudnék ennél szebb reggelt. Ezért természetesen meg is köszönöm Marcelnek a reggelit, nem csak szavakkal…
- A túrára igen, de a hegylakókra nem. Elfelejtettem a kardomat. Biztos a ruhámban hagytam…  - komoly ábrázattal szétteszem a kezem, amolyan, most nem tudom mi lesz mozdulattal, de a szám sarkában még így is megbújik egy mosoly. Ugyanis felkészültem mindenre, és ennek jegyében finoman meg is simítom Marcel hátát, bíztatás, és persze a szeretetem jeleként.
- Egyedül? A Mini Marcelek nem segítettek? - mosolyogva csóválom meg a fejem, mert ez így nem járja. A ház és legfőképpen Marcel védelme a feladatuk, ezért nagyon remélem, hogy tisztességesen helytállnak. Még a végén nem fogok nekik jutalomfalatokat hozni ha lustálkodnak. Vagyis nem olyan sokat…
- Már nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mit fogunk fent találni. - ha tudom megfogom a kezét, és vele együtt megyek fel. Ahogy felérünk, kíváncsian nézek körbe, pillantásom mégsem a holmikon időzik sokan, hanem többször Marcel felé siklik. Egy bíztató mosollyal lépek hozzá közelebb, és az egyik karommal átölelem a derekát.
- Szeeeeerintem itt nagyon sok fénykép lesz. - huncutabbá válik a mosolyom, mert tisztán emlékszem még a beszélgetésünkre a hegyi házikóban, és arra is, hogy milyen emlékek várják itt.
- Hol kezdjük a kincskeresést? - nézek körbe ismét, de aztán Marcelen marad a pillantásom. Ő tudja, hogy miként szeretne hozzá fogni, és haladni, így alkalmazkodom hozzá. Én inkább rá figyelek, és arra, hogy neki miként tudok segíteni. Nem csak a pakolásban…
- Oh… rakjak be valami zenét a pakoláshoz? - a telefonomat azért zsebre vágtam, mert nem igazán rakhatom el sohasem teljesen… Így viszont ha szeretné, be tudunk rakni egy kis zenét. A telefon hangszórója pont elég lesz, és nekem lenne is egy ötletem, hogy mit hallgassunk… Meg mivel pakolás, és takarítás lesz… eljött az ideje, hogy prezentáljam a takarítós copfokat is…
Terra
Jelen
Marcel
"Thinking of you keeps me awake. Dreaming of you keeps me asleep. Being with you keeps me alive."

Olivia West
Olivia West

Age : 34
Origin : Terra
Skills : Nincs (Csodatétel, elemek (víz))
Profession : Repülős kiképző
Play by : Gal Gadot

https://elementals.hungarianforum.com/t8-olivia-west

Back to top Go down

At Home Empty Re: At Home

Post  Marcel Montgomery Fri Jun 16, 2023 8:50 pm

Terra - JelenAt Home

Elgondolkodó arcot vágok.
- Mmm... lássuk csak. Van bocitej és van kókusztej is, barista módra, ha a kávéhoz kívánod. Isteni habot lehet vele készíteni. - anya mindig újító volt, meg keverte a hagyományossal az ételeket, talán ezért is lettem újító és egyben hagyományos étel kedvelő is. S van, hogy máshogyan sokkal finomabb, mint régebbi módban.
- Persze. Válasszak én, vagy felfedezed ezt a helyiséget is? - mutatok a gardróbszoba felé, amely egy rendes méretű szoba. Nincs sok holmim, az mind minőségi, és szeretem megadni a módját a dolgoknak, ha már az egész nagy ház rám maradt. Igaz, az utóbbi időben gondolkodom, hogy a másik szobát is át lehetne alakítani gardróbbá, hogy valaki más holmijai is éppúgy kényelmesen elférjenek, mint az enyém...
- Akkor a legjobb módja ennek, hogy megkóstolod, és így el tudod dönteni, hogy ittál-e már. - mosolygok rá, s leveszem a french press kávét, két személyre szólóan.
Ezek szerint ismeri ezt a kávéfajtát.
- És kedveled is? Vagy inkább kávégépes kávét kérsz? Esetleg kotyogósat? Vagy csepegtett kávét? - na, nem azt a japán módra kitaláltat, mert attól egy hétig egy irányba forognék, de szívesen elkészítem neki. Legfeljebb holnap reggelire meg tudja kóstolni, addigra el is készül.
- Szeretnél szorgoskodni, vagy inkább engem nézel, ahogy szorgoskodom? Az utóbbi szavaznék. - adok puszit a hajára, ahogy ott áll mellettem. Szeretném úgy kényeztettni, hogy ez nem csak egyszeri alkalomra szól, s nem is kettőre. Nem vagyok konyhatündér, az élet tanított meg, hogy ha nem főzök magamra, éhkopp lesz a vége, mert a rendelésektől sosem laktam jól. Hiányzott anya és nagyi otthon íze.
- Jöhet reggelire is, gyümölcslevet készítettem volna. Van egy kancsóban a hűtő oldalán ananászlé is, ha szeretnéd. - a narancslevekkel hagyjon mindenki békén. Reggelire inni vétek.
A reggelit szeretem módosan elkészíteni, még hétköznap is adok erre időt magamnak, s mivel most nem sürget semmi, így mind az elkészítés, mind az evésre, amit már kint is megejthetünk, az idő kellemes meleg már, el is pakolok utána.
- Nos, felkészültél a hegyi túrára és a hegylakókra? - majd elnevetem magam.
- Ne aggódj, az esetleges lakókat kitessékeltem már. - hála Reno kütyüjének, ami elriaszt bogarat, rovarokat, és rágcsálókat, sőt, egyéb ízeltlábú barátaink is sorban kúsztak ki messzire a házból, így nem is vagyok hajlandó visszaadni Renonak, inkább vettem neki egy újat. Bevált.
A lépcsőfeljáró ugyan széles és világos, az ajtó sem rémisztő, mégis, sejtem, hogy olyan múlttal nézek szembe, amit még nem éltem meg, hiszen a déd, nagy, és a szüleim éltek ebben a házban. Tele van emlékekkel, amiket ideje már felfedni, leporolni, s vagy felhasználni, vagy végleg elfejteni.
- Tádáámm.. - az ajtó sem nyikorog, a levegő is friss, szellőztettem már előtte jócskán, fény azonban akkor tér be, ahogy felhúzok pár cserepet. Ezért is szeretném átnézni, mert a tetőt is le akarom cserélni, addig viszont nem lehet, míg fent tele van holmikkal.
Leverem a kezemről a port, s szétnézek. Bőröndök, dobozok, régi szekrények tele mindennel, némelyik láthatóak, letakart bútorok is vannak. Vagy öt éve voltam utoljára úgy fenn, hogy kicsit szétnéztem, hogy megjavítsak egy beázást. S nem igazán akartam szétnézni.

by emme
Marcel Montgomery
Marcel Montgomery
Emlékező

Age : 36
Origin : Terra
Skills : Genetika, Gyógyítás, Telepátia, Tüz elem
Profession : Vadászpilóta
Play by : Chris Pine

https://elementals.hungarianforum.com/t9-marcel-montgomery#13

Back to top Go down

At Home Empty Re: At Home

Post  Olivia West Fri May 26, 2023 12:12 am

At Home
More than an attic
Nem tudom, hogy pontosan mennyi ideig figyeltem őt, és merültem el az illatában, de már régóta nem is foglalkoztat az ilyesmi. Az időérzékemet mindig elveszítem a társaságában, és éppen ettől válik meseszerűvé minden. Még azok a reggelek is, amikor fáradt vagyok, amikor tudom, hogy nehéz nap áll előttem, vagy a stressz már ébredéskor is hevessé teszi a szívverésem. Ha vele vagyok, ez mind eltűnik, és azt érzem, hogy rossz dolog egyszerűen nem történhet. Főleg, amikor a mosolyával is megajándékoz… Most ez különösen sokat jelent, mert tudom, hogy ez nem feltétlenül az örömteli emlékek napja lesz a számára. De szeretném neki megkönnyíteni, amennyire csak lehet.
- Ennek örülök. - önkéntelenül lesz szélesebb a mosolyom, és ahogy a felkaromat simogatja a jóleső libabőr és végig kúszik a bőröm alatt. Ez tényleg sokkal kellemesebb mint az ébresztő óra, még akkor is, ha engem már nagyjából éber állapotomban talál meg az érintése. A csókjába pedig szinte beleolvadok, de most nem akarok teljesen elveszni benne. Ez az ő napja, és szeretném, hogy minden pontosan úgy történjen, ahogy neki kényelmes. Így amikor ki is mondja, hogy először egy reggelire vágyik, még egyszer szorosan hozzá bújok, és mozgásra bírom azt a felemet is, amelyik képes lenne egész nap az ágyban maradni, a karjaiban.
- Jól hangzik. Főleg, ha jár hozzá tej is. - kávé nélkül még képes vagyok elindítani a napot (nehezen ugyan…), de tej nélkül nem. A gyerekkoromra emlékeztet, amikor a kávé még nem volt opció. Illetve finom… a zab tejet kivéve az összes változata. A sorrend pedig nem is számít. Van, hogy éppen az a legjobb, hogy egy korty kávé, egy korty tej.
Itt viszont még nem tartok, mert először boldog mosollyal fogadom a puszit, utána meg egy ideig csak elmerengve nézem, ahogy öltözik. Aztán rájövök, hogy nekem sem ártana… Megkeresem a ruháimat, bár legszívesebben Marcel egyik ingjét venném fel. Végülis… ha nem fogunk ma kimozdulni…
- Kérhetek tőled egy inget? - kérdezem mielőtt még elindulna a konyhába, és akár kapok, akár nem, viszonylag gyorsan felöltözöm én is. Ha a kertbe is megyünk, még mindig ráérek a saját ruhámba bújni. Addig viszont érezni fogom az ő illatát az ingjén… De ettől függetlenül is vidám mosollyal érek be a konyhába, és mielőtt a reggeli készítés folyamata beindulna, egy puszit is adok Marcelnek az arcára.
- Szerintem még nem. Vagy ha igen, nem tudtam, hogy az francia kávé. - most viszont figyelni fogok, és magamban jegyzetelek mindent. Még az apró részleteket is, hogy hová nyúl a polcon, és persze milyen beállításokat használ a kávéfőzőn. Amit végül nem használ… Nevetni kezdek.
- Áááá… ezt tényleg ismerem. - sőt. Egy időben ilyet használtam a reggeli első kávé elkészítésére. Aztán Logan úgy döntött, hogy ihatatlan, és a látványos kávé kiköpés után a kukába dobta a french presst. Akkor ez nagyon fájt. Most csak egy emlék villanás, amit azonnal elfeledtet, hogy Marcelre nézek, és boldognak látom őt. Talán ezért sem jut eszembe, hogy elmenjek a közeléből…
- Hozzak valamit? Az étvágyamon kívül? - mosolygok Marcelre, aztán közelebb lépek hozzá, és végig simítok a hátán. Szívesen segítenék neki, de megértem, ha egyedül szeretné készíteni a reggelit. Elvégre a francia ételeknek és kávénak ő a szakértője, illetve ha megfigyelem, hogy mit csinál, később én is el tudom készíteni neki. Ezért akár tevékenyen részt veszek a reggeli előkészítésében, például a tányérok kipakolásával, akár nem, mindenképp lelkesen várom a közös étkezést. Annak ellenére is, hogy az étvágy csak akkor érkezik meg, amikor megérzem az első illatokat is. Illetve eszembe jut még valami.
- A különleges, Olivia féle limonádét majd a pakoláshoz kéred vagy a reggelihez is? - készültem azért, és a táskámban több citrom és lime lapul, mint smink kellék. Nem mintha ez nem lenne egyébként is megszokott a számomra. Gyümölcs szinte mindig van nálam, bárhová is megyek.
Terra
Jelen
Marcel
"Thinking of you keeps me awake. Dreaming of you keeps me asleep. Being with you keeps me alive."

Olivia West
Olivia West

Age : 34
Origin : Terra
Skills : Nincs (Csodatétel, elemek (víz))
Profession : Repülős kiképző
Play by : Gal Gadot

https://elementals.hungarianforum.com/t8-olivia-west

Back to top Go down

At Home Empty Re: At Home

Post  Marcel Montgomery Thu May 25, 2023 10:34 pm

Terra - JelenAt Home

- Ezt nem tudom... - azt viszont tudom, éppen álmodok. És hogy ilyeneket már azelőtt is csináltam, mielőtt felébredtem volna, csak mire kettőt pislogtam, már elfelejtettem. Most viszont elég, mostanra már annyira nem, bizarr módon, egy hajón ülök, és az orioniakkal tanácskozom, mert a megbeszéléseket mindig akkorra időzítették, amikor az éber felem éppen kikapcsolt állapotban volt.
Figyelek egy érzetre. Érzem, ahogy az alvásban lévő testemet néhol a nap melegíti. Vagyis reggel van.
- Reggel van, ideje mennem. - mosolygok, mert tudom, mi vár rám.
- Menj csak, innen folytatjuk. - halvány mosoly kíséretében kapom meg. Meg mert mindig elfelejtem, hogy itt az idő másképp működik, mint Terrán.
S már a testemben is vagyok, érzem, ahogy bejelentkezik.
Végül kinyitom a szemeim, s rámosolygok, még mindig félig az álomban lógva.
- Jó reggelt. Mmmm, határozottan kellemesebb. - még mindig mosolygok.
Megsimítom a felkarját, s kissé felelemelkedve, egy üdvözlő puszit kap.
Válaszolnék a kérdésre, még álmosan, a csókja elér, s kezem önkéntelenül karolja át.
- Egy reggelire állok készen. - most fordítani fogok a sorrenden, smoothie jön fel velem a pakoláshoz, amihez az igazi energiát majd a reggeliből nyerem.
- Egy francia villásreggelihez mit szólsz? - szeretem élvezni az élett, ám az nem a folytonos evésről és ivásról szól. Sokkal inkább a pillanatban elmerülésben, amit először akkor tapasztaltam meg, mikor menekülésként próbáltam ezekbe a pillanatokba kapaszkodni, erőt merítve. Most már nem úgy merítek belőle erőt, hogy túléljem, hanem, hogy tovább tudjam ezt az érzést nyújtani.
Még egy puszit kap Olivia, mielótt felöltöznék.
Ma anyu egyik kedvenc reggelijével gondoltam nyitni. Szerette nézni, ahogy apu falatozik belőle, s az nekem is mindig meghozta az étvágyamat. Talán ezért is készítem mindig boldogan.
- Ehhez viszont francia kávé dukál. Készítettél már francia kávét? - nyúlok fel a polcra már a konyhában, ahol a french press van.

by emme
Marcel Montgomery
Marcel Montgomery
Emlékező

Age : 36
Origin : Terra
Skills : Genetika, Gyógyítás, Telepátia, Tüz elem
Profession : Vadászpilóta
Play by : Chris Pine

https://elementals.hungarianforum.com/t9-marcel-montgomery#13

Back to top Go down

At Home Empty At Home

Post  Olivia West Wed May 24, 2023 11:17 pm

At Home
More than an attic
Mosolyogva ébredek. Hiába a kései lefekvés az elhúzódó munka miatt, és a kérlelhetetlenül beszűrődő napfény a függönyök között, egyszerűen csak boldog vagyok. Marcel karjaiban ébredni olyan érzés, amit képtelen vagyok megunni, ami energiával tölt fel, és ami varázslatossá teszi minden napom. Főleg, ha nem kell sietnünk, és ahelyett, hogy kipattanok az ágyból még közelebb húzódom hozzá, és mélyen belélegzem az illatát. Ilyenkor nem sietek, és nem nyomaszt semmilyen gondolat vagy akár feladat. Csak őt érzem, és szeretet iránta. Persze mindig óvatosan mozdulok felé, hogy közelebb legyek, de azért ne ébresszem fel. Szeretem nézni, ahogy alszik, és érezni hogy a mellkasa lassan, és finoman emelkedik, majd süllyed vissza minden egyes lélegzetvételnél. Imádom, hogy még ilyenkor is azt érzem, hogy biztonságban vagyok mellette, és hogy az a nap, ami így indul csakis tökéletes lehet. A kósza hajtincsek - amik megzabolázhatatlanul terülnek szét a párnáján - pedig mindig mosolyt csalnak az arcomra. Szeretném, hogy még pihenjen, amennyit csak tud, de közben várom az ébredése első jeleit is. Akkor engedhetek a csábításnak, és gyengéden végig simíthatok az arcán, majd a kusza hajszálakon is, hogy ezzel tereljem el az álma utolsó pillanatait, és köszöntsem őt az új napban.
Egyre erősebben érik bennem a gondolat, hogy szeretnék minden reggel így ébredni… Gondtalanul, mosolyogva, az álmok földjét csak lassan elhagyva, a karjaiba hosszan és szorosan burkolózva. Tudom, hogy most is annyi időt töltünk együtt, amennyit csak lehet, és a gyakorlatban talán nem változna meg a kapcsolatunk attól, hogy minden nap ugyanarról a helyről indulnánk el a dolgunkra. De szeretném, hogy legyen egy hely, amit mindketten az otthonunknak hívunk. A közös otthonunknak. Az pedig egy kicsit sem számít, hogy ez hol van.
Viszont tudom, hogy ez nagy lépés Marcel számára, és igazából nekem is. Nem gondoltam volna, hogy lesz még valaki az életemben, akibe szerelmes leszek, akivel megélhetem a tiszta és őszinte érzelmeket. De megtörtént, és amennyire felkavart az elején, annyira hozott békét és harmóniát az életembe. Ezért is szeretnék még inkább elmerülni benne, egy közös otthont, és közös életet felépíteni Marcellel… Vagyis mielőtt felteszem számára a kérdést - amit már régóta szeretnék - tudnom kell, hogy ő is erre vágyik, és nem csak azért ad választ, hogy tekintettel legyen rám. Rossz válasz ugyanis nincsen. Mert vele együtt szeretnék haladni, akkor is, ha ez időnként türelmet jelent. Rá az idők végezetéig is képes lennék várni…
Ez viszont valószínűleg még nem az a nap lesz. Tudom, hogy a padlás átnézése számára megterhelő érzelmileg, így ma csak mellette akarok lenni, és támogatni őt érzelmileg. Most ezért sem készítettem előre reggelit vagy hagytam itt a takaró melegét. Itt leszek vele, amíg csak szeretné, amíg ezzel mosolyt csalhatok az arcára. Remélem ez már akkor is sikerül, amikor látom, hogy megmozdul, és a légzése erőteljesebb lesz. Az arca helyett viszont most a mellkasát simogatom meg, lassú, és finom köröket leírva az ujjaim hegyével. Először…
- Jó reggelt. - csak suttogok, hogyha még lerázná magáról az ébredési folyamatot, legyen rá lehetősége. Ám, ha azt látom, hogy már készen áll az új napra, az egyik kezem végül felsiklik az arcára, és a nyakára is finom csókot lehelek.
- Gondoltam kellemesebb lesz erre kelni, mint az ébresztőórára… - bennem már kialakult az-az önkéntelen reflex, hogyha nem magamtól kelek, még szorosabban bújok hozzá. Bár jobban belegondolva ébresztés nélkül is pontosan ezt teszem… Csak az utóbbi esetben már nem akarok visszaaludni. Így most sem.
- Készen állsz egy új napra? - én még nem teljesen, de tudom, hogy mi hiányzik hozzá. Ezért feljebb kúszom egy picit, és ha tudom, megcsókolom. Így ugyanúgy visszakerülök az álomvilágba, csak a valós, és bizsergető formájába. Amiben már biztosan csak mi ketten vagyunk…
Terra
Jelen
Marcel
"Thinking of you keeps me awake. Dreaming of you keeps me asleep. Being with you keeps me alive."

Olivia West
Olivia West

Age : 34
Origin : Terra
Skills : Nincs (Csodatétel, elemek (víz))
Profession : Repülős kiképző
Play by : Gal Gadot

https://elementals.hungarianforum.com/t8-olivia-west

Back to top Go down

At Home Empty Re: At Home

Post  Sponsored content


Sponsored content


Back to top Go down

Back to top


 
Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum