The first baby steps

Chocolate taste

Bólintok kérdésére. Valóban nehéz volt elhinni, de volt, illetve van még egyelőre egy másik kihívás is.
- Igen. Az elején, ha adódott egy helyzet, eszembe sem jutott, hogy én meg tudom oldani. Hogy elég egy gondolat, és a probléma rögtön eltűnik. Még bennem volt az ember, akinek korlátai vannak. Meg kellett szoknom, hogy most… már nem igazán van. - az erőmet persze a Teremtőtől kapom, ám vele mindig lehet beszélni. Ha úgy érzem, hogy cselekednem kell, megkérhetem, hogy segítsen. Megtagadhatja ugyan tőlem, de annak mindig oka van. Akkor tudom, hogy nem jól láttam át a helyzetet, és nincs szükség részemről semmilyen tevékenységre.
- Abban viszont még nem vagyok biztos, hogy mikor kéne használni az erőmet, és mikor nem. Tudom, hogy a Teremtő készséggel válaszol nekem, ha a segítségét kérem, de bízom benne, hogy előbb vagy utóbb már én is fogom tudni, hogy mikor kell cselekednem, és mikor kell csak csendben megfigyelnem. Most még az van bennem, hogy megosszam az ajándékot - amit kaptam - mindenkivel. De tudom, hogy ez azért nem így van. Figyelnünk kell az egyensúlyra, és a szabad akaratra. - legalábbis most így látom. Ha Shawn másként, természetesen hallgatom. Mielőtt elfogadtam a Teremtő ajándékát, tartottam tőle, hogy majd önteltté válok a hatalomtól. De szerencsére ez nem történt meg, még mindig tanulni akarok, többek között az olyanoktól, mint Shawn. És tudom, hogy ez akkor is így lesz, amikor nem lesz már ‘új’ minden. Nincs ugyanis olyan, hogy véges tudás.
- Nahát… akkor tényleg haladnak. Ha van akárcsak egy lélek is, aki ellenáll, és felébred, lesz még több is. Csak időre van szükségük. De az pont van. - mosolyodom el, mert legalább már ezt tisztán látom. A ziháló rohanásoknak - amikor időre kellett odaérnem valahová - már nyoma sincs. Még az emléke is olyan halvány, hogy csak mosolyogni tudok azon a személyen, aki voltam. És ebben a mosolyban a szeretetem van benne, mert hálás vagyok neki, amiért átélte és átéltem azt is. Tanulságos az biztos.
- Akkor jó. Nem hagytam ki semmit. - nevetem el magam, mert azt tényleg nem bánom, hogy végül nem házasodtam meg. Sőt. Annak fényében, hogy mit jelentettem a lánynak (semmit), csak eltékozoltuk volna az életünket. Az emberi élet pedig rövid ahhoz.
- Vagyis a szerelem az csak függés és üresség? A lélekkapcsolat az igazi szeretet? - azt hiszem kezdem érteni, hogy mire gondol, de nem teljesen. A fogalmak azért… még zavarosak. De azért kérdezek, mert szeretnék tisztán látni. Mert csak azt tudom igazán átadni, amit magam is értek.
Ezért megállok cselekvésben is gondolatban is azonnal, amikor Shawn a kezemre teszi az övét. A tekintetére sincs szükségem ahhoz, hogy megértsem, most kapkodok. De azért ránézek, és figyelek a szavaira, teljes mértékben.
- Hmm… mindjárt kiderítem. - mosolyodom el, és becsukom a szemeimet, úgy koncentrálok. Kiterjesztem lényemet, és kapcsolódom minden élőlényhez, aki a közelben van. Amint ez megtörténik, végig pörgetem a lelkük útját, a kezdetektől egészen a végéig. Nem tudom mennyi időbe telik, hiszen milliónyi szikra gyúl fel és gondosan megnézem mindegyiket. Kommunikálok is némelyikkel, kiken érzem, hogy megérezték, és befogadják a jelenlétem. Aztán hirtelen pattannak ki a szemeim, mert megértem, hogy még egy egyszerű eső kérdése is, sokkal bonyolultabb, mint azt én gondoltam. Shawn minden bizonnyal megérzi, hogy teljesítettem a kérését, mert éppen akkor kérdez, mikor már készen állok válaszolni is.
- Most azt, hogy kérdezzelek meg téged, vagy a Teremtőt, hogy mi lenne a helyes. Mert a virágok esőt kérnek. A rovarok viszont nem szeretnék. Elmondtam nekik, hogy kérhetnek segítséget, de ellentétes dolgot szeretnének. Ilyenkor kinek segítsünk? - talán kérdezzek meg minden érintettet, és döntsön a többség? Vagy egyszerűen csak ne tegyek semmit, és bízzam Gaiaára? Ez utóbbi felé hajlok, de a segítségkérés elhangzott. Így most marad bennem a dilemma, amíg Shawn vagy a Teremtő fel nem oldja.

Chocolate taste

Mosolyom szélesebb lesz, és még bólintok is Shawn szavaira.
- Igen. És ez a felelősség nem olyan terhes, mint amilyennek a Terraiak hiszik. - már emberként is megfigyeltem, hogy a többség menekülne a felelősség elől, kisebb vagy nagyobb mértékben. Láttam néhány szélsőséges, és nagyon rossz példát is, amit már nem lehet kizárólag a negatív befolyás számlájára írni. Vannak ugyanis olyanok is, akik szabadulni akarnak, csak éppen még nincs meg az erejük hozzá. Ellenben azokkal, akik élvezik, sőt kihasználják, hogy mentséget kapnak a tetteikre. Nekik lesz a legnehezebb a fejlődés útjára lépni, de én hiszek benne, hogy hamarosan meg fog történni.
- Érdekes lesz az is. Amikor már természetes lesz, hogy használom a képességeimet, és amikor amiatt már másként fogok visszatekinteni a halandó életemre. Meg arra is kíváncsi vagyok, hogy mit fogok ebből tanulni. - amikor lehetőséget kaptam rá, hogy egy másik formában folytassam az életemet, a tanulás iránti vágy vezérelt. Ugyanis hiába van mérhetetlen tudásom a világról, és a benne lévőkről, saját magam megismerése már egy másik folyamat. És alig várom, hogy belevethessem magamat. Shawn és a többi testvérem (a Teremtővel együtt) a segítségemre lesz, ha elakadnék, és ez rendkívül megnyugtató gondolat.
- Tartották? Úgy gondolod, hogy ebben már megváltoztak? - azt hiszem először beszélek ennyire a ‘másik oldalról’. Az emberi emlékeim és érzéseim ugyanis még mindig erősek, és csak részben tekintettem magam angyalnak. Most viszont már nem érzem azt, hogy ide tartoznék, azt pedig végképp nem, hogy ember lennék. Ez meg is lep, így egy ideig csendben maradok, míg ezt az érzést ízlelgetem, és persze figyelek Shawn válaszára.
- Mint a házasság? - mosolyodom el ismét szélesen, és persze elő tör egy emlék is. Emberként megéltem a szerelmet, és akkor nagyon jó érzés volt. Később már kevésbé, amikor a bizonyos “Igen” helyett egy ‘lapátot’ kaptam. Ám most ez is távoli, és angyalként lehetőséget kaptam az igazi szeretetet megélni. Kétségkívül más, de még értékesebb. Hiszen ez bennünk van, és mindenkivel megoszthatjuk. Még a virágokkal is.
- Nem kérték. De nem is mondtam el nekik, hogy erre van lehetőségük. - én pedig ezzel most megtanultam, hogy nekem így lehet megközelíteni ezeket a kérdéseket. Így néhány másodperccel később más csatlakozom is a virágokhoz, és felajánlom nekik a lehetőséget az esőzésre. Nagyon megörülnek neki, és határozottan kérik is a segítséget.
- Esőt kértek. - izgatottá válok, és ezt a gyermeki mosolyom is mutatja. Esőt még nem csináltam. De most fogok, és arra is figyelek, hogy kellően nagy terület legyen érintett. Az ugyanis szemet szúrna, ha csak ez a néhány virág kapna esőt. Ezáltal persze mi is kapunk, a finoman perregő esőcseppekből, és érzem, hogy az arcomon is lefolyik, amikor az ég felé emelem a tekintetem. Gyerekként szerettem azt játszani, hogy elkapom a számmal az esőcseppeket. Ám most csak hagyom, hogy az arcom és persze a hajam is kapjon belőle. Még a két kezemet is széttárom, tenyérrel felfelé. Nekem is nagyon jól esik, de ez semmi ahhoz képest, amit a virágoktól kapok vissza. Hála, és köszönet. Persze nem azért tettem, szimplán csak azért, mert megkértek rá.
- Jó érzés, amikor vizes lesz a hajad. Utána meg megrázhatod magad, mint a kutyák. - még nem túl nedves, de nevetve meg is mutatom Shawnnak, hogy mire gondoltam. Rázni kezdem a fejem, és érzem, hogy az esőcseppek szanaszét peregnek. Más érzés, mint emberként, de az emléket így is felidézi bennem.
- Kipróbálod? - kérdezem Shawntól vidáman. Természetesen nem ragaszkodom hozzá, mert biztos vagyok benne, hogy már maga is megtapasztalta ezt, amikor emberi testet öltött. De nem úgy, hogy velem volt…

Chocolate taste

Tekintetem Shawnra emelem, és a szavait is beengedem. Régen talán nem értettem volna, ám most tisztán látom a fonalat, ami összeköti a gondolatokat. Láttam, és tapasztaltam is a hatást, ami a Terraikat éri, ott van még az emlékeimben. Viszont, ahogy ő is mondja, ezt el kell engednem, és csak azt megtartani, amit tanultam belőle.
- Méltányolom, és nem csak ezt. Örülök neki, hogy megtapasztalhattam a Terrai létet, és azt, hogy a fejlődés nem az idő, hanem döntés kérdése. A szabad akaraté. - most pedig látom ennek az eredményét is. Ahogy a Terraiak nem tudják elhinni, hogy nyomot hagynak a világban, úgy nekem nem csak a hit, de a bizonyíték is megvan. A lelkek és az események már a szemem előtt kapcsolódnak össze, és ez olyan örömöt okoz, amit még sosem éltem át. És ez nem csak annak a következménye, hogy tiszta szívvel éltem le a Terrai életemet is. Lehetőséget kaptam, és éltem vele, ez pedig mindenki másnak megadatik, aki szeretné.
- Igen. És még most is történik. Egy részem mindig itt lesz, ahogy mindenhol máshol is jelen vagyok. Legalábbis kezdem már érezni ezt is. - elnevetem magam, mert először ez is nagyon furcsa volt. Hiába tárult ki a tudatom, és értettem meg azt is, ami korábban rejtve volt előlem, a tapasztalat az, amiből tanulni lehet.
- Ennek örülök. Nagyon nehéz kifejezni azt a sok mindent, ami bennem van. Hallgatni viszont még nehezebb. - újfent, és ezúttal harsányabban nevetem fel. Hiszen lelkes vagyok, és boldogan osztok meg mindent Shawnnal, még akkor is, ha tudom, hogy neki nem mondhatok újat.
- Ha így van, akkor miért nem akarnak tovább lépni, amikor megtapasztalták, amit szerettek volna? Vagy a befolyás nem engedi? - számomra valahogy mindig is egyértelmű volt, hogy van… másik út is. Nyitott szívvel és elmével jártam, még akkor is, amikor azt éreztem, hogy a Terrán a vakság az elvárás. Tény, hogy én segítséget kértem, és kaptam is. Talán ez hiányzik azoknál, akik még messze vannak a tudástól.
- Gyönyörű ez a kapcsolat. - sokáig szemlélem is, boldogan nézem végig, ahogy a legapróbb alkotóelem is befolyással van a nagy egészre, és persze önmagában is értékes. Szinte bánom is, hogy szűkíteni kell a tudatomat, de tudom, hogy még előttem az örökkévalóság, hogy a világot szemlélhessen. És abban is biztos vagyok, hogy Shawn okkal kért erre.
- Rendben. - bólintok is, de teljesen önkéntelenül. Hiszen a testem már nem úgy érzékelem, ahogy eddig, a kapcsolatom Gaiával ezt teljesen eltünteni. És miként a figyelmem a Terra élővilágára irányítom, az energiám is szabadon vándorolni kezd. A környék rezonálni is kezd velem, állatok, és még a fűszálak is fordulnak a fény, és az energia felé, ami tőlem ered. Hiszen, ahogy érzékelem az élővilág kapcsolatát a Forrással, úgy én is ‘látogatást’ teszek nála, és mosolyogva üdvözlöm. Majd visszatérek, és Shawnhoz kapcsolódom újra.
- Minden mindennel összefüggésben van. - ismétlem meg Shawn szavait, hiszen erre egy újabb példát láttam. Ráadásul… ez nagyon ismerős is a számomra.
- Egy kis esőnek örülnének a virágok. - nevetem el magam, hiszen érzékeltem ezt az üzenetet is. Azt viszont nem tudom, hogy ilyenkor mi segíthetünk-e vagy sem.

Chocolate taste

Kellemes meglepetés ábrázata szökik az arcra, amit még emberként viseltem. Tudom hogy már nem lesz sok ilyen alkalom, így a váratlan kijelentés után egy széles mosoly is a szám szélére kúszik.
- De igen. - tudatosan nincs meg az, hogyan hangolódjak rá egy épületre, de a képesség meg van bennem, így néhány pillanattal később úgy érzem, hogy sikerül is. Megosztja velem az emlékeit, először a közöseket, utána azokat, amiket előtte és utána élt át. Majd azt is, hogy a tapasztalatot, amit nyert, nekem is köszönheti. Ez még szélesebbé teszi a mosolyom.
- Egy kicsit talán túloz, de tetszik az energiája. - érezheti, hogy én is megköszönöm, és persze szívesen tettem. Épp csak akkor még nem tudtam, hogy egy ilyen egyszerű tett is milyen hatással lehet másokra. Akár egy épületre is. Ennek fényében viszont könnyedén ki tudom mondani azt is, amit nem feltétlenül osztottam volna most meg. Elvégre Shawn úgyis tud mindent. Csak más ki mondani, legalábbis ezen a helyen.
- Gondoltam arra is, hogy egyszer majd itt fogok élni. Nem vágy volt, hanem inkább… bizonyosság. Végülis így történt, csak nem úgy, ahogy akkor képzeltem. - hiszen most már érzem, hogy ott vagyok mindenhol, a fák közötti résekben, a növekvő levelekben, az erősődő széllökésekben. Mégis, még képes vagyok belegondolni, hogy milyen volt egyszerű emberként.  Gyönyörű és persze… tanulságos.
- Igen. Pont olyan. És mivel én vagyok ezeken a képeken… vagyis az egykori énem… Még zavaros egy kicsit. Olyan, mintha a gyerekkori fényképeimet nézegetném. Felnőtt fejjel. - látom az örömöt, és érzem is, a fájdalommal együtt. Akkor nagy jelentősége volt ezeknek az érzéseknek. Most már tudom, hogy csak tapasztalat volt, és a tanulási folyamat része. Nem valóságos. Pedig annak éreztem.
- Még nem nőttek fel. - folytatom ugyanazzal a gondolatmenettel, mosolyogva, amikor már Gaia lényét is érzem. A ‘gyerek’, aki egykor voltam lelkesen fedezi fel az új élményt. Én viszont már úgy fogadom, ahogy kell: teljes szívvel. Így pedig sikerül a tudatomat tovább tágítani, amikor Shawn erre kér.
- A bolygókat, és a naprendszer többi tagját. A kapcsolatukat. És a harmóniát, amiben együtt léteznek. - az arcomra gyermeki mosoly ül, mert olyan érzés, mintha saját magamat fogtam volna kézen, és épp most mutatnám meg magamnak, hogy milyen nagy a világ. És milyen csodálatos…
- Öhm… nekem? - szűkítem a tudatom, megpróbálok visszatérni saját magamhoz, de… nem olyan könnyű. Hiszen ott vagyok mindenhol, és érzek mindent. A kapcsolatot is Gaiával. Illetve még mást is.
- Nem csak nekem üzen. Hanem mindenkinek, aki kapcsolatba lép vele. - és ez az üzenete a szeretet, és az elfogadás. Legalábbis én most ezt érzem.

Chocolate taste

Shawn energiája gyengéden kísér minden egyes lépésemnél, és ez a támasz segít abban, hogy ne vesszek el a múltam mozaik darabkáiban. Könnyű lenne ismét Terraiként viselkedni, és belesüppedni az érzések tengerébe, de most nem ezért vagyunk itt. Meg kell ismernem az erőmet, meg kell ismernem újra a Terrát, és… legfőképp magamat kell megismernem. A tudás, aminek a birtokába kerültem még nyomasztó, és teljesen elnyomja az én képemet a közös egész, és a fény érdekében. De nem kell, hogy ez így legyen, mert minden bizonnyal pont azért választott ki a Teremtő erre a feladatra, mert az én lelkem is értékes, és az ‘egy’ épp úgy táplája az egészet, mint a közös tudat az egyet. Ezt a folyamtot azonban még meg kell értenem.
- Sokat jártam ide. Amikor találtam egy sérült őzt, ebben a házban ápoltam. - borzalmas állapotban volt, de úgy éreztem, hogy még élni akar, hogy még feladata van. Akkor még nem tudtam megfogni ezeket a gondolatokat, csak a megérzésem súgta, hogy nem hagyhatom magára. Próbáltam segítséget is szerezni az állatvédőktől, de lemondtak róla, mondván túl súlyos a sérülése, és majd a természet teszi a dolgát. Akkor nem tudtam ezt elfogadni, és mivel a szerény gyógyító képességeimet is hálával fogadta az őz, végül újra egészségessé, és szabadá vált. Néhány hét múlva…
- Őt is azért hoztam ide, hogy legyen még társaságunk. És ne unatkozzunk. - siettem vissza még akkor is, amikor élelemért mentem, ezért tényleg sok időt töltöttem ebben a házban. Valamiért az a kósza ábránd öltött testet, hogy egyszer majd itt fogok élni, és milyen szép lenne, ha addigra már a borostyán is benőné a falakat. Végül így lett, csak… már egy másik dimenzió szülötte vagyok.
- Nem is tudom… Azt hiszem furcsa még, hogy érzem az erőmet, érzem magamat és a testvéreinket, de… most itt vagyok újra a Terrán. Mint akkor. - ha eltolnám magamtól az emlékeket, talán nem lenne bennem ez a kettősség, de ezt nem akarom megtenni. Csak úgy ismerem meg magamat, ha tudom, hogy ki voltam, és hiába a Terrai lényem önismerete, egész más a tudás birtokában visszatekinteni a képekre, amiket emlékeknek nevezek.
- Ez igaz. - mosolyodom el. Ez volt az első dolog, amit meg kellett értenem. Már az ébredés után is egész más síkon mozogtam időben, de a dimenzió végtelensége ébresztett rá, hogy azok a dolgok, amikben eddig hittem, egyszerűen nem léteznek. Ám ez nem volt sem ijesztő, sem felkavaró, egyszerűen csak a helyére billent minden.
- Jövök. - jelentem ki az indokoltnál talán egy kicsit nagyobb lelkesedéssel. És amint Shawn leül a stégre mellé telepszem én is, először kinyújtott lábakkal utána… a helyzetét ellesve inkább törökülésben. Meglepődök rajta, hogy csak egyszer gabalyodik össze a lábam ezen művelet közben.
- Rendben. - már nem mondom ki hangosan, csak a testvérem hallhatja, illetve láthatja, hogy pontosan úgy teszek, ahogy javasolja. Lehunyom a szemeimet, és ahelyett, hogy az energiámnak irányt adnék, hagyom, hogy szabadon haladjon és érintkezzen először a földdel, majd a Terra magjával. Az arcom talán megrezzen egy pillanatra, ahogy megtorpan az energia löket egy pillanatra, és már majdnem azt hinném, hogy akadályba ütköztem. Ám ez csak az utolsó visszatartó kapocs volt, amit épp én tettem magamra, így a felismerés után leveszem, és már haladok is újra eggyé válva a Terra anyagával.
Aztán Shawn folytatja, és a kérésének megfelelően tágítani kezdem a fókuszomat. Érzékelem az apró repedéseket, ahol a forró magma utat tör magának a felszínre, és az éltető vizet, ami a felszín alatt bújik meg, olyan mélyen, hogy a Terraiak még csak a létezéséről sem tudnak. Ekkor már mosolygok, és kimondom az első dolgot, ami bennem van.
- A gőz részecskéket. Ott táncolnak a mag körül. - önkéntelenül nevetni kezdek, mert hirtelen csiklandósság érzete ér el, de aztán meghallom a nevemet. A Terrai nevemet…
- Gaia… - megértem. Ő szólított meg. És ahogy ezt az érzést, és felismerést beengedem, megérzem azt is, ahogy szeretettel ölel körbe. Még azután is, amin átment? És ami jönni fog? Bárcsak az emberek is érezhetnék őt…
- Jól ismer engem. - nem csak a nevemet, hanem érzem, hogy osztozunk az emlékeimen is. Ő is figyelt, amíg Terraiként voltam jelen, és talán már várta is, hogy egy másik formában térjek vissza hozzá. Ezért visszaölelem, és a terrai testem már boldogan mosolyog…