Damien Dörmi Deveroux

Ha valaki kívülről látja (és belülről is), lejön számára, hogy megrekedt a gyerekkorban: minden a játékról szól, határok nem ismeréséről, és a szabályok olyan módon nem követéséről, ami inkább ad mosolyt és jaj, hagyjuk már szemforgatást, mintsem komoly dühöt.
Nem ismer lehetetlent, minden pillanatban valami csintalanságon töri a fejét, mert szerinte az élet csakis a mókáról és a kacagásról szólhat.
Szeret bohókásan öltözködni, ha emberi testet vesz fel, eredeti alakjában pedig sosem csukná össze a szárnyait, még akkor sem, ha ennek a szárnya látná a kárát.

- Majd én megmutatom, hogy igenis van kint élet! - lelkesen válok vissza a földbe, miután Alanat hiába szólongattam. Elég régóta alszik, ám én sokszor felébredek, s ha éppen nem tudok hozzábújni, hogy elszenderedjek a közelében, akkor játszom. De naaaagyon unalmas egyedül! És Alana olyan szépen csilloghat a fényben! Be kell neki bizonyítanom, hogy igenis kint már jóóó!

Évtizedekkel később
Már csak egy kicsi kéne, hogy előrébb haladjak, de annyira fáj mindenem. Kérdezek másokat, de halotti csönd fogad, és egyre nehezebb mozdulni. Egy-egy porszemem jutott előrébb az évek alatt, és minden egyes mozdulat fáj.
....
Nem kellett volna elindulnom, Alana, igazad volt! A talaj gyilkos, és már egy ideje próbálok visszafordulni, de már nem  megy mozdulni sem. Csak a fájdalom van, s a mozdulatalanság. A kibírhatatlan fájdalom. S csak az visz még, hogy vissza tudjak fordulni, hogy Alanaval lehessek. Hogy csintalanul rám locsolja a vizet, míg én ugrándozom a kavicsokon, és a levegő pedig fújkál!
....
Fáj....
Alana....

Végül nem bírta tovább tartani a lelkemet a talaj, s elengedte, hogy ne szenvedjek már tovább. Voltaképpen már akkor halott voltam, ahogy az első csepp méreg elért, ám tudatom képtelen volt leszakadni mindettől: vissza akartam menni, Alanahoz, hogy megmondjam neki, még ne menjen ki, meghal. Úgy jár mint én.
Megrettenve fordulok vissza a talaj felé, már nincs testem, ám valami visszahúz, felfelé.
- Ne, engedj, Alanahoz kell mennem, ha kijön meghal!
- Az már nem a te dolgod, Deres. Alana jó kezekben van.
- Deh.. - ha lehetnének könnyeim sem  lennének elegek arra a fájdalomra, amit érzek. Az elementál lényem fájdalma fel sem ér ahhoz, amit a lelkem érez. Vissza akarok menni, s minél jobban akarom, annál erősebben húz felfelé valami.
Fogalmam sincs, mennyi ideing jajongtam, sóhajtoztam Alana után, s hogy mennyire sajnálom, s hogy milyen ostoba voltam, hogy oktalan módon cselekedtem. Egyedül hagytam.

Gyerekkor
Megint álmodtam. Ugyanazt, mint ahogy sokszor álmodom éjjel. Hogy képtelen vagyok megmozdulni, s minden egyes porcikám fáj. Jó időbe került ilyenkor, hogy végre meg tudjak mozdulni, időnként azt vártam, hogy megfulladok.
Vissza akartam menni hozzá.

Napjainkban

- Phhhhhrffffff... - lóbálom a lábam a széken átlósan ülve, hogy lógatni tudjam. Pedig nagy bajban vagyok. Potyautasként szerintem már mirelitpaci lennék máshol.
- Mit szólnál egy kastélyban eltöltött nyaraláshoz? - teszem fel a nagy kérdést teljesen nyeglén, mert a móka mindig előrébb való, és el kellett rejtőznöm a gépben, nagyon tetszett formája. Kár, hogy eltüsszentettem magam.
- Van medence is, meg tó is... - lóbálom tovább a lábam, teljesen ártatlan képet vágva.
Emlékszem, ahogy megláttam bátyám arcát, hogy már megint itt vagyunk, s megjegyeztem:
"- Talán kérjem meg apát, hogy szerezzen nekem is egy kastélyt, és téged meg hagyjalak meg penészvirágnak a kastélyodban? - adtam a találós kérdést. - Bocs. A medencéd a legjobb. Főleg, ha az erkélyedről ugrálhatunk bele..."

- Centauruson született, sokáig ide-oda pattogott Pegazus és Centaurus között, végül inkább Centauruson maradt, ahogy kiderült, nagyon is van affinitása a kristályokhoz: a legjobbak közé került, számára pedig ez nem több mókánál, míg mások évszázadokat gyakorolnak ahhoz, hogy egy kristálytelepet létrehozhassanak.
- Terrát nem igazán szereti, felhozza azokat az emlékeket, amelyekre minden éjjel felriad
- Vissza akart menni már többször is Mintakára, s minél inkább akart, annál nagyobb baj történt, s mindig vele. Legutóbb hónapokig épült, mert valami "csoda" folytán mindig eltört valamije. De nem adja fel.
- Súlyos depressziója van, hogy Alanat otthagyta, a bűntudata ennél jóval nagyobb.