Jonathan Ryker

- És miért lenne erre szükség?
érdeklődő kérdéssel fordulok a csoport felé, s érzi, nem csak én vagyok ezzel egyedül. Meglepettséggel vegyes moraj hullámzik át érzelemben a válaszra, azután a kíváncsiság kezd egyre inkább erősödni, majd a lelkesedés.
Egyértelműen segíteni akarunk, s az a kérés felettébb jól esik, hogy az energiánkra is szükség van. Meglepetten tekintek "testvéremre", aki nem csak, hogy az univerzumra, hanem Terrára mond igent. Amit láttam onnan, úgy véltem, nem igazán szeretnék oda születni, noha Gaiahoz máris fordultam lélekben, mégis miben segíthetnénk még? Így el is távolodom a zajló gyülekezőből, hogy befogadjam Gaia jelenlétét. Egyszer ámulok, s egyszerre érzek egyet vele, s tartom hősnek is, hogy ennyire törődik azokkal, akik csak kihasználják, s látva ezt bennem, egészen más érzetek jönnek felőle.
Amennyire kihasználják őt, éppen annyira törődnek vele, s egybefonódott lelkük, szeretetük, s ez olyan csodálatos egységet alkot, amit nagyon kevés helyen látni, hiszen mi is tiszteletben tartunk Praesepen minden bolygó és nap entitást, s individiumként tekintei rá, Gaia és "gyermekei" azonban szinte teljesen egybefonódtak.
A bennem felmerülő kérdésre, miként is tudnék ebben segíteni, s erre egy újabb kép merül fel, amelyre fejet hajtok. Sirius bolygóinak egyike is megfelel számomra, de hogy mit taníthatnék...
csak elmosolyodom válaszára: valóban meglátjuk majd....

Derűs és kiismerhetetlen mosolya mögött mindig ott van a megértő humor, amit, már rájött, itt nem igazán ismernek. Szokatlan számára ez a világ, s igyekszik türelemmel viselni, mennyire nehéz ebben az univerzumban létezni, ha annak sűrűségét nézi, s az érzelmekre is fokozottan figyel, ezekkel nem igazán találkozott.