Daddy issues

Na perszeeeeeeeee… Abszolúte elhiszem… Öhm… mégsem. És ez benne van a pillantásomban. Meg a bólintásban. És a csücsörített szájban… Hangosan persze nem fogom kimondani… Egye meg a nyavalya, ha már ilyen szépen hivatkozott magára…
- Hogy jön ide az ölcicám? Talán miatta vagy képtelen teljesíteni a rád osztott feladatot? - na erre viszont már felszalad a szemöldököm. Nem értem ugyanis az összefüggést. Róla beszélünk, a kedvenc témája, és akkor előhozza a Kiskandúrt? Nem egy jó taktika. Ám ha ezt a kifogást választja… legyen. Bármikor megkaphatja a celláját, ha ennyire szeretne megismerkedni vele…
- Egy elég nem igaz? - ha feldobta ezt a labdát… én bizony lecsapom. Ugyanis, amit mond nagyon is ismerős. Armand bömböl? Igen. Követelezőzik? Naná. Ordit? Megesik, úgy hogy pipa ez is. Van még kérdés? Szerintem nincs. És nem mellesleg, gondolatban hátbaveregetem magam, amiért jól döntöttem. Nem mintha nem lettem volna biztos ebben eddig is, de akkor is jól esik az elismerés.
- Ezzel te is így van nem? - van, hogy az ellenkezőjét parancsolom neki, akkor talán el is végzi a feladatot, hogy ‘kiszúrjon’ velem. Van viszont, hogy a valódit kapja meg, mert kombinál, és ismeri néhány trükkömet. Ennek pedig az a vége, hogy a gyakorlatban használhatatlan, és tudom, hogy már nagyon meg kéne szabadulni tőle. De tartsd közel magadhoz a barátaidat, az ellengéseidet meg… Minimum hatvan centiméter távolság azért legyen meg…
- Nem-nem, ez rám hatástalan. - szeretne ám abból a levegőből kapni… nem tud átverni. Épp csak mivel nem kéri… Nem is fogja soha megkapni. Ki kéne érdemelni ugye, de attól ő majdnem olyan messze van, mind Regulus tőlem… Fizikai értelemben legalábbis.
- Azt hiszel, amit csak nem akarsz. - ismétlem meg pont az ő szavait, a vállrándítást viszont már én teszem hozzá. Az, hogy nem értékeli a kedvességemet, az ő baja. Majd ha egyszer tényleg belé törlöm a lábam, rá fog jönni, hogy milyen jó a sora…
- Nem tudom mi gázol bele a kicsi lelkedbe szóval csak tippeltem. De ha ez nem bánt, majd felírom, mint születésnapi üdvözlő szöveg ötlet. - nem mintha számon tartanám… Már erősen a végét járja, szóval lassan testet kell cserélnie, de hogy milyen napon, és leginkább ki szalajtotta ide… egy cseppet sem érdekel. Nyilván neki nem olyan jó fej ősei vannak, mint Regulusnak… Akarom mondani… öhm… az egyik őse nagyon ott van a szeren, és nem ez nagyképű bájgúnár az…
- Jó észrevétel, hibás következtetés. A szolgák miatt jöttem, de nem azért maradtam… - az ugyanis reménytelen. Én voltam a hülye, hogy azt reméltem egy ilyen apróságot képes megcsinálni… na de majd lesz más feladat, ami a szintjének, és főleg a modorának megfelelő. Nem fogja szeretni az biztos…
- Keringeni kezdett egy csúnya pletyka… Velem kapcsolatban. Páran azzal vádolnak, hogy rokoni szálak fűznek egy kölyökhöz, aki inkább a bundás csapat mellé tette le a voksát. Mondanom sem kell, hogy ez teljesen alaptalan. - nem érezheti azt, hogy hazudok. Regulus ugyanis biztosan vissza fog jönni, és csak próbálgatja azokat a bundákat… Azt meg szabad ugye. Főleg, ha az egyiket vissza is hozza majd magával. Na de térjünk a lényegre.
- Ez a pletyka nem igazán tesz jót az üzletnek, ami… ezt is jelenti, hogy neked is ártani fog. Ha én  lejjebb csúszom, te is jönni fogsz velem. - nem azért mert én rántom, hanem mert itt így működnek a dolgok. Az már kérdés, hogy simán lelökném őt magam helyett, de ebben az esetben nem erről van szó. Ez csak hierarchia.
- Tudni akarom, hogy te mit tudsz. Ki kezdte el ezt az egészet. És persze… le is kéne vadászni, hogy mindkettőnknek jó legyen. - szép kis esetet körítettem a dolog köré, de nála ez csak így működhet. Egyenes válaszban ugyanis nem reménykedem… de ha egyeznek az érdekeink… öhm… már mint üzletileg…

Hangosan nevetni kezdek. Néha egész jó vicceket tol… Még, hogy utolsó szó mániás… vállalom, de rá akkor valami egészen más fogalmat kell kitalálni. A bagoly nem illik hozzá.
- Fáj mi? Itt van valaki, aki nem alél el a szavaidtól… - sem. Semelyik részétől. Oké, egy alkalmat kivéve, amit… Regulus miatt nem bánok teljesen. De amiatt kis híján ‘vallást’ váltottam, hogy valakinek hála nem rá ütött a gyerek… Mert ő…
Nem tudok szalonképes szavakat találni, főleg a… némileg jogos észrevétel után. Kár, hogy valamit nem vesz figyelembe…
- Ha már a cikiről van szó… nekem hiányozna ez a ház, ha a helyedben lennék. De hozzád úgyis jobban illene valami kisebb, és… szorosabb… - részemről játszhatunk így is. Most őszintén melyik a jobb? Engedelmeskedik nekem, néhány engedélyezett kommentárral kísérve, vagy… megtagadja a parancsom, és elintézem, hogy vonják meg a jogait, és veszítsen el mindent, amije van… Ugye, hogy rendes vagyok, amiért adok neki feladatot? Hát persze…
- Hát a gyerekekhez én biztosan jobban értek, mint te… - neeeeeem, ez nem elszólás volt. Vadászat a nyúlra… Ezért az önelégült mosolyom mögött van még valami más is. Vizslató tekintet… Figyelek minden mozdulatára, hogy elárul-e valamit. Épp most adtam egy csontot, harapj rá szépen… Feltéve, hogy tud valamit ugye…
- Ó hát persze… neked mindent elhiszek… - már régóta csorgatja utánam a nyálát. Észrevettem ám… Jól is teszi, de… az már nem túl szép dolog, hogy ezt tagadja. Ismerős valahonnan ugye… És neki nincs meg a lökhárítója ahhoz, hogy ezt tegye. A nyelve meg nem úgy van felvágva, ahogy én szeretem…
- Már letelt az erre kiszabott időkeret. - nem ezért jöttem. De persze tudtam, hogy nem kerülhetem el ezt a témát… Mindegy… ebből is én fogok jól kijönni. Armand pedig nagyon rosszul fog, ha továbbra is képtelen nekem engedelmeskedni. Annyival egyszerűbb lenne simán csak megölni, és akkor nem számítana, hogy tud-e Regulus létezéséről vagy sem. De az a baj, hogy visszajönne… Mondjuk… egyszer a móka kedvéért azért kipróbálhatnánk…
- Jó lenne az is, ha tudnád normálisan használni őket. - nem teljesen értem, hogy mit akar a festett kártyákkal, de nem is érdekel. Az ugyanis tagadhatatlan, hogy a viselkedése miatt nem jut előre. Pedig lenne benne potenciál, de… a seggfej gén túl erősen van jelen benne. Óóóóóóóriási szerencse, hogy nem örökítette…
- Óóóó te húsos pitécske… úgy tűnik neked, hogy lábat törölni jöttem? - nevetni kezdek. Mert egyébként nagyon nem. De ha ennyire kínálja magát… Neeeem, most akkor sem fogom, mert még érdekel valami. És ideje lenne lassan a tárgyra térni.
- Ha sértegetni akarnálak, akkor azt mondanám, hogy teljes mértékben hibás a genetikai készleted, és minden tekintetben használhatatlan vagy. De nem mondtam ilyet. - épp csak még el is rejtőztem, hogy még véletlen se tudja meg, hogy van egy közös gyerekünk… De ez most részletkérdés…

- Ezen meg sem lepődöm… - igazából mindenkinek jobb, ha Armand nem táncikál, de tekintve, hogy ez csak azt bizonyítja, hogy a karó az bizony el van helyezve a tomporában… Minden bizonnyal a fotelra is emiatt van szüksége.
- Akkor ezt a fonalat már sosem fogod felvenni. - nem is fontos, ezért én biztos nem fogok magyarázkodni. Nem érdekel, hogy mit gondol, mert hiába próbálkozik, akkor is nekem tartozik engedelmességgel. Ez pedig azt jelenti, hogy bármikor rövidebbre foghatom a pórázát. Aztán kikötném egy fához, mert nekem nem kell…
- Ebben az esetben a holnapi nap beszerző körútra indulsz. Mert ezek nem megfelelőek, és az a megtiszteltetés ért téged, hogy te szerezheted be az új szolgálóimat. - negédesen rá mosolygok, és már most tudom, hogy azokat is vissza fogom utasítani. Ha meg mutatta volna a krémjét, akkor nem szívóztam volna ezen, de így… Ez nem kérés volt, vagyis, ha szeretné, hogy a feje a nyakán maradjon, holnap tényleg el kell mennie szolgálókat szerezni. Nekem. Még sokáig az arcomon marad az elégedett mosoly.
- Látom elvan a gyerek, ha játszik. - nem érdekel a bögre, az sokkal jobban, hogy mit fog erre mondani. Ugyanis amilyen fennhéjázó, ha tud Regulusról, akkor erre biztosan rá fog harapni. Vagyis inkább nagy eséllyel fel fogja ezt használni. Azért nem lehetek ebben biztos, mert titkolózni, és játszmázni, azt tud. Többek között ezért sem engedtem a közelébe Regulust soha…
- Jaj ne már… az a napod fénypontja, hogy itt vagyok. - még eggyel önelégültebbé válik a mosolyom, ugyanis pontosan tudom, hogy a szöszmötölésen kívül nem igazán van értelmes feladata. Én nem adok neki, a fölöttem lévők meg… nem tartom valószínűnek, elvégre a zsíros munkák az én kezembe érkeznek meg. Neki meg csak azért sem vagyok hajlandó csurgatni. Főleg, mert mint mindig, most is pofátlan, és így képtelenség bármit is kideríteni…
- Igen, kereket oldott, méghozzá segítséggel. Gondolom erről nem tudsz semmit. Van még egy perced. - most nem veszem fel a gúnyos hangnemet, és az egy percet is kivárom, hogy mondjon csak bármit, amit szeretne. Ez most a szólásszabadság (vagy mi a franc…) perce, és ő maximálisan kiélvezheti. Amikor viszont megérkezik a hangjelzés, és letelt az ideje, újra magamhoz veszem a szót.
- Nos…. Akkor kiteríted az igazi kártyáidat, vagy még játszod a nehezen megkaphatót? - hogy a szolgálókra értem, vagy valami egész másra… az egyelőre nem fog kiderülni. Inkább határozottan a szemeibe nézek, és várok a reakciójára. Közben az arcát is figyelem, és ha nem lenne ekkora seggfej, akkor talán még… ah… kár is belegondolni, mert ő sosem fog megváltozni.

Viszket a tenyerem. Mindig ez van, ha vele találkozom. Az arca szinte kívánja az ütést… Nem tőlem. Még csak az hiányzik, hogy letörjön az egyik körmöm közben. Akkor már inkább egy terrai baltával tenném, és nem a tompa végével…
- Neked talán van jobb? - ide adhatja. Nem mintha érdekelne a szolgálók tánctudása. Revü műsort mindig tudok rendelni, és ráadásul olyat is, amiben vetkőzés is van. Az izgalmasabb. Ebben a beszélgetésben viszont nincs semmi sem, ami egy kicsit is érdekes lenne. Azt kivéve, hogy mit tud Regulusról…
- Gondok vannak a hátsó tájon, hogy már saját fotelt kell magaddal hordanod? - nem tudom mi más oka lehetne rá, hogy külön fotelt hoz. Rám ez a műsor nem hat. Nem fogok olyan hosszan itt lenni, hogy érdekeljen, engem miként fogad, az meg hogy ezzel a saját nagyságát akarja hirdetni… hát nah, neki ennyi jutott, szóval vergődjön csak, ha akar. Engem sosem fog megelőzni a sorban, bármi is csinál.
- Szerintem nem csak az. De neked ebben több rutinod van. - nem is balta kell. Inkább a nyelvét kéne kivágni. Vagy csak kitörölni őt a létezésből. Nem is értem miért jöttem ide. Ja igen… Most azért vagyok itt, mert egyszer voltam olyan hülye, hogy beadtam a derekam, és még csak fel sem készültem rá rendesen. Hálát adok mindenkinek, hogy Regulus egy az egyben rám ütött. Így még van esélye egy normális életre. Az meg részletkérdés, hogy jó volt-e az-az este vagy sem…
- Nem azt mondtam, hogy mutasd a jelölteket. Azt mondtam, hogy mutasd a portfóliót. Abban benne van mindenki. - ha nem működik együtt, a végén még elviszem az egész háztartást. Megtehetném. És ezt ő is tudja. De egy széles, és önelégült mosollyal azért jelzem is…
- Ami azt illeti igen. A csésze a legizgalmasabb ebben a szobában. - bassza meg. Tudja, hogy oka van annak, hogy itt vagyok. Erre nem számítottam. Azt hittem, hogy lassabban fogja összerakni képet. Na de mindegy. Legalább akkor haladhatunk, és tényleg elmehetek innen. Mert nem gondolja, hogy majd én a csészéjét fogom tartogatni. Nyúlok érte, de csak azért, hogy az utolsó pillanatban elhúzhassam a kezem, és a földre essen a csésze. Hupszi…
- Na most már tényleg unalmas itt minden. - és hogy ennek hangsúlyt is adjak felállok a székről. Nagyon menni akarok. Csak a lényeget még mindig nem derítettem ki.
- Ne játszadozzunk. Most semmi kedvem nincs hozzá. Hibáztak páran, és ennek meg lett a következménye. Kapsz rá két percet, hogy ezt kiélvezd, aztán haladjunk, mert nekem van fontos dolgom is. - az órámra nézek, és beállítom, hogy két perc múlva legyen egy hangjelzés. Addig pedig karba fonom magam előtt a kezeimet, és tökéletes póker arcot vágok. Armand meg most kedvére kárörvendhet, nem fog büntetést kapni érte. Na de utána majd én jövök…

Továbbra sem hajlandó megfelelően viselkedni… Én vagyok a bolond, amiért még mindig reménykedem benne, hogy egyszer tisztességes szolgálóm lesz? Neeeeeeeem… Neki hiányzik egy kereke, mert képtelen belátni, ha kedves lenne velem, és is nagylelkű lennék. Úgy nagyjából… A pofátlanságot azért nem felejtem el, épp csak a szokásos büntetéssel nem érek ellene semmit. De ez még nem jelenti azt, hogy nem fog szenvedni…
Az ugyanis teljesen egyértelmű, hogy direkt fel akar bosszantani. Mégis mi másért hívna egy vállalhatatlanul mocskos szobába? A szolgáimnak is jobb helye van, és ezt nem leszek rest majd megemlíteni. Az pedig konkrétan vicc, hogy milyen satnya senkik sorakoznak fel előttem.
- Na jól van. Csináljunk valami értelmeset is, mert érzem, hogy minden egyes eltelt másodperccel, amit itt töltök, csökken az intelligencia hányadosom. - a szolgálómnak mondtam, és valamiért nagyon ijedten néz rám ezután. Pedig épp most léptettem elő gondolatban. Ahhoz képest, akik itt Armandnál vannak, az enyém legalább szobatiszta. Mondjuk nem hittem volna, hogy ez valaha plusz pontnak számít, és nem alapelvárásnak.
- Taníts nekik valami táncos koreográfiát. És ha megérkezik a seggfej, adjátok elő. - én meg addig nekiállok valami értelmes tevékenységnek, mert egyáltalán nem érdekel a tánc. Egy macska egész ügyes benne, de ezeket inkább nem akarom ruha nélkül látni. Mondjuk Armandot sem… Illetve ha nem siet, nem csak a szolgálóit viszem el, hanem hazafelé menet a házat is rágyújtom. Biztos szépen égne…
- Na végre… - csak megjelent. Vagyis ez egy jel a szolgálómnak, hogy indulhat a tánc. Már ismer annyira, hogy tudja, előszeretettel mászok bele mások arcába. Most viszont nem személyesen teszem ezt meg, és pláne nem a seggfej vonatkozásában, így a saját szolgálói indulnak el felé jelképes tánclépések kíséretében, és megállnak végül közte, és köztem. Ugyanis egyáltalán nem bánom, hogy takarásban van, és nem kell ránéznem.
- Óóóó… nem kell a hülyét játszani, tudom, hogy az vagy. És azt is, hogy már híre ment annak, hogy mi történt, és miért van szükség új szolgálókra. Vagyis hagyjuk a rizsát, és mutasd a teljes készletet. Ez még viccnek is rossz… - az én szolgálóm visszajött mellém, az övéi viszont csak állnak és parancsra várnak. Tőlem nem kapnak többet, így Armandon múlik, hogy továbbra is táncoslábúak maradnak-e vagy sem. Remélem igen, és azt is, hogy ez az idegeire megy. Kopognak ám rendesen, de én most elviselem.
- Befoghatlak téged is, ha nem szívesen válsz meg a tieidtől. A cellákra ráférne a tisztítás. Biztos van benne már tapasztalatod, szóval nálad jobbat nem is találhatnék a feladatra. - lehet velem játszani, de csak egy ideig. Meg ha már tud Regulusról… akkor biztos meg fogom szívatni. A kérdés, hogyan hozzam szóba azt, amiért tulajdonképpen itt vagyok? Mert az igen ciki lenne, ha kiderülne, nem is tud róla, és éppen én árulom el…

A hamvas bőröm, és a feszes hátsóm ellenére is öregnek számítok, bármilyen fájó is ezt bevallani. Ez pedig azt jelenti, hogy nem igazán történhet már olyan, amit ne éltem volna át valamelyik életemben. Egy újdonság volt csak, a fióka érkezése, és bár abszolút nem vágytam erre az élményre, nem bánom, hogy végül így alakult. Az viszont probléma, hogy tulajdonképpen nyilvánossá vált ez az infó, és a Kiskandúr is tudomást szerzett arról, hogy van rajtam támadási felület…
És mivel volt pofája megszökni, már az is kiderült, hogy milyen beszélgetés zajlott le közöttünk, amikor még tartották őt a láncai. A pletyka ugyanis gyorsabban terjed, mint a szellentés, és az ügyet többen is kivizsgálták. Így előkerült az eltűnése előtti összes feltével, és rohadt sokan jöttek oda gratulálni nekem az utód nemzéshez. Nem tagadom ez a része azért tetszett, de mivel csak kevesen tudnak Regulusról, nem örültem ennek a felhajtásnak. Főleg, hogy abban sem vagyok biztos, értesítették-e a seggfejet, akinek szintén volt egy minimális része, ebben produktumban. Áh a francot… még a minimálisnál is kevesebb… vagyis akkor lennék nyugodt, ha továbbra sem folyna bele a dolgaimban, mert Regulushoz aztán az égvilágon semmi köze nincsen.
Ehhez viszont az kell, hogy kiderítsem mit tud. Csak óvatosan, mert én aztán biztos nem fogom neki elárulni, hogy mi van. Vagyis kellett egy ürügy, és azt pont jól jött, hogy létszámlépítés volt a szolgálóim között. Kellenek újak, és akár tőle is szerezhetek párat. Igazából mindegy, mert fogyóeszközök, de így két legyet ütök egy csapásra.
A hivatalos értesítőt ezért elküldtem, és elvárom, hogy Armand méltóképpen fogadjon az otthonában. Már azzal is én teszek neki szívességet, hogy én megyek hozzá, szóval ajánlom neki, hogy minimum egy üveg jóféle itallal várjon. Időbe fog ugyanis telni, amíg kiválasztom a megfelelő szolgálókat, és az ‘elragadó’ társasága miatt, csak piával együtt fogom bírni. Erre pedig nem akarom külön felhívni a figyelmét.
- Megérkeztünk. - mondja óvatosan a még életben lévő szolgálóm, de mivel tudja,  hogy miért jövök, azért nem nyugodt. Tart tőle, hogy lecserélem, és mehet vissza a balettbe ugrálni az én uralmam helyett. Ez utóbbi azért mindenki számára vonzó, mert én legendásan jól bánok a szolgálókkal. Amennyiben nem balfaszok.
- Jelentsél be. És mond meg, hogy már készítheti is elő a szolga portfóliót. - szólok lazán, pedig azért én sem vagyok nyugodt. Utálom ezt a parasztot, és semmi kedvem akárcsak egy percet is eltölteni nála. De most muszáj… Ezért a szolgálom jelzi is neki, hogy megérkeztem, és én is adok neki pontosan harminc másodpercet arra, hogy felkészüljön. Utána viszont belépek az otthonába, és megkeresem az első kényelmesnek tűnő ülőhelyet. Nem fogok álldogállni, ez biztos.