Come and Get Your Love

Elmosolyodom, ahogy… bizonytalanná válik. Pedig kettőnk közül szerintem én vagyok az, aki nem annyira jártas a Terrai dolgokban. Egy valamiben viszont már szerintem egész jó vagyok. A szórakozásban és a nevetésben.
- Nos akkor, hogy ha elakarják dönteni egyszer ezt a kérdést, vállalom a bíró szerepet. - az más kérdés, hogy már látatlanban is tudom, hogy nem hirdetnék igazi győztest. Inkább csak megnézném, ahogy együtt táncolnak. Főleg, ha még jól is érzik magukat közben…
- Sajnálom. Még mindig nem értem… - a lovak meg a testi élvezet… hogy jön ez össze? Aztán hirtelen bevillan…
- Óóóóóóóóóóóó… - érzem, hogy egy kicsit felforrósodik az arcom, mert eszembe jut amikor internetezés közben egyszer rossz helyre kattintottam. Hát… a legszomorúbb, hogy még nem is az volt a legbizarrabb dolog, amit a Terraiaktól láttam. De azért benne van a top háromban…
- Rendben. Köszönöm. - mosolyodom el ismét, mert ha már úgy döntöttem, hogy itt maradok, szeretném jobban megismerni ezt a bolygót, és a lakóit. Viszont sokkal könnyebb úgy, ha van segítségem is, pláne, ha olyan kedvesek, mint Adam…
- Így van. - emelem fel a mutató ujjamat jelentőség teljesen, hogy aztán inkább visszaejtsem a kezem, amikor az egyensúlyom megint nem olyan, mint kéne lennie. Nem esek el, de egy kicsit azért még mindig billegek. Ám ezzel továbbra is prezentálom azt a bizonyos lelkesedést, mert csak még inkább nevetni kezdek azon, hogy magassarkú nélkül sem találom a földön a helyem. Majd azt akkor, ha… elég tapasztalt leszek.
- És ezért leszek én a bíró a táncversenyen. - teszem szét végül a kezem, óvatosan. Az már stabilabban sikerül, és ahogy abba hagyom a mocorgást, végül meg is van a teljes egyensúly. Mondom én, jó lesz ez. Már csak az utcai ruhám kell, és szép kerek lesz minden. A visszaérkezésem pedig még jobban sikerül, mint terveztem.
- Köszönöm. Én választottam. - nagyon széles lesz a mosolyom, ugyanis nagyon jól esik, amit mond. Az itteni ruháim egy részét kaptam, másik részét a boltosra bíztam, hogy adjon valamit. Ezt viszont én választottam. És örülök, hogy neki is úgy tetszik, mint nekem…
- Akkor nincs más hátra, mint előre. - nem akarom húzni az idejét, ha már felajánlotta, hogy elvisz. Zárás után követem, és a címemet is megmutatom neki. Egyszerűbb, ha ő navigál, még akkor is, ha már tudom az utat. Meg lehet, hogy más dolga is van, így én csak nyugodtan, nagyon jó hangulatban utazom mellette, amíg haza nem érek. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó móka lesz a mai nap. Ahogy Leo mondta az apukája tényleg nagyon jó fej. És jóképű is…
(C) ROSS

Először csak elmosolyodom, de aztán magával ragad Adam nevetése. Ő is olyan jó fej, mint Leo. Csak nem annyira fiatal…
- Az… volt… - próbálom kimondani, de nevetés közben azért nehéz. Ezért amikor még jobban nevetni kezd, már nem is tudok megszólalni. Kétrét görnyedek előre, és olyan nevetés szakad ki belőlem, ami szerintem még sohasem. Pedig csak azon nevetek, hogy ő milyen jól szórakozik. Hmm… Ez több, mint érdekes…
- Igen. Tényleg itt az ideje. - jópár nagy légzés, és még nevetés visszhanggal később tudok csak válaszolni, ám a mosolyom az maradt így is. A kíváncsisággal együtt. Szeretném most már tudni, hogy milyen a matrac húzás. És arra is kíváncsi lennék, hogy Adam tényleg olyan-e, mint amilyennek Leo lefestette.
- Nekem semmi. Nem ismerem őket. De bízom Leoban, amikor azt mondja, hogy róluk nem akarok tudni. Még azt sem kérdeztem, hogy miért. Ő jobban otthon van az… itteni dolgokban. Én csak nemrég jöttem ide. - és nem is létezem olyan régóta… Még rengeteget kell tanulnom nem csak a Terráról, hanem a saját erőmről is. Ezért is okoz még nehézséget a mozgás humanoid alakban. Ebben tényleg nem voltam még túl sokat, de megkedveltem. Egész más tapasztalatokat lehet így szerezni. Például megismerhetek embereket is. Vagy egyszerűbb Adammel is beszélni, és matraccal játszani…
- Lehetnek mindketten nagyon jók. - mosolyodom el, mert szerintem nem kell feltétlen eldönteni, hogy ki a jobb. Nálam mindketten ügyesebbek, így tanulhatok tőlök. Vagy csak nézem, hogy jól mulatnak… Nekem az is tökéletes. De tény, a matrac húzás azért jobb móka.
- Ez nagyon jóóóóó - dőlök jobbra, dőlök balra, és nagyon élvezem minden percét. Van amikor még a szememet is becsukom, hogy még inkább érezzem a ‘menetszelet’. És ha már menet szél, adok is egy kicsit magunknak. Kiengedem az energiám, és engedem hogy a levegő megmozduljon a teremben. Hol hátszél, hol szembe, egy enyhe fuvalatot mindig érezni, és az sem számít, hogy a hajamat teljesen összeborzolja. Nagyon nevetek, amikor megállunk végül.
- Hmm… akkor azt hiszem maradok az eredetinél, mert abban biztosan több ló van. - azokat pedig nagyon szeretem. Meg a macskákat is.
- Igen. Még ismerkedem a mókával. - nem csak a matracossal. Igazából mindenfélével. A Terra sok mindenben különbözik más bolygóktól, és… azért itt a szórakozás is egész más. Én pedig nagyon sokáig teljesen egyedül voltam…
- Juhúúúúúú - kiálltam el magam, amikor elindulunk, de azért először inkább berogyasztom a térdeimet, és úgy próbálok egyensúlyozni. Egész jól megy, és ez bátorságot ad. Többek között arra is, hogy megszólítsam Adamet, és őt is bevonjam a játékba.
- Csakis tűzpiros. - nevetem el magam, és… a térdeimet is kinyújtom jobban. A kezeimet oldalra tettem, ahogy láttam a szörfösöktől, és egy ideig nagyon jól megy. Amikor viszont a rekeszizmom is komolyan beszáll a buliba, és én is túl bátor leszek… hát… nem pont így terveztem. Először oldalra dőlök el, és ahogy próbálom visszanyerni az egyensúlyomat dőlök hátra. Nem tudok időben segítséget kérni a légáramlatokról, amit én keltettem, és azok egyébként is túl finomak azok, hogy megtudjanak tartani. Így a hátsófelem, engedve a gravitációnak, közelíteni kezd a padlóhoz. Nem a matrac halomra…
(C) ROSS

Nem tudom pontosan, hogy miért kezd el nevetni, de önkéntelenül mosolyodom el én is. Mert így aztán pláne ismerős. Szinte mindegyik fényképen mosolyog, amit láttam…
- Igen. Néhányat ki is vetített az egyik pakolós bulin. - rámutatok az egyik fehér falra. Nem tudom pontosan hogy csinálta Leo, de nyomkodta a telefonját, és végül megjelent a képernyő a falon. Meg zúgni kezdett a szellőző a plafonon… Ami nem biztos, hogy szellőző, de nincs jobb ötletem rá.
- Óóóó nem… Az élménybeszámolók alapján is gyanús, meg persze… a hasonló elemi ösztönök… - az arcvonásokat pedig nem is említem. Illetve a nagyon is hasonló energia áramlást. Olyan pozitív, hogy ezen a bolygón egyből észrevenni…
- Az biztos. - szelídül a nevetés, és csak a mosoly marad az arcomon. Nagyon kedvelem Leot. Nem olyan, mint a Terrai gyerekek, és leginkább a fiatalsága ellenére is érett, és figyelmes. Nem mellesleg nálam sokkal bölcsebb és tapasztaltabb… Ebből pedig az is következik, hogy az apja sem egy hétköznapi férfi…
- Még nem. Sajnos. - amilyen lelkesnek tűnik, csakis jó móka lehet. A kíváncsiságom pedig nagyon feléledt. Ezért mikor folytatja lelkesen bólogatni is kezdek.
- Rendben. Próbáljuk ki. - összeérintem a két kezem, mintha épp tapsolni készülnék, de csak a lelkesedés akar kitörni belőlem. Pedig nem… végülis miért ne mutathatnám meg? Előtte aztán nincs titkolni valóm… Ez pedig azt is jelenti, hogy önkéntelenül érkezik meg egy légáramlat is, az én kérésemre. Épp csak fellebbenti a hajamat, de azt jobban jelzi, hogy a hangulatom elérte a lehető legjobb szintet.
- Igen. Jóga, filmek, zenék, és… az olyan tabuk, mint a Kardashian család. Róluk nem szabad cikket olvasni. - hogy miért, azt nem kérdeztem. Fogalmam sincs, hogy kik azok, de ha Leo szerint nem éri meg rájuk figyelni, hallgatok rá. Mint ahogy ő is meghallgatta, mikor a város veszélyes helyeiről meséltem neki. Arról meg én tudok többet…
- Áh. Köszönöm. - nevetni kezdek, ahogy kezdem megérteni, hogy mi is lesz a matrac húzás. Már rá is állok a matracra, hogy utána a súlypontot lejjebb víve már guggoljak. Vagy inkább le kéne ülni? Nem derül ki azonnal, hogy melyik a jobb módszer, mert ahogy Adam táncolni kezd, rá figyelek, és nevetni kezdek. Teljesen jól csinálja, sőt, biztosan jobban mint én, ezért nem is ez a móka tárgya. Inkább az, hogy mennyire elengedte magát, és milyen szimpatikus, hogy ezt tette…
- Pont így. Táncot inkább öntől tanulok azt hiszem. - Nem mintha Leo nem lenne ügyes. De szegény már így is biztosan az éjjel-nappali oktatómnak érzi magát. Nem terhelném le mindennel. Meg… a szórakozásra Adamnek is szüksége van, ez meg szerintem az. Neki is és persze nekem is…
- Igen-igen. Pöröghet a hintó kereke. - olyan lelkesen és hevesen bólogatok, hogy kishíján előre dőlök, ezért inkább leteszem a hátsóm is a matracra, és átkarolom a lábaimat. A mosolyomban viszont ott van, hogy nagyon benne vagyok a buliban, és már várom, hogy mi fog történni. Épp csak egy kérdésem maradt.
- Az micsoda? - oldalra billentem a fejem, mert az egyetlen ötletem, hogy az a filmek folytatása lehet. Ha pedig így van, akkor látnom kell… kizárólag a matrachúzás után…
Ugyanis, ahogy Adam húzni kezdi a matracot, kacagni kezdek, és hangosan éljenezni… pont, mint egy gyerek. De ezt egyáltalán nem bánom, ugyanis ez Szuper volt. Nagy Sz-szel.
- Imá…dom…. Ez leveri …az összes többi… hintót... - még mindig nevetek, ezért alig bírom kimondani. De amikor látom, hogy nyújtja felém a kezét elfogadom, és felállok. Inkább önerőből, mint az ő segítségével, de a gesztust nem akartam visszautasítani. Értékelem ugyanis egy mosollyal is.
- Lehet állva is utazni a hintón? Mintha szörföznék? - nézek rá egy hamiskás mosollyal az arcomon, és már nézek is körbe, hogy vannak-e még matracok. Ami azt illeti akad még… Amióta megérkezett nem megy olyan gyorsan a pakolás. Nem mintha ez baj lenne…
Ezért oda megyek az egyikhez, és ráállok, a térdeimet beroggyasztva, hogy meg tudjam őrizni az egyensúlyomat. Persze ez csak akkor lesz vicces, ha benne van a buliban, és van kedve még egy körhöz, mert ha nem… másként kell megoldani ezt a próbát.
- Szerintem önnek is kéne keresni majd egy hintót. Egy pirosat. - rákacsintok, és ezzel persze arra is célzok, hogy nem szeretném, ha kimaradna a buliból. Gond nélkül eltudom húzni, tehát néhány matracnak igazán lehetne ezen a módon helyet találni. Ez viszont rajta áll.
(C) ROSS

Ugyan meglepődök azon, hogy ‘látogató’ érkezik, de nem jövök zavarba. Miért ne láthatná azt, hogy pakolok és közben táncolok? Ez csak annak a jele, hogy jó kedvem van, és ez nem egy bemutató, amikor teljesíteni kell. Meg… kedves a mosolya, amivel ‘megérkezett’.
- Óóóó…. tudtam. Megismertem a fotókról… - és a sok élmény beszámolóból. Azt hiszem az alapján is felismertem volna, amit Leo mesélt róla. Meg az energiája ugye… elég árulkodó.
- Én is nagyon örülök - valamit, mintha elfelejtettem volna… ám hirtelen nem jut eszembe, hogy mit. Ezért egyelőre csak alkalmazkodom az új szituációhoz, miszerint illene pár szóban elmondani, hogy merre is lehet Leo. Illetve… tényleg örülök neki, hogy személyesen is találkozunk, mert azért így… mégiscsak más, mint egy telefon képernyőjén bámulni a… hát ahogy láttam, egyszer a kádjában…
- Még sosem szaladt el. - elnevetem magam, mert tényleg nem tűnt még el szó nélkül sohasem. Sőt… Igazából ez az első alkalom, hogy nem ketten pakolunk. De biztos fontos dolga akadt, én pedig nem bánom, hogy így alakult. Neki szívesen segítek, illetve az apukájának is, hiába most látom először. Nagyon tetszik mindkettejük energiája, és… mindig jó új személyeket megismerni.
A szavaimmal pedig megtorpanok egy pillanatra, mert észreveszem, hogy félbeszakítottam. Azonban, amikor nevetni kezd folytatom, és még határozottabb lesz az invitálás, a ‘táncparkettre’. Épp csak egy valamivel nem vagyok tisztában.
- A matraccal húzni? - nem teljesen értem, így némileg kérdővé válik a tekintetem. De csak egy pillanatra. Mert pár másodperccel később már széles lesz a mosolyom, köszönhetően annak, hogy… hmm… a fotók tényleg nem adják vissza a valóságot a mosolya tekintetében… Illetve annak okán is, hogy rájövök, most még nem értem, de majd talán fogom.
- Bármit is jelentsen a matraccal húzás, szívesen megnézném. - nevetni kezdek, mert igazából csak az jut eszembe, hogy valami jóga gyakorlat lehet. Esetleg egy táncmozdulat. Mindkettő érdekel, így meg is állok Adam előtt, és várom, hogy mire készül… De aztán hirtelen beugrik, hogy mit felejtettem el korábban. A bemutatkozást…
- Nem-nem. Határozottan Leo az én tanárom, és nem feltétlenül csak a jógára értem. - önkéntelenül nyúlok a tarkómhoz, és finoman megdörzsölöm, mert egy kissé zavarba hoz, hogy én nem vagyok túl tapasztalt a Terrai életet illetően. Meg igazából egyébként sem… Leo pedig rengeteget segített nekem, és már azt is tudom, hogy milyen zenét érdemes hallgatni, és milyet nem… Egyszer azért majd biztos megnézem a “neeeeeeee” kategóriát is, mert érdekelne, hogy mi az, amit ennyire nem kedvel.
- Ez jó hír. Mert én sem tudom. De a számot már ismerem. - lelkesen emelem fel a mutató ujjamat, és próbálom a ritmusra mozgatni. Így sikerül is tartani. A gond nálam mindig ott kezdődik, amikor a többi testrészem is bekapcsolódik. Akkor “szétesik” a humanoid alak.
- Ebben a részében biztos vagyok, a többi meg… valahogy alakul… - csatlakozik az egész karom a mozgáshoz, aztán a lábaim is, amikor már egy újabb matracot fogok a hónom alatt. Adamra pedig vidáman tekintek, és persze kíváncsian. Mivel én nem sietek, engem az sem zavarna, ha lassan halad a pakolás. Addig ugyan nem megyek el, míg minden a helyére nem kerül, és tisztaság is van, de remekül szórakozom, akár csak a tánccal is. Viszont látom, hogy Adam végül megáll, és mosolyogva nézek rá, mikor én is megállok.
- Csak annyit mondott, hogy hamarosan jön. Illetve, hogy ha nagyon későn érkezne, és én már mennék, akkor zárjak be. - már venném is elő a kulcsot, hogy diadalittasan felmutathassam, de gyorsan leesik, hogy még nincs nálam. Ezért oda megyek a szekrényhez, és kiveszem a dobozt, amiben a kulcs van. Kódos. Izgalmasabb lenne, ha annak is kéne egy kulcs. Miután már a kezemben van, mosolyogva mutatom Adam felé. Tudom, hogy más nem szokott ennyire örülni egy ilyen apróságnak, de nekem nagyon jól esett, amikor megmutatta Leo, hogy hol tartja.
- Ma én vagyok a Kulcsok Ura. Úrnője… - kissé zavartan nevetem el magam, mert azért mondtam egyből “urat”, mert a Gyűrűk Ura jutott eszembe. Néhány napja láttam a filmet és… teljesen lenyűgözött. Leo ajánlotta.
- Bocsánat. Friss élmény a Gyűrűk ura című film, és még a hatása alatt vagyok. - kuncogva sétálok vissza a szekrényhez, hogy visszarakjam a helyére a kulcsot. Leo ugyanis biztos jönni fog hamarosan. Az mondjuk egy kicsit furcsa, hogy az energiáját már egyáltalán nem érzem a közelben sem…

(C) ROSS