Log in
Thomas Wilfey
2 posters
elementals :: LifeSparks :: Accepted :: Terran
Page 1 of 1
Thomas Wilfey
Jellem
Ha el lehet mondani valakiről, hogy egy átlagos terrai, ő egy tökéletes szemléltetője ennek. Volt benne elhivatottság, munkája, magánélete iránt, mind a kettőbe belekeseredett, és elkezdett nem látni tovább az orránál. A családját, vagyis a gyereketi nagyon szereti, igyekszik megfelelő apaképet mutatni a számukra, de tudja, hogy elkésett vele egy kicsit. Nagyon.
Megszállott kávé, energiaital fogyasztó, rendre megjelenik a konferenciákon, de tudja magáról, hogy középszerű abban, amit csinál, még akkor is, ha a munkáját eddig egytől egyig elismerték, s tett le az asztalra már valamit benne. Már nem hisz önmagában.
Karakter története
Megint csak korán reggel sikerült hazaérnem, és már nem volt otthon. Az üres ház érzete borzasztó, hiába van meg minden, ami a nagy Amerikai Álomhoz kell: nagy ház, nagy kocsi, bomba feleség, porontyok, s pazar meló.
Élvezte a tudományos partikat a nej (azt már kevésbé, hogy rendre megbukott a műveltségi teszteken beszélgetés közben, hiába mondtam neki, hogy elég csak mosolyognia), s most is biztosan valamelyik estélyre készült szórni a pénzt, hogy ruha, cipő smink ékszer szentnégyes meglegyen.
De most csak az ágyam szélén vágytam ücsörögni, a hűtőben ott volt a kaja, de annyira fáradt vagyok már, hogy csak eldőlni akartam.
Újabb kemény menet az éjszakában, ha valaki azt mondja, hogy unalmas az életünk, hát én mondom, nem. Az Oumuamua robbanásszerűen ugrott elénk, tiszta The Contact, csak nem Jodie Foster a nevem. És nem is kaptunk semmilyen üzenetet. Vagyis nem fogtunk, hogy pontosabb legyek. Vizális jeleket annál inkább. Nekem ne jöjjön senki azzal, hogy egy asteroida, egyet sem láttam még így húdegyorsan és húdepont a Föld előtt belassítani, mint a bálnák: "Hellóka, sziasztok, jöttünk nézelődni, hogy vagytok?" érzésem kezd kialakulni.
Márpedig. Ilyen. NINCS.
Értem én Sagan bácsit és megértem a koncepcióját is, azért tényleg elég nagy az Univerzum ahhoz, hogy ez csak nekünk legyen. Nade én meg vagyok annyira ego, nagyjából 8 milliárd emberrel egyetemben, hogy azt mondjam: igen, el is hiszem.
Egy rakat papír landol előttem, de még csak a kávéig jut el a gondolatom. Meredekk a papírra, majd fel, rá. Mi?
Elég hirtelen az ide és mostba ugrik a figyelmem, ahogy elhangzanak a szavak: "és már ne is gyere majd hajnalban ide vissza. "
Aztán egy ajtódöndülés, motor indításának hangja, majd elindul a kocsija.
Csak két óra múlva tudom a gondolataimat annyira összeszedni, hogy még legyen annyi időm, felhívjam a havert, van-e ma annyi ideje, hogy mindent beledobáljak a holmimból a furgonájba, és hogy a fészerében van-e hely, míg lakást nem találok.
A kezem azonban nem ezért remeg, hogy alig bírom fogni a mobilt.
Mi lesz a gyerekekkel?
Egyéb
- nem hisz a földön kívüli életben, annyiszor végigvitt már számításokat, méréseket, ami erre utalt, s hogy eddig semmi olyasmit nem látott, ami ezt megcáfolná, hogy szentül hiszi: egyedül vannak.
- Valójában ő maga is az önkéntesek táborát gazdagítja, méghozzá úgy, hogy valódi teste egy podban várakozik stázis állapotban, míg a terrai küldetését elvégzi, lényének egy része leszületett, hogy így segítse a terraiakat. Cygnus konstelláció lakója. Madison Romano a testvére
- Felkereste az újdonsült férjét, miután megtudta, hogy gyerekük lesz. Saját példájából tudta, mennyire felkavaró tud lenni, ha utólag derül ki, van egy féltestvére, akiről nem tudott, így a nej tudta nélkül hozta a féltestvéreket össze, az akkori féjr, Noah Black segítségével.
- féltestvér: @Madison Romano (közös anya)
- @Samuel Higgins : apa
elementals :: LifeSparks :: Accepted :: Terran
Page 1 of 1
Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum
|
|