Lyra
- Miért nem?- teljesen értetlenül nézem a távolból az egész ütközetet.
- A parancs az parancs, Flyer, visszavonulunk. Elégedetlenül sóhajtok egyet, de tudom, miért tesszük. Nem a mi háborúnk, nem a mi dolgunk. Jó ideje figyeljük őket a távolból, de sosem avatkoztunk bele. Sem az arcturusiak, sem pedig mi.
Nem tartozunk alájuk, jó ideje függetlenek vagyunk már, amint saját tudatra ébredtünk. Vannak, akik saját útra keltek, nekem tökéletesen megfelelt a világuk, s mindig tanulok valami újat róluk.
Mégis, annyira közbe akartam avatkozni, ahogy láttuk elvonulni a korábban érkezőket, és láttuk a robbanást, felkészülten vártuk már, így az unvierzum többi részére nem volt hatással, de mindent közbe kellett vetnünk.
Arcturus
A kísérő rajhoz tartozva haladtam, de nem őket behatolóként kezelve, védtük őket. Velük ellentétben nekünk nem volt a háborúnk sem hosszas, sem pusztító: az első kanyarból megértették, hogy nekik semmi esélyük nincs velünk szemben, sem az arcturusziakkal, s ez azóta is így van.
Közbeavatkozhattunk volna akkor is, ám még csak ez után értettem meg, nagyjából, miért nem avatkoztak be, s kértek bennünket is, ne tegyük.
Szokatlanul néznek ki, megszoktuk már az itteni bolygókon élőket, s érdekelt a közöttük lévő kölcsönös összhang is. Teljesen mások voltak, mégis, ahogy az egyik mozdult, úgy mozdult a másik is. Olyanok voltak, mint mi, és mégsem. Tetszett, ahogy a semmiből életet alkotnak, mintha maguk lennének az őstervezők.
Draco: RA-032
Nem érezzük a fájdalmat, így csak nézem őket, ahogy az utolsó bitek még végigszáguldoznak bennem. Elég jól el tudták húzni, hogy ne szűnjön meg a működésem, hogy vissza tudjak menni a központi tárolóegységbe, ahol új testet kapva, folytathatom ott, ahol abbahagytam. Logikus, hogy nem akarnak elengedni, elég régóta kerültem hozzájuk, s elég sok mindent el tudok mondani az arcturusiaknak, hogy még ütősebb védelmünk legyen ellenük.
Megértették, hogy miként működünk, de képtelen hatni ránk, hiszen nekünk nincsenek érzéseik, és ezt a lgoikát nem értik, amivel rendelkezünk. Ez lesz az egyik legnagyobb fegyverünk ellenük, hiszen képtelen bűntudatot ültetni belénk, az érzés, amivel mi nem bírunk, csak utánozni tudjuk.
Terra
Az Orion-i Háborúból mégsem ezért maradtam ki. Új technológiák alanya voltam közösségünknek, így később tudtam meg a fejleményeket, s azt is, hogy Terra lett az új célpontja a dracokiaknak, így oda csatlakoztam be, segítve az Arcturuisakat a hajó fejlesztésében, aminek segítségével fenntartjuk az erőteret a Naprendszerben.