Magic moment

Szomorú arc bekapcs… Nem működik. Pedig annyira próbálkoztam.
- Ez kivételesen igaz volt. Tudom, hogy így is szeretsz. Csak nem az én képemet rakod ki a hűtőre. De az meg érthető. Minden nőd  inkább engem választana. - én is raktam ki képet a Kis Pötyiről, meg ha belenézne valaki a telefonomba, már nem pingvines képeket találna tonnaszámra. De eszemben sincs mutogatni őket, mert aztán jönne a nép a kölyökhöz, és… akkor nekem is beszélgetnem kéne…
- A szarkazmus és az élvezem stimm. De nem a kölyök rá az ürügy, hanem az asszony. Ex. - az apaságot igazából csípem. Csak szar egyedül csinálni. Az viszont szerencse, hogy fiú, mert a “nagylány lettél” beszélgetésre sosem tudnék felkészülni. Így igazából csak azt kell helyre tenni magamban, hogy egyszer voltam kedves és… rábasztam. A tanulság viszont meg van már.
- Eeee… rossz válasz. A plüss pingvin ajándékcsomagot most bukta. - azok a vetélkedők… oké, elismerem, a Terra és a műsorai tényleg lezsibbasztották az agyamat. De már valahol előtte is megindult a folyamat, mert én magam kapcsolok a szarokra és… maradok is rajta egészen addig míg el nem indul a következő. Minek a friss levegő, meg a testmozgás, amikor megnézhetem azt is, hogy a nép szerint a Plútó csak egy rajzolt kutya. Annak mondjuk jópofa.
- Tudásszomj, mi egymás? Igazából nem tudom, hogy téged mi hajt. - alapból azt mondanám, hogy semmi, de akkor pontosan ott tartana, mint én. Ez pedig nyilvánvalóan nem igaz. Mert hiába vettük be mindketten a leszarom tablettát, én egy pár milliónyi személyes fejlődéssel korábban csattintottam az arcomba hozzá képest. Nem mintha ez zavarna. Mert mit is tud az a bogyesz? Hát azt, hogy leszaaaaaa…..
- Én most nem arra a lazaságra gondoltam… - húzogatom a szemöldökömet, mert én bizony a hölgy portfóliájára célzok kellő huncutsággal a szememben. Ebben azért elég profi az öreg. És nem a mennyiség, hanem a minőség miatt mondom ezt. Őt tudtommal senki sem ejtette le olyan szépen, mint a Bagett Banya a kis pingvin sereget. Meg hát őt még mindig meg lehet állítani egy formás szoknyával és/vagy lábbal. Engem már nem. Inkább én veszem fel a tüllt, ha ez alapkövetelmény lesz.
- Nem. De most már biztosan ki fogom. Legfeljebb elmondom, hogy te biztattál rá. - nem-nem, a dicsőséget biztos nem adom át. Ha már az én kezem alkotja a műalkotást, vállalom érte a felelősséget. Meg a hátbaveregetést is, hogy egy “hároméves szintjéhez képest, szép volt haver”...
- Azt hittem a közös nőnek már bagettos a szakálla tétel akasztott ki legalább fele annyira, mint engem. - először beszambázott az életembe, aztán amikor épp rájöttem, hogy ez nekem tetszik, kiderült, hogy neki más kell, és nem mellesleg, már hozzám is így jutott, hogy nyári gumi helyett egy pasit cserélt le. Akiről meg aztán megtudtam, hogy a testvérem. Hát még csodálkozik valaki, hogy kajálom a Terrai tévés szarokat, mert azok legalább egyszerűek? Szerintem nem kéne meglepődni ezen…
- Ez egy nem néma segélykiálltás volt, hogy most lőjjön valaki agyon… - mondjuk talán jobban esett volna az “aaaaa” helyett káromkodni egyet. De azzal óvatos vagyok, ha egy kilométeren belül van a gyerek. Ne az legyen az első szava, hogy a “kurva életbe”. Akkor már inkább “kapja be”, de az most pont nem illik ebbe a beszélgetésbe.
- De szuper… pelenkát bezzeg nem segített nekem nagy tételben rendelni a netről… pedig volt akció. - megpróbáltam, felidegelt a hitelkártya, aztán hagytam a francba. Nem tudtam megmagyarázni, hogy honnan van pénzem, amikor értelmes munkám nincsen, így nem hagyta jóvá a bankom a százezer darab pelenka kifizetését. Nyilván dealernek néztek, aki a kölyök alsófertálya mellé rejti a cuccot. Ez amúgy nem is rossz ötlet…
- Egyiket sem törlöm szívesen… - ha nem tudnám, hogy rokonok vagyunk, akkor is zavarna amit vele tettem. Vagyis az asszony tette vele, de én is ott voltam ugye. Ezért én tényleg nem szívesen szívatom szerencsétlent. De egy mély, és gondterhelt sóhaj végül elő tör a tüdőmből, jelezve, hogy végül meg fogom tenni mert… én vagyok a jófej? Inkább mert nem igazán tudok értelmes kibúvót…
- Madison egy tigris. És nem a cuki, hassimit kérő fajta, ha a rokonairól van szó. - valahol én is a rokona vagyok, de… hát engem nem hiszem, hogy bírna. Nekem nincs bajom vele. Csak tényleg nem merem felidegesíteni… ő valahogy úgy a helyemre tud rakni, mint senki más. Ezért is esik le későn, hogy a Fater mondatának a nyelvtani része nem pont úgy alakult, mint ahogy én számítottam.
- Várj… milyen meghívóról, meg férj rakosgatásról beszélsz? - igazából csak akkor akarom tudni, ha engem nem érint. Férj törlést nem vállalok. Már a felvételé is olyan, hogy… kell hozzá egy terv, ami hirtelen össze is áll a fejemben. Hát még sem vitte még el az Exek az Édenben az összes eszem…
- Egy kis kábítószer jól jönne az Orion rendszerből. Valami, ami kiüti pár órára, és a Terrai vizsgálatok nem tudják kimutatni. Akkor alibinek jó lesz a bekarmolás, és nem fogja tudni, hogy én töröltem a cuccot. - ez így most kuszának hangzik, de a fejemben nagyon összeállt. Egy kis bulika, sírunk, amiért egyedül maradtunk aztán bumm… másnap. A felvételt meg nyílván véletlen törölte, amikor a hamut is mamunak mondta…

Látványosan lebiggyed a szám széle. Mert már elképzeltem, hogy megcsinálja helyettem…
- Ez nagy kár. Pedig tökéletes apa-fia program. - bizooony, simán előhúzom az én vagyok a fiad kártyát. Nem mintha működne. Rég elmúlt már az-az idő, amikor kicsi és cuki voltam. Ezt pedig pontosan tudja a Fater.
- És te még így is szeretsz engem… - a mellkasomhoz kapom a kezem és meghatott lesz az arcom. Pontosan kettő másodpercig…
- Szar dolog apának lenni mi? - mielőtt én is az lettem, azt hittem, hogy ez az utód dolog úgy működik, hogy elalálunk minden egyes büfitől és gőgicséléstől. Hát nem. Rendszeresen ki akarom tépni a saját hajamat, amikor egyszerűen nem marad csöndben, és már néztem a tarifákat, hogy mennyit kapnék érte, ha zaciba tenném. De aztán rám mosolyog, és rájövök, hogy minden idegesítő tulajdonsága ellenére, szeretem a kölyköt. Genetika és némi evolúció, az elől meg még a Fater sem menekülhet.
- Még pótolhatod ezt a hiányosságot. Rendelkezésre áll egy mester. - úgyis minden a tapasztalatokról szól. Hát adok én… Más nyomot amúgy sem fogok hagyni az univerzumban, de már nem is érdekel. Majd egy másik életben cuki leszek. Vagy nem…
- És össze akarod? - ha akarja, akár ki is ruccanhatunk medvéket nézni, de ha nem érdekli, akkor nem jártatom fölöslegesen a szám. Hát őőőő… vagy talán mégis, csak nem a medve témakörben. Meg van egy másik dolog, amit semmiképp sem hozok fel a csevegések során, ezért amikor most szóba jön, érzem, hogy ugrik egyet a gyomrom. Arra pedig a megoldás, ha még többet iszom… olyan jó, hogy előre betáraztam…
- Hát most ezzel kell dolgoznunk, mert a jó szövegeimet a másik ruhámban hagytam. - nem mintha én valaha randizni akarnék… vagyis nem baj, ha az a bizonyos ruha most a szennyesben van, és ott is fog maradni. Örökreeeeeeeeee…
- Naaaa végre lazulsz. Ezt már szeretem. - még koccintásra is felemelem a poharam. De csak néhány másodpercig. Aztán én fogyasztani kezdek, mert megint visszakanyarodtunk a némberhez, csak most a másik irányból…
- Vele nem akarok dumálni. Úgysem engedné, hogy fütyit rajzoljak a könyveibe, anélkül meg nem buli. - meg van, amiről jobb, ha nem tudok… a jelenlegi életem önmagában is kusza, vagyis most pont nem ülnék fel a nosztalgia vonatra.
- Hát… - aztán már mondom, hogy mi a szitu a bratyóval. Ehhez nem vigyorgok. Van, amihez már én sem tudok…
- Ha ez új infó, akkor még hozzáteszem, hogy meglepiiiii… - az egyik kezemet a számhoz emelem, mintha épp egy szülinapi harsonát fújnék. Aztán eszembe jut, hogy a Terraiak mást is imitálnak ezzel a kézmozdulattal, így inkább leteszem a kezem. Tényleg van, amivel még én sem poénkodok, és ez pont az…
- Az… jah, hogy az ital… az is… - ha nem Thomas lenne a téma, tuti felhoznám, hogy elpuhult… De mivel róla dumálunk… dörzsölni kezdem a homlokom.
- És én meg megígértem Madisonnak is, hogy figyelni fogok rá… aaaaaa… - csatlakozik a másik kezem is a homlok dörzsihez, és pár másodpercre be is tetemet az arcomat a tenyereimmel. Nem tetszik az irány, amerre haladunk, mert… ezt sajnos nem hagyhatom figyelmen kívül.
- Mondjuk ez a kettő együtt még nem is lenne gond. A ciki akkor van, ha még nem ébred fel, de a felfedezését publikálni tudja… - vagyis vagy fel kell ébrednie, vagy… na azt én biztos nem vállalom…
- Figyu… tekintve, hogy én nyúltam le a nőjét, azt nem szívesen vállalnám, hogy akadályozom a munkájában. De ha másban tudok segíteni itt vagyok. Madisontól ugyanis félek. - kivételesen ez most nem túlzás… tündéri nőszemély, egészen addig meg nem bántja valaki a szeretteit. Meg gondolom azt sem díjazná, ha hagynám Thomast a Terrán ‘lebegni’...

Egy pár pillanatig csak nézem az öreget, komolyan mondta-e vagy csak viccel. Aztán rájövök, hogy ezúttal tényleg nincs képben.
- Aww… már el is felejtettem, hogy mennyire nem vagy képben a technológiával. Na de majd most… megtanítalak vasalni. - mi az hogy. Beállítom én. Megmutatom hogy kell, aztán már csinálhatja is sorban a mini pantallókat és ingeket. Hát milyen szépek lesznek, ha az öreg csinálja őket…
- Ez íííígy van. Én meg tőled örököltem. - legalább ezt. Én sosem voltam olyan sikeres a nőknél, mint a Fater. Most viszont ezt nem bánom. Sőt. Bárcsak még ennél is kevésbé lennék sikeres. Mondjuk akkor nem lenne a kölyök… Nos… akkor mostantól nem leszek sikeres, és erről gondoskodom…
- Jól van, jól van, tudom, hogy neked nagyobb a… tudásod, nem kell a reklám. - ami azt illeti, én pont ez bírom benne. Neki annyi minden van a fejében, hogy nekem már nem is kell belepakolni semmit, és azt csinálok, amit akarok. Simán tömhetem fölösleges dolgokkal is a fejem (mint az összes Bosszúálló nevének a megjegyzése), mert ha valami fontosat kellene kitalálni, megkérdezem a Fatert. Vannak ám előnyei is annak, hogy ősi galambot választottam a megszületés genetikai részére.
- Cuki szőrös állat, ami drogok hatására azért meg tud vadulni rendesen. De a méreténél fogva azért józan állapotú ellen sem küldeném a gyereket még akkor sem, ha a kiskanál a kezében van. - azért azzal együtt nagyon veszett. Már olyan tökéletesen tud vele kaját katapultálni, hogy senkinek sincs biztonságban a szeme. Egy időben védőszemüveget vettem fel, amikor etettem. Most már azért inkább nem, mert milyen Apa lennék, ha nem küzdenék meg védőfelszerelés nélkül a gyerekkel… Ezért már csak a pelenkázáshoz veszem fel…
- Ja igen persze. - a meghívás. Meg az ital. Ami nálam van. És ami nála van. Az sokkal szimpibb, de csak azért mert a kezében van. Vagyis még bólogatok is, és nyújtom a kezem, hogy ide a piával. A két szívószál megoldást viszont nem hagyom szó nélkül.
- Ha nem tudnám, hogy tevékenyen részt vettél a megalkotásomban, azt hinném, hogy így hívsz randira… - huncut mosoly költözik az arcomra, és a jobb szemöldököm is felvonom néhányszor. Az itala viszont még mindig szimpi, szóval odahajolok a pohárhoz, és erősen megszívom az italt. Majd később még beszélek egy pszichológussal, hogy ez így mennyire volt oké. Most csak nagyon finom.
- Fasza. Már töltöm is a tiédet. - nem mintha előbb én aztán ő, de pont így alakult. Most már viszont töltök. Épp csak kis híján túltöltöm a poharat, amikor azt mondja, hogy a testvéremről van szó. A terrairól…
- Na most állj. Ha azt mondod, hogy ő az anyám is, akkor most azonnal elindulok űrsétára ruha nélkül. Marha bizarr a helyzet már így is. - ezt vajon már meséltem neki? Vagy úgyis tudja? Lehet, hogy ezt tisztázni kéne. Ezért mielőtt elmondhatná, hogy ő mit is akar, inkább én közlöm, hogy ez pont az a téma, ami szerepet játszott abban, hogy jóval több ital fogy annál, mint illendő volna.
- Ha Thomasról van szó… elújságoltam, hogy a gyerekeink nem csak unokatestvérek, hanem féltestvérek is? Több rokoni szálat nem vállalok. - még a szappanoperákban sincs ilyesmi, amire természetesen nem kattantam rá, amióta sokat vagyok itthon… Neeeeeemm… Még csak véletlen sem tudom, hogy Jose Armando hány kiflit vett a vásárban…
- Ehhez mérten mondd, hogy miről is van szó. - vagyis a kezemben ismét ott az üveg, és most a mondandójától függ, hogy mennyit töltök… magamnak. Neki már van elég, és ha esetleg kiürül, majd még pótolom.

Finoman csóválom meg a fejem, mert ha a gyerek kiterelte magát a legelőre, nekem már esélyem sincs visszahozni. Pingvin vagyok, nem juhászkutya, és általában ennek örülök, de most kifejezetten hasznosnak érezném a terelő képességeket.
- Vasaltam neki ruhát. - ezt úgy közlöm a Faterral, mintha mindent megmagyarázna, és nem mellesleg egy év apukája plecsnit is várnék ezért a rendkívül önfeláldozó tevékenységért. De azaz igazság, hogy részemről abban és ott szaladgál a gyerek, ahol csak akar. Viszont ha már dolgoztam akkor méltóztassa felvenni a bundáját, mert a házimunkával töltött időben mondjuk… aludhattam volna. VIszont veszíteni is tudni kell épp csak az illendőnél gyakrabban maradok alul egy kétévessel szemben…
- Ahaaaaa…. Szóval nem a piárt jöttél. A két szép szemem miatt vagy itt. De cuki vagy… - egy leheletnyi irónia azért van a hangomban, mert csak egy koktélt látok a kezében. A kettő helyett. Meglephetett volna valami pusztító löttyel a viszontlátás örömére. De mindegy.
- Az. De lehet neked még újat mutatni? - látom, hogy követi a tekintetével az üveget, ezért néhányszor még elhúzom az orra előtt, dolgozzon csak az a vén nyak. Aztán inkább leteszem, mert nekem elzsibbadt tőle a vállam.
- Igaz. A medve szezonnak már vége van. - az ajtót azért nyitva hagyom, és még egy utolsó pillantást vetek a kölyökre mielőtt beljebb mennénk és… hatalmas sóhaj kúszik ki az ajkaim közül. A Kis Pötyi ugyanis nekiállt virágot öntözni. Nem kannából…
- Oké. Tényleg menjünk be. És igyunk… - azzal már fordulok is, és előkészítek poharakat, meg minden földi jót, amivel még nem károsítjuk véglegesen a májunkat. A gyerek pedig tényleg el van kint. Remélem a kettes szintű akciót is végre hajtja odakint, akkor egy ideig a pelenkával sem kell bajlódni.
- Ha nem az ital miatt, és nem is a Kis Pötyi miatt jöttél, akkor mi a balhé tárgya? - jelentőség teljesen nézek a Faterra aztán eszembe jut valami. Vagyis az, hogy nem rémlik egy apró részlet.
- Vagy én hívtalak át? - igazából erre is van esély… Az elmúlt néhány nap azért ködös, mert alvás az nem volt benne. Kellett nekem megmutatni azt a Britney Spears videót a kölyöknek. Azóta éjjel-nappal az megy. Éjjel és nappal…

Már jó ideje nincs szükségem ébresztő órára. Amióta a kizárólagos gazdija vagyok a Kis Pötyinek rutinosan fordulok át a másik oldalamra, amikor sírást hallok. A keserves “Apaaaaaaaaaaaaa” kiáltásra viszont már mozdulni és ébredni is szoktam. Meg igazából a sírásnál is azért kegyelemért morgok, de aztán mozdulok. Pontosan úgy mint most. Minden nap. Újra és újra. Már gondolkodom rajta, hogy műkörmöshöz fogok járni, hogy egy kicsit nyugtom legyen, és legalálisan lehessek távol. Csak egy órácskára…
A mai nap és az “Apaaaaaaaaaa”  viszont más, és teljesen jogos. A “nagypapi” szót, már sikeresen megtanultuk, és ha a tegnapi tréning sikeres volt, akkor a “nagypappej” is meg lesz, de önmagában nem csak a nyelvlecke az extra izgalom tárgya. Hanem az, hogy a bizonyos Nagypappej személyesen is látogatást tesz a leglassabban fejlődő bolygón, és… akkor már nyilván ránéz az elképesztően jó fej nem kicsi fiára és annak minden genetikus tartozékára. Én meg voltam olyan pofátlan, hogy ezt a gyereknek is megemlítettem, hogy szomorú szemes csoportképet tudjak küldeni, ha mégsem jön az Öreg. Nem, amúgy nem vagyok aljas egy kicsit sem. Vagyis csak egy kicsit…
Arról viszont már tegnap gondoskodtam, hogy eltűnjenek a robbanás nyomai, és úgy általánosságban véve kevésbé hasonlítson a ház egy állatkert karantén részére. Így már hozzuk a kisállatsimogató szintet, és arra is felkészültem lelkileg, hogy pizzát rendeljek. A Faterért mindent.
A Kis Pötyi azonban nem bizonyult ennyire készségesnek főleg az öltözetét illetően. Még pont abban a korban van, hogy nem hívják rám a gyermekvédelmet, ha ruha nélkül szaladgál a kertben, de én meg nem azért vasaltam tegnap a pólóit és a nadrágjait, hogy a korai chippendale karrierjét építgesse, amikor megjön a Fater. Vagyis bevetettem a szülői eszköztáram minden darabját (logikus érvelés, sütis megvesztegetés, a Télapó értesítésére vonatkozó fenyegetés, stb.), hogy legalább a pizsamáját sikerüljön ráadni. Azonban amikor megéreztem, hogy a látogatónk már a közelben jár röhögve a lábamhoz vágta a ruháját, és folytatta az ádámkosztümös szaladgálást. Inkább csak megdörzsöltem a homlokom, és megnyomtam a kapunyitót, hogy a Fater gond nélkül be tudjon majd jönni. A koktél alapanyagokat pedig nem is a konyhába hanem rögtön az előszobába készítettem, mert neeeeekem innom kell, de nagyon sürgősen. Jó lenne valami masszívat, de azzal óvatos vagyok, mert nem ért rá a bébiszitter. Ebben az esetben pedig mindig készen kell állni a tűzoltásra, és/vagy a tornádó elhárításra.
- Hali. Nudi… - ahogy kinyílt az ajtó, és a kölyök meglátta a nagyapját, már ki is rohant a kertbe. Csak sóhajtok, mert nagyon messzire nem tud menni, hála a villanpász… szóval a kerítésnek. Az már más dolog, hogy az idő csípős a pucérkodáshoz, szóval ha a Fater valóban megérkezett, és már azon van, hogy nem csak telekhatáron, de házon belül is legyen, akkor megrázom valamelyik zacskót, hogy az utódot is a helyére tereljem.
- Szóval nudista strandot nyitottunk, mint látod, de a táncos műsorral én megvárom a koktélokat. - a kezembe veszem az egyik üveget, és jelentőség teljesen meglóbálom az Öreg arca előtt. Aztán meg igyekszem a teljes népet a házba terelni, ha a létszám és a helyszín is minden ponton stimmel.