Tolledobós meleg, hatalmas fák, és még hatalmasabb víztükör elött meredezik, pár helybéli társaságában. Pár nappal azelött jött, és már tudja, hogy azért egy kicsit tovább marad, mint tervezte. Túl jó itt a víz, és a hajót is meg kell javítattnia, s megfelelö kredit híjján... mégis jó az úgy, ahogy van. Majd ha nagyon bedöglik, akkor megszereli. Addig meg elmegy vele.
- Hát nem tudom. Zubenelgumin nagyon jó volt a holdlemente... a negyedik holdé. Aztán ugyanezt megnéztem fordítva is. Tudtad, hogy ott kétszáz napig nappal van? Waaa, na, ott aztán lehet túrázni. Neeem, nem száradt ki semmi. A felhök olyan vastagok ám idönként, hogy nem csak vizet adnak a talajnak, hanem védenek is a fénytöl. Mit? Nem tudom. Azt hiszem indigólila. Ja, hogy a fák virágai? Azok rózsaszínek. Többnyire. Hát hogyne lenne! Megmutassam?
Teljes kényelemmel áll fel, s tünik el a hajója belsejében, s kisebb zajok után újra megjelenik.
- Ilyen. - nyújtja át a kis dobozt, s ha a másik kinyitja, akkor egy átlátszó kockában, egy hatalmas méretü, rózsaszín virág van a teljes pompájában. Kacat neki, jobban szereti élöben látni. Nehezéknek használja, ha túl rizikós már a hajó, de ... nincs de, jó helyen van az a nehezék.
- A tiéd. - neki tök kacat, a másiknak meg olyan csillogásba kezdett a szeme, hogy neki aztán mindegy. Ha kell majd neki újabb, akkor csak kiruccan és meg is van.
- Hmmm.... és az úgy jó neked? - süthetik rá, hogy mindenkit kihasznál, pedig nem így van. Ha nem tudott fizetni, vagy viszonozni, akkor több részletben vagy más módon oldotta meg, de adós nem szeret lenni. Az már más kérdés, hogy ezt a saját mércéjével méri...